Nógrád, 1966. május (22. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-29 / 126. szám
1966. május 29. vasárnap N O G R A D 5 Iskolarádió, Endrefalva! — Feltétlenül nézze meg! Megéri... Talán az országban is . egyedülálló az a rádió Nagyon érdekes az endre- tesen beszél a patak szabályo- faivi iskolarádió születésének zásának tervéről, a várható története. Tanulságos más ismerd ja a járási úttörővezető kólák számára, mert jó pólós hozzáteszi még: — Jó rimunkákról, a (elhasználható összeg nagyságáról, és arról portalanyok a gyerekek —, megszokták a nyilvánosságot... A beszélgetésből azután röda lehet arra, hogy a peda- is, milyen társadalmi segítség- gógus erények közül nem hl- re számít a tanács. ányozhat, (de legalábbis nagyon üdvös ha jelen van) — a leleményesség. Lemezjátvidesén kiderül; mit ért nyíl- szója, rádiója és egy magne- vánosság alatt az endrefalvi tofonja korábban is volt az iskolarádió lelkes propagálója. Az általános iskolás korú gyerekek, fiatal igazgatójuk és az ugyancsak nagyon fiatal úttörővezető tanár ösztökélésére nem kisebb dologra vállalkoztak, mint hogy a rádió iskolának. A gondolat, hogy saját rádió-stúdiója is lehetne, akkor született, amikor a tanács padlásán a gyerekek meglátták a porosodó hangszórókat A helyi postahivatal kezelésében a községben Az endrefalvi rádió egy Ipoly-menti csehszlovák község iskolarádiójával veszi fel a kapcsolatot. Ügy tervezik, hogy a személyes találkozásokon túl, felvételeket, hangszalagokat cserélnek majd. — Ezt az évet kísérleti műsorok összeállítására szánjuk —, így az igazgató — és arra törekszünk, hogy ezek a Készül a holnapi műsor. A mikrofonnál Juhász Judit nyolcadik és Karancs Nándor negyedik osztályos tanuló iskolának szóló műsorain túl sokáig működött egy vezeté- műsorok műfaji változatoskes rádióadó. A posta valami ságuk mellett minél inkább miatt leadta az egész bérén- részei legyenek a pedagógiai dezést — erősítőt, hangszó- munkának és az önképzés- rókát — a községi tanácsnak, nek. esetenként adást sugározzanak a község lakóinak is. — Hogy lehetséges ez? — kérdezheti bárki első hallásra. Jómagam is megkérdez- A tanács ezt az adót használ tem. A választ már a helyszínen, Endrefalván kaptam inog.': . ’ ,,--£ Jókor érkeztünk, éppen mű- _______________ ___________ s ort vett hangszalagra a kis események közlésére. Az is- A, művészeti műsor szöveges ta fel, (használja ma is) a 260 háznál felszerelt hangszórók utján történő informálásra, a közérdeklődésre számottartó Juhász Judit és Karancs Nándor (mindketten állandó bemondói az iskolarádiónak) újra kézbe veszik a mikrofont. stúdió törzsgárdája. A mikro- kola élelmes vezetői elkérték részét mondják hangszalagra. Készül a holnapi műsor. Tágul a horizont. barázdás hanglemezről „beúszik” a Kossuth és Petőfi Rádióból országosan is közismert szignál, a „nagy” Iskolarádió zenei bevezetője. A mikrofonnál Juhász Judit nyolcadik osztályos tanuló: — Iskolarádió, Endrefalva! a hangszórókat, hogy az iskolában felszerelve — létrehozzák saját stúdiójukat. Később — mert evés közben jön meg az étvágy — megszerezték, persze csak kölcsönbe a tanácsi vezetékes rádió tartalék erősítőjét és a már Pataki László Társadalmi ünnepek falun m szécsényi járási tanács titkára tizenyT hat év alatt kétezerötszáz névadó ünnepségen, esküvőn és temetésen mondott ünnepi beszédet. Tréfásan szocia- lista papnak szokták nevezni. Hasonló titulussal illetik a pásztói gépállomás igazgatóját, a baglyasaljai párttitkárt és még sok mást, akik igényes ünnepi szónoklatukkal emlékezetessé teszik a családi ünnepeket, a akik tevékenységükkel hozzájárulnak ahhoz, hogy feledésbe merüljenek a maradi egyházi ceremóniák. A köztudatba is átment tréfás megjelölés ékesen tanúsítja, hogy egy új közéleti funkció született, és azt is, hogy a családi ünnepek szocialista rendszerű lebonyolítása immár nagy teret hódított, mégpedig nemcsak a városokban, nemcsak a munkások körében, hanem falun a földműveléssel foglalkozó családok és családtagok sorában is. A társadalmi ünnepek abszolút térhódításáról, teljes frontáttörésről ugyan még nem beszélhetünk, de azt már megállapíthatjuk, hogy megyénkben egyetlen olyan falu vagy település nincs, ahol ne tartottak volna társadalmi jellegű családi ünnepet. S az is megállapítható, hogy ahol a névadó ünnepség és a házasságkötés meghitt, bensőséges hangulatát, a környezet szépségét és ünnepélyességét biztosították, ott sokan követték a haladó gondolkozású, műveltebb családok kezdeményezését, Számos olyan községnevet sorolhatnánk, amelyben valamelyik család szilárdan ragaszkodott ahhoz, hogy a bensőséges családi eseményeket ne felhözze a mítoszok, kísértetek árnyéka, s ne érhessen vád senkit, hogy nem tudott szakítani azokkal a hagyományokkal, amelyeket megelőzött az idő, és amelyek ösz- szeegyeztethetetlenek a kor tudományos fejlettségével. Sok olyan temetésről tudunk a Karancs völgyi községekben és másutt is, ahol már nem tartottak igényt a papi prédikációra. Legutóbb pédául Rimócon tartották meg az első társadalmi temetést, nagy pompával, a községbeliek szokatlanul nagy létszámú részvétele mellett, és Varsányban zajlott le impozáns, mégis mértékletes keretek közt az első KISZ-esküvő. Nemrégiben a rétsági járásban voltam fültanúja, hogy az egyik romhányi nyugdíjas ásványbányász temetéséhez a salgótarjáni bányászzenekart kérte ki a község és a család. A társadalmi ünnepek szerepe az általános műveltség emelkedésével egyre nagyobb jelentőséghez jut, és mindinkább megmutatkoznak olyan külsődleges kötelezettségek, amelyeknek jelentősége szinte egyenértékű a szellemi nevelő munkával. Fontos tényező, hogy a társadalmi ünnepek pompában, külsőségekben ne maradjanak el a hagyományostól. Nagyon lényeges, hogy a tanácsháza eskető terme, vagy ha az nincs, az a szoba, ahol az esketés megtörténik, ünnepi díszt öltsön. A névadó ünnepségek színhelye sem lehet akármilyen. És ugyanez vonatkozik a gyászünnepségek külsőségeire. Egy Karancskesziben lakó ismerősöm mesélte, hogy édesapja temetéséhez csak igen drága áron tudott megfelelő eszközöket, és fekete színű gyászlepleket, csipke takarókat szerezni. Van olyan járás is, ahol a társadalmi esküvők alkalmával a járási tanács vagy a járási pártbizottság futószőnyegeit, függönyeit kölcsönözték ki a községeknek. Szónokok már vannak, de megfelelő felszerelés nincs, s ez mindinkább szembetűnő, hiszen a társadalmi ünnepek szervezése és rendezése egyre szélesebb körben elterjed. A szécsényi járásban ezen a visszásságon ügy igyekeztek változtatni, hogy párthatározat született a szükséges dekorációk, berendezések beszerzésére és a járási tanács saját erejéből megvásárolta ezeket. Ámde a pénzügyi ellenőrök ezt az öntevékeny megoldást egyáltalán nem találták elfogadhatónak, minthogy a költségvetésben nem szerepelt olyan keret, amelyből szőnyeget, függönyt, vörös és fekete bársonyt vásárolhatott volna a tanács. S úgy mondják, hogy az okos határozat végrehajtói csak nehezen tisztázták az ügyet. Viszont — ezt az élet bizonyítja — az efféle felszerelések nélkülözhetetlenek, ha a társadalmi ünnepek tekintélyét tartani akarják. A tekintély tartása pedig még így is a vezetők, politikai nevelők és elsősorban a kommunisták kötelezettségei közé tartozik, hiszen a társadalmi visszahúzó erők még erőteljesen érvényesülnek a falvak közösségében. Az élet vetette fel annak szükségességét is, hogy legalább a járási székhelyeken és a nagyobb községekben házasságkötő termet is létesítsenek, amire már egyes falvakban nagyon elvétve akad példa. Amint azt a járási vezetők elmondták, különösen a központi házasságkötő termeknek lenne fontos szerepük, hiszen ide faluról is szívesen beutaznának a házasulandó fiatalok, minthogy a fényképészhez egyébként is többnyire a járási székhelyre kell menniük. A járási házasságkötő termek befogadó képessége, díszítése is szebb a falusiénál, és az esketés meghittségét, színvonalát magnótekercsről vagy lemezről sugárzott zenemüvekkel is emelhetnék. rrrj nemzedék nevelkedik fel, és az időU sebbek közt is sokan vannak már, akik tudásban és öntudatban leküzdötték az idejét múlt hagyományok nyűgét, mind többen ragaszkodnak ahhoz, hogy családi életük vidám vagy szomorú aktusai is szocialista keretet kapjanak. A salgótarjáni járás egyik községében történt, hogy az élettől búcsúzó bányász higgadtan elküldte a kihívott papot, és kinyilvánította azt a kívánságát, hogy egyházi segédlet nélkül, szocialista módon kívánja megtenni utolsó útját. Nemrégiben nagybátonyi KISZ-es lányokkal beszélgettem, ők kijelentették, hogy nem kívánnak templomban esküdni. S ezeknek a kívánságoknak a teljesítése mind erkölcsi, mind anyagi támogatásra szorul. Lakos György Ma 1966. május tizenhatodika meglévő mellé egy magneto- hétfő van — mondja Juhász font is. A keverőberendezést Judit szépen, érthetően, de a naptárhoz, a húsz év előtti események rövid ismertetéséhez érve „bakizik”. Ezt a részt bizony törölni kell. Néhány pillanat múlva újra iskolarádió, mondja, most már kevésbé lámpalázasan — és a felvétel ezúttal sikerül is. A rövid szünetet felhasználva Kalocsai Miklóst kérdezzük az iskola rádiójáról. Az igazgató szabadkozák: saját tervek alapján, és a szülők segítségével készítette el az iskola, csupán az alkatrészeket kellett megvásárolni, így jött létre az endrefalvi — Egyetlen telefonbeszélgetésbe kerül, hogy a tanács bármikor átadja nekünk a községi közvetítést — mondja az igazgató. Kezét a kapcsolófalra téve folytatja: — Természetesen az iskolai műso- _ Meg nem akarok hírül rokat tartjuk elsődlegesnekj adni, hogy nagy faba í^' hiszen segítségükkel fokozni a fejszénket. Bár az is igaz, hogy az eddigi eredményeinket figyelembe véve nem kell tartanunk a kudarctól. Túlvalehet a nevelők munkáját. Tíz kapcsoló van ezen a falon és ez lehetővé teszi, hogy w* * .«» «"S ' •"*» SÄÄ £2?c3t Äizfn TiljaluL «' «M, ™i>n-külita i, községnek szánt műsorunkat az anyák napján sugároztuk. Körülbelül negyedórás kis ___ ^ ö sszeállítás volt. A gyerekek rekek — a rendelet szerint" rozzunk. Az iskolai adás reggel, tanítás előtt kezdődik. A gyeverseket mondtak, egyik jó hangú tanulónk felolvasta a köszöntőt is, a zenei betéteket pedig hanglemezről vettük fél. Mondanom sem kell a tanítás előtt negyed órával érkeznek be az iskolába. Ez a negyed óra az első adásig végeredményben kihasználatlan tizenöt percnek száegycsapásra népszerűvé vált mított. Most az iskolai rend az iskolarádiónk... Amikor napi programját ismertetik, de ~~ “J“~ * “*■ gondjuk van arra is, hogy a „száraz” közleményeket egy- egy zeneszámmal keverjék. A stúdió tizennégy rovata vezetőtanár (fiT a "stúdió rendszeresenJelentkezik Nem az adás ment — sokan azt gondolták, hogy a Kossuth adó sugároz... Kalocsai Miklós igazgató és Tóth Kálmán úttörő csapat ritka a riport sem. Tóth Kálmán feltesz egy hangszalagot a magnóira. Az iskolarádio riporterei Balázs Pál községi szerkesztői) és a többi pedagógus is sokat szorgoskodik a rádió műsorainak öszeállí- tásában, szerkesztésében. Maga a szerkesztőség harminc tanácsi titkárnál jártak: munkatárssal dolgozik. Többségük tanuló. Persze iskolarádió máshol is van, hiszen ahol csak mód, alkalom adódik rá — bevonják a nevelés— A parkosítás után mi lesz a legközelebbi esemény a község életében? — kérdezi oktatás eszközei közé a rá- egy vékony gyerekhang, és a diót is„ tanácstitkár válaszol. RészleKÉREM, FENSÉG Nini, lei jön itt! De ismerős, húsz méter magas volt, én a bámai, a somosl kőbánya. Egyszer, mikor szólnak, hogy haza kellene mennem, nézek szét. Hát az angyalok kinyitottak egy ablakot az égen, én egy felhőre kihajolva nézem a földet, látom, hogy édesanyám otthon újra sir. elbúcsúzok. * keresem a babszárat, amin följöttem. Megtalálom, de jaj, lent az úton arra megy egy ember a kecskével és a kecske megeszi a babot szá- .. .hanem mar folyik is, ae .?- - - — rával együtt. Hej, lett erre — Persze... — bólogat az megijedtem, öregember. bizony nagyon ismerős. De legalább úgy láttam, hiszen már itt is van, súgja a test- az egész környéket beyilági- vére az asszonynak, aki a tóttá. A Salgótarján melletti konyhában végzi napi mun- pusztaság is világos volt. So- káját. Nézd, egyenesen a ha olyant még nem láttam, konyhába jön, nézd, hiszen ez Az a magas tűzoszlop, mint Ferencz József, a magyar ki- a vulkán. A tűzoltók erőiköd- /„i.ul. *xj ruv<it egy un. nej, ien em rály. De ő akkor már oda is tek, az a víz és a tűz igazi ' dőlteié VNézi ’nézi naffy riadalom a szép menny ér, egyenesen a konyhába harca volt. összeszorult szív- . , 77 n a'hahfcb- orszá3ban. Nosza rajta, szamegy. A ház asszonya mély vei vártuk, mi lesz a bányá- ."V . ■ , ntt ladtak az angyalok szertehódolattal köszönti. Mégha- szókkal, akik bent vannak. De K Wn71.n_, ‘ .. ■ . széjjel, összeszedtek minden 4r%7 o mnn/?Art • Troxafm TPons&n lu»A-t «/hwaI «TAhh Wo-w'iJf ni " . . * 6 •** 9 J$ÓCOtt ÚS QyOTSdTt 171 CfjfOTlt áfa kötélnek. De rövidnek bizonyult, csak félig ért a földhöz. Mit tudtak tenni, levág- vjg ták a hajukat, és hozzáfonták a kötélhez. Kezdek leereszjol. s mondja: kérem, Fenség, két nappal előbb készült el h hátha tölér eaés^en talán a szobába tessék. A a légakna, ahol a szegényem- no0V n(Ltlla 7°leT jászén király belép a szobába, de le berek létrán másztak ki a égig. Ahogy ezt az gondolja, nem ül... (1941. május 13.) E , , ... „ máris mászik föl a babszá jeges havas felszínre De az ron Föl föl mindig följebb. ° fcíjdíS“f Már a házukat csak egy kis csak látni lehetett nem leír- bogárkának látj de ™bah_ J* ÍÓa T^ondolni se •• szár még mindig följebb fo- kedni a ^télen amikor már (1914. január 2.) lvU, A%U/yr "óh* a* nem voltam a főidtől, lyik. Akkor eszébe jut az édesanyja, aki annyit sír az ő Andris bátyjáért, aki meghalt, s aki fölment az égbe. Nekifohászkodik: de jó volna meglátni Andris bátyámat! egyszeresek elszakad a kötél... S fogja a babszárat erősen, beszél — Ez mindig őssze-vissza dohog az öregemkrajcárért már mértek pálinkát. (Dohog a két öreg, a bá— Ez mindig össze-vissza beszél — dohog az öregember. — Tehetek róla, hogy álmodom? — válaszolja angyali — Nem hát — ingatja • szelíden élete párja. — Annyi fejét a hallgatag öregember. csuda dolgot álmodom, néha — ott született a lelkem Aztán mászik egyre följebb, bér. — Ki kíváncsi a mesére7 azt sem tudom, mi a valosag, jgg8-ban Amália-aknán — mér a földből alig lát vala- A gyerek. A felnőtt férfi rémi az alom, úgy összefolynak mondja az öregasszony. — mit. És csakugyan, elérkezik gén is megvetette. Elment a bennem a dolgok. Látomása- apja meg jS57-ben szüle- a nagy kapuhoz. Nyílik az magazinba, ha volt kreditje. lm is vannak. tett Klein Petersivaldban, ajtó, a szakállas Péter kíván- Tizenhárom — Csafc ne igen emlegesd, 'Morvaországban. Ott volt csian kérdezi, hogy mit kehiszik, meghaborodtal csille-írnok. A Károly-akna rés itt, és hogyan kerül ide. elmedben mondja a férfi. meg jg79-ben született. Kö- ö pedig mosolyogva mutat a nyász, meg a felesége. Aki álrülbelül három éve beszéltem babszárra, s mondja, hogyha módik, s akinek látomásai a szerkesztőségben a salgótar- "*£. *** ™n veretné meglő- vannak. Amelyeket néha Ősz- , , togatm a bátyját, édesanyja szekever a valósaggal. Amejani banya kezdéserői, amely talán nem sírna akkor any- lyik kínjával, keservével Bányánk, a kenyéradónk ott nyitott Károly-aknán 12 nyit. Hát ha itt vagy, gye- hányszor menekülésre kényégett. Istenem, milyen kétség- összeverbuvált emberrel. At re be, keresd meg magad, szeritette az embert. Ha volt beesett kiáltásra ébredtünk. , , „ mondja Péter. Nem mondha- babszár — a mesébe. Ha meg J. bácsi, ég a sakta! Ezt ki- “1»*™ volt az egyik. Aztán (om> sofcat láttam bent. nem volt?) áltotta az éjjeliőr, megzör- volt Roth bácsi, itt ismertem ang bírtam nyitva tartani a — Kérem, Fenség, talán a getve az ablakot. Az egész meg N.-ben. És egy harma- szememet, úgy ragyogott ott szobába tessék, telep pár perc alatt fönt volt tiknak a leányát ismertem, a minden. De hozták is már A király belépett a szobáSÄVÜ.T.Ä5 «***<*. M*. — <“<• is ott volt. Kétségbeesve néz- kó kisasszony. Persze volt bá- tésből, hogy van, mint van mérték, tűk a nagy tüzet, ami talán nya több is már, a boglyast, otthon és a mennyországban. Tóth Elemér A pálinkát 13 krajcárért
