Nógrád, 1966. május (22. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-17 / 115. szám
1966. május 17. kedd N 0 n F A r 3 Az önállóság1 kötelez Az új tervezési rend és a felvásárlás megyénk szövetkezeteiben Javítani a szolgáltatást — pótolni a lemaradásokat A földművelésügyi és az élelmezésügyi miniszter 1965 nyarán együttes utasításban szabályozta a tsz-ek tervkészítésének új rendjét. 1966-ra a tsz-ek kötelező irányszámokat már nem kaptak, hanem termelési és áruértékesítési terveiket adottságaik gondos mérlegelésével, a termeltető és felvásárló vállalatokkal kötött szerződéseik ismeretében maguk készítették el. háznak a tervezéstől A most kialakuló, bizonyos mértékben új helyzetben a tsz-eknek megfelelő számításokkal kellett eldönteniük, miből, mennyit termeljenek, hogy optimális üzemi jövedelmet érjenek el és közben figyelembe vegyék a népgazdasági igényelt kielégítését is. A tsz-eknek most önállóan kellett olyan termelési szerkezetet kialakítaniok, amely ez idő szerint a kenyérgabona változatlan területen való termesztése mellett biztosítja a szövetkezetben a teljes foglalkoztatottságot. az adott köz- gazdasági körülmények között a beruházott termelési eszközök legcélszerűbb felhasználását és megtérülését, a pénzügyi kötelezettségek fedezetét, a normális üzemvitelhez szükséges hitelek igénybevételének lehetőségét, az egyéni jövedelem emelésének rendszeres biztosítását, s így a tsz-tagok anyagi érdekeltségét, a nép- gazdasági igényeknek a tsz szempontjából is kedvező kielégítését. Az idei termelési és pénzügyi tervek minősége, a tervekben előirányzott célkitűzések realitása járásonként és ezen belül tsz-enként is igen különbözően alakult. Voltak tsz-ek, ahol a vezetők át tudtak állni az új módszerekre, a tervek elkészítését hosszabb távlatokra szóló elemzés előzte meg, és az elképzeléseket a tagság véleményének figyelembe vételével alakították ki. A jellemző azonban sajnos továbbra is az maradt, hogy a vezetők „fáznak” a tervezéstő!. a távlatokban való gondolkodástól és az ezzel együttjáró közgazdasági elemző munkától. Fölös erőfeszítésnek. szükségtelen rossznak tekintik. hevesebb az árunövény sárlási terv teljesítése megalapozatlan maradt. A fontosabb ipari növények közül a cukorrépa és dohány termelése iránt a tsz-ek igénye ugyancsak csökkent. Az előirányzattal szemben a lemaradás cukorrépából 114, dohányból 110 hold. Nincs egyértelműen elfogadható indoka a dohánytermelés csökkentesének. Távlatilag megalapozatlan gazdálkodásra vall az, hogy az egy-két évvel ezelőtt dohánypajta beruházásért verekedő tsz-ek az elkészült pajták ellenére 1966-ban már nem, vagy csak kisebb területein akarnak dohánytermeléssel foglalkozni. Elszámították magukat Az állattenyésztés tervezett adatai az abrakigényes sértés és baromíinevelés csökkenő tendenciáját és a szarvasmarha tenyésztés erőteljes fejlesztését mutatják. A tsz-ek közös sertésállománya, a tervek szerint 3250 darabbal lesz kevesebb az I960, december 31-1 állatállománynál. A koca állománynál 15 százalékos csökkenést terveznek, s így két év alatt a koca állomány 30 százalékkal csökken, sokkal gyorsabban annál, mint ahogyan az ebből adódó bevételi kiesést vágómarhával pótolni tudják. A kocaállomány csökkentése a salgótarjáni járásban a legerőteljesebb, két év alatt meghaladja az 50 százalékot. A csökkentett kocaállomány szaporulata még fedezetet nyújt a megye 21 000 darabos (az előző évinél kisebb!) hízott sertés felvásárlási tervfeladatának teljesítésére, hiszen alapanyag vásárlási igény nélkül a tervezettnél 2710 darabbal több hízott sertést kívánnak értékesíteni. Az idei tsz-tervek a szarvasmarha állomány 1160 darabos, ezen belül a tehénállomány 491 darabos növekedést irányozzák elő, úgy hogy egyidejűleg 9009 vágómarhát értékesítsenek az államnak. Azok akik a tsz közös szarvasmarha és tehénállományát valamennyire is ismerik, rögtön rájönnek arra. hogy a kedvező felvásárlási árak előnyeit kihasználni akaró tsz-ek sajnos nagyon elszámították magukat. Könnyű megállapítani, hogy az 1965. évinél alig nagyobb induló tehénállomány nem ad lehetőséget arra, hogy a hízómarha értékesítés kétezer darabos növelése mellett a szarvas- marha állomány még több mint ezerrel növekedjék. Vágóbaromfiból a tsz-ek 37,6 vagon értékesítését tervezték be, ugyanakkor március 31-ig már 44,3 vagonra kötöttek szerződést. A két mennyiség közötti lényeges eltérést nem tudni mi okozza: a tsz-ek szabadpiaci értékesítési törekvése-e, vagy a tervezési és szerződéskötési munka közötti nem megfelelő összhang, avagy mind a kettő. Növekvő tendencia A törzsállománnyal rendelkező tsz-ek az előző évi tervezettnél közel fél millió étkezési tojással kevesebbet terveznek ebben az évben az államnak értékesíteni, ami egyes tsz-eknél a törzsállomány csökkenésről, míg más tsz- eknél a tenyésztojás termelésre való fokozottabb átállásból adódik. Az államnak tervezett tej értékesítés megfelel a várakozásnak, és megalapozza a tanácsi felvásárlási terv teljesítését. Az összes tejtermelés 63,9 százalékát az államnak tervezik értékesíteni. Az államnak történő értékesítés aránya növekvő tendenciát mutat. A tervekben elkészített abrakmérlegek nem a várható helyzetet tükrözik. A pénzügyi tartalékolás elkerülése és az oszthatóság növelése arra ösztönözte a tsz-eket, hogy a rendelkezésre álló fedezetet az elérhetőnél magasabban és a szükségletet a ténylegesnél alacsonyabban tervezzék meg. Ez a rossz módszer sajnos a tsz-ek önbecsapását jelenti, amiből több áru és bevétel még nem lesz, de évközben bonyodalmat okozhat a tsz pénz- és hitelgazdálkodásában. Az önállóság tehát kötelez. Nagyobb körültekintést és őszinte számadást követe! a szövetkezeti vezetőktől. S több segítséget a járási szakigazgatási szervektől. Lécz László A kongresszusi verseny feladatai a A Nógrád megyei Tanács Ipari Osztálya és a HVDSZ megyebizottsága, hétfőin délelőtt Salgótarjánban. az SZMT székház tanácskozó termében értekezletet tartott, melyre meghívta a helyiipari vállalatok igazgatóit, műszaki vezetőit és • a szakszervezeti bizottságok titkárait. Az egybegyűlteket Lovász Béla, a HVDSZ megyei bizottságának titkára köszöntötte, majd Gombár János, a megyei tanács ipari osztályának vezetője a IX. pártkongresszus tiszteletére kibontakozó munkaverseny feladatairól szólt. Elöljáróban az idei négyhavi eredményeket ismertette, hogy ennek tükrében még világosabban álljon az üzemek vezetői és dolgozói előtt az a feladat, amelyet a kangresz- szusi verseny keretében helyes megoldani. Utalt arra, hogy az új gazdaságirányítási mechanizmus előfutáraként idén a vállalatoknak csak hat-hét mutatót adtak. Ezeknek teljesítése azt mutatja, hogy a helyiipar vezetői és dolgozói igyekeznek jól élni a lehetőségekkel. A könnyűipari és élelmiszeripari vállalatok 11,3 millióval termeltek többet, mint az elmúlt év azonos időszakában, és kétmillióval többet az idei előirányzatinál. A munka középpontjába az értékesítési tevékenység került. Kedvezően alakult a bérgazdálkodás, ezen belül az átlagbér. Nem megnyugtató viszont az lparpolit*- kai tervek teljesítése. Az első négy hónap eredményei alapján messzemenő következtetéseket korai lenne még levonni, de néhány dolog arra figyelmeztet, hogy a helyiipari vállalatoknál nincs minden rendben. A többi között majdnem mindenütt növekedett az alkalmazotti létszám, egyes vállalatok túllépték megadott béralapjukat, és majdnem minden vállalat nagyobb munkaráfordítással kevesebbet termelt mint az elmúlt év negyedik negyedévében. Ez alól csak a Nógrád megyei Textilipari Vállalat a kivétel. Ezért a tevékenységéért meg is dicsérték. A Nógrád megyei Vegyesipari és Javító Vállalatnál az utóbbi időben a közületi munkák fokozottabb megszerzése került előtérbe. Emiatt háttérbe szorult a lakosság javító-szolgáltató igényeinek pontos kielégítése. Rátérve a kongresszusi verseny feladataira hangsúlyozta: — Bár a termelésben van előrehaladás. az év eleji vállalásoknak azonban időarányosan még csak 60—70 százalékban tettek eleget vállalataink. Adósak az iparpolitikai tervhelyiiparban teljesítésével, a költségű antes ökkentéssel. a mozgalmi vállalások valóraváltásával. Nőtt az igazolatlan mulasztók száma, a balesetek gyakorisága, nincs megnyugtatóan megoldva a szocialista munkaverseny értékelése és a verseny nyilvánossága. A IX. pártkongresszusra készülődve helyes kiegészíteni, módosítani a felajánlásokat azokkal a feladatokkal. amelyekről korábban már szó volt. A vitában Farkas Sándor, a Nógrád megyei Bútor- és Faipari Vállalat szakszervezeti bizottságának titkára megemlítette, hogy a 14 szocialista címért küzdő brigád mellé felzárkózott egy műszakiakból álló kollektíva is. Szedlák Sándor, ugyanennek a vállalatnak az igazgatója elmondotta, hogy az igazolatlan mulasztásokat szigorúbban bírálják el, mint korábban. Szabó József, a Nógrád megyei Fémipari Vállalat igazgatója bejelentette, hogy az év eleji lemaradást a harmadik negyedévben pótolják. Lovász Béla, a HVDSZ megyei bizottságának titkára határozottan kijelentette: — ezután szigorúan felelősségre vonják azokat, akik nem tartják be a munkavédelem előírásait. Az értekezleten résztvett és felszólalt még Jurcsik János, a HVDSZ központ titkára is. Itt a lakat, hol a lakat? Alagsori fáskamrám évekig csak az egerek dáridójától volt hangos. A minap azonban vásároltam egy pompás Berva Mopedet, melyet pihenőre a fáskamrába vezetek be. Ezért biztonsági lakat vásárlására adtam a fejem — biztos, ami biztos — felkiáltással. Először a 370. számú Vas- és edényboltot ejtettem útba. — Olcsó kis lakattal szolgálhatunk csak — világosítottak fel. — Ára? — borult el homlokom. — Négy forint és negyven fillér. — Más nincs? — Nincs. Nem vettem meg, mert ez nem biztonsági lakat. Egy ócska, rozsdás szöggel is fel- kattintható. A 355-ös számú Vas- és edényboltban udvariasan közölték: — Semmiféle laltatunk nincs. Négy hét óta hiánycikk. — És mikor lesz? — Időt nem mondunk, nehogy becsapjuk a kedves vevőt. Utam az Állami Áruház felé vettem: — Kerékpáriakattal szolgálhatunk. — Nekem fáskamrára kellene. — Egyfajta Elzefct lakatunk van. Olyan egész kicsi. — Ára? — Negyven forint. Nem vettem meg ezt sem. Ami túl drága, olykor az is gyanús. Sétámat befejeztem. Egy ismerősömtől még aznap ingyen kaptam ajándékba olyan jó nagy rozsdás, de erőteljes lakatot. Nyugodtan aludtam. Kimerített a séta.- R A tervek részletes elemzése arra mutat, hogy kísért a régi betegség: az árutermelést igazítják a tervezett bevételhez, és nem a reális árutermelésre alapozzák a jövedelmet. Ez a törekvés legszembetűnőbben tükröződik a tervezett vágómarha értékesítésnél, a tejtermelésnél, az állatállomány tervezésénél, és nem utolsó sorban az abráktakarmány — mérlegek irreális összeállításánál. Á tervek termelési adataiból megállapítható, hogy a vetés szerkezetében nagyobb változtatásokat nem terveznek. A kenyérgabona vetésterületet az előírásoknak megfelelően az előző évivel azonos szinten tervezték meg. A takarmánygabona vetésterületében közel 900 hold növekedést terveznek, ugyanakkor a kukorica vetésterületet 804 holddal csökkenteni akarják, s így az abraktakarmánynál a szükségesnél sokkal kisebb növekedés várható. A burgonya termesztésében jelentős visszalépést terveznek tsz-eink: 1966-ban az előző évinél 902 holddal kisebb területen kívánnak burgonya termeléssel foglalkozni. A MÉK-nél az étkezési burgonya szerződtetésben mutat-, kozik lemaradás, ami annyit jelent, hogy ebből az árucikkből a népgazdaság részére előirányzott 1400 vagonos felváJHiért ép p en ók? Csitulóban az a vihar, amelyet a jórészt nőkből álló II. Rákóczi Ferenc brigád, szocialista címmel való kitüntetése okozott a Nógrád megyei Bútor- és Faipari Vállalat néhány üzemrészében. Miért éppen ők, és iniért nem mi — mondogatták egyes brigádok tagjai. ... Náluk is volt fegyelmezetlenség, aztán, ha nagyon megvizsgálnánk a vállalásokat, hamar kiderülne: ők sem teljesítettek mindent... Kedveznek nekik, elnézik a hibáikat. .. Főleg annak a munkabrigádnak a tagjai beszéltek így, akik egyszer már elnyerték a címet, most azonban nem kapták meg. Pedig nagyon számítottak rá. Azt gondolták: talán elnézik, hogy egyik társuk hozzányúlt a közösség vagyonához. De nem bocsátották meg. Nehezen szótalnak meg az asszonyok. Hiába biztatja őket Izsák Pál művezető: — mondják csak úgy. mint amikor nincs vendégük. Bezzeg akkor, nem várnak noszogatásra. Kissé mérges hallgatás, majd Stveteczky Béláné, a brigád legrégibb tagja töri meg a csendet. — Nem szeretünk mi dicsekedni, és ha már így adódott, csak annyit mondhatok: megdolgoztunk a kitüntetésért. — Az fáj most néhány fér- fikollégának, hogy mi sem vagyunk rosszabb munkások, mint ők, még ha nincs is segédlevelünk — folytatja Lajkó Lászlóné. — Hollósi szaktársra gondolsz — kérdezi Stolcz Mária, a brigád egyetlen leánytagja, aki előbb említett kollégájának szavait ismétli: — Nem illet meg bennünket a cím, mert az anyagnormát túlléptük... — így van? — Dehogy. Épp ellenkezőleg. Nem kaptunk új anyagot és ezért selejt rönkökből dolgoztunk. Ebből viszont nehezebb kifogástalan lemezt készíteni. Természetesen ilyenkor több a selejt is. Ezt azonban nem vették figyelembe a kollégák — mondja Mária. — Ha ragaszkodnak az új anyaghoz, várnak rá, kinek okoztak volna kárt? — Azoknak, akik most ezt szóvá teszik. Mert furnér hiány miatt álltak volna. Az állásidőért viszont kevesebb pénz jár — egészíti ki az előbbit a művezető. — Csakhogy erre most sokan nem akarnak emlékezni — méltatlankodik Stolcz Mária. ök sem szívesen emlékeznek erre az esetre, no meg arra sem, hogy az egyik kollégájuk felszólalásában azt kérdezgette: ahol kis létszámú a brigád, kevés a szakmunkás. helyes-e oda szocialista címet adományozni? — Három évvel ezelőtt szakmunkások végezték ezt a munkát. Ma betanított dolgozók is ellátják. Ez már egyedül elég lenne a kitüntetés odaítéléséhez. Aztán meg nincs olyan törvény, rendelet, hogy csak a férfiak és a nagy létszámú brigádok kaphatják meg a címet — ismétli az igazgató érveit a művezető, majd hozzáfűzi : — Az asszonyok keze ügyesebb, gyorsabb, megbízhatóbban dolgoznak. Ok nélkül nem mond ilyet egy művezető. Főleg akkor, ha a brigád nőtagjainak fele alig pár hónapja tevékenykedik a kollektívában. Laikó Lászlóné 5, Borbély Istvánná 7 hónapja. Mészáros Lászlóné rövidebb ideje dolgozik a brigádban. Talán e miatt is méltatlankodnak a férfiak. — Még meg sem melegedtek a gyárban, máris szocialista brigádban dolgoznak. Nekünk pedig, de sokat kellett ezért fáradoznunk... Az asszonyok pedig minden megjegyzésre tettekkel válaszolnak. 0 Nincs igazuk az ellenlábasoknak azért sem, mert az asszonyok nemcsak a termelésben mutatnak követendő példát, hanem az élet területein is. Borbélyné például két gyermekének példás gondozása mellett gimnáziumba jár, de még így Is szakit időt arra, hogy részt vegyen a közös programban. Ezt is megoldják, fjedig majd mindannyian vidékről járnak be. A névnapokat munkaidő után az üzemben tartják. Egyik ilyen alkalomkor történt, hogy a szomszédos üzemrészből betévedt hozzájuk egy kislány, akit itallal kínáltak meg. Jóízűen elfogyasztotta, de a fejébe szállt. Másnap már azt beszélték egyesek, hogy a brigád ré- szegeskedik. Voltak, akik azon örvendeztek, hogy most már nem kaphatják meg a szocialista címet. Az eset eljutott az igazgató fülébe. Az első pillanatra haragra gerjedt. Mielőtt azonban döntött volna, kivizsgáltatta az ügyet. Kiderült, hogy szabálytalanság egyáltalán nem történt. A/, asszonyok megkapták a szocialista címet... Tengernyi gondjuk van odahaza, de mégis megtalálják a módját, hogy együtt járjanak moziba. A tv műsorát azonban mindegyik odahaza nézi. A látottakat másnap megvitátják. Jelenleg kirándulásra gyűjtenek. Havon- t: 10 forintot tesznek r közös kasszába. Idekívánkozik még a szakszervezeti bizottság titkárának megállapítása: elsők a társadalmi munkában is... 0 Stveteczky Béláné gondterhelt arccal kérdezi: más üzemekben is ilyen nehezen nyugodnak bele a férfiak, hogy a nők is megállják úgy a helyüket a munkában, mint ahogy ők. — Ahol erős a férfiuralom, mint itt, nemigen engednek a negyvennyolcból. De itt úgy látszik megtört a jég. A kezdet biztató. — Az asszonyoktól függ a folytatás is — állítja határozottan Szedlák Sándor igazgató. Az asszonyok pedig fogadkoznak: raituk nem múlik. Ha ők mondják, biztos ígv lesz Higgyünk nekik Ezek után már nem aktuális a kérdés: Miért éppen ők? Venesz Károly
