Nógrád, 1966. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-15 / 88. szám
2 NOGRAD 1966. április 15. péntek Ofling» lemondott Oginga Odinga, kenyai helyettes államelnök egy csütörtöki sajtókonferencia keretében bejelentette, hogy lemond tisztségéről. Mint mondotta, az országot egy „láthatatlan kormány” vezeti, amely külföldi kereskedelmi érdekeket tart szem előtt és nagy profitokat igyekszik biztosítani részvényeseinek. Kifejtette, hogy véleménye szerint a kormány oly messze ment, ahonnan már nincs vasszaté- rés és ezért számára lehetetlenné vált, hogy ebben a vezetésben továbbra is résztve- gyen. Odinga a Kenyai Afrikai Nemzeti Unió, az uralmon levő kormánypárt alelnöke is volt egészen márciusig, amikor ezt a tisztségét „baloldali nézetei” miatt megszüntették. A lemondott elnökhelyettes Kenya második legnagyobb törzsének, a Luo törzsnek a vezetője és a hír- ügynökségek véleménye szerint igen sok a híve az országban, főleg a nyugati részekben. Bizalmatlansági indítvány Szerdán este a Szocialista Párt 40 képviselője és a „Demokratikus Tömörülés” Párt y képviselője bizalmatlansági indítványt nyújtott be a francia nemzetgyűlésben Pompidou kormánya ellen. Az indítvány szerzői mind a gazdasági és szociális, mind a külpolitika kérdéseiben elítélik a kormányt. Tárgyal a BEIRA (MTI) A „Joanna—V.” „hazátlan” tartályhajó, amelyet a görög kormány után a panamai is törölt kereskedelmi hajóinak jegyzékéről, negyedik napja van a portugál-mocambiquei Beira dokkjában, alig tíz méterre a Rhodesiába vezető olajvezeték végpontjától. A hajó személyzete közül kilenc görög matróz szerdán elhagyta a hajót, hogy visszatérjen Athénba. Az AFP szerint azért határozták el magukat e lépésre, mert nem kívánnak tovább szolgálni a „hazátlanná vált” hajón. DURBAN A dél-afrikai Durban kikötőjében a legszigorúbb biztonsági rendszabályokat vezették be a hatóságok a második világháború befejezése óta első ízben. Mindenre az adott okot, hogy a kikötő előtt vetett horgonyt a rhodesiai blokád megsértésére készült másik tartályhajó, a Manuela. A csütörtökre virradó éjszaka a Manuela befutott a kikötőbe, ezzel a kikötői hatóságok felKing bírálta a vietnami agressziót Ky tábornok ultimátuma SAIGON (MTI) A dél-vietnami katonai vezetők csütörtökön délelőtt az általuk összetoborzott úgynevezett országos politikai kongresszus záróülésén ígéretet tettek arra, hogy három—öt hónapon belül választásokat rendeznek és átadják a hatalmat. A katonai vezetők ugyanakkor leszögezték, hogy meg fogják akadályozni „kommunista és neutralists elemek” megválasztását, végül pedig Ky tábornok, a miniszterelnök záróbeszédében azt is közölte, hogy ha olyan kormány alakul, amely nem harcol elég erélyesen a kommunisták ellen, nem fogja azt támogatni — sőt nem fog visszariadni megdöntésétől sem. A politikai kongresszus záróülésén ott volt Cabot Lodge amerikai nagykövet és a 10 tagú tábornoki direktórium hét tagja — viszont a buddhisták csak egy megfigyelőt küldtek. Az ünnepélyes ceremónián Thieu tálbornak, az államfő, aláírt egy 10 pontos határozatot, amelyet az éjszakai órákban sebtében állítottak össze a katonai vezetők. A határozat teljes sajtószabadságot ígér — természetesen csak azoknak, akiknek ezt engedélyezik. A határozat szerint minden vallási és politikai csoportnak lehetőséget kell biztosítani „a kommunizmus és a neutraliz- mus” elleni harcra. A 7. pont előírja, hogy induljon pro- pagandakampány a demokrácia eszméinek széthintésére, a 8. pedig ígéretet tartalmaz arra, hogy nem büntetik meg a legutóbbi tüntetések részvevőit. A 9. pont ismerteti — udvarias formában — Ky tábornak ultimátumát: e szerint az összes politikai és vallási csoportoknak azonnal meg kell szüntetniök a kormányellenes tevékenységet Végül a határozat az egész nép összefogására hív fel, hogy a demokráciát úgymond, mindenkire kiterjeszthessék és „a kommunistáikra” vereséget mérhessenek. Ezután mondta el Ky tábornok azt a beszédet, amely gyakorlatilag semmissé teszi a zárókő keményben foglalt kétes értékű ígéreteket is. Ky szó szerint a következőt jelentette ki. „Ha meg is alakul a választott kormány, abban az esetben, ha nem felel meg a helyzet követelményeinek, azaz — nem harcol a kommunista agresszor ellen, én nem fogom támogatni ezt a kormányt és nem fogok visszariadni attól sem. hogy megdöntsem." Nem ismeretes, hogyan fogadták a buddhista vezetők a határozatot, amely papíron számos korábbi követelésüket teljesítette. WASHINGTON Robert Kennedy szenátor szerdán közvetve élesen bírálta az amerikai B—52-es gépek VDK elleni terrortámadását „Határozottan úgy vélem, hogy a 17. szélességi foktól északra folytatott katonai tevékenység fokozása nem pótolhatja a megfelelő politikai akciót attól délre, Dél- Vietnamban.” Kennedy kijelentette: aggasztja a háború északra irányuló eszkalációja — ez világos célzás a B—52-esek hétfői támadására. Nyilatkozott a külügyminisztérium szóvivője is. Azt a meglehetősen furcsán hangzó véleményt hangoztatta, hogy a B—52-es légierődök bevetése a VDK ellen nem jelenti a háború eszkalációját, kiterjesztését. A szóvivő katonai halandzsa-nyelvbe burkolózott: „ez csupán a katonai kapacitás leghatékonyabb felhasználása volt egy katonai követelmény teljesítésére” — mondotta. Stephen M. Young ohiói demokrata szenátor hangoztatta, hogy Dél-Vietnamban határozott Amerika-ellenes lázadás megy végbe. Szenátusbeli felszólalásában ellenezte azt a tervet, hogy bombázzák Haiphongot. a VDK legfontosabb kikötőjét. Martin Luther King, aNó- bel-díjas amerikai néger vezető Miamiban élesen bírálta az Egyesült Államok vietnami agresszióját. „Az amerikai háborús erőfeszítés Vietnamban gyors ütemben fajul baljós katonai kalanddá — jelentette ki. King lelkész hozzáfűzte, hogy véleménye szerint a buddhisták és a Ky-kormány ellen tüntető diákok közelebb állnak az Egyesült Államok hagyományos eszméihez, mint az amerikai kormány által támogatott katonai oligarchia. Manuela kapitánya háborodását váltva ki. Tengerészkörökben ugyanis példátlan könnyelműségnek tartják, hogy egy olajjal színültig fel- töltött tartályhajó koromsötétben manőverezzen a szűk kikötőben. A kikötő parancsnoksága senkit sem enged a Manuela közelébe, amely olyan helyen kötött ki, ahol nincsenek megfelelő berendezések az olajrakomány part- ratételéhez. A hajó kapitánya tárgyalásokat kezdett a kikötői hatóságokkal és megpróbálja rávenni azokat, hogy tegyék lehetővé az olaj partra- tételét. NEW YORK A Reuter jelentése szerint Keita, a Mali Köztársaság ENSZ-képviselője, a Biztonsági Tanács soros áprilisi >*'- nöke szerdán megbeszélést folytatott egy másik afrikai diplomatával, Gershon Collier Szerre Leone-i delegátussal, a gyarmati kérdés megoldására alakított különleges bizottság elnökével. Hírek szerint a két afrikai diplomata szeretne még e hónapban, amikor Maii képviselője a Biztonsági Tanács soros elnöke, hatékony szankciókat elfogadtatni a fajgyűlölő Smith-rezsim ellen. MOSZKVA A Pravda csütörtöki számában a lap londoni tudósítója megállapítja, hogy a mo- cambiquei tengerszorosban az angol hadihajók által az úgynevezett „kalóz tartályhajók” ellen folytatott hajsza csupán Anglia igazi szándékainak elkendőzésére szolgál. A munkáspárti kormány igyekszik meggyőzni a világot arról, hogy a gazdasági szanK- ciók Smith rendszerét behó- dolásra kényszerítik, ezt azonban még az angol sajtó is cáfolja. A Pravda tudósítója szerint mindezen tények alapján kétségbe kell vonni a Rhodesia kérdésében folytatott angol politika őszinteségét. A Rhodesia ellen alkalmazott gazdasági szankciók olyan szitához hasonlíthatók, amelyen keresztül a rhodesiai törvénytelen rezsim mindent megkap, amire csak szüksége van. EAK—kuwaiti tárgyalások A kairói Kubbeh Palotában szerdán este megkezdődtek Nasszer elnök és Szabah el Szalem el Szabah emir ku- waiti tárgyalásai. Az EAK elnöke a legnagyobb egyiptomi kitüntetéssel a Nílus renddel tüntette ki a kuwaiti uralkodót a tiszteletére adott keddi díszvacsorán. Az Abdin Palotában rendezett banketten résztvett a kairói magyar nagykövet is. Szerdán délelőtt az emir megtekintette a heluáni acélműveket. Délben Hasszuana az Arab Liga főtitkára adott ebédet a tiszteletére. A tárgyalások napirendjén szerepelnek a két ország kapcsolatának az arab országok viszonyának és a nemzetközi helyzetnek a kérdései; különösen fontosak a jemeni konfliktus ügyében megkezdett kuwaiti közvetítés problémái. Az utóbbiakkal függ össze az emir nyilatkozata: „megteszünk mindent és támogatunk minden erőfeszítést, hogy megszűnjék a vérontás Jemenben”. Hadikiadások r • í 9 r • r es infláció Felhők a nyugati gazdaság égboltján A LEGNAGYOBB NYUGATI hatalmak sajtójában sokasodnak annak jelei, hogy felhők gyülekeznek a gazdasági élet egén. Ezen persze legfeljebb egyes nyugati személyiségek csodálkoznak. A marxista közgazdászok az ilyesfajta hullámzást a tőkés gazdasági rend elkerülhetetlen tünetének tartják és mindig is azt mondták: a kapitalista országokban bizonyos időközökben be kell következzék a különböző erősségű pangás. A nyugati kormányok az utóbbi időben megpróbálnak bizonyos „serkentő injekciókkal” hatni a renyhülő gazdasági körforgásra. A leggyakrabban használt recept ilyenkor mindig a hadikiadások további növelése, abból kiindulva, hogy a hatalmas összegű katonai megrendelések a gazdasági élet egészére kihatnak. Ha például a Pentagon, az Egyesült Államok hadügyminisztériuma mammutösszegű rendelésekkel látja el a legnagyobb monopóliumokat, azoknak lesz munkájuk — mondták az amerikai szakértők — és a kapacitásnak ez a leterhelése végiggyűrűzik az egész termelési-üzleti mechanizmuson. Mindinkább bebizonyosodik azonban, hogy ez csak rövid ideig ható tényező, afféle tüneti kezelés. AZ ELMÚLT NYÁRON például recessziós — pangási — jelek mutatkoztak a New York-i tőzsdén. Johnson elnök bejelentette a vietnami háború kiterjesztését, az eszkalációt, a Pentagonból zúdulni kezdtek a megrendelések, és látszólag valóban helyreállt minden. Az azóta eltelt rövid idő alatt azonban kiderült, hogy ez sem oszlatta el a felhőket a Wall Street egéről. Valójában a dollár vásárlóereje a bel- és külföldön csökken, és az US News and World Report című amerikai folyóirat szerint kifejezetten inflációs jelenségek tapasztalhatók. A folyamat ott kezdődött, hogy — éppen a vietnami háború miatt — emelkedtek bizonyos nyersanyag-árak. Az ón például két százalékkal, a réz fél év alatt ötven százalékkal drágult, az alumínium-árak brutális növelését a kormány Ideiglenesen, tartalékainak piacra dobásával tudta feltartóztatni és így tovább. Logikus: az alapvető nyersanyagok áremelkedése gazdasági láncreakciót indít el, és általánossá teszi a drágulást. WILLIAM McCHESNEY, az amerikai Szövetségi Bankrendszer egyik vezetője a napokban kijelentette: „Fel kell ismernünk a kellemetlen igazságot. Azt, hogy a fegyverkezési kiadások, a vietnami háború miatt meg kell húznunk a nadrágszíjat”. Washington elsőszámú NATO-szövetségese, Anglia még sokkal nehezebben bírja a csillagászati összegű fegyverkezési és katonai terheket. A font stabilitásával mind súlyosabb bajok vannak. Az ország 2,7 milliárd dollárnyi arany- és valutatartaléka szinte teljes egészében olyan kölcsönökből tevődik össze, amelyeket fél évtizeden belül vissza kell fizetni. Nyüt titok, hogy az elmúlt évben csak amerikai gyorssegély mentette meg a látványos és nekivadült inflációtól a fontsterlinget. A helyzet azóta sem javult: egy minapi jelentés szerint egy hónap alatt 140 millió dollárral csökkentek a tartalékok. A főok iránt senkinek sincsenek kétségei: 1965-ben Anglia öt- milliárd dollárral többet költött, mint amennyit a kincstár bevett — a hadikiadások miatt Franciaországban — mint Georges Marchais, a Francia Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja a Humani- tében megírta — a dolgozók reálbére gyakorlatilag 1957 óta egyhelyben topog, az árak viszont gyorsan nőnek. Az 1966 január 1-én életbe lépett 5. gazdasági terv — írja Mar- chais — a kormánynak azt a törekvését tükrözi, hogy a dolgozókkal fizetéssé meg az önálló atomerő, a Force de Frap- pe hatalmas költségeit. PONTOSAN UGYANEZ A TÖREKVÉS állapítható meg Nyugat-Németországban, ahol az 1966-os hadügyi költségvetés 500 millió márkával nagyobb, mint a tavalyi. Miközben a márka bajainak, az infláció biztos jelednek nyilvánvalóan ez a főoka, a düsseldorfi Handelsblatt, a nagyipari körök lapja takarékosságra inti a kormányt — de szociális vonatkozásban! Erhard szüntelenül „fegyelemre és belátásra” szólítja a munkásokat, vagyis arra, hogy ne követeljenek béremelést. Ebben a kancellárt egy cseppet sem zavarja két lényeges tényező: 1. A megélhetési költségek gyorsan nőnek. Néhány hónap alatt a tojás 20, a főzelék 16,5, a kenyér 4, a burgonya ára pedig 100 százalékkal emelkedett. 2. Ugyanakkor a monopóliumok profitja tovább növekedett: az Opel 71,4, a kölni Ford AG 27, a Volkswagen 20, a hírhedt IG Farben 19,5% profitot fizetett az elmúlt évre a társtulajdonosoknak. Bonn mindent megtesz, hogy a fegyverkezés miatt 1966-ra várható másfél milliárd dollárost!) deficitet ne Opelék és társaik, hanem a nyugatnémet dolgozók fizessék meg. Harmat Endre Ó r a | a v í t á s t 3 nap alatt végez el a Nógrád megyei Vegyesipari Javító Vállalat salgótarjáni (Szabadság tér 5.) és a balassagyarmati (Rákóczi u. 84.) telepe
