Nógrád, 1966. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-08 / 83. szám
4 NOGRAD I960. április 0. péntek Három vélemény — egy megfontolás — A népszínműveket ma már elítéljük, és joggal. Lehetőleg nem adjuk elő — mondja Jászberényi Frigyes, a karancslapujtői gimnázium igazgatója. — Azokból a sikerekből azonban, amiket a Falu rosszával és a többivel a felszabadulás utáni években arattunk, valamint azokból a sikertelenségekből, amelyeket az ötvenes évek elején játszott darabokkal „vívtunk ki” — egy tanulságot levonhatunk: a népszínművek — bármilyen nyúlós volt is mondanivalójuk •— közérthető nyelven adtak elő közérthető dolgokat És a jó mindig győzött, vagyis: tulajdonképpen a népmesék vonalát követték, azok hamisítatlan stílusa és eredetisége nélkül. Az ötvenes évek elején játszott színdarabok viszont nem csupán nyelvezetükben, stílusukban voltak rendkívül szokatlanok, hanem tartalmukban, problémafelvetésükben is. Egyszóval: hirtelen, szinte minden átmenet nélkül tértünk rá az újszellemű művek bemutatására; azt hittük, mert nekünk tetszik, mindenkinek tetszeni fog... S ráadásul jött még a rádió, a tv is! — Azt hiszem, Jászberényi elvtársnak igaza van. Azidő- tájt mi Rákoscsabán csináltuk ugyanezt, amit ők itt, La- pujtőn — csatlakozik a beszélgetéshez Mahács Lajos, a gimnázium irodalmi tanára. — Hogy a rengeteg ajánlott színmű közül milyen nehéz olyat kiválasztani, ami szellemében, formájában is jó, ugyanakkor a helybeliek tetszésére is számíthat, azt magam tapasztaltam. A művelődési otthon színjátszó csoportja számára kerestem darabot. Végül olyan műnél kötöttem ki, melynek már a címe is jő mondanivalót, ugyanakkor nevetést ígér: A holtak nem fizetnek adót. Egyszerűen tudomásul kell vennünk, hogy a falusi ember nem fejtörőt akar, hanem elsősorban szórakozni vágyik, ha színházba, moziba megy. Ez nem a tartalom elutasítását jelenti, hanem azt, hogy a mondandó kézenfekvő és nyilvánvaló legyen — a népmesék stílusában. Vagyis: a jó mindig győzzön, a legkisebb gyerek — ezer veszélyen át — mindig eljusson a céljához! Ha nagyok az akadályok, azok csakis azért vannak, hogy annál teljesebb legyen a győzelem fölötti öröm! Legyünk egy pillanatra őszinték: hány kétkezi munkás nézi végig elalvás nélkül a Hamletét, az Éjjeli menedékhelyet, vagy akár a Húsz órát?!... Nagyon kevés. Mindnyájan tudjuk, ezt: a? írók is, a színjátszók is, a kultúrpolitikusok is, de ahelyett, hogy a komoly dráma és a népszínmű között hidakat vernénk, vagy azt mondjuk, hogy „nem is való az a parasztnak”, vagy önmagunkkal és másokkal is el akarjuk hitetni, hogy „igenis, végignézik, értékelik, elalvás nélkül.” Mindkettő önáltatás. A falusi lakosság mai felnőtt nemzedékének zöme ugyanúgy nem értékeli a Hamletet, mint Beethoven V. Szimfóniáját, ugyanakkor nem a tartalmat- lanságot igényli, hanem a közérthetőséget!... Aki falun él, az tudja, mennyire szeretik hallgatni és olvasni a János vitézt... Ugyanazért van sikere a Dérynének Ily- lyés Gyula Bolhabáljával... Ezért üdvözölnénk olyan új szellemű darabokat, melyek teljes befogadásra találnának a falusi közönség körében, ugyanakkor mintegy közelebb vinnék őket az úgynevezett „nagyirodalomhoz.” — Azt hiszem, mindkettőtök gondolata helyes, ugyanakkor mindkettőtöknek ellent- mondanék a következtetést illetően... — szól közbe Orosz István rajztanár, fiatal festő. — Mert egyaránt oda lyukadtatok ki, hogy kellene valami olyan színdarab — de azt hiszem, ezt az egész irodalomra, sőt az össz-művészetekre is értitek egy kicsit —, amelyik nem modemül bonyolult, ugyanakkor nem is népieske- qő. .. Eddig egyetértek, a kívánság reális, mert a lapuj- tői közönség valami ilyet akar. De nézzük meg a dolog gyakorlati oldalát. Tegyük fel, hogy ezt az igényt „bedobják” az írónak. Ök hosszabb- rövidebb viták után el is fogadják. Jönnek a kísérletek, próbálkozások: megemésztik, megírják, kinyomtatják — végül eljut Lapujtőre a darab... A vita persze még tovább folyt, mint olyan emberek között történni szokott, akiket kölcsönösen elkap a gondolatok varázsa. Magam is szóltam itt-ott, de nem hiszem, hogy érdemlegeset, s csak később, az egész beszélgetést újraelemezgetve jutottam arra, hogy a dolgot fejlődésében szemlélve, Orosz Istvánnak van leginkább igaza. A Jászberényi és Mahács által mondott problémák viszont még legalább két évtizedig erősen életesek lesznek, s a népművelőknek ezzel kell számolniuk, mikor darabokat falusi színjátszó csoportok részére válogatnak, vagy javasolnak. _ knn _ A köszönet ideje Dr. Fóris László salgótarjáni körzeti orvo6 februárban felhívta a KÖJÁL figyelmét arra, hogy járvány fenyegeti a várost. Az aránylag enyhe idő fokozta a veszélyt. Esetleg áldozatul eső emberéletekről nem is beszélve: a tömeges megbetegedés okozta termelésikiasés milliós károkat idézhetett volna elő. A védekezés helyes megKétszer segít, aki gyorsan segít — így dr. Cserku- ti Gábor, aki szemét huszonnégy órán át le sem húnyva részesítette védőoltásban az Öblösüveggyár dolgozóit. Hasonló fáradhatatlanságot tanúsított a ZIM-ben dr. Baár József. A városi tanács-vb egészségügyi csoportja, a KÖJÁL személyi állománya mellett a társadalmi aktivisták tömege mozdult meg. Az egészségügyi szakszolgálatnak emlékezetes értékű segítséget nyújtottak adminisztratív teendők gyors, pontos elvégzésével a Furák Teréz Leánykollégium lakói, a Rákóczi úti, a Szta- hanov úti, a Május 1 úti általános iskola ifjúsági vöröskeresztesei, az Öblös- üveggyár üzemi vöröske- resztes szervezete. A postai kézbesítők nem egyszer mesterdetektív-munkát végeztek azért, hogy az emberek idejében megkapják a védőoltásra hívó idézést. A salgótarjáni városi tanács-vb legutóbbi ülésén egyhangúan és lelkesen mondott név szerint köszönetét a védekezésben legszebb teljesítményt nyújtó testületeknek és személyeknek. A megérdemelt köszönethez a Nógrád is csatlakozik, s örömmel adja hírül: Salgótarjánban megszűnt a járványveszély. Kábeldob — exportra Evről-évre növekedik a Balassagyarmati Fémipari Vállalatnál termelt áruk értéke. Még tíz esztendeje sincs, hogy évi hatmilliós tervvel dolgozni kezdett az üzem, s az idén már nyolcvanmilliót érnek termékei. Nemcsak a termelési érték növekedése a jellemző e kollektíva munkájára, de a törekvés is olyan áruk előállítására, amelyek iránt élénk a kereslet a hazai és a külföldi piacokon. Ez a törekvés vezérelte a vezetőket, amikor — korszerű üzemi épületek, felszerelés nélkül is — elvállalták a kábeldobok készítését. A vállalat dolgozói a nehéz körülmények ellenére eddig minden alkalommal teljesítették kötelezettségeiket, sőt az idén — a tavalyi kétféle mérettel szemben — ötféle méretű kábeldobot gyártanak. S míg tavaly valameny- nyi a Magyar Kábelművek számára készült, az idén kétezerkétszázötvenet a Transelektro export vállalat útján külföldre szállítanak. Az exportra készülő kábeldobok értéke mintegy tízmillió forint. Manekensorozás Mint meg bizható forrásokból értesülünk, valószínűleg áprilisban manekeneket soroznak Budapesten. Az ügy azért vált halaszthatatlanná, mert néhány hónap alatt sok ma- n eken férjhez ment, és túl sok hely maradt üresen ahhoz, hogy jövő tavaszig elvárhatott volna hazánk nőtársadalma. Mivel a mane- kenológiai ismérvek még nem mélyültek el eléggé a köztudatban, szükségesnek tartjuk vázolni a főbb elveket. Először is: nem szabad azonosnak venni a maneken- sorozást a katonai sorozással. Abban ugyan megegyeznek, hogy ott is, itt is a lányok, illetve a legények elejét válogatják. Továbbá, amint egy lúdtálpazatú újoncot se válogatnak be díszőrségbe, ugyanúgy a manekennél sem tűri el a szabályzat, hogy lúdtalppal plattyogjon végig a divatre- vűn. Ez a legszebb estélyi ruha hatását is tönkretenné. Olyan vonatkozásban is van némi megegyezés maneken- és ka tonasorozás között, hogy bizv nyos méretszint.e mindkét esetben megkövetelnek- Mert például hiába van meg mindene a „világ” nálunk is ismert „legkisebb emberének", a nagy bajuszt! Pista bácsinak hatvanegyné- hány centis magasságával, nem vették be regrutának. Nos, ugyanígy hasztalan jelentkezne a legvonzóbb felszerelésekkel egy hatvanegy né hány centi sudár hajadon manekennek, kihullana a rostán. Akár hosz- szában, akár keresztben is számítjuk. Tudni illik tehát, hogy 172 centiméteren aluli hölgyek ne is kíséreljék meg a sorozáson való részvételt, de még felüliek se, mert ök nem ideálisak manekennek. Ü joncsorozáson, mint tudjuk, ilyen szőrszálhasogató feltétel nincs. Éppoly karakán katona lehet egy 165 centiméterre nőtt fiú, mint mondjuk egy 216 centis. A döntő eszmei különbség maneken- és újoncsorozás között már az úgynevezett vetkőzés alkalmával is megnyilvánul. Egészen mást kívánnak egy ma- nekentől a zsűri tagjai, amikor így szólnak hozzá ,Most pedig szíveskedjék megfordulni!” — és megint más következik e felszólítás után a katonai sorozóbizottság előtt. Manekennél létkérdés, tud-e mutatósán, kecsesen megfordulni, míg egy újoncnál elsősorban azt várják el, hogy fürdőit légyen előtte való nap. Újoncnál sem közömbös, elég kajakos-e a legény, ám egy manekennél kikötik pontosan a 90 centiméteres mell- bőséget, nem beszélve a 96 centis csípő- és 66 centiméteres derékbőségről. Ez ugyanúgy nemzetközi szabvány, ?hint a testmagasságVan azután egy egészen lényegbevágó differencia maneken és újonc között. Világviszonylatban igy van még, hogy eddig kiderítetlen okokból, mane- kenpályára sokszor annyian jelentkeznek, mint ahányat foglalkoztatni tudnának, míg katonából sosem elegendő a készlet. Békeharcosok előzetes számításokat végeztek, s ennek alapján megállapították: akkor lesz rend a Földön, ha őszidőben minden országban a Maneken Parancsnokságok felhívásai jelennek meg a lapokban és hirdetőoszlopokon, melyek maneken- sorozásra szólítják a belevaló lányokat. A nóta pedig úgy szól majd, hogy: Zsin- ielyezik a szalonok tetejét. Mustrálják a maneke- nek elejét... Tóth István Megbecsülésükkel magunkat becsüljük Hibának tartom, hogy az ifjúságot esetenként meglehetősen felületesen ítéljük meg. Anélkül, hogy igyekeznénk megérteni, megelégszünk a puszta megállapítással: nem olyanok, mint amilyennek elképzeltük. Elfelejtjük, hogy olyan korcsoportról van szó. amely összetett és meglehetősen bonyolult fejlődési folyamatnak van kitéve: helyét keresi a társadalomban, készül a jövőre. Senki számára sem lehet közömbös: hogyan? Nyugodtan megállapíthatjuk tehát, hogy a szocialista nevelés egyre központibb helyet igényel a tantestületek tevékenységében, a pedagógusok szemléletében, az oktató-nevelő munka gyakorlatában- (Nem feledkezhetünk meg természetesen arról sem, hogy csupán az iskola sohasem lesz képes egyedül kialakítani a szocialista embertípust, ha a társadalom messzemenő segítségét nem élvezi. A fiatalt ugyanis nemcsak az iskola falain belül, hanem azokon kívül is érik hatások, benyomások, amelyek jelentőségükben nem maradnak el az előbbiektől.) Nem téveszthető ugyanis szem elől az, hogy az ifjúság élettapasztalatát elsősorban nem a gyakorlatból, hanem a közvetett értesülések alapján szerzi, amelyek gyakran megtévesztik. A felnőttek közül sokan „vizet prédikálva” rossz példát mutatnak, s a fiatalok bizony nehezen viselik el a bírálatot, különösen azok részéről, akik nem élvezik bizalmukat, akiknek nincs tekintélye előttük. Márpedig ezt előttük csak a megfelelő felkészültséggel, az etikai normák fokozott betartásával, s a velük szembeni bizalommal szerezheti meg a felnőtt, illetve a pedagógus. Mi hát a tennivalónk, ha a függetlenség a fiatalok részéről rendszerint először is abban nyilvánul meg, hogy kíméletlenül bírálnak. Hogyan fogadjuk részükről a szocializmus bírálatát, ami néha sajnos a bizalmatlanság tanújele is lehet. Fojtsuk beléjük a szót? Intsük le őket azzal, hogy még tapasztalatlanok, s ők maguk vajmi keveset tettek a szocializmusért? Semmiképpen sem. Ezzel csak ártanánk ügyünknek. Hiszen olyan jelenség ez, amely az ifjúság növekvő politikai érzékéről tesz tanúbizonyságotErre az akcióra tehát csak egyfajta reakció lehet, az eddigieknél lelkiismeretesebb felkészülés ideológiailag s politikailag egy aránt az egész felnőtt társadalom, de min denekelőtt az ifjúsággal foglalkozók részéről. S bizony e téren Nógrádban is akad még tennivaló! Semmiképpen sem engedhető meg például az úgynevezett politikai szemérmesség a nevelő részéről. E szemérmesség persze nagyon sok esetben a hiányos ideológiai fel- készültség következménye. A pedagógusok társadalmi tevékenységben való részvétele sem mindig kielégítő. Mindez persze szintén abból következik, hogy egyes középiskolai pedagógusok ideológiai képzés tekintetében elmaradtak, ami táptalajt nyújt esetenként nacionalista, kozmopolita állásfoglalásukhoz, az ellenséges nézetek elleni passzivitásukhoz is. A külső, nevelési elveinkkel szembenálló behatások, a pedagógusok jelentős részénél fennálló káros ideológiai szemlélet, többeknél közömbösség, nagyarányú elfoglaltság, s a nevelésben érdekelt társadalmi szervek munkájának összhangtalansága következtében nyilvánvaló tehát, hogy az ifjúság egy jelentékeny részének világnézetében, magatartásában is jelentkeznek a káros megnyilvánulások. Azt hiszem, az elmondottak alapján nem lehet kétséges, hogy mennyire fontos számunkra az önképzés, az ideológiai felkészültség, s az eszmecsere az ifjúsággal. Felbecsülhetetlen értékűek lehetnek ezek az ifjúsággal folytatott beszélgetések, melyeknek célja egymás véleményének kölcsönös megismerése, a vitás kérdések tisztázása és ami a fő: a közelebbi kapcsolatok megteremtése. S talán nevelőink körében az ifjúsági szervezetek nevelési szerepének felismerését sem ártana meggyorsítanunk. Nem elégedhetünk meg csupán azzal a megállapítással, hogy évről-évre nő a szervezetek munkáját segítő és munkájukban a szervezetekre támaszkodó nevelők száma- Annál inkább nem, mert hiszen az ifjúsági munkában való járatlanság és a hiányos ismeretek miatt munkájukban sok formális elem keveredik, gyakoribb a könnyebben megoldható és látványos szervezeti intézkedés, amely mellett a nehezebb, de számunkra feltétlenül jelentősebb tartalmi munka elmarad. Végezetül talán annyit, hogy minden téren nagyobb figyelmet kell szentelnünk az ifjúság problémáinak, és még következetesebben kell a fiatalokat felkészítenünk azokra a feladatokra, amelyek a szocialista társadalom építésében rájuk várnak. Biztosaknak kell lennünk abban, hogy az új nemzedékre nyugodtan ráhagyhatjuk építő munkánk folytatását. Viszont, hogy ebben valóban biztosak lehessünk, nekünk is tenni kell érte. A mi gyerekeinkről van szó. Megbecsülésükkel magunkat becsüljük! T. E. Nógrád is készül a Költészet Napjára Néhány éve már legnagyobb szocialista költőnk, József Attila nevével szorosan egybekapcsolva üljük meg áprilisban a Költészet Napját. Az országos program Salgótarjánra jutó részét az idén eredetileg az új megyei művelődési otthonban tervezték, megtartani, az építés utómunkálatai azonban közbeszóltak. A Költészet Napja központi eseményére így április 15-én a Karancs Szálló mozaik termében kerül sor Maróti Lajos költő részvételével. A megyei program keretében április 16-án Szécsényben, a járási művelődési ház és a járási könyvtár rendez Palóc- íöld-esttel egybekapcsolt műsort, mely a községi irodalmi színpadot is feladat elé állítja. Április 21-én Diósjenőn, — ugyancsak a helyi irodalmi színpad közreműködésével, — 29-én Nagyorosziban rendezik meg a Költészet Napját, míg május 22-én Mohorán kerül sor költészeti és Palócföld estre. A központi rendezvények mellett számos községben terveznek még Költészet Napja programot, ezen kívül a megye valamennyi iskolája megemlékezik József Attila születésnapjáról és minden könyvtárban bemutató anyagot állítanak össze mai költők legújabb köteteiből.
