Nógrád, 1966. május (22. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-15 / 114. szám
4 fföGRÄD T90G. május 15. vasárnap OCípzeműixéxzeti = MOZAIK Czinke Ferenc: Zománckép A művészet minden korban az embert, az őt körülvevő világot fejezte és fejezi ki. Napjaink képzőművészeti életének pezsgése tehát elsősorban azért tölt el örömmel bennünket. Ez a pezsgés — az utóbbi időben különösen — Nógrádban szintén érezhető. Erre figyelmeztetnek a külön- loiumokon zajló élénk eszmecserék, az itt élő képzőművészek országos és területi tárlatokon elért sikerei. (Tárlataik — a gyűjteményes és az egyéni kiállítások — egyre inkább eseményei Salgótarján kulturális életének, az esetenként körülöttük gyűrűző viták — egyében túl — a képzőművészeti ismeretterjesztés fontosságára is fokozottan felhívják a figyelmet. Szükséges, hogy az alapismereteken kívül a képzőművész-egyéniségek törekvéseit mind többen megértsék.) Miféle törekvéseket? Ezekből adunk most — részben — ízelítőt. Másrészt kedves feladatunknak teszünk eleget, bemutatunk olvasóinknak egy fiatal képzőművésztanulót. Ha különböző esztétikai erővel is, képzőművészeink Salgótarján és a megye közigazgatási határain belül változó életünk mozzanatait rögzítik, a változásokban élő — szocialista — ember életérzését, az annak megfelelő gondolati tartalmakat fejezik ki, segítve szellemi előbbrejutásunkat Lapunk május elsejei számában e sorok írója Czinke Ferenc grafikus- és festőművész munkásságáról adott hírt műteremlátogatás kapcsán. Szólott arról: az ember mindig arra törekedett, hogy célszerű eszközeit díszítse, olyan tárgyakat készítsen, amelyek szépségükkel is örömet okoznak. A gyáripar ugyancsak arra törekszik, hogy külsejében is szép használati cikkeket állítson elő. Ezzel összefüggésben említette Czinke Ferenc, újabb tevékenységét, amely arra irányul, hogy az új zománctechnika felhasználásával maradandó műalkotásokat hozzon létre. Czinke azóta a Zománcipari Művek salgótarjáni gyáregységében elkészült újabb zománcképeivel, amelyek közül egyet most bemutatunk. Másfél év után újra megrendezték Budapesten a Fiatal Képzőművészek tárlatát Stúdió 66 címmel. A kiállítás szervezői, a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának vezetősége a nyilvános bemutatkozóval azt a programot hajtja végre, amelyet az év januárjában tartott közgyűlésen felvázolt. A program elvi alapja a korszerű realizmus útján való munkálkodás, a szocialista rendbe vetett hit. A fiatal alkotók természetesen a jövőben is bátran élnek azzal a lehetőséggel, hogy különböző formai rendszerekkel fejezzék ki magukat, s ezáltal korukat A stúdiónak jelenleg 240 tagja van, 35 éven aluli festők, szobrászok és grafikusok. Közéjük tartozik a pár hónap óta Salgótarjánban élő Lóránt János is, akinek az Emst Múzeumban megrendezett kiállításon több munkája szerepel. (Illusztráció: „Sírgyalázók” ni—IV. linómetszet. Gyárrészlet, linómetszet) Kedves hangú levelet kaptunk a napokban Budapestről, a Képző- és Iparművészeti Gimnázium Dési Huber István kollégiumából. A levelet Antal András második osztályos tanuló írta, s néhány grafikai gyakorlatát is mellékelte. Mint írja, Pásztón született. a szülei Jelenleg Szécsényben élnek. A gimnázium díszítő- festő szakán szeretne végezni, s utána továbbtanulni a Képzőművészeti Főiskolán. Nyaranta sok időt tölt Benczúrfal- ván, idős Szabó István szobrászművésznél. Az idei tavaszi szünetben Hallókon ismerkedett a nógrádi népi motívumokkal. Tavaly az iskola művésztelepe Salgótarjánban volt, így alkalma nyílt megismerni ezt az ipari centrumot is gyáraival, építkezéseivel, dinamikájával. Hozzánk küldött rajzai tehetségről tanúskodnak, bár távolról sem kiforrott alkotások, amelyet szerzőjük fiatal kora is magyaráz. A két legsikerültebb rajzot abban a reményben közöljük, hogy Antal András szorgalmával. tehetségével méltó lesz a bizalomra. örülünk jelentkezésének. (tóth) Lóránt János: Gyárrészlet, linómetszet Antal András: Középkor
