Nógrád, 1966. június (22. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-24 / 148. szám
r> nog r a r 1966, június 24. péntek (Folytatás az 1. oldalról) is mintegy 120 milliárd forintot — az ipar és az építőipar fejlesztésére fordítjuk. Az ipari üzemeknek, beruházóknak úgy kell beruházási terveiket, programjaikat ösz- szeállítaniok és végrehajtan 1- ok, hogy maximális legyen a termelést, a termelékenységet és a műszaki fejlődést közvetlenül szolgáló korszerű gépi beruházások aránya, és viszonylagosan csökkenjen a sok esetben improduktív, költséges építkezésék aránya. Az építőiparnak biztosítania kell a beruházási építkezések gyors és a szükségletekhez alkalmazkodó végrehajtását. A tervben ezért a korszerű építőanyagok és elemek gyártásának nagy mértékű növelését és az építőipar nagy arányú gépesítését irányozzuk elő. A tervidőszakban az ipar olyan területi elhelyezését tervezzük, amelynek alapján jobban érvényesülhetnék az egyes országrészek fejlesztési adottságai, és tovább csökkenhet az egyes területek között ma még fennálló lényeges gazdasági különbség. Mindenekelőtt az Alföld és a Dunántúl egyes területein jelentős ipari fejlesztés valósul meg — mondotta, majd a terv fontosabb elgondolásairól ezeket mondotta: Műszaki fejlesztés és import 1. Fűtőanyagszükségletünk fedezésében tovább kell növelnünk a szénhidrogének, vagyis a kőolaj és a földgáz felhasználását. E szénhidrogének részaránya az összes tüzelőanyag felhasználáson belül 1970-ben az 1960. évinek mintegy kétszeresére, vagyis kb. 40 százalékra emelkedik. Ezzel fokozatosan közeledünk a fejlett országok energiafogyasztási arányaihoz. Mindez nem változtat azon, hogy ebben az időszakban is szénbányászatunk fedezi energiaszükségletünk többségét. Az alacsony minőségű szeneink jelentős részét erőműveinkben tüzeljük el, ahol megfelelő szén-előkészítés és tüzeléstechnika biztosítja ezek legcélszerűbb felhasználását. A fűtőanyaggazdaságunk fejlesztését a terv megfelelő beruházásokkal, műszaki fejlesztéssel és import útján valósítja meg. A kitűzött cél az, hogy tüzelőanyag-bázisunk kalóriában mintegy 19 százalékkal bővüljön; villamosenergia iparunkban pedig mintegy 1000 MW új kapacitást létesítünk. Ez a feladat az ipari beruházások körülbelül 30 százalékát veszi igénybe. 2. A vaskohászat terv-előirányzataiban a termékek minőségével és a tchnológiai fejlesztéssel kapcsolatos feladatok állnak előtérben. A minőségi acélgyártás növelésére új elektroacélmű építését tervezzük. Az ötvözött acél korszerű tovább-feldolgozása szükségessé teszi egyes hengersorok korszerűsítését, az elő- és kikészítő kapacitásnövelését, valamint új hőkezelő berendezések létesítését. Mindezek eredményeképpen az ötvözött hengereltacéltermelését 1965-ről 1970-re 60— 65 százalékkal kell növelni. Kohászatunk „minőségi arculatának” megjavításához tartozik a kohászati „másodtermékek” gyártásának fejlesztése is. Ezen belül a lágy és nagy szilárdságú acélhuzalok gyártását fejlesztjük, amik különösen az építőipar, a mezőgazdaság és a lakosság jobb ellátását hivatottak biztosítani. Emellett jelentős fejlesztést tervezünk a fémmel bevont acéltermékek (eső, huzal és lemezféleségek) gyártásában Is, 3. Alumíniumiparunk további fejlesztése a tervidőszak egyik legjelentősebb ipari programié. A terv időszakéban elsősorban a magyar-szovjet alumínium egyezmény értelmében, tím- földtermelésünk jelentékeny fokozását irányozzuk elő a legkorszerűbb alapon. Mint ismeretes, az egyezmény alapján áthidalható majd bauxit- vagy ónunk gazdaságos hasznosításának egyik akadálya: a nagy mennyiségű olcsó villa- mosenergia-hiány. Mivel az egyezmény értelmében a Szovjetunió a timföldből kinyerhető alumíniumot teljes egészében visszaszállítja, így 1970-ben a Szovjetunióban részünkre feldolgozott 120 ezer tonna timföld ellenében 60 ezer tonna, továbbá hazai termelésből ugyancsak 60 ezer tonna alumínium fém áll majd rendelkezésünkre. A timföld feldolgozásában együttműködünk a baráti Lengyel Népköztársasággal is. A tervidőszakban és az azt követő években az alumíniumipar legnagyobb és legsokoldalúbb feladata, megoldani az alumínium feldolgozását korszerű, értékes fél- gyártmányokká és készgyártmányokká. Az alumínium félgyártmányok termelésének növelésére a 3. ötéves tervben több beruházást indítunk a szűkén vett alumíniumiparon kívül is. 4. A magyar iparfejlesztésnek a harmadik ötéves tervidőszakban is központi feladata marad a vegyipar fejlesztése. A vegyipari termelés tervezett fejlődési üteme évi 10 százalék, amely majdnem kétszerese az ipar átlagos fejlődési ütemének. A 3. ötéves tervben a nitrogénműtrágya-gyártásunk — kereskedelmi súlyban számolva — több mint egymillió tonnával növekszik, és a szén- bázisról teljes egészében át- állunk a földgázbázisra. Megindítjuk a karbamidműtrágya- gyártást és az úgynevezett kettős műtrágya gyártását, amely nitrogént és foszfort egyaránt tartalmaz. Több szintetikus anyag Hazánkban 1965-ben az egy főre jutó műanyagfelhasználás négy kg volt, de ebből csak 3 kg-ot fedezett a hazai termelés. 3, ötéves tervünkben a PVC gyártásának nagymértékű fokozásával és a polietilén-gyártás megindításával két nagy fontosságú és nagy volumenű műanyag gyár. tása kerül előtérbe. Ezenkívül megkezdjük, illetve bővítjük különféle kis volumenű műanyagok és műgyanták, valamint lakkgyanták termelését. 1970-ben az egy főre jutó műanyagfelhasználásban megközelítjük a tíz kg-ot. A szintetikus szálanyagok termelésére könnyűiparunk nyersanyagbázisának bővítése miatt van szükség. Hazánkban a szintetikus vegvi szálak gyártása Jelenleg még alacsony szinten áll, 1965-ben mindössze 2400 tonna volt. A termelést 1970-ig 6300—7000 tonnára bővítjük. Noha a könnyűiparhoz soroljuk, de itt említem meg, hogy tervünk kiemelkedő feladatokat ír elő a cellulózé- és a papíriparban. Lábatlanban új, évi 35 ezer tonna kapacitású vékony-papírgyárat építünk. Ezenkívül jelentékeny bővítő és korszerűsítő beruházással fejlesztjük papírgyártásunkat és papírfeldolgozó iparunkat is. 5. Tovább folytatjuk a gépipar gyors fejlesztését, korszerűsítését, növelve a gépipari beruházások arányát, az ipar egészén belül. A gépipar számára a terv az előző évinél 80 százalékkal nagyobb beruházási lehetőséget biztosit. A beruházás további jelentős részét, a külkereskedelem és az ipar általános fejlesztése szempontjából igen jelentős közúti jármű programra fordítjuk Ezen belül — az a tervünk —, hogy autóbuszgyártásunkat 1970-re körülbelül évi 7000 db-ra emeljük. Az autóbusz- gyártás tervezett fejlesztése alkalmas arra, hogy a gépipar több ágában és a népgazdaság egyéb iparágaiban Is jelentékeny fejlődést vonjon maga után. A gépipari fejlődésünket természetesen nemcsak a beruházási előirányzatok biztosítják, hanem az a hatalmas értékű szellemi, tudásbeli alap, amelyet gépiparunk műszaki értelmisége, szakmunkásgárdája képvisel. Alapvetően rajtuk múlik, hogy gépipari konstrukcióin a műszaki paraméterek és a minőség vonatkozásában Is állják a versenyt a világpiacra kerülő hasonló termékekkel, és ezzel biztosíthassuk a gépipar vezető szerepét a külkereskedelemben is. fl. A beruházások és a lakosság sokrétű igényei kielégítésében döntő feltétellé vált az építőipar. Az elkövetkező években az építőipar nem számolhat nagyobb arányú munkaerőbő- vítási lehetőségekkel. Ezért különösen nagy jelentőségűek azok a műszaki fejlesztési megoldások, amelyek az építőipari munkaráfordítást nagyobb mértékben képesek csökkenteni, és azok a szervezési, irányítási módszerek, amelyek nélkül a korszerű technikát nem lehet hatékonyan kihasználni. Az építkezések technológiájának korszerűsítésére tervbe vettük az előregyártó kapacitások jelentős bővítése, és műszaki tervezésünkben a fejlett, gazdaságos építési elvek alkalmazásának kiterjesztését. Az előregyártás fokozódásával az üzemi gyártás és helyszíni szerelés egyre szorosabb — helyenként szalagszerű — kapcsolatba kerül egymással, így az üzemi gyártás ütemessége, a helyszíni munkát is üzemszerű szervezettségre készteti. Az üzemi előregyártás fokozására a tervidőszakban épületelemgyárakat építünk, és fokozottabban alkalmazzuk a könnyített acélidomokból ösz- szeállitott acélvázszerkezeteket is. A terv előirányozza, hogy 1970-re az ipari, közlekedési és raktározási célokat szolgáló csarnoképületeknek legalább a fele, a mezőgazdasági épületek vázszerkezetének körülbelül 70 százaléka üzemi- leg előregyártott szerkezettel készüljön. Különösen az ipari építkezéseknél szükséges a kivitelezési időtartamot lényegesen csökkentő előregyártott szerkezetek alkalmazása. Az építőipar gépesítése A lakásépítési kapacitás korszerűsítésére, termelékenységének növelésére a tervidőszakban házgyárakat építünk. Az országos építőipar — új technológiáknak megfelelő — gépesítéséhez több mint 3 milliárd forintot irányoztunk elő. Ennek eredményeképpen elérhető, hogy az ÉM építővállalatainál a gépállomány teljesítőképessége egy építőipari munkásra vonatkoztatva 40—42 százalékkal növekedjék. 7. A fogyasztási cikkeket előállító iparágakra nagy feladatok hárulnak, mind a lakosság igényeinek kielégítésében, mind pedig az exportban. Nálunk is csakúgy mint világszerte a textiliparban termelésen belül fokozódik a kötött, hurkolt termékek részaránya. A 3. ötéves tervidőszak végére a kötszövőlpari termelés részarányát a textilipari termelésben az 1985. évi 12 százalékról 15—-16 százalékra növeljük. Mintegy ötmillió párral (körülbelül 20 százalék) tervezzük növelni a bőrcipő-terme- lést. Gyógyszeriparunk termelése kiállja az összehasonlítást a legfejlettebb országokkal is. A magyar gyógyszeripar világviszonylatban is jelentős, exportunk összessége tekintetében pedig a hetedik helyet foglalja el. A gyógyszeripar korszerűsítése, fejlesztése érdekében több száz millió forint értékű beruházást hajtunk végre. 8. Közismert, hogy a lakosság igényeinek kielégítésében az export növelésében nagy szerepet játszik a tanácsi ipar és a szövetkezeti ipar is. A tanácsi és szövetkezeti ipar feladatait a tervidőszakban tovább növeljük és jelentős támogatást nyújtunk, hogy a belső piac rendkívül sokrétű áru- és szolgáltatási szükségletei megfelelő színvonalon kielégíthessék és fejleszthessék exporttevékenységüket is. A szövetkezeti és tanácsi iparban több mint két milliárd forint beruházást wr- vezünk. Nagyobb termelékenység A lakosság ellátásában, elsősorban a javítási és szolgáltatási igények kielégítésében továbbra is számítunk a kisiparosokra. — Mondotta, majd hangsúlyozta, hogy a tervidőszak folyamán az ipari termelés terve évi 6 százalékos fejlődési ütemet irányoz elő oly módon, hogy az ipari termelés növekedésének 80 százalékát a termelékenység emelésével biztosítjuk, és legalább évi 1 százalékkal csökkentjük a termelési költségszintet AJtai Miklós a továbbiakban hangsúlyozta, hogy a lakosság életszínvonalát csak a mezőgazdasági termelés fokozásával emelhetjük. Hazánk kedvező mezőgazdasági adottságokkal rendelkezik, és a mezőgazdaság — külkereskedelmi, áruforgalmi aktívumával — segítséget nyújt az egész népgazdaság növekedéséhez is. Mindez azt indokolja, hogy a mezőgazdaság fejlesztését a 3. ötéves terv Időszakában is kulcskérdésnek tekintsük. Az előterjesztett törvényjavaslat azt tűzi ki célul, hogy a mezőgazdaság termelése 1966—70 átlagában, a megelőző öt év átlagához képest 13— 15 százalékkal növekedjék. Ez a feladat, vagyis az előző időszaknál gyorsabb ütemű mezőgazdasági termelés növekedés biztosítása — nagy követelményeket támaszt a mező- gazdasággal szemben, de rendelkezünk azokkal a feltételekkel, melyek a sikeres megvalósításhoz szükségesek. Engedje meg a t. országgyűlés, hogy ezek közül csupán a legjelentősebbeket emeljem ki: — A3, ötéves terv megkezdésekor a szocialista nagyüzemek kialakultak, a termelőszövetkezetek számottevő hányada gazdaságilag megszilárdult. — Az előző öt évhez viszonyítva növeljük a beruházásokat, és a beruházásoknak most nagyobb hányada szolgálja az állóalapok tényleges bővítését. Míg az átszervezés időszakában elsődleges a termelés folyamatosságát és bővítését alapvetően elősegítő állóeszközök létesítése, beszerzése volt a fő feladat, most már mód van arra, hogy ezek komplettirozása és hatékonyabb kihasználása érdekében nagyobb anyagi erőt fordítsunk a járulékos beruházásokra, elsősorban a szőlő-, gyümölcs- és zöldségtermesztés, valamint a? állattenyésztés területén. — Folytatjuk a gépesítést: többek között 38—40 ezer traktor. 35—36 ezer pótkocsi és 6—7 ezer gabonakombájn beszerzése válik lehetségessé. A mezőgazdaság — A:: 1966. január 1-én életbe léptetett termelő árutermelés és az amortizációs kötelezettség bevezetése, továbbá a termelőszövetkezeti tagok szociális és egészségügyi ellátását javító intézkedések növelik a parasztság anyagi érdekeltségét. fokozzák a termelési kedvet, és a rendelkezésre álló eszközök — ezen belül a meglevő állóalapok és munkaerő — hatékonyabb kihasználását eredményezik. — A háztáji és kisegítő gazdaságokkal kapcsolatban a következő tervidőszakban is folytatjuk világos és határozott politikánkat, és ennek eredményeképpen azzal számolhatunk. hogy a gazdaságok termelési színvonala a mező- gazdasági népesség számának csökkenése ellenére sem esik viasza, sőt egyes ágazatokban (mint pl. a baromfitenyésztés) emeLkedik. — A mezőgazdaság munkaerőellátását javítja az a körülmény, hogy a tervidőszakban munkába lépő fiatalok évfolyamai nagy létszámúak, és így a lehetőség reális a mezőgazdaságot életpályának választó fiatalok számszerű növekedésére. Ehhez azonban mind a termelőszövetkezeteknek, mind az állami szerveknek széles körű gazdasági intézkedéseket kell tenniök. Ezek között Igen jelentős a termelőszövetkezeti tagok egyenletesebb — jövedelmet is emelő — foglalkoztatása, részben azáltal. hogy az eddigieknél fokozottabb lehetőséget nyújtunk a mezőgazdasági üzemekben termelt nyersanyagok helyi feldolgozására és közvetlen értékesítésére. — A mezőgazdasági gépesítés során különös figyelmet kell szentelni az őszi betakarítás gépesítésére, s ezzel az őszi munkacsúcsban jelentkező munkaerőhiány enyhítésére. — A mezőgazdasági termelés előirányzatai szerint a növénytermesztés a tervidőszakban gyorsabban fejlődik, mint az állattenyésztés. Ez nem kis mértékben a korábban telepített szőlőik és gyümölcsösök termőre fordulásának következménye. Ügy tervezzük, hogy az ország kenyérgabona szükségletét hazai termelésből fogjuk kielégíteni. Ezért a megfelelő vetésterület biztosítását, az idejében történő gondos talajelőkészítést és vetést, a műtrágya szakszerű, céltudatos felhasználását továbbra ts lényegében kötelező jellegű feladatként állítjuk a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok elé, A tervidőszakban nem számolunk sem a művelési ágak arányainak, sem pedig a vetés- szerkezetnek lényeges változtatásával. összhangban a lakosság igényeinek növekedésével, valamint az export fokozásával — ezen belül különböző nemzetközi egyezményekben vállalt kötelezettségekkel — a zöldségtermelést 1970-re u 1963—84. évek átlagához képest mintegy 45—50 százalékkal kívánjuk növelni. Ez igen nagy feladatot jelent, növelni kell ugyanis a zöldségfélék területét és termésátlagát. Ennek megvalósítása megköveteli a rendelkezésre álló anyagi erőforrások koncentrálását, és a felvásárló szervek, valamint a konzervipar és a termelőszövetkezetek szoros együttműködését. Termelés — felvásárlás — Az állattenyésztés növekedési üteme az előirányzat szerint a 2. ötéves terv időszakában elért fejlődéssel azonos mértékű lesz. Legfontosabb feladatnak az adottságainknak megfelelő és külkereskedelmi szempontból is döntő fontosságú szarvasmarha- és juhtenyésztés fejlesztését tekintjük, a hazai szükségletek és az exportigények kielégítése érdekében növelni kell a hústermelést. Ezt elsősorban a fajlagos takarmány- felhasználás és a tenyésztési munka hatékonyságának javításával tervezzük elérni. — Az állattenyésztés előirányzatainak teljesítéséhez jó kiindulási alapul szolgál az az anyagi ösztönzés, amit az 1968. Január 1-1 árintézkedések biztosítanak. Emellett a 3. álévá» terv az állattenyésztés fejlesztése érdekében előirányozza a keverék-takarmánygyártás 50 százalékos, a fehérje-import mintegy 40—45 százalékos növelését. A mezőgazdaság termelésére alapozva 1965 és 1970 között a felvásárlás 28—32 százalékkal növekszik. — A felvásárlás fő formájának a 3. ötéves terv időszakában változatlanul a szerződéses termeltetést tekintjük. A termelési biztonság növelése érdekében célszerűnek tartjuk a hosszúlejáratú termelési szerződések rendszerének kialakítását. A lakosságnak úgynevezett napi piaci cikkekkel (zöldség, gyümölcs, baromfi, tojás és hasonlók) történő jobb ellátása érdekében, olyan gazdaságpolitikát kívánunk érvényre juttatni, amely a termelők (elsősorban a tsz-ek) és a fogyasztók (különösen a nagy fogyasztók) közvetlen kapcsolatát bővíti, és erősíti. Alapvető feladatnak tekintjük a felvásárló és szervező munka megjavítását, különösen azt, hogy az áru útja a termelőtől a fogyasztóig lerövidüljön. A mezőgazdasági termékek tárolásához, felvásárlásához és feldolgozásához szükséges kapacitások bővítését a terv előirányzatai számításba veszik. Különösen a növekvő zöldség-, gyümölcs- és bortermelés felvásárlásához és feldolgozásához szükséges hűtőtárolók, átmeneti tárolók, valamint szőlő- és borfeldolgozók létesítésére fordítunk nagy anyagi erőket. — Jelentős fejlesztési feladatokat kívánunk a tervidőszakban az élelmiszeripar területén megoldani, mert a lakosság állandóan növekvő igényei mellett nagy élelmi- szeripari exportot is tervezünk feldolgozott termékekből, hogy így mezőgazdasági alapanyagainkat jobb hatásfokkal értékesítsük. A nyersanyagtermelés lehetőségeiből, továbbá a lakosság és az export igényeiből kiindulva azt tervezzük, hogy az élelmi- szeripari termelés 1965 és 1970 között mintegy 28—32 százalékkal növekszik. Korszerűbb közlekedés AJtai Miklós ezután a közlekedésről szólva kijelentette, hogy a 3, ötéves terv Időszakában a közlékedés fejlesztésének legfontosabb feladata a műszaki színvonal további emelése. Ezért mintegy 36 százalékkal növeljük a közlekedési beruházásokat, és a közlekedés fejlesztésére több mint 36 milliárd forintot irény- zunk elő. A fejlesztés során erőteljes koncentrációt hajtunk végre a vasút és a közúti járművek fejlesztésében. — A legfontosabb cél a vasúti vontatás korszerűsite- se. Ennek érdekében öt ev alatt csaknem 500 villamos és Diesel-mozdonyt szerzünk be. Villamosítjuk a Miskolc— Nyíregyháza és a Budapest— Debrecen—Záhonv közötti főútvonalakat mintegy 400 km hosszúságban. A korszerű vontatás részaránya a gőzvontatással szemben 75—00 százalékra emelkedik. Ami már megközelíti a fejlett európai országok színvonalát A szónok a továbbiakban kijelentette, hogy a terv előirányozza, hogy a szocialista építés előrehaladásával a lakosság életszínvonala és élet- körülményei rendszeresen tovább javulnak. A 3, ötéves terv előirányozza az egy főre jutó reál jövedelem 14—16 százalékos növelését. Számol azzal, hogy az életszínvonal nemcsak függvénye, eredménye a nemzeti jövedelem alakulásának, hanem ugyanakkor megalapozója, növekedésének elősogftöje la, A lakosság jövedelmének növeke- df-sét túlnyomóan a személyes rendelkezésű — mindenekelőtt a munkával összefüggő — jövedelmek formájában irányozzuk elő. A reálbér öt év alatt a számításik szerint 9—10 százalékkal emelkedik. A tervben — fontosságának (Folytatás a 3. oldalon)
