Nógrád, 1966. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-02 / 78. szám
2 wogr *r nwe. iprfíts 2. «Bomlral A francia atlanti ellenzék De Gaulle külpolitikája ellen Wihonra nehéz feladatok várnak Nagy munkáspárti győzelem az angol választásokon PÁRIZS (MTI) Az SFIO vezetősége felhatalmazta a Szocialista Párt parlamenti csoportját, Hogy a kormánynak az Atlanti Szövetségben folytatott politikája miatt bizalmatlansági indítványt terjesszen elő a parlamentben. A nemzetgyűlés tavaszi ülésszaka szombaton nyílik meg, a tulajdonképpeni parlamenti élet azon fan csak április 12-én kezdődik a kormány politikája feletti általános vitával. Etienne Fajon, az FKP Politikai Bizottságnak tagja az Humanité pénteki vezércikkében leszögezi, az indítvány benyújtói ne számítsanak a Francia Kommunista Párt támogatására. „Ez a bizalmatlansági indítvány a degaul- leista politika egyetlen pozitív oldala ellen irányul’’ — szögezi le Etienne Fajon. Az olyan reakciós amerikai ultrák, mint Leca- nuet, feltétlenül egyetértenek majd vele. A cikkíró hangsúlyozza, a kommunisták mindent megtesznek, hogy keresztülhúzzák a szocializmus es a demokrácia ellenségeinek tervét, hogy a bizalmatlansági indítvány' benyújtásával gátat emeljenek a baloldali egységmozgalom útjába. LONDON Köves Tibor, az MTI tudó- síi ója ielenti: Még nincs végeredmény, de máris bizonyos, hogy a Munkáspárt fölényes győzelmet aratott az angol választásé kon. A 630 választókerület közül péntek reggelig 460-ban hirdettek eredményt. A mar eldöntött mandátumok megoszlása: 304 munkáspárti. 150 konzervatív, 5 liberális, 1 pártonkívUll (dr. King, a feloszlatott alsóhéz volt elnöke, bár eredeti pártállása szerint munkáspárti, „pártokon felülálló” jelöltként indult.) A kormánypárt eddig 42 mandátumot hódított cl konzervatív ellenfelétől. Több volt Tory-miniszter is kibukott, köztük Henry Brooke volt belügyminiszter és Julian Amery volt légügyi miniszter, a konzervatív szélsőjobbszárny hangadója. A péntek reggelig megszámlált mintegy húszmillió szavazat százalékos megoszlása: Munkáspárt — 49,9 százalék, Konzervatív Párt — 41,1 százalék, Liberális Párt — 7,5 százalék, egyéb — 1.5 százalék. A csaknem 9 százalékos munkáspárti vezetés tehát nagyjából megfelel a közvéleménykutatók előzetes jóslatainak. Ha a Munkáspárt hasonló arányú előnyre tesz szert a még kihirdetésre váró 170 választókerületben is, akkor Wilson miniszterelnök 100 mandátum körüli alsóházi többséggel kerülhet vissza a hatalomba. (A feloszlatott „rövid parlamentben” háromfős többsége volt.) Edward Heath Tory-vezér, akinek saját választókerületében felére csökkent többsége. röviddel éjfél után lényegében beismerte a vereséget, amikor kijelentette: az új parlamentben „erőteljesen” fogja vezetni a konzervatív ellenzéket. Heath úgy vélte, hogy nem lesz szükség új vezérválasztás klfrására a Konzervatív Pártban. Du Cann konzervatív pártelnök kijelentette: „már holnap nekilátunk a felkészülésnek a következő választásokra. Edward Heathból nagy miniszterelnök lesz egy napon.” A Tory-vezér „napjának” eljövetelére azonban aligha kerülhet sor a közeljövőben, mivel az előrelátható nagy munkáspárti többség bebiztosította Wilson hatalmát a következő 4—5 évre. Megfigyelők a Munkáspárt parlamenti balszárnyának megerősödésével számolnak és spekulációkba bocsátkoznak, milyen hatással lesz ez a Wilson-kormány politikájára, különösen külpolitikájára, amely eddig is gyakran került a pártonbelüli támadások kereszttüzébe. A Financial Times pénteki vezércikkében úgy véli, hogy Wilson mindenekelőtt két tényezőnek köszönheti sikerét: 1. bebizonyította kormányzó- képességét; 2. a fizetések 9 százalékos emelkedése meghaladta az 5 százalékos áremelkedést. s a választók még nem ismerték fel, hogy ez az arány tarthatatlan a mindössze egy százalék körül mozgó termelésnövekedés mellett. WUsonra legalább olyan nehéz feladatok várnak a következő években, mint Churchlllre, amikor 1940- ben hatalomra került. A következő években kell eldönteni, milyen helyet biztosít magának Nagy-Britan- nia a világban, s bár Wilson nagy győzelemre vezette pártját, az igazi próbatétel móg csak most kezdődig — hangoztatja a Financial Times. KétHsáxharmincexer amerikai katona Vietnamban Partizántámadás Saigonban SAIGON (MTI) A dél-vietnami partizánok pénteken kora hajnalban támadást intéztek egy tízemeletes saigonl szálloda ellen, amely amerikai katonák szálláshelyéül szolgál. A támadás során aknákat és gránátokat dobáltak az épület alsóbb emeleteire és a szálloda elé állítottak, majd felrobbantottak egy teherautót, amelyre körülbelül 90 kilogramm robbanóanyagot raktak. A robbanás következtében az épület alsó öt emelete erősen megsérült, ezekből az emeletekből jóformán csak a megrongált betonváz maradt meg. Első értesülések szerint hat halálos és 85 sebesült áldozata van a robbanásnak. A támadó partizánok — akiknek száma nem ismeretes —, előzőleg tűzharcot folytattak egy közelben levő rendőrőrssel, majd a támadás színhelyéről elvonulóban harcba keveredtek egy amerikai katonai Jármüvei, amelynek sofőrjét és hadnagy utasát megölték. Az elmúlt négy hónapban ez volt a negyedik támadás, amelyet saigoni amerikai szállás ellen intéztek A VNA Dél-Vietnamból érkezett értesülések alapján jelentette, hogy a felszabadító hadsereg március 29-én és 30- án az amerikai légierő nyolc gépét lőtte le. Az amerikai gyorshadosztály majdnem két századát semmisítették meg Plel Me-tői nyugatra. Thi tábornok, az 1. katonai kerület volt parancsnoka, több mint egy hét szünet után ismét megjelent a nyilvánosság előtt egy Hue-ban megtartott nagygyűlésen. Az AP egy washingtoni hivatalos közlést ismertet, amely szerint március hónap folyamán 15 000 fővel növelték a Dél-Vietnamban tartózkodó amerikai katonák számát, amely ezzel együtt most 230 000 fő. ROMA Fanfani olasz külügyminiszter egy parlamenti nyilatkozatában kifejtette, hogy Olaszország „megérti” az Egyesült Államok vietnami helyzetét, de szeretné, ha sor kerülne a tárgyalásokon alapuló megoldásra. A A A TO súlyos helyzete BRÜSSZEL Manlio Brosio NATO-főtit- kár Brüsszelben a Belga Külföldi Kapcsolatok Intézetében magasrangú katonai vezetők és a diplomáciai testület tagjai előtt kijelentette: kétségtelen, hogy a NATO súlyos megrázkódtatást szenvedett az egyik szövetséges állam akciód következtében. A jelenlegi helyzetben és a szövetség jelenlegi fokán azonban a NATO átszervezése újabb válságot Idézhet *-16. A főtitkár hangsúlyozta, hogv a szövetség súlyos problémákkal néz szembe és a tagok merőben új helyzet előtt állnak, ezért szükség van egységükre és összetartásukra. Brosio a francia lépés szomorú következményének nevezte azt, hogy kialakultak olyan vélemények, amelyek szerint félő, hogy ismét feltámad a német mildtarizmus. NEW YORK Jugoszláv segítség Vietnamnak Havemann professzor! törölték az NDK Tudományos Akadémiája tagja’nak sorából BERLIN (MTI) A Német Tudományos Akadémia Elnöksége pénteken közleményben jelentette be, hogy Robert Havemann professzort törölték az akadémia tagjai sorából. A közlemény megállapítja, hogy az akadémia levelező tagjaiként Havemann Drofesz- szor az NDK-val szemben ellenséges sajtó számára adott nyilatkozataival tudatosan megszegte a hazája iránti lojalitást. Az elnökség a kérdésben titkos szavazást tartott: az állandó tagok 70 százaléka szavazott a javaslat mellett. Miután Havemann profesz- s/.or esetében hiányzik az akadémiai tagság alapszabályzatban előírt feltétele, a professzort törölték a tagok sorából. BELGRAD (MTI) Pavle Gregorics, a vietnami nép támogatására alakult jugoszláv bizottság elnöke felszólította az ország társadalmi-politikai szervezeteit, hogy pénz-, vérplazma és gyógyszeradományokkal siessenek a vietnami nép segítségére. Gregorics kijelentette; az amerikai beavatkozás Vietnamban napról-napra több emberáldozatot követel és mind nagyobb anyagi károkat okoz. Az amerikaiak nem kímélik a nőket ós a gyermekeket sem. „Meggyőződésünk, hogy a világ haladó erői sikeresen szállhatnak szembe a reakciós erők agressziójával és kell is, hogy szembeszólljanak, mert ma még a vietnami nép az áldozat, holnap azonban már mindannyian áldozatok lehetünk” — fejezte be nyilatkozatát a bizottság elnöke. Helmut Schmidt, az SPD parlamenti csoportjának vezetőhelyettese New Yorkba érkezése után a repülőtéren kijelentette, hogy az NSZK-t nyugtalanítja Franciaország kivonulása a NATO-ból. „Mi talán még jobban aggódunk e lépés miatt, mint az Egyesült Államok” — mondotta, majd utalt arra, hogy a francia visszavonulás megbontja ezt az összhangot, amely Franciaország és Nyugat-Né- metország között a háború után kialakult. DCristáltj * * * » * * * ***■»»♦ * * » ******* 1 esipressKÓ i *************** ********** Max Claude Tíz nap a Mekong-deltában A MINAP ÉRKEZTEM ha- ternyire egyébként minden éjza tíznapos utazásomról, a Me- kong-folyó deltájából. A Saigontól délnyugatra elterülő cs mostanában sokat szereplő deltavidék a térképen nem sok helyet foglal el: szabályos, egyenlő szárú háromszöget képez, amelynek mindkét szára 300 km. Ennek ellenére a Mekong-delta a legfontosabb tét a dél-vietnami háborúban. A helyzet ugyanis az, hogy itt összpontosulnak az ország alapvető kincsei: a rizs ós az emberek. Dél-Vietnam lakosságának két harmada él ebben a háromszögben, ahol a trópikus nap tűző fényében parasztok milliói dolgoznak a rizsföldeken A földművelés egész problémája azon áll, vagy bukik, hogy kihez tartoznak ezek az emberek és ki aratja le a rizst — Saigon, vagy a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítást Front. A háború itt, a deltavidéken nem tűit el változásokat. Közép-Vietnamban, a hegyvidéken, a technikai fölény lehetővé tette az amerikaiaknak, hogy a hadviselés új formáit erőszakolják rá a Vi- etcongra. Kitűnően és bősége, sen felszerelt, nagy létszámú amerikai katonai alakulatok üldözik, bekerítik és felszámolják a Vietcong-egységeket. E taktika eredményei azonban rendkívül szerények. A Vietcong rendkívül mozgékony és kitartó alakulatai majd minden esetben észrevétlenül kicsúsznak a bekerítésből. A deltavidéken, amelyre a háború súlypontja nehezedik, semmi sem változott a hadviselés menetében és taktikájában. A vízzel elárasztott csatornákkal szabdalt nagy- kiterjedésű rizsmezőkön nem tudnak felvonulni nagyobb katonai alakulatok. Itt nincsenek lakatlan vidékek, mint a hegyvidékeken, ahol tankokat. helikoptereket és légierőt lehet felhasználni. A deltavidéken egyik falu a másikat éri a csatornák mentén. A deltavidéken «zennyes, véres, halálos küzdelem folyik. A dél-vietnami hadsereg parancsnoksága őrségeket állít, őrizteti az utakat A katonaságot beszállásolták a városokba és a nagyobb falvakbe, a lakosságot azonban nem tudják leigázni. Minden őrszem, minden megerősített állás tulajdonképpen egy elszigetelt erőd, amely csak sajátmagát tudja védeni. A Vietcomgnak nincsenek ilyen őrszemei és megerősített állásai. Katonai és politikai káderei, emberei bent vannak a falvakban. A lakosság ismeri őket A Vietcong emberei biztonságban érezhetik magukat akkor is, ha az ellenséges őrszemek csupán száz méterre vannak tőlük. A VIETCONG MINDENÜTT OTT VAN. Mindent lát és mindent hall. Ha valahol útközben megálltunk, hogy átkeljünk a kompon, benzint vegyünk fél, vagy éhségünket lecsillapítsuk, azonnal emberek vettek körül és faggatni kezdték sofőrünket: Ki ez? Mit akar? Ez amerikai? Kan to városa 150 kilométerre van Saigontól délnyugatra. Itt székel a deltavidéken állomásozó 4. dél-vietnami hadtest parancsnoksága. A hadtest körletében hatmillió polgári lakóé él. Az első, ami a városba lépve nyomban szemünkbe ütközött, hogy ennek a látszólag békés városnak az utcáin szögesdróttal körülvett blokkházak, homokzsákokkal megerősített torlaszok állnak. A blokkházakat fegyveres katonák őrzik. Itt élnek az amerikai „tanácsadók”. A szomszédon repülőtérről felszálló gépek pilótái igyekeznek minél gyorsabban elérni a kellő magasságot, nehogy a partizánok tüzének hatósugarába kerüljenek. Kantotói néhány kilomészaka ágyúdörgóst lehet hallani. Quang tábornok, a 4. hadtest parancsnoka így panaszkodott előttem: „120 000 katonám van és jóllehet a deltavidéken csupán 30 000 Vietcong tevékenykedik, mégis kevés ez a létszám. Még egy hadosztály kellene”. ÉS A TÁBORNOK ENNEK ELLENÉRE DERÜLÁTÓ! Rendkívül bizakodik az egy évvel ezelőtt elindított „békéltető kampány” eredményeiben. Erre a célra különleges iskolán 5000 „specialistát” képeztek ki, akiket a falvakba küldenek. Ott meg kell ismefkednlök a lakossággal ós meg kell győzniök minden városit és falusit, hogy a saigoni kormányt és ne a Vi- etcongort támogassa. Ahány vietnamival csak beszéltem, ezzel kapcsolatban valameny- nyi szkeptikusan nyilatkozott. Körülbelül azonosan vélekednek: ha ezek a specialisták a városokban maradnak, nem fognak eredményeket elérni, mert a városokban nincs Vietcong. Ha viszont falura Jönnék, akkor vagy megölik őket, vagy életük megmentése érdekében kénytelenek lesznek tárgyalásokba bocsátkozni a Vletconggal. Ha Jobban szemügyre vesz- szűk e saigonl „káderek” tevékenységét, akkor észrevehetjük, hogy működésük lényegében nem hozott eredményeket A veszélyeztetett területeken csak a hadsereg védelme mellett mernek mutatkozni s ez gyanút kelt a lakosságban. A sötétség beállta előtt el kell hagyniok a falvakat hogy el tudlanak rejtőzni a városokban. Éjszaka viszont visszajönnek a faluba a Vietcong emberei és visszaszerzik befolyásukat. Ez a „bujócska” csak abban az esetben fejeződhetne be, ha a lakosság kiadná a Vietcong embereit, akiket kitünően ismer. Természetes, hogy Dél-Vietnam lakossága éppen ezt nem teszi. Nem csodálatos tehát hogy ennek a kampánynak az eredményei még a legszerényebb reményeket sem elégítették ki. Kantoban, az úgynevezett „békéltető irodában" megmutatták a Saigon által ellenőrzött övezetek térképét Eszerint a dél-vietnami rezsim csupán a Saigont és a deltavárosokat összekötő főútvonalak mentén húzódó néhány kilométer szélességű Sávot ellenőrzi. Minden többi terület a Vietcongé. A HONOLULUBAN KIAGYALT dél-vietnami békéltető program súlyos fogyatékosságban szenved: öaz- szefügg a háború egyik legkegyetlenebb formájának, a légi bombázásoknak a fokozásával. Dél-Vietnam fölött naponta többszáz repülést hajtanak végre. Elméletileg a támadások a Vietcong katonai létesítményei ellen irányulnak. A valóságban a repülőgépek rendszeresen „megdolgozzák” a deltavidék nagykiterjedésű térségéit, amelyeket eleve „Vietcong-térségeknek” tekintenek. Azt azonban senki sem meri beismerni, hogy ez így van. E politika valódi célja, hogy a lakosságot azon területek elhagyására kényszerítsék, amelyek felett a kormány nem tudja biztosítani az ellenőrzést. AZ AMERIKAIAK AZZAL SZERETNÉK megnyugtatni magukat, hogy a lakosság a Vleteongot hibáztatja ezekért a bombázásokért. A bombasérülteket gyógyító, orvosok azonban ellenkező véleményen vannak. — Itt, éppúgy mint máshol — hangoztatják az orvosok — azt mondják áz emberek, az a felelős, aki a bombát ledobja.
