Nógrád, 1966. május (22. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-11 / 110. szám
4 WOGR A D 1966. rrtálus ti. szerda A JAZZ TÖRTÉNETE IV. 4 MODERN JAZZ A swing-korszak a nagyzenekarok fénykora. A modern jazz a combo-t, a kisegyüttest helyezi előtérbe. Űj hangszerekkel és teljesen szokatlan összeállítási kombinációkkal kísérleteznek. Az új stílus keresése először jelentkezik ilyen határozottsággal a jazz történetében. Több mint húsz évvel ezelőtt a harlemi Mintoris Playhouse-ból indult el a „bebop”, vagy röviden a „bop”. Az új stílus a swing- hez képest a jazz legélesebb változását jelentette, de ennek ellenére egyben szerves folytatója is annak. A bebop-zenén kívül szólnunk kell a progresszív irányzatról, amely a big band zene és a szimfonikus jazz korszerűsítésére törekedett. Míg a bebop képviselői forradalmi változásokat akartak létrehozni, a progresszív irányzat képviselői nem törekedtek ilyen éles stílusváltásra. A swing elemeit próbálták továbbfejleszteni és együtt alkalmazni a modern európai szimfonikus zene eredményeivel. Minden törekvés ellenére ez a stílus Gershwin műveitől eltekintve — nem tudott túllépni a „szimfonikus könnyűzenén.” A jazz alapelemeinek, az improvizációnak és a ritmusok széles skálájának kiszűrése ennek a megcsonkítását jelentette. A progresszív irányzat legnagyobb mestere Stan Kenton volt. Munkásságát modern szimfonikus hangzások, újszerű harmóniák jellemzik. Kenton nagy figyelmet fordított az improvizációra (a többiekkel ellentétben), és olyan segítőtársai voltak, mint Shelly Manne, a világhírű dobos, Eddie Safranski, bőgős, és az egyik legjobb modem énekesnő: June Christy. Az ötvenes években Kenton a hagyományos összeállítást vonósokkal és fafúvókkal egészíti ki, és a kompozíciós utat keresi. Bartók, Stravinszkij, Hindemith műveit tanulmányozza és ennek hatására rendkívül érdekes szimfonikus művek születnek. Kenton nagyzenekari kísérletei a modem jazz legértékesebb eredményeit tükrözik, függetlenül attól, hogy a szim- fónikus és jazz-es elemek egybehangolása egyetlen esetben sem sikerült tökéletesen, mert hol az egyik, hol a másik került előtérbe. A harlemi Mintonos Playho- use-ban gyülekező kísérletezők, Dizzy Gillespie, Charlie Parker, Kenny Clarke hihetetlen tudatossággal és biztonsággal alakítják ki a jazz új stílusát, a bebopot. Az improvizáció dallamilag és ritmikai- lag messzire távolodik a témától. „A modem jazzban az improvizáció és önálló zenei gondolatok bemutatásának keretéül szolgál, ezért semmiképpen sem elégedhet meg az adott dallam egyszerű körülírásával, kidíszítésével.” Az improvizáció akkor jó, ha hangulatilag megfelel a témának. A bebop stilus muzsikusai közül kiemelkedik Charlie Parker a modem jazz egyik legnagyobb alakja. Megőrizte valahol az ősi néger folklórt. játékában a merészséggel együtt feszül a hagyományos néger protestáló hang. A bebop nyugtalan, idegesen feszítő zene. A háború és az azt követő évek zaklatott világát tükrözi. A cool csillapítja le ezeket a kilengéseket, leszűri az eddigi értékes eredményeket. A cool tudatosan közeledik a nyugati klasszikus zenéhez. „Művészi igényű, pódium rangú zene lett: a klasszikus jazz elsősorban szórakoztat és ámulatba ejt vitalitásával, lendületével, erre a zenére viszont oda kell figyelni, különös világa gondolkodásra, elmélyülésre késztet.” Még inkább előtérbe kerül az improvizáció. A cool egyik jellemző sajátossága a kontraszt, a kemény zongorahang mellett a fúvósok ködösebbé válnak. A keményebb és lágyabb hangzás a még nagyobb intenzitásra való törekvést jelenti. A cool-korszak Miles Davis híres lemezfelvételével kezdődött 1949 és 1950 folyamán. A „Capitol Orchestra” összeállítása (trombita, vadászkürt, pózán, tuba, alt- és bariton szaxofon, ritmus-együttes) arra enged következtetni, hogy a cool kamarazenei törekvésekkel közelít a jazz felé. Az arányok mindig fontosak, s néhány együttesnek sikerült is ezt a feladatot megoldania, hogy a hallgató gyakran el sem tudja dönteni: improvizációt hall-e, vagy előre leírt szólamot A „cool-korszak” kiemelkedő muzsikusai: Gerry Mulligan, Shorty Rogers és Lennie Tristano. Molnár Zsolt Pályázati felhívás Fiatalok — „A hétköznapi fasizmusáról Mihail Romm szovjet író és filmrendező A hétköznapi fasizmus című filmjét a közelmúltban tűzték műsorukra a nógrádi mozik, és ez a páratlan dokumentumfilm — csakúgy, mint az ország más tájain — megyénkben is nagy sikert aratott. A filmet sok ezren nézték meg, fiatalok, idősebbek, és ha a két korosztály reagálása nem is azonos — a megdöbbenés ereje fiatalt és öreget egyaránt megrázott. Hitler, a tehetségtelen piktor, soványan és ügyefogyottan egy fasiszta gyülekezetben, Hitler a tükör előtt gesztusokat gyakorol, majd a pénz istenei, a német nagytőkések körében — továbbra is nagyon szerényen. Kicsivel később lényegesen magabiztosabban beszél, gesztikulál a faj, élettér-elmélettel félrevezetett, fanatizált tömeg előtt. Szörnyűséges képsorok a precizitásig kiművelt emberirtásról, nevetséges képsorok a vezér „övön aluli”, diktátori kéztartásáról, amelyet egyre többen utánoznak. Az „egytál étel” elmélet kidolgozói és azok, akiknek egy tál étel helyett csak golyó jut, aztán újra a vezér, amint vállon vereget egy tizenkét éves, egyenruhába bújtatott fiúcskát, aki a háború utolsó órájában páncélököllel a kezében „védi” a Harmadik Birodalmat — Berlin térségében. . . Mihail Romm filmjét az a bölcsesség, és az a tárgyilagosság ötvözte kerek egésszé, amelyet az emberiség több mint húsz esztendő alatt, a történelem legpusztítóbb háborújáról, a fasizmus embertelenségéről szerzett. Hatása éppen abban különbözik a többi ilyen tárgyú dokumentum filmétől, hogy elfogulatlan képet ad a fasizmus lélektanáról. Nem csoda hát, ha a fűmet látva sokunkban gondolatok ébrednek, de a gondolatok csak akkor érnek valamit, 1» valamilyen formában tovább adják őket. Egyéni beszélgetéseken, ifjúsági klubokban, és egyéb fórumokon beszélnek, vitáznak Romm doku- mentumfilmjérői — és természetesen a fasizmusról. ■ A KISZ KB Titkársága és a MOKÉP most országos pályázatot hirdetett egyének, csoportok és a KISZ-bizottságok részére. Az egyéni pályázóknak a film megtekintése után dolgozatot vagy kisebb tanulmányt kell írniuk, amely legfeljebb öt gépelt oldal terjedelmű lehet A következő témákból választhatnak: 1. A fasizmus embertelenségének és társadalomellenességének megnyilvánulásai, 2. Gondolatok a film megtekintése után, 3. Vádirat a mai imperializmus ellen (A film alapján), 4. Mihail Romm dokumerrtumfilm- jének művészi eszközei. A kollektív pályázat feltéTöbb mint nyolc évtizedes port dolgoz fel Hegedűs Sándor A tiszaeszlári véirvád című könyvében. S hogy a magyar Dreyfus porként nyilvántartott história történeti tisztázása mennyire aktuális ma is, azt bizonyítja, hogy 1965 októberében hozott Ítéletet a bíróság a Bereczky János, perőcsényi tanító lélekmérgező tevékenysége ügyében. amelyről a Népszabadság hírt adott. Aki a tiszaeszlári ügyet a zsidók és antiszemiták harcára szűkíti le — rosszul ítéld meg telei: itt az alapszerveaetek. a KISZ-csoportok, oktatási körök, szakkörök, filmklubok, művészeti csoportok és sportkörök, munkásszállások, diákotthonok, kollégiumok közösségeiben — a film megtekintése után — rendezett viták, ankétok, szemináriumok tartalmát rögzítő jegyzőkönyv beküldésével lehet pályázni. (Terjedelme: maximum 8 old.) Mindkét pályázatot szeptember 1-ig, a KISZ megyei bizottságára kell beküldeni, ahonnét a legjobb 4 egyéni, illetve 2 kollektív pályamunkát a MOKÉP-hez továbbítják. Az országos eredmény- hirdetésre október 10-én kerül sor. Pályadíjak: A négy legjobb egyéni pályamunka szerzője résztveszaz Express Utazási Iroda lengyelországi szilveszteri programjában (december 28-tól január 5-ig Varsó—Krakkó útvonalon). A legjobb kollektív pályamunkát televízióval, vagy magnetofonnal jutalmazzák. (pataki) a helyzetet. Ekkor valójában a haladás és reakció erői csaptak össze. Csakis ezzel lehet magyarázni azt a megkülönböztetett érdeklődést, mely a „nagy pert” hazánkban és világszerte kísérte. Ezért hasznos, ha a mai nemzedék megismerkedik az 1882—1883^as vérvád szomorú történetével. Hegedűs Sándor könyve szemléltető példája annak, hogy az emberi butaság ás hiszékenység vámszedői mire képesek, és milyen önfeláldozó munkát jelent leleplezésük és az igazság bizonyítása. könyvUrónilta A tiszaeszlári vérvád Versenyfutás az idővel Nemcsak papír a szocialista szerződés Az iroda ablaka tárva, ömlik be rajta a tavaszi napsugár. Az ilyen időjárásnak örülnek az építők, Mihály- gergén és az Ipoly partján. Köztük Bárdos Gyula is, a regionális vízmű építésvezetője. Most derűsebb az arca mint akkor, amikor a sok eső szinte megbénította munkájukat. Dicsekvésre, megnyugvásra azonban még- sincs ok. Mert a határidő — — Átadva határidő előtt. — És a nyersvíz-vezeték? — Elég jól halad. Május 31-ig 3 ezer méter csövet kell lefektetni. Meglesz, sőt talán még előbb is... Ezt mondja az 500 köbméteres medencére, amelynek állvámyerdejét félig már lebontották. Ilyen határozottam nyilatkozik a tiszta víz I—II—III. szakaszának határAzt az egyet, amiről az építésvezető beszélt, azért nem, mert alvállalkozónk a CSŐSZER, kis létszámmal dolgozik. Ezt a tényt beírtam a munkahelyi naplóba is. Központjuk eddig még nem in- tézíkedett. Pedig jó lenne, ha ők is tartanák a szavukat. Még két intézmény neve és vállalása szerepel a szocialista szerződésben. Az egyik: az ÉM Mélyépit.si Tervező Vállalaté, a másik: a Nógrád megyei Tanács Beruházási Irodájáé. Vajon, ők hogyan teljesítik önként vállalt kötelezettségeiket? — Jól. A szaktervezők so- ronkívül intézkednek. Ha hívjuk őket azonnal jönnek. Az I-es telep földpartjának terveit jóval előbb elkészítették. A IV-es telep állócsővel történő üzemeltetéséhez — provizórium — a tervet már átadták. Erre addig lesz szükség, amíg a víztároló medence megépül. A Beruházási Iroda? — ismétli a kérdést, majd így folytatja: — Neki a legfontosabb. ö tehet, és tesz is érte a legtöbbet. Augusztus 20-ra mindenképpen vizet akarnak az Ipolyból a város lakóinak biztosítani. És ha a CSŐSZER megembereli magát, de csak akkor... De erről inkább a nagy esemény napján. As Ipoly-parti vízklvételi mű augusztus 20. — nagyon sürgeti őket Ugyanis ekkor indulna meg a vízszolgáltatás az Ipolyból Salgótarjánba. Addig azonban versenyt kell futná az idővel. S hogy ki lesz a győztes, még nem dőlt eL Arról viszont, hogy ki hogyan állja a szavát, egyáltalán komolyan veszi-e a szocialista szerződésben vállalt ígéretét, mór most is képet kaphatunk. Bárdos Gyula íróasztalában hamar rátalál a szerződésre. Mielőtt részletezné az elvégzett munkát, magyarázatképpen közli: — a vállalások csak részfeladatokat rögzítenek, mégpedig azokat, amelyek a víztermelést szolgálják. A különböző műtárgyak átadása lépcsőzetesen történik. Most minden erőfeszítésünk arra irányul, hogy augusztus 20-ra vizet teremtsünk a vezetékbe. idejéről, valamint a Károly hegytől a rendőrségig terjedő vezetékszakaszról, ahol 200 méteren, a földmunkálatokat társadalmi munkában végzik eL Nem ilyen határozott a válasza, amikor a 2-es telep szűrőházának és gépházának határideje kerül szóba. A vállalás szerint a szakipari munkákat májú« 20-ig kellene elvégezni. — Bz a legsebezhetőbb pontja az építkezésnek. Ha határidő előtt nem kapjuk Kellemesen csalódtam, mert hivatalos helyen ellentmondó véleményeiket hallottam az építkezés üteméről. Voltak, akik azt mondták: komolyan veszik a szerződő felek vállalásuk teljesítését De olyan vélemény is elhangzott, hogy ismét felütötte fejét az operatív munkát hátráltató egymásra olvasás, a mulasztások papírral való fedezése, a huza-vona. A valóság, az első vélemény igazságáról győzött — Nem irreális célkitűzés ez, de addig tengernyi nehézséggel kel még megbirkózni, S ha csak egyet nem tudnak maguk alá gyűrni, máris veszélyben a határidő. Pedig a víz nagyon kell a városnak. Várják az új főtéri, Rokkant telepi bérházakban, az új bölcsődében, óvodában, a SZOT székházban, és még sok más új létesítményben. Nem ok nélkül mondják az illetékesek: a vízellátás problémájának megoldása a városban politikai kérdéssé lépett elő, a közélet minden fórumán. Ezt érzik, tudják az építők is. Így vall erről az építés- vezető: — Vállalatunk vezetői kiemelt létesítményként kezelik ezt a munkát. Érthető, hisz ágéretük, szavuk hitelérő! van szó. Igazgatónk, főmérnökünk, termelési osztályvezetőnk kéthetenként meglátogat bennünket, főépítésvezetőnk pedig a hét nagyobb résziét nálunk tölti. Ha teljesítjük a szocialista szerződésben vállaltakat, akkor 41 ezer forint céljutalmat kapunk. De érezzük vállalatunk pártbizottságának és szakszervezetének segítségét is. Ezután sorra vesszük a felajánlásokat. — Hogy áű az Ipoly-parti vizád vételi mű? — Kész A 890 köbméteres víztároló (Koppány György levételei) vissza a CSÖSZER-től a munkaterületet, akkor csak nagy üggyel-bajjal tudjuk tartani a határidőt. Gyorsítani kellene a szerelési munkát. Mit szól ehhez Varga József, az Élelmezésipari Berendezés és Gépgyártó Vállalat kirendeltség vezetője, a szerelési munkálatokat irányító fővállalkozó megbízottja? — Az előbb említett munka kivételével minden válmeg A CSŐSZER kitételével mindenki megértette: Salgótarjánnak a víz nemcsak létkérdést, hanem jelentős Kulturáltságot is jelent. És hogy ennek jelentőségét a CSŐSZER is megértse, fogják fölön érte, mégpedig a szerelő vállalat vezetői. Hogy ismét bebizonyíthassuk: a szocialista szerződés több mint jogi egyezkedés. Több, mert új munkastílust, felfogást követel. Gyorsabbat, olyat amiivet fejlődésünk diktál. A szülőház? lalást határidőre teljesítünk. Venesz Károly I
