Nógrád, 1966. június (22. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-05 / 132. szám

T960. június 5. vasárnap

NrtCR \ D

a

CSANÁDY JÁNOS*

Tartsd magad

Lehet, hogy elbukunk. Még nem dőlt el a harc. S bár véget sejt az ember, s eléghet a világ, parancsszavam nem hátra arc: előre arc.

Es tartom zászlaját, ki nem adja fel magát. Még nem dőlt el a harc, bár sok sziget s poéta doktor már nihilt sziszeg: visszafelé feszül meg a zsineg, és pörög még az át izzó kerék.

— Kigyúl! S hogy füstöl majd! Elég! — ecsetelik az atom-vég egét belepirulva oly szuggesztiven, kívánják is Inár, hogy igaz legyen!

Kik arra tették obulusaik, milyen lesz majd az égő tusa itt, mily halhatatlanság reménye éghet kozmikus agyukban, ha rongy szívükben gömbünk már most hólyag-kopaszra égett?! Kiben lesznek ők halhatatlanok? Vagy mig feladják reményük s jószavuk, s élőhalottként várják itt a véget, bennünk akarnak élni huüaszó műveik által? és cethal szemükkel figyelni onnan át, miként rohaszt bennünket is, míg jóslatuk bevál? öngyilkosoknak leng a pálma itt? hullik a bér és zöldell a babér: az életen át így válik, a vért szívükben egyre újítva, halál adójává a kemény munkabér?! öh, galamb-vállizmokkal szárnyaló szélrózsa-áram, ketté te repítsd, segítsd széttépni szavak rongyait!

Nem ily ruhát akart sok gyermeked.

Mig dúl és dönt a harc, míg sok sziget, s poéta doctus is nihilt sziszeg, parancsszavam: előre arc!

Te tartsd magad, és nem érhet kudarc.

Radics István: Gyárudvar

Kövek

Vallomás az újgörög költészetről

• A fiatal kői tőnemzeóek egyik legfigyelemreméltóbb egyénisége. Szegényparaszti családból származik. Egy ideig munkásként dolgozott, — Salgótarjánban autószerelő volt —, majd a Színművészeti Főiskola dramaturg szakár. oklevelet szerzett.' Első versei az ötvenes évek elején a Csillag és az Ú) Hang folyóiratok hasábjain kaptak nyilvánosságot. Egy évtizedes költői munkássága eredményeiként 1965- ben József Attila-díjat kapott.

Eddig öt verseskötete jelent meg: Fölzúdul a táj (1958), Áttört egek (1960), Hegyélen (1863). Üj törvény (1964) és ebben az esztendőben válogatott és új verseinek kötete, az Európai ősz.

Legutóbbi időszakának termése új alkotói periódus nyitánya: a felhalmozott belső energiák összefoglalásának igényét adja hírül. Csanády most elsősorban saját belső világát zúdítja elő, összetorlódó gazdagsággal. Intellektusának befogadóképessége jelentős mértékben megnőtt: mindent érzékel maga körül, és szenvedélyes temperamentummal minden jelenségre reagál. Versei feltöltöttsége, impulzi- vitása, bátor lendülete —sokszor mintha egy jelenkori drámai költemény hősi tusakodásait, felcsigázott monológjait hallatnák. Űj kötetében, az Európai ősz-ben az a rendteremtő gyürkőzés a legizgalmasabb, amellyel feldolgozza, kiaknázza a maga számára a felgyújtott tapasztalatokat és problémákat. Versei a mai kor valóságát érzékelő költő izgalmas alkotásai.

Dimitriosz Hadzisz, a kiváló görög novellista, nagy szolgálatot tett az újgörög irodalomnak, de — közvetve — a magyarnak is, amikor a Kövek című antológiát összeállította, okos és szép magyarázó tanulmánnyal látta el, s a görögül nem tudó tolmácsoló költők számára a verseket prózába lefordította, de még azokat is, akiknek az űj görög nyelv szépségei nem ismeretlenek, sorról sorra ugyanolyan pontos mint «milyen lelkes magyarázatokkal segítette. „Azt bizonyára senki se várta — írja utószavában —, hogy ez a Jelenkori görög költészet valamilyen módon — formában, Jellegben, modorban — folytatása az ógörög irodalomnak. Ugyancsak csalódnának azok is. akik azt várnák ettől a felfedezéstől, hogy valamilyen egzotikus világ költészetét ismerik meg: a mai görög költészet megfelel a mai ember Ízlésének, költészetfelfogásának, ideológiai és esztétikai világának, egyszóval olyan költészet, mely szerves része e jelenkori európai irodalomnak”.

Sem az ókori költészet folytatása, sem egzotikum tehát, ebben igaza van Hadzisznak; ám ugyanakkor, valamilyen módon, mégis mindkettő. Folytatása az ókori görög költészetnek, olyan értelemben és módon, ahogyan a teljes európai költészet is gyakran leglényegesebb összetevőiben. ez. És egzotikum az egzotikum megszüntetése értelmében, vagyis a világköltészet mamára olyan tájak, helyzetek, érzelmek és gondolatok felfedezése, amelyek oda most lépnek be, belépésük pillanatában különösek, de

éppen belépésük pillanatában meg is szűnnek különösek (enni: olyan bensőséges nagy erővel, s lenyűgöző érzelemgazdagsággal, olyan pontos ábrázolásával a felfedezett érzelmeknek történik e megjelenésük. Kettős izgalom: a „még soha nem láttam” izgalma és a „be régen őrzöm magamban, , csak nem tudtam. hogy birtokolom” jól- esően csodálkozó izgalma tölti el az olvasót.

És itt van az újgörög költészetnek mint modern költészetnek eleve megadott rokonsága a magyar költők legjobbjainak lírájával. S ez a magyarázata annak is, hogy közülük még azok is, akiknek számára az újgörög líra érthetően merőben új terület volt, azonnal otthonosan mozoghattak benne. Mint a Jó úszó, aki vaksötétben fejest ugrik és utána jó ismerős és kívánt hőmérsékletű közegben tárhatja szét karját.

Az újgörög líra ugyan nem legalább olyan jelentős és gyönyörűséges, mint az ógörög, de nem is marad el mögötte: rokonságában és különbözőségeiben egyaránt inkább táncra mint birkózásra hívja eleven ősét — az újgörög lírát megismerő olvasó szívében, most elválaszthatatlanul együtt lejtik ezt a táncot a tenger hullámainak ütemére, az Ariónt hátukon hordozó delfinek szökkelésé- nek ütemére, a körtáncot járó ősi hegyvonulatok és a régről ismert görög tájakon hétköznapok és ünnepek fegyvertáncát, lakodalmi tán- sát, az élet minden szomorúságával, örömével, varázslatával teljes táncát járó mai nép körtáncának ütemére.

Palamasz, Szikelianosz és

Varnalisz költészetének bemutatásával indul a kötet Közülük a legidősebb, Palamasz, már nagy munkásságú költő volt, mikor a mi Arany

nősünk még élt, s csaknem száz éves kort ért meg. A legifjabbak aki Kodály Zoltánunkkal egyidős, néhány esztendeje még magam is együtt ünnepelhettem a vele koccintó athéni írók, festők, színművészek körében. Konsz- tantinosz Kavafisz a kötet legnagyobb meglepetése.

A Nobel-díjas Szeferisx, a hazánkban már jól ismert Jannisz Ritszosz, a különlegesen spártai hangot és ma is epigrammatikus tömörséget adó Nikiforosz Vretta- kosz, és Elitisz, a legfiatalabb, teszi teljessé a gyűjte- ményk melynél nagyobbat, terjedelmesebbet, éppen lenyűgöző és gyönyörködtető ereje miatt igénylünk. A fordítók közül elsősorban Somlyó Györgyöt és Vas Istvánt, Kavafisz fordítóit kell említenem a már fent megjelölt okokból, de Rónay György, Képes Géza, Lator László is művészetük javát állították e líra szolgálatába, és igen dicséretes munkát végeztek azok a fordítók is, akik itt kezdték vagy majdnem itt kezdték görög fordítói munkásságukat: Szabó Kálmán, Kopp Éva, Papp Árpád és Dudás Kálmán is. Makrisz Zizi ismeretesen szép illusztrációi díszítik a kötetet, melynek munkatársaként kezdtem itt vallani az újgörög líráról, de melyet olvasójaként köszönök meg Dimitriosz Hadzisz- r.ak.

Devecseri Gábor

Lengyel József

Mérni

a mérhetetlent

Ez év augusztus 4-én tölti be hetvenedik életévét Lengyel József Kossuth-díjas író. s ezzel csaknem egyidcíben köszönti őt a magyar írótársadalom félévszázados költői. írói jubileumán. E kettős évforduló alkalmából adta

közre két. vaskos kötetben összegyűjtött munkáit. Mérni a mérhetetlent címmel a Szépirodalmi Könyvkiadó. Elbeszéléseket. filmeposzt, esszéregényt,' meséket, verseket. történelmi riportázst (Visegrádi utca), úti naplót (Kei resem Kína közepét), és regényeket (Prenn Ferenc hányatott élete; Üjra a kezdet; Treud Richárd vallomásai) — egy kommunista meggyőződésű, számtalan próbatételt kiálló művész szenvedélyes hitvallását.

Egyik méltatója írta róla: ,.Az utóbbi idők magyar irodalmában alig van hozzá hasonló nyíltságú, szenvedélyes- ségű, vitatkozó író — minden egyes leírt sora nyílt kiállás valami mellett és valami ellen.

Humanizmusa, szenvedélyessége nyilatkozik meg a szibériai élménykörről szóló elbeszéléseiben, s újabb tematikájú novelláiban egyaránt. Azt vizsgálja, miként tükröződnek a lélekben, az öntudatban, a különféle események, a nehéz kritikus helyzetiek, megpróbáltatások. i az írások sommája: azok maradnak meg. akik meg- tartják — legnehezebb körülmények közt is emberi méltóságukat.

Az Oldás és kötés címet adta az új novellákat tartalmazó ciklusának. Ezekben az elbeszélésekben is, mint a harmincas években Írottakban a helytállás emberi körülményeit, következményeit feszegeti, a helytállás, a munkában önmagát megtartás erejét dokumentálja. Még jól emlékszünk például a címadó novella (amelyből film is készült) Ádámfi professzorára. A hetvenhárom éves professzor, aki — miként a hír keringett róla — „siettében a cipőjébe vizelt, mikor nem találta azonnal az éjjeli edényt”, s akit „remegős házi ereklyeként” tartottak számon — mesteri kézzel nyitotta fel a súlyos beteg hasüregét és hajtotta végre az operációt...

Lengyel József szűkszavúan és mégis sokrétűen ábrázolja hőseit: írásaiban minden ténynek, mozzanatnak jelentősége van. Stílusa igen vonzó. A „Mérni a mérhetetlent” gyűjteménye nemcsak kitűnő olvasmány, de az egyes korszakok jellemző irodalom- történeti dokumentuma is.

Szerinte azt mondják csak: végre!

— A nagy embereiknek nem ülik meghalni. Nem is tudom, ö ezt hogyan felejthette el.

— Azt hiszem, tudta, hogy megmérgezik. Ügy tett, mintha nem venné észre. Valaminek történnie kellett. Mivel ez volt az egyetlen lehetőség, hát meghalt.

— Eleinte úgy lovagolt, úgy nézegette az óceánt, a pálmákat, a babér-, mangó- és papayafákat, a bamánültetvé- nyeket, mintha nagyon is kedvére való volna a sziget csendje és nyugalma.

— Nagyon tudta fegyelmez^ ni magát Én azt hiszem, neki megvolt a terve.

— A lavórt és a szivacsot előkészítette?

— Itt van, uram.

— Maga akarja megmosni, vagy mossam meg én?

— Én szeretném, uram.

— Tessék, húzza le a hálóinget.

— Ha megkérném, doktor úr, nem fáradna át esetleg a másik szobába?

— Látni akarom. Amíg élt, sosem engedte, hogy tüzetesen megvizsgáljam.

— Éppen ezért kérem.

— Ne tévesszen össze a

kormányzóval. Különben

ahogy hallom, ő is mélyen meghajolt, amikor a színe elé került.

— Rajta volt a köpeny.

— Eív viszont orvos vagyok.

— Mégis ...

— Emelje csak meg. majd

ón lehúzom az inget... Ügy... Tartsa ügyesen...

— Azt a gombot is gombolja ki.

— Tessék ... engedje le.

— Óvatosan ...

— Mondja, Marchamd, miféle seb ez itt a derekán?

—r Ott nincs seb, uram. A császár kétszer sebesült. Re- gensburgban golyó érte a lábát, s Toulon alatt szuronydöfést kapott.

— Nézze csak, Marchand. Nézze meg, mély seb lehetett.

— Lehet, hogy valami gyerekkori forradás. Előttem soha nem vetkőzött le.

— És ez itt?

— Nem tudom uram.

— És itt a mellén?... Miért hallgat, Marchand?... És ez itt?... Ez mind gyerekkori?... Sokat bukdácsolt a kis Bou- naparte.

— Szilánksérülés. J61 kivehető.

— REMEK SZEME van magának, Marchand. Valóban kié tűnő megfigyelő.

— Ne bántson, uram.

— Maga tehát már Marengó- nál vele volt. Húsznál több esztendeje mellette él.

— Igen, uram.

— Nem volt esetleg hosz- szabb szabadságon?

— Csak békeidőben.

— Akkor tudnia kell, hol kapta a sebeket.

— Fogalmam sincs, uram.

— Első inas volt. Bizalmas inas.

— Az voltam.

— Ki kötözte be? Ki váltotta rajtuk a kötést?

— Nem tudok róla.

— Kinek panaszkodott?

— Nekem nem, uram.

— Nem vett észre semmit?

— Semmit.

— Azt mondta, szerette magát.

— Azt hittem.

p— Négyszázezer frankot hagyott magára.

— Annyit.

— Két évtizeden át maga húzta le a csizmáját.

— Én.

— Maga készítette ki a tiszta holmit. | •

— Igen.

— Maga kefélte a köpenyét meg a csákóját.

— Én.

— Maga vetette meg az ágyát.

— Igen.

— Maga szedte össze a szennyesét.

— Én.

— Utánajött a száműzetésbe.

— Igen.

— És nem tudja, mikor kapta ezeket a sebeket?

— Nem.

— Hát vegye szépen a lavórt meg a szivacsot, és mossa meg a testet.

— Nem én, uram.

— Miért nem?

— Félek hozzányúlni.

— GONDOLJA, hogy csal: neki vannak olyan sebei, amikről sérüli nem tudott?

— Majd megmossák a többi inasok. Vagy egy bennszülött munkás. Jó pénzért megteszi.

— Maga kapta a négyszáz- ezer frankot.

— Akkor sem.

— Talán megutálta?

— Nem. Csak más mosdassa meg.

— Azt hiszem, később majd nagyon megbánja.

— Lehetséges.

— Most hová megy?

— Ki a partra.

— Ha ott jár, mérje meg, milyen mély az óceán.

— Ahogy parancsolja, uram.

i

Favágók

Veress Géza linómetszete