Nógrád, 1966. május (22. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-20 / 118. szám
2 NOG R A P 1966. május 20. péntek Koizi^in látogatásának visszhangja Az „Olga11 t«rv és a Pentagon Rudnyánszky Jutván, az MTI tudósítója jelenti: Mint jelentettük, Koszigin szovjet kormányfő Kairóban szerdán elutazása előtt megbeszélést folytatott Hasszán El Amri tábornok jemeni miniszterelnökkel és Ahmed El Sukeirivel a palesztinai felszabadítás! szervezet elnökével. A csütörtöki kairói lapon újabb részleteket közölnek ezekről a megbeszélésekről. A szovjet—jemeni megbeszélések még kedden kezdődtek: El Amri a Kubbeh Palotában kereste fel Koszigint. A találkozó nem hivatalos keretek között folytatódott az esti fogadáson is. El Gaefi tábornok, a jemeni hadsereg főparancsnoka és Musztafa Jakub tanácsnok, volt külügyminiszter, szovjet részről Gromiko külügyminiszter vett részt az eszmecserén. A szovjet kormányfő elutazása után Musztafa Jakub közölte, hogy minden megvitatott kérdésben azonos nézeteket vallott a két fél: egyetértettek a két ország baráti együttműködésének, gazdasági, technikai kapcsolatainak fejlesztésében. Megállapodtak abban, hogy a Szovjetunió pénzügyi segítséget nyújt a Jemeni Arab Köztársaságnak. El Iriani kádi a köztársasági tanács tagja bejelentette, DJAKARTA (MTI) Az AP az Antarára hivatkozva jelenti, hogy a közép- jávai Djogdjákartában egy különleges katonai bíróság halálra ítélte Wirjomartono kommunista vezetőt, akinek a vácf szerint része volt Untung alezredes államcsíny-kísérletében. A halálos ítéletet szerdán este hirdették ki. Ez eddig a negyedik bejelentett halálos ítélet február közepe óta. A Reuter a Sinar Haraoan című indonéz napilap csütörtöki jelentését ismerteti, amely szerint az indonéz kormány elhatározta valamennyi külföldi iskola bezáratását és hogy Koszigint meghívták Jemenbe, és hogy a szovjet kormányfő a meghívást elfogadta. El Sukeiri egyórás látogatást tett Kosziginnél r. Kubbeh Palotában. A találkozóról nem adtak ki közleményt, de a Palesztina Hangja rádió közölte, hogy El Sukeiri öt nontból álló kérelmet terjesztett a szovjet kormányfő elé. Ezeket a pontokat a rádió ezerint ma még nem lehet ismertetni. A rádió hangsúlyozAz egyiptomi lapok, a szovjet kormányfő látogatása idején úgyszólván minden nap vezércikkekben méltatták Nasszer és Koszigin találkozójának eseményeit. Csütörtökön az A1 Ahram a forradalmi kezdeményezésről ír: a Szovjetunió és az EAK egyetért abban, hogy nemzetközi síkon méltó választ kell adni a reakciós és kolonialis- ta erők manővereire: a lap ugyanakkor rámutat arra. hogy a találkozó a béke vé- delmezésének útján is fontos mérföldkő. A kommentárok cáfolatokat is tartalmaznak: így a Gum- hurija megcáfolja a nyugati államosítását. Mint a hírügynökség rámutat, ez az intézkedés főként a kínai iskolákat érinti. Kuala Lumpurból keltezett jelentésében a Reuter Tun Abdul Razak malaysiai miniszterelnökhelyettes megnyilatkozásáról számol be. A miniszterelnökhelyettes Sara- wakban tett rövid látogatását megszakítva tért vissza a malaysiai fővárosba, hogy előkészítse találkozását Adam Malik indonéz külügyminiszterrel. Megérkezésekor közölte, számít rá, hogy egy-két napon belül megkezdődnek az indonéz-malaysiai tárgyalások. ta. hogy ez volt az első kapcsolat a Szovjetunió, és a palesztinai felszabadítás! szervezet között. Koszigin megértéssel fogadta a szervezet elnökének expozéját, s kifejezte szolidaritását a palesztinai arab nép iránt. El Sukeiri megmagyarázta a szervezet tevékenységét, a palesztinai menekültek táborainak nehéz körülményeit és hogy miért tartják Izraelt imperialista támaszpontnak a Közel Keleten. sajtónak azt az állítását, hogy a Szovjetunió tengerészeti támaszpontot kért volna az EAK-tól, és hogy tárgyalást javasolt volna a Szíriái forradalmi erőkkel, a Szíriái Kommunista Párttal. Mint a lap írja a Szovjetunió nem kolo- nialista és nem agresszív ország, s nincs szüksége támaszpont politikára, az EAK pedig nemzeti függetlenségi politikát folytat, és nem engedi meg területén külföldi csapatok jelenlétét. Ami a szíriai feltételezést illeti, a lap rámutat arra, hogy Koszigin látogatását még a legutóbbi szíriai fordulat előtt határozták el, és nyilvánvalóan nem tűzhették napirendre ezt a kérdést. LEUVEN (MTI) Leuven, az ősi belga egyetemi város megszállt területre emlékeztet. A nyelvi zavargásokat követően háromszáz rohamrendőr rója a szűk utcákat. A harmadik egymást követő este, hatszáz flamand diák masírozott át a középkori városközponton. Petárdákat robbantottak és ütemesen A Biztonsági Tanács ülése NEW YORK (MTI) A Biztonsági Tanács rhode- siai vitájában Arthur Goldberg, az Egyesült Államok állandó ENSZ-képviselője ismét pártját fogta a brit kormánynak. Az amerikai küldött gyakorlatilag elutasította Nigéria, Mali, és Uganda közös határozati javaslatát, amely szorgalmazza, hogy Anglia szükség esetén erőt alkalmazzon a törvénytelen Smith-rendszer megbuktatására. Pedro Berro Uruguay-) megbízott hangoztatta, hogy a Smith-rendszer ellen életbe léptetett eddigi intézkedések nem hozták meg a kívánt eredményt, s indítványozta, akadályozzák meg a Salisbury-! kormány üzemanyagella- tását, és szakítsanak meg vele mindenféle gazdasági kapcsolatot. Frank Corner (Üj-Zéland) teljes mértékben támogatta amerikai kollégájának felszólalását. Akira Macui (Japán) arról biztosította a tanácsot, hogy Japán résztvesz a gazdasási szankciók végrehajtásában, de azt ajánlotta, hogy ne folyamodjanak „elsietett intézkedések” megtételéhez, s mindenképpen bátorítsák a viszály békés megoldását, A Biztonsági Tanács folytatja a rhodesiai vitát. kiabálták, hogy ki kell zárni az egyetemről a francia ajkú diákokat. A rendőrség magasnyomású tűzoltófecskendőkkel, gumibotokkal verte szét a felvonulókat, akik közül egy súlyos fejsérüléseket szenvedett. Még a közelharc alatt Is kiáltozták: „Vallonok, kifelé!” „Suenens: Barabás!” Ez az utóbbi Joseph Suenens belga bíboros hercegprímásra vonatkozott. Sötét titkok 1945 februárjában egy éjjel „különleges rendeltetésű” vonat érkezett az eldugott Dorndorf német városka pályaudvarára. A szerelvény kct személykocsiból és 24 leplom- bázott tehervagonból állt. Még mielőtt befutott volna, az állomást körülvették az SS-legények. ök rakták ki a vagonokat is. A kirakott ládákat és zsákokat, mint utóbb kiderült, a „Kaiseroda” kálibányába (Türingia) küldték. A nácik itt, 800 méter mélyen, rejtették el a rablott javakat, számítva a „rossz napokra.” Szóba került az „Olga” akció végrehajtása is. Ezt a főnevet adták annak a tervnek, hogy Tonasthallban nagy földalatti bunkert építenek Hitler, a Wehrmacht- főparancsnokság s „a párt és az ipar vezetői” számára. Ebből az óvóhelyből akart a náci vezetőség kiilön-tárgyaláso- kat folytatni az angol—amerikai képviselőkkel. A titkos kincstárt, a leendő óvóhelytől mindössze 40-km-re létesítették. A buchenwaldi koncentrációs tábor foglyai építették a földalatti kincstárat, „különleges” SS-parancsnokság felügyelete alatt. Ebben a „különleges parancsnokságban” a birodalmi bank tisztviselői ts helyet foglaltak, Emil Puhl alelnök vezetésével. A munkálatok 1944 decemberében kezdődtek és 1945 március végén fejeződtek be. Ez alatt ezer meg ezer láda drágakövet és aranyrudat rejtettek el a bánya járataiban és aknáiban. Az építkezés folyamán és utána a foglyokat tervszerűen megsemmisítették. De a hitlerista Németország végórája könyörtelenül közeledett, s néhány fogoly életben maradt. ök jelentették azután, hogy a „Kaiseroda” bányában náci titkos kincstár van. George Patton amerikai tábornok „A háború, amilyennek láttam” című könyvében ezt írja erről: „Eddy telefonon közölte, hogy a 90. hadosztály Mőrkehrsben megtalálta a német aranykészletet. Körülbelül egymilliárd dollár értékű értékpapír már előkerült, és az arany feltehetőleg egy alagútban, acélajtó mögött van. Utasítást adtam, hogy robbantsák fel az nyomában ajtót. A 90. hadosztály parancsnoka csakhamar közóite, hogy megvannak az első becslések az arany értékéről. Az adatokat igyekeztünk titokban tartani. Az ajtó felrobbantása után Eddy a már említett értékpapírokon kívül 4500 darao, egyenként 35 font súlyú aranyrudat talált. Ezek értéké kb. 57 600 000 dollár lehetett.” Eisenhower, az Egyesült Államok hadseregének főparancsnoka nem akart hinni a hímek. Elhatározta, hogy személyesen megtekinti a kincset. 1945. április 12-én Eisenhower. Patton és Bradley megérkezett a kálibányába. Ott volt Bennstein, az amerikai titkos szolgálat ezredese. aki beosztottjaival éjjelnappal mérte az aranyat, osztályozta az órákat, az aranv- és ezüst tárcákat és a drágaköveket. A helybeli lakosoktól sok érdekes dolgot tudhattunk meg. Egy Strohm nevű lakos, aki Mőrkehrsben élt és a bánya helyén épült Werra kálikombinátban dolgozik, a következőkre emlékszik visz- sza: „Áprilisban szállították el a kincseket. Már előbb máshová telepítették azokat, akik a bánya közelében laktak. Aa aranyat az amerikaiak rakták gépkocsikra. Az egész idő alatt katonai repülőgépek keringtek a levegőben. Elkísérték a megrakott gépkocsikat is. Az oszlop Majna-Frank- furt irányában indult el.” „Egészen nyilvánvaló, hogy az SS aranya a Pentagon sasfejeibe került”, — állapítja meg a Junge Welt című lapban Julius Mader, az ismert publicista. Mint Mader írja, 1945. október 3-án a New York Times egy kis hírt közölt. Ebben az állt, hogy „Rotterdamba repülőgépen jelentős mennyiségű, Németországban zsákmányolt arany érkezett. Az aranyat azután megfelelő óvintézkedések kíséretében elszállították az Egyesült Államokba”. „Nagyon is lehetséges, — hangsúlyozza Mader —, hogy a Pentagon az SS véres aranyával finanszírozta és finanszírozza az új tömegpusztító technika gyártását.” A. B. Űjabb halálos ítélet Indonéziában Diákok én rendőrök közelharca Csoportosulási tilalom a belga egyetemi városban A kairói sajtó fontos megállapításai Megint Ruby-per Gennagyij Sxavieaev Tengeralattjáróval a világ körűi AUSTIN (Texas) (MTI)) A texasi bűnügyi fellebvi- teli bíróság szerdián újabb tárgyalást tűzött ki a halálra ítélt Jack Ruby perében. A bíróság most a szakértői véabban fog döntést hozni, hogy Ruby, aki megölte Os- waldot, Kennedy állítólagos merénylőjét, a nalálos ítélet kimondása óta szenvedett-e olvan szellemi károsodásokat, amelyek az ítélet végrehajtáverdiktet, ennélfogva elvetette a védelemnek a vádlott elmeállapotára vonatkozó érveit. Razin tudja, hogy a fecskék „beszélgettek”.. Ezek az állatkák adnak ilyen sajátságos hangokat. De miért tűntek el ilyen váratlanul? Borisz a műszereket nézi, hallgatózik — és valahol, nagyon messze, talán ezer versztányira, hajócsavarok egyenletes dübörgését hallja. A képernyőn a kör elgörbül, s újabb hullámvonalak jelennek meg. Gélpont! Razin megállapítja az időt. Osztályozza a célt, és lenyomva egy gombot, közli a központi poszttal: — Tengeralattjáró. Peleng 227. — S hozzáteszi: amerikai atomtengeralattjáró. A következő pillanatban riadót fújnak. A hangszóróból felhallatszik a parancsnok hangja. — „Most állapítják meg az irányt és a sebességet” — gondolta Razin, és tovább figyeli a műszerek mutatóit. A tengeralattjárók közelednek egymáshoz. A csavarok okozta zaj lassan növekszik. „Miért nem térünk ki?” — villant fel Razinban az aggódó gondolat, de azonnal meg js nyugtatja magát: a parancsnok természetesen ismeri a helyzetet. Nem hiába mondta a flottaparancsnok, hogy a hajó parancsnoka tapasztalt tengerész. A zaj állandóan növekedett. A peleng hirtelen változni kezdett. De még mennyire! A szembejövő tengeralattjáró hajtócsavarjának ritmusa erősödött. A hajó éles fordulatot vett, majd sebességét növelve más irányba elhúzott. A zaj meg sokáig hallatszott. Razin elsőosztályú tizedes még egyszer gondosan lehallgatta a környező térséget, és jelentette a központi ügyeletnek: — 22 óra 5 perc. A horizont tiszta. Moszkvai idő! A világ körüli út során a legénység 19 tagja a tengeralattjárón ünnepelte a születésnapját. Az első ünnepelt az egyik alosztály parancsnoka, Jevgenyij Alekszandrovics volt, akinek tiszteletére a hajó 31 méter magasságra emelkedett fel az ünnepelt korának megfelelően. Ezt rádióban közölték a többi hajóval. Maga az ünnepelt ezalatt a központi ügyeletén teljesített szolgálatot, s így mindenki felköszönt- hette. Amikor a mélységmérő mutatója 31 méternél megállt, a hajóparancsnok felköszöntötte Jevgenyij Alekszandrovicsot, s egy celofánba csomagolt pezsgősüveget nyújtott át neki. A megilletődött és kipirosodott ünnepelt alig győzte viszonozni a baráti kézszorításokat. Ezen a napon reggeli ébredéskor észrevettem, hogy szomszédom, Igor Konsztanti- novics Gromov elsőosztályú kapitány, szemét a fülke mennyezetére függesztve, erősen koncentrálva gondolkodik valamin. Megörültem, hogy vegre láthatom Igor Konsztan- tlnovicsot. A tengeralattjáró természetesen nem nagyváros, de valahogy sose tudtam találkozni GromowaL Napokon át járkált a szelvényekben, nem mulasztott el egyetlen tanácskozást, egyetlen ülést sem. Gyanítottam, hogy minden röplap az ő közvetlen közreműködésével készül, hogy ő foglalkozik a kérdezz-felelek Játékok szervezésével és készíti a rádióújságot. Általában csodálatosan mozgékony és kimeríthetetlen energiatartalékkal rendelkező ember volt. Most pedig itt van a kajütben. Valami szemmel láthatóan rendkívül foglalkoztatja. — Min tűnődik, igor Konsz- tantinovics? — Verset költők, Korecki.) főhadnagy 25 éves. És hol? Az óceán kellős közepén. Igen kellemes mélységben. Elképzelhető. hogy ilyen esetben az ünnepeltet valamiféle elcsépelt prózában üdvözöljük? Ebéd alatt a társalgóba ünnepélyesen behoztak két tortát. Az egyiket az ünnepel t- nek, a másikat a tiszteknek. Akár hiszik, akár nem, bejárhatják Moszkva valamennyi édességboltját, de ilyen tortát nem találnak. A tortákat az asztalra helyezték, és Igor Konsztantinovics felállva helyéről, szavalni kezdte az üdvözlő verset. A vers tetszett. Fergeteges taps zúdúlt fel! Valószínű hosszú időre megjegyzi ezt a verset Alekszandr Koreckij, az ünnepelt. Attól a naptól kezdve minden ünnepelt egy tortát kapott. IV. Befutottunk az Egyenlítő övezetébe. Ez viszonylag keskeny sáv az Egyenlítő mindkét oldalán. Legjellemzőbb sajátossága, hogy itt úgyszólván soha sincsenek viharok. Valóban, ezekben a napokban a periszkópon át állandóan szélcsendes, sima víztükröt láttunk. Megjegyzendő, hogy hajónkon a meglehetősen ritka periszkópozás valóságos eseményszámba ment. Még azok is türelmetlenül várták a periszkóo felbocsátását, akiknek szolgálati beosztásuknál fogva semmi közük sem volt a mé'ység- ből történő optikai „kukucskáláshoz”. Tökéletesen meg lehet érteni, hogy az ember, aki mondjuk egy hónapot tölt a víz alatt, látni szeretné az eget, a tengert, a fölötte levő világot. sát befolyásolhatják. 1964-ben a texasi esküdt- lemények meghallgatása után szék már kimondta a „bűnös” (Folytatjuk )
