Nógrád, 1966. június (22. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-28 / 151. szám
1966. június 28. kedd NOG R Á D \ 3 A Nógrád vendége voltam Egy hétig volt vendégünk testvérlapunk az erfurti Das Volk szerkesztője Horst Rother. Elutazása előtt az alábbi cikkben foglalta ösz- sze nógrádi impresszióit. Az a külföldi, aki Magyar- országot csak könyvekből, híradásból ismeri, sok kellemes meglepetésben részesül magyar földön járva. Az ismertetők, a könyvek bármilyen őszinték is, hézagosak, nem nyújthatnak teljes, átfogó képet a valóságról. Gyermekek a szállodában Salgótarjánt illetően a legmaradandóbb benyomást a fejlődés nyújtja. A Karancs Szállóban laktam, s mondhatom, nagyon jól éreztem magam. A modern. ízléses környezet a nemzetközi igényeket is kielégíti. De talán nem is ez ragadott meg legjobban, hanem amit reggelente láttam: az étteremben gyermekek étkeztek. Modern szállodákat általában minden országban sűrűn lehet találni. Tíz évvel ezelőtt Nyugat-Németországban éltem, de ott sehol sem Tapasztaltam, hogy a gyermekek előtt nyitva lenne a szálloda ajtaja. Az aranysuj- tásos portások be sem engednék őket. Kellemes volt tapasztalni, hogy a gyermekek olyan magatartást tanúsítottak, mint a jövő idők emberei, gazdái. Ügy látom, az állam nagyon sok gondot fordít a gyermekekre, nevelésükre, arra. hogy a felnőttéválás zökkenők nélkül, fokozatosan menjen végbe. Cj panoráma Meglepő látványt nyújt az érkező külföldieknek az a sok építkezés, ami jártában- keltében kíséri a turistát, a kíváncsiskodó idegent. Szinte alig lehet hinni, hogy ebben az országban és Salgótarjánban is ilyen hatalmas méretű építkezések folynak. A megújuló gyárak mellett lakásokat, közintézményeket emelnek. Sok európai országot bejártam, láttam megúj- hodó városokat. Az a véleményem azonban, hogy Salgótarján az építkezések következtében a legszebb városok közé sorolható majd. Erfurtban a jövőben tízezer üveggs'ár épületéből és környékéből még sok minden utal a múltra. Látható, hogy az egykori uralkodó rendszer milyen keveset nyújtott a munkásoknak. Ezt a gyárat is fejlesztik, modernizálják, és sokat tesznek a munka- körülmények megjavításáért. A gyár modernizálására 80 millió forintot költenek a jövőben. Meglátogattam a métrano- váki Csurgó-bányát is. A bányaüzem közel száz év óta működik. Amikor látogatóban voltunk, mindannyiunknak egy széndioxid ellen biztosító műszert adtak. Ugyanígy védik valamennyi bányász egészségét. testi épségét. De van itt egy másik biztosítás is, ami szintén nagyon lényeges. Senkit nem bocsájtanak el máról holnao- ra. Nemrégen Nyugat-Németországban közel százezer bányász kapta meg az úgynevezett „kék-lapot”. Ez a munkából való elbocsájtást jelentette. A közeli hónapokban további 80 ezer bányász várhatja az elbocsájtást. S ők elindulhatnak a szélrózsa minden irányába munkát keresni. Az olajtrösztök nagy konkurrenciát támasztanak a szénbányáknak. A csurgói bányát a tőkések eléggé kiaknázták. A mostani vezetők mégis megtalálják a módját annak, hogy munkaalkalmat teremtsenek új feltárások, munkahelyek kialakításával. Sok községben láttam új lakóházakat, kultúrházakat, iskolákat. Sok külföldi látta ezt már előttem. Én is csak meg tudom erősíteni mások véleményét: a magyar nép viszonylag rövid idő alatt szép fejlődést tudott elérni. Másféle gazdák a falun Jártam termelőszövetkezetben. Megismerkedtem Bállá István őrhalmi tsz-elnökkel. O korábban 25 holdon gazdálkodott. Nagyon tehetséges parasztember, ezért bízták rá a háromezer hold művelésének irányítását. És sok ilyen Bállá Istvánnal találkoztam a megyében. Nemcsak egyszerűen a napi feladatok ellátását tartják fontosnak, hanem az a céljuk, hogy á munka termelékenységének fokozásával elérjék a világszínvonalat. Beszélgettem. Cs. Nagy Lászlóval, a Sziráki Állami Gazdaság igazgatójával. Megértettem az örömét, amikor újságolta: egy mázsa sertéshús előállítására négy és fél mázsa kukoricát használnak fel. Munka és helytállás Nagyon örülök annak, hogy mindenütt szívesen fogadtak, s minden ajtó nyitva állt előttem a megyében. Voltam az Acélárugyárban is. Itt láttam egy Nvugat-Német- országból vásárolt hideghengerművet. Hírneves cég szállította. De nem is ez a lényeges, hanem az, hogy a magyar szakemberek ezen a gépen még jobban tudnak termelni, mint a nyugatnémetek. Megnyugtató tudni, hogy a szocialista országok célja a tőkés országokkal békés úton, gazdaságilag versenyezni. Ez volt tapasztalható a Salgótarjáni Acélárugyárban, ahol a dolgozók olyan termelékenységet produkálnak a hideg- hengerműnél, amely minden hozzáértő szakember elismerését kiváltja. örülünk annak, hogy ni, alak a Német Demokratikus Köztársaságban élünk és a nyugat-németországi viszonyokkal állunk szemben, erős munkáshatalmat érezhetünk magunk mellett, a szép és rohamosan fejlődő Magyar- országot. A tiribesi aknatorony építésénél Jó az összhang, tartják a határidőt Tiribesről nem érkezik szén a nagybátonyi osztályo- zóra. Áll a bánya június elejétől, áll a kötélpálya is. Építők, szerelők szállták meg a külszínt. Aknamélyítők dolgoznak a függóaknában. A 180 milliós rekonstrukció , legkritikusabb részéhez érkeztek. amit termeléskiesés nélkül már nem lehetett elvégezni. Lebontották a régi aknatornyot, hogy helyére nagyobbat szereljenek. — Kezdhetnénk a kizsaluzást. Az utolsó simítások vannak hátra — újságolja Nagy József, a Bányászati Építő Vállalat művezetője. — Ne kezdjék, mert akadályozná az aknamélyítőket. Most az a legfontosabb, hogy nekik zöld utat tudjunk biztosítani — válaszol Simon Gyula létesítményi főmérnök. — A betonalap tetejéről le kellene bontani az állvány padlózatát, mert nem tudjuk leadni a hosszú vezérléceket — kéri Szetei Tivadar, az aknamélyítők főmérnöke. — Rendben van, lebontjuk. Mikor kezdhetjük? — Ha kijönnek az aknából, akkor lenne legalkalmasabb. — Jó! Ügy lesz, csak szólni kell majd. Egyiket is szorítja a határidő, a másikat is, de ez a párbeszéd bizonyítja, hogy a közös érdek a döntő. Minden a meghatározott ütemben készül, de az ak- namélyítőkre többletmunka is hárult. A vezérlécek cseréjénél előre nem számítottak arra, mennyi tartóvasat kell átépíteni. Ez az ok tette kritikussá az egyébként is feszes határidőt. — Ezek ellenére ha a segítséget megkapjuk, tudjuk tartani az eredeti határidőt — mondja a főmérnök, majd hozzáfűzi —, Kovács Lajos brigádja három műszakban nyolc-nyolc fővel folyamatosan dolgozik a vezérlécezésen. Vasárnapjuk sincs, amíg ez a munka folyik. Egyébként mennek szabadnapra. Bízom bennük, mert gyakorlatuk, tapasztalatuk van az ilyen munkában. Csak ne ' akadályozzanak bennünket. Az akadályokat elhárítják. Bár az építőket is köti a határidő, de mivel más mun. kája most még fontosabb, ők otthagyják, hozzáfognak az épületbontáshoz. Fábián Antal kubikos brigádja és Gömbicz László ács brigádja már eddig is kitűnt az aknaalap építésénél. Előfordult, hogy betonozásnál 20 órát is dolgoztak egyhuzamban. Időben el is készültek. Sebestyén Lajos irányításával állandóan 12—14 szerelő dolgozik az OBV Budapesti Gyáregységétől, Az udvaron az aknatornyot állítják össze. Az új aknagépházban a hatalmas kötélkorongok vas- és farészének esztergályozását kezdték meg pontosan az ütemtervben rögzített időben. A BÁV szerelői Szabó Sándor művezető irányításával befejezték a szabadtéri és zárttéri transzformátor-állomások szerelését, most már a szállítógépház villamos berendezésein dolgoznak. A Villamosipari Vállalat szerelői a Kányás — Tirlbes — Szorospatak között készülő új 35 kilovoltos villamos vezetéket készítik. A Nagybátonyi Szolgáltató is részt vesz a kooperációban, és csaknem valamennyi idegen vállalattal kapcsolatban áll. Segíti őket azonkívül, hogy jónéhány szerelési munkát önállóan végez. Milyen az összhang? A példák igazolják, hogy jó. Ezt erősítette meg a létesítményi főmérnök, Simon Gyula és Németh Lajos aknavezető is. Ahogy a munka megkívánja, a részlegek vezetői összeülnek kooperációs megbeszélésre. Mindenben sikerült eddig még szót érteniük. Közeleg a nagy pillanat, amikor megérkezik Budapestről a hatalmas daru. hogy helyére emelje az aknatornyot, ami 31,5 méter magasságával kiemelkedik majd a tájból. A felső kötélkorongok már a helyszínen vannak, es a különféle tartozékokból nincs hiány. A beruházók és kivitelezők egyöntetű véleménye, hogy határidőre megkezdődhet a próbaüzem. A tiribesi bánya vezetői pedig már azt tervezgetik, hogyan sikerül majd az akna termelését duplájára fejleszteni. B. J, Vasárnapi barangolás: Öl legénnyel Dtégelypalánkon lakás építését kezdik el. Ezért ajánlatos lenne az erfurti építészeknek ide ellátogatni, tapasztalatokat gyűjteni. Erfurtban hasonlóan, egy időben alakul át a városkép és az ipar is. A kapitalista országokban is szép, modern építkezések folynak. A különbség azonban óriási. Nekem nagyon sok rokonom és barátom van Nyugat-Németországban. Jól tudom, hogy ők, mint lakók, a fizetésük nagy hányadát költik lakbérekre. Tehát nemcsak a szép, mutatós ház a lényeges. Láttam egy 1956- ban Magyarországról disszidált turistát, látványos autóval utazni végig a városon. Nem keltett nagyobb feltűnést. A magas lakóházak között eltörpült, a méretek, a vonalak picinnyé zsugorították. A régi meg fiatalodi k Az az érdekes Salgótarjánban, hogy a régi várost szinte már alig lehet értékelni, noha ínég vannak"nyomai a múltnak is. Az ÖblösMindenki megkapja a magáét. .. Reggel nyolckor miséznek először a mezőre indulóknak a drégelypalánki templomban. A szagosmise tizenegykor kezdődik. Ide már eljutnak az állatgondozók is. Este pedig a málnaszedőknek misézik a pap. Jót nevet ezen az öt legény— Nem mise az. csak litánia! Persze tökéletesen mindegy a mise is, a litánia is. Az öt legénynek különösen mindegy, bár.., — .. .melyik misén voltak? — A korain — mondja ifjú Tóth Lajos — és szilvóriumot ittunk, meg rövidet. Megint felnevetnek, hangosan, egészségesen. Az ő „papjuk” fehér kabátban „misézik”. Fröccsöt mér és habzó, hideg sört. El .is visznek azon melegében az italboltba, három közül a legnagyobba Drégelypa- lánkon. A másik kettő kisebb ennél, zsúfolt, nincs hová eregetni a Kossuth és a Fecske füstjét. Az öt legény igen jó kalauznak bizonyult. Jobbnak talán, mintha a község vezetőit kértem volna meg a vasárnapi idegenvezetésre. Bár, itt van — képletesen szólva — Dré- gelypalánk valamennyi vezetője. Ifjú Tóth Lajosnak az édesapja a tanácstitkár a faluban. „Most kint van a szőlőben, a méheknél! Hont felé ment...” Ifjú Kapás József édesapja a termelőszövetkezet elnöke. Málnát szed a családdal a határban. A legényfiút kihagyták volna a számításból? — Nem egészen — mondja Jóska — szóltak, pereltek velem, de én nem mentem. Vácon dolgozik, az Egyesült Izzóban, váci szabónál varratta mellényes. fekete öltönyét is a legújabb divat szerint. Velünk tart még Lipták József és Szepesi Lajos, mindketten traktorosok a szövetkezetben. Az ipari munkásságot Csókás Zoltán képviseli, aki a Önkritika — mindenki helyett — Hol volt a közönség? — Ezt a kérdést az elmúlt héten gyakran tették fel egymásnak a város kulturális életéért felelősséget érzők. És ezen meditált az a néhány, a színház közvetlen élményét mindennél többre becsülő „különleges ember”, aki bérletet váltott, és el is ment a nógrádi és középszlovákiai nép barátsági hetének salgótarjáni rendezvénysorozatára. Szombaton, a Bartók Tánc- együttes vendégszereplése előtt már az volt a vita tárgya, hogy vajon a kedvezőtlen időjárás (színházteremről van szó!) és a krimi a TV- ben mennyire befolyásolja majd a látogatottságot. Nem volt megfelelő a szervezés, — mondják sokan — értve ezalatt a művelődési szervek, sőt a sajtó munkájának kritilcáját is. A jazs- fesztivál szervező és propaganda munkájával összehasonlítva valóban jogos a kritika, tanulság a jövőre nézve. De hol voltak azok az emberek, akik éppen a szervezés révén váltották neg a rendkívül olcsó jegyeket, és hol voltak azok, akik a szak- szervezeti bizottságok révén ingyen-jegyhez jutottak, és mégsem mentek el, mert számukra szoliatlan műfajt hirdettek a plakátok: opera, pantomim. A táncegyüttesek műsoráról való távolmaradásra, viszont ez a feltételezés sem ad magyarázatot. A legtöbb ember, mint utólag a beszélgetésekből kiderült, nem olvasta a plakátokat sem, amelyek közel három hete hirdették a programot. De vajon hogyan terjed el a Ka- bos-est híre és fogy el pillanatok alatt kétszer 650 jegy? Az április elején megnyílt, impozáns művelődési ház valamennyiünk büszkesége a könnyűzenei műsorok teltházas rendezvényei után az elmúlt napokban szánalmas képet mutatott: cserben hagyta törzsközönsége. Sajnos ez a hűtlenség egy kicsit az egész város hírnevének ártott. A gyér érdeklődés ellenére rendkívül színvonalas teljesítményt, tudásuk legjavát nyújtó együtteseknek bizony nehéz volt megmagyarázni a közönség távolmaradását. A szórakozás, a színházba járás mindenkinek magánügye. Természetesen senkit sem lehet kényszeríteni, hogy egy-egy műfaj kedvelője legyen, de az egészséges lokálpatriotizmus azt diktálja, hogy a városért ilyen „áldozatra” is készek legyünk! Csongrádi Béla a balassagyarmati bútorgyárban asztalos. Az utcán különös kép fogad. Rozzant Skodát javít három szerelő. A gazda — csizmában, ‘bricseszben, kalapban — körbejárja őket és magyaráz. A motort alaposan szétszedték, csak a hűtő maradt a motorházban. A legények szerint a gazda, „átutazó” vendég Dré- gelypalánkon, a nevét sem ismerik. Teknővájó és az öreg kasznival hordja faluról falura gyártmányait. A kollekciót — a kocsijavítás idejére — kirakta a kőkereszt elé. Csak egy lompos komondor érdeklődött a fának támasztott, vadonatúj forrázóteknök Iránt. A helyi „stadionban” mérkőzésre készülnek. — Az öreglegények és a fiatalok csapnak össze. Ez már hagyomány a faluban. Ki az öreg és a fiatal Dré- gelypalónkon? —' A 16—22 év közöttiek játszanak a fiatalok csapatában, a 23—2? évesek az öregeknél. Ez jelenti a szenzációt a faluban. Minden harmadik kapura kézzel rajzolt plakátot szögeztek. Az ismeretlen rajzolóművész csupa gólhelyzetet örökített meg. Ordító betűkkel hívja a mérkőzésre az érdeklődőket. Szerettem volna kimenni a drégelyi várhoz, de lebeszéltek róla. — Nagy a sár most... Különben is csepereg az eső, és nem sokat látni kint. A KISZ szokott kirándulásokat szervezni, és bográcsban főznek ebédet a fiatalok. Kirándulás helyett most az esti táncmulatság a téma. — Közös zenekarunk van, a honvédséggel. Egy dobos, két tangóharmonikás, egy piszto- nos és egy gitáros. Ok játszanak a kultúrotthonban, vasárnap este. A kultúrotthont sem lehet megtekinteni, csak kívülről. Vasárnap délben nem tartózkodik ott Mici néni, az igazgató. Este viszont megtelik az otthon fiatalokkal. — Málnaszedés után nem fáradtak a lányok? A legények ismerik a falubeli fehérnépet: — Annyira azért nem törik magukat, a táncra mindig van kedvük. A falunak különös vasárnapi hangulatot kölcsönöz, hogy csupa legényt látni a főutcán. kerékpáron és gyalogosan, feketében, ünneplősen. Az én öt legényem társadalmi „helyzetével” kiemelkedik közülük. Az ifjú Tóthot ugratjuk: miért szidják a tanácsot Drégelypa- lánkon? — Az utat kellene portala- nítani — mondja Lipták. a traktoros — forgalmas, idegenek is járnak rajta. — Járda Is csak az egyik oldalon van — kontrázok én is. — Inkább a presszó hiányzik, nagyobb cukrászda kellene, ahol nemcsak • fagylaltot mérnek — vágja rá magabiztosan a tanácstitkár fia. És megmagyarázza a miért-jét is: Szorgalmas nép lakik Drégely- palánkon, a termelőszövetkezetben jól keresnek, valahol el kell költeni a pénzüket, szeretnek szépen élni. szórakozni. Az új és a frissen tatarozott házak is ezt bizonyítják. Vasárnap Is építkeznek. Görbe akácfatörzset akasztanak a ház falába, arra pallókat raknak. és rajtuk tornázik reggeltől napestig a kőműves a vakoló kanállal. A legények megállnak a ház előtt, nézelődnek. — Most már lehet majd házasodni! A háziasszony elérti a célzást: — Előbb a ház készüljön el Jóska! A lakodalom csak utána jöhet.. Gáldonyi Béla
