Nógrád, 1966. május (22. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-05 / 105. szám

ma i ’s r«<" ‘nrtök NOG R A D líicsi. tie — drága Vásárlók a tarjám piacról Salgótarjánban közepes pi­acnap a szerdai. A kora reg­geli órákban kényelmes, vá­rakozásmentes a vásárlás. Nem sok időt raboltunk el te­hát azoktól, akiket — asszo­nyokat, férjeket — megkérdez­tünk: mi a véleményük a kí­nálatról, az árakról. A MÉK-standnál egy fiatal- asszony áll. P. Lajosné, a Pécskő utcából: — Szép ez a kelkáposzta négy-nyolcvanért. Egy hete, amikor megjelent, két forint­tal drágább volt. Ez sem ol­csó, de a gyerekeknek kell a zöldfőzelék, s nem ehetünk mindig spenótot meg sóskát. Dr. N. István, ifjú férj a tejfelesek előtt: — Kár, hogy nincs itt az asszony! Ezért a három cso­mó túróért kilenc forintot fi­zettem. Méressük meg vala­hol. A szomszéd néni mérlegre teszi a csomagocskát. Har­mincöt deka... A tejboltos: — Naponta húsz-hatvan ki­ló túrót kapunk. Kimérve ti­zenegy forint, csomagolva ti­zennégy. E-ddig nem érkezett belőle, s alig valószínű, hogy a mai napon még jön. A minta-mama: — A fiam él-hal a hagy­más ételért. Egyetlen ősterme­lőnél láttam vöröshagymát. Kilónként tizenöt forint. Az újhagymának esett az ára, de még mindig nem olcsó. Az idegborzoló falvédők tá­ján a középkorú ügyvéd úgy teszi vissza a salátát a ku­pacra, mintha tüzes vashoz nyúlt volna: — Két forint egy fej?? Na­hát. .. No, mindegy. Hármat kérek. Az árus — úgy látszik — pszichológusnak is jó. A kö­vetkező kuncsaftnak ugyan­azt a salátát egy-ötvenért kí­nálja, s némi alkudozás után adja egy-harmincért. A ter­metes néni, jelképesen szólva, nyeregben van. Árjelző cédu­la nincs a portékáján, így gyerekjáték túlzott és nem- kívánatos rugalmassággal emelnie, ejtenie az árat. — Az állami, a szövetkezeti árusító helyeken kinn van a cédula. — így egy asz­szonyka a városi tanácshá­záról. — Követeljék meg ugyanezt az őstermelőktől is. A kilogrammrendszer több mint százötven éves; ideje lenne azt is végérvényesen bevezetni a literezés helyett. Itt egy kiló tarkabab tizenhat forint, amott egy liter. Elég drága a termény ahhoz, hogy minden árust kötelezhessenek mérleg használatára. A beszélgetésnek fültanúja egy kislány a közgazdasági technikumból. — Ne haragudjanak, hogy közbeszólok, — mondja csön­desen. — Az árszabályozáshoz az indulatoskodás kevés. Ami árut a termelőszövetkezet, a MÉK kínál: szép, megfizethe­tő. A nagyüzemből kellene több áru a piacra, mindjárt lejjebb szállnának a háztáji­ból származó portékák árai is. így igaz ez. S ha elérjük, a salgótarjáni piac áruban gaz­dagabb, de nevezetességben — azzal, hogy a közismerten drá­ga piacok közé tartozik — sze­gényebb lesz. Ez ellen a „sze­génység” ellen senkinek sem lehetne kifogása... b. z. Miért nem művelik a cukorrépát TSógrádon A nógrádi termelőszövetke­zetben a tagok nem vállalják a cukorrépa munkált. S mivel a területvállalásokat nem sike­rült rendezni, a vezetőség gondolt egyet. Minden tagnak küldtek egy cédulát, amin feltüntették, melyik dűlőben, milyen számú parcellát kell megművelnie. A cédulákat a napokban kapták meg a ta­gok — hiszen már virít a ré­pa — de mégsincs nagy mun­kakedv. Az értesítésen minden rajta van, ami fontos. Még a mun­kára való buzdítás is: „ . .ezen területeket a jó gazda gondos­ságával megművelni szíves­kedjék. mert ennek elmulasztá­sa esetén a Tsz vezetősége az Ön terhére fogja a területet megmunkáltatni”. Hm. Buzdí­tásnak inkább csak a mondat első része tűnik. A másik fe­le? Vajon hányán mennek el a munkába ilyen felszólítás­ra? Biztosan megmunkálják a cukorrépát a nógrádi tagok, mert a parasztember nem hagyja veszni a termést — de nem hiszem, hogy erre az ijesztgetésre dolgoznának. A nógrádiaknak ez nem is­meretlen, mint az sem, hogy a vezetőség időnként szokatlan „húzásokat” csinál. A cukorrépa ügynek a múlt évre nyúlnak vissza a szálai. Annak idején a cukor-prémi­um osztásakor mindenkinek az FMSZ boltban kellett át­vennie a cukrot. A tagok el is mentek, taligával, kétkere­kű tolókocsival, ki mivel tu­dott. Ám ott kezdődött a meg­lepetés. A boltos bejelentette a várakozóknak, hogy csak az kapja meg a járandóságát, aki tüstént befizeti a szövetkezet pénztárába a tartozását. Mert volt tartozás is, 2—3—500 fo­rint is egyiknek-másiknak. Háztáji szántás, elmaradt SZTK, fuvarok, stb. A tagok­nak pénzük viszont nem na­gyon volt. A vége az lett. hogy a prémium-cukor a bolt­ban. illetve a termelőszövet­kezetben maradt. Az idén ezért nem vállaltak cukorrépa-területet a nógrádi termelőszövetkezeti tagok. Fel­vetődhet a kérdés, helyesen tették-e ezt a tagok? A kér­désre inkább kérdés legyen a felelet: Helyesen cselekedett-e a vezetőség, hogy nem értesí­tette a tagokat a cukor-prémi­um kifizetésének „feltételé­ről”? Miért nem kerestek más lehetőséget a tartozások ren­dezésére? A rossz módszer nyilván kiváltotta a tagok el­lenállását. S mi történt ezután? A ve­zetőség még csak tetézte hi­báit. A tagokkal való szemé­lyes megbeszélés helyett pa­pírokat küldözgetnek, ami nem a legbuzdítóbb módszer. A nógrádi termelőszövetkezeti vezetők arra nem gondolnak, hogy a tagok kedvét, hangu­latát, bizalmát éppen az ilyen módszerekkel veszik el? Érdemes lenne a nógrádi vezetőknek gondolkodni a történteken és mielőbb változ­tatni az ilyen, az emberektől való elszakadást bizonyító módszereken. A bizalom az egyik legfontosabb értékmé­rője a vezetésnek, s ez hiány­zik Nógrádon. Ezt visszasze­rezni annyit jelent, mint em­berségesen irányítani, s együtt cselekedni a tagsággal. P. A. A patvarci agronómus Felhó takarja el a napot, szél süvít végig a határon. A drótkerítéssel védett gyümöl­csöskertben homokszemcséket markol föl a szél és évődve a munkások arcába csapja. A patvarci Lenin Tsz egyik nö­vénytermesztő brigádja ugyan­is éppen azon szorgoskodik, hogy raffia segítségével víz­szintes irányba kényszerítse a törpe almafák ágait. Az úgy­nevezett termőorsós módszert akarják megvalósítani az al­máskertben, mert ennél nem­csak a termés nagyobb, hanem a növényápolás és a szedés is könnyebb. Ez a harminc hol­das gyümölcsös a kis társas gazdaság további fejlődésének egyik feltétele. Akiit a íácská- kat gondozzák a futóhomok­kal játszó szélben, mindezt jól tudják és nemcsak a levelü­ket bontó fát látják, hanem a pirosló Jonathánt is, a termő­re fordulás ígéretét. Különösen ilyen előrelátó, messzire tekintő fiatal ember Gál Gábor, a szövetkezet me­zőgazdásza, aki ugyan még csak huszonhárom éves, de a tapasztalt és gyakorlott szak­ember komolyságával járja a sorokat. Tanácsaival segíti Uram Jánosné növénytermesz­tő brigádjának munkáját. Tanácsait, észrevételeit Uramné, a brigád vezető által érvényesíti: — Zsuzsika! Ellenőrizze, hogy a feszítő pálcák szilár­dan álljanak! Uram Pálné, született Hal­mos Zsuzsanna pedig elindul, hogy újból alaposan megnézze a már elvégzett munkát. Gál Gábor pedig nagykomo- lyan jár-kél továbbra is a kertben. Lábán gumicsizma. Drapp ballonkabátját, kockás sálját cibálja a szél. Időnként egy-egy tréfás megjegyzést is megenged. Most éppen Tóth Gáboméval, a tsz főkönyvelő­jével évődik, aki cipőjéből hasztalan öntögeti kifele a homokot, mert az ismét teli megy. De a főkönyvelő hatá­rozott asszony és számonkéri a kimutatást, amelynek össze­állítása ugyancsak az agronó- musra vár. Az ifjú agronómust régebb­ről ismerem: néhány éve az őrhalmi Hazafias Népfront Tsz-ben töltötte társával gya­kornoki idejét. Szerény, szor­galmas fiúnak tetszett. Czesz- nák Pál, a patvarci tsz-elnök is a fiú szerénységére figyelt fel. S az is megtetszett neki, hogy az agronómusjelölt nyu­godt és választékos beszédű. Az elnök háromszor is fel­kereste örhalmon. — Eljönne-e hozzánk főag- ronómusnak? — kérdezte. A kis Gálnak még a szíve is összeszorult az ajánlatra. Nagy bizalom ez egy techniku­mot végzett fiatalembernek. Azután némi töprengés után mégis azt felelte. — Nincs énnekem gyakorla­tom akkora feladathoz. De Czesznák ismét csak át­motorozott hozzá. Éppen a paprikát szedték és Gál Gá­bor ott hasznosította magát. — Nem merem vállalni — mondta. — Én már hetedik éve a tsz-ben vagyok — mondta az elnök. — Agronómusi képzett­ségem is van. Sokat tudok se­gíteni. . Végül megszületett az egyezség. A nagy bizalmat fo­Meddig jutottunk? Mottó:. Legfőbb feladat a második ötéves terv mara­déktalan teljesítése a nép­gazdaság szükségleteknél; megfelelő túlteljesítése. (A Nógrád megyei pártértekez­let határozatából). A megyeszékhely üzemei adják Nógrád ipari termelésé­nek döntő többségét. Tehát a város egyúttal ipari centrum is. Fejlődésének üteme, poli­tikai, gazdasági és kulturális élete meghatározó szerepet tölt be a megye gyarapodásá­ban, fejlődésében. Ezért nem mindegy, hogy a salgótarjáni gyárak, üzemek miként dol­goznak, hogyan hajtják végre a Közpnti Bizottság 1964. évi decemberi határozatából adó­dó feladatokat. Megváltozott szemlélet A munka nyomán lesz gaz­dagabb az ország, gyarapod­nak a családok. E tekintetben a megyeszékhely üzemei, a második ötéves tervben sok sikert vallhatnak magukénak, öt év alatt — hét üzem ter­melését véve alapul — 1.1 milliárddal nőtt Salgótarján nagyüzemeinek termelése, amely 55.4 százalékos fejlődést jelent. Ez meghaladja az or­szágos átlagot és ma már el­éri a 2.8 milliárdot. Ez azért vált lehetővé, mert az 500 m’t'iós beruházás 60—70 száza­lékát a termelés korszerűsíté­sére, modernizálására fordí­tották. Az előbb említett idő­szak alatt a fizikai dolgozók száma 11.2 százalékkal emel­kedett. A megfiatalított és korszerű­sített üzemek jól szolgálták a minőségi követelmények ki­elégítését, tágabbra nyitották a gyártás, gyártmányfejlesztés kapuját és ezzel megteremtet­ték az exportra alkalmas ter­mékek számának és mennyi­ségének növelését. Ennek meg­felelően 1903rtól kezdve a ter­mékek összetétele a finomabb, a munkaigényesebb áruk felé tolódott el, s jó alapot terem­tett új piacok szerzésére. Két esztendeje, Salgótarján üzemei exporttervüket határ­idő előtt teljesítik. Az e terü­leten bekövetkezett fejlődést jól érzékeltették a színvona­lasan megrendezett exportki­állítások, amelyeknek híre túl­jutott a megye határán. Nem csoda! Az Acélgyárban je­lenleg 800 olyan termék van, amely 65 külföldi országba jut el. Az öblösüveggyár évenként 1300—1500 féle ter­méket exportál 30 külföldi or­szágba. A munka értékét emeli, hogy a legutóbbi két esztendőben alapvető fordulat következett be a termelésirá­kozott anyagi megbecsülés is követte. Havi ezerötszáz fo­rint készpénzt és negyvenöt munkaegységet szavazott meg jövedelméül a szövetkezet köz­gyűlése, ami összesen havi 2900 forintnak felel meg. Idő­sebb, családos ember is örül­ne ekkora jövedelemnek. Ö pedig nagyon lelkesen munkához látott. — Óvatos, kikéri mindenben a tanácsot — mondják róla a tsz-tagok. — Helyismeret kell — mondja a tsz-elnök is. — Egy félév alatt nem lehet kiis­merni a földet, a határt. Én itt születtem Patvarcon, mégis úgy tartom jónak, ha minden döntést előre megbeszélünk. Nem kis feladat zúdult a fiatal agronómus nyakába. Tíz tsz-gép munkáját kell meg­szervezni és irányítani. Száz­ötven holdon termesztenek burgonyát, amelynek termés­átlaga döntő lehet a jövede­lemre. Baromfit tart és szép fehérhús sertéseket tenyészt a tsz. amelyeknek meg kell ter­melni a takarmányt, hogy a központi készletből minél ke­vesebb abrakkiutalásra tartsa­nak igényt. A kukorica vetése külön gondot okoz, mert a ki­jelölt terület, több mint ötven hold, az Ipoly mentén úgy átázott, hogy egyelőre szánt­hatatlan. S ott vannak a na­nyításának szemléletében es gyakorlatában. Ennek követ­jórvs^i. iiic0oZuüceK d minőségi réKiaftiációK. Lestelek ugyan most is jönnek, még­hozzá szép számmal, de több­nyire elismerést tolmácsolnak. ,nnek ellenére sem mondhat­juk azt, hogy nincs mit ten­ni. A követelmények nagyok. A külföldi megrendelők állan­dóan nagyobb választékot, . i’s/érűbíj, tc»«szci.«jS£íüL) ikiv i lelt, még jobb minőséget sür­getnek. De nem térhetünk |-í az olyan kívánságok elől sem, amelyek a termékek kul­turáltabb, biztonságosabb cso­magolását, a szállítási határ- rövidítését sürgeti. Fények és árnyak A kétségtelenül jelentős fej­lődésben jól tükröződik a munkások, műszakiak eredmé­nyes együttműködése, szakmai hozzáértése, előrelátása. Mégis sok olyan aprónak látszó kér­dés van, amelyeket csak rész­ben sikerült megoldani, pedig az adottságok, a lehetőségek többet engedélyeztek. Az egy főre eső 36.5 száza­lékos termelékenység emelke­dést beárnyékolják az igazo­latlan mulasztások. Csak 1965- ben 3368 munkanap esett ki ilyen címen a termelésből. Ha hozzá vesszük a balesetek mi­att kiesett munkanapok szá­mát. — amely öt év alatt 15 százalékkal nőtt — akkor még világosabban áll előttünk ez a jogos aggodalom: ha ez így megy tovább saját magunkat fosztjuk meg a gyarapodástól! Mert a balesetekkel együtt nőtt a kifizetett táppénz ösz- szege is. 1965 11 hónapjában 450 ezer forinttal több táp­pénzt fizettünk ki, mint 1960- ban. A megnövekedett ösz- szegből bőven tudnánk fedez­ni a Bányagépgyár dolgozói­nak egész évi bérét. Nem si­került a létszámgazdálkodás­ban olyan fordulatot elérni, amilyet a lehetőségek kínál­tak. Árnyékot vet fejlődésünkre a hiányos munka és üzemszer­vezés, amely a kevés hozzáér­tésből, a nemtörődömségből, a kényelmességből táplálkozik. Szólni kell az újításokról is. öt év alatt a benyújtott újítá­sok száma és a belőlük szár­mazó népgazdasági megtakarí­tás kisebb mint az előző idők­ben. Ha figyelembe vesszük a csökkenés természetes előidé­zőjét, akkor sem indokolt ez a visszaesés. Nem. mert olyan kiaknázatlan területek, mint a szállítás, anyagmozgatás, gyártmánykorszerűsítés — áll­nak az újítók előtt. Még a régi gazdaságirányí­tási mechanizmus adta körül­mények befolyásolják a jelen­legi tevékenységünket, azon­ban ez nem homályosíthatja el gyón munkaigényes gyümöl­csök: a harminc hold szamóca, s a2 ötvenholdas almatelepí­tés, amelynek nagyobb része Jonathán, kisebb része Star- king és Parmen. Van tehát tennivaló bőven. De a tagok véleménye biz­tató. — Fiatal erő! — mondja so­kat sejtetően az egyik. — Tehetséges az agronó- musunk — mondja a másik. A bizalom tehát nagy. S ez meg is növeli a megbecsült if­jú agronómus felelősségét. Gazdálkodnia kell, s nemcsak az anyagi eszközökkel, beren­dezésekkel, de az emberi erő­vel is, akik között több a nő, mert a férfi-tagok száma sok­szor a zsákoláshoz is kevés. S ő, miközben gumicsizmá­val tiporja a patvarci futóho­mokot, amelyet immár alma­fák kusza gyökerei kötöznek helyhez, magabiztosan tekint végig a tavaszba pezsdülő tá­jon. — Ügy érzem menni fog — mondja. — Most már megjött az önbizalmam. — S ezt minek köszönheti? Fejét lehajtja. Csizmája orra a kvarcszemeket kotorja, túr­ja. — Elsősorban annak, hogy nem vagyok egyedül... Lakos György azt a felismerést, hogy a jö­vőben. e negatív jelenségek anyagilag is jelentősen érintik majd a gyárak dolgozóit és vezetőit. A kommunisták vezetésével Az előbb említettek fontos­ságáról az eltelt öt esztendő­ben, üzemi, pártbizottságaink, alapszervezeteink igen sok­szor és sokirányban szóltak, s bebizonyították, hogy a Köz­ponti Bizottság 1964 decem­beri határozata által megjelölt út az egyedül járható. Ha még nem vált minden munkás, műszáki vérévé az előbb em­lített útmutatás szükségessége és jogossága, az részben ab­ból is fakad, hogy rendelkezé­seink nem minden esetben ösztönöztek a feladatok gazda­ságos elvégzésére. Ettől függetlenül, és ennek ellenére olyan kezdeményezé­sekor láttak napvilágot, mint a szocialista szerződéskötési mozgalom, a minőségi mozga­lom. az önellenőrzés beveze­tése, az exportbizottságok lét­rehozása, szorosabb kapcsolat a külkereskedelmi intéz­ményekkel, rendszeres véle­ménycsere a fogyasztókkal, „az eszi, nem eszi nem kap mást” szemlélet felszámolása, és nem utolsósorban a fejlő­dést alapvetően meghatározó szocialista brigádmozgalom ki- terebélyesedése. Ma már 270 brigád vetélkedik a címért, munkálkodik azon, hogy éves tervét a IX. kongresszus tiszteletére idő előtt teljesítse. Nemcsak a magasabbfokű felelősségérzetet, hanem a pártmunka gazdagodását, és elevenségét is bizonyítják az előbbiek. Nem ilyen egyértel­mű a fejlődés az ideológiai munkában. Pártbizottságaink, pártszervezeteink felismerve az e területen jelentkező mulasztásokat a kilencedik kongresszusra készülődve új lendülettel még nagyobb hoz­záértéssel növelik munkájuk hatékonyságát. Mert a fejlődés egy pillanat­ra sem állhat meg. A váró* üzemei, gyárai a régi mu­lasztásokból többet törlesztet­tek, s közben egy újabb gyor­sabb ütemű fejlődés alapjait vetették meg. Mcde Szilárd Melléküzemágak ■ ■ ■( . * n | Azokban a termelőszövetke­zetekben, ahol élelmesek a ve­zetők és a tagok, a termelő jellegű melléküzemágakból is szép jövedelmet biztosíta­nak a közös gazdaságnak. Több tsz-ben eredményesen foglalkoznak például méhé­szettel, kisállattenyésztéssel. Már kevesebb az olyan tíz­ek száma, ahol gyógynövény­gyűjtéssel és termesztéssel, gombatermesztéssel, facsemete és szőlőoltvány előállítással foglalkoznak, pedig több he­lyütt erre is nyílna lehetőség. A nemesfűz termelését pél­dául össze lehetne kapcsolni a tsz-tagok téli foglalkoztatá­sának kiterjesztésével. A klsállat-tfHiyésztés is jó jö­vedelmi forrást jelenthet, hi­szen sem a hazai-, sem az ex­portigények nincsenek kielé­gítve. Pedig itt a csökkent munkaképességű tsz-tagok foglalkoztatása is megoldható, mégis előfordult olyan eset a nagybátonyi tsz-ben, hogy a házinyúl-tenyésztést meg­szüntették. Több tsz-ben határozták el nagyon helyesen a melléküze­mi tevékenység bővítését. A karancslapujtői tsz csemete­kertet létesít, a szécsényi tsz- ben három holdon nemes fü­zet telepítenek és emellett gombatermesztéssel is megpró­bálkoznak. 00010100003102

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom