Nógrád, 1966. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-30 / 101. szám

1066. április 30, szombat NÖGRAD 3 Nyesegessük a szocialista munkaverseny vadhajtásait Május 1-ig teljesítik féléves tervüket Lelkes visszhangra talált a munkások körében a Szak- szervezetek Országos Tanácsa és a KISZ kongresszusi ver­senyfelhívása. A Nógrád me­gyei üzemekből is egyre több hírt hallunk, hogy dolgozóit, brigádok és műhelyek hatá­rozták el: a párt kongresz- szusa tiszteletére kiváló mi­nőségben, gazdaságosabban és termelékenyebben teljesítik terveiket, kifogástalanul el­látják exportkötelezettségei­ket. Megkapó a munkások vállalása, tükrözi a párt irán­ti szeretetet, a szocialista ha­za iránt érzett felelősséget. Dicséretes a dolgozók több­ségének a törekvése azért is, mert vállalásaik összekapcso­lódnak az élettel, az ország szükségleteivel, s a népgaz­dasági és a vállalati tervek­ben megjelölt igényeket akarják jól és még jobban teljesíteni. Néhány vállalás kapcsán azonban tanácsos arra is felfigyelni, ami régi szemléletet tükröz, s úgy tű­nik, hogy tapasztalatlanság, vagy a politikai szervezés elégtelensége miatt a realitá­soktól kissé elszakad. Jó ezekről időben szólni azért is, hogy a hibákat megszün­tetve a munkások nemes vál­lalásai eredményesebbek le­gyenek és valóban a legfon­tosabb célokat szolgálják. A Nógrád megyei Építő­ipari Vállalat egy brigádja — lelkes felbuzdulásból — versenyre hívta a megye ösz- szes szocialista brigádját. El­határozásuk szép, hiszen fel­hívásukban a határidők betar­tása és a jó minőségű munka szerepel. A versenynek ezt a módját mégsem tartjuk megfelelő­nek. Az ilyen általános jel­legű felhívásnál vajon ki döntené el a verseny győzte­sét? Ki lenne képes arra, hogy a megye összes építőipari bri­gádjának eredményét érté­kelje, s megállapítsa a helye­zéseket. Nem lett volna cél­szerűbb, ha a brigád a mel­lette, vagy a vele azonos ter­melési egységben dolgozó má­sik brigádot hív versenyzés­re? Ez értékelhető és ellen­őrizhető, s emellett egymásra valóban serkentően ható len­ne. Ez a régi szemléletet tük­röző versenyfelhívás elsősor­ban a politikai szervezőmun­ka fogyatékosságából ered. Bizonyára közrejátszik az is, hogy a dolgozók így akarják kifejezni: megmutatjuk, hogy jobbak vagyunk bárkinél a megyében. A jó szándékkal nem vitatkozunk, de nem véletlenül hívta fel a figyel­met a SZOT ülése: nincs szükség látványos kihívások­ra, ünnepi csatlakozásokra és egyéb külsőségekre. Csak az olyan kezdeményezéseknek van igazi hatásuk, amelyek a vállalat feladataiból indul­nak ki és szerves részét ké­pezik az 1966. évi feladatok jobb végrehajtásának, s ame­lyek értékelhetők, ösztönző hatásúak. ga elé meghatározott felada­tot az exporttermékek gyár­tásában. Részben arra utal ez, hogy az egyes pontok nem tény­szerűek, részben azonban ar­ra, hogy jónéhány műhely­ben nem is tudják a munká­sok, milyen gyártmányok ké­szülnek exportra, hogy devi­zával gazdagítsák az orszá­got. Mintha néhol valamiféle titokként kezelnék még a nyugati exporttermékek listá­ját is! A népgazdaság és a vállalatok érdekében minden­képpen indokolt, hogy ver­senyszervezés közben na­gyobb figyelmet fordítsunk az exportkötelezettségek tel­jesítésére. Az üzemek többségében fő feladat a jobb minőség, a termelékenyebb munka, a se- lejtcsökkentés, az anyagtaka­rékosság, a műszaki fejlesz­tés és — több vállalatnál ki­emelve — az exportkötele­zettségek pontos teljesítése. A brigádok és munkacsoportok vállalásaink zöme ezekhez kapcsolódik, de több verseny­felajánlásban a fő célokról ál­talánosan beszélnek, s csak a mennyiségi vállalások konkrétak. Bizonyos, hogy eredményeket hoznak az ál­talánosított fogadalmak is, mégis indokoltnak tartjuk megkérdezni: nem lehetne-e szinte minden egyes válla­lásban rögzíteni a mértéket, a módszert? Mit szándékoz­nak tenni például a műszaki fejlesztésben (újítás) a jobb minőségben (önmeózás, osz­tályos árujavítás), a selejt- csökkentésben (százalékelő­írás) stb. Nógrád megye üzemeiben számottevőek az exportfel­adatok. Az idei tervek érté­kükben lényegesen többet ír­nak elő a múlt évinél, ugyan­akkor minőségileg jobb és munkaigényesebb termékeket kívánnak. (Az Acélárugyár­ban például hatmillió, az Öb­lösüveggyárban kétmillió fo­rinttal haladja meg az ex­portterv a múlt évi tel­jesítést. (Ezért is dicséretes, hogy sok verseny vállalás ban szerepel: nem lesz minőségi kifogás a külföldre küldött áruknál, és biztosítják, hogy az exporttermékek ütemesen készülnek el. Olyan tapaszta­lat is van azonban, hogy több brigád nem tűzött ma­A szocialista munkaverseny akkor lesz igazán eredmé­nyes, ha annak anyagi és szervezési feltételeit is bizto­sítják. Hiába fogadkoznak egyének vagy brigádok, hogy betartják a határidőket, jobb minőségben dolgoznak, kép­telenek erre, ha akadozik az anyagellátás, nincsenek pon­tos rajzok, vagy hiányos a dokumentáció. Ezért szóltak a SZOT ülésen többen is ar­ról, hogy a verseny ne csak a munkások mozgalma le­gyen, hanem vállaljanak részt belőle a műszaki és adminisztratív dolgozók is. Egyes üzemekben ekörül sincs minden rendben. Ér­demes felfigyelni erre, hiszen mindennél fontosabb, hogy a munkások fogadalmaihoz és aktivitásához az egyenletes és ütemes termelés feltételei is rendelkezésre álljanak. Sok példa bizonyítja: veszendőbe megy az alkotó készség egy része, a szervezetlenség, vagy az anyagi ellátottság elégte­lensége miatt, holott a hibák többsége nagyobb előrelátás­sal, a munkások, műszakiak és adminisztratív dolgozók jobb együttműködésével meg­szüntethető lenne. Az 1966. évi terv második negyedévét most kezdtük meg és a kongresszus tiszteletére indított versengés igazán csak ezután bontakozik ki. Van még idő, hogy nyeseges­sük a verseny vadhajtásait, kijavítsuk a jelentkező hi­bákat, hogy a dolgozók tö­rekvése minden eddiginél na­gyobb eredményt hozzon. Kovács András HÁROM SZOCIALISTA BRIGÁD EREDMÉNYES KÜZDELME A PARTKONGRESSZUSI VERSENYBEN Szép eredmények születtek a Kisterenyeí Gépállomáson a IX. pártkongresszus tisz­teletére indult munkaverseny során. Három szocialista cí­mért küzdő traktoros brigád, a tavaszi hónapokban több mint 2900 hold földet szántott meg. Mintegy háromezer holdon készítették elő a ta­lajt a vetéshez és mintegy 600 holdon tették földbe a tavaszi vetésű növények magvát a salgótarjáni járás közös gazdaságaiban. Legeredményesebben Koós Sándor traktoros brigádja dolgozik, amelyik tavalyi eredményes munkájáért el­nyerte a szocialista címet. Az eredmények már most biztatóak. Tavaszi tervüket máris túlteljesítették és 98 százalékos összteljesítéssel a brigád jár az élen a gép­állomáson a tavaszi munkák­ban Kiss Gábor és Magyar György brigádjai ugyancsak lói dolgoztak a tavaszi hó­napokban és a tavaszi ter­vek teljesítésével 80 százalék körül tartanak. A traktorvezetők egyéni versenyében Huborczik Pé­ter áll az élen. A homokte- renyei Zagyva-völgye Ter­melőszövetkezetben dolgozik és tavaszi tervét 168 száza­lékra teljesítette. A tervezett 200 normálholdnyi munka helyett már több mint 330 normálhold munkát végzett. Batta Pál traktoros ugyan­csak jó munkát végzett: a karancskeszi Március 15 Ter­melőszövetkezetben dolgozik, 300 normálholdas tervét több mint 80 holddal túlteljesítet­te. Kukely László a sámson- házai határban szántott, ve­tett: a tervezettnél lényege­sen több, mintegy 260 nor- málhóldnyi munka a teljesít­ménye. A gépállomás pártszerveze­ti és szakszervezeti bizottsá­ga felhívással fordult a gép­állomás traktorvezetőihez úgy végezzék munkájukat, hogy első féléves, tízezer normál­holdas tervüket két hónap­pal a határidő előtt május 1-ig teljesítsék. II dolgozó nép akarata érvényesül az ítélkezésben Beszélgetés a népi ülnökök választásáról Tizenhét esztendő telt el az­óta, hogy hazánkban először foglalták el helyüket a dolgo­zó nép képviselői a bírói emelvényen és a jogban já­ratlan, az állami életből ad­dig kirekesztett munkások és parasztok először hoztak íté­letet a nép nevében. Szocialis­ta bíróságaink, a népi ülnöki intézmény és a nép küldöttei is sokat fejlődtek, erősödtek. Népi ülnökeinket az Elnö­ki Tanács határozata értel­mében most újraválasztják. Az eddigi tapasztalatokról, a soronkövetkező választás je­lentőségéről beszélgettünk Dr. Kovács Lászlóval, a me­gyei bíróság elnökével. — Mikor kezdődik meg az előkészítő munka, hány né­pi ülnököt választunk újra a megyében? v — Az Elnöki Tanács határo­zata értelmében a járási és megyei bíróságok népi ülnö­keit május 15. és június 30. között kell újraválasztani. A megyében összesen négyszáz­tizenöt ülnököt választanak az üzemek, intézmények, ter­melőszövetkezetek dolgozói. Legtöbbet, száznegyvenötöt a salgótarjáni járás üzemei kül­denek a bíróságokba. — Hogyan történik a vá­lasztás? — Az ülnököket a megyei bírósághoz a megyei tanács, a járásbíróságokhoz a járási ta­nácsok ülésein választják meg azután, hogy a megye és a járás területén működő üze­mek, intézmények, termelőszö­vetkezetek, társadalmi szervek dolgozói, tagjai üzemekben, termelési tanácskozásokon, il­letve jelölő gyűléseken kije­lölik. Az úgynevezett területe­ken pedig, ahol elsősorban a háziasszonyokat jelölik, nép­front üléseket használnak fel erre az alkalomra. Az idei újraválasztás érdekessége, hogy a nőtanács és a pedagó­gus szakszervezet külön is je­löl ülnököket a fiatalkorúak büntető ügyeiben eljáró ta­nácsba. Azért, hogy az ül­nökök valóban a dolgozó nép érdekeit szolgálják, ítélkezé­sükkel hozzájáruljanak nép- köztársaságunk erősödéséhez, igen lényeges, hogy kiket je­lölnek a dolgozók, kiket vá­lasztanak meg a tanácsok. — Ebből fakad akkor az a kérdés is; kik lehetnek ül­nökök? — Minden olyan állampol­gár, aki a 23. életévét betöl­tötte, választójoggal rendel­kezik. Ülnökként csak politi­kailag megbízható, büntetlen előéletű, megfelelő életta­pasztalatokkal rendelkező, túlnyomóan a termelő mun­kában közvetlenül résztvevő dolgozókat helyes megválasz­tani. akik valóban a dolgozó nép érdekeit tudják képviselni és érvényesíteni az ítélkezések­ben. összegezve elmondhat­juk, hogy az ülnöki rendszer a nép részvételét jelenti az ítéletben, a hatalom gyakor­lásában. — Milyen tapasztalatokat szereztek az ülnökök munká­ja során? — A népi ülnökök részvéte­lükkel nagy mértékben se­gítik és előmozdítják a bí­róságok munkáját. Életisme­retük a termelés különböző ágaiból hozott gyakorlati ta­pasztalataik közelebb viszik a bíróságot is az élethez és ezzel az ítélkezést is. A népi ülnökök a dolgozók széles ré­tegeinek meggyőződését, né­zeteit érvényesítik a bírósági tanácsokban. Szavazatuk egy­forma értékű a szakbíróéval, joguk is teljesen azonos, ör­vendetes, hogy ma már egy­re több népi ülnök vesz részt a határozatok kidolgozá­sában is, s jelentős százalé­kuk tanul az ülnöki akadé­miákon, amelyeket a TIT szervez számukra. — Újra lehet választani it régebbi ülnököket? — Természetesen, sőt cél­szerű is, hiszen az évek so­rán szerzett tapasztalat sokat segít a munkában. Mi úgy véljük, hogy a mostani ül­nökválasztásokat is fel kell használni arra, hogy eredmé­nyesebb legyen a munkánk* a szocialista törvényesség alapján javítsuk ítélkezésün­ket, dolgozó nép és a bíró­ság közötti kapcsolatot. Ez­zel jobban szolgálhatjuk dol­gozó népünk hatalmának megszilárdítását — mondotta befejezésül dr. Kovács Lász­ló, a megyei bíróság elnöke. S. L. Tűzkeresztség Egy veterán emlékeiből A tavasz szebb volt, mint máskor, a Som­hegyen már áprilisban zöldbe borultak a fák, s én elvágytam a füstös gyárból. Nagyapám ösztökélésére már előbb elvégeztem a négy polgárit Azt terveztem, hogy pénzt szerzek, különbözetivel beiratkozom a gimnáziumba és kitörök a nyomasztó sorsból, amely mind­nyájunkra ránehezedett. Varga Laci, a szomszédban lakó barátom, akivel egy műhelyben dolgoztam, csitítgatta vágyaimat. — Az urakhoz sodródnál? ök urak, teme- lós vagy. Nem kellesz nekik. Én mégis tovább kergettem álmaimat. La­cit elkerültem, s egy Fehér nevű gyári ír­nokkal kerestem a barátságot. Fehér akkori­ban ezer pengős örökséghez jutott, s ez a számomra csillagászati vagyon valósággal fénybe vonta a jóbeszédű, s velem feltűnően barátságos fiatalembert. Fehér az örökségből kényelmes lakást rendezett be és vásárolt egy vadonatúj tölcséres gramafont. Estén­ként nála üldögéltünk, zenét hallgattunk, lányokról beszélgettünk. S bennem erősödött a vágy, hogy én is úgy éljek, olyan könnye­dén, felhőtlenül. Április végén a műhelyből jövet Varga Laci mellém szegődött, hazáig kísért, majd a kapuban elmondta, hogy május elsején a somhegyi tisztáson majálist tartanak az ifik. Menjek velük. Amikor megtudtam, hogy Laci húga. Mari is ott lesz, a Fehér is eljö­het gramafonjával, megígértem, hogy elme­gyek. Szép idővel, napsütéssel köszöntött ránk a május elseje. Még délután is felhőtlen volt az ég, amikor a kis csapat vígan bandukolt a hegyoldalon. Az élen Fejes haladt, a ha­talmas termetű, egykori birkózó. Ö volt a (gyári szakszervezet egyik mozgatója, apám­tól gyakran hallottam, mennyit kínozták 1919 után, direktóriumi tagsága miatt. Fejes után Varga Laci menetelt, a folyton fecsegő kis Králikkal, majd Vajda Feri, a színészi álmokat melengető esztergályos, s még négy­öt fiú, s ugyanannyi lány. Mi Marival a sor végén bandukoltunk. Csak néztük egymást, mint már évek óta, és nem szóltunk egy szót sem, pedig lett volna mondanivalónk. A somhegyi tisztáson előkerültek az elemó- zsiás csomagok, s néhány korty ital is. Kü­lönösebb műsor nem volt. Elénekeltünk né­hány dalt, majd Vajda Feri Ady verset sza­valt, a Tűz márciusát. Arról volt szó, hogy .mielőtt hazaindulnánk, Fejes majd megtanít bennünket egy új indulóra. Mivel jobb ötlete senkinek sem támadt, Fehér beállította a gramafont, s a jó zenére táncolni kezdtünk. Ez a tánc nem sokáig tartott. A kis Králik, aki azt a megbízást kapta, hogy az ösvényt figyelje, egyszer csak izgatottan futott Fe­jeshez. — Jönnek a fajvédők! S valóban, az ösvény torkából kibukkant a „Revíziós Liga” városi tótumfaktumának az „ébredő magyar” Neveczky úrnak testes, fe­nyegető alakja. Nyomában nyolc-tíz suhanc, köztük néhány gimnazista, komoran hátratett kézzel. A gramafon elhallgatott, a táncolok némán figyelték a hangtalan felvonulást. Neveczky pedig, mint az a város jobboldali elismert vezérszónokához illik, terpeszállásba helyez­kedett, s sztentori hangját remegtetve szóno­kolni kezdett. Annyira meglepődtünk, hogy bizonyára né­mán hallgattuk volna a szónoklatot, ha a nagydarab embert nem ragadja magával túl­ságosan az indulat. Mikor arról papolt, hogy „a vörösek nem tisztelik a családot”. Fejes csak mosolygott. S az sem okozott megren­dülést, amikor a „százszor szent ezeréves ha­tárok és az égiek oltalmába ajánlott haza nagyobb tiszteletére” hívta fel az egybegyűl­teket. De az egek oltalmába ajánlott hazáról szóló frázis annyira megtetszett Neveczkynek, hogy egy ügyes fordulattal megismételte a mondatot és kárhoztatni kezdte a felforgató eszmék hordozóit, akik számára közönyös a hon sorsa. Alig hogy ezt dörögve elismételte, Varga Laci dühösen ugrott elébe: — Hazudik! Maguknak árucikk a haza! S ha Fejes vissza nem rántja, képen te­remtette volna a tekintélyes szónokot. — Hallgassuk csak végig, amit a tisztelt úr mondani óhajt — szólalt meg Fejes hű­vös nyugalommal és gúnyosan fürkészte az izzadó Neveczky arcát. Ez a közbelépés már nem akadályozhatta meg az összecsapást. Amikor ugyanis Varga Laci Neveczky re támadt, a hörcsögtermészetű Králik belekapaszkodott az egyik gimnazis­tába és fittyet hányva Fejes szavaira, püfölni kezdte. Kiderült, hogy Neveczkyék nemcsak szónokolni jöttek. Fütykösök suhantak a ke­zükben, s a vezér rohamot vezényelt. — Táncoltassuk meg őket fiúk, gramafon nélkül is! A tánc nem valami vígan kezdődött Ne­veczky számára, mert a nyakleves, amit Varga Laci szánt neki, a második nekirugasz­kodásra a vártnál is jobban sikerült. A szó­nok bömbölt dühében és az egész tisztáson fellángolt a harc. Fehér a kabátom ujjába markolt. — Őrültség! Tűnjünk el innen! S meg sem várva válaszom, felkapta a gramafont és eltűnt az erdőben. Döbbenten néztem a csatát, első gondolatom az volt. hogy nekem is jobb volna elmenekülnöm. Egyszerre ért Mari figyelmeztető kiáltása és egy jókora botütés a hátamon. Két gimna­zista rontott rám, az egyik szembe, a má­sik oldalról. Sosem szerettem verekedni, de akkor nem volt más kiút. Kettejük ellen azonban tehetetlen voltam, egyik ütés a má­sik után ért. Nem sokáig. Varga Laci hatal­mas bakugrással belefejelt Neveczky úr gyomrába, s a feldöntött hatalmasság testén át egyik támadóm nyakába ugrott. — A másik a tiéd — kiáltotta. — Tanítsd meg kesztyűben dudálni. S a másik már emelte is botját a magas­ba, hogy lesújtson. Sikerült elhajolnom az ütés elől, majd rátapostam a földhöz koppa- nó botra és kitéptem támadóm kezéből — Ha tánc, akkor legyen tánc. urak! A suhancok számbeli fölénye hamarosan apadni kezdett. Fejes kettesével kezelte őket* s ha már nagyon elgyengültek kezei között, összekoccantotta fejüket: „Ébredjenek, uraim! Ébredő magyar nem szunyókálhat né­hány nyaklevestől”! Varga Laci Neveczkyt bűvölte. A vezérszó­nok egy bokor tövében guggolt, egyik kezével fájó gyomrát tapogatta, a másikban zsebken­dőt szorongatott. Könnyeit törölgette-e, vagy verejtékező homlokát? Talán mind a kettőt. Egyszóval már érett a győzelem, már csak a bekerített támadók lefegyverzése volt hát­ra, amikor az éber kis Králik kékre-zöldre vert arcát tapogatva, nagyot kiáltott. — A csendőrök! A csendőrraj észrevétlenül kerítette be a tisztást. Már csak azt láttuk, hogy szuronyt szögezve állják körül a csatateret, s a kakas­tollasok őrmestere vészjóslóan mustrálgatja a felhevült hadat. — Mi történik itt? Neveczky háborogva állt a feszesen tisz­telgő őrmester elé: — Ránk támadt ez a vörös csürhe! A pocakos, ébredő magyart megint csak Fejes vasmarka mentette meg Laci viszkető tenyerétől. Az őrmester akkor csendet paran­csolt, majd biztosította támogatásáról Ne­veczkyt. — Az urak nyogadtan elmehetnek. Minket sorba állított, felírta nevünket a noteszába, majd sűrű fenyegetések közben hazaparancsolt. Fejest és Varga Lacit pedig, mint a „vörös provokáció” értelmi szerzőit a törvény nevében letartóztatta. Azóta több mint három évtized telt el. A somhegyi ütközetnél sokkal nagyobb csatá­kat vívtunk Fejessel, Varga Lacival csendő­rök, fasiszták ellen. Börtönben, koncentrációs táborban is küszködtünk puszta életünkért. De annak az ütközetnek az emléke énben- nem sohasem halványult el. Az volt újjászü­letésem napja. A felejthetetlen tűzkereszt­ség. Szegedi Gyula

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom