Nógrád, 1966. június (22. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-22 / 146. szám
m«. Túnlus széria 22. Araiaysyííi'íí a pádon Képek a papírkosárból A koporsó már megvan... — Utasok útlevél nélkül— Amikor sír a lelet Ambit a tudománynak a bagoly, a bölcsességnek Salamon, az igazságosságnak Mátyás — úgy a szórakozottságnak a professzor a megszemélyesítője. Szinte hihetetlen, hogy ez a nem éppen dicséretes tulajdonság naponta hány embert tesz egyetemi tanárhoz hasonlóvá. Mi több: az amazonok mitológiai államában sem lehetett annyi professzor ^asz- szony, mint nálunk. A legkülönfélébb tárgyakat elha- gyogatók hetven százaléka a szebb nemhez tartozik. A becsületes megtalálók viszont ötven-ötven > percentes arányban osztoznak a megérdemelt dicséretben —, s igen gyakran a jutalomban. Mit, hol hagynak? Piacon, boltban, áruházban temérdek pénztárca és kifizetett áru marad gazdátlanul. Elárvult kerékpárra italboltok előtt é6 mellékutcákban lehet bukkanni. (Kerékpárt őrizetlenül hagyni: nemcsak gondatlanság, de ezer forintos bírsággal sújtható szabálysértés is!). Parkok padjain nem ritka lelet a karóra, az aranygyűrű. Ne tessék rosszra gondolni! A kikapós feleségek, férjek a lehúzott jegygyűrűre jobban vigyáznak... S ha már a házasság intézménye is szóba került, hadd nyújtsuk át a szórakozottság ezüstkoszorúját annak az ifjú párnak, amely a salgótarjáni IBUSZ-irodán feledte az — útlevelét. Nehogy késve indulhassanak el a nászútra, az egyik ibuszos — szakadó esőben — motorkerékpáron nyargalt utánuk körülbelül harminc kilométert. Gyorsan kiadjuk a szórakozottság nagy-arany-érmet is annak a két férfiúnak, aki egy nem messzi faluból szekéren jött be Salgótarjánba koszorúért, koporsóért, halotti torra illő borért. Az említettek még hazatérőben, a temetés előtt megkezdték a toron szokásos italáldozatot. Ezt tudva nem nehéz kitalálni, miért fordult meg nagysebesen a gyászháznál a fogat, s nyargalt visszafelé majdnem tíz kilométert a kátyús úton lerázódott koporsóért ... Ilyesmi persze csak évezredenként egyszer fordul elő, akkor sem notórius antialkoholistákkal. A józan emberrel is megesik azonban, hogy a vasúton hagyja bőröndjét, az autóbuszon aktatáskáját. Nem tudni, az a K.-i kisdiák, aki kitűnőktől nem hemzsegő bizijét ma- rasztotta a buszon, szórakozott volt-e, vagy így akarta néhány nappal elodázni a mulasztások következményeit... Mit, hol keresnek ? A legtöbb károsult — feltéve, hogy egyáltalán érdemesnek tartja —, a rendőrségre siet. Az oda beszolgáltatott talált tárgyat már a beadás napján tüzetesen átvizsgálják, s olyan jelet — névjegyet, igazolványt, feladóvevényt stb. — keresnek, amiből a tulajdonosra következtetni lehet. Utánanéznek Egy kis statisxtika Lakók és lakbérek annak is, nem jelentette-e már be valaki hasonló tárgy eltűnését. A rendőrség akkor is válaszol, ha az érdeklődés írásban történik. Ebben az évben egy Győr környéki méhész jutott így ismét két kannányi elvesztett méze birtokába. A salgótarjáni járási-városi rendőrkapitányság lapunkban ad hirdetést a talált tárgyakról — majdnem mindig sikerrel. A keresést helytelen csak a rendőrségre korlátozni, Jogszabály írja elő, hogy a nyilvános helyek — bolt, hivatal, vendéglő, mozi kul- túrház, bank stb. — vezetői a talált tárgyat három hónapig tartozik megőrizni, s az igazolt tulajdonosnak visszaadni. Három hónap elteltével a talált tárgy a Bizományi Áruházhoz vándorol, az értékesítésből befolyt összeg az államé lesz. Ha a tárgyat magánszemély szolgáltatja be a rendőrségre, s azért nem jelentkezik negyedévig a tulajdonos — úgy a tárgyat a megtaláló birtokába adják azzal, hogy újabb kilenc hónap elteltével már sajátjaként rendelkezhet veie. Jó tudni, hogy a talált tárgyak beszolgáltatását nemcsak a becsület, de írott törvény is megköveteli. Aki ezzel szembeszegül, szabadságvesztéssel is büntethető tulajdon elleni bűntettet követ el. A megőrzési kötelezettség teljesítése nem mindig köny- nyű feladat. Egy trafikban — például — pólyásbabát feledett anyukája. A vénk^s- asszony trafikos néni mégsem esett kétségbe. Ifiasz- szony húgához vitte az oázó leletet, „amely” igen jó ápolásban részesült addig is, amíg rémült szüleihez hazakerült... “ b. a. o. »sei rursziiAJöeg luwgjrujieménye valóságos történelem. Mennyi eseményt, kisebb nagyobb epizódot, síró és nevető embereket, méltóságteljes komolyságot, nemegyszer töménv unalmat, vagy bizarr érdekes séget idéznek ezek a hangtalanul is beszédes kópiák. Ezeket nézegetve annyi minden megfordul az ember fejében. Az alábbi képeket már a papírkosárból vettem vissza — az idő múlásával majdnem mind egyik odakerül — mert közbe ' eszembe jutott valami. Azon gondolkodtam el, milyen keservesen nehéz győzni némelykor az újnak, a fejlettebbnek a maradiság felett. Életünkben, munkánkban sokszor rendíthetetlen nyugalommal, békés egymás mellett élést engedélyezünk a tűznek, és a víznek: az elavultnak és a haladónak. Szemünk elé árnyékot von a megszokás, a kényelemféltés, s talán néha a közöny és az igénytelenség is. Az itt látható képek ugyan nem adnak választ az okokra, ám jobban szemügyre véve a lencse által szolgáltatott dokumentumot, ki tagadhatja, hogy: anakronizmus a látvány. A képek egyik hazai üzemünkből valók, méghozzá korszerűnek mondható üzem bői. Hogy melyikből? Ez most tulajdonképpen nem is fontos. Nem kerülne nagy fáradtságba bármely ipari, vagy mező- gazdasági üzemben felfedezni a réginek és az újnak ezt a nyugtalanítóan békés együtt- létét Még a nem szakember is láthatja, hogy ezek a pompás készülékek korszerű, modern gyártmányok. Gyártóik nem is titkolják: lépést tartanak a világszínvonallal. Erről a nemzetközi piacon nemcsak szavakban, hanem kemény devizát érő papíron is megkapják az erkölcsi bizonyítványt. Mindkettőre joggal nagyon büszkék Talán eközben nem is gondolnak arra, hogy mit csinálnak, az valóban megérdemli az elismerést, de azért ahogyan csinálják, annál kevésbé. Műszakilag élvonalat képviselő termékeik alkatrészeit ezzel az embert nyúzó, ezeréves módszerrel továbbítják együk műhelyből a másikba. Biztos lehet benne bárki, hogy ma már ez a lehető legdrágább megoldás. Nem szólva arról, hogy — embertelen is Gyertyános Zoltán Ax Ingatlankexelő munkájáról Több mint 860 millió forint értékű állóeszközzel gazdálkodik a Salgótarjáni Ingatlan- kezelő Vállalat Ez évben újabb állami lakások karbantartásáról kell gondoskodni. A Pécskő utca 3-as, 4-es jelű, és 4 emeletes épületbe már júliusban beköltöznek a lakók. November végéig még 4 ha-, sonló bérházat bocsátanak a bérlők rendelkezésére. Lakás bérleményeik vannak Salgótarjánban (2747) a városhoz tartozó bányatelepeken (1252) Nagybátony bányavárosban (982), Nagybátony bányatelepen (887) és a salgótarjáni járás bányatelepein (258). Legtöbben laknak a salgótarjáni 13-as jelű bérházban, összesen 192 család. A legmagasabb épületek (8 emeletes) a Pécskő utcában találhatók. Sokan nem tudják, hogy az ingatlankezelő kereskedelmi, orvosi és egyéb célokra 38 állami, társadalmi és kereskedelmi szervnek több épületet bérbe ad. A MÉK telepet bérel például János-aknán és Mátranovákon. összes bérleményeikből (lakóház és közületi) tavaly 5 millió 300 ezer forint bevételre tett szert. A kiadások ösz- szege ennél jóval magasabb. Több mint 10 millió forintot fordítottak tavaly épületek karbantartására és felújítására. Különösen 1963-óta növekedett az állami támogatás mértéke, mivel ekkor kerültek felügyeletük alá a bányatelepi lakások, melyekért havonta csak 5—11 forint lakbért fizetnek. A bérlőktől évente 4500—5000 panaszbejelentés érkezik. Igen sok probléma van a teljesen új lakásokkal, az építők hibájából. Az idén 5 hónap alatt 2680 esetben kellett a vállalat kőműveseinek, bádogosainak, vagy cserepezőinek a helyszínre kimenni. Salgótarjánban 2, Nagybátonyban szintén 2, és János-aknán 1 javítóműhely áll a lakók igényeinek kielégítésére. A lakbérhátralékról soha nem haszontalan beszélni, mert mindig aktuális problémáról van szó. Május 31-ig 14 ezer forintot „felejtettek el” befizetni a lakók. 155 olyan magánbérlő van, aki a rendszeresen későn fizetők (esetleg csak három hónap múlva) közé sorolható. Különösen a salgótarjáni Régiposta utca jónéhány lakója feledkezik meg lakbérfizetési kötelezettségéről. De nemcsak lakók fizetnek későn. Az Országos Földtani Intézet kirendeltsége, a Posta, aztán egy politechnikai műhelyt bérlő iskola is bérfizetési hátralékba került. És végül néhány pzám a házmesterekről: Salgótarjánban 52-en (a szövetkezeti lakások házfelügyelői nélkül) Nagybátonyban 29-en vannak. A bányatelepeken 23 telekgondnok ügyel a bérház tisztaságára, rendjére. A járdatakarítók száma 22. A „leíícs“ A raktár alig tíz éve épült és ma igen elszomorító képet mutat. Még „felnőtt” korba se lépett, és máris támfalat kellett építeni megtámasztására. A „kór” azonban tovább terjed. A több mint ötvenezer forintért emelt mátramind- szenti TÜZÉP-telep kész- és darabáru raktárának falán öklömnyi repedések. Elkapkodott, kontár munka. Az épíismeretlcn?! tője ismeretlen a kisterenyei körzeti földművesszövetkezetnél, ahová a mindszenti TÜZÉP-telep tartozik. Már megtették a szükséges intézkedéseket: napokon belül lebontják a raktárt, és másikat építenek. Jó lenne, ha a földművesszövetkezet vezetői utána néznének, hogy a sok tízezer forintot kinek a hanyagsága miatt kellett az ablakon kidobni. Kladt-Kondratyev / Jelszó: „Kaxány*9 1918. július 26-án különös események játszódtak le a fehérek kezén lévő Szim- birszkben. Csöndes mellékutcáin feketekabátos, feketekalapos férfi sietett, a civilöltözet nem tudta leplezni katonás tartását. A fehérgárdista őrjáratokon könnyedén odavetette a jelszót: ,',Kazány”, mire azok „Moszkva”, jelszóval válaszoltak, majd szűkszavúan csak ennyit mondtak: „Mehetsz!” Így jutott el a kórházig. Felsietett az első emeletre és bekopogott egy ajtón, amelyen plakát maradványai foszladoztak: „Lépj be a Vörös Hadseregbe!” Borosüvegek és hadműveleti térkép hevert az asztalon, melynél a csehszlovák hadtest és a fehérgárdisták vezetői ültek, Kappel alezredessel az élükön. Az ismeretlen, miután ledobta kabátját, bemutatkozott: — Grigorjev torzskapi- tány. Szavinkov híve a kazányi helyzetről hozott hírt: — A tisztek szervezete 1918 márciusa óta tevékenykedik a városban; beépült a különböző front- törzskarokba és frontmögötti intézményekbe. A Cseka szervei júniusban letartóztatták a szervezet stábjának parancsnokát és néhány segítőtársát, de alapvető erőink érintetlenek. A tisztek eg7/ része illegalitásba vonult. Kevés a fegyver, de a szovjet elrendelte a lakótömb bizottságok felfegyverzését így nincs nagy baj: jórészük volt tisztekből áll. Egyes gyárakban jelentős befolyásuk van a mensevikeknek, akikkel sikerült megállapodni. Miután a vörös csapatoknak ígért erősítés még nem érkezett meg, a felkeléssel nem késlekedhetünk. Az értekezlet sokáig elhúzódott, míg végül döntöttek a hadműveleti tervről: a szárazföldi támadást, melyben Kappel csoportjai vesznek részt, összekötik a Volgáról hajókon indított akcióval. Július végefelé nehéz napokat élt át Kazány városa. Húszadika körül ide érkezett I. I. Vacetisz, a front új szovjet főparancsnoka, kíséretével. Nem valami megnyugtató jelentéseket kapott a frontról, a városban is nyugtalanság érződött. A parancsnokságnak határozott akciókkal mégis sikerült stabilizálnia a frontot a Volgánál, s ebben oroszlánrészük volt a Keleti Front és Kazány kommunistáinak Muravjov kalandja és főleg Szimbirszk eleste után a Kazány megyei pártvezetőség természetesen nagy aggodalommal gondolt az aranykészletre. A forradalmi bizottság elhatározta, hogy megerősítik a bank őrzését, d'e az aranyat egyelőre nem szállítják el. A Cseka parancsnoka, M. La- cisz, aki résztvett a megbeszélésen, így emlékezett vissza ezekre a napokra: „A front állását tanulmányozva úgy tetszett, Kazányt nem szabad feladni, mert ez azt jelentette volna, hogy megnyitjuk az utat Moszkva felé... Ügy véltük, mindent meg kell tennünk Kazány védelmének megerősítésére. Ha pedig ezt megtesszük, miért szállítanánk el az aranyat? Elvitele nem egyszerű dolog, még az a lehetőség is fennáll, hogy az értékes szállítmányt útközben elragadják tőlünk.. A szovjet kormány azonban másképpen döntött. Sürgősen bizottságot hívtak életre, melyre az a feladat várt, hogy evakuálja Ka- zányból az aranykészletet. A bizottság vezetőjének K. P. Andruskovicsnek a megbízólevelét maga Lenin írta alá, július 27-én. A bizottság másnap már Kazányban volt. Gőzhajókat és bárkákat bocsátottak rendelkezésre. Megkezdődtek az előkészületek a volgai kihajózásra. Az igaz, hogy még nem jelölték ki az arany- készlet új őrzőhelyét, de elhatározták. hogy — a fenyegető helyzetre tekintettel — augusztus 5-én elszállítják az aranyat a városból. Nem kis érték szállításáról volt szó és nem is kis mennyiségről: mintegy 80 000 púdról (1 púd = 16.38 kg). Az előkészületek csúcspontján azonban, augusztus első napjaiban, az ellenséges erők egy része már megközelítette Kazányt. Fehérgárdista csapatok elfoglalták a városhoz közelfekvő Buinszkot. E frontszakasz parancsnoka, az eszer Trofimovszkij — a kalandor Muravjov környezetéhez tartozott — hajón szökött el a harctérről. A szovjet egységek birtokában lévő volgai hajók feladták az egyenlőtlen küzdelmet, és Kazány irányába visszavonultak. Az arany elszállítására kitűzött napon már a városból is látható volt a harcok visszfénye. A flotta több hajója fölfelé menekült a Volgán, s velük együtt az aranyszállításra kirendelt bizottság hajói is. Az arany tehát Kazányban maradt. Egy éjszaka nem volt elegendő a behajózásra. Az események közben rendkívül gyorsan peregtek. Augusztus 5-én, midőn a helyzet fenyegetővé vált, Andruskevics, a bizottság tagjaival, munkásönkéntesekkel és csekistákkal megkezdte az arannyal telt ládák felrakását négy gépkocsira. Csatazaj, tüzérségi lövedékek robbanása kísérte a munkát. Az első gépkocsira sikerült húsz ládát felrakni. Elhatározták, nem várják meg a 1 többi láda rakodását, s elindítják az első gépkocsit. A motor fel- zúgott és már-már meglódult az autó, amikor egy banktisztviselő rohant oda: — Szíveskedjenek aláírni ezt a kis okmányt — kérte »wiiavav^u jcgyz-uKony ben ez állt: „Átvettünk í zányból való elszállításra szovjet kormány elnöl Lenin parancsára és Vác tisz front-főparancsnok u! sítására 20 láda aranj 1.200.000 rubel értékben.” Ezután a várakozó gé kocsikra még további nyol van láda aranyat rakodt fel, s a ládák fölé több zí kot, értékpapírokat... Augusztus 5-én az e. órákban vad vihar tombi Kazányban. A mennydörg sek zaja összeolvadt a gé puskák kelepelésével és lövedékek robbanásával, harcok az éjszaka sor: sem csillapodtak. Amik nyilvánvalóvá vált, hogy város nem tartható, Vác tisz front-főparancsnok, a az utolsó percekig egyi. lendült szurony-rohamra lett ezred harcosaival, p rancsot adott a visszavont lásra. Kazány és az aranykin az ellenforradalmárok kéz re került... (Folytatjuk) (Következik: Megy az arany vándorútra)
