Nógrád, 1966. május (22. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-24 / 121. szám

2 NOGRAP 1966. május 24 kedd Robbanás Saigonban A rhodesiai A Tien Hoa pagoda védői megadták magukat DA NANG (MTI) Nyugati hírügynökségek egybehangzó jelentései szerint hétfőn reggel megadták magu­kat a Da Nang-i Tien Hoa pagoda buddhista védői. A harcosok, akik több napos hő­si harcot vívtak a túlerő ellen, és saját bevallásuk szerint csak halottakban 215 embert veszítettek, nyilván számot vetettek azzal, hogy a pago­dában tartózkodó sok sebesült, i iszony és gyermek életét másként nem tudják megmen­teni. Hétfőn reggel letették a fegyvert, és zuhogó esőben a r ormánycsapatok tehergépko­csijaira szálltak. Ky tábornok csapatai fogságba vetették a buddhista harcosokat. A Reu- :ar tuddfeltója úgy tudja, hogy szögesdróttal körülvett tenisz­pályákon őrzik őket Da Nang környékén. A buddhisták másik erőssé­gét, a Pho Da pagodát tovább védik a kormánycsapatok meg-megújuló támadásai el­SAIGON Hétfőn reggel Saigon-Cho- lon kínai negyedében robba­nás történt A hatóságok nem tudják, kinek a műve volt a detonáció, amely egy házat le­rombolt és ötöt megrongált. A robbanásnak eddig nyolc áldozata van. Tíz személy megsebesült Ugyancsak hétfőn heves Amerika-ellenes tüntetés zaj­lott le Saigonban, miután egy amerikai őrjárat a Vien Hoa Dao pagoda előtt agyonlőtt egy vietnami férfit. A tüntető tömeg felgyújtott két amerikai gépkocsit és Amerika-ellenes jelszavakat kiáltozva megtá­madta az amerikai hadsereg tábori rendőreit. A rendőrök­nek és az egyik gépkocsi ve­zetőjének sikerült egy ameri­kai katonai épületbe menekül­niük. A buddhista intézet alelnö- ke, Thich Phap Tri levelet in­tézett Cabot Lodge amerikai nagykövethez és felszólította, hogy parancsolja meg minden amerikai katonának: tartsák magukat távol a buddhista egyházi épületektől. Vasárnap An Khe közelében az aknatűzben életét vesztette Sam Castan, a Look amerikai folyóirat 30 éves amerikai tu­dósítója. Az AP megjegyzi, hogy ő az ötödik újságíró, aki a vietnami háborúban harc közben elpusztult Választási kampány Dominikában Súlyos amerikai provokáció Guantanamón Kuba délkeleti részén fek­vő guantanamói amerikai tá­maszpont katonái vasárnap este hétkor meggyilkoltak egy kubai őrt. A havannai televízió műsorát megszakít­va sugározta a fegyveres erők minisztériumának ezzel kap­csolatos bejelentését A határőrezredr harcosa, Luis Ramirez Lopez az egyik őrbódéban tartózkodott há­rom kilométernyire a támasz­pont főkapujától és 150 mé­ternyire a bázist övező drót­kerítéstől, amikor egy elha­ladó amerikai gépkocsiról tü­zet nyitottak rá ,és megölték. Ezzel egyidőben, három ki­lométernyire a halálosvégű lövöldözés színhelyétől, az amerikaiak egy másik őrbó­déra is tüzeltek. 1964. júliusa óta most elő­ször történt fegyveres inci­dens a guantanamói támasz­pontot övező sávon. A kubai fegyveres erők mi­nisztériumának közleménye megállapítja, hogy a történ­tek bizonyítják: a megszál­lók továbbra is folytatják Kuba-elienes provokációikat Megfigyelték — fűzi hozzá a kubai nyilatkozat —. hogy a két fegyveres incidens idő­pontjában az amerikaiak megerősítették saját őrségü­Juan Bosch elnökjelölt hívei vasárnap este hatalmas fák­lyás felvonulást rendeztek Santo Domingóban. Ezrek és ezrek énekelve, kiáltozva me­neteltek végig az utcákon, ma­gasra tartva Bosch kinagyított képeit, az elnökjelöltet éltető feliratokat. Az UPI tudósítója szerint ez volt a legnagyobb tömegdemonstráció azóta, hogy Santo Domingo népe a múlt hónapban megünnepelte az al­Vasárnap a francia és a nyugatnémet fővárosban egy­idejűleg nyilvánosságra hoz­ták az NSZK kormányának május 3-i emlékiratára küldött francia válaszjegyzéket. A má­jus 18-i keltezésű jegyzékben Franciaország közli, hogy nem hajlandó tárgyalni a német földön állomásozó francia csa­patok jövőjéről, ha csak a nyugatnémet kormány hivata­losan ki nem jelenti: ragasz­kodik e csapatok maradásá­hoz. Ellenkező esetben Francia- ország 1967. július 1-re kivon­ja csapatait az NSZK területé­ről, Mint az AP megjegyzi, a kotmányos erők felkelésének évfordulóját. Mint ismeretes, a választá­sokat június elsején rendezik meg. A konzervatív jobboldal jelöltje, Joaquin Balaguer, a vidéket járja, de választási kampány-kőrútját nem kísérte siker. Két vidéki városban kő­vel hajigálták meg a kortese­ket. Victória községben, 40 ki­lométernyire a fővárostól, va­sárnap Balaguer és Bosch hí­vei összecsaptak. franciák két hadosztályt és két légiköteléket (összesen 72 000 főt) tartanak Délnyugat-Né- metországban. A francia jegyzék indítvá­nyozza, hogy a két kormány közvetlenül tárgyaljon a fran­cia csapatok jövőjéről, a fran­cia és a szövetséges katonai parancsnokság pedig tárgyal­jon arról, hogy egységeik mi­ként működjenek együtt há­ború esetében. Ez utóbbi ta­nácskozás eredményeként „együttműködési megállapo­dást” kellene kötni, amelyet majd a NATO-tagállamok kor­mányai hagynának jóvá. Francia jegyzék Bonnhoz válság újabb fejleményei LONDON (MTI) A rhodesiai válság legutób­bi fejleményei miatt az an­gol kormány nagy sietve Lu- sakába, Zambia fővárosába küldte Judith Hartot, a nem­zetközösségi ügyek állammi­niszterét. London ugyanis a saját bőrén tapasztalhatta a lázadó Smith kormánnyal szemben tanúsított bókülé- keny magatartásának veszé­lyes következményeit. A rhodesiai—zambiai va­súttársaság — mint közöltük — bejelentette, hogy hétfőtől kezdve Zambiának előre kel) fizetnie a fuvarköltségeket azokért a szállítmányokért, amelyek Rhodesián át halad­nak. Ha Zambia nem veheti igénybe réz-exportjának le­bonyolítására a Rhodesián át húzódó vasútvonalat, akkor ezt nemcsak a zambiai gazda­sági élet sínyli meg, hanem a brit ipar is, amelyet ez a köeép-afrikai ország lát el rézzel. London kénytelen len­ne légihldat létesíteni, már­pedig ennek fenntartása szin­te megfizethetetlen. Kaunda zambiai államelnök vasárnap egy gyűlésen eluta­sította a vasúttársaság fizeté­si feltételeit, s egyben beje­lentette: Indítványozni fogja, hogy magát Angliát zárják ki a Brit Nemzetközösségből, ha a londoni kormány a nemzei- közösségi miniszterek legkö­zelebbi értekezletéig nem szá­mol le végérvényesen a Sa- lisbury-1 telepes lázadókkal. Londoni jelentések szeflnt Judith Hart igyekszik majd rábírni Kaunda elnököt, hogy valamiféle „kompromisszumot dolgozzon ki a Smith-rend- szerrel”. Jószomszédi politikát! BERLIN (ADN) Vasárnap a nyugat-berlini NSZEP első pártkongresszu­sán határozatban egyhangú­lag jóváhagyták a jószomszé­di politikát szorgalmazó ja­vaslatokat. Ebben a határo­zatban az NSZEP indítvá­nyozza, hogy Nyugat-Berlin vezetői törekedjenek a város békés és boldog jövőjének biztosítására, és alakítsanak ki -jó kapcsolatokat az NDK- val, az NDK vezető politiku­saival, államférfiaival. két. Washingtonban, a Pentagon szóvivője először azt mon­dotta, hogy „a haditengeré­szet ellenőrizte a jelentést és megállapította, hogy a vádak nem igazak”. A hadügymi­nisztérium később módosítot­ta nyilatkozatát, ilyenformán: ..Guantanamón incidens tör­tént, a vizsgálat folyamatban Gennagyij Saavicsev Tengeralattjáróval a világ körül van. üabsburg Ottó visszatérése Ausztriába „Miután az új osztrák kor­mány a jogállam szemszögé­ből kiindulva Ítéli meg a kérdést, immár csak techni­kai kérdés, hogy ő és csa­ládja megkapja osztrák útle­velét” — jelentette ki Habs­burg Ottó a Bécsi Kurier je­lentése szerint Passauban. Ottó hozzátette, hogy útleve­le birtokában „természetesen '-mét meglátogatja maid ha­záját, amelynek földjére t H45 óta nem léphetett”. (Ot­tó a háború után rövid ideig Tirolban tartózkodott, széles­körű tiltakozásra azután a szövetségesek eltávolították. A Habsburg-család feje sze­rint nem kell attól tartam, hogy visszatérése belpolitikai nyugtalanságot, vagy külpoli­tikai bonyodalmakat váltana ki. Ottó visszatérése után „irodalmi munkásságot és ta­nulmányokat kíván majd .folytatni” — mondotta. Mielőtt befutottunk a szo­rosba, rövid időre kinyomtuk a periszkópot. Az óceán viha­ros volt. A szél vízfelhőket kavart a tenger fölé. Még azt sem lehetett megállapítani, hogy milyen színű a víz: nem­csak a hullámok pezsegtek, hanem az egész óceán forrt, mint egy hatalmas üst. A tengeralattjárók leszáll­tak a mélységbe és behatoltak a szorosba. A jéghegyek mégis csak jéghegyek. Egy ilyen jéghegynek csupán egy­ötöde látszik ki á vízből, a többi része mélyen belenyúlik a tengerbe. Útközben szám­talan jégheggyel találkoztunk. De most is, akárcsak egész utunk során, az emberek és a gépek feladatuk magaslatán álltak. A szembejövő vesze­delmes jéghegyeket ügyesen megkerültük, és a szoroson szerencsésen átkeltünk. A világkörüli hajózás foly­tatódott. Az atomtengeralatt­járók óceánról óceánra, ten­gerről tengerre jutottak. A gépek kifogástalanul működtek. Nem is lehetett ez másként, hiszen az atomtengeralattjáró- kat mesterségüket kitünően értő tengerészek irányították. A legnagyobb részük rangso­rolt szakember volt, a többi pedig ezen az úton szerezte meg a rangsorolást. A jó munka elképzelhetet­len megfelelő pihenés nélkül. A szárazföldön az ember per­cenként a környezet végnélkü­li váltakozásával találkozik. Ha kinéz az ablakon — az ut­cán embereket lát, újabb és újabb arcokat, majd madár­csapat repül el a levegőben, elrobog egy autó, kémények füstölnek... A benyomások szakadatlanul váltakoznak. Megszoktuk ezt, enélkül nehéz élni. A hajón azonban, mélyen a víz alatt, minden másként van. Napról napra, óráról órá­ra egy és ugyanaz. A hajót körülvevő víztengerbe nem vethetsz pillantást: az atom­tengeralattjárókon külső kém­lelőnyílások v nincsenek. És mégis lehet benyomásokkal szolgálni, változatosságot vin­ni a szolgálatokat végző embe­rek életébe. Természetesen ta­lálékonyság, ügyesség és ta­pasztalat kell hozzá. Már beszéltem arról, hogy a tengeralattjárón az emberek mennyire szerették a filme­ket. Meglegvzendö. hogy a nézők és a film közötti kan- csolat sehol sem domborodik ki olyan élesen. mint esv ilyen hosszú hajóúton. A szá­razföldön megtehetjük, hogy nem megyünk el egy ajánlott filmet megnézni. Itt azonban feltétlenül elmegy az ember és végignézi. VI. A hír, hogy a szovjet auto­mata űrállomás simán le­szállt a Holdra, nagyon meg­örvendeztette a legénységet. A TASZSZ közleményét tar­talmazó röplap kézről kézre járt. Valamennyien élénken tárgyalták a Szovjetunió újabb kozmikus győzelmét. Igaz, a közleményben az állt, hogy a lapok a Hold felületének ké­peit is közölték, mi pedig eze­ket a képeket nem láthattuk. — Nem baj — mondták a tengerészek —, majd otthon megnézzük. Este a társalgóban valaho­gyan a világűrre, az atomten­geralattjárókra terelődött a beszélgetés. Mindenki egyetér­tett abban, hogy az űrhajósok és a tengeralattjárósok életé­ben sok a közös. Erre hívta fel a figyelmet egy alkalom­mal Jurij Gagarin. Valóban, az űrhajósok is és a tenger­alattjárósok is olyan emberek, akik végigmennek a légkam­ra-próbán; ezeknek is, ama­A világpolitika hétköznapjai és a XXIII. Szovjet—olasz gazdasági együttműködési megállapodás a Szovjetunió gépkocsigyártá­sának nagyarányú fejlesztésé­re, szovjet segítség az Eufrá- tesz gátjának felépítéséhez. Koszigin látogatása Kairóban, az új sziriai miniszterelnök tárgyalásai Moszkvában, szov­jet jegyzék Bonnhoz a német kérdésben, De Gaulle tábornok szovjetunióbeli útjának elő­készületei, — a felsorolt és az ezekhez hasonló diplomáciai és gazdasági lépések, amelye­ket a Szovjetunió a XXIII. kongresszus óta eltelt másfél hónap leforgása alatt tett, joggal keltenek olyan benyo­mást, hogy az SZKP rendkí­vüli jelentőségű kongresszusa után nagymértékben aktivizá­lódott a szovjet külpolitika. Érdemes és szükséges tehát visszatekinteni a pártkong­resszus munkájára abból a szempontból is, hogy megvizs­gáljuk: miként hat ki a gya­korlati világpolitikára. A kongresszuson végzett ér­tékelés a világpolitikában alá­húzta azt a jelenséget, hogy az utóbbi éveket az imperialista agresszió fokozódása és a re­akció élénkülése jellemezte. A szovjet kommunisták megbé­lyegezték korunk reakciójának fő erejét, a világcsendőr szere­pében fellépő amerikai impe­rializmust. Ennek a megálla­pításnak kiegészítője az, hogy a bűnös kalandokra éppen a kapitalizmus általános válsá­gának mélyülése és ellent­mondásainak kiéleződése ösz­tönzi mind fokozottabban az imperialista Amerikát. A tőkés világon belüli el­lentmondások viszont számos lehetőséget nyújtanak a Szov­jetunió számára a differenci­ált diplomáciai tevékenység­hez, meg a rugalmas külkeres­kedelmi politikához. A Fran­cia Köztársaság elnökének küszöbön álló moszkvai láto­gatása minden bizonyai példát szolgáltat erre, a szovjet—olasz gazdasági együttműködési megállapodás pedig azt bizonyította, hogy az SZKP kongresszusán nem formálisak voltak a kije­lentések a tőkés országokkal való gazdasági kapcsolatok ki­szélesítéséről. (Figyelemre mél­tó, hogy éppen az Egyesült \ zoknak is tökéletesen hasonló probléma a légzés, mivel a kozmikus és a tengeralatti ha­jók egyformán elszigeteltek a külvilágtól. Nem érzékelik hajóik mozgását, belül pedig közös konstruktív elv uralko­dik: harc a területért, törek­vés, hogy a lehető legkisebb helyen minél több műszer, aggregét és berendezés férjen el. A fantasztikus regényírók próbálják elképzelni, milyen is lesz az élet a sokszemélyes bolygóközi hajókon, milyen lesz az emberek kölcsönös viszonya, életfeltétele. Álmo­dozni fantáziálni természete­sen lehet. Érdemes azonban arra is gondolni, amit az em­beri kéz már megalkotott. Elég, ha az ember másfél hó­napot tölt atomtengeralattjá­rón, hogy meglehetős képet kapjon a jövő sokszemélyes űrhajóin való utazásról. Mennyi problémát kellett megoldani, hogy a legénység úgy érezze magát a víz alatt, mint a felszínen, sőt néha még jobban! Utunk egyik napján éjfélig üldögéltünk Szorokin ellenten­gernaggyal és az atomtenger­alattjárókról beszélgettünk. — Számomra első „atom- utam” maradt a legemlékeze­tesebb — kezdte az ellenten­gernagy. — Kifutottunk a tá­maszpontról. Nyomban meg­lepődtünk: egyenletes menet, nincs vibráció, nincs csattogás, amit már úgy megszoktunk a T iesel-tengeralattjárókon. Amikor először alámerültünk, kongresszus Államok igyekszik gátolni azt a folyamatot, amelynek ered­ményeképp — mint Koszigin miniszterelnök hangoztatta — az utolsó öt évben a Szovjet­unió külkereskedelme a tőkés országokkal a másfélszeresére nőtt.) Az SZKP XXIII. kongresz- szusa az impgrialista , agresz- szivitás megnyilvánulási for­mái között hívta fel a világ figyelmét a nyugatnémet re- vanslsta militarizmusra. .Azóta a szovjet kormány jegyzékei intézett Bonnhoz és ebben le­szögezte, hogy a Szovjetunió a leghatározottabban ellenzi az NSZK atomfelfegyverzését és — szemben a bonni igényekkel — megváltoztathatatlannak és véglegesnek minősítette az Odera-Neisse határt. A moszkvai kongresszuson nagy figyelmet szenteltek az u. n. „harmadik világ” prob­lémáinak, a nemrég felszaba­dult országok megsegítése kérdéseinek. A szovjet diplo­mácia gyakorlati lépései azóta igazolták a Szovjetunió külpo­litikájának e téren történő ak­tivizálódását. A szovjet kor­mányfő kairói látogatása szo­rosabbra vonta a szovjet— egyiptomi kapcsolatokat, ame­lyeket az olyan washingtoni fenyegetések sem zavarhattak meg, mint hogy az Egyesült Államok nem szállítja le az EAK-nak ígért élelmiszer­mennyiséget... A szovjet—Szí­riái viszony feltűnő javulásá­nak jele Zuajen moszkvai útja és az Eufrátesz megépülő „második Asszuáni-gát” léte­sítéséhez nyújtandó szovjet segítség. Hasonlóan mindehhez a szovjet—Jemeni kapcsolatok is kedvezően alakulnak. A Közép-Keleten, amely valaha az imperialisták „védett va­dászterülete” volt, egyre je­lentősebb a Szovjetunió tekin­télye és befolyása. A világnak ebben a térségé­ben mutatkozó fejlődés is jel­képezheti, hogy — amint ezt a XXIII. kongresszus ismétel­ten megállapitotta — korunk­ban a történelmi fejlődés fő irányát a szocialista világrend- szer s azok az erők határoz­zák meg, amelyek az imperi­alizmus ellen, az emberi tár­sadalom szocialista átalakítá­sáért harcolnak. Pálfy József a mélységmérő mutatója kú­szik és kúszik, már túlhalad minden elképzelhető és elkép­zelhetetlen normát. De ez még semmi! A hajó hatalmas mélységben, akkori fogalma­ink szerint kolosszális sebes­ségekkel száguldott. És tudja — folytatta Szorokin —, nem volt sem j taps, sem hurrázás. Tökéletes megindultságban, némán néztünk egymásra. Ek­kor értettük meg, hogy a szovjet konstruktőrök micsoda fegyvert adtak kezünkbe. — Igen, a rakétahordozó atomtengeralattjáró a maga- sabbosztályú fegyvereket kép­viseli. Birtokba vételükhöz, a velük való bánáshoz komoly elméleti és gyakorlati képzett­ség szükséges. Persze, ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy ezeket a bonyolult gépe­ket csupán atom-korifeusok irányíthatják. Azon a hajón, amelyen először utaztam, az atomreaktort egészen fiatal tisztek irányították. — Az atomreaktor irányítá­sa nem egyszerű dolog. Az embernek pillanatok alatt tud­nia kell elemezni, kiértékelni a számtalan műszer állását, és optimálisan a lehető leg­jobban dönteni. Láttam, ho­gyan teszik ezt a fiatal tisz­tek. Első látszatra egyszerű­nek és könnyűnek tűnt. De addig, amíg valaki a vezérlő- asztalhoz ül, sokmindent meg kell tanulnia, sokat kell gya­korolnia. A könnyedség kitar­tó munka eredménye. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom