Nógrád, 1966. június (22. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-22 / 146. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZ-MP NÓGRÁD MEGYEI 8IZOTTSÁG A ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXII. ÉVF. 146. SZÁM ARA: 50 FILLÉR 1966. JÜNIUS 22. SZERDA — A nagy tanulság (2. oldal) —Felkészülés a nyári betakarításra (3. oldal.) — 2 pare telefon (6. oldal) LÁTSZATRA PLUSZ A termékek önköltsége sokféle tényezőből tevődik össze, ezért e költségek csökkentése elképzelhetet­len a termelés valamennyi részterületének a gyártás- szervezéstől a műszaki fejlesztésig, a technológi­ák korszerűsítéséig — fej­lődése nélkül. Mégis, hosz- szú időn át az önköltség csökkentési törekvések­ben a sokféle tényezőből alig néhány dominált. Nem egyszer az önköltségcsök­kentés — legdrágább út­ját járták egyes üzeme­inkben, ipari vállalatunk­nál: az ésszerűtlen — mert minőségromlást oko­zó —, anyag „kispórolást”, a tartósság rovására menő mű vei et-össze vonás o ka t, kikészítési eljárások elha­gyását s így tovább. Lát­szatra jól dolgozott az üzem: önköltsége csök­kent, termékeihez keve­sebb anyagot használt, a gyártási idő rövidébb lett. Valójában azonban rosz- szabb minőségű, ke­vésbé tartós, a cél­nak nem megfelelő ter­mékeket bocsátott ki, s ennek árát legtöbbször nem ő. hanem — a fo­gyasztó fizette meg! Joggal * bosszankodtunk: 5—6 centivel rövidébb az ing ujja a kelleténél; ki­lógunk a paplan alól, ho­lott termetünk nem vál­tozott, csak éppen a pap­lan lett rövidébb; szekré­nyünkben csak oldalt for­dítva férnek el akasztóju­kon a ruháik, mert az anyagtakarékosság a bel- méretet abnormálisán szű­kítette; kávéfőzőnk felső szitáját elgörbíti a gőz, mert a kelleténél véko­nyabb lemezből készítet­ték — világos, hogy ilyen önköltségcsökkentésből nem kér senki! Termelők és fogyasztók egyaránt vallják: lehetséges és szükséges a termelési költ­ségek, a termékek önkölt­ségének csöikkentése. Ám­de egyáltalán nem min­degy, hogyan- történik ez! Egyik alkatrészgyártó üzemünkben a technoló­gusok egy csoportja színes fémeket helyettesítő mű­anyagok bevezetését java­solta. Tetszetős javaslat volt, alkalmazásával mint­egy tíz százalékkal csök­kentek volna az adott gyártmány költségei, s ez — éves viszonylatban —, hatszázezer forint megta­karítását tette volna lehe­tővé. A javaslatot — sze­rencsére —, alaposan el­lenőrizték: kiderült, a ter­vezett műanyagok helyet­tesítik ugyan az addig használt bronzot és sár­garezet, olcsóbbak is azok­nál, de az alkatrész a korábbi igénybevételi idő felénél már tönkremegy. A javaslat konkrét mag- vát elvetették, de nem magát a gondolatot! Ku­tatni kezdték, milyen anyagok felelnének meg a követelményeknek? Vé­gül olyan műanyagok fel­használása mellett döntöt­tek, melyek ára ugyan azonos a színesfémekével, de a velük készült alkat­részek tartóssága a ko­rábbi kétszerese! Egy pil­lanatig sem lehet vitás, hogy az önköltségcsökken­tés e két útja közül me­lyik vezet a valódi cél­hoz. Az alaposság és a körül­tekintés, a reális gazdasá­gossági számítások — me­lyek a gyárkapun kívüli összefüggéseiket is „be­kalkulálják” — nélkülöz­hetetlen feltételei az ön­költségcsökkentésnek. Ha hiányoznak — márpedig sokszor megfeledkeznek róluk — kellemetlen meg­lepetések érhetik mind a gyárat, mind a népgazda­ságot Ennyire szerteágazóak a látszatra egyszerű tények. A helytelen módszerek — melyek homlokegyenest el­lenkeznek a párt gazda­ságpolitikájával — még ma is megtalálhatók egyes üzemeinkben. Kiinduló­pontja a mindenároni eredményhajszolás, a so­kat emlegetett, de kevés­bé alkalmazott népgaz­dasági szemlélet hiánya s következménye a fogyasz­tók félrevezetése, a gyár­tó cég becsületének roha­mos csökkenése. Az ön­költség csökkentésének — mint minden más gazda­sági feladatunknak — megvannak a reális lehe­tőségei: a forgácsolásnál a blokkszerszámok alkalma­zása éppúgy szerepet kap­hat ebben, mint a cél­gépek, félautomaták mun­kába állítása, a részfolya­matok kisgépesítése. He­lyes és szükséges az anyagkihozatali normák szemmel tartása is, de nem úgy — mint azt pél­dáink Is mutatták —, hogy gyengébb minőségű anyaggal cserélik fel a jót, hanem az optimális lehetőségiek megkeresésé­vel, így például azzal, hogy 'már az öntödében tetten érik a pazarlást — a szükségesnél jóval na­gyobb „ráhagyásokat” — s nem eső után köpönyeg­ként, a forgácsoló műhely­ben. Gyakran előfordul, hogy az új, korszerű termék előállítása lényegesen töb­be kerül elődeinél, de végeredményben mégis ezt kell választani akkor, ha minőségében jobb, az igényeket tökéletesebben kielégítő gyártmányról van szó. Az új gazdasági me­chanizmus ezt hangsú­lyozza, s a hétköznapok nyelvére lefordítva ez amy- nyit jelent, hogy nem mindig az a drága, amiért többet kell fizetni. Nem lenne hiábavaló tehát üze­meinkben is számot vetni azzal: hol kell száműzniök a látszatot, hogy helyébe a valós, megalapozott eredmények kerüljenek. És ha a számvetés meg­történt, ha a látszat plusz valójában mínusz eredőit feltárták, akkor ez egy­ben programja is a — cselekvésnek! (m) A Szovjetunió vezetőinek megbeszélései De Gaulle elnökkel X legfőbb kérdés: Eh répa kollek tiv biztonsága Hivatalos közlemény a szovjet — francia tárgyalásokról MOSZKVA (TASZSZ) Moszkvában hivatalos köz­leményt adtak ki a Kremlben kedden délelőtt megkezdődött szovjet—francia tárgyalásokról. Mint a közlemény megállapít­ja, a tárgyalásokon, amelyek az őszinteség és a szívélyes­ség légkörében folytak le, a nemzetközi politikai élet leg­fontosabb problémáit vetették fel. A Szovjetuniót Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koszigin, Nyikolaj Podgomij és Andrej Gromiko, Franciaországot pe­dig De Gaulle elnök, Couve de Murville külügyminiszter képviselte. Mindkét részről más hivatalos személyiségek is jelen voltak a tárgyalásokon. PÁRIZS (MTI) Léderer Frigyes, az MTI tu­dósítója jelenti: Franciaországban senki sem kételkedett benne, hogy De Gaulle moszkvai utazása a nemzetközi politika kiemelkedő eseménye, és, hogy a francia köztársasági elnöknek ehhez mért fogadtatásban lesz ré­sze a Szovjetunióban. A fogad­tatás példátlan méretei, lelkes hangulata, és különösen az el­ső napon elhangzott beszédek tartalma azonban meghaladta a várakozást. A Nation Kpemeli idézi De Gaulle szavait: Franciaország­nak és a Szovjetuniónak egye­síteniük kell erőfeszítéseiket az európai biztonság, és a vi­lág békéje érdekében. „A köz- társasági elnök A szögezi le a lap — már első beszédében konkrét politikai irányt adott útjának, amelyről most egye­sek azt hitték, hogy banális eseményként tüntethetik fel. Most már nem kell bizonyíta­ni, a látogatás elsőrendű ese­mény. A degaulleista lap lehetsé­gesnek tartja, hogy a tárgya­lások eredményeként a Szov­jetunió és Franciaország euró­pai értekezletet hív össze. A Combat hangsúlyozza. De Gaulle azt ajánlotta fel a Szovjetuniónak, amit Bonn visszautasított: szövetséget Európa két részének kibékíté- sére. A lap szerint a francia elnök moszkvai útja az Ade­nauer és utódai által húsz éven át folytatott politika kudarcát jelenti. A Paris Jour, amely cirill- betűs „Druzsba! Druzsba!” cím alatt közli a moszkvai tu­dósítást, rámutat: Washington és London feltevése, hogy Moszkvát csak a Szovjetunió, és az Egyesült Államok közti viszony érdekli, megdőlt. Teg­nap óta Washingtonban is megértették, hogy már maga a fogadtatás, amelyben a szovjet nép, és a szovjet ve­zetők De Gaulle-t részesítet­ték, válasz erre a feltevésre, olyan válasz, amelynek jelen­tősége túlnő a tárgyalásokan bizonyára még felmerülő ne­hézségeken. A szélsőséges atlanti irány­zatot képviselő Aurore kieme­li: a NATO-hoz hű országok moszkvai diplomáciai képvise­lői nyugtalansággal fogadták De Gaullenak a repülőtéren és a Kremlben mondott beszédét. A legtöbbet hangoztatott fel­tevés az — írja a lap —, hogy Franciaország és a Szovjetunió biztonsági konferencia össze­hívását fogja javasolni, kizá­rólag az európai országok részvételével. „De Gaulle — hangoztatja az Aurore — ki­fejtette utazása célját: fűzőbe akarja szorítani a megosztott Németországot, és ki akarja űzni az Egyesült Államokat Európából.” A Humanitében René And- rieu vezércikke ugyancsak ki­emeli a látogatás rendkívüli jelentőségét, és azt a meleg fogadtatást, amelyben a szov­jet nép a baráti Franciaország elnökét részesítette. „Szerfelett kívánatos lenne — írja a Hu- manité főszerkesztője —, hogy Franciaország és a Szovjet­unió egységes álláspontra jus­son az európai kollektív biz­tonság döntő kérdésében. Míg a Szovjetunió határozott haj­landóságot mutat erre, addig De Gaulle tábornok eddigi ál­lásfoglalásai enyhén szólva két­értelműek. A következő napok megmu­tatják, vajon a köztársasági elnök átlépi-e diplomáciájának eddigi korlátáit. Mindenesetre veszélyes lenne, ha megállna a félúton Moszkva és Bonn kö­zött.” MOSZKVA (TASZSZ) A szovjet szakszervezetek központi lapja, a Trud keddi számában vezércikkben mél­tatja De Gaulle moszkvai lá­togatását. A Trud hangsúlyozza, hogy a két európai nagyhatalom jó viszonya és együttműködése, amely a közös érdekeken és a két ország hagyományos ba­rátságán alapul, csak jó hatás­sal lehet az egész európai helyzetre. Franciaország és a Szovjetunió történelmi fejlődé­sének sajátosságai, a két or­szág elhelyezkedése az euró­pai földrészen már magában véve Is meghatározza a szov­jet—francia viszony jelentősé­gét, és az európai biztonság rendszerének szerves részévé teszi azt. Városrendezők konferenciája Salgótarjánban Az Építésügyi Miniszté­rium szervezésében, a mi­nisztériumhoz tartozó terve­ző vállalatok főmérnökei és főépítésvezetői részére teg­nap Salgótarjánban, a me­gyei József Attila Művelődé­si Otthonban országjáró konferenciát tartottak. A konferencián Maróthy Győ­ző, Salgótarján területi fő­építész-helyettese tartott is­mertető előadást Salgótarján tervezéséről, átépítéséről, a városközpont kialakításáról. A vita után — amelyben részt vettek a megyeszék­hely ismert tervezői is — városnézésen vettek részt a főmérnökök és főépítésveze­tők, a KÖZTI és a LAKÓ­TERV tervezői. Szrogh György, az új művelődési otthon, Jánossy György, a Karancs Szálló, Ulrich Fe­renc, az új megyei kórház tervezője ismertette a léte­sítmény tervezését, a kivite­lezés problémáit, eredmé­nyeit. A várostervezők ellá­togattak a városközpont építkezéseire is. A legjobbkor jött az eső Használt a kalászosoknak és a kapásoknak — Kényszerpihenő az aratásban — Több kézi aratásra lehet számítani A Nógrád megyei terme­lőszövetkezetekben alaposan megijesztette a tagságot és a vezetőket a hosszan tartó, csapadéktalan kánikula. A legtöbb helyen attól féltek, hogy a tartós hőség aszályt idéz elő, visszaveti a kapás­növényeket és megszorul a szem a duzzadt kalászokban. Jó gazda módjára naponta ellenőrizték az addig szépen fejlődő vetéseket, és kémlel­ték az égboltozatot, mikor tűnik már fel az enyhet és nedvességet biztosító csendes nyári eső. Az időjárás ez al­kalommal kedvezett az esőt váróknak: vasárnapra virra­dóra lehűlt a levegő, és azóta két alkalommal is bőséges eső pásztázta végig a me­gyét. A rétsági járás szövet­kezetei kivételével vala­mennyi járásban jócskán hullott csapadék, és megélén­kültek a szépen fejlődő ve­tések. Beszélgetést folytattunk megyénk öt járási tanácsá­val, ahonnan a mezőgazda- sági osztályok munkatársai egyöntetűen úgy tájékoztat­ták lapunkat, hogy a csapa­dék, amely előbb záporok­kal, zivatarokkal, később őszies csendes formában je­lentkezett, rendkívül sokat használt a növényeknek, min­den bizonnyal növelni fogja a hozamokat. A salgótarjáni járásban,' ahol a klimatikus adottságok miatt lassabban fejlődtek a kapásnövények és gyengén mutatott az árpa, most bizakodva állapítják meg: az eső nyomán burgo­nyából, kukoricából, cukorré­pából nagyobb termés »vár­ható, és a tavaszi árpa hoza­ma is jobb lesz a vártnál. Viszont sürgősen kézi arató* brigádokat kell szervezni, mert jelentősen megnöveka- dett a dőlt és kuszáit ga­bona területe. A balassagyarmati járás­ban, ahol a dejtári József Attila Tsz-ben már több mint huszonhárom holdat és a ba­lassagyarmati Palócföld Tsz- ben, ahol két holdat már le­vágott a rendrevágó, félbe­maradt az aratás. Pihen a gép a pásztói járásban, az ecsegi Béke Tsz-ben is. Szá­mos helyen viszont már ké­szenlétben várják, hogy szik­kadjon a talaj, és ismét meg­induljanak a gépek, folyta­tódjon. és új helyeken is megkezdődjön az aratás. A rétsági járásban a délibb fekvésű szövetkezetekben, a nógrádsápi Vörös Csillag Tsz-ben, a keszegi Zöldmező Tsz-ben és a nézsai Dózsa Népe Tsz-ben előreláthatólag még a héten megkezdik az aratást. De készen állnak a salgótarjáni járásban a luc- falvi Petőfi Tsz és a vizslási Március 21 tsz aratói is. A többi járásokban is arra szá­mítanak, hogy még a héten teljes ütemben megkezdődik az árpa aratása, sőt egyes tsz-ekben a búza aratásához is hozzálátnak. A szécsényi járásbari érez­tette legjobban hatását az eső: annyi csapadék hullott, hogy — mint tájékoztattak bennünket — a szécsényi II. Rákóczi Ferenc Tsz hajtató­házait is elöntötte a víz. Hát­ráltatja, és rendkívül meg­nehezítette a szálastakarmá­nyok betakarítását az Ipoly mentén bőségesen hullott csapadék. Ettől függetlenül a szakemberek a szécsényi já­rásban is egyértelműen hasz­nosnak tartják az esőt. Ugyanaz a véleményük, mint a pásztói járási tanács me­zőgazdasági osztályvezetőjé­nek: megszűnt az aszalódási folyamat a kalászosoknál és rendkívül jót tett a lehűlés és az eső a kapásoknak is. Örömmel fogadták a járási szakigazgatási szervek mun­katársai azt a meteorológiai előrejelzést is, amely szerint a legközelebbi napokban sem tér vissza a kánikula, boron- gós. hűvös, amolyan aratód­nak való időjárás várható. Egészségesebb és egyenlete­sebb lesz az érési folyamat, s ami a legfontosabb: tovább javulnak a terméskilátások.

Next

/
Oldalképek
Tartalom