Nógrád, 1966. május (22. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-07 / 107. szám

1966. május 7. szombat NOOR AD 3 pótköltségvetés margójóra Javítják, tatarozzák, festik a Nógrádi Szénbányászati Tröszt központi székházát. Nincs ebben semmi különös, öt évvel ezelőtt költözött a tröszt ebbe a több mint tíz millió forintot érő új léte­sítménybe. A felújítására most 600 ezer forintot terveztek. A munkák elvégzésére az ÉM Nógrád megyei Építőipari Vál­lalata kapott megbízást. Dol­goznak is az épületen. Eddig tehát nincs semmi érdekes a dologban, de van egy pót- megrendelés, ami a követke­zőképp kezdődik: „A trösztszékház II. emelet feletti padlásfödém G II—2 jelű gerendája átrepedt. A ge­renda tehermentesítése miatt szükségessé vált a fedélszék dúcainak kiváltása ...” Az­után mellékelve egy szakem­berek — közöttük az eredeti tervező, a Lakó és Kommu­nális Épületeket Tervező Vál­lalat képviseletében megjelent Szudi Tamás — által felvett jegyzőkönyv. Ennek tanúsága szerint a gerendára a tervtől eltérően a rabit álmennyezet vastagsága folytán többletter­helés jutott. Azután még egy megállapítása van a bizott­ságnak, szó szerint a követ­kező: „Véséssel megállapítható, hogy a repedések helyein a beton minőség a tervben rög­zített B—140-es minőséget nem érhette el. Ez elsősorban a beton poróbusságában nyil­vánult meg. A vizsgált helyen a beton kézzel is morzsolha­tó.” öt éve átadtak egy épületet, ahol most derült ki, hogy va­lami nincs rendben. Felelőst keresni, már nem lehet és minek is. Az építési kódex szerint egy év a garanciális idő, rejtett hibánál legfeljebb három éven belül van helye jogorvoslatnak. Egyetlen meg­oldás a pótrendelés, új költ­ségvetés. Az, hogy az üzemel­tető fizessen a munkáért, bár öt évvel ezelőtt a selejtért is megfizetett. Mi marad hátra még? Semmi más, csak né­hány tanulság a jövőre. Az építők számára: Az ész­szerűben takarékosság még ha vakolat alá rejtik is előbb- utóbb kiderül. A műszaki ellenőrök számá­ra: Soha nem elég a futó el­lenőrzés. a túlzott bizalom kárt okozhat. B. J. Az előadás elmarad .. .mondotta tegnap a KISZ megyei bizottságának egyik munkatársa, majd hozzátette: — Érthetetlen, hogy a balas­sagyarmati Mikszáth Kálmán Művelődési Otthon miért zár­kózott el a II. Országos Ama­tőr Jazz- és Tánczenekari Fesz­tivál Balassagyarmatra terve­zett programjától. Érthetetlen annál is inkább, mert korábban nyilván bele­egyezett — különben nem sze­repelhetett volna a május 15- re tervezett előadás a feszti­vál rendezőinek megbeszélé­sein, a zenekarok találkozójá­nak forgatókönyvében és ter­mészetesen az újság hasábjain sem. Mint ismeretes nemrégiben hírt adtunk arról, hogy a sal­gótarjáni előadássorozat mel­lett a megye másik városában — Balassagyarmaton is fellép öt zenekar a fesztiválra érke­ző ötvenkettő közül. Ez a hír most korrigálásra szorul. Ezt ezúton megtettük. Az előadás elmarad, ami ko­rántsem jelenti azt, hogy ve­le együtt múlik el a balassa­gyarmati fiatalok könnyűzenei érdeklődése is... —pi­ll. Országos Legelőgazdálkodási Bemutató A Földművelésügyi Minisz­térium az idén, július 18— 28-a között II. Országos Le­gelőgazdálkodási Bemutatót rendez Győr — Sopron me­gyében, a mihályi Táncsics és a szanyi Dózsa Termelő­szövetkezetben. A bemutatót dokumentációs kiállítás, gép­bemutató és gépesítési an­két egészíti ki. A II. Orszá­gos Legelőgazdálkodás: Be­mutató szemlélteti a legelő­javítás és hasznosítás legmeg­felelőbb módszereit, ismerte­ti korszerű gépeit és eszkö­zeit. A bemutatót elsősorban a dunántúli és északi megyék termelőszövetkezeteiben, ál­lami gazdaságaiban és a szak- igazgatási szerveknél legelő- gazdálkodással foglalkozó szakemberek részére rendezik. Programja egynapos. A be­mutatón való részvételt a megyei tanács-vb mezőgaz­dasági osztálya szervezi — a létszámkeret lehetőségei sze­rint. A bemutatóra június Iá­ig lehet jelentkezni. HIÁNY Agyonismételt igazság, hogy egy áru használhatósága szem­pontjából mindegy, ha egy né­hány filléres csavar, vagy egy sokszáz, esetleg sokezer forint értékű alkatrész, berendezés hiányzik belőle. A filléres csa­varnak a maga helyén műsza­kilag egyenlő a jelentősége a drága alkatrésszel. Nos, a Tűzhelygyár kilenc- százezer forintos elmaradást köszönhet ennek a közhely­nek: nem kapott időben part- ereitől nyomógombot, csatla- kozó anyát, s egy zománcozott alkatrészt. Emiatt nem csoma­golhattak be mintegy négy­száz gáztűzhelyet, nem szállít­hatták el a nagykereskedelmi vállalathoz, s így persze, azok nem juthattak el a vá­sárlóhoz sem. Az elmaradás története is régi keletű. Több mint egy hónapja, például, hogy a Tűzhelygyár a zománcozó­kooperáció kibővítését kérte a ZIM vezérigazgatóságától. Azért., mert az új alagút- kemence csak a második fél­évben helyezhető üzembe, de a gáztűzhely-termelés napi mennyiségét már április ele­jétől fel kellett emelni. Ápri­lis eleje már régen elmúlt, a gyár a hónap befejezett ter­melési tervét csupán 95,3 százalékra teljesítette — egyebek között, az em’í- tett zománcozott alkat­rész hiánya miatt —, de a ZIM központ illetékes vezetői csak a minap látogattak Tar- jánba. Most meg is állapod­tak: a budafoki gyáregység be­segít a zománcozásba. Ismerős a csatlakozó anya históriája is. Rövid tar­talma: az egyik gyárban meg­szüntették az előállításit, mi­előtt a minisztériumnak egy másik gyárat sikerült volna rávennie, hogy vállalja el. Magyarországon, állítólag, hiány van gáztűzhelyből. Ezt nyilván fokozta, hogy négy­száz, majdnem kész gáztűz­hely néhány alkatrész miatt a raktárban rostokol. S ez csak azért lehet, mert nálunk még van hiány egye­bekben is... Cs. G. PÓT-ROKONOK Már hosszabb ideje Szverd- lovszkban élt a fiánál és a menyénél. Amióta a férje el­távozott az élők sorából, nem találta helyét. Üres lett a régi lakás és tartalmatlan az élet. Szverdlovszkban legalább az unokák adnak némi elfoglalt­ságot és úgy lekötik, hogy fe­ledni tudja pótolhatatlan vesz­teségét. Negyven éve került ki a Szovjetunióba. Azóta jóban- rosszban váltakozott életük. Egyszer már meg kellett vál­nia az urától is, amikor az önkény napjaiban koholt vád­dal a szibériai ősvadonba hur­colták. De akkor reményked­hetett, hogy az igazság végül is diadalmaskodik a kegyetlen erőszak fölött, amint csak­ugyan elérkezett a szabadulás es a teljes rehabilitálás napja. De most már semmi remény. Ahová a férje távozott, onnan már nincsen visszatérés. S hiába kedves asszony a menye, mindhiába igyekszik kellemessé tenni ottlétét a fia. az utóbbi napokban egy­re gyakrabban gondolt szülő­falujára, Ceredre, amelyet szinte leküzdhetetlen távolság választ el Szverdlovszktól, de amely a szívéhez mégis oly közel áll. — Jó lenne hazamenni! Kö­rülnézni egy kicsit. így szokta mondogatni és a fia is fel-feltette a kér­dést: — Vajon emlékeznek-e ott még mamára? És bírná-e het­venéves fejjel az utazást? — Hogyne bírnám! Amit na­gyon akar az ember, ahhoz erőt is gyűjt. S hamarosan az is kiderült, hogy Magyarországon egyálta­lán nem felejtették el. Ha férje után a nevét nem is is­merik, leánykori nevét nem feledték el Bácskai Margitnak. Szverdlovszkban is megtalálta a levél, hogy egy sohasem lá­tott Nógrád megyei unokaöccs, a Viszkocsil-gyerek Moszkvá­ba utazik, mert egy nemzet­közi ifjúsági tanácskozáson vesz részt. „Ha a néni teheti, utazzon Moszkvába, ahol a Hotel Kievszkájában találkoz­hatnak.” Attól kezdve Margit-mamá- nak nem volt egy nyugodt per­ce. Mindig a találkozás lehe­tőségére gondolt: egy rokon a láthatáron, aki úgy lépett ki vágyai ködéből, mint a fátyol mögé bújt, kísértett ifjúság. — Ezerötszáz kilométeres út, mama — mondta a fia, hátha visszatérítheti az utazástól. — Bírom én, fiam. — És mi értelme? — Legalább egy napot a rokonokkal töltök. Elmondja nekem, mit változott Nógrád megye. Állanak-e még a he­gyek és a völgyek, árad-e oly­kor a Tama és a Zagyva, úgy mint rég... így mondta, de úgy érezte, hogy nem is olyan régen ke­rült el a cserfaerdők tájéká­ról. Élete minden percét a ké­szülődés töltötte be és minden­nek a rokoni találkozás adott értelmet a levél megérkezésé­nek perce óta. Végre a fiatalok is ráálltak az utazásra. — De csak úgy, ha a fele­ségem is elkíséri — mondta a fia. S valóban a menyével együtt ült fel a moszkvai Amire a Bessenyei úgy figyelmeztet lopta meg, hanem elsősorban a községfejlesztési hozzájáru­lást, az óvoda és a napközi után befizetett összegeket és más közpénzeket is. Az ügyről már írtunk ko­rábban. Sajnos a rövidebb közleményeink — a még le nem zárt vizsgálatok és el­sietett következtetések miatt — nem szolgáltak annak ide­jén hű magyarázattal, félre­értésekre adtak okot Az er­dőkürti, a kozárdi és a tari községi tanács-vb vezetőit nem lehet azokkal a megjegy­zésekkel illetni amelyek a vizsgálat időszakában elhang. zottak. Bessenyeinek az az ál­lítása, hogy az említett há­rom községben a közpénzek­ből rendeztek vigadozásokat, semmivé foszlott és megala­pozatlannak minősült. Mégis megkérdezzük: ml tette lehetővé Bessenyei Bé­lának azt. hogy éveken át visszaéljen a bizalommal? A járási tanács évente rendsze­resen folytatott ellenőrző vizs­gálatokat Ezek ugyan a hi­vatalos előírások szerint tör­téntek, de papinzűek voltak, és így a könyvelés és a szám­lázás nem mutatott rá a visszaélésekre. Nem lehetett egészen alapos a vizsgálat, ha Bessenyei azt ki tudta ját­szani, és évekig folytathatta űzelmeit A fürdő páldája ar­ra int, hogy túl kell tekinte. ni a hivatalos eljárásokon, mert íme a bürokrácia út­vesztője, a jószándékú ellen­őrzést Is megtévesztheti. Az ellenőrzés nem csupán egyet­len szerv feladata, — társa­dalmi ügy és kötelezettség. Ebben közreműködhettek vol­na a községi tanács-vb tagjai, és a helyi népi ellenőrök is. Jogukban állt volna az, hogy utánanézzenek: mire költik a forintokat, célszerű-e annak felhasználása. De nemcsak jogukban állt volna, hanem a kötelesség is erre szólította őket még akkor is, ha ez lát­szólag talán sértette volna a sokáig köztiszteletben álló tanácstitkárt. Ha ez megtör­ténik, a Bessenyei ügynek nem lett volna több szereplő­je. büntetésben részesült. Bittera nem volt bűntársa Bessenyei­nek. A sikkasztásokról nem tudott és azt nem is akarta leplezni. Különös azonban, hogy nem tűnt fel számára Bessenyei költekező életmód­ja, szórakozásai, hiszen a volt tanácstitkár kiadásai nem voltak arányban hivatalos jö­vedelmével. Bessenyei hamis glóriát font maga fölé, és ez sokakat megtévesztett. A községi tanács egészen fiatal dolgozóját Falus Erika gazdálkodási előadót is el­marasztalta a bíróság. Több esetben készített fiktív bi­zonylatokat és tudomása volt arról, hogy a tanácstitkárnak kulcsa van a pénztárhoz és abba időmként belenyúl. A volt gazdálkodási előadó a pénztárhiányt fiktív bizony­latokkal fedezte. A bűnös könnyen megbocsát a magté­vedettnek, mivel az érdekek találkoznak. Bessenyeinek nem volt erkölcsi alapja ah­hoz, hogy Falus Erikát figyel­meztesse. A bíróság helyesen figyelembe vette a volt gaz­dálkodási előadó fiatal ko­rát és ezért hat hónapi, há­rom évi próbaidőre feltétele­sen felfüggesztett szabadság­vesztésre ítélte. A költekező életmód az egyik legbiztosabb figyelmez­tető jele annak, ha valaki le­tér a helyes útról. Bessenyei­nél ezt már korábban észre lehetett volna venni. Nem feltétlenül abból, hogy gá­láns vendéglátó volt, hanem ha másból nem, abból is, hogy gyakran cserélte a gép­kocsiját. Túlzás azonban aa olyan következtetés, hogy a felügyeleti hatóság képvise­lői az Irányításuk alatt levők-* kel nem ülhetnek le fehér asztalhoz. Évek során a mun­kakapcsolat gyakran baráti­vá válik, s ettől nem idegei» egy-két pohár ital elfogyasz­tása, ha a barátság mindenkor szilárd elvi alapokon nyug­szik. Bessenyei űzelmeit róká­ig homály fedte s alaptalan­ság azt állítani, hogy aki ve!« egy asztalhoz ült az tudott viselt dolgairól, életmódjáról. Szokatlan ügyet tárgyalt a napokban a Szácsényi Járás, bíróság. Bessenyei Bélát, a sziráki községi tanács volt vb titkárát a társadalmi tu­lajdont folytatólagosan káro­sító sikkasztásért vonta fe­lelősségre. Azért szokatlan az ügy, mert a közvélemény másként Ismeri a közigazgatás dolgozóit, ők azok, akik jó gazda módjára forgatják azo­kat a forintokat, amelyek hasznosítása a kezükre van bízva. Nem ritkán szolgálta­tót számunkra cikktémát az, miként használták fel a leg­előnyösebben a községfejlesz­tési hozzájárulást, párosítva azt a falvak lakosainak önte­vékeny munkájával. Járdák, kultúrházak, bölcsődék ké­szültek el előbb, mert ügye­sen tudtak sáfárkodni a köz pénzével és a meggyőző szó erejének hatására számtalan falu sok ezer lakója nem saj­nálta a fáradságot. Munkaidő után ott serénykedtek az építkezéseknél. Számontartjuk a végzett társadalmi munka­órákat, ezért magas erkölcsi és állami megbecsülés jár, köztisztelet. Salgótarjánban a legjobb társadalmi munkáso­kat választották díszpolgár­rá, sokan kaptak állami ki­tüntetést. Bessenyei Béla állását és azt a bizalmat, amely ;o ide­ig övezte, kúfárkodásra, önző anyagi igényeinek kielégíté­sére használta fel. Ezért visz- szatetsző különösen az ő cse­lekedete. 1960-tól a múlt év szeptemberéig több mint 110 ezer forintot sikkasztott a köz pénzéből. Az összeg nagyobb részét, különösen a bűncselek­mény elkövetésiének utóbbi két esztendejében tulajdoní­totta el. Számlákat, kimutatá­sokat hamisított. Majd ami­kor a járási tanács illetékes szerveit, vezetőit elgondolkoz­tatta az, hogy a forgalom alapján valóazínűtlenül ala­csony a közfürdő bevétele és ennek utána néztek, akkor megmozdult a talaj Bessenyei alatt. Valójában a forgalom jó volt, a belépő díjak árát azonban nem mutatta ki pon­tosan, a pénz átvételekor nem adott igazolást. Általános vizsgálatot rendeltek el, amelyben segítettek a megyei tanács liléteké® szakemberei is. Kiderült, hogy Bessenyei nemcsak a fürdő bevételét Bittena Tibor, a pásztói já­rási tanács volt költségvetési csoportvezetője közeli isme­rőse volt Bessenyeinek. Kap­csolatuk baráti volt. Jogta­lan előny elfogadásáért ő is Az elsőfokú bíróság íté­letet hirdetett: Bessenyeit négy évi végrehajtható sza­badságvesztésre, a közügyek, tői öt évi eltiltásra ítélte. Bittera Tibor büntetése négy hónapi szabadságvesztés. Parlag Ferencet, a sziráki ta­nács vb-elnökét ezer forint pénzbüntetéssel sújtotta, mi­vel nem ellenőrizte kellőkép­pen a volt vb-titkárt. Falus Erika büntetéséről már szól­tunk. Más vádlottak bünteté­sét a bíróság mellőzte. Besse­nyei és Bittera enyhítésért fel­lebbezett. Függetlenül a má­sodfokú bíróság döntésétől az ügy legfőbb tanulsága, hogy az ellenőrzést sokrétűbbé kell tenni, s ez nem csupán a hi­vatali szervek feladata, ha­nem minden állampolgáré. Gulyás Ernő Kocatartás, malacuevelés A Magyar Mezőgazdaság Termelőszövetkezeti Kis­könyvtár sorozatban jelent meg a könyv. Felhasználja a gvarkorlati tapasztalatokat, jól áttekinthető. Könnyen ért­hető stílusban írta le szer­zője, dr. Fehér Károly a kocatartás és a malacnevelés, a tartási és takarmányozási technológiák legkorszerűbb Ismereteit. A könyv külön fejezetben foglalkozik a tenyésztő mun­kával, a fajtakiválasztással, a takarmányozással, az elhelye­zéssel és tartással, valamint a malacneveléssel. Ismerteti a sertéstenyésztésben bevált ösztönző munkadíjazási mód­szereket is. A műnek nagy hasznát ve­szik a sertéstenyésztési szak­munkások, sertésgondozók és brigádvezetők. gyorsra, és foglalta el helyét a kényelmes hálókocsiban. — Vajon milyen lesz az a Viszkocsll fiú? A vonaton pedig boldogan újságolta útitársainak. — Magyarországi rokon jön látogatóba. Moszkvában, a Hotel Kievszkájában találko­zunk. Moszkvában már régen nem járt, akkoriban is nagyobbára átutazóban, most úgy lenyű­gözte a hatalmas város meg­annyi szépsége és nagy forgal­ma. Már félni kezdett, hogy elkerülik egymást a rokonnal. Csak akkor nyugodott meg, amikor megtalálták a megje­lölt szállodát. — A rokonomat keresem — fordult a szálloda portásához. — Hogy hívják? — Viszkocsil. A magyar if­júsági küldöttekkel jött... A portás homlokára csapott. — Tudom már... Hát bi­zony azokat hiába keresi, mert ma reggel repülőre ültek és Leningrádba utaztak ... — Valamennyien? — Küldöttség, együtt jár. — Üzenet nincs? — Nem hagytak. Sírni szeretett volna, de nem csordult ki könny szomo­rú szeméből. Szárazon és né­mán szenvedett. A portás megértette a helyzetet. — Semmi baj, elvtársnő! — mondta. — Vannak itt még magyarok jócskán. Csak egy kis türelmet kérek ... Már is ment és intézkedett. S kis idő múlva visszatért an­nak a csoportnak néhány tag­jával, akik közt nagyobbára Nógrád megyeiek voltak. Lassan, kimérten ismerked­tek, de menten elszállt Margit­mama szomorúsága, amikor megtudta, hogy nógrádiakkal sodorta össze a sors, akik nemcsak szülőfaluját, hanem testvérét, unokaöccsét, tehát legközelebbi rokonait, a Bács­kai családot is ismerik. — Mi leszünk a pót-rokonok mondta a Nógrádból való ven­dégek egyike. S a kedves hetvenéves asz- szony ráállt a tréfára. — Elfogadlak benneteket rokonnak, elvtársak — mond­ta. S együtt ment el a magyar IBUSZ-csoporttal és hűséges kis menyével, megcsodálni a Kreml kincseit és a mauzó­leumot. B. J. és L. Gy.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom