Nógrád, 1966. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-27 / 98. szám
4 NŐGRAD 1966. április 97. szerda A munka minősége és eredményesség Elbizakodottság nélkül Műszaki tanácskozás a Nógrád megyei Építőipari Vállalatnál Az már a negyedév utolsó az alaphangja. Az első ne- meg kell becsülniük, óvniuk napjaiban is látszott, hogy a Nógrád megyei Építőipari Vállalatnak, a tavalyi kugyedév eredményeiért méltán társaik kezemunkáját is. mondott köszönetét minden munkásnak és alkalmazottdarc után sikerült rendeznie nak bevezető beszédében a sorait. Sőt, az előzetes számok a terv túlteljesítéséről Ami a vállalat műszaki vezetőit illeti, minden lehetőt elkövetnek, hogy az építkevállalat igazgatója, majd be- zések zavartalan tevékenysészámolójában a főmérnök, s tudósítottak. A kezdeti, óva- felszólalásában az Építőipari tos becslésekre aztán ala posan- rádupláztak a végle gét előmozdítsák. Ezt szol gálja az az intézkedés is, Főigazgatóság képviselője. De melynek értelmében a műmind a főmérnöki referátum- szaki előkészítést a főépítésből, mind a felszólalásokból vezetőségek hatáskörébe hekiderült: elbizakodottságra lyezték át. A cél: lecsökkenges adatok, amelyeket nem kevés örömmel vettek tudomásul vezetők és munkások egyaránt. Tény, hogy az ideihez hasonló, kedvező téli idő- szítésre lesz szükség ahhoz, a lehető legjobban kiszolgál- járás ritkán fordul elő, de hogy a vállalat dolgozói az első negyedévhez méltóan folynincsen ok, a feladatok na- teni a távolságot az élőké- gyök, s a legnagyobb erőfe- szítés és kivitelezés között, s első negyedévi feladataikat is régen szárnyalták túl ilyen tassák tevékenységüket. Botmértékben az építők. ni a közvetlen termelő mun kát. Sok a tennivaló annak érHar- ka Miklós főmérnök felhívta dekében is, hogy a központ mincnégymilliós tervét csak- a figyelmet a bérgazdálko- által kidolgozott vállalati nem négymillió forinttal te- dás, a technológiai fegyelem programozás a gyakorlatban tézte meg a vállalat, ezzel néhány még vissza-visszatérő is megvalósuljon. Sajnos, jeazt 111,7 százalékra teljesí- lazaságára. Igen sok szó esett ......................... • " a munka minőségéről, antette. „Soha jobb ne legyen” — mondogatták a minap nál is inkább, mert az új megtartott műszaki tanácskozás résztvevői. Az örömet fokozta, hogy hosszú idő után először béralaptúllépés — a lenleg inkább az a jellemző, hogy a programozás ilyen vagy olyan okokból — rendrendelkezések^ értelmében a re felborul, s ennek súlyos minőség: elsőrendű tényezővé lépett elő az építőipari tevékenység elbírálásában. Alatéli hónapok már-már meg- kulása — javulása, vagy romszokott, makacs követője — lása — érzékenyen befolyáséin keletkezett, a gazdáiké- solja a gazdálkodás eredmé- dás egjteb mutatói körül is nyességét, tehát a nyereségáltalában rendben mentek a részesedés mértékét is. Rákövetkezményei az átadási határidők meghiúsulásában, s a minőség romlásában jelentkeznek elsősorban. Az eredmények és a feladatok tárgyilagos értékelése jellemezte a műszaki taből”, a létszámhiányból is. nak, vissza kell szerezni a A már említett műszaki társszakmák becsületét. Nemtanácskozásnak mégsem az vsak saját munkájukat kell eredmények fölötti örvende- lelkiismeretesen, legjobb tűzés és elbizakodottság volt dásuk szerint elvégezni, de dolgok. Lassan kilábalnak az mutatott: ha az építők jövő- nácskozás vitáját amely el- építőipar „akutt betegségé- re nyereségrészesedést akar- sosorban azt vette szamba, hogy a második negyedévben már mintegy ötvenegy milliós terv teljesítése vár az építőkre. Ez önmagában is sok tennivalót ad munkásoknak, műszakiaknak. Különösen, mert több átadásra Is sor kerül ezekben a hónapokban. A második negyedév jelentősége még inkább megnő azonban, ha tekintetbe vesszük: eredményességén áll vagy bukik, hogyan sikerül a csúcsidőben — júliusban, augusztusban, szeptemberben — egymást követő átadásokkal kapcsolatos feladatokon erőt venni. Az éves munka sikerének záloga — s ez évek óta sokszor bebizonyosodott az építőiparban — az első negyedév. Ezúttal a kezdet: biztató. S hogy ez nem elbizakodottságot, ellenkezőleg, az ittrekedt hibák alapos elemzését, céltudatos intézkedések következetes végrehajtását váltotta ki — erről tanúskodott a műszaki értekezlet — az a folytatásra is kedvező hatással lesz. Hol a kár többi gazdája? Bajnak, kárnak nincs gaz- két hete szerezte meg gép- dája — tartja a közmondás, járművezetői igazolványát — amelynek az a világos értei- személyszállítással bízta meg; me, hogy a felelősség vál- továbbá, mivel a karambol o- lalására ritkán tolonganak az zó jármű kézifékje üzemkép- emberek. Részint ez. részint télén volt. A megyei bíróság a felelősségrevonás nem is ötvenszázalékos kármegosz- túlságosan ritka elmaradása tást alkalmazott; ám — egyes kétszeresen káros követkéz- körülményekre tekintettel — ménnyel jár. A társadalmi B. Jánost csak ezerötszáz fo- tulajdon esetében veszteség rint megfizetésére kötelezte. éri a népgazdaságot — forintban; de gyakran még ennél nagyobb kár sújtja erA fiatalember folyamatosan törleszt. De hol a kár többi gazkölcsiekben. Egy-egy rossz dája?. példa nyomán szárnyra kap Azóta, hogy a rétsági já- az a helytelen következte- rási ügyészség tavaly július- tés, hogy elegendő „fejesnek” ban kártérítési eljárást kez- lenni, munkahelyet változtat- deményezett a Pest—Nógrád ni ahhoz, hogy csupán a leg- megyei Állami Gazdaságok kisebb beosztású személyt Igazgatóságánál, túl sok nem büntessék meg, csak azzal té- történt. Tény: az ügy intéríttessék meg a kárt. Ha ilyesmi hellyel-közzel előforzését nem könnyíti meg, hogy azok közül a személyek dúl, abban kivétel nélkül vét- közül, akik a baleset idején kés a felsőbb ellenőrzés is. az igazgatói, a gépkocsi irá- Majdnem három éve, 1963. nyitói és a gépcsoportvezetői november 25-én közlekedési poszton álltak, egyik sem dolbalesetet okozott a Borsosbe- rényi Állami Gazdaság egyik gozik már Borsosberényben. A pesti igazgatóság azt szefiatal dolgozója, B. János. Az retné, hogy kártérítési ügyáltala vezetett jármű felborult, többen megsebesültek. gyei a borsosberényi gazdaság foglalkozzék: ez viszont sérültek természetesen ez év január 28-i levelében megkapták az SZTK-tól betegállományuk tartamára a arról ir. hogy a iratokat áttanulmányozta. de a felelőst táppénzt, ami összesen négy- nem találja, ezerhatszáz forinot tett ki. Igaz. ami igaz: a borsosA gazdaság fizetett az SZTK- herényiek nak, majd B. Jánostól követelte az egész összeget. A járásbíróság annak idemezőgazdászok, nem jogászok. Nézetünk szerint az ügyet a Pest—Nógrád megyei Állami Gazdaságok jén helyt adott a gazdaság Igazgatóságának kellene végkeresetének, de ítéletét — a re — és sokkal erélyesebben rétsági járási ügyészség fel- — kézbe vennie. Félreértés lebbezési óvása folytán — a megyei bíróság megváltoztatta. A megyei bíróság jogne essék: elsősorban nem azért a néhányezer forintért (bár a népgazdaságnak kidoberös ítéletében leszögezte, nivaló pénze nincs), hanem hogy a balesetért nem egye- annak az erkölcsi kárnak meg- dül B. János a felelős. Fe- előzéséért, amelyről e sorok lelős a gazdaság is, mivel elején szólottunk. — noha a fiatalember csak (b, z.) SzUikő-busz A Nógrádi Szénbányászati Tröszt üzemeiben nagy gondot fordítanak a betegségeit megelőzésére. Az időszaki orvosi vizsgálaton igen sokirányban foglalkoznak a földalatti és a föld feletti dolgozókkal. Rendszeresen nem 1200, vizsgálják a szilikózis vészé- csaknem 900, Intézet bonyoegeszsegugyi lítja le. A szűrővizsgálatra a múlt vben került sor. Az általuk használt szilikó-busz — felülvizsgáló orvosi kocsi — Mizserfán 850, Kazáron majd- Szorospatakon Katalin aknán 1-ánek kitett bánvászokat. Az ®75> Tiribesen 480 a megyé- , , , „ . ben összesen 3852 bányászt ezzel kapcsolatos szurővizs- vizsgált felüli hogy megá'lagálatokat minden második pítsa: szilikózis betegségben évben az Országos Munka- szenvednek-e. cA ml oetulégiát ás mik Vendéglátóipar. Érdemes a a pincér odajön az emberhez, Kevés városban találni any- hivatalos és már polgárjogot s amikor kérdez a vendég, nyi szép poharat mint Salgó- nyert szó jelentésén elgondol- érzi, hogy kimondottan vele tarjánban. Ha családhoz me- kozni. Ipar, mely közvetlenül törődik. Pedig vidéken is gyünk vendégségbe, a házigaz- áll velem kapcsolatban: zó- nagy a forgalom. da előszeretettel kedveskedik napörkölttel, itallal, nótával, , a metszett, vékony poharaktalpalávalóval és hangulattal. Az ellniilt években sok ki- kai, ez érthető az itteni gyár Elnézést, a libatömőre és az szintezésnek, újra való tö- miatt. És a vendéglátóiparom tató vályúra gondolok, ha recésnek voltunk tanúi, va- ban? Vastag poharak, nehe- az evést—ivást az iparral 8yunk élvezői és szenvedő ala- zek, sokszor csorbák, nem rit- hozzuk kapcsolatba. Erőszakolt nyai is' Kevés formára tud- kán tisztátalanok, nem esik szóösszetétel No de a nevek luk ramondani: bevált, ez kell .lói belőlük az ital. Csak fei- alapján neon szabad semmit és senkit elmarasztalni. Az vennekünk. Mintha valami nem hajtja a vendég és tolja el matörténne tudatosan. A terve- gától. Sokan szeretik stucnis élet iróniája, hogy a ven- zfö’ hogy ™lyen,legyen az pohárból inni a sört, kehely- ciéglátóiparban — legalábbis - 1f^°zjínki étterem, bői a pálinkát. Hogy ez töréNógrádban — a képzettársítás büfé? a kenyebb? Igen> De esztétikunem túlságosa erőszakolt, hetoe Ä^S.^Abböt be^' ^ ami a szó első felet illeti... hogy milyen egy város lélek: De’ Néhány kivételtől — és szama> mennyi háza, kertje S már a tárgynál tartva helytől eltérően, megyénkben yan "fölből, hány albérlő, nincsen olyan étterem, vagy rossz a vendéglátás amPiv hivatalnok, átutazó, piacozó bufe. ahol hasznaiható kést nem feledteti a §hiánvzó ott él és íordul meg falai között- lehetne találni- Belkereskedelbont, nímÍlrpVolja^a ven! ™ rendel* tlltja' hogy éle* Céget távoli családjáért. Emiatt 1°" akést ad5anak a tentesheZ- Kűriem riíirán .... i— han mégis elsikkadnak. Most ign művészet és erő kell a húnem ritkán az az érzés lesz úrrá rajta, hogy ő itt nem bisztrókat hoznak megyeszékhelyen, létre a Balassasok nyiszálásához. (Pedig fogazott élű késsel sok bosz- szúságtól lehetne megkímélni a „kedves vendéget”.) Személyi, tárgyi kifogások. De talán mégis a személyi az elsődleges. Ha már az ipar szó fontos Szinte szívességtevést g^aton Ts^shol is. A apasztal, úgy érzi magát, maga nemében ügyes megöl- mint távoli szegény rokon a dások ezek. Tiszták, kulturál- lagziban. S ezért fizet néha tak, nem bántja az ember gavallériával. Gavallériával, orrát a kocsmabűz. mert tudja, hogy máskor is ^ hol késztUnek ^ a eljön, s talán mint törzsven- bisztrók? Többnyire a kis- őéget, majd másképpen ke- vendéglők, kocsmák helyén. A mellett ott van hogy vendég- zelik. Apró kis dolgok ezek, kocsma küldetését a fűszer és látó, akkor legalább erre rá sok a részlete, s mégis ezek cseme£eholtok vették át. Ho- ken szolgálni. Rendkívülit az apróságok beleszólnak han- gyan? A Palackozot-t italokat nem várunk. De nem szeret- gulatunkba, támasztanak ben- kladíak> & 32 utcán kisebb jak a közömbös, érdektelen nünk jó érzéseket, vagy fősz- csoportokba verődve fogyaszt- pincéreket. Azt sem, ha a tanak meg bennünket attól. jak' A gyermekeket személyzet az amúgy is túl_ hik a kocsmából, de az utcá- várakoztatott vendég szemeÉs mi magyarok kissé ven- ról nem lehet őket eltiltani. A láttára társalog. És ezt nem déglátó, vendégjáró nemzet is palackozott italnak szabott is értjük, miután egy-egy üz- vagyunk. Nem ülünk délelőt- ára van, a kereskedőre nem ietben több vezető is van, töket egy pohár víz mellett, kell vádlóan nézni, mint a akinek mindezeket észre kel- mint az egykori középosztály gebinesre. Neun lehet egysze- lene venni. tagjai a kávéházakban. Fo- rűen minden kiskocsmát meggyasztunk. Néha többet is a szüntetni. Vannak úgynevezett kelleténél. És az üzemi ebé- futóvendégek, akik betérnek det is sokunknak az „ipar” szolgáltatja, félig mechani- zálva, olykor-olykor műanyagtálcákért, egy-egy késért vetélkedve. egy pohár sörre, egyéb italra, Vendéglátóipar. Még inkább csak „ipar”, mint vendéglátás. A tömegigényeket már kieléde mennek is tovább. De hát gítik’ de a vendég nemcsak a kiskocsma is más lenne, ha mennyiséget vár, hanem minőberendezési tárgyai között egy kicsit 3 S3ját Mese és hangulata szerint. Nem újkeletű, igénye jogos, a szakmának kötelessége minél telnem találkozhatnánk tíz évvel ezelőtt készült nehéz és Vannak kifejezetten jó ét- kényeimetlen vasszékekkel, termek. Inkább vidéken le- betyárcsárdákra emlékeztető jesebben tóelégíteni' S talán hét találni őket. A vidéket rozoga asztaloktól, mállóit, nem is türelmeÜen kívánság járó szívesen tér be a rétsági, kopott pcnészes faiakkal, szű- ez- ha figyelembe vesszük: diósjenői, vagy a pásztói Mát- kösséggel, bizonytalan szagok- fenti észrevételeimet egyálta- ragyöngye étterembe. Nem kaL az ilyen környezet nem »Áii nem tekinthetik félfede- csillog itt minden üvegtől, késztet mértéktartásra, innen sok a műanyag az asztalokon, táplálkozik a kiskocsmák rossz az oldalfalakon, de tiszták, és híre. ző jellegűeknek az erre illetékesek. Gulyás Ernő Milyen az élet az Aranykapcában ? Az Aranykapca elnevezés úgy ragadt Jobbágyiban a termlőszövetkezeti üzemegység székhazára — pontosabban a klubteremre mint kutyára a bogáncs. Valamikor jobb sorsot látott az épület, de mire a tsz művelődési-kulturális életére sorsa tapodtat sem jut előbbjótékonyan hatott. Rendszeres vendég lett az Állami Déryné Színház, szívesen jötre. Az idő tovább végzi munkáját a sérült épületen, pemázása a történtekről s az esetleges lehetőségekről: — A községi tanács az épület átadása idején biztatást kapott a megyei tanácstól, hogy 1965-re megépül új művelődési otthonunk. Az Ígéret tanácsülési jegyzőkönyvünkben is meglelhető. Persze, ez• dig ekkor még viszonylag ke- zel nem vagyunk boldogabtek alkalmi előadásokkal hír- vés ráfordítással mindent jó- bak, hiszen az ígéretből semneves együttesek, előadóművészek, s mind jó emléket vittek magukkal a fogadtalett a gazdája, már siralmas tásról. Független vezetőt kalátványt adott. Kívülről belülről kidülni készültek a falak; nagy pénzzel is csak valamelyest pofozhatták helyre, vá tehetnének s ott folytathatná ahol abbahagyta. Ez esetben nagyon az otthon mi nem lett, az Aranykapca munkáját, v-szont lassan már életveszélyes és kívül-belül olyan ri- találó asztó, hogy jobb ízlésű empott az otthon, körzeti, sőt az, hogy a tett halála az bér legfeljebb kényszerűségjárási méretű feladatokat akkorában, s fejlődésének anyagiakban is kedvező lehetőhogy tovább szolgáljanak séget teremtettek a felsőbb még egy ideig. A hátsó trak- tanácsok. okoskodás. Kitalálta valaki, hogy a művelődési otthon távoli a faluközponttól, kár reá minden fillér, szabadulni kell tőle, az árából újat is bői teszi be oda a lábát. A fiatalok tanyázó helye a kocsma. Megoldásnak kínálkozna, ha lebontanánk a tsz- klubot és az alapjain f elmés a jobbágyi közös gaz- kinek az ötlet, kivált mikor kezet 250 ezer forintért ad- daságban. Őszre minden dl- üzemtelepítés kilátása is meg- ná az épületet. A másik letus tanácskozóterem majd Talán négy esztendeje ki- építhetnek, — kedvezőbb kő- újítási keretből másikat épí szükségmagtár lett, amíg az- emelkedőn gazdag lett a tér- zelségben. Tetszett minden- tenénk, de a termelőszövet- tán mai rendeltetéséig jutott. A jobbágyi termelőszövetkezet egyesült a szurdokpüspöki Békével, az üzemegység fiataljai meg arra használták a változást, hogy klubot teremtsenek a magtárból. kalmatos hely magtárrá vált csillant, a faluban — így a művelő- pásra dési ház is. XJgyan rendelkezés szól róla: mettől meddig kívánható kultúrintéz• Két legyet egycsa- gondolták a jobbáhetöség a posta melleti kastély udvara. Itt építkezhetgyiak: megoldódik a nők fog- nőnk. Ehhez viszont az iskoAbsztrakt mintákkal szórták ménytől az ilyen vendéglá- tele a falakat, padokat, televíziót telepítettek a terem lalkoztatási gondja s ráadásnak új művelődési otthont Iának kellene néhány új tantermet biztosítanunk a kaskapnak. A kezdet valóban tély helyett, hogy ott tele- ezzel kecsegtetett. Az épület- píthessük le a könyvtárt, a be, hadjáratot kezdtek a patkány- és egérhad ellen. Ez az Aranykapca. Az Aranykapca ma a falu „kulturális” centruma. Itt rendezik a moziesteket is — jobb híján, ha van kinek rentes, a szükség viszont gyakran fittyet hány a terminu- re hajlandóságot mutatott az párt- és a KISZ-szervezetet. soknak. így történt Jobbágyi- egyik budapesti üzem, ám vé- Számításaink szerint a nagygül kútba esett a másfél- milliós gyönyörű ajánlat. dezni mozit, vagy akármit, adataikhoz a népművelőknek ban is. Akkor télen már csak papiros értéke volt a művelődési terveknek, s úgyszintén a rákövetkező esztendőben. Mikor pedig vég- még úgy sem, mert a néhai re szabad utat jeleztek fel- művelődési otthont — könyvterem építését, — ha az ú) tantermekhez segítséget kapEbben a környezetben ugyanis nehezen ül le órákra az kiderült: a gondatlan és célszerűtlen használat súlyos seember, kivált, ha már igé- beket ejtett az épületen; nyesebbet szokott meg. szakadozott tetőn befolyik get ér az érdemi mondandó Minden a régiben maradt, nánk — 500 ezer forint köz- Azaz: végezetül most már ségfejlesztési ráfordítással meg lehetne oldani. Az elgondoláshoz a községet patronáló budapesti harmadik kerületi gázművek egyik mérnöke társadalmi munkában készít tervdokumentációi, jóváhagyása és kivitelezése jóváírással — át kellett en- degni a Salgótarjáni Kézműipari Vállalat üzeméül. És ezzel tulajdonképpen véA közönség annakidején, a víz, töredezettek az ajtók, az A jelen — a jobbágyi nép- pontot tehetne több eszten- valamikor a hatvanas évek- ablakok, hámlik, omlik a va- művelési, kulturális valóság: ben. szép, új művelődési ott- kólát. A renoválásnak, perhont kapott ajándékba — sze, nem akad gazdája. Ilyen könyvjóváírással. Az ajándé- feltételek közt egymást váltkozó szerv gesztusa Jobbágyi ják az igazgatók, az otthon az Aranykapca. Amit még érdemes hozzáfűzni a pillanatnyi állapothoz, talán a tanácstitkár somdós problémánk végére a jobbágyi népművelésben. Addig tovább is két választásunk van: az Aranykapca, vagy a kocsma. Barna Tibor
