Nógrád, 1966. május (22. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-01 / 102. szám

1966. május I. vasárnap NOG RÁD 7 IHÜTEReiLÁTOCíATÁS szánta, amely a munkás-pa­raszt szövetséget és hatalmat fejezi ki, de az ipari táj, Sai- gótarján város allegóriája is hűtőtornyokkal, gyárkémé­nyekkel. Mérföldkő a művész életében, nemcsak azért, mert első nagy murális alkotása, ha­nem azért is, mert módot adott arra, hogy mondaniva­lóját a művészetek legneme- sebbikén, a mozaik nyelvén fejezze ki. Czinke Ferenc ábrázolási érdeklődése indulásától fogva sokrétű. Éppoly szívesen ke­resi fel a gépek zaját ontó munkahelyeket, mint a ter­mészeti szépségekben bővel­kedő hazai és külföldi tájakat A dolgozó ember felé való fordulása azonban nemcsak ipari témájú alkotásaiban nyilvánul meg. Fiumicinoban, Ostiában, Rómában, a zagy­varónai tájban is az embert keresi és találja meg. A ha­lászt, az állapotos olasz ma­donnát, a kalitkát őrző csa­ládot, a Salgótarjántól nem messze ember-épített erőmű kontúrját mutatja fel mély lírával. Az embert, aki utó­dot teremt, haláláig tengerre száll élelemért — küzdele­mért! —, aki ipari tájat for­mál, merőben más, mégis azonos akcentusú városokat épít saját képére és hasonla­tosságára. A város születik című grafikai lapján — el­ismerést vívott ki a III. Or­szágos Miskolci Grafikai BI- ennálén — a gyarapodó vá­ros fölé átlósan hatalmas fér­fialak nyúlik, aki egyik kezé­vel megkoronázza önmagát, a másikkal ellopja a csökkenő hold fényét a maga és társai számára. A ma világa — hányszor elmondjuk, de nem elég is­mételni — tele van ellent­mondással, sokféle a láttat- nivaló. A művész egyik ér­tékmérője éppen az: mit vá­laszt ki ebből, mire mond gént és nemet. (Nem mellé­kes természetesen az esztéti­kai erő sem.) Czinke Ferenc grafikai műfajokban fogal­mazott alkotásait vizsgálva — ebből van legtöbb: rajz. réz­karc, lino- és fametszet, újabban mezzonit technika, stb — egyértelműen megálla­píthatjuk, valamiféle össze­tett harmóniát igyekszik ki­szűrni a valóságból az általá­nos emberi és a szocialista humánum alapján. Akadnak, akik számonké- rik tőle, miért nem optimis- lább. (Lapjairól valóban sok­szor bukkan elénk a szenve­dő, a meggyötört, vagy a ha­lálba űzött ember. — Újabban például erősen foglalkoztatja a művészt a tiszazugi arzé- nes asszonyok világa. — Tö­visek, éles szögek között ök­lüket égbenyújtók, a bánat tengere előtt a kínban felma- gasodók, meggyilkolt csecse­mők, akiknek borzalmas, fe­Czinke Ferencnél S algótarjánban él egy művész, akit kevesen, ugyanakkor nagyon sokan ismernek. Ellá­togattunk műhelyébe — Rokkan t-telepi mű­termébe —, onnan kinéztünk. Valamilyen kékes színben ra­gyogott a város, amelynek sok más településtől idegen akcentusát abban a pillanat­ban szinte mindenütt éreztük. Salgótarján, ez az ipari centrum sajátos módon ad művészei által is! Az öblös- üveggyárban például Mánczos József Munkácsy-díjas üveg­tervező művész használati ér­tékekben alkotja életművét. Nem messze tőle a Zománc­ipari Művek gyáregységében Czinke Ferenc kutatja körül­belül egy hónap óta, hogyan lehet az új zománcanyaggal műalkotást létrehozni, kife­jezhető-e a korszerű ember életérzése modern zománc­képben. (A Zománcipari Mű­vek igazgatósága, illetve a gyáregységben dolgozók for­maszemléletének kitágulását jelenti, hogy az eddig csak ipari formákon ismert anyag most képzőművészeti alkotás­ként is megjelenhet, ismétel­ten bizonyítva, hogy a zo­mánc festői, grafikai értékek létrehozására is alkalmas. S hogy a gyár és a művész ele­ven kapcsolata mily sokféle­képpen gyümölcsözhet. Czinke Ferenc a támogatásért ezúton is köszönetét mond a Zo- máncipari Műveknek.) Magyarországon ma még kevesen dolgoznak zománccal. Művészileg mi az izgalmas ebben az anyagban? — Nemes anyag, elpusztít­hatatlan, rusztikus, szép felü­letet ad — vallja a művész. — Ismerjük a bizánci rekesz zománc ikonokat, szárnyas oltárokat. Át lehet-e, illetve hogyan .leheti, átmenteni a bpnnük fellelt, vs a, .magyar .népi értékeket-a ünai zománc­nyelvre? Kifejezhetők-e ezen a nyelven absztrakt vonal­rendszerekkel fogalmazott gondolatok? Megannyi izgal­mas kérdés. A fal mellett sorakoznak s zománcképek. Halászok vö­rösben, lapátokkal, gyerekek­kel, asszonyokkal, akik min­dig várnak valakire, aki el­ment a hidegkék tengerre, s onnan érkezik majd. Európa elrablása kavargó, érdekes ég­gel. Az Apokalipszis lovasai, felettük hold, szputnyikok. A háború szimbóluma, galamb suhan, feketévé válik. Érzé­kenyen fogalmazott hollókői menyasszony, stilizált népi motívumokkal. S egy emléke­zetes kép, a címe: Része va­gyok minden fénynek. Afri­kai táncosokat ábrázol, felet­tük a totemfejekkel zsúfolt ég, ami a népművészetet szü­li. Az alkotások kifejezésük­ben elsősorban grafikai jel­legűek, a festészeténél hajléko­nyabb eszközökkel szerkesz­tettek. Nem véletlen ez, hi­szen alkotójuk mindenekelőtt a grafikai műfajokban kivan fontosat mondani a ma em­berének a mai világról, a grafika vonalrendszerével fe­jezi ki a lényegesnek vélt bel­ső, impulzív életérzéseket. Vallja, hogy változó korunk művészi tükrözését leggyor­sabban a mozgékony művé­szetek képesek megoldani, s s cselekvő ember fájdalmas­szép lírájának megragadására is a legalkalmasabbak. Czinke Ferenc eddigi mun­kásságával valóban a nálunk ma reneszánszát élő műfaj legjobbjai, a grafikusgárda számontartott tagjai közé küzdötte fel magát. Lapunk hasábjain utóbbi időben rit­kán találkozhattunk nevével, bár országos fórumokon je­lentek meg vele kapcsolatban publikációk. Pedig az elmúlt évek eseményei számára na­gyon jelentősek, részben to­vábbi művészi produktumait is meghatározóak voltai; (Derkovits-ösztöndíjban része­sült 1961-ben. Részt vett 1963- ban San-Vito di Romano-bars megrendezett Nemzetközi Képzőművészeti Fesztiválon Múlt évben a lipcsei Nem­zetközi Grafikai Pályázaton harmadik díjat szerzett, illet­ve SZOT-díjat kapott. Szén­osztályozó című művét a Skopjéi múzeumnak ajándé­kozta a magyar állam.) Az idei tavasz is sikert ho­zott számára. A Magyar Ta­nácsköztársaság kikiáltásának évfordulóján meghitt hangu­latú ünnepség kapcsán leplez­ték le Salgótarjánban, a Nóg- rád megyei pártszékház hali­jában a művész 24 négyzet- méteres, öt figurás kerámia mozaikját, amely fél évig ké­szült. A mozaikot Czinke Fe­renc tipikusan Nógrád me­gyét interpretáló alkotásnak Czinke Ferenc hér szakálluk nő, stb. mered­nek ránk. Nagyon szép leány­portréi is sokszor fájdalmasan szomorúak.) Úgy vélem, ép­pen azért, mert az emberhez méltó életért való küzdelem kifejezése ez a művészet, nem mellőzheti a tragikus motívu­mokat, mert általuk van te­le szeretettel és bizakodással az ember iránt és így gyöke­rében mélységesen optimista. Ezt a művész szocialista vi­lágnézete csak korszerűbbé te­szi. (Más kérdés, hogy Czin­ke Ferenc minden esetben megszenved-e lapjaiért, hi­szen rendkívül könnyedén raj­zol, s a technika így néha a tartalom fölé nő, illetve a technikai tudás fölötti örö­münk után nem. vagy csak a megszokott irodalmi tartal­mat találjuk. Ez azonban nem jellemző, inkább csak veszély­ként jelentkezik, amire a mű­vésznek alkotás közben ér­demes figyelnie.) Czinke Ferenc az országi* és a területi tárlatokon állít ki. Most a Szegedi Nyári Tár­latra kapott meghívást, amely­re zománcképekkel készül. Ezenkívül tervez egy önálló kiállítást Budapesten, az Ernst Múzeum összes termében ed­digi munkássága összefoglalá­saiként. Programjának elvi alapja az a meggyőződés, hogy a kor­szerű realizmus útján kell munkálkodni az újabb mű­vészi siker érdekében. Ez a lényege absztraktabb formai rendszereinek is. A falakon rengeteg polcra esik a tekintet. A polcokon köcsögök. Vaskosak és karcsúak. — Ezeket imádom —mond­ja. — Gyűjtöm őket. Egyik fehér zománccal be­vonva olyan, mint a hattyú. Régi aratóknak forró dele­ken hányszor enyhítette szóra­ját a belőle csorduló hűvös víz. A másik egy olasz fa­luból való. Onnan hozta magával a mű­vész. Ilyenben hord­ják a ma olasz falva­inak asszonyai a kút­ról a vizet A madaras kalitkákat, nem szívesen látja. Minden kis madár egy darabka eleven, el­lopott szabadság. A polcokon köcsögök. Tóth Elemér Hz iskolai élet demokratizmusának kérdései AZ OKTATÁSI REFORM céljainak, feladatainak sikeres megvalósításában jelentős szerepe van az isko­lai élet demokratikus fejlesztésének, az iskolavezetés segítésének. Iskoláinkban nyíltabb, őszintébb lett a légkör, egy­re inkább betöltik szerepüket az iskolatanácsok. Iskolai pártszervezeteink, a szakszervezeti bizottságok és az igazgatók nevelési kérdésként fogják fel a demokratiz­mus kialakítását. A bírálat légkörének megteremtését segítik az iskoláinkban létrejött munkaközösségek. A szakszervezeti aktívákkal együtt szervezett közös óra- látogatások után megvitatják a meglátogatott nevelő munkáját, nevelési- és oktatási módszereinek helyessé­gét. Elmondják észrevételeiket, bírálataikat az iskola- vezetésre vonatkozóan is. Mindezek közelebb visznek bennünket céljaink eléréséhez. A tantestületek demokratikus légkörének kialakí­tásához elengedhetetlen a pedagógusok szocialista szel­lemű magatartása. Ezt jelenti elsősorban az egymás iránti megbecsülés, az elvi, baráti kapcsolat, egymás elvtársias segítése, a közös munka a szocialista nevelés céljainak megvalósítása érdekében. Mindez komoly ne­velési feladat az iskolai közösség politikai, mozgalmi és szakmai szervei számára. Az iskolareform céljainak megvalósítása tudatos, aktív alkotó pedagógusokat kíván. Ilyen nevelők csak ott fejlődhetnek, ahol a pedagógus közösségnek szava van, alkotó módon kapcsolódik be a sokrétű munkába iskolán belül és kívül, tehát a demokrácia éltető levegő­je biztosított. Feladatunk éppen az — s itt van nagy szerepe a szakszervezet munkájának is —, hogy min­den nevelő ismerje meg az iskola gondjait és felelősnek érezze magát a feladatok megoldásáért, az iskolában történtekért. AZ ISKOLAI ÉLET demokratizmusának jó fok­mérője, hogy a szakszervezetnek mennyire van bele­szólása az iskola vezetésébe. A demokratikus légkörnek a szülői és az ifjúsági közösségre is ki kell terjednie. Ez még igen kezdetleges iskoláinknál. A tanár-diák viszonyban is ennek kell érvényesülnie, és éppen a demokratizmus kívánja meg az egyéni foglalkozást azokkal a tanulókkal, kiknek ott­honi körülményeik még hátrányosak tanulmányi mun­kájukra. A demokrácia elve teszi tehát fontos felada­tunkká a munkás-paraszt tanulók fokozottabb segí­tését. A demokratizmust sokan még ma is félreértik. Ez nem egy esetben a lazaságok elnézésére vezet. Állami rendeleteknek nem szerveznek érvényt stb. Veszélyes ez akkor, amikor fontos reform-dokumentumok, pél­dául az új tanterv bevezetése van folyamatban, amikor mindent meg kell tennünk a nevelő munka hatékony­sága érdekében, a tanítási órák védelmében. Mindnyá­junk feladata tehát, hogy küzdjünk az állami fegyelem megvalósításáért, de a humánus iskolavezetési légkör kialakításáért is. Iskoláinkban nem a demokratikus formákat kell bő­víteni elsősorban, hanem a meglevő kereteket kell tar­talommal kitölteni. Vonatkozik ez iskolatanácsaink munkájára is. Hiába ülésezik a tanács, a testület, a szak­mai és osztályfőnöki munkaközösség, ha mindez for­mális, s csak lényegtelen kérdésekkel foglalkoznak. Pe­dig mennyi lehetőséget ad a tartalmi munka fokozá­sára a Nevelési Terv bevezetése és a pedagógiai munka sok-sok problémája! SEMMIFÉLE TANÄCSADÖ SZERVEZET nem pótol ja azonban a tantestület egészének fórumát. Kell a ki­rándulás, a „fehér asztal” is, de az egységes, alkotó pe­dagógus közösséget a naponként adódó problémák őszinte megvitatása, a tapasztalatok kicserélése, a cél­nak megfelelő legjobb út, módszer kiválasztása és kö­vetése hozza létre. Ezért nem tartom feleslegesnek a tantestületek kéthetenkénti megbeszéléseit, vitáit. A demokratikus formák tartalmi fejlesztése össze­függ a bírálat, önbírálat légkörének alakulásával. Az is­kolatanács valóban képviseli sok helyen a tantestületet és előbbre vitte a demokratizmus kibontakoztatását, de helyét csak akkor tölti be igazán, ha munkájában, s ezáltal a tantestületben megerősödik a kritika és ön­kritika. Az igazgató és egymás munkáját ma még keve­sen bírálják. A tartózkodás mögött sokszor kétségtele­nül félelem van: „személyeskedésnek fogják fel kriti­kámat, és engem is bírálnak”. Igazgatóink is tartózkod­nak a pedagógusok közötti vitáktól sok esetben, hogy a látszólagos „békét” nehogy megzavarja valami. BESZÉLNÜNK KELL végül a demokratizmus és az egyszemélyi felelős vezetés problémájáról. A kettő egy­mást nem zárja ki, hanem feltételezi. Napjainkban a vezetés szükségszerű velejárója a demokratizmus. Az iskolavezetésnek igen jelentős a feladata, mivel az igaz­gatók felelőssége megnőtt. A világnézeti meggyőződés, politikai megbízhatóság, szakmai tudás mellett kell, hogy képessége legyen a vezetésre, ismerje ezzel kap­csolatos valamennyi feladatát. Az iskolavezetés nem kis mértékben függ a tanácsi szervek munkájától is. Ilyen értelemben igen jelentős segítségnek tartom a megyei művelődésügyi osztály által tervezett nyári igazgatói tanfolyamokat, hol az iskolavezetés elvi és gyakorlati kérdéseit vitatják meg. Feltétlenül a témák között kell szerepelni a pedagó­giai vezetés kérdéseinek is. Iskoláink vezetésében elő­térbe került a pedagógiai gondolkodás. A szocialista is­kolát csak így lehet megvalósítani. Igazgatóink azon­ban még nem tudják mindig teljesíteni a követelmé­nyeket, mert nagy lekötöttséget jelent számukra a gaz­dasági ügyintézés. Követelmény a vezetés számára, és a demokrácia megkívánja, hogy az iskolai élet problémáiba beleszól­janak nevelőink. Az igazgatók használják fel javasla­taikat, ne restelljék azokat elfogadni és bevezetni, ha jobbak saját elgondolásaiknál. TÖRVÉNYRE EMELÉSE ELŐTT a pedagógus tár­sadalom hazánkban s így megyénkben is megvitatta az iskolareformot. A pedagógusok nélkül nem döntenek az őket érintő kérdésekben. Ez a demokratizmus erőn­ket megduplázza, eredményeink fokozásához vezet. A munkásosztály nagy ünnepén büszkén nézhetünk vissza a megtett útra, és bizakodón a megvalósítandó íagy célok elé. Fenyvesi József a pedagógus szakszervezet megyei elnöke

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom