Nógrád, 1966. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-13 / 86. szám
1966. április 13. szerda NŐGR A D .*? Tovább bővül a meglévő könnyűipari bázis Ösztönzés a jobb munkára Tapasztalatok az Acélgyárból Merre tart a harmadik ötéves tervben a tanácsi helyiinar? A megye iparosításában, különösen a könnyűipari bázis megteremtésében az elmúlt öt esztendő alatt alapvető szerepe volt a helyiiparnak. Általa nemcsak új iparágak honosodtak meg, nemcsak a régi gyártmányok termelése nőtt meg, hanem számos új termék látott napvilágot, amely jól fémjelzi a helyiipar térhódítását, a megye gazdaságpolitikai fejlődésének életében. A könnyűipari ágazat öt év alatt 210,3 százalékkal termelt többet, mint 1960-ban. Ugyanezen időszak alatt 1150 fővel gyarapodott a létszám, amelynek 60 százaléka új női munkaerő. Ennek a fejlődésnek töret- lenségét kívánják biztosítani a harmadik ötéves tervben. Az elképzeléseket a megyei tanács ipari osztálya már nagy vonalakban kidolgozta. A terv olvasásakor az első, ami azonnal szembetűnik, a következő: a gazdaságosság növelése, a műszaki színvonal emelése, a foglalkoztatottság bővítése szerepel a listán. Sokoldalú program Nem volt könnyű dolog iparáganként úgy kijelölni a fejlesztés irányát, hogy az összhangban legyen a szükségletekkel, lehetőséget adjon az időközben jelentkező export igények kielégítésére és a megyében fellelhető hasznos hulladékanyagok felhasználására. Mindezeket nem feledve a vasiparban a gáz főzök műszaki színvonalát kívánják tovább növelni, de ki kell majd elégíteni a traktorfülke, kábeldob és a különböző könnyű- tómon tödéi termékek iránt jelentkező szükségletet is. A belkereskedelem illetékes vezetői már jelezték: kerítés- drótból tüskés-drótból, szitaszövetekből, hálókból rácsokból, epedarugókból jelentős mennyiségre van szükség. Az ezekhez szükséges alapanyagot az újonnan létesítendő helyiipari vállalatok az Acélárugyártól be tudják majd szerezni. A faiparban a meglévő gyártmányok mellett, a kárpitozott bútorok és néhány export termék — szerszámnyél — ládaféleségek — gyártására térnek át. Mivel a textilipar fejlesztésének dinamikáját elsősorban a szükségletek szabják meg, olyan vélemény alakult ki, hogy ebben az iparágban alapvető feladat a termékek korszerűségének biztosítása, önköltségének csökkentése és exportképességének javítása. Az elképzelések szerint az építőipar kizárólag megyei kívánságok teljesítésére rendezkedik be. Növelik a kislakásépítkezésekhez szükséges salakblokk gyártását. Már az idén dupláját (háromszázezer darab) termelik a tavalyinak. Hozzákezdenek a különféle betontermékek gyártásához, növelik a kő és kavicsbányák termelését. A szolgáltató iparnak a jelenlegi problémák megoldását jelölték ki főfeladatul. Vagyis a termelékenység növelését, a vállalási-átfutási idők csökkentését, új szolgáltatások bevezetését és a hálózat fejlesztését. Műszakilag magasabb szinten Az előbb vázolt feladatokat úgy akarják megoldani, hogy gyors ütemben növekedjen a műszaki vezetés és színvonala, fejlődjék a gyártás, az üzem- és a munkaszervezés hatékonysága. Ennek érdekében a többi között megvizsgálják melyik üzemben lehet megvalósítani a kétműszakos termelést. Azon fáradoznak, hogy a készárutermelésben kialakítsák a nagysorozatú gyártást, mégpedig az üzem adottságának megfelelően, a legfeljebb gyártási rendszer és programozás alapján, a korszerű technológia előírásával. Az új gazdaságirányítási mechanizmusban az a vállalat, mely a gyártás és gyártmány- fejlesztésben a legkorszerűbbet adja. jól jár. Ezt felismerve a megyei tanács ipari osztályának vezetői az előbb' említett munka sikeres elvégzése céljából műszaki könyvtárakat hoznak létre, kísérleti laboratóriumokat, üzemeket állítanak fel, és rendszeres munkakapcsolatot alakítanak ki a különböző központi kutatóintézetekkel. Ezen kívül hozzákezdenek a szállítás és az anyagmozgatás gépesítéséhez szükséges feltételek kialakításához. Emellett megvizsgálják, hogy a lehetőség és ésszerűség határain belül miként tudják csökkenteni a kooperációk számát. Hozzáértő szakemberekkel A tervek összeállításánál is felvetődött, hogy a megnövekedett műszaki feladatokat csak hozzáértő szakemberekkel lehet jól megoldani. Bár az utóbbi években több, magas műszaki képzettségű diplomás ember került a vállalatokhoz, azonban számuk igen kevés. A jelenlegi gondok felszámolása érdekében a harmadik ötéves tervben tovább növelik a magasan képzett műszakiak számát. Új felvétellel, minőségi cserével és az arra rátermett dolgozók továbbtaníta- tatásával kívánják elérni, hogy 1970-ig, műszaki munkakörben csak szakképzett ember dolgozzon. Ennek szükségességét indokolja az is, hogy a vállalatoknál a műszakiak által készített technológiai utasítások ma még leíró jellegűek, sok esetben fejből készülnek, s ezért gyakorlati alkalmazásuk nem hozza meg minden esetben a kívánt eredményt. Tervek, amelyeket az élet még bizonyára módosítani fog. Hisz még csak egy új, sokat ígérő fejlődés elején vagyunk, az országos elképzelések is csak ezután látnak napvilágot. Egy azonban biztos: a fejlesztés iránya, a munka tartalmának javítása, messzemenően figyelembe veszi az új gazdasági irányításból adódó lehetőségeket, a megnövekedett feladatokat, annak várható nehézségeivel együtt. V. K. Gazdasági fejlődésünk időszerű kérdései Gazdaságpolitika A társadalmi-gazdasági folyamatok tudatos, tervszerű és társadalmi méretű szabályozásának lehetőségét csak a szocializmus teremti meg. Ennek objektív alapját a főbb termelési eszközök társadalmi tulajdona jelenti. Ezért a gazdaság- politika is először a szocializmusban jut sokoldalú szerephez, elsősorban ahhoz, hogy a legfőbb gazdasági folyamatok fejlődését átfogja és irányítsa. A szocialista állam gazdaságpolitikája elsősorban a társadalmi és gazdasági fejlődés törvényszerűségeiből vonja le azokat a következtetéseket, amelyeket a gyakorlatba átültet: „A gazdaságpolitika eljárásmódja abból áll, hogy a valóságba bevezetnek olyan okokat, amelyek a gazdasági törvények értelmében a gazdaságpolitikai célkitűzéseknek megfelelő következményeket idéznek elő. A gazdaságpolitika bizonyos célokat tűz ki magának, amelyeket meg akar valósítani és bizonyos eszközöket használ, amelyek,e célok megvalósítására szolgálnak”. Oskar Uange-nak, a közelmúltban elhúnyt nemzetközi tekintélyű lengyel közgazdásznak megállapításából következik tehát, hogy a szocialista állam egyrészt kitűzi a gazdasági fejlesztés fő irányait, másrészt számbaveszi és meghatározza azokat a módszereket, formákat és eszközöket, amelyek segítségével a kitűzött célt elérheti. Eszerint tehát a gazdaságpolitika — tágabb értelemben — ma- gábafoglalja a gazdaság fejlesztésére irányuló koncepciókat, továbbá a koncepciók megvalósításának módszereit. A szűkebb értelemben vett gazdaságpolitika a lehetőségek, az erőforrások sokoldalú mérlegelése alapján meghatározza a gazdasági növekedés lehetséges ütemét és arányait. A gazdaságpolitika tehát az állam által foganatosított gazdasági intézkedések rendszere, valamint azon koncepciók, (fejlesztési tervek, a társadalom egészét vagy egyes társadalmi rétegeket érintő gazdasági elhatározások. az ország gazdasági, nemzetközi kapcsolatait érintő döntések stb.) összessége, melyek a társadalmi szükségletek lehető legjobb kielégítése érdekében meghatározzák az adott ország gazdasági struktúrájának alakulását és a fejlesztés ütemét. Ezek az intézkedések természetesen nemcsak átfogó, az egész népgazdaság fejlődését meghatározó jellegűek lehetnek, hanem csak az ipart vagy csak a mezőgazdaságot stb. érintőek. E szerint az itézkedések bizonyos körét iparpolitikának, mezőgazdasági politikának stb. nevezzük. A gazdaságpolitikának tekintettel kell lennie a szocialista termelési viszonyok erősítésére, a szocialista társadalom politikai céljainak megvalósítására, számolnia kell a nemzetközi erőviszonyok alakulásával stb. Ezek a tényezők és feltételek tehát bizonyos értelemben eltéríthetik a szűkebb értelemben vett gazdaságpolitikát a gazdasági törvényektől, az újratermelés törvényszerűségeiből fakadó követelmények érvényesítésétől. A fontos az, hogy tisztában legyünk az eltérés feltétlenül indokolt és lehetséges mértékével, másszóval, hogy ez az „eltérítés” tudatos, irányított legyen. A tágabb értelemben vett gazdaságpolitikának egy része a gazdaságirányítás rendszere. A szocialista társadalomban a gazdaságirányítás lényege a központi tervcélok rendszere, továbbá mindazon eszközök, intézmények összessége. amelyek a tervbenfoglalt célok megvalósítását szolgálják. A gazdaságirányítás rendA normák karbantartásának az élethez kell igazodnia. A munkafeltételeket sok minden befolyásolhatja: újítás, műszaki fejlesztés, a technológia tökéletesítése, éppen úgy, mint a különböző munka- és üzemszervezési intézkedések. A Salgótarjáni Acélárugyárban a változásokat állandóan figyelemmel kísérik és mérik azok hatását, aszerint módosítják a normát is. Időszakonként azonban mégis szükségesnek tartják a teljes ellenőrzést, mert sok olyan apróbb körülmény is befolyásolhatja a teljesítményeket, mint például az új gyártmányok, a begyakorlottság, a tökéletesebb szerszám. Ez év első negyedében például 1064 munkaóra megtakarítást értek el a gépek gyorsításával a technológiai változtatással. Az Acélárugyárban igen fontos a lehetőségeken belül, a darabbéres munkák arányának növelése. A teljesítmény elbírálása, a helyes bérezés enélkül elképzelhetetlen. Amíg a darabbérben dolgozók munkáját teljes egészében mérni, értékelni lehet, az időbérben dolgozóknál már hiányzik ennek lehetősége, és őszintén szólva nincs olyan ösztönző hatás, amely a jobb, gazdaságosabb munkát segítené elő. Az elmúlt év végén 39 újabb munkahelyre dolgoztak ki fejlettebb bérezési formát, ami 550 dolgozót érintett. Ma is folytatnak felméréseket. Egyrészt újabb területekre akarják kiterjeszteni a fejlettebb bérezési formát, másrészt az időközben felszínre került tapasztalatok alapján finomítani a meglévőt. Az idén újabb 150 dolgozót kívánnak időbér helyett teljesítménybérben foglalkoztatni. Van már eredménye is ennek a törekvésnek. A mozdony személyzetnél például az ösztönzőbb bér, havi 30-40 ezer forint vagonálláspénz megtakarítását eredményezte. Másutt, például a hideghengerműben, létszámmegtakarítást hozott. Tavaly kidolgozták a minőségi premizálást, és 63 munkahelyen 778 dolgozót részesítettek 3—15 százalék közötti prémiumban a jobb minőségi munkáért. Ez a kezdetet jelentette és azóta már néhány fogyatékosságát is feltárták. Ilyen többek között, hogy a minőségi prémium egy-egy feltétele túl nagy területet ölel fel. A prémium alacsony volta sem elég ösztönző. Jelenleg ugyanis az átlagprémium csak 5,2 százalékos. Cél most e hibák megszüntetése és a prémium mértékének legalább 10 százalékára való növelése, Rövidesen újabb területekre is kiterjesztik ezt a jobb minőségre ösztönző módszert. Az Acélgyárban az idén csaknem hárommillió forintot fordíthattak bérfejlesztésre. Ebből többszáz munkás és alkalmazott keresetét növelték. Uj alkalmazotti prémiumrendszert vezettek be. ami ösztönzőbb a korábbinál. A béralapból biztosított keret 70 százalékával a vállalat szabadon rendelkezik, de 30 százaléka a központi feladatok, tehát a tételes tervteljesítéstől függ. Az eredményes munka után lehetőség nyílik arra is, hogy az idén, a tavalyi keretnél 30 százalékkal több prémiumot fizethessenek, ha a vállalat a gazdaságosságban, jövedelmezőségben jó eredményeket ér el. Ahhoz, hogy 20 százalékkal több prémiumot fizethessenek 24 napi nyereséget kell elérniük, a tervteljesítés- sel viszont még 10 százalékkal többet is elérhetnek. Az ösztönző hatás tehát megvan csak élni kell a lehetőségekkel. B. J. Uj jawítawi remlszei* Érdekes kezdeményezés a gépállomások és a tsz-ek viszonyában A mezőgazdasági gépek javítása, rendszeres karbantartása nem kis feladatot Jelent a tsz-eknek. Nagyon bosszantó, ha a legnagyobb dologidőben, amikor a gépek minden hasznos percére szükség van, bekövetkezik a műszaki hiba. iVormálholdas kiszolgálás A termelőszövetkezetek előtt nem ismeretlen a teljes műszaki kiszolgálás rendszere, melyet a gép- és gépjavító állomások végeznek. E rendszer lényege, hogy az állomás kihelyezett szerelői, a felmerülő műszaki hibákat rendszeresen elhárítsák és biztosítsák a géppark üzembiztonságát. A szolgáltatást igénybeszerét tehát a gazdaságpolitika által meghatározott fejlesztési feladatokkal összhangban kell kialakítani. A szűkebb értelemben vett gazdaságpolitika és a gazdasági mechanizmus kölcsönhatása abban is kifejezésre jut, hogy a konkrétan érvényesülő gazdaságirányítási módszer maga is aktívan befolyásolja a gazdaságpolitika megvalósítását. A „jó” mechanizmus: érzékeny jelzőrendszer, amely a gazdaságirányításhoz információkat közvetít a központi döntések helyességéről. (Például bizonyos termékek jelentős áremelkedése arról informálja a központi irányítást, hogy a termékek iránt nagy a kielégítetlen kereslet, hogy az erőforrásokat ennek megfelelően át kell csoportosítani stb.) A Mechanizmus csak abban az esetben töltheti be a jelzőrendszer szerepét, ha a népgazdasági és a részérdekek lényegében egybeesnek; különben a mechanizmus téves jelzéseket adhat, vagy mint jelzőrendszer közömbös a gazdasági élet eseményeivel, kilengéseivel szemben. A gazdaságirányítás rendszere tehát nem egyszerűen passzív közvetítője a gazdaságpolitikának. hanem arra aktívan visszahat: tehát az irányítási rendszer reformba bizonyos értelemben maga után vonia a gazdaságpolitika koncepciók — s ezalatt az adott fejlesztési célokat értjük — mérlegelését. ismételt megfontolását is. Dr. Varga György vevő tsz-ekhez az állomás kis raktárt helyez ki, hogy a szükséges alkatrészek kéznél legyenek. Tavaly huszonnégy termelő- szövetkezet vette igénybe az állomások ilyen jellegű szolgáltatását. Ezekből az erdőkürti November 7. Tsz már a szolgáltatás fejlettebb módjára, a normálholdas kiszolgálásra tartott igényt. A tapasztalatok alapján tovább nőtt az érdeklődés a tsz-ekben és az idén mintegy 45 termelőszövetkezet kapcsolódik be az utókalkuláció, a normálholdas rendszerű műszaki kiszolgálásba. Az elmúlt két héten több tsz-t kerestek fel az állomás képviselői a szerződések megkötése érdekében. Visszatérítés a megtakarításból Az úgynevezett normálholdas rendszerű szerződések megkötését igen alapos tárgyalások előzték meg. A teljesítményen alapuló műszaki kiszolgálás bizonyos kockázattal jár mindkét szerződő fél részére: az állomás ugyanis a javítási munkák díját a tsz- traktorok által teljesített normálholdak alapján számlázza. Év végén az állomás megvizsgálja a tényleges ráfordított költséget, és ha az kisebb mint a normálholdak alapján felvett összeg, a megtakarítás ötven százalékát a termelőszövetkezetnek visszafizetik. A tsz-ek, nagyon helyesen, alaposan számításokat végeztek és figyelembe vették a tavalyi javítási költségeket. Minden termelőszövetkezet arra törekedett, hogy lehetőleg az elmúlt évi tényszámnál maradjon és a munkaegység értékét minél kisebb összegű javítási költség terhelje. Szám- bavették, hogy a fizetendő összegért mit biztosít a gépvagy a gépjavító állomás. A Támogatás A múlt héten tartották meg Egyházasgergén a termelőszövetkezeti tervtárgyaló közgyűlést. A szövetkezeti tagok az idei terv vitája után határozatot fogadtak el Vietnam harcoló népének támogatására. Az egyházasgergei termelőszövetkezeti tagok kivétel nélkül egy-egy munkaegység mátramindszenti, becskei, nóg- rádmegyeri, ipolyvecei termelőszövetkezetek könyvelői, agronómusai, alapos emberek és előre kívánták tisztázni a szerződés feltételeit. A gép- és gépjavító állomások szerszámgép és anyag- ellátása sokat fejlődött, mind több a tapasztalt, rátermett szakember is a gépállomásokon. Mindezt a tsz-ek tagjai, vezetői is jól tudják. A szerződések értelmében az állomás biztosítja a termelőszövetkezet valamennyi gépének üzembiztonságát. Elvégzi a gépeken a havi és negyedévi karbantartásokat, a főjavítások és magasabbfokú karbantartásokat és általában azok a műszaki munkákat, melyek a gépek üzembiztonságát hivatottak biztosítani. A nagyjavításokat az állomás telephelyén, a kisebb javításokat a helyszínen, a műhely, vagy hibaelhárító gépkocsi szükség szerinti bevonásával végzik. Felelős szerelő A tsz-ben tartózkodó és a munkákért felelős szerelő kötelessége ellenőrizni a tsz- traktorokon naponta végrehajtott karbantartások minőségét, a gépek kezelését, ápolását, és tapasztalatairól be kell számolnia a termelőszövetkezet elnökének, vagy a gépcsoportvezetőnek. Tehát az állomás a szerződés értelmében a gének üzembiztonságának teljes gondját magára vállalja. Ez nagyon kedvező a termelőszövetkezetnek, hiszen a javítás minden gondjától megszabadulnak. A szerződések megkötésével a gép és gépjavító állomások viszont olyan kötelezettséget vállalnak, magukra, melynek legiobb tudásukkal eleget is kell tenniük. Hogy ez az új javítási rendszer milyen tért hódít a jövőben, az a becsületes, lelkiismeretes, jóminőségű munkán múlik. Sarkad! Ernő Vietnamnak értékének az összegét ajánlották fel. A tagság létszámát, és a munkaegység értékét tekintve ez az összeg megközelíti a négyezer forintot. A tagok kérték a szövetkezet vezetőit, forduljanaK felhívással a megye közös gazdaságaihoz, hogy azok kövessék példájukat.
