Nógrád, 1966. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-02 / 78. szám

2 wogr *r nwe. iprfíts 2. «Bomlral A francia atlanti ellenzék De Gaulle külpolitikája ellen Wihonra nehéz feladatok várnak Nagy munkáspárti győzelem az angol választásokon PÁRIZS (MTI) Az SFIO vezetősége felha­talmazta a Szocialista Párt parlamenti csoportját, Hogy a kormánynak az Atlanti Szö­vetségben folytatott politiká­ja miatt bizalmatlansági in­dítványt terjesszen elő a par­lamentben. A nemzetgyűlés tavaszi ülésszaka szombaton nyílik meg, a tulajdonképpe­ni parlamenti élet azon fan csak április 12-én kezdődik a kormány politikája feletti általános vitával. Etienne Fajon, az FKP Po­litikai Bizottságnak tagja az Humanité pénteki vezércik­kében leszögezi, az indítvány benyújtói ne számítsanak a Francia Kommunista Párt tá­mogatására. „Ez a bizalmat­lansági indítvány a degaul- leista politika egyetlen po­zitív oldala ellen irányul’’ — szögezi le Etienne Fa­jon. Az olyan reakciós ame­rikai ultrák, mint Leca- nuet, feltétlenül egyetértenek majd vele. A cikkíró hangsú­lyozza, a kommunisták min­dent megtesznek, hogy ke­resztülhúzzák a szocializmus es a demokrácia ellenségei­nek tervét, hogy a bizalmat­lansági indítvány' benyújtá­sával gátat emeljenek a bal­oldali egységmozgalom útjá­ba. LONDON Köves Tibor, az MTI tudó- síi ója ielenti: Még nincs végeredmény, de máris bizonyos, hogy a Mun­káspárt fölényes győzelmet aratott az angol választásé kon. A 630 választókerület közül péntek reggelig 460-ban hirdettek eredményt. A mar eldöntött mandátumok meg­oszlása: 304 munkáspárti. 150 konzervatív, 5 liberális, 1 pártonkívUll (dr. King, a feloszlatott alsóhéz volt el­nöke, bár eredeti pártállása szerint munkáspárti, „párto­kon felülálló” jelöltként in­dult.) A kormánypárt eddig 42 mandátumot hódított cl konzervatív ellenfelétől. Több volt Tory-miniszter is kibukott, köztük Henry Brooke volt belügyminiszter és Julian Amery volt lég­ügyi miniszter, a konzervatív szélsőjobbszárny hangadója. A péntek reggelig meg­számlált mintegy húszmillió szavazat százalékos megosz­lása: Munkáspárt — 49,9 szá­zalék, Konzervatív Párt — 41,1 százalék, Liberális Párt — 7,5 százalék, egyéb — 1.5 százalék. A csaknem 9 százalékos munkáspárti vezetés tehát nagyjából megfelel a köz­véleménykutatók előzetes jóslatainak. Ha a Munkáspárt hasonló arányú előnyre tesz szert a még kihirdetésre váró 170 választókerületben is, akkor Wilson miniszterelnök 100 mandátum körüli alsóházi többséggel kerülhet vissza a hatalomba. (A feloszlatott „rövid parlamentben” három­fős többsége volt.) Edward Heath Tory-vezér, akinek saját választókerüle­tében felére csökkent több­sége. röviddel éjfél után lé­nyegében beismerte a veresé­get, amikor kijelentette: az új parlamentben „erőteljesen” fogja vezetni a konzervatív ellenzéket. Heath úgy vélte, hogy nem lesz szükség új ve­zérválasztás klfrására a Konzervatív Pártban. Du Cann konzervatív pártel­nök kijelentette: „már hol­nap nekilátunk a felkészülés­nek a következő választások­ra. Edward Heathból nagy miniszterelnök lesz egy na­pon.” A Tory-vezér „napjának” eljövetelére azonban aligha kerülhet sor a közeljövőben, mivel az előrelátható nagy munkáspárti többség bebiz­tosította Wilson hatalmát a következő 4—5 évre. Megfigyelők a Munkáspárt parlamenti balszárnyának megerősödésével számolnak és spekulációkba bocsátkoznak, milyen hatással lesz ez a Wilson-kormány politikájára, különösen külpolitikájára, amely eddig is gyakran ke­rült a pártonbelüli támadá­sok kereszttüzébe. A Financial Times pénteki vezércikkében úgy véli, hogy Wilson mindenekelőtt két té­nyezőnek köszönheti sikerét: 1. bebizonyította kormányzó- képességét; 2. a fizetések 9 százalékos emelkedése meg­haladta az 5 százalékos ár­emelkedést. s a választók még nem ismerték fel, hogy ez az arány tarthatatlan a mindössze egy százalék körül mozgó termelésnövekedés mellett. WUsonra legalább olyan nehéz feladatok várnak a következő években, mint Churchlllre, amikor 1940- ben hatalomra került. A következő években kell eldönteni, milyen helyet biz­tosít magának Nagy-Britan- nia a világban, s bár Wilson nagy győzelemre vezette párt­ját, az igazi próbatétel móg csak most kezdődig — han­goztatja a Financial Times. KétHsáxharmincexer amerikai katona Vietnamban Partizántámadás Saigonban SAIGON (MTI) A dél-vietnami partizánok pénteken kora hajnalban tá­madást intéztek egy tízemele­tes saigonl szálloda ellen, amely amerikai katonák szál­láshelyéül szolgál. A támadás során aknákat és gránátokat dobáltak az épület alsóbb emeleteire és a szálloda elé állítottak, majd felrobbantot­tak egy teherautót, amelyre körülbelül 90 kilogramm rob­banóanyagot raktak. A robba­nás következtében az épület alsó öt emelete erősen megsé­rült, ezekből az emeletekből jóformán csak a megrongált betonváz maradt meg. Első értesülések szerint hat halálos és 85 sebesült áldozata van a robbanásnak. A támadó par­tizánok — akiknek száma nem ismeretes —, előzőleg tűzhar­cot folytattak egy közelben le­vő rendőrőrssel, majd a táma­dás színhelyéről elvonulóban harcba keveredtek egy ameri­kai katonai Jármüvei, amely­nek sofőrjét és hadnagy uta­sát megölték. Az elmúlt négy hónapban ez volt a negyedik támadás, amelyet saigoni ame­rikai szállás ellen intéztek A VNA Dél-Vietnamból ér­kezett értesülések alapján je­lentette, hogy a felszabadító hadsereg március 29-én és 30- án az amerikai légierő nyolc gépét lőtte le. Az amerikai gyorshadosztály majdnem két századát semmisítették meg Plel Me-tői nyugatra. Thi tábornok, az 1. katonai kerület volt parancsnoka, több mint egy hét szünet után is­mét megjelent a nyilvánosság előtt egy Hue-ban megtartott nagygyűlésen. Az AP egy washingtoni hi­vatalos közlést ismertet, amely szerint március hónap folya­mán 15 000 fővel növelték a Dél-Vietnamban tartózkodó amerikai katonák számát, amely ezzel együtt most 230 000 fő. ROMA Fanfani olasz külügyminisz­ter egy parlamenti nyilatkoza­tában kifejtette, hogy Olaszor­szág „megérti” az Egyesült Államok vietnami helyzetét, de szeretné, ha sor kerülne a tárgyalásokon alapuló megol­dásra. A A A TO súlyos helyzete BRÜSSZEL Manlio Brosio NATO-főtit- kár Brüsszelben a Belga Külföldi Kapcsolatok Intéze­tében magasrangú katonai ve­zetők és a diplomáciai tes­tület tagjai előtt kijelentette: kétségtelen, hogy a NATO sú­lyos megrázkódtatást szenve­dett az egyik szövetséges ál­lam akciód következtében. A jelenlegi helyzetben és a szö­vetség jelenlegi fokán azon­ban a NATO átszervezése újabb válságot Idézhet *-16. A főtitkár hangsúlyozta, hogv a szövetség súlyos problémák­kal néz szembe és a tagok merőben új helyzet előtt áll­nak, ezért szükség van egy­ségükre és összetartásukra. Brosio a francia lépés szo­morú következményének ne­vezte azt, hogy kialakultak olyan vélemények, amelyek szerint félő, hogy ismét fel­támad a német mildtarizmus. NEW YORK Jugoszláv segítség Vietnamnak Havemann professzor! törölték az NDK Tudományos Akadémiája tagja’nak sorából BERLIN (MTI) A Német Tudományos Aka­démia Elnöksége pénteken közleményben jelentette be, hogy Robert Havemann pro­fesszort törölték az akadémia tagjai sorából. A közlemény megállapítja, hogy az akadémia levelező tagjaiként Havemann Drofesz- szor az NDK-val szemben el­lenséges sajtó számára adott nyilatkozataival tudatosan megszegte a hazája iránti lo­jalitást. Az elnökség a kérdésben tit­kos szavazást tartott: az ál­landó tagok 70 százaléka sza­vazott a javaslat mellett. Miután Havemann profesz- s/.or esetében hiányzik az akadémiai tagság alapsza­bályzatban előírt feltétele, a professzort törölték a tagok sorából. BELGRAD (MTI) Pavle Gregorics, a vietnami nép támogatására alakult ju­goszláv bizottság elnöke fel­szólította az ország társadal­mi-politikai szervezeteit, hogy pénz-, vérplazma és gyógyszer­adományokkal siessenek a vi­etnami nép segítségére. Gregorics kijelentette; az amerikai beavatkozás Viet­namban napról-napra több emberáldozatot követel és mind nagyobb anyagi károkat okoz. Az amerikaiak nem kí­mélik a nőket ós a gyermeke­ket sem. „Meggyőződésünk, hogy a világ haladó erői si­keresen szállhatnak szembe a reakciós erők agressziójával és kell is, hogy szembeszólljanak, mert ma még a vietnami nép az áldozat, holnap azonban már mindannyian áldozatok lehetünk” — fejezte be nyi­latkozatát a bizottság elnöke. Helmut Schmidt, az SPD parlamenti csoportjának ve­zetőhelyettese New Yorkba érkezése után a repülőtéren kijelentette, hogy az NSZK-t nyugtalanítja Franciaország kivonulása a NATO-ból. „Mi talán még jobban aggódunk e lépés miatt, mint az Egye­sült Államok” — mondotta, majd utalt arra, hogy a fran­cia visszavonulás megbontja ezt az összhangot, amely Franciaország és Nyugat-Né- metország között a háború után kialakult. DCristáltj * * * » * * * ***■»»♦ * * » ******* 1 esipressKÓ i *************** ********** Max Claude Tíz nap a Mekong-deltában A MINAP ÉRKEZTEM ha- ternyire egyébként minden éj­za tíznapos utazásomról, a Me- kong-folyó deltájából. A Sai­gontól délnyugatra elterülő cs mostanában sokat szerep­lő deltavidék a térképen nem sok helyet foglal el: szabá­lyos, egyenlő szárú három­szöget képez, amelynek mind­két szára 300 km. Ennek el­lenére a Mekong-delta a leg­fontosabb tét a dél-vietnami háborúban. A helyzet ugyan­is az, hogy itt összpontosul­nak az ország alapvető kin­csei: a rizs ós az emberek. Dél-Vietnam lakosságának két harmada él ebben a há­romszögben, ahol a trópikus nap tűző fényében parasztok milliói dolgoznak a rizsfölde­ken A földművelés egész problémája azon áll, vagy bukik, hogy kihez tartoznak ezek az emberek és ki aratja le a rizst — Saigon, vagy a Dél-vietnami Nemzeti Felsza­badítást Front. A háború itt, a deltavidé­ken nem tűit el változásokat. Közép-Vietnamban, a hegyvi­déken, a technikai fölény le­hetővé tette az amerikaiak­nak, hogy a hadviselés új formáit erőszakolják rá a Vi- etcongra. Kitűnően és bősége, sen felszerelt, nagy létszámú amerikai katonai alakulatok üldözik, bekerítik és felszá­molják a Vietcong-egységeket. E taktika eredményei azon­ban rendkívül szerények. A Vietcong rendkívül mozgé­kony és kitartó alakulatai majd minden esetben észre­vétlenül kicsúsznak a beke­rítésből. A deltavidéken, amelyre a háború súlypontja nehezedik, semmi sem változott a had­viselés menetében és takti­kájában. A vízzel elárasztott csatornákkal szabdalt nagy- kiterjedésű rizsmezőkön nem tudnak felvonulni nagyobb katonai alakulatok. Itt nincsenek lakatlan vidékek, mint a hegyvidékeken, ahol tankokat. helikoptereket és légierőt lehet felhasználni. A deltavidéken egyik falu a másikat éri a csatornák men­tén. A deltavidéken «zennyes, véres, halálos küzdelem fo­lyik. A dél-vietnami hadsereg parancsnoksága őrségeket ál­lít, őrizteti az utakat A ka­tonaságot beszállásolták a vá­rosokba és a nagyobb falvak­be, a lakosságot azonban nem tudják leigázni. Minden őrszem, minden megerősített állás tulajdon­képpen egy elszigetelt erőd, amely csak sajátmagát tud­ja védeni. A Vietcomgnak nin­csenek ilyen őrszemei és megerősített állásai. Ka­tonai és politikai káderei, emberei bent vannak a falvakban. A lakos­ság ismeri őket A Vietcong emberei biztonságban érezhe­tik magukat akkor is, ha az ellenséges őrszemek csupán száz méterre vannak tőlük. A VIETCONG MINDENÜTT OTT VAN. Mindent lát és mindent hall. Ha valahol út­közben megálltunk, hogy átkeljünk a kompon, ben­zint vegyünk fél, vagy éhsé­günket lecsillapítsuk, azonnal emberek vettek körül és fag­gatni kezdték sofőrünket: Ki ez? Mit akar? Ez amerikai? Kan to városa 150 kilométer­re van Saigontól délnyugatra. Itt székel a deltavidéken állo­másozó 4. dél-vietnami hadtest parancsnoksága. A hadtest körletében hatmillió polgári lakóé él. Az első, ami a város­ba lépve nyomban szemünk­be ütközött, hogy ennek a látszólag békés városnak az utcáin szögesdróttal körülvett blokkházak, homokzsákokkal megerősített torlaszok állnak. A blokkházakat fegyveres ka­tonák őrzik. Itt élnek az amerikai „tanácsadók”. A szomszédon repülőtérről felszálló gépek pilótái igye­keznek minél gyorsabban el­érni a kellő magasságot, ne­hogy a partizánok tüzének hatósugarába kerüljenek. Kantotói néhány kilomé­szaka ágyúdörgóst lehet hal­lani. Quang tábornok, a 4. hadtest parancsnoka így pa­naszkodott előttem: „120 000 katonám van és jóllehet a deltavidéken csupán 30 000 Vietcong tevékenykedik, még­is kevés ez a létszám. Még egy hadosztály kellene”. ÉS A TÁBORNOK ENNEK ELLENÉRE DERÜLÁTÓ! Rendkívül bizakodik az egy évvel ezelőtt elindított „bé­kéltető kampány” eredményei­ben. Erre a célra különleges iskolán 5000 „specialistát” ké­peztek ki, akiket a falvak­ba küldenek. Ott meg kell ismefkednlök a lakossággal ós meg kell győzniök minden városit és falusit, hogy a saigoni kormányt és ne a Vi- etcongort támogassa. Ahány vietnamival csak beszéltem, ezzel kapcsolatban valameny- nyi szkeptikusan nyilatkozott. Körülbelül azonosan véle­kednek: ha ezek a specialis­ták a városokban maradnak, nem fognak eredményeket el­érni, mert a városokban nincs Vietcong. Ha viszont falu­ra Jönnék, akkor vagy meg­ölik őket, vagy életük meg­mentése érdekében kénytele­nek lesznek tárgyalásokba bocsátkozni a Vletconggal. Ha Jobban szemügyre vesz- szűk e saigonl „káderek” te­vékenységét, akkor észreve­hetjük, hogy működésük lé­nyegében nem hozott ered­ményeket A veszélyeztetett területeken csak a hadsereg védelme mellett mernek mu­tatkozni s ez gyanút kelt a lakosságban. A sötétség be­állta előtt el kell hagyniok a falvakat hogy el tudlanak rejtőzni a városokban. Éjsza­ka viszont visszajönnek a fa­luba a Vietcong emberei és visszaszerzik befolyásukat. Ez a „bujócska” csak abban az esetben fejeződhetne be, ha a lakosság kiadná a Viet­cong embereit, akiket kitü­nően ismer. Természetes, hogy Dél-Vietnam lakossága éppen ezt nem teszi. Nem csodálatos tehát hogy ennek a kampánynak az eredményei még a legszeré­nyebb reményeket sem elé­gítették ki. Kantoban, az úgy­nevezett „békéltető irodában" megmutatták a Saigon által ellenőrzött övezetek térképét Eszerint a dél-vietnami re­zsim csupán a Saigont és a deltavárosokat összekötő fő­útvonalak mentén húzódó néhány kilométer szélességű Sávot ellenőrzi. Minden többi terület a Vietcongé. A HONOLULUBAN KI­AGYALT dél-vietnami bé­kéltető program súlyos fo­gyatékosságban szenved: öaz- szefügg a háború egyik leg­kegyetlenebb formájának, a légi bombázásoknak a fokozá­sával. Dél-Vietnam fölött naponta többszáz repülést hajtanak végre. Elméletileg a támadá­sok a Vietcong katonai léte­sítményei ellen irányulnak. A valóságban a repülőgépek rendszeresen „megdolgozzák” a deltavidék nagykiterjedésű térségéit, amelyeket eleve „Vietcong-térségeknek” te­kintenek. Azt azonban senki sem meri beismerni, hogy ez így van. E politika valódi célja, hogy a lakosságot azon területek elhagyására kény­szerítsék, amelyek felett a kormány nem tudja biztosí­tani az ellenőrzést. AZ AMERIKAIAK AZZAL SZERETNÉK megnyugtatni magukat, hogy a lakosság a Vleteongot hibáztatja ezekért a bombázásokért. A bomba­sérülteket gyógyító, orvosok azonban ellenkező véleményen vannak. — Itt, éppúgy mint más­hol — hangoztatják az orvo­sok — azt mondják áz embe­rek, az a felelős, aki a bom­bát ledobja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom