Nógrád, 1966. június (22. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-19 / 144. szám

536. június 19. vasárnap Wlf!Rír 5 Pulton innen — pulton túl... — Kérek egy lapos sarnú, nyitott, pántos szandált — mondja a lány és egy kicsit a köpenyem ujját is meghúz­za. Pedig ráfigyelnék e nél­kül ís. A lány csinos. Na­gyon csinos. Kár, hogy a vőlegényével van. Ha egye­dül kémé azt a szandált, ta­lán másképpen alakulna a helyzet. Az eladó is lehet szubjektív. Ha egyedül lenne, a csillagokat is eladnám neki. De így? Marad a szandál, az a bizonyos lapos sarkú mi­egymás ... Nálunk, az Állami Aruház cipőosztáiyán minden, raktá­ron levő áruból kitesszük a polcokra a mintát. Csak ki kell választani, bemondani a méretet és kész. A rábeszélé- ses módszer a múlté. Már ahol a múlté. Megyek az ut­cán és a szövetbolt előtt, fél füllel elkapok egy rövid pár­beszédet. Két nő. Az egyik azt mondja a másiknak: — Te, ide bemegyünk, nézd, mennyi szép szövet van! — Mire a másik legyintve: — Ugyan! Nem érdemes. Nem válogathatsz kedvedre... Mindjárt megkérdezik, mit parancsolsz... — Nálunk az osztályon más a helyzet. Csak akkor adunk tanácsot, ha ta­nácstalan a vevő, nem tud­ja, mit is akar tulajdonkép­pen, mit szeretne igazán. Van, aki nagyon is tudja. Ilyen ez a lány is. Lapos sarkú, könnyű, nyitott, pántos szandált kér. Nincs kitéve a polcra, mert csak aranyszínű pánttal van ebből a fajtából. Nem szeretik a kedves vevők. Idegenkednek a színétől, ha ki tennék a polcra, a töboi közé — még jobban elütne, annyira más ... Persze a lány ís más. Neki biztosan illik, majd a lábára. Illik is, de hiába a konvenciók! Azt mond­ja: — Más színben, pirosban fehérben, esetleg vajszínű pánttal nincs? Az nagyon aranyos ... Aranyos hát, de mit lehet tenni? Nincs. Ki tudja miért? Sokan keresik ezt a panto- nettől némileg eltérő, mégis hozzá hasonló jó. kellemes vi­seletét Nem gyártják, vagy csak kevés készül belőle. Póbálom dicsérni (komo­lyan jól áll a lábán) és úgy látszik mély érzés vibrál a hangomban, mert a lány már mosolyog. A szandálra. A vő­legény szótlanul szemléli a történteket. Neki teljesen min­degy. Igazi férj típus ... Még egy utolsó roham, apró kis tanács formájában, hogy eset­leg vehetne égy hasonló szí­nű vékony övecskét is és ak­kor. azért mindenféle nyári ruhához felvehetné mindket­tőt... Hkéri a szandál párját, a tükör elé libben, fordul, mo­solyog. Kattintom a golyós­tollat a blokk felett... Nyolc­vannyolc forint, egy arany- pántos 38-os kis szandál. Fur­csa szerelmes levél. annyi szent Nyolckor nyitunk, három óra után a legnagyobb a for­galom. Bejönnek a vidékieK. Tíz perc múlva megy a vonat és ha azonnal nem szolgálod ki őket csúnyákat is mond némelyik. Naponta átlagosan 30—40 ezer forint értékű ci­pőt szandált papucsot adunk él. Apropó papucs! Nem re­giben a televízióban nyilat­kozott a nagykereskedelem egyik képviselője. Elmondta: rövidesen széltében-hosszában. országszerte kaphatók lesznek azok a nagyon könnyű, tartós, víkend-papucsok. Kaptunk is egy szállítmányt — azt mond­ták osszuk be magunknak —, de három nap alatt elfogyott a 38-as számig. Azon túl ma is bőven van raktáron. Jön egy barnára sült hölgy és strandpapucsot kér. Neki is 37-es kellene, mi pedig 40- nél alább nem adjuk. Nincs 37-es. Kifogyott régen. — A strandon dolgozom. Kérem, ha lehet adjanak, szükségem lenne rá nagyon ... — Mutatom, hogy csak 40- esünk van, először nem hiszi el, azután — mert tényleg szüksége lenne rá — felpró­bálja a három számmal na­gyobbat. A végén alig tudom lebeszélni róla. A tétova vevő mindig na­gyon szerényen kérdez: — Tessék mondani: van barna férfiszandál 4l-es mé­retben? Természetesen van. ICézbe- veszl, forgatja, nyomogatja, tetszik neki, de mivel tétova — a második, harmadik, ötö­dik ugyanúgy megnyeri a tet­szését. Fél óra múlva a gyer­mekszandáloknál álldogál. Rá­érősen tapogat egy piros le­ánykacipellőt Később, ami­kor már meg is feledkeztem róla, régen szemelől tévesz­tettem, odahoz egy női drapp, magas sarkú cipőt. ■— Tessék mondani, van ez a cipő 37-es méretben? Ezt kérem. Azt hiszem éppen jó lesz neki... — Hogy kinek, az ugye nem tartozik rám. A tétova vevő (harminc év körüli férfi) boldogan fizet, mosolyogva, elégedetten tá­vozik. Pedig a hóna alatt egé­szen mást szorongat, mint amiért tulajdonképpen bejött. Nyolcán vagyunk, de néhá- nyan mindig hiányoznak. Be­tegség, szabadság, csakúgy, mint máshol. Az embernek sokszor négy-öt felé kell fi­gyelnie. öten. ötféle cipőt kémek, és ha történetesen be­jön egy nagy lábú vevő, .aki a hangjáért is kétszer állt sorba annak idején — elő­zékenynek kell lenni. Mert a nagy, magas lábfejűekkel van a legtöbb baj. A cipők ugyanis központilag kiszámí­tott szabványok szerint ké­szülnek. Éppen ezért az átla­gos lábakra illenek a legjob­ban. És nagyon nehéz meg­magyarázni azt, ami nincs ... A pultnak viszont két ol­dala is van. Egy konvenció­kat kedvelő vevő tömpe orrú cipőt kér. Öt már nem szol­gálom ki. Egyébként is csupa hegyes orrú lábtyű van kö­rülöttem. az éjjel ezekkel ál­modom majd. Levetem a kék köpenyt, visszaadom a gaz­dájának, ő pedig cserébe va­lahonnan előhozza a zakómat. Előzékenyen felsegíti, hiába tiltakozóm ellene. Másfél órát töltöttem a ci­pők között. Egészen kifárad­tam. Pihentetőül megírtam a riportot Pataki László Kladt-Kondratyev 1918-ban az ellenforradalmárok kezükbe kaparintották Szovjet- Oroszország aranytartalékát. Le­nin parancsot adott az arany visszaszerzésére. Ez súlyos harcok után sikerült is. Acsinszktól Ka- zányig az Aranyvonat őrzésével és az arany biztonságba helye­zésével a „Harmadik Internaci- onálé” hadosztály 1. nemzetközi ezredét bízták meg, melynek parancsnoka Varga István volt, komisszárja Mihályi Kálmán. Az ezr;ed magva egykori magyar hadifoglyokból állt. A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom győzelme után 'nem akadt olyan nap, hagy az ellenforradalom — nvíltan vagy álcázva — ne K-pett volna fel a munkás­paraszt hatalom ellen. Sötét i -,,zeesküvések szálait szövö- i ;tték a kapitalisták meg a f jldesurak, az imperialisták­kal szövetkezve dédelgették mohó reményeiket: újra az ország uraivá válnak, s el­nyomják a dolgozó népet. 1918 március közepén Mur- manszkban, április 5-én Vla­gyivosztokban szálltak part­ra az angol, francia, japán rs amerikai Imperialisták el­ső egységei. Nyílt fegyveres intervenció volt ez, agresszió, s az orosz burzsoá-földesűri ellenforradalomra támaszko­dott. a Volgánál Mindez persze nem ment megfelelő előkészítés nélkül. A részletes terveket 1918 áprilisában egy moszkvai il­legális találkozón dolgozták ki. A francia katonai misz- szió vezetője ebben az idő­szakban Lavergne tábornok volt. Itt, a misszó épületé­ben találkozott a házi­gazdával Lockhart, az is­mert angol felderítő. Cor- beille francia vezérkari ez­redes, továbbá Inosztrancev tábornok és Sziromjatnyikov ezredes, az illegális fehér­gárdista mozgalom megbízot­tai, . s végül Konsin kapi­tány, a szibériai ellenforra- dalmárok küldötte. Viharos viták közepette egy éjszakán át folyt a ta­nácskozás. A következő ter­vet fogadták el: a csehszlo­vák ellenforradalmi hadtest­nek birtokba kell vennie a szibériai vasútvonal mentén fekvő legfontosabb csomó­pontokat, elfoglalnia az Uralt és a Volga-mentét, s előre­törnie a Felső-Volgához; itt az eszerek egyidejűleg hu- szorhárom városban felke­lést robbantanak ki. Az el­lenforradalmi egységek ez­után — Arhangelszk elfogla­lását követően — felveszik az érintkezést az ország bel­seje felé törő angol—francia csapatokkal. Május 25-én megindult az akció. Másfél hónap leforgá­sa alatt az ellenforradalmá­rok kezére került Novonyiko- lajevszk (a mai Novoszi- birszk), Penza, Omszk. Szá­mára, Ufa. Miután ez meg­történt tevékenységük súly­pontját a Volga-mellékre helyezték át Időközben Moszkvában el­rendelték az általános moz­gósítást. A kommunista párt felhívására a munkások és a parasztok fegyvert ragad­tak. (Pravda: „A munkás fór­ra da lom, miként Októberben, újra mozgósítja erőit.. Julius 6-án kirobbant Moszkvában az eszerek lá­zadása, s ugyanezen a napon más városokban is szovjet- ellenes megmozdulásokra ke­rült sor. Ezeket a Szavinkov vezetése alatt álló illegális fehérgárdista szervezet irá­nyította, melyet segítőtársai — Lockhartt és Noulance francia követ — láttak el pénzzel, fegyverekkel. Az egész Szovjet-Oroszorszá- got éllenforradalmi felkelések pásztázták. Lenin elrendelte, hogy minden erőt az ellen­ség szétverésére kell összpon­tosítani. Kazányban, a ve­szélyeztetett szibériai vidé­ken — ahol a csehszlovák hadtest szoros szövetségben harcolt áz angolokkal, ame­rikaiakkal, japánokkal és franciákkal — a Vörös Had­sereg főhadiszállást létesített. A nemrégen még békés éle­tet élő hátországi város hir­telen a frontövezetbe került. Két fontos oka volt annak, hogy Kazány annyira felkel­tette az ellenség érdeklődé­sét. Az egyik, hogy birtok­lása megnyitotta volna az utat Moszkva felé, a másik: a városi bank hűvös pincé­lisáéSfels és rossz szémiékok Meghalt egy fiatal lány. Szomorú eset. Az elmúlás rendszerint felkavarja a kedé­lyeket. Különösen akkor, ha tragikummal párosul. Foga- rasi Zsuzsanna pedig tragikus körülmények között vált meg az élettől. Fiatal volt, még él­hetett volna, öngyilkossága megrázta az embereket. Fog­lalkoznak az esettel — két hét­tel a történtek után is — ke­resve a választ, amit Végső soron éppen az adhatna meg pontosan, akinek többé nem mozdul szóra az ajka. Bűnüldözési szerveink hiva­tásukból falcadó kötelessége feltárni az okokat, megállapí­tani: valóban öngyilkosság történt-e, vagy pedig bűncse­lekmény? Nyomozóink, me­gyei rendőrhatóságunk vezetői a tragikus eset felfedezése utáni órákban kiszálltak a helyszínre, hogy ezt megnyug­tatóan eldöntsék. A tényeket sokoldalú vizsgálatok bizonyít­ják. Orvosszakértő vizsgálta meg Fogarasi Zsuzsannát, majd a megyei kórházban több szakorvos bevonásával vé­geztek vizsgálatokat. Szakértőt rendeltek a helyszínre, hogy a leugrás lehetőségét és a zu­hanás valószínű irányát tanul­mányozzák. A vércseppeket — melyeket a lépcsőházban ta­láltak — azonosították és a laboratóriumi vizsgálatok alapján megállapították, hogy azok Fogarasi Zsuzsannától származnak. Minden kétség eloszlatása érdekében . a rendőrhatóság sokoldalúan feltárta lelki, tár­sadalmi és szociális okait is ennek a tragikus esetnek. így jutottak birtokába olyan adat­nak, hogy Fogarasi Zsuzsanna — fiatal kora ellenére — igen zaklatott életet élt. Fizetést követő napokon kerülte mun­kahelyét — a laktanyakőrházat — ivott, férfi-ismerőseivel szó­rakozó t, mint a halála előtti estén is. Téttét ittasan, feldúlt állapotban követte el. Erről olyan tanúk vallottak, akik a tragikus éjszakán — éjjel egy jében rejtette Szovjet-Orosz- ország aranytartalékát. ... A kazányi Kreml fö­lött szürke viharfelhők úsz­tak. A város utcáin önkén­tes munkáségységek masíroz­tak. De míg folyt a védel­mi előkészület, Trockij „ká­dere”: M. A. Muravjov (egyébként baloldali eszer) az ottani csapatok főparancsno­ka a fronton már azon tör­te a fejét, hogyan lehetne az arany- és drágakőkészie- tet megkaparintani, s vele átállni a szovjet hatalom el­leni erőkhöz. Persze, az arany..; Kirá­lyok és fejedelmek, földes­urak és papok, gyárosok és kereskedők, tábornokok, min­den rangú-rendű hóditók mocskos keze nyúlt ki utána századokon át: farkastörvé­nyek szerint élve, csak egy hatalmat ismertek, a gaz­dagság, a pénz hatalmát. És itt. a kazányi bankpince szekrényeiben most nem kis értéket őriztek: több mint egymilliárd rubel értékű ara­nyat, nemesfémet, drágakö­vet. valutát és értékpapírt. Még 1915-ben. amikor a né­met hadsereg betört a Bal­tikumba, s már-már Petro- grádot fenyegette, ide irányí­tották a fővárosból az ®1- ső, 526 zsák aranyat, hogy minél távolabb ’ legyen a há­ború frontjaitól. Kazányra kedvező földrajzi helyzete miatt esett a választás: egy­részt a Volga-partján fe­küdt, másrészt közvetlen va­súti összeköttetése volt az ország központi részével. (Folytatjuk) Fordította: Pető Miklós (Következik: A kalandor halála) óra körül — találkoztak a lánnyal. Mint korábban any- nyiszor, most is céltalan sze­relmét emlegette, s öngyilkos­sággal fenyegetőzött. Az esettel kapcsolatos tanú- vallomásokat Fogarasi Zsu­zsanna közeli ismerősei, bará­tai tették, akik a legilletéke­sebbek voltak véleményt nyil­vánítani. Mégis az történt, hogy alig néhány órával az esemény után elterjedt a vá­rosban: megfojtottak egy lányt, vállalati kocsival elvit­ték a Pécskő utcai toronyház­hoz és feltették a bejárati eső­védő tetőre. Mások már úgy adták tovább, hogy a lányt le­dobták a nyolcadik emeletről. Bele akartak keverni a törté­netbe becsületes embereket. Kéjgyilkosságról beszéltek és — sajnos —, beszélnek még ma is. A kedélyek az elmúlt két hét alatt sem nyugodtak meg. öngyilkosság előfordul nap­jainkban is. Az okok között ma nem a munkanélküliség, a családfenntartás megoldha­tatlan problémája, vagy az ül­döztetés szerepel, hanem a zaklatott, kiegyensúlyozatlan élet, váratlanul kipattanó családi tragédiák, tehát egyé­ni és nem társadalmi okok. A szocialista társadalom — és ezt többszörösen Is hangsúlyoz­nunk kell — nem ad alapot és okot arra, hogy valaki megvál­jon az életétől. Ellenkezőleg. Társadalmi szervezetek vállal­koznak rá, hogy segítsék em­bertársainkat — legtöbbször önhibájukból rájuk nehezedő — gondok megoldásában. Most egyesek tovább szítják a kedélyek könnyen lobbanó parazsát. Üjabb és újabb ada­lékokkal hangolják a túlfeszí­tett idegeket. Névtelen és alá­írt leveleket küldözgetnek, embereket, szerveket rágal­maznak és zaklatnak. Vajon ezek az emberek —. a kedély­keltők —. hol voltak akkor, amikor Fogarasi Zsuzsanna életútja félrecsúszott? Miért nem emeltek szót, amikor na­pokig nem jelent meg a mun­kahelyén? Miért nem szították a kedélyeket a tizennyolc éves lány életének rendezése érdekében? Könnyű könnyeket fakasztani egy lány tragédiája után, de mennyivel szebb lett volna megelőzni azt. Mert nem egyetlen átmulatott éj­szaka következménye volt az öngyilkosság. A jelek világo­san mutatták, hogy Fogarasi Zsuzsanna a vesztébe rohan. Akadnak, akik azt állítják, hogy ismerik — úgymond — a „gyilkost”, csakhogy messzi­re ér a keze, és ezért nem mernek szólni. Az ilyen ke- déiykeltéssel egyenesen szocia­lista társadalmi rendünket rá­galmazzák, és olyan célzáso­kat tesznek mintha ebben az országban egyeseknek minden­hez szabad kezük lenne. Józan ítélőképességű ember ilyesmit nem is tételhezhet fel. Persze emberek vagyunk, té­vedhetünk. Azonban éppen a tévedések kiiktatására, egymást segítő és ellenőrző szervek tevékeny­kednek. A rendőrség mellett ott van a törvényesség legfőbb őre: az ügyészség, de a bíró­ság is kézbe vehet ügyeket, ha azt szükségesnek látja. Igen, de ... és folytatják a kedély kel tők: akkor miért folytatta a kihallgatásokat a rendőrség? Tette ezt éppen a kedélyek megnyugtatására, hogy még a legapróbb részle­teket is feltárják, és így tisz­tázzák a tragikus eset összes körülményét. Mégis mi lehet az oka a ke­délykeltésnek? Röviden: a szenzáció haj- hászása, az utóbbi idők krimi filmjeinek hatására, de hozzá­járult a fecsegés, a meggondo­latlan, a rosszindulatú véle­mények hangoztatása, csak azért, hogy egyesek egy ilyen tragikus esetből Is alapot ko­vácsoljanak maguknak bűnül­dözési és társadalmi szerveink megrágalmazására... Szeretnénk hinni, hogy Fo­garasi Zsuzsanna nem minden­napos távozása az élők sorá­ból, elsősorban arra hívja fel a közvéleményt, hogy jobban vigyázzunk egymásra. Ne en­gedjük meg. hogy bizonyos dolgok a végsőkig fajuljanak. Ha ezen vitatkozunk egymás­sal, ha ezt boncolgatjuk, ku­tatjuk, akkor a tizennyolc éves lány halála az életben mara­dottak számára és jövőjére nézve nagyon is tanulságos le­het. ÓVODÁSOK Gabi rettenetes erős fiú. Négy lány is erőlködik, bogy felállítsa a mászót. de Gabi a győztes. „Tes­sék rászólni a Gabira!" — pa­naszkodnak a lá­nyok, mert amit erővel nem tud­nak elérni, majd elérik szájjal. És sikerük van. A legényke enged és helyreáll az egyensúly a szandai községi óvoda udvarán. Tíz éve, hogy létrehozták az óvodát az egy­kori kastélyban és azóta reggel nyolctól este ötig 28 gyerek ottho­na. A szó itt nem csupán megszo­kott sablon, ha­nem a lényeget fedi. Ma például csirkét vágtak ebédre, a gyere­kek maguk terí­tenek —, két ügyeletes is van — ebéd után al­vás a kis ágya­kon. amelyeket, egy-egy képről különböztetnek meg. Délelőtt játék a tágas udvaron. Egy nagy, sár­ga szőrű mackót három lány is dajkál. — Nem kevés a játék? Az óvónőt he­lyettesítő Mituk Ferencné, helybe­li pedagógus mondja: Most rendelték meg a szövetkezetnél, a napokban várják az új játékokat. Az udvaron két hinta. A kőbánya csináltatta. A termelőszövet ke­zet fogata homo­kot hoz a gye­rekeknek. A dada — Csá­bi lstvc.nné — reggel hétre jár, de szinte vele egy időben ér­keznek az első gyerekek. A Mé­száros Jancsi, a Csordás gyerekek. — A szögiek! Így hívják a falunak azt a részét, ahonnan a koránkelőlc jön­nek. Nem is ők a koránkelők, hanem a szülők, akik a termelő­szövetkezetben dolgoznak és mielőtt munkába mennének elin­dítják az aprósá­gokat is. — Vera néni! Csókolom Vera nénit Hát ez meg mi legyen? Egy fej­kendős, mosoly­gós asszony, ke­zében kapával, szatyorral megy át az udvaron. — Ö volt a ré­gi dada, de meg­betegedett. Vera nénit — Majoros Istvánnét — na­gyon szerették a gyerekek — mondja a helyet­tesítő pedagógus. — Jó nótás asszony volt — folytatja az új dada — sok szép nótára tanitolta a gyerekeket. Most mind ’-cö- rülötte szaladgál­nak. Csak a Gabi győzködik megint a mászóval és négy lány ellen­kezik vele, hogy „Gabi, tessék menni a fiúkhoz játszani!” A konyha felől rán­tott sirke illata terjeng, egy pi­rosruhás kislány á hintára vár. és az egésznek olyan mosolyt fakasztó, békés hangulata van. t- b.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom