Nógrád, 1966. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-01 / 77. szám
n«fí április 1. péntek NÓGR A D 3 Tanácskozás A% ön ellen őrsé* válsága ? Ami a az idei exportfeladatokról Az Öblösüveggyár nyerte el a városi pártbizottság vörös vándorzászlaját Népgazdasági szinten is figyelemreméltó a salgótarjáni iparmedence gyárainak, üzemeinek közvetlen és közvetett exporttevékenysége. A hazai exportárualap 43,4%-át a Kohó- és Gépipari Minisztérium vállalatai állították elő a múlt esztendőben, s a minisztérium vállalatainak teljes gépipari termelése is ugyancsak 43%-os arányban került kivitelre. Ebből a munkából jelentős részt vállalnak magukra a salgótarjáni iparmedence gyárai, üzemei. A Salgótarjáni Acélárugyár pl. idén 312 millió, a Bányagépgyár is 12 millió forint exportmegrendelést kapott mostanáig. Ugyanakkor mindkét gyár a KGM szinte valamennyi exportra dolgozó vállalatának is szállítja termékeit, így közvetve is részt vesz az ország külkereskedelmi gazdálkodásában. Egyetlen gép- és műszergyára sincs az országnak, amelynek például a hideghengermű ne szállítana ötvözött, vagy saválló finomacélszalagokat. Természetesen a két üveggyár, a Tűzhelygyár, sőt az Otvözet- gyár is részese a devizagazdálkodás szempontjából nagy jelentőségű exportnak. E jelentős exporttevékenységről, az idei feladatokról, és a világpiac mindjobban növekvő igényeiről tanácskoztak csütörtökön a minisztériumok, a külkereskedelmi vállalatok, és a város gyárainak szakemberei, exportbrigádjai Salgótarjánban. A városi pártbizottság székházában tartott tanácskozáson Varga Gyula, a városi pártbizottság mellett két éve működő exportbizottság vezetője mondott vitaindítót. A többi között elmondotta, hogy az iparmedence idei exportkötelezettsége — az eddig beérkezett megrendelések szerint — már is megközelíti a 360 millió forint értéket, s ez 15 milliónál több, mint ameny- nyi az egy évvel ezelőtti rendelésállomány volt. A világ 80 országába küldik termékeiket a tarjáni gyárak. S ami különösen nagy elismerést jelent a 100. évéhez közeledő iparmedence munkásai, mérnökei számára, ma már a külkereskedelmi vállalatok is biztosak benne, hogy a tarjáni gyárak exporttermékeivel sem a minőség, sem a szállítási határidők vonatkozásában nincs és nem lesz kifogásolni valójuk a külföldi megrendelőknek. Az exporttanácskozáson sok szó esett a még mindig kifogásolható csomagolásról, a műszaki színvonal további növelésének teendőiről is. Az exporttermelés szervezése, és gazdaságosságának állandó ellenőrzése szempontjából egyaránt jó kezdeményezésként említették az új irányítási rendszer kezdeti lépéseiként alkalmazott termelői és világpiaci ár , párhuzamos értékelhetőségét. A tanácskozáson úgy értékelték, hogy a piackutatásban is előbbre kell lép- niök a tarjáni vállalatoknak. Ezúttal adták át a városi {Jártbizottság vörös vándorzászlaját is az öblösüveggyár) dolgozók részére. Az üvegesek, az acélárugyáriaktól hódították el a két éve alapított vándorzászlót. A tanácskozáson határozatot fogadtak el, amelyben többi között a gyárak és üzemek év elejei termelési tanácskozásain tett felajánlások alapján vállalták, hogy a múlt évihez hasonlóan idén is december 15-re teljesítik éves exportkötelezettségeiket a város gyárai, üzemei. Pár évvel ezelőtt a tűzhelygyári szerelde Gagarin szocialista brigádja kezdeményezte nálunk az önmeózást. Varga István és társai lemondtak a MEO segítségéről, elvállalták, hogy az általuk szerelt kályhák minőségét önmaguk ellenőrzik. Bélyegzőt is kaptak, amely a terméken is tanúskodik arról, hogy azt a Gagarin brigád készítette. Ezzel nemcsak erkölcsi, de anyagi felelősséget is vállaltak a kályhák minőségéért. Merész, szocialista brigádhoz méltó vállalkozás. Az új mozgalomba, Vargáékkal egy időben, bekapcsolódott Kassai Rezsőné teatűzhely szerelő csoportja, majd néhány hónap leforgása alatt a szerelde többi brigádja is. A tűzhelygyári szocialista brigádok kezdeményezésére nagy visszhangot keltett a megye ipari üzemeiben, példájukat sokan követték. A sajtó gyakran és részletesen ismertette az önmeózás társadalmi és gazdasági jelentőségét, a mozgalomban résztvevő brigádok módszereit, eredményeit. Aztán hosszú ideig csunán hébe-hóba hallottunk róluk. Néhány hete azonban ismét gyakrabban szóba kerültek. Csak most másként. A hangnem elmarasztaló. Sőt, a vállalat vezetői olyan aggodalmaknak is hangot adtak: ha így megy tovább, az önmeózást meg kell szüntetni és visszaállítani a régi ellenőrzési rendszert. Megtakarításból bérfejlesztés Az 1964, decemberi párthatározat, amely a gazdaságosság fokozását célozta a többi között a takarékos létszámgazdálkodásra is felhívta a figyelmet. Az azóta megjelent kormányrendeletek lehetővé teszik, hogy ahol létszám- megtakarítást érnek el, ott a megtakarított bér egy részét bérfejlesztésre használhatják fél. A Nógrádi Szénbányászati Trösztnél tavaly év elején szerződéseket kötöttek az üzemekkel a nem közvetlen termelő, úgynevezett alkalmazotti létszám csökkentésére. A szerződések szerint 94 fős alkalmazotti létszámot kellett volna megtakarítani, ehelyett 106-ot sikerült. Az ebből eredő bérmegtakarítás havonta — az alkalmazotti átlagbért alapul véve — több mint 225 ezer forint. Ennek 33 százalékát bérfejlesztésre fordították azokon a munkahelye- í, ahol a megtakarítás törzámgazdálkodás ja- ző hatás nem zlelhető. Koráb- ■tők foggal, koholtak a még namért. Ezt ma már ipasztalnd. Jobb lett a munka megszervezése, a terhek elosztása, beosztásnak, fizetésnek megfelelő csak ban e| römmel gyobb nem ne azonban azt állítani, hogy már nincs tennivaló. Ha jól körülnéznek a bányáknál, akad bizony még mód a munkakörök ésszerű összevonására. Az iparirányítás reformja többek között azt is jelenti, hogy a létszám-arányokat kedvezőbbé tegyék a közvetlen termelésben foglalkoztatottak javára. Igaz, ehhez ma még egy sor feltétel hiányzik. Gondolunk itt például a2 ügyvitel gépesítésére. Ebben alig léptünk előre. A jelentések száma sem csökkent még a kívánt mértékben és sokszor párhuzamosam is készülnek kimutatások. Mindezek megérnének egy alapos vizsgálatot Bizonyára létszám szabadulna fel ennek nyomán amelyet termelő munkára lehetne irányítani. A Nógrádi Szénbányászati Trösztnél egyébként az idén tovább folytatják a tavaly megkezdett munkát Üjabb felmér Vseket végeznek, és szerződéseket kötnek az üzemekkel. Ügy számolnak, hogy még legalább ötven fővel sikerül csökkenteniük az alkalmazotti létszámot. Ez a törekvés ma már az üzemeknél is megértésre, sőt támogatásra talál. A tavalyi bérmegtakarításból származó bérfejlesztés többszáz alkalmazotti dolgozót érintett. Havi 100-200 forinttal lett nagyobb a keresetűit. Az idén többet, már a megtakarított bér felét fordíthatják az alapkeresetek növelésére. Ha így megy tovább? A MEO-osztály munkatársa Molnár Pál bólint. Sok a reklamáció. Szerelési hibák miatt. Elém tesz egy táviratot: „FEB. 28. AAN 11321A VAGONBAN EERKEZETT KAALYHAAK MINOESEEG1 KIFOGAAS MIATT MEGBÍZOTTJUK JEGYZOEKOENYV FELVEETELEERE MAARC. 7 EEN DEELIG JEJó eredmények az országos versenyeken A Munkaügyi Minisztérium hasonlóan az előző évekhez, most is megrendezte a különféle szakmákban a MŰM Intézeteken belül először a házi, majd az országos versenyeket A kovácsipari tanulók versenyét ez alkalommal Szolnokon rendezték. Itt többek között részt vett a salgótarjáni 211. sz. MŰM Intézet két kovácstanulója Pénzes István és Vass József harmadéves iparitanulók, akik a Salgótarjáni Acélárugyár tanműhelyében ismerték meg a kovács szakmát. A két fiatal dicséretes módon szerepelt az országos vetélkedőn. A gyakorlati és az elméleti vizsgán megállták helyüket. Az értékelés alapján a kovácsok mezőnyében a harmadik helyet szerezték meg. Ezzel együtt természetesen, a szakmunkás bizonyítványt is kézhez kapták A két újdonsült szakmunkás karórát kapott jutalmul, míg az őket tanító Horváth László mester, szakoktató pedig 500 forint pénzjutalomban részesült Az esztergályosok versenyén 69 induló volt. Mester János — ugyancsak a 211. sz. MŰM Intézet tanulója, az Acélárugyár tanműhelyében dolgozó fiatal, negyedik lett. A versenyen tanúsított tevékenysége alapján kiváló szakmunkás bizonyítvánnyal szabadult. arányban. Korántsem lehetKétezerháromszáz traktortülke Tavaly, az év utolsó negyedében készült el az első negyvennyolc darab traktor- fülke a Balassagyarmati Fémipari Vállalatnál: az idén már kétezer háromszázat bocsátanak ki. A mintegy nyolcmilliós program nagyobbik részét a Vörös Csillag Traktorgyár köti le: megrendelése ezernyolcszáz darabra szól. Az új Utes—28. tarktorok traktorfülke nélkül már el sem hagyhatják a budapesti nagyüzemet. A már üzemben levő U—28-as traktorok felszerelésének kiegészítésére a Földművelésügyi Minisztérium további ötszáz traktorfülke előállítását kérte a balassagyarmati tanácsi vállalattól. A tsz előszobájában csinos, szőke titkárnő dolgozik az SZTK-elszámolásokon, mert azonkívül, hogy a tsz-tagokat és a vendégeket fogadja, a társadalombiztosítás is az ő reszortja. Elmélyedve hajlik a kartotékok fölé. Kopogtatnak. Jól megtermett, vállas, erős férfi lép be. Markáns orrába szemüveg kapaszkodik. Nagy, erős keze botot szorongat. Lábán magasszárú, nemez cipő. — A Jancsit keresem — mondja, és üveg mögé lopakodott szeme a lányt nézi. — Kit? — csodálkozik el. — Sümegi Jánost, az elnököt. — Gyarmaton van éppen. A látogató tétován az ablak felé veti tekintetét, mintha a széles udvar végén dolgozó, krumpliválogató asszonyokat nézné. Pedig tán az ablaküvegig sem lát el. — Mikor jön? — kérdezi azután. Rádi Ferkó — Tán egy óra múlva már itt lesz. Meghajlítja hatalmas gerincét. Közel hajol a lányhoz. — Mondja meg neki, kedves, hogy Rádi Ferkó kereste. A fiatalos hangvétel megdöbbentően hat. Szemlélőből szereplővé változom. — Hány éves? — kérdezem és fülemben ott cseng a kemény, tiszta szó: „Rádi Ferkó’’. — Nyolcvannégy. Éppen nyolcvannégy. S ez elég lenne, hogy csattanóval végződjék a váratlan találkozás, de kérdésem már megnyitotta a szavak zsilipjeit. — Alapító tag vagyok én itt, a szécsényi II. Rákóczi Ferenc Tsz-ben. Tizenkét éve vagyok■ tsz-tag. Csak hát a szemem. Amúgy bírnám még magam. De szem nélkül olyan az ember, mint a ház ablak nélkül. Tib-lábol, két marokra fogott botjára támaszkodik, s keresi a feloldást idős kora tragédiájából. Végre megtalálja az alkalmatos tárgyat: — A fiam — mondja nagyon büszkén. — A fiam odavan Budapesten, és a főiskolán tanít. Olyanokat oktat, akik azután maguk is tanítanak. Ezzel úgy érzi, kellően tisztázta a tényállást, miszerint ő nyomorúságos egészségi állapota ellenére sem sajnálatra méltó, veszendő ember. Tartása feszes. Félvállról szól oda a titkárnőnek: — Tehát Rádi Ferkó kereste. Fél kézre fogja botját, s amennyire nyolcvannégy év terhe engedi, hetykén, kemény tartással megcélozza a kifelé nyíló ajtót. Lakos György l^egyszeríibb LENJEN MEG V AALLALA- TUNKNAAL = VASÉÉRT." A távirat Miskolcról érkezett. Az utazó szerelő azóta már ki is javította a hibát: százkilencvennyolc kályhán. És az efféle táviratok mostanában egymást érik. Egy február 2-i jegyzőkönyv értelmében huszonöt Pille tűzhelyet kellett kijavítani — ugyancsak Miskolcon —, és kifizetni 1250 forint minőségi kötbért. A tűzhelyek zöme Puszta Endre és Pajor Ferenc kezemunkája. A szegélylécek elálltak az előrész- től. A hiba kijavítására az utazó szerelő tűzhelvenként másfél-két percet fordított. Ezért kellett Miskolcra mennie. Március 5-én ugyancsak Miskolcon a Gagarin brigád hat Kalór kályháját javította ki. A kötbér összege 330 forint. Plusz a gépkocsivezető, az utazó szerelő mukabére. Aztán a szálloda, napidíj, a gépkocsi üzemköltsége. A hiba oka: az úgynevezett anker csavarokat szerelésnél nem húzták meg, emiatt a kályha köpenye mozgott. A csavarokat az utazó szerelő meghúzta ... Kaposváron a Somogy—Zala megyei Vases Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat kérésére huszonhárom teatűzhelyet kellett kijavítani. A sütő köpenylemo- zek hegesztésénél átégtek. Amikor a sütőt kiemelték, a köpeny szétugrott. A sütőt természetesen nem Kaposváron, hanem Salgótarjánban hegesztették. Rossz volt már akkor is, amikor beszerelték: zömmel a Zója és a Kossuth brigád tagjai. Ebben az évben reklamációt tartalmazó sürgöny jött Balassagyarmatról, Győrből, Szombathelyről. Kvacsek Sándor utazó szerelő akarva akaratlan résztvevője a „Ismerd meg hazánkat” mozgalomnak. Különösen olyankor „boldog”, amikor két település között hófúvásban megreked velük a gépkocsi. Molnár Pál részletes kimutatást olvas azokról a termékekről, amelyeken szerelési hiba történt, s ezért az illető brigád „önmeo-pénzé- nek” meghatározott százalékát levonták. Mert az önmeo- zó brigádok az önellenőrzést nem egészen ingyen csinálják. A korábban melléjük beosztott meós megtakarított bérének egy részét — brigádonként változóan hat-hét nyolcszáz forintot — mindín hónapban megkapják. Tavaly például a Petőfi brigádnak áprilisban tizenöt, májusban kilencvenkilenc(l) júniusban tizenhárom, szeptemberben ötvenegy(!) kályhát írtak a rovására szerelési hiba miatt. A Zójának márciusban tíz, májusban tizenegy, szeptemberben kilenc, az idén januárban kilenc, februárban tizenkét szerelésihibás teatűzhely van a „számláján”. A Gagarin brigád tagjainak béréből áprilisban tizenhét, májusban nyolc, júniusban tizenkettő, szeptemberben huszonkettő, februárban kilenc hibás kályha miatt kellett levonni, Puszta Endre brigádjának terhére februárban tizennyolc, Pajor Ferencékére tizennégy minőségileg hibás tűzhelyet jegyeztek. * Mi az oka a gyakori szerelési hibáknak? A MEO-n, — bár rendkívül óvatosan fogalmaznak —> elsősorban nem a munkásokat, hanem a művezetőket hibáztatják. Az óvatos fogalmazás legfőbb oka, hogy a MEO és a munkahelyek között ma is jobbára a „hagyományos” feszült viszony uralkodik, s ezt nem szeretnék még jobban feszíteni. Az elhangzottakból mégis kibontakozik néhány olyan tapasztalat, amelyet kár volna megfontolás nélkül elhárítani. Előfordul, például, hogy a brigád egyik, másik tagja megbetegszik, vagy szabadságon van. Ilyenkor a művezető néha kénytelen szerelésben gyakorlatlan munkásokkal betölteni a helvüket. Fz úgy tűnik. elkerülhetetlen. De az eredménv általában: több szerelési hiba. Más elbírálást igényel az az észrevétel, amelyet a prémium feltételekkel kaocsolatban tesznek. A munkahelyi művezető abban érdekelt, hogy az üzemben csökkenjen a se- leit. Ha az árura a kedelemtől vagy a vásárlótól mégis érkezik reklámár1 ó, s ezért minőségi kötbért, i1- letve az önmeó-nőpr^öi vonást kell eszkö-ölni. a művezetőt nem sújtja. Csak az érintett szerelő brigádot. Túlzással: a művezető tehát akkor jár jól. ha minden alkatrészt beépítenek a kályhákba. Akkor is, ha az alkatrész nem felel meg a minőségi követelményeknek. A köpenyeket még a „hivatásos” meós minősíti szerelés előtt: I. kivitelű. II. kivitelű, III. kivitelű. IV. kivitelű. De a köpenyeket nem a félkészóru raktárban, hanem a szabad ég alatt feltornyozva tartják — raktár- helyiség hiányában. Az előírt 'minősítésű kályhaköpenyeket ezért gyakran elég bonyodalmas dolog kiválogatni. Előfordul, hogy az idő sürget, a szériát be kéne fejezni és nincs idő a válogatásra: a krétával a köpenyre írt minősítést lemossa az eső. vagy kiderül, nincs is elegendő a megfelelő kivitelű könenvből. Sok utólagos minőségi kifogás ered ezekből a ténvekből. A MEO-n céloztak arra is: mintha az önmeozó szocialista brigádok az utóbbi hónapokban ..lazítottak” volna. Már nem olyan igényesek a munkáinkra, mint kezdőben. Itt is indokoltnak tartiák a vere+ők rn editálását: talán okosabb lenne ‘megszüntetni az önmeózást, s visszatérni a régi módszerre. Ezzel az űtravalóval ellátva kerestem fel ezután a hidegüzem vezetőiét. Amint Gazsi Ferencnek elmondom, mi Orvben iárok. s ráadásul miiven „fölsőbb” latolgatások hatására pillanatok alatt méregbe gurul: — Nohát. persze! A leg- egvszerűbb és a legkönnyebb: megszüntetni az önmeózást. (foB'tatjnk) Csizmadia Géza Nent sikerüli a wiagxjbáionifiaknak Az idén Komlón rendezték meg III. osztályú sújtóléges bányában az országos szakma kiváló tanulója versenyt, amelyen a rtagybátonyi vájártanuló intézet fiataljai is részt vettek. Nyolc intézet legjobb tanulói között folyt a vetélkedés. Huszonnégy vájár és nyolc elektrolakatos jelölt bizonyította felkészültségét, tudását. Nagybátonyból Gyetvai Barnabás, Tótok Péter, Telek Gyula vájártanulók és Kovács Ottó elektrola. katos vett részt a versenyen. A vájártanulók szép eredményeket értek el. Gyetvai kitűnő. Tótok és Telek, jól megfelelt szakmunkás bizonyítványt kapott. Sajnos a fiatal elektrolakatos már nem ■árt el ilyen jó eredményt, csak közepesen megfelelt szakmunkás bizonyítványt tudott kiharcolni magának. A vájártanulók nehéz feladatot kaptak. Régi összetört vágatot kellett újra nyitniuk, háromezres TH-biztosítással. Jól megfeleltek a feladatnak és már-már úgy látszott, hogy az elsők között végeznek — a tavalyi országos elsőség is erre kötelezte volna őket —. de sajnos a csapatversenvben nem tudtak számottevő helye, zést elérni.
