Nógrád, 1966. június (22. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-04 / 131. szám

4 NOGRAD ’i'rtíuc 4 cTnmhat Művészeti Munkás Főiskola — Salgótarján, 1946 Június 17. Nógrád és Fejér megye vetélkedője a Kossuth-rádióban taki (Pincsák) József és Híd­végi Károly kapta a kiállítá­son való szereplése alapján. Életrehíváse után egy évre. 1947 tavaszán az iskola át­költözött a MADISZ bányai helyiségéből a mai kórház épületébe (volt katonai lakta­nya). Két év elteltével nagy­szabású fesztivál-kiállításra készültek az iskola növendékei a Budapesten megrendezendő II. Világifjúsági Találkozó tiszteletére. Űjabb két év múl­va, 1951. május 10-én Döb- röczöni Kálmán főiskolai ta­nár és Molnár József tanárse­géd személyében hivatalos lá­togatói voltak az iskolának. A két vendég tehetségkutatás céljából kereste fel Bóna Ko­vács Károly növendékeit. Az azóta eltelt időszak be­bizonyította. hogy a Művésze­ti Munkás Főiskola létrehozá­sa Salgótarjánban nem volt hiábavaló. Hozzájárult a ma­ga szerény eszközeivel ahhoz, hogy városunkban felkeltse az érdeklődést a képzőművészet, iránt, segítsen a tömegek ízlés­fejlesztésében. Ma már szá­mottevő képzőművészeti élet zajlik Salgótarjánban, eredmé­nyeinek fényénél a munkás főiskola eredményei szerény­nek tűnnek. Azonban, mint hagyományt, tisztelnünk kell. K. J. Harcszerű körülmények között Balassagyarmaton a polgári védelem egészségügyi szaka­szai a napokban adtak szá­mot egyéves tanulásuk ered­ményéről. A szakaszok gáz­álarcban, harcszerű körülmé­nyek között bizonyították be, hogy a kiképzési évet ered­ményesen töltötték. A határ­őrség szívességéből az egész­ségügyiek füstgyertyák felle­gei, puffancsok durrogása kö­zött végezték vizsgagyakorla­taikat. Dr Abay-Nemes Gyula, az egészségügyi szakszolgálat ve­zetője elégedett volt a lá­tottakkal. Hangsúlyozta, hogy a jól felkészült szakaszok tagjai számos olyan ismeretre tettek szert, amelynek első­segély nyújtás alkalmával a mindennapi életben is igen jó hasznát vehetik. Nyitás: június 20, július 1. Nyári napköziotthnnos „1946 II. 4-én a Salgótarjáni Iparmedence vállalatai, vala­mint a város támogatásával a Munkás Kultúrszövetség és a MADISZ keretén belül műkö­dő rajz, festészeti, szobrászati és iparművészeti iskola meg­nyílt. Működésének ezen nap­lóját a fenti dátummal meg­kezdtem. — Bóna Kovács Ká­roly festőművész.” Ez a szöveg olvasható an­nak az iskolai naplónak a cím­lapján. melyre a „Művészeti Munkás Főiskola — Salgótar­ján” feliratú bélyegzőt nyom­ta a vezetéssel megbízott, ak­kor Baglyasalján élő művész. A múzeum tulajdonában le­vő helyi művelődéstörténeti dokumentumot nemcsak azért lapozzuk most fel néhány he­lyen, mert az iskola megala­pítása óta alig több, mint húsz év telt el, hanem azért is, mert az utóbbi hónapokban a TIT Művészeti Fórumán már három olyan alkotóval talál­koztunk, akik a Munkás Főis­kolán szerezték első, megbíz­ható művészeti ismereteiket. Somoskői Ödön festőművész lépett itt elsőnek Bóna Ko­vács Károly egykori növendé­kei közül a nyilvánosság elé, őt Takács Géza üvegtervező követte, legutóbb pedig Pata­ki József festőművész mutat­kozott be igényes kamarakiál­lítással. A Magyar Rádió műsorában a hallgatók mind szélesebb körű érdeklődése kíséri azt a sorozatot, melynek keretében az egyes megyék dolgozói mé­rik össze történelmi, tudomá­nyos, művészeti tájékozottsá­gukat. A vetélkedők — amel­lett, hogy hasznosan gyarapít­ják a szűkebb környezetre vo­natkozó ismereteket, bepillan­tást engednek távolabbi me­gyék életébe is. A népszerű sorozat kereté­ben Nógrád megye „riválisa” Fejér megye lesz; a szellemi tornának június 17-én este 8 órától biztosít műsoridőt a Kossuth-adó. A rádió 6-os stúdiójában erre az alkalomra a zsüritágokon kívül Nógrád és Fejér megyéből elszárma­zottakat is meghívnak, akik a korábbi gyakorlat szerint szintén segíthetik szűkebb ha­zájuk eredményes szereplé­sét. Érthetően nagy a készülő­dés a vetélkedőre az érdekel­tek „portáin” is. A verseny salgótarjáni részét a megyei művelődési ház üvegcsarno­kában bonyolítják le, az el­A Pásztói Gépjavító Állo­más nemcsak az aratáshoz szükséges gépek kijavításával készül a közelgő aratásra, cla azzal is, hogy azokat a megelőző tűzrendészeti elő­írásoknak megfelelő állapotba hozza. Előírásosan kötik be a kábeleket, mivel minden­Nem célunk részletezni a Művészeti Munkás Főiskola hétéves történetének vala­mennyi számottevő eseményét, csupán arra szorítkozunk, hogy felvil'antsunk néhány jelentős eseményt az iskola életéből. 1946 telén, amikor még egy év sem telt el a háború be­fejezésétől, 52 salgótarjáni fia­tal érzett magában kedvet ah­hoz, hogy betekintsen a kép­zőművészet kincsesházába. Bátran mondhatjuk, hogy ilyen nagyfokú igénynek csak részben való kielégítése is nagy szolgálat volt a helyi, képzőművészeti élet felszaba­dulás után kezdődött korsza­kának elindításában. Legtöb­ben, szám szerint huszon­egyen, a vidék jellegéből faka­dóan a bányákban dolgozó fi­atalok közül kérték felvételü­ket a műveszeti iskolába. A nagyszámú bányász hallgató mellett kilenc acélgyári, nyolc üveggyári é« más helyről való növendék szerzett alapisme­reteket az iskolában. Az első év őszi tanfolyamán, október­ben már a „Munka” című kompozíciós feladat megoldá­sára került sor egy december­ben megrendezendő kiállítás céljaira. Később arról olva­sunk a naplóban, hogy az MKP díjait Duba László, Pa­nökség tagjain kívül mintegy 150 meghívott résztvevővel, akiknek a kérdések helyes megválaszolása lesz feladatuk. A versenyre mindazok jelent­kezhetnek a megyei művelő­dési házban, akik valamilyen téren megyénkre vonatkozó alapos ismeretekkel bírnak. Az írásban, vagy személyesen jelentkezők közül a rendező­ség választja ki a meghívan- dókat. A kérdések megvála­szolására a megyei könyvtár történelmi, munkásmozgalmi, ipartörténeti, természetrajzi, irodalmi, tudományos és más irányú forrásmunkákat, se­gédeszközöket bocsájt a ver­senyzők rendelkezésére. Egyébként a közvetítés napján a rádió URH-s kocsi­ja is a megyében tartózkodik, melyek különféle megyei, te­rületi feladatok teljesítésében állnak rendelkezésre. Megfe­lelő előkészítést végeztek a rendezők Maconka. Kazár, Hollókő, Szécsény, Kisterenye és Etes körzetében s június 17-én e községeik iskoláiban, művelődési otthonaiban na­gyobb csoportok várnak az esetleges teendőkre. fajta drótozgatás tűzveszé­lyes. A gépeken mindenütt tömítéssel akadályozzák meg a szintén igen tűzveszélyes olajfolyást. A gépjavító állo­más ezekben a hetekben hat­vanezer forintot költ arra, hogy tűzbiztossá tegye az aratást. Az egyik este, úgy kilenc óra tájban, derék barátomba, Kelemenbe ütköztem. Sietett, s rohantában majdnem fellö­kött az utcakereszteződésnél. — Ó, te vagy? — torpant meg. — Kévzeld, most jövök az év végi szülői értekezlet­ről. r — No és? — Hogyhogy és?! — méltat­lankodott. — Persze, neked nincs gyereked, könnyen be­szélsz. — Nem egészen — világosí­tottam föl. — Ma már a peda­gógia közügy, drága barátom... Hogy úgy mondjam, társadal­mi kérdés... Csak nincs me­gint baj a fiacskáddal? Kelemen mérgesen nézett rám: „Ugratsz?” — Világért se... Kíváncsi lennék. — Hát akkor hallgass ide — kezdte megenyhültem — Te ismered a Pistit? — Pályás korától. — És mi a véleményed ró­la? — Hát... hogy is mond­jam. .. Élénk. Igen élénk... amolyan fürge fiú — udvari­askodtám. — Na látod... És ezt nem értik meg. Elképesztő! — És mégis mik a kifogá­saik? — kíváncsiskodtam. Barátom legyintett. Befejeződött a népi ülnök-jelöltek összeírása a baiassaqyarmati járásban Balassagyarmaton és a ba­lassagyarmati járásban száz­nál több népi ülnök segíti a bíróság munkáját. A legutóbb megválasztott népi ülnöki kar megbízatása rövidesen lejár; az új jelöltek listáját a járá­si tanács, a járásbíróság, a népfront és a szakszervezel közösen állította össze. Az em­lített testületek képviselőiből alakított jelölő bizottságnak igen értékes támogatást nyúj­tott a Hazafias Népfront vá­rosi-járási szervezete. Az ül­nök-jelölteknek körülbelül fe­le a városban, másik fele a járás falvaiban lakik. A listát, — amely a járási tanács elé kerül majd, igen nagy gonddal állították ösz- sze. örvendetesen nagy a nők aránya, megközelíti a negy­ven százalékot. Népi ülnök természetesen csak feddhetet­len előéletű, korrekt, megfon­tolt ember lehet. E mellett az elsődleges szempont mellett gondolni kellett arra is, ne­hogy a termelésben túlságosan elfoglalt, vagy társadalmi funkcióval többszörösen meg­bízott választópolgár kerüljön a listára. Nagyon helyes, hogy a jelölőbizottság a nyugdíja­sok házatáján is körülnézett, így jelölték — például — já­rásbírósági népi ülnöknek Ko­csis Józsefet, a balassagyar­mati városi tanács-vb volt elnökét, megyei bírósági ül­nöknek idősb Halasi Jánost, aki korábban Nógrádszakál- ban dolgozott iskolaigazgató­ként. A járás mezőgazdasági jellegének megfelelően nagy­számú termelőszövetkezeti gazdát, állami gazdasági és gépjavító állomási dolgozót jelölt a bizottság. Nagy Já- nosnét — többek között —, aki az őrhalmi Hazafias Népfront Tsz-ben vezetőségi tag, s aki már bebizonyította, hogy helytáll az ülnöki munkában is. Ami természetes, nagy üzemben nagy a jelöltek szá­ma; — az Érsekvadkerti Gép­javító Állomás például három fizikai, két szellemi dolgozói küld megbízatással az igaz­ságszolgáltatásba. A szocialista demokratizmus elvének megfelelően a jelöl­tek jelentős hányadát üzemi jelölőgyűlésen fogadták el a dolgozók a jelölőbizottság ja­vaslata alapján. — Bagatell dolgok, úgy mondjam, apró-cseprő esetek... És ezekért hármas magatar­tást akarnak neki adni! — Felháborító! — mondtam. — Persze, hogy az!... Nem is nyugszom bele. Felmegyek a... — Jól teszed... De mégis miket kennek a fiadra? — Hogy mondtad? Ken­nek? — Nem titkolt büszke­séggel elmosolyodott. — Az a Pistike szokása... Tudod, olyan eszes, találékony gye­rek, hogy kirándulások alkal­mával, persze éjjel, cipőpasz­tával bekeni alvó társai ar­cát... Hát nem leleményes?! — Meglepően! — szóltam őszintén. — Dehát ez csupán apró csíny. — Persze, hogy az... Ezt a Márton tanár úrnak is meg kéne értenie. — ö az osztályfőnök? — Nem... Csak véletlenül az ő arcát is bekente a Pisti­ke! — Tévedni emberi dolog — nyugtattam meg. — Ezt mondtam én is. És egyáltalán, minek alszik egy táborok a Az előző évek gyakorlatá­hoz hasonlóan idén is meg­szervezik a nyári napköziott­honos táborokat Salgótarján­ban. Balassagyarmaton és Pásztón. A tábor Salgótarján­ban június 20-án, utóbbi két helységben július 1-én nyílik, s augusztus 28-ig tartja nyitva «.apuit. Az előkészületekkel kapcso­latban felkerestük Gerley An- dornét, a Nógrád megyei nap­közi otthonok felügyelőjét, aki a következőket mondotta: — Salgótarjánban negyedik-. Pásztón második-. Balassa­gyarmaton első ízben nyitnak nyári napköziotthonos tábort A megyeszékhelyen az Üttö- rőház udvarán, utóbbi helye­ken a strandon, illetve kör­nyékén állítják fel a sátrakat. A táborokban összesen mint­egy 300—350 fiatal tölti majd idejét nevelői felügyelet mel­lett pihenéssel, hasznos elfog­laltsággal 6—14 éves korig. Á pajtások naponként reggel 8-tól délután 4 óráié lesznek a táborban, ahol a beosztott ne­velők és a táborvezető gazdag programot állítanak össze szá­munkra. — Milyen lesz a tábori rend? — Most folynak a jelentke­zések, a végleges létszámot még nem tudjuk. Salgótarján­ban körülbelül 150—200 fiatal­ra számítunk. Balassagyarma­ton 100-ra, Pásztón 40-re. A tábor rendje érdekében raj- és őrsbeosztást készítünk. Még a tábor megnyitása előtt kiala­kítjuk az őrsöket. Mire a hi­vatalos nyitás ideje elérkezik. A Palócföld című művésze­ti antológia 1966. évi első száma június második felé­ben jelenik meg. Hasonlóan a korábbi szerkesztői gyakor­lathoz, az antológia a szép- irodalmi és a művészeti anyagon kívül gazdag tanul­mány-, illetve szociográfiai összeállítást közöl. A szépirodalmi részben új költők jelentkeznek; Nagy István, Győri László. Többek között versekkel szerepelnek még Vihar Béla, Jobbágy Károly, Jánossy István. A prózai anyag közül elsősor­ban András Endre és Avar Pál írása, illetve Várszegi tanár a diákokkal egy szobá­ban?! Még éjjel is bakterkoá- ni fölöttük? Aludjon külön, és hagyja, hogy bekenjék egy­mást! — Hát persze. — És hogy bokán rugdossa a lányokat?!... Édes istenem! Minek kezdenek ki vele? — Ügy. Elvégre férfiméltó­ság is van a világon... És csak ennyi a kifogásuk ellene? Baráton nagyot lélegzett, majd megtörölte izzadt homlo­kát. — Von még egy-két apró eset, de szóra se érdemes. — Gondolom... De azért csak jól esik, ha kipanaszolja magát az ember. — Igazad van... Hogy mi­lyen megértő barát vagy! — s a kárvallott panaszos' férfia­sán megrázta jobbomat. — Egyszóval? — Tudod, milyen régi isko­la az övék. Valami mindig el­romlik. Pisti ilyenkor azonnal beveti magát. Hiszen ezermes­ter! Például a múltkor is rendbehozta a vécét. — Bravó! — lelkesedtem. — És már ez is baj? megy eben arra mindenki tudja már a helyét, nem lesz szervezetlen­ség. — Mit nyújt a tábor lakói­nak? — A fő program nálunk természetes a játék. Minden évben gyarapítjuk a játék­parkunkat. A tavalyi újdon­ságok a vízi felszerelések vol­tak, idén ezeket bővítjük. Sal­gótarjánban is rendszeres programunk lesz a tó-strand látogatása Majdnem száz lab­da, gumimedence. csónak, stb. áll majd rendelkezésre. Az idén is lehetőség nyílik arra, hogy egy-egy napra cseretábo­rozáson vegyenek részt a tábo­rok lakói egymás táborában. A játékokon, kirándulásokon kívül szakkörök működnek majd (foto- kisgazdaasszony-, varró-, vízi,- stb. szakkör), filmvetítéseket tartanak, számháborúkat rendeznek a tábor lakói. A játékfelszerelés mintegy tízezer forint értékű. — Biztosítottak-e mindhá­rom helyen a tábor létesítésé­nek egyéb feltételeit? — Igen. Megoldásra váró gondok azonban még akad­nak Balassagyarmaton és Pásztón. Reméljük azonban, a helyi tanácsok mindkét helyen megoldják az ebéd ki hordást; illetve különösen Balassagyar­maton nagyobb gondot fordí­tanak a tábor felszerelésének bővítésére, s engedélyezik egy ideiglenes játszótér létrehozá­sát is a tábor területén. (te) György regényrészlete érde­mel majd figyelmet. Pedagógiai dolgozattal je­lentkezik az antológiában Nádházi Lajos, filozófiai jel­legű problémákat vet fel írá­sában Górdos János. Recen­ziót közöl az antológia a Sal­gótarjánban megrendezett ti. Országos Amatőr Jazz- és Tánczenekari Fesztiválról. Lakos György Madách: Mó- zes-ének veszprémi bemuta­tójáról ad elemző cikket. Az antológia ez évi első számá­ban Czinke Ferencet és Tóth Elemért mutatja be olvasói­nak. — Nagyon finnyásak.. . Míg Pisti kijavította a vécét, egy kis víz kiszaladt a folyosóra. — Ebben a hőségben! — le­gyintettem. s — Ezt mondtam én is... Talán baj volt, hogy egy-két órán át mezítláb mentek be az osztályba?!... Bakáig érő vízbe különben sem fulladt még bele senki! — Csak ennyi az egész? — Hát van még, amit na­gyon felhánytorgatnak.. . Tu­dod, Pistikém igen gyakorla­tias ember Nem szereti a fö­lösleges cuccokat. Nagyon un­ta már, hogy a megmaradt rongyok, egy zsákba gyömö­szölve, ott foglalják a helyet az udvar egyik sarkában 4s az ötlete támadt, hogyha a MÉH-nek már nem kell, hát égessék el!... Egyik hűvös napon ez meg is történt... Hogy közben szél támadt, és a lángok belekaptak az isko­lába?... Erről a fiam igazán nem tehet! .. De azt meg kell hagyni, hogy most is talpra­esetten viselkedett. Rögtön ri­asztotta a tűzoltókat! — Bámulatos!! — mondtam. — No, ugye!?... és még ilyen nagyszerű fiúnak akar­nak magatartásból hármast adni! Balogh Béni (tömöri János szerelő az egyik kombájn hidraulikáján tö­mítést cserél (Foto: Kinka László) Tűzbiztos aratásra készülnek S fiú Júniusban jelenik meg a Palócföld

Next

/
Oldalképek
Tartalom