Nógrád, 1966. május (22. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-04 / 104. szám
NOCRAP 1966 május 4. szerda 2 ]\L\on John§on( támadja Sikertelen az amerikaiak vietnami hadművelete Rómában elraboltak egy pap-diplomatát SAIGON (MTI) A nyugati hírügynökségek jelentése szerint Saigontól 100 km-re északnyugatra tovább folyik az amerikaiak nagyszabású hadművelete a kambodzsai határ közelében, egy olyan területen, amely évek óta a szabadságharcosok ellenőrzése alatt van. A hírügynökségi jelentések szerint az amerikaiaknak mindeddig nem sikerült találkoz- niok a partizánerőkkel, a katonai műveletek így arra korlátozódnak, hogy felrobbantják az elhagyott partizántá- maszponiok alagútrendszereit és megsemmisítik a raktárakban talált rizskészletet. Az amerikai katonai parancsnokság kedden a VDK ellen intézett hétfői bombatámadások mérlegét megvonva két gép elvesztését ismerte be. Az amerikai közlések szerint április 17-e óta az USA légiereje 23 gépet vesztett a VDK fölött. CONCORD Nixon, volt amerikai alel- nök hétfőn Concord városában egy előadás során támadta a kormány politikáját. „E politika következtében hamarosan arra kényszerülünk, Adenauer volt nyugatnémet kancellár hétfőn este repülőgépen az izraeli kormány vendégeként egyhetes látogatásra Tel-Avívba érkezett. Az agg politikust a repülőtéren Abba Eban izraeli külügyminiszter és Nahum Gold- mann, a cionista világszervezet elnöke fogadta. A gépkocsiba szálló Ade- nauert a repülőtéren tüntemajd, hogy elhagyjuk Dél- Vietnamot — mondotta”. „Először fordul elő az amerikai történelemben, hogy háború közben egy elnök nem tudja összefogni maga mögött saját pártját”. WASHINGTON McNamara amerikai hadügyminiszter kijelentette, jelenleg ellenkezne az Egyesült Államok érdekeivel a VDK legnagyobb kikötőjének — Haiphongnak elaknásítása, — amit a legszélsőségesebb háborúpártiak követelnek az USA-ban. A „nyereségnél nagyobb lenne az ár” — mondotta a hadügyminiszter. McNamara hangoztatta, hogy h VDK ipari központjainak bombázása „nem gyakorolna semmiféle lényeges hatást” a VDK gazdaságára, mert Észak-Vietnam elsősorban mezőgazdasági ország. A bombázások célja elsősorban az — mondotta a hadügyminiszter, — hogy „támogassuk a dél-vietnami csapatok harci szellemét”. McNamara megismételte azt az amerikai állítást, hogy észak-vietnami csapatok „szivárognak be” Dél-Vietnamba. Míg egy évvel ezelőtt McNamara szerint havonta 1500 fő volt, a tők fogadták. Százegynéhány tüntető megrohanta a gépkocsit és öklével püfölte a rrotorházat. Volt, aki az autó elé vetette magát,/ mások pedig hangosan kiáltozták: „Adenauer, a német milita- rizmus feltámasztója nem kívánatos nálunk. Adenauer co home!” A gépkocsi előtt a rendőrség tisztította meg a tüntetőktől az utat. közelmúltban már ennek háromszorosára nőtt. A válság legsúlyosabb napjaiban Washington nem volt hajlandó hivatalosan kommentálni a dél-vietnami helyzetet, most azonban a miniszter elismerte, hogy az amerikai kormány kínos heteket, élt át: „polgárháborútól tartottunk és attól, hogy az ország egesz északi része elszakad, a kormányt megdcntik”. NYUGAT-BERLIN Nyugat-Berlin Wilmersdorf kerületében több mint száz egyetemi hallgató és ifjúmunkás vett részt azon a hétfői vitaesten, amelyet a következő jelszóval tartottak: „a vietnami szennyes háború” dr. Kippendorf, a nyugat-berlini egyetem Otto Suhr intézetének tudományos asszisztense a jelenlévők nagy tetszésnyilvánítása közepette kijelentette: „az az állítás, hogy Vietnamban a mi szabadságunkat is védelmezik, tudatos bűncselekmény. A nyugatberlini embereket szándékosan butítják. Azok, akik a vietnami háború ellen fordulnak és az ellen tüntetnek, sokkal jobban megértik e háború ösz- szefüggéseit, mint azok, akik nálunk a sajtóban írnak róla”. NEW YORK (MTI) Mohammed El-Farra, Jordánia állandó ENSZ-képviselője hétfőn levelet intézett a Biztonsági Tanács elnökéhez és felhívta a figyelmét az izraeli erők által jordániai terület ellen az április 29-ről 30-ra virradó éjszaka végrehajtott kettős támadásra. Az említett időpontban egy Izraeli egység támadást intézett a határtól három kilométerre, jordániai területen Nasszer fogadta Titót Nasszer az Egyesült Arab Köztársaság elnöke bankettet adott a hazájába látogató Tito jugoszláv elnök és felesége tiszteletére. A banketten mondott beszédében Nasszer igen jelentős eseménynek értékelte a jugoszláv elnök látogatását. Rámutatott, hogy a haladó erőknek az eddiginél nagyobb mértékben kell szemfoeszáll- niok az imperialista és reakciós erők tevékenységével. Tito elnök válaszában megállapította, hogy átmeneti kudarcok is értik a haladó erőket, mindazonáltal ezeknek az erőknek a győzelme bizonyos. London lesz az új NQTO-székfieiy „London lesz a NATO főhadiszállásának új székhelye” — jelentette kedden a Times diplomáciai tudósítója. Értesülése szerint valamennyi NATO- szaikártő egyetért ebben és ez megegyezik az ügyben közvetlenül érintett brit miniszterek álláspontjával is. A végleges döntést valószínűleg csak a NATO minisztertanácsának június 6-án összeülő brüsszeli értekezletén hozzák meg, vagy inkább jelentik be hivatalofekvő Rafat helység ellen, ugyanakkor egy másik izraeli egység a Jordánon átkelve több tanya és egy rendőrőrs ellen intézett támadást. Az izraeli akció következtében nyolc jordániai életét vesztette és többen súlyosan megsebesültek. A jordániai levél elutasítja azt az izraeli védekezést, hogy izraeli részről megtorló akciókról volt szó. RÓMA (MTI) Az olasz rendőrség negyedik napja nyomoz főtisztelendő Marcos Ussia Urruti-Coechia, Spanyolország vatikáni nagy- követségének egyházügyi tanácsosa után, aki pénteken tűnt el. A 44 éves pap-diplomata gépkocsiját lakása közelében járó motorral, nyitott ajtóval és üresen találták. Az olasz rendőrség széleskörű nyomozást indított, amely egész Olaszországra kiterjed. Az eddigi kutatások nem vezettek eredményre. Az ügynek új fordulatot adott az Avanti keddi számának címoldalán megjelent spanyolnyelvű levél. A lap szerkesztősége szerint a levelet szombaton adták fel az egyik nagyforgalmú római WASHINGTON (MTI) Edward Kennedy szenátor, a meggyilkolt amerikai elnök fiatalabbik öccse kedden követelte a Kínával szemben folytatott amerikai politika gyökeres felülvizsgálását. Tervezett szenátusi felszólalásában, melynek szövegét kedden reggel tették közzé, felszólítja az amerikai elnököt, nevezzen ki egy bizottságot a Kínával való kapcsolatok tanulmányozására, s élére állítson egy olyan tekintélyes személyiséget, mint Ridgway tábornok, a Koreában harcolt amerikai csapatok volt főparancsnoka, Gruenther nyugalmazott tábornok, az amerikai vöröskereszt elnöke, vagy Milton Eisenhower, a John Hopkins egyetem elnöke, a volt amerikai elnök öccse. A bizottságnak a következő kérdésekkel kellene foglalkoznia: hogyan lehet növelpostahivatalban. A levél írói, akik magukat spanyol anarchistáknak nevezik, azt állítják, hogy ők rabolták el a spanyol pap-diplomatát. Akciójukkal arra akarják rábírni u pápát, hogy lépjen közbe Franco spanyol diktátornál a bebörtönzött demokraták sza- badonbocsátása érdekében. A levél szerint a diplomata biztonságban van, és amennyiben a pápa közbenjár a börtönben sínylődő spanyol munkások, értelmiségiek és diákok érdekében, ismét elfoglalhatja helyét a nagykövetségen. Rómában olyan hírek Keringenek, Urruti-Coechia levélben közölte a spanyol nagykövete :'ggel, hogy elrablói politikai fogolyként kezelik. A hírt hivatalosan nem erősítették meg. ni a nemhivatalos kormánykapcsolatokat, valamint a tudományos oktatási, kulturális, sport és turista kapcsolatokat Kínával, a kínai ENSZ-tag- ság kérdése (Edward Kennedy szerint • azonban olyan megoldásra lenne szükség, amely a népi Kína ENSZ-tagságának biztosítása mellett megőrizné a csangkajsekisták helyét is a világszervezetben): a kereskedelmi embargó módosítása: annak tanulmányozása. hogyan lehetne megoldani Kína részvételét a leszerelési tárgyalásokban. Edward Kennedy kijelentette, az Egyesült Államoknak nem szabadna szövetségeseit eltanácsolni a Kínával való diplomáciai kapcsolatok kiter- jesztjsétől. A szenátor hangoztatta: ,.a tartós béke megteremtéséhez két fél szükséges, de az első lépéshez csak egy”. T»n<ptés a repiHfi^ren Adenauer T Jordánia és Izrael konfliktusa Edward Kennedy — Kínáról A tartós béke megteremtéséhez két fél szükséges ... ■■■■■■■■■■■■■■■■■■ fiz államkapitalizmus „tűlnövése“ a nemkapitalista útra térés fő gazdasági kritériuma* Korunk egy új és sajátos államtípusa a nemzeti demokratikus állam, amely mint a következetes antiimperialista nemzeti felszabadító mozgalom terméke s egyben eszköze jött létre néhány volt gyarmati és félgyarmati országban, de amelynek kialakulására általában is megvan az objektív lehetőség a gyarmati rendszer romjain. A nemkapitalista út határozott állásfoglalást követel az államhatalom birtokosaitól a kapitalizmussal szemben. Igaz, ez az állásfoglalás többféle formát ölthet, s jelentheti mind a kapitalizmus nemzeti változata kibontakozásának megelőzését, mind egy többé-kevésbé már kifejlődött nemzeti kapitalizmussal való szembefordulást. Az új történelmi helyzetben a gyarmati rendszer széthullásának és a szocialista világ- rendszer létezésének körülményei között nem szükséges proletárforradalomnak bekövetkezni ahhoz, hogy egy fejlődő országban antikapitalista irányú politika jusson érvényre. Ezért van meg a lehetőség a nemkapitalista fejlődésre a nemzeti demokrácia körülményei között is, noha Önmagában a nemzeti demokrácia nem jelenti e lehetőség megvalósulását. A kérdés az, mi a nemkapitalista útra térés: végső kritériuma. A proletárforradalom és a tőkés világrendszerből való kiszakadás nélkül az antikapitalista irányba fordulásnak nincs más tényezője, mint maga az államkapitalizmus, illetve annak sajátos továbbfejlődése. Olyan hatalmi-politikai eltolódásra van szükség, amely az államkapitalizmust, az állam ^ gazdasági beavatkozásának e sajátos módját „túlnöveszti” eredeti funkcióinak tulajdonképpeni határain, s szembefordítja a hazai magántőke érdekeivel is: az államkapitalizmus már nemcsak a külföldi töke növekedését, hanem a hazai tőke fejlődését is korlátozza, mégpedig- Részlet Kende István—Szentes Tamás: Fejlődő országok nemkapitalista útja című, a Kossuth Könyvkiadónál most megjelent művéből. általában és következésképpen a társadalom dolgozó osztályainak, illetve rétegeinek érdekében. Ezen a ponton mutatkozik meg a nemzeti demokratikus állam kifejlődésének a nemkapitalista fejlődéssel való összefüggése. Egyfelől ilyen politikai eltolódásra éppen a nemzeti demokrácia körülményei között van leginkább lehetőség, másfelől az antikapitalista gazdasági intézkedések, amelyek mivel nemcsak a külföldi tőke heves ellenállását váltják ki, hanem a hazai tőkés elemek reakcióját is, az államhatalom tömegbázisának kiszélesedését kívánják meg, vagyis az állam demokratizálódását, a dolgozó rétegek nagyobb szerepét az állami életben. Ugyanakkor a nemkapitalista irányba fordulás új szakaszt hoz a nemzeti demokrácia fejlődésében is, határozottabb osztálytartalommal tölti meg a nemzeti demokratikus államot. Ha nem is dőlt még el a hatalom kérdése, a fejlődés logikája — e fordulatot követően — a szocialista jellegű államhatalom létrejötte felé mutat. A nemkapitalista fejlődésnek tehát a nemzeti demokratikus államtípus felel meg, noha ez utóbbi szélesebb körű fogalom, s a nemzeti demokrácia még nem jelent feltétlenül nemkapitalista utat. De az is lehetséges, hogy az államkapitalizmus „tűlnövése” és antikapitalista Irányú továbbfejlődése, vagyis a nemkapitalista útra térés a nemzeti demokrácia kialakulása előtt következzék be. Előfordulhat, sőt már elő is fordult (pl. az EAK esetében), hogy lényegében ugyanaz a hatalmon levő vezető csoport tolódik el antikapitalista irányba, s válik a nemzeti burzsoázia képviselőjéből más osztályok, illetve szélesebb nemzeti-népi érdekek képviselőjévé, idővel még a nemzeti buzsoá- ziával szemben is. A politikai eltolódásban szerepet játszhat egyszerűen a gazdasági fejlődés kényszerítő hatása, amikor is a gazdasági elmaradottság felszámolására irányuló soron levő feladatok csak a nemzeti tőke ellenére, annak érdekeit keresztezve hajthatók végre, és szerepet játszhatnak egyéb, külső tényezők is. így nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy milyen kölcsönhatások érvényesülnek a szomszédos fejlődő országok, illetve az azonos egységmozgalomba tartozó országok között, hogy milyen hatása lehet a szocializmus és a kapitalizmus közötti világméretű verseny alakulásának és a nemzetközi politikai viszonyok változásának. De bármilyen hatásra következzék is be az a politikai eltolódás, amely az államhatalmat antikapitalista irányba fordítja, a nem- kapitalista útra térés legfőbb — gazdasági — oldala s egyben az átcsapás fő kritériuma az államkapitalizmus olyan mértékű kiterjedése, „tűlnövése”, amely nemcsak a külföldi hanem a hazai tőke fejlődését is akadályozza. A nemkapitalista útra térés gazdasági oldala azonban — bár megkülönböztethető, de — nem választható el társadalmi-politikai oldalától, a nemzeti demokrácia kifejlődésétől. A gazdaságban végbemenő átcsapásnak a jellegét éppen az említett társadalmi-politikai viszonyok határozzák meg. Mégpedig nemcsak abban az értelemben, hogy a hazai tőkét korlátozó államkapitalizmus feltételezi a burzsoázia képviselőinek kiszorulását, illetve jelentéktelen arányát az államhatalom mögött álló társadalmi és Dolitikai erők sorában. Ezen túlmenően a társadalmi és a politikai viszonyok adják magyarázatát annak is, illetve döntik el, hogy az államnak mindenfajta tőkét korlátozó és visszaszorító gazdasági szerepe, a gazdaság állami szektorának kiszélesedése miért nem jelenti még (illetve mikor jelenti már) a szocialista gazdaság építését, a szocialista állami szektor megteremtését. A nemkapitalista fejlődés gazdasági, társadalmi és politikai oldala elválaszthatatlan és szerves egységet alkot ugyan, amelyben mindegyik oldal kölcsönösen feltételezi a másikat és megfelel annak, de ezek között időbeli eltolódások és ellentmondások is létrejöhetnek. Lehetséges, hogy a nemkapitalista útra térést, az átcsapást jellemző gazdasági folyamatok gyorsabb ütemben és határozottabban zajlanak le, és megelőzik az ugyancsak jellemző társadalmi és politikai folyamatokat, változásokat, de lehetséges fordítva is: a társadalmi erőviszonyok hirtelen megváltozása, egy gyors politikai átcsoportosulás képezi a nyitányát a nemkapitalista fejlődésnek, mielőbb még a gazdasági folyamatok megérlelték volna az állami beavatkozás „túlnövését”, és mielőtt az államkapitalizmus gyökeret ereszthetett volna. Az időbeli eltolódásokból és meg nem felelésekből természetes ellentmondások fakadhatnák, amelyeknek megoldását csupán a viszonylag lassúbb folyamatok meggyorsítása révén lehetséges. Ellenkező esetben az ellentmondások kiéleződnek, s végül is a megkezdett nemkapitalista fejlődési útról való le- kanyarodás következhet be. Ha például az EAK-barl az 1960—1963-as államosítási hullámot nem követték volna lépések a politikai élet demokratizálása irányában (a bebörtönzött kommunisták szabadon bocsátása, a munkásönigazgatás bizonyos elemeinek bevezetése, a demokratikus átalakulás és a szocialista fejlődés híveinek tömörítése, egységes tömegszervezet létrehozása stb.), akkor nem sikerült volna megőrizni az elért eredményeket, s kevés remény volna a továbbhaladásra. Az államkapitalizmus szembefordulása a nemzeti tőkével az állam- hatalom tömegbázisának kiszélesítését követelte meg, s azt az ellentmondást, amely a gazdaságban az államosításokkal tett gyors előrehaladás és az állam demokratikus jellegének hiánya között egy időben kialakult, az össznemzeti érdekekre apelláló nacionalizmus (a még oly erős arab nacionalizmus is) csak átmenetileg hidalhatta át. Hogy azonban áthidalta, felesleges tagadni! A nemkapitalista fejlődés — a belső erők szempontjából — tehát csak akkor tekinthető biztosítottnak, ha a gazdasági és társadalmi-politikai oldalak között az egység megszilárdult, vagyis ha a gazdaságban bekövetkezett az államkapitalizmus „tűlnövése”, a társadalomban eltolódtak az erőviszonyok a dolgozó osztályok és a rétegek javára, s ennek megfelelően a politikai hatalom, az állam jellege nemzetivé, demokratikussá és antikapitalistává vált. Ezt az összefüggést még azért is kell hangsúlyozni, mert az államkapitalizmusnak nem bármiféle „tűlnövése” jelent nemkapitalista irányba fordulást, még ha történetesen akadályozza is a hazai és a külföldi tőke fejlődését. Az állami beavatkozás rendszerének olyan bürokratikus túlburjánzása, amely nemcsak a magántőke tevékenységet, hanem általában a gazdasági fejlődést is akadályozza és következésképpen nem szolgálja a dolgozó rétegek érdekeit, csak vadhajtás lehet, s nem a fejlődés nemkapitalista változata.
