Nógrád, 1966. május (22. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-06 / 106. szám

NÖGRÄE 3 m'tfi május P péntek Ä pártbizottság megtárgyalta Ami bejött a réven, nem mehet el a vámon Mi valósult meg az intéz­kedési tervből? Ezt a kérdést tűzte legutóbb napirendre a Nagybátonyi Bányaüzem pártbizottsága. Megállapítot­ták: sikerült az 1904 decem­beri párthatározat szellemét érvényesíteni a mindennapi munkában. Időben reagáltak azokra a téves nézetekre, amelyek a meg nem értésből lakadtak és tisztázták azokat a kommunisták, a dolgozók előtt. Jól mozgósítottak a fel­adatok végrehajtására, ami­ket a múlt évi eredményeik igazolnak. A nagybátonyi bányászok tavaly nyolcezer tonna sze­net adtak a népgazdaságnak terven felül. Kedvezően ala­kult a legfontosabb termelé­kenységi mutató az össxüzemi teljesítmény Is. Az önköltség alacsonyabb volt a tervezett­nél, viszont a jó minőség eredményeként hat és félmil­lió forinttal nagyobb árube­vételt értek el. Az eredmények ellenére sem sikerült még biztosítani a termelés egyenletességét — állapították meg. — Csökkent a fa, a robbanóanyag és ener­gia felhasználás, viszont szebb lehetett volna az eredmény, például ha az egyéb anyagok­ból és a korszerű biztosító- anyagból megtakarítást érnek el a túllépés helyett. A műszaki fejlesztésben je­lentős lépést tettek előre Nagybátonyban. Az előző év­hez viszonyítva több mint 17 százalékkal növekedett a gaz­daságosabb, korszerűbb szé­les homlokú frontfejtésekből termelt szén aránya. Több mint 7 százalékkal túltelje­sítették a gépi rakodási ter­vet. Javult az aeélbiztosífó eszközök kihasználása Is, vi­szont a megengedettnél na­gyobb volt a támveszteség. Jó módszernek bizonyult az utóbbi időben bevezetett támprémlum Illetve a szemé­lyi felelősség kiterjesztése. A bányaüzem területén négy helyen folyt nagyobb rekonstrukciós munka, amely­re hatvanhat és félmilliót fordítottak. Sajnos más vál­1. latok hibájából ezek a munkák nem valósultak meg minden esetben határidőre. Szorospatakon például az új függőaknát már tavaly át kellett volna adni, és négy­szeres határidő módosítás után csak most kerül átadás­ra. A Nagybátonyi Bányaüzem az elmúlt évi eredmények alapján elnyerte, az élüzem címet. A pártbizottság ami­kor elismerte, mégis úgy vé­lekedett: még szebb eredmé­nyek is lehettek volna, ha a már említett hibákon kívül a baleseti mutatók is kedve­zőbbek. Többen felvetették, hogy a munkásvédelmi Ór- hálózat tevékenységét kelle­ne élőbbé tenni. Nemcsak jobb propaganda munka, ha­nem szigorúbb technológiai fegyelem Is szükséges ahhoz, hogy a balesetek száma csök­kenjen. Az idei feladatok — annak ellenére, hogy némi csökke­nés van a mennyiségi terv­ben — feszítettebbek a múlt évinél. Többek között csak­nem hetvenmilllós beruházás vár megvalósításra. Tiribes aknán két hónapig szünetel­tetni kell a széntermelést az akna teljes átépítése miatt.. A felszabaduló létszámot más aknákban kell foglalkoztatni és pótlásra vár a tiribesi ter­meléskiesés. A műszaki fejlesztést to­vább akarják folytatni, tekin­tettel arra, hogy a gazdaságos­ságnak ez az alapja. Nagyobb termelékenységet jelent pél­dául, ha a kézi jövesztésről a robbantásos szénjövesztésre térnek át. Kányáson már megkezdődött ez az átszer­vezés, Tiribesen pedig az át­építés után kezdik el. Ezzel nemcsak nagy mennyiségű energiát takaríthatnak meg, hanem számításuk szerint mintegy 15 százalékos te’je­sítménynövelést is elérhetnek. Kányáson folytatni akarják, Ménkesen pedig megkezdeni a gépi jövesztéses gyalus kí­sérleteket. Igen értékes, szinte min­den részletre kiterjedő ön­költségcsökkentési tervet ké­szítettek az üzemnél. Ennek tudatosításában, a dolgozók mozgósításában igen nagy segítséget adhatnak a párt és társadalmi szervek. A pártbizottság úgy foglalt ál­lást, hogy az alapszervezetek mellett működő műszaki-, gazdasági bizottságoknak is sokkal Intenzívebb munkát kell végeznie a feladatok meg­valósítása érdekében. Szebényi Ferenc az üzem főmérnöke felszólalásában már az idei első negyedévi eredmények alapján foglalko- kozott a tennivalókkal, ör­vendetes, hogy valamennyi akna túlteljesítette tervét, és a jó minőségű munka tonnán­ként 11 forintos árbevétel­többletet eredményezett. Vi­szont szépséghiba, hogy az önköltségben csaknem három forintos túllépés van ton­nánként. A költségszint még így is kedvezőbb a tervezett­nél, de ügyelni kell arra, hogy ami egyszer bejön a révén, abból ne vesszen el a vámon egy fillér sem. A pártbizottsági ülés han­gulata bizonyította, örülnek a jól megérdemelt élüzem ki­tüntetésnek Nagybátonyban. Vannak még hibák és első­sorban azokat említették. A hibák kijavítása akkor kez­dődik, amikor felismerik és szóváteszik azokat. Így tör­tént ez Nagybátonyban, ami­kor arról is beszéltek, hogy az idén ismét szeretnék el­érni a tröszt legjobb üzeme címet. A lehetőségekben sen­ki sem kételkedik, mert ahol ünneplés közben is az elő­rehaladás latolgatását tartják a legfontosabbnak, ott az eredmény nem maradhat el. Bodó János nyeglében megvalósul a 10 osztályos tankö­telezettség. A kulturális színvonal emelését, a dolgozók pihenését egyaránt szolgálja az ötnapos munkahét bevezetése. Vagyis _ az új ötéves terv időszakában rendszeresítik a heti két szabadnapot, 41 órás munkaidő­vel. Az új ötéves szovjet népgazdasági terv számszerű célkitűzései, arányai szintén fi­gyelembe veszik az életszínvonal tervezett gyors ütemű emelését. A mezőgazdasági ter­melés növekedési üteme például közelebb kerül az iparéhoz. Az iparon belül minimá­lisra csökken a termelőeszközöket előállító és a fogyasztási cikkeket gyártó ágazatok fejlesztési ütemének különbsége. Mindezzel már az 1966. évi szovjet népgazdasági terv is reálisan számol. Az idei beruházások át­lagosan 6,4 százalékkal növekednek (az öt­éves terv időszakában 47 százalékkal), ezen belül a mezőgazdaságé 15,6, a gépiparé 13, a könnyűipar beruházásai pedig 22 száza­lékkal emelkednek 1966-ban a tavalyi szint­hez képest. Öt év alatt a fogyasztási alapok 36—39 százalékkal növekednek az előző öt év­hez hasonlítva. A fogyasztási alapok évi gyarapodása így 11 milliárd rubel lesz, az előző év 6,5 milliárd rubelével szemben. Az ipari termelésen belül — az életszínvonal emelésével, a fogyasztás szerkezetének meg­változását előre tervezve — különösen gyor­san növelik a tartós fogyasztási cikkek gyártását. A tv-készülékek gyártása több mint kétszeresére, a hűtőszekrényeké több mint háromszorosára, a személygépkocsi­gyártás csaknem négyszeresére növekszik öt év alatt. (Korszerű személygépkocsi típusok gyártását kezdik meg nyugati — valószínű­leg Fiat — licenc alapján.) A mezőgazdaság a halászat, illetve az élelmiszeripar, a vár­ható keresletnövekedésnek megfelelően gyorsan fejleszti a zöldség, gyümölcs, a hús és a fehérje tartalmú élelmiszer félék ter­melésiét. A Szovjetunió ötéves nagyarányú munka­programja olyan időszakban valósul meg. amikor a vállalatok széles körben áttérnek az új irányítási és anyagi ösztönzési rend szerre. Már az idén több élelmiszer- és könnyűipari ágazatban új feltételek közöli dolgoznak a vállalatok, s 1968-ban befejező­dik az új tervezési és anyagi ösztönzési rend­szer bevezetése az egész iparban. így a népgazdasági terv párosítja a központi irá­nyítás előnyeit és lehetőségeit a társadalmi demokratizmussal, az egyes munkakollektl- vák anyagi érdekeltségével és kezdeménye­zéseivel. Az új gazdálkodási elvek alapján a válla­lati nyereség összegétől függő anyagi ösz­tönzési alapot hoznak létre az iparban, az építkezéseken, a közlekedésben dolgozók egyéni és kollektív eredményeinek díjazása­ra. Érdemes megjegyezni, hogy a tervezett nagyarányú béremelés egy részét fordítják csupán az alacsony keresetű dolgozók alap­béremelésére. A munkások és alkalmazottak egyéb csoportjainál a végzett munka meny- nyiségével és minőségével arányosan növek­szik a kereset, illetve a prémium. Az élet- színvonal emelése tehát párosul az anyagi ösztönzési rendszer tökéletesítésével, a sze­mélyi érdekeltség fokozásával. így az új ötéves terv közvetlen érdekeltséget teremt, a gazdasági eredmények és az életszínvonal emelése között. Mindebből következik, hogy az anyagi jóllét emelésére kitűzött felada­tok tulajdonképpen minimális programot je­leznek. Ahogyan javul a társadalmi munka hatékonysága, a termékek, a gyártás korsze­rűsége, s növekszik a munka szervezettsége és termelékenysége, úgy emelkedik majd a vállalatok anyagi ösztönzési alapja és ezzel együtt a dolgozók jövedelme. A vállalati kezdeményezésekre, a helyi erőforrások és lehetőségek hasznosítására ezért építhet messzemenően az új ötéves terv. A korszerűbb, ésszerűbb és hatéko­nyabb munka mindenütt az életszínvonal emelésének legfőbb forrása. Jellemző, hogy a terv 1970-re az új gazdálkodási rendszer­rel összhangban előirányozza több mint nyolcmillió tonna hengereit áru. 85 millió tonna üzemanyag, 40—50 milliárd kilowatt­óra villamosenergia fajlagce megtakarítását. Mindez párosul majd az állóalapok jobb ki­használásával, a termékek korszerűségének és minőségének lényeges javításával, a munkatermelékenység gyors emelésével. A szovjet népgazdaság mennyiségileg gyors, minőségileg pedig igen intenzív fej­lődésének ötéves munkaprogramját vázolták tehát az SZKP XXIII. kongresszusán. Ez a nagyszabású terv nem csupán a kommu­nizmust építő szovjet nép életében rend­kívüli jelentőségű, hanem egyben nagy hoz­zájárulás a szocializmus, a béke és a ha­ladás erőinek gyarapításához, a marxista— leninista eszmék térhódításához, világszerte. Kovács József EGY AKARATON Beszélgetés Cser Gyulával, a 2. számú .4 fi Ö V igazgató iával — Ügy van! Nagyüzemi szállítási vállalattá a máso­dik ötéves terv idején lett az AKÖV. De hol Is kezdődött? Látja, ennek az érzékeltetésé­hez okvetlen számokra van szükség. Cser Gyula, a 2. számú AKÖV Igazgatója a telefon­hoz lép. Néhány perc múlva nyílik az ajtó. Fiatal nő egy halom kimutatást hoz be, le­ül, lediktálja a kért adato­kat, s máris megy. — No, itt van — mutat a tollával a számokra az igazgató. — Kilencszázhat- vanötben negyven, személy- szállításra alkalmas gépkocsi­val volt több, mint 1960-ban. Ez nem is olyan sok. Igen- ám, de személyszállításra al­kalmas, ugye, a fabódés ko­csi is, amiből volt is vagy százhúsz. Ennek a százhúsz­nak ma csak a híre van meg — nyolc darab. Azonkívül nemcsak „fakaruszt", más el­avult, kiöregedett autóbuszo­kat Is klszuperáltunk az el­múlt években, s a minőségi cserét tovább folytatjuk. El­sősorban ennek a minőségi cserének köszönhetjük, hogy tavaly tízmillió utassal töb­bet szállítottunk, mint kilenc- százhatvanban. Az áruszállí­tásban talán még szembetű­nőbb a változás. Nézze csak, itt az áll, hogy 1960-ban nyolcszáznegyvenötezer ton­na rakományt szállítottunk egész évben. Tavaly egy év alatt pontosan egymillió ki- lencszázötvenezer tonna árut szállítottunk. Igaz viszont, hogy a tehergépkocsi par­kunk öt év alatt megkétsze­reződött. Különösen a bille­nős kocsik szaporodása volt nagyon a hasznunkra. Hiszen a tömegáru szállítás a bille- nőplatójú teherautókkal gaz­daságos. — Ha már szóbakerült a gazdaságosság ... — Figyelembe véve az öt év folyamán végrehajtott ár­változásokat, 1960-ban a vál­lalat költségszintje kilencven egész és négy tized százalé­kos volt. Ez azt jelenti, hogy minden száz forint bevételre kilencven forint negyven fil­lér kiadás jutott. Tavaly vi­szont már nyolcvan százalé­kos költségszinttel dolgoz­tunk: vagyis a nyereség min­den száz forint után húsz fo­rintra emelkedett. Még egy adat, s aztán a számokból elég. öt év alatt húsz száza­lékkal emelkedett a vállalat létszáma. A termelési érték 1960 száznégy milliójához ké­pest tavaly százhetven millió volt. Hatvanhárom százalékos növekedés. Hasonlítsa ezt össze a létszám húsz százalé­kos emelkedésével. — Valóban, imponáló ered­mények. Gondolom, elérésük­höz a már említett fejleszté­sen kívül egyebekre is szük­ség volt. — Például: a mi vállala­tunk kísérletezte ki a gép­kocsivezetők teljesítménybé­rezését. A gépkocsivezető ke­resetének összekapcsolása a végzett fuvar-mennyiséggel — bevált. Azonos kapacitással megnőtt a teljesítmény. A mi módszerünk bevezetése az idén már az ország vala­mennyi autóközlekedési válla­lata számára kötelező. — Napjainkban is sok szó esik a fuvarszervezésről. — A legtöbb szó erről esik! Szállító vállalat a mienk, te­vékenységét tehát elsősorban a forgalom növekedésén, a szállítás gazdaságosságán mé­rik. Nos például, az elszállí­tott súly függvényében, a fu­varok ötvennégy-ötvenöt szá­zaléka már saját szervezésű. Azaz nem bérbe adjuk a ko­csit, hanem felvesszük a ren­delést, s mi mondjuk meg, hogy mivel, mikor, merre, s hogyan fuvarozzuk a rako­mányt. Közbevetőleg, ennek is van előzménye. Tulajdon­képpen hatvanegy-hatvanket­tőben kezdtük alaposan, módszeresen mérni: milyen árut, milyen járművel, mi­lyen segédeszközök igénybe­vételével, milyen útvonalakon gazdaságos szállítani. A szá­mítások során nemcsak arra jöttünk rá, hogy egy saját szervezésű fuvar óránként nyolcvanöt forintot hoz, míg egy bérbeadott kocsi ötven- három-ötvennégyet, de arra is. hogy a fuvaroztatók ko­csi igénylései igen gyakran voltak túlzottak, s ez gyak­ran mesterségesen előidézett — mondhatnám látszólagos — kocsthiányt okozott. Miért? Mert a fuvaroztató nem tu­dományos számítások, hanem becslés alapján rendelte meg a szállítást. — És a személyszállítás? — Hadd bocsássam előre: a személyszállításban még sok a hiba. Nem tudtuk minde­nütt megszüntetni a zsúfolt­ságot, találkozni még udva­riatlan kiszolgálással, vannak még problémáink a kocsik tisztaságával, egyáltalán, esz­tétikai megjelenésükkel, noha éppen ez az a közlekedési ág, amely férőhelyben, kul­turált közlekedési eszközök­ben hallatlanul sokat válto­zott öt év alatt. Munkaidő előtt és után, városi piac- : apokon azonban zsúfoltak a b-szok és bizony vannak, akik le is maradnak. Remé­lem, hogy a minőségi csere folytatása — tehát újabb nagy befogadóképességű, kor­szerű járművek beállítása — további javulást hoz. Az igazgató irodájába be­jött a főmérnök, Turcsáoyi István, aki felhívta a figyel­met az 1965 januárjában be­vezetett új vállalati szerve­zés fontosságára. A főnöksé­gek létesítése — Salgótarján­ban, Balassagyarmaton, Nagy­bátonyban — több önállósá­got biztosított a feladatok „közelében” tevékenykedő közlekedési dolgozóknak, majd a forgalom és a „mű­szak” — a karbantartáson, javításon dolgozó részlegek —- kapcsolatára terelődött a be­szélgetés. Kölcsönösen meg­állapodtak, hogy ebben a kapcsolatban a műszak csak mostanában vívja ki azt a rangot, amit megérdemel. — Mindeddig — tettem fal az utolsó kérdést — nem esett szó arról, milyen vál­tozások mentek végbe az emberekben, a vállalat dol­gozóiban ... Az igazgató felkapta a fe­jét. — Dehogynem! Az ered­ményekről, a fejlődésről be- s'élgettünk. S ezeket az ered­ményeket nem az Igazgató, meg a főmérnök érte el, ha­nem valamennyi vállalati dol­gozó. Együtt. Persze, igaz, ami igaz: a vállalat tízesz­tendős, s tulajdonképpen az eltelt öt esztendő alatt ala­kult ki a törzsgárda. Ebben az Időszakban kovácsolódott össze az a kollektíva, amely alkalmas a követelményeknek eleget tenni, de alkalmas ar­ra Is, hogy lépést tartson a követelmények növekedésével, öt év alatt nagyon so­kat változtak az emberek. Mi persze, ezt a változást első­sorban számokban mérjük: nőtt a bevétel, gazdaságosab­ban működünk, satöbbi. Ta­gadhatatlan azonban, hogy e mögött nemcsak a nagyobb fegyelem, szakértelem, szor­galom rejlik. Más, szemlélet­beli változások is lezajlottak bennük. Ma napról-napra ta­pasztaljuk: a sajátjuknak ér­zik a vállalatot. Bátran meg­oszthatjuk velük gondjainkat. S ha például valamelyik gép­kocsivezetőnk hibázik, nincs szükség arra, hogy a főnök vonja felelősségre. A társai úgy előveszik, hogy megem­legeti ... s tulajdonképpen ez az egyik legfontosabb, leg­döntőbb változás, amit ez az öt év hozott. Terveink csak azért válhattak valóra, mert a vállalat minden dolgozója ugyanazt akarta és akarja: modem, korunkhoz méltó közlekedést, szállítást. Csizmadia Géza Nyolc ütem a fesztiválból Hangszalagon a Események, események — rövid fennállása óta egyre inkább ez jellemzi a megyei József Attila Művelődési Há­zat. Elkészült és már a közön­ség kezébe került a művelő­dési ház csinos külsejű műsorfüzete: egész sor je­lentős, érdekes esemény. Élet költözött a házba, hétfőn nyílt meg a megyei könyv­tár és mindjárt az első na­pon, a koradélutáni órákig 130 új olvasót jegyeztek. És lassan a próbák zaja is meg­szokott lesz. Harsány trombitaszó hal­latszik az emeleti előcsarnok­ból. A néhány ütemből álló. felívelő dallam a II. Orszá­gos Amatőr Jazz- és Tánc­zenekari Fesztivál szignálja. Az emeleti előcsarnok zene­kari karzatán a fesztivál jazz-kategóriájának zsűritag­ja — Molnár Zsolt próbál a hattagú zenekarral. szignál — Az egész or — Hogyan született a szig­nál? — Szükség van rá, hiszen azon túlmenően, hogy a fesz­tiválokon mindenütt meg­szokottá vált — funkciót tölt be. Tartalmával, hangulatá­val felhívja a figyelmet a kulturális találkozó — legyen az film, színház, vagy mint most: zenei esemény — jel­legére. Mozgósít és közöl egy­szerre. A salgótarjáni feszti­vál szignálját Maróti László, a Karancs Szálló fiatal zon­goristája szerzetté. Kottáját a megyei rendezőszervek fel- küldték Budapestre, a KISZ KB-hez azzal, hogy elfoga­dásra javasolják a zenét. Nagy tetszést aratott... — A fesztiválon kik játsz- szák majd? — Természetesen a jelen­leg is próbáló zenekar. Né- gven közülük a megyeszerte ismert KISZ-zenekar tagjai, a két trombitás pedig a ze­izág hallja majd neiskolából való. A gyakori és kitartó próbáknak máris van eredménye. Az első ki­dolgozottabb változatot hang­szalagra vettük. — Mikor és hányszor sze­repel majd a szignál a fesz­tivál műsorán? — Először május tizenhar­madikán, pénteken az erede­tileg szakmai bemutatónak szánt, de később éppen a nagy érdeklődés miatt — a közönség számára Is ese­ményt jelentő előadáson hangzik el. Ezen az előadáson szerepelnek a külföldi ze­nekarok. A szignál ezután szombaton délután és este nyolckor, vasárnap pedig ugyancsak kétszer hangzik fel. Ismeretes, hogy a tele­vízió 160 perces adást akar a fesztiválról telerecordingra felvenni. A fesztivál szignál­ját az egész ország hallja majd... (pataki)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom