Nógrád, 1966. május (22. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-19 / 117. szám

2 nograd 1966 május 19. csütörtök Tüntetés Johnson ellen Saigonban szervezkednek a buddhisták NEW YORK (MTI) Johnson elnök, aki kedden Chicagóba érkezett, hogy részt vegyen a Demokrata Párt pénzügyi alapjainak növelé­sét célzó hagyományos ebé­den, beszédet mondott. A vá­rosba érkező amerikai elnö­köt tüntetők fogadták, akik tiltakoztak az Egyesült Álla­mok vietnami agressziója miatt. A „Diákok a demokra­tikus társadalomért” szerve­zet tagjai és a vietnami há­ború megszüntetéséért harcoló chicagói bizottság tagjai pla­kátjain a következő jelszavak voltak olvashatók: „Azonnal hozzák haza az amerikai ka­tonákat Vietnamból! Ausch­witz, Dachau, Vietnam!” Johnson beszédét főleg a vietnami problémának szen­telte. Ismételten kormánya békés szándékait hangoztat­ta és kijelentette, hogy az amerikai nép előtt álló út nehéz lesz. Az Egyesült Álla­mok azonban nem hátrál meg. Majd elismerte, hogy csupán ebben az évben Vi­etnamban 1705 amerikai vesz­tette életét. DA NANG (MTI) A Da Nang közelében állo­másozó, s a dél-vietnami 51. ezredhez tartozó műszaki zászlóaljaktól szerdán reggel 20—25 teherautón mintegy 700—800 katona érkezett a városba a kormányellenes csapatok támogatására, és a Da Nang-i központi buddhista pagoda védelmének megerő­sítésére. Ebben a pagodában adtak helyet a felkelő kor­mánycsapatok parancsnoksá­gának, és hír szerint ide me­nekült Nguyen Van Man, Da Nang-i polgármester is. A pa­godához vezető úton felsora­kozott kormányhű tengerész­gyalogság kísérletet sem tett arra, hogy megállítsa a fel­kelőket szállító teherautókat, úgyhogy az abból kiszállt katonák fegyvereikkel együtt ■ azonnal elhelyezkedtek a vé­dőállásokban. Ugyanabban az időpontban, amikor az új megerősítés el­foglalta állásait, Da Nangba érkezett az első hadtest fő­hadiszállására Ky miniszter- elnök. Érkezésének hivatalos magyarázata az első hadtest új parancsnokának, Cao ve­zérőrnagynak a beiktatása volt, de ezúttal magasrangú tisztekből álló nagyobb számú kísérettel érkezett, mint né­hány nappal ezelőtt. Saigonban szerdán két na­pos éhségsztrájkba kezdett 20 buddhista pap, köztük a buddhista intézet 10 vezető­je, élükön Thich Thien Minh buddhista ifjúsági vezetővel. Éhségsztrájkjuk megkezdése­kor szertartást rendeztek a buddhista intézet központi pa­godájában, amely körül több száz buddhista hívő gyüleke­zett. A Da Nang-i buddhista papok kedden kezdtek éhség- sztrájkot. Saigonban a buddhisták szervezkednek. Újra mozgósít­ják „a halál önkénteseinek” csoportjait. A fiatalok tünte­tésekre gyülekeznek, de veze­tőjük Thich Thien Minh egye­lőre lebeszélte őket szándé­kukról, kijelentve, hogy még nem érkezett el az ideje a tüntetéseknek. A Dél-vietnami Felszabadí­tó Hadsereg katonái szerdára virradó éjjel aknavetőkkel támadták Soc Trang repülőte­rét a Mekong deltájában, 155 kilométernyire Saigontól dél­nyugatra. Az amerikaiak a veszteségeket, valamint a tá­maszponton levő repülőgépe­ket ért károkat csekély­nek minősítik. Dél-vietna­mi közlés szerint a delta­vidéken egy másik ponton, Bac Lieu tartományban he­ves összecsapásra került sor a kormánycsapatok és a szabad­ságharcosok között. A harcba a dél-vietnami légierő is be­avatkozott. Tovább tart az angol tengerész-sztrájk LONDON (MTI) Az angol tengerész-sztrájk harmadik .napjának hajnalán még nem rajzolódik ki a kon­fliktus megoldásának semmi­féle lehetősége. A felék ál­láspontja még inkább meg­merevedett, s a hatóságok at­tól tartanak, hogy a rakodó- munkások szolidaritási sztrájkba lépnek Londonban. Jelenleg a 2500 hajóból ál­ló kereskedelmi flotta több mint 300 egysége vesztegel a dokkokban, s a 62 500 tagot számláló országos tengerész- szakszervezet több mint tíz­ezer matróza tartózkodik szá­razföldön. Máris súlyos torlódásokat okoznak a kikötőkben az el­hagyott teherhajók. Jelen pillanatban a kor­mány még közvetlenül nem avatkozott be a konfliktusba, de kilátásba helyezte, hogy haditengerészeti egységekkel fogja kivontatai a kikötőből a tétlenségre kárhoztatott ke­reskedelmi hajókat, ha a rak­partok hozzáférhetetlenné válnak külföldi hajók számá­ra. A gazdasági helyzet rom­lása máris arra késztette a kabinetet, hogy leállítsa a hús és az élő állat export­ját. Fred Peart, mezőgazda- sági miniszter felszólította az élelmiszeripari szövetség ve­zetőit, hogy ne növeljék az árakat. Ilyen értelmű felhí­vással fordult a gyümölcs- és főzeléktermelőkhöz. illetve importőrökhöz. Indonézia nem ragaszkodik a népszavazáshoz A Biztonsági Tanács ülése Az ENSZ Biztonsági Ta­nácsa ülésén a rhodesiai vita első napján öt afrikai és két ázsiai küldött szólalt fel. Az afrikai delegátusok nyomaté­kosan hangoztatták, hogy nem törődnek bele a „kesztyűs kéz” politikájának folytatódá­sába, s követelték Angliától a fajüldöző dél-rhodesiai kor­mány erőszakos megdöntését. Dél-Rhodesia teljes gazdasági elszigetelését. Afrikai részről a határoza­ti javaslatot S. O. Adebo ni­gériai küldött terjesztette be: Anglia, amely felelős a ki­alakult helyzetért, Dél-Rho- desia területén használjon fegyveres erőt a szakadár kormány megdöntésére, a brit hadsereg segítségével Dél-Rhodesiát gazdaságilag szigeteljék el, s minden ENSZ-tagállam — főleg Dél- Afrika és Portugália — le­gyen eleget a kötelező jel­legű szankcióknak. Emellett — követelte az Uganda és a Mali által is aláirt hatá­rozati javaslatában a nigériai delegátus — a londoni kor­mány kezdjen tárgyalásokat a dél-rhodesiai afrikai veze­tőkkel egy népképviseleti kor­mány megalakítása céljából. Adebo azt Is kijelentette, hogy az afrikai országok nem egyeznek bele a fenti határo­zati javaslat „felhígításába", s nem hajlandók szavazatuk­kal támogatni olyan fajta mó­dosítást. amely a határozat! indítvány lényegét érintené. Pakisztáni jegyzék Indiához Pakisztán tiltakozó és „fi­gyelmeztető” jegyzéket inté­zett az indiai külügyminisz­tériumhoz. amelyen Indiát tette felelőssé egy kasmírt In­cidens miatt. Az UPI hírügy­nökség jelentéséből nem tű­nik ki, hogy a jegyzékben felemlített incidens, araelv nemrég Kasmír pakisztáni ré­szén történt, s amelynek so­rán egy polgári személy éle­tét vesztette, milyen termé­szetű volt. A pakisztáni jegyzék „pro­vokatívnak" nevezi Indira Gandhi indiai miniszterelnök egyik beszédét, amelyben azt hangoztatta. ' hogy országa kész erővel fellépni akár Pa­kisztánnal, akár Kínával szemben, ha háborúra kény­szerül. KUALA LUMPUR (MTI) A malaysiai kormány hiva­talosan bejelentette, hogy felkérték Tun Abdul Razak rrún iszterelnökhel yettes t, tár­gyaljon a malaysiai válság bé­késmegoldásáról Adam Malik indonéz külügyminiszterrel. Is­meretes, hogy Indonézia tud- tul adta szándékát, külügy­miniszteri szinten minél előbb tágyalásokat akar kezdeni Malaysiával Az ausztráliai rádió idézi Adom Malik szavait, amelyek szerint a tárgyalásokat nem aíkarja előzetes feltételek meg­szabásával veszélyeztetni, és A technikailag kitűnő atom­tengeralattjáró iránti bizalom érződött ki a legénység min­den egyes tagjának szavaiból. Hatalmas távolságot kellett megtenni, de a távolság, mint például az előbb említett Tri­ton útja alkalmával, itt nem jelentett öncélt. A Triton útja szenzációhajhászás, a fölény fitogtatása volt, hogy ennek révén az imperialista erőpoli­tika bajnokai diktálhassák fel­tételeiket az akkor küszöbön álló kormányfői értekezletnek. Mellesleg ekkor történt az U—2 Szovjetunió feletti dics­telen kémrepülése is. Az atomhajók legénysége jó! tudta feladatát: az akciót nem önmagáért hajtják végre, hanem azért, hogy megold­hassanak, és feldolgozhas­sanak egy sor harci és po­litikai feladatot. Az út során a tengerészek különböző kö­rülmények között vizsgálták a gépezetek működését, elemzé­seket készítettek, bizonyos eredményeket foglaltak ösz- sze, tapasztalatokat gyűjtöt­tek. A lehetőség adva volt. hiszen nem gyakran nyílik alkalom az összes éghaHati és hidrológiai övezet áthajózásá­V8. Nem mondhatnám, hogy a haló belsejében szűkén lettünk volna. Az a tóm tengeralattjáró egyszerűen paradicsom a Die­sel-motoros tengeralattjárók­nem ragaszkodik ahhoz sem. hogy a borneói államokban népszavazást tartsanak. A malaysiai kormány szer­dai üléséről kiadott közle­mény szerint Kuala Lumpur, ban örömmel üdvözölték In­donézia kinyilvánított szándé­kát, kiváltképpen azt, hogy Indonézia nem követel nép­szavazást Észak-Borneóban, és „az Indonéz népet nem há­borítaná fed, ha ezek az ál­lamok megmaradnának a Malaysia Államszövetség ke­retében”. Ezért a malaysiai kormány hajlandó hozzájá­rulni az azonnali tárgyalá­sokhoz. hoz képest. Ugyanekkor azt sem állíthatnám, hogy túlságo­san tágasan voltunk. A huza­mosabb tartózkodáshoz bizo­nyos mértékig megvolt a ké­nyelem, de hát mi volt ez a megszokott, normális életkö­rülményekhez képest! A koszt, a tengervízből nyert ivóvíz kitűnő, ízletes volt. A belső hőmérsékletet valamennyi szélességi fokon körülbelül azonos szinten tar­tották, s a mélységben teljesen simán siklott hajónk. Látszó­lag tehát ideális feltételek voltak. Persze az embernek nemcsak ételre, italra és al­vásra van szüksége. Időnként fel kell emelnie a fejét, látnia kell a csillagokat. Csillagok pedig nem voltak a fejünk fölött. Hetekig nem látni az eget, nem tréfadolog, és nem könnyű kibírni. Számítsuk még ehhez azt az óriási távol­ságot, amely elválasztott, ben­nünket a hazától, a hozzátar­tozóktól, az Ismerős és isme­retlen emberektől, a megszo­kott, kedves helyektől. S kép­zeljék el mindezt az óceán­ban, nem a felszínen, hanem a mélységben. Gondoljanak arra is. hogy az óceán mindig óceán marad, lehet barát, de lehet ellenség is. S ekkor megértik, hogy ilyen körül­mények között nagy, talán a legnagyobb szerepet nem a Megállapodás a FIAT és Lengyelország között ROMA Értesülések szerint jelentős megállapodást szignáltak Varsóban a FIAT olasz gépko­csigyár képviselői és a len­gyel külkereskedelem és gép- kocsiípar vezetői. A megálla­podás értelmében —, amely megállapodás szerves része az olasz—lengyel árucsereforgal- mi egyezménynek — a Var­só közelében levő Zeran gép­kocsigyár a jövő évtől kezdve megkezdi a 1300 és az 1500 tí­pusú FIAT gépkocsi gyártását, s a Zeran gépkocsigyár éven­te több mint 50 000 FIAT-gép- kocsit állít elő. kényelem, hanem a pszicholó­giai tényező, a lelkierő, az ügy hasznosságába és szüksé­gességébe vetett meggyőződés tölti be. Voltak komolyabb gondok is. Nem árulok el titkot. ha elmondom, hogy az egész vi­lág tele van szórva az Egye­sült Államok tengeri és légitá­maszpontjaival. Vannak ame­rikai támaszpontok Spanyol- országban és Izlandon, Japán­ban és a Hawaii-szigeteken, sőt Nagy-Britanniában is. Skóciában van a Holly Loch öböl, amely szó szerinti fordításban „Szent-öblöt” je­lent. Meg kell mondani, hogy azok az események, amelyek itt lezajlottak, semmiféle szent dologhoz nem kapcsolódtak. 1961 márciusában az öbölben az Egyesült Államok atlanti- óceáni flottájának egyik atom- tengeralattjáró-kötelékét he­lyezték el, Az amerikai repülőgéphor­dozó és más csatahajók részt vesznek a vietnami nép elleni véres agresszióban. Támadá­saik után újabb erőgyűjtésre a Fülöp-szigetekre. Okinawá- ra térnek vissza. Az egész vi­lágon szétszórt amerikai csa­tahajó-egységek a feszültség élezésére törekvő amerikai imperialista erők eszközéül szolgálnak. Ezt a feszültséget nyomban megéreztük, amikor nagyrit­Gennagyíj Ssavicsev Tengeralattjáróval a világ körül A Bonin-sxiget titka Rejtélyek Titidzima Réges régen elmúlt az az idő, amikor a hajók eltűnését a ten­geren az emberek azzal ma­gyarázták, hogy „lecsúszott a föld pereméről” vagy „tengeri szörny karmai közé került”. Amióta Magelián körülhajóz­ta a földet, nem hittek többé az ilyen mesékben. Nemrég azonban a Csendes-óceán nyu­gati térségében különös eset történt egy japán koráll-ha- lászhajóval. A hajó nyomtala­nul eltűnt. Mintha csak a ten­ger nyelte volna el. A jelentés a hajó és legény­ségének eltűnéséről meglehe­tősen szűkszavú volt. A hajó­ról adott utolsó közleményben az állt, hogy az egyik legesleg­titkosabb „amerikai támasz­pont vizein tartózkodik”. A japán biztonsági szolgálat azt állította jelentésében, hogy a hajót a Bonin-szigetcsoport- hoz tartotó Titidzima-szigetek­nél valószínűleg az Egyesült Államok haditengerészeti flot­tája tartóztatta fel. A bizton­sági szolgálat jelentésében nem nevezte meg a japán ha­jót. Legénységének sorsa mind a mai napig Ismeretlen, bár senki sem beszél arról, hogy elpusztult. Pillanatnyilag egyetlen ja­pánt vagy külföldit sem en­gednek a Pentagon külön en­gedélye nélkül a Bonin-szige- tekre. Nem engedik oda álta­lában az Egyesült Államok polgárait sem. Különösen ébe­ren őrzik Titidzima- és Ha- dadzima-szigetét, az őrizet azonban mégsem olyan szigo­rú, mint a közeli Volkano-szi- getcsoport Iodzima-szigetén. Itt egyáltalán senkit sem en­gednek a parti vizekre. A titokzatosság oka, hogy Iodzimán óriási mennyiségű atombombát őriznek. Az atom­bombák a 7. amerikai flotta hajóinak és repülőgépeinek fegyverzetéhez tartoznak. Ez a flotta jelenleg véres háborút visel Vietnamban. Oklnawával és Guammal — az Egyesült Államok két másik csendes­óceáni atomraktárával együtt — Bonin-szigete úgynevezett nukleáris háromszöget képez. Mindössze 500 mérföld vá­lasztja el Tokiót a háromszög egyik csúcsától —, a Bon in­szigetcsoporttól. Ez a veszedel­kán vizuális orientáció végett periszkóp-magasságig merül­tünk fel. Emlékszem, hogy egy ha­jónk periszkóp-magasságra emelkedett. Közeledett a haj­nal, de még sötét volt. A hul­lámok gyengéden ringatták hajónkat. Az volt az érzésünk, hogy űrhajón száguldunk a sötét kozmoszban. Ezt az Il­lúziót azonban rádiósunk na­gyon is földiesen hangzó kiál­tása oszlatta szét: Amerikai repülőgép a levegőben 1 Behúztuk a periszkópot és a tájékozódó műszereket, s ide­jében a mélységbe süllyed­tünk. Nem azért tettük ezt, mintha megijedtünk volna az amerikai felderftő-géptől. Nem volt mitől félnünk. Mi a nemzetközi hajózási szabályok szigorú betartáséval utaztunk. Azért merültünk a víz alá, hogy ne ébresszük fel az im­perialisták tengeralattjáró­elhárításának étvágyát. Ha már az amerikaiak éjjel-nap­pal fáradhatatlanul gyakorol­ják magukat a tengeralattjá­ró-elhárításban. egy atomten­geralattjáró felfedezése óriási fogás lenne számukra. A pa­rancsnokság tehát úgy döntött hogy megfosztja őket ettől az élvezettől. Kissé elébe vágva a dolgok­nak, elmondom, hogy kötelé­künk az úton több ízben talál­kozott amerikai repülőgépek­kel és amerikai hajókkal. Az atomtengeralattjárókon min­den esetben időben megtették a szükséges intézkedéseket, éberen figyelték az amerikai repülőgépek és hajók mozdu­latait. Szakembereink mesteri­en oldották meg feladatukat. A tompított fényű irányító és Hadadzima körül mes közelség érthetően ag­gasztja a japán népet. Minden titkolózás ellenére olyan hírek szivárogtak To­kióba, hogy feltehetően a Bo- nin-szigeteknél atommeghaj­tású amerikai tengeralattjárók állomásoznak. Ha hinni lehet a hivatalos amerikai forrásod­nak, akkor a 7. flotta tenger­alattjárói, amelyek gyakori lá­togatókká váltak Szaszeboban és Jokoszukában, a két kikö­tőbe való befutás előtt nuk­leáris robbanótölteteiket ott­hagyják valahol a japán szá­razföld határai előtt. Esetleg Okinawán, vagy Guam tá­maszponton. Persze az ameri­kaiaknak az a véleményük, hogy mindkét támaszpont túlsá­gosan messze van Japántól, és a búvárhajók túlságosan so­káig is maradnak fegyvertele­nek miközben megteszik az utat támaszpontjuk és a ja­pán-szigetek között. Japánt eddig csupán Nautilus osztá­lyú búvárhajók, vagyis máso­dik vonalbeli tengeralattjárók keresték fel, s az amerikai pa­rancsnokság egyelőre belenyu­godott ebbe. Mostanában azon­ban egyre gyakrabban látni japán kikötőkben atommeg­hajtású búvárnaszádokat, ame­lyek az Egyesült Államok ten­geralatti flottájának fő erejét képezik. A tengeralattjárók új állomáshelyéül tehát Bonin- szigetét akarják felhasználni, amely mindössze 500 mérföld­re esik déli irányban Tokió­tól. A nukleáris gyűrű egyre jobban a japán-szigetek tes­tére szorul. Nincs kizárva, hogy idővel az amerikaiak ezt az 500 mérföldet is túlságo­san nagy távolságnak találják, és a nukleáris robbanó töl­tettel ellátott Polarisokat köz­vetlenül Szaszeboba, vagy Jo- koszukába vezénylik. A korállhalászatra indult ja­pán hajó és legénysége titok­zatos eltűnése ismét eszébe juttatta a japánoknak a nuk­leáris háború veszélyét. A hi- rosimái és a nagaszaiki tragé­diát túlélt japánok nem akar­nak belesodródni a Pentagon nukleáris kalandorpolitlkájá- ba. Sz. I. fülkében halványan dereng­tek az orientációs rendszer in­dikátorai, amelyeken ragyogó, fényes pontok zárt kört képez­nek. A lelépő ügyeletes be­mondta a sebességet, a mély­séget, az irányt, az összekötte­tés rendszerét. — A horizont tiszta, — mondja végül és aláírja a hajónaplót. Az óceáni mélységben csend volt, Itt-ott valami sercegett, majd enyhe recsegés hallat­szott, de Razin tudta, hogy ezek az elkerülhetetlen zava­rok. Nem első esztendeje ül fülén ilyen hallgatókkal, ilyen képernyő előtt. Megtanulta, hogy az alig hallható zajok­ból és a műszerek állásából hogyan lehet pontosan meg­határozni a hajók osztályait Razin feltette a fülhallga­tót és beállította a keresőgom­bot. Valami csipogott. Az őr­vezető megfeszítette hallóérzé­keit, kitűnő hallása volt, mint minden rádiósnak, és halk, füttyöt hallott: „Csvir”. Borisznak hirtelen különös érzése támadt: mintha tavasz lenne, erdőben, napsütötte ré­ten sétálna. Szinte hallja a nyírfák levelének susogását. Az erdő mélyén kis madár csipog. — Csvir! És hirtelen jön a válasz — nem az erdőből, hanem a fül­hallgatóból. — Tiu-u-u. . Rá a következő, egy hanggal ma­gasabban. S ez így tart né­hány percig. Egy jól összeszo­kott énekkar különböző hang­színezettel fütyül. A következő pillanatban egy átható, harso­gó füttyszó véget vetett az egész koncertnek. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom