Nógrád, 1966. május (22. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-21 / 119. szám
r ő G F A D 1966. május 21. szombat A Meddig lehet jelentkezni szakmunkás tanulónak? Ötéves munkatervet készít a megyei könyvbarát bizottság Rendelkezés a gimnáziumi továbbtanulásról Nyári felmérő munka az olvasóhálózat szélesítésére Az ipari-, építőipari-, mezőgazdasági, kereskedelmi tanuló iskolák képezik a szakmunkások zöméit az egyes népgazdasági ágak, vállalatok számára. Megyénkben jelenleg mintegy 100 szakmában folyik szakmunkásképzés. Ellátogattunk Salgótarjánban a Mü. M. 211. számú Iparitanuló Intézetbe, ahol Kre- nács Sándor helyettes igazgató a nagyüzemi tanuló beiskolázásról tájékoztatott, illetve szólott a beiskolázó vállalatok (Acélárugyár, Öblös- és Síküveggyár, Tűzhelygyár, Bányagépgyár, ÉMÁSZ, AKÖV Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat, Kisterenyei Állami Gazdaság és gépállomás) gondjairól is. — Az 1966/67-es tanévre 616 általános iskolát végzett, illetve körülbelül 20 érettségizett fiatalt veszünk fel tanulónak — mondotta. — Tanuló létszámunk jelenleg 1400, a következő évben tehát ez növekedni fog. Ez újabb nehézségeket, gondokat vet fel, a kétműszakos oktatás bevezetését, a tanműhelyi képzés problémáját, stb. Szükségessé válik az elméleti és a gyakorlati oktatás néhány újabb objektív feltételének megteremtése, amelyekkel kapcsolatban az intézet máris tárgyalásokat folytat például az Acélárugyárral, s más szervekkel is. Reméljük a tanév kezdetére ezen feltételek hiányával nem kell számolnunk. — Melyek a keresettebb, illetve kevésbé keresett szakmák? — A javuló tanácsadó munka ellenére a fiatalok és a szülők még nem ismerik eléggé a továbbtanulás lehetőségeit, feltételeit Gyakran csak az új technikai áramlatok divatja, a felszínen lévő kereseti lehetőségek szabják meg a pályaválasztást. Nálunk az autószerelő, a műszerész, stb. szakmákban például nincs hiány. Nehezen beiskolázhatok viszont az ács, a kőműves, a kovács, az öntő szakmák. Az ács szakmára 30 tanulót tudunk felvenni, — jelentkezett 9. Kőművesnek 30 helyett 23, kovácsnak 55 helyett 23, öntőnek 16 helyett 9 tanulót vettünk fel. Számukra kollégiumi elhelyezést is biztosítunk. A szakmák iránti aránytalan érdeklődés természetesen egyfajta helytelen szemléletet tükröz, amennyiben csak a „divatosabb” foglalkozásokra irányul. A népgazdaság s Nógrád megye érdeke is a jövőben inkább az utóbbi szakmák fejlesztését kívánja. Fokozottan szükséges tehát, hogy a fiatalság pályaválasztása egyre jobban egybeessék a népgazdaság munkaerő-szükségletével. — Meddig lehet jelentkezni szakmunkástanulónak? — A tanulófelvételeket az általános iskolát végzettek számára március 31-től május 31-ig tartjuk, az érettségizettek június 20-tól augusztus 15-ig jelentkezhetnek. Azoknál a szakmáknál, ahol túljelentkezés van (autószerelő, villanyszerelő, esztergályos, szerszámkészítő, stb.) felvételi vizsgát is tartunk. Felvételi tárgyak a matematika, a fizika, a történelem és a magyar helyesírás. — Terveznek-e emelt szintű képzést? — Igen. Az 1966/67-es tanévben először indítunk emelt A Nógrádi Szénbányászati Tröszt üzemeiben rengeteg vasanyag használódik el évente. Az ócskavasat összegyűjtik és leadják a Kohászati Alapanyagellátó Vállalatnak Tavaly több mint kétezer tonnát adtak át beolvasztásra. Katalin aknától a rossz csilléket szállítják el. A rakodást megkönnyíti a tröszt idén kapott daruskocsija, amelyet ott „vetnek” be, ahol éppen nagy tárgyakat kell mozgatni. Koppány György felvétele Palócföld-est Palócföld-estet rendeznek május 22-m Mohorán. Ez alkalomra nemcsak a Nógrád megyei irodalmi és képzőmű- szeti antológia szerkesztői, illetve munkatársai látogatnak el a községbe, hanem a megye zenei életének és képzőművészeiének képviselői is. A komplex ismeretterjesztési íortnán belül gazdag irodalmi műsort állítanak ösz- sze, amelyen szerepelnek a Palócföld írói, illetve a Nagy- bátonyi Irodalmi Színpad tagjai. Ezt követően rövid zenei bemutató lesz, illetve megnyitják Pataki József festőművész kamarakiállítását. Hasonló rendezvényeiket a megye több községében is terveznék a jövőben. Jogásznapok Nógrádban A Magyar Jogász Szövetség Nógrád megyei Csoportja és a Közalkalmazottak Szakszervezetének Nógrád megyei Bizottsága Salgótarjánban, a megyei József Attila Művelődési Házban június 3-án és 4- én rendezi meg a Nógrádi Jogásznapokat. A kétnapos találkozón több érdekes előadás hangzik majd el. Dr. Szilbereky Jenő, az igazságügyminiszter helyettese „Jogrendszerünk fejlesztésének időszerű kérdései” címmel tart előadást. Dr. Csendes Károly legfőbb ügyész helyettese „A bűnüldözés jelenlegi helyzete” címmel tart tájékoztatót. Az előadáshoz korreferensként hozzászól dr. Csonka Tibor, megyei főügyész helyettes, dr. Michna István rendőralezredes, dr. Reményi Jenő, járásbírósági elnök. A második napon, június 4-én dr. Dallos Ferenc, a Minisztertanács Tanács Szervek osztályának vezetője a „Jogpolitikai elvek alkalmazásának módszerei az ál- lamigazgatásbain” címmel mond vitaindítót. Ehhez a témához Kaszás Józsefné dr., a megyei tanács-vb titkára és dr. Káplán János, a megyei főügyészség csoportvezető ügyésze szól hozzá. Nagy esőzések, tavaszi áradások idején sok gondot okoz a partmenti területeken a Szuha-patak. Most Ecseg alatt megkezdték a Szuha medrén ek tisztítását, hogy ezáltal a szövetkezet is könnyebben megoldhassa a belvizek eltávolítását, ha erre szükség lesz. szintű képzést autószerelő, villanyszerelő és esztergályos szakmákban. Ez a tanulóknak három napi elméleti, illetve három napi gyakorlati oktatást jelent hetenként. A hagyományos képzéssel szemben az a forma a fiatal számára előnyös. A művelődésügyi miniszter rendelkezésben szabályozta a hagyományos, valamint az emelt szintű szakmunkás tanuló iskolát végzettek átlépését a dolgozók gimnáziumába. Eddig a szakmunkás tanuló iskolát végzett fiatalok csak a középiskola első osztályába iratkozhattak be. A most megjelenít miniszteri rendelkezés kimondja: azok a szakmunkások, akik a hagyományos vagy az emelt szintű szakmunkás tanuló iskolát elvégezték és szakmunkás vizsgát tettek — különbözeti vizsga után — a dolgozók gimnáziuma esti vagy levelező tagozatának harmadik osztályában — kívánságukra a második osztályban folytathatják tanulmányaikat. Azok a szakmunkások is megtehetik ezt, akik a szakmunkás tanuló iskolát 1966, előtt végeztek. T. E. A könyv, az olvasás népszerűsítéséről, az eredményesebb könyvtármunka lehetőségéről volt szó a megyei könyvbarát akcióbizottság legutóbbi ülésén. Ellenbach Istvánná, a Hazafias Népfront Nógrád megyei szervezetének munkatársa ismertette az Országos Könyvbarát Bizottság távlati terveit, s azokat az elgondolásokat, módszereket, melyekkel megyénkben is életképesebbé, gyümölcsözőbbé lehetne tenni az akcióbizottság munkáját. Megállapította, hogy a hatékonyabb munka érdekében az országoshoz hasonló, azon alapuló 5 éves távlati terv kidolgozása szükséges Nógrádiján is. A könyvbarát bizottsági tervek csak a megyei, járási, községi könyvtárak terveivel szoros egységben, azok kiegészítéseként válnak hasznossá. A tanácskozás úgy határozott, hogy ennek érdekében szeptemberig a könyvtárakkal egyetértésben elkészítik a megyei és a járási feladattervet. Tartalmilag az a lényeg, hogy a közművelődési könyvtárak előtt álló feladatokhoz társadalmi segítséget adjon. Az eddigi formális kapcsolat helyett azonban mindinkább lényegi munka szükséges. A könyvtár meghatározza: mire van szüksége, miben kíván segítséget, és abból minden szerv a saját profilja szerint kiveheti részét. Az eredményesebb segítés érdekében a megyei könyvbarát akcióbizottság különféle irányú felméréseket végez a megyei könyvtárban s ennek eredménye jelöli meg a legközvetlenebb teendőket. Az elemzés hozzájárul, hogy tisztábban lássuk a könyvtárak munkáját, ugyanakkor az akcióbizottsági szervek sajátos tennivalóit is pontosan körvonalazva. A nyári felmérés eredményeként a megyei könyvbarát bizottság a szükségletek ismeretében elkészíti a feladatokra vonatkozó ötéves tervét, s ennek végrehajtása jelentős támogatást adhat a könyvtáraknak; — nagy mértékben hozzájárulhat az olvasóhálózat szélesítéséhez. Tisztítják a Szukát Határozatok nyomában Mi tan a 2§4|f902>e§ mögött? A mezőgazdaság átszervezése megyénkben is „előírta” a közös gazdaságok fejlesztésének feladatait. Sokkal élesebben, parancsolóbban, mint az 1950-es években, amikor még nem volt túlsúlyban a mezőgazdasági nagyüzem, s kisebb kockázattal járt a szocialista mezőgazdaság útkeresése. Az 1959-es megyei pártértekezlet már alapvető útmutatást nyújtott ezek megoldására. Ezt az elvi útmutatást követték azok a párt- és tanácsi határozatok, amelyek részletesen megszabták a tennivalókat. Ilyen fontos határozat született 1962-ben. Ebbe a határozatba foglalták mindazt, amit a termelőszövetkezetek szakember és szakmunkás ellátása, a mezőgazdasági szakpropaganda hatékonyabb érvényesítése érdekében kellett tenni. Ennek a közös megyei párt- és tanács-vb határozatnak a lényege: Mit kell tenni 1965-ig, illetve 1970-ig a termelőszövetkezeti vezetők, szakmunkások képzése érdekében, mennyi szakembert kell biztosítani a termelési célok teljesítése érdekében? Ez a határozat részletesen, szám szerint előírta mind a mezőgazdasági mérnökök és technikusok, mind a mező- gazdasági és műszaki szakmunkások, szakemberek és számviteli dolgozók képzésének ütemét. De határozat tartalmazza e feladatok meg1 oldásának lehetőségeit és útjait is ... Három évvel a határoeat hozatala után azonban, 1965- ben a megyei tanács végrehajtó bizottsága megállapította, hogy az 1962-es határozat végrehajtásában lemaradás tapasztalható. A végrehajtó bizottság azonban már 1964-ben foglalkozott a határozat végrehajtásával, s már ekkor figyelmeztetett a végrehajtást befolyásoló nehézségekre. Idézek a 85/1964. VB, határozatból: „...a vb megállapította, hogy a (1962-es!) határozatban foglalt feladatok végrehajtása vontatottan halad. A mezőgazdasági osztályok és a termelőszövetkezeti vezetők nem foglalkoznak megfelelően a termelő- szövetkezetek szakkáder után. pótlásával...” Nagy a lemaradás Az eredmények érdekében újabb intézkedéseket is hozott és javasolt a végrehajtó bizottság — az 1962-es határozat kibővítése nélkül. Ám az 1964-ben elhangzott figyelmeztetés ellenére sem sikerült a megkívánt előrehaladást elérni. Ennek azonban több oka van: benne rejtőznek ezekben az országos érvényű gondok éppúgy, mint anyagi lehetőségeink korlátozottsága. Tavaly a megyei tanács végrehajtó bizottságának június 21-i ülésén az eredmények mellett a lemaradás okait is elemezték. Az okok között szerepel, hogy a megyei tanács mezőgazdasági osztályának, a járási osztályoknak a dolgozói nem foglalkoztak céltudatosan a szakember és a szakmunkás ellátás feladataival. Ugyanakkor nem törekedtek a termelőszövetkezetekben meglevő szakember és szakmunkás ellátás iránti igény felkeltésére stb. S még lehetne sorolni a különféle okokat. Nos, a végrehajtó bizottság alapvető megállapításaival egyetértve néhány dologról mégis szólni kell. Ezen a tanácskozáson az egyik hozzászóló két fontos dolgot említett meg. Szerinte a képzés tervszerűtlensége és a megfelelő oktatási intézmények hiánya okozott lemaradást. Igaza van, két alapvető dolog. De csak ezek? Nézzük azonban az elsőt eiőször! Az 1962-es határozat értelmében 6—8 év múlva — tehát 1970-re — 150 egyetemi végzettségű agrárszakembert kell biztosítani a termelőszövetkezetekbe. Az egyetemet végzett szakemberek jelenlegi létszáma nem éri el a negyvenet! Igaz, a határidőig hátra van három- három és félév. De vajon elég lesz-e ennyi idő a hiányzó 110 szakember pótlására? Hasonló nagy gondot jelent a mezőgazdasági tecn- nikusok biztosítása. Ezen a területen még rosszabb a helyzet, nagyobb a behozni való mint a mérnököknél. Tsz-ek felelőssége Vitán felül áll, ez a lemaradás nem róható teljesen a mezőgazdaságot irányitó emberek számlájára. A megye és a járások sok esetben hiába szereztek cgy-egy termelőszövetkezetnek szakembert, ha a közös gazdaságok egyes szűk látókörű vezetői nem alkalmaztak őket. Sok termelő- szövetkezetben például nem szívesen fogadják a szakembert, sőt tétlenségre kárhoztatják, vagy lejáratják, s így a fiatal szakember inkább „megszökik” onnan. Erre több sajnálatos példát lehetne felsorolni. Szakemberelle- nesség ez? Annyiban, ameny- nyiben a szövetkezeti vezetők és a tagok nem ismerik a szakember értékét, nincsenek tisztában a fontosságával, jelentőségével. Sokan nem tudtak még megszabul- ni az „intéző úr” szemlélettől. Ennek a helytelen szemléletnek a megszüntetését azonban nem lehet várni csak a szövetkezeti tagok önerejétől. Sokat segíthetnek ebben a falusi pártszervezetek. Nem sikerült betartani a szakmunkásképzés ütemét sem, mivel a teljesítésnek a legfőbb akadálya a termelőszövetkezeti tagság elöregedése. Annakidején a felnőtt szakmunkásképzés előtt meg jelentős feladatok álltak, de manapság már nem lehet erre a formára támaszkodni. Egyszerűen azért nem, mert minimálisan kevés azoknak a száma, akik tanulhatnának. Egyébként értelme sincs az ötven évnél idősebb emberek alaposabb taníttatásának. Ezen valamelyest segít az
