Nógrád, 1966. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-24 / 96. szám
Vitás oroletárfai, egyesüljetek' AZ MSZMP NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGY.EI TANACS LAPJA XXII. ÉVF. 96. SZÁM ARA: 80 FILLÉR 1966. ÁPRILIS 24. VASÄRNAP A társadalom részvételével — a társadalom Javára irta: Bálint József az MSZMP KB Államgazdasági Osztályának helyettes vezetője G azdálkodósunkban az utóbbi években olyan, ismétlődő negativ jelenségeket tapasztalunk, amelyek megszüntetésére évről évre elszántuk magunkat. Jelentős erőfeszítéseink ellenére is kiderült, hogy a kedvezőt» len folyamatok teljes megszüntetése nem sikerült. Ilyen problémák: nem kielégítő minőségű termékek és munka a gyárakban, a mezőgazdasági üzemekben, a műszaki fejlesztés lassúsága, az építkezések szétaprózása és hosszú megvalósítása a szükségletek által nem igényelt anyag- és árukészletek növekedése, s így tovább. Ismételten felmerült a kérdés: mi az orvoslás? Nem egyszer hallottunk olyan végletes véleményt, hogy ezeket a gondokat csak a vezetők szigorú büntetésével, leváltásával, egyszóval „kemény kézzel” lehet megoldani. A rend, a fegyelem, a szigorúság természetesen ele-1 mi feltétele a munkának. De az említett bonyolult problémák megoldhatók-e csak utasításokkal, felelőssárge vonásokkal? A kérdésre a szocialista országok többsége szinte egy- időben kereste a választ, a megoldást. Alapos vizsgálódás után olyan következtetésre jutottak, hogy az ismétlődő problémák okait döntően nem a vezetők, a dolgozók munkájában kell keresni, hanem főként a gazdálkodási módszerek, irányítási formák merevségében, kötöttségeiben. A termelőerők fejlődése, gazdaságunk bonyolultsága, az emberek szakmai és kulturális színvonala, a szocializmus egyre fejlettebb politikai intézményei korszerűtlenné tették gazdaságirányítási rendszerünket. 1957-től ugyan több olyan intézkedést, tettünk, amelyek a gazdaság- irányítás tökéletesítését, hatásosabbá tételét szolgálták toe- gyűjtési rendszer eltörlése, tervmutatók számának csökkentése, nyereségrészesedés bevezetése, ipari termelői árreform stb.) ezek azonban pozitív szerepük ellenére sem bizonyultak elegendőnek. A szocialista épftőmunka további sikeres megvalósítása megkívánja tehát, hogy gazdaság- irányítási rendszerünket, amellyel az elmúlt tizenöt évben hatalmas történelmi feladatot oldottunk meg és ~red- ményesen szolgálta társadalmunkat. most gyökeresen átalakítsuk, megreformáljuk. A reform alapgondolata: -ugal- masabb gazdálkodási feltételek biztosítása a vállalatok számára, a túlzott centralizmus felszámolása, a vállalati döntési jogkörök és felelősség kibővítése, az anyagi érdekeltség következetes alkalmazása, a szocialista demokrácia elmélyítése. A gazdaságirányítás átfogó reformja magától értetődően igen bonyolult elméleti és gyakorlati kérdések sokaságát veti fel, s ezeket szakértők széles együttműködésével lehet megoldani. A legavatottabb tudósak, specialisták és gyakorlati emberek alkotó közreműködése nélkülözhetetlen feltétele annak, hogy a reformból valóban hatékony eszközt kovácsoljunk. De a reform, mint eszköz, egész társadalmunké és a cél is közös, aminek eléréséhez alkalmazni kívánjuk. Elzárt joggal mondhatjuk, hogy a reform nagy társadalom- politikai intézkedés. amelynek életrevalóságában,, hatékonyságában nem csak a szakértők szűk köre, hanem egész társadalmunk érdekelt A reformtól azt várjuk, hogy az ország rendelkezésére álló erőforrások kihasználása hatékonyabb, tervgazdálkodásunk még eredményesebb legyen. Néhány évi „bejáratás” után a hatékonyság javulása minden bizonnyal gyorsítani fogja egész gazdasági növekedésünket, s így egyre bővebb lesz az életszínvonal rendszeres emelésének forrása is. Am a reform nem varázsszó, amelyet csak ki kell ejteni, vagy nem automatizmus, amelyet csak be kell kapcsolni és már is megy minden magától. A reform lényege, hogy kedvezőbb feltételt teremt az egyes ember, s a vállalatok, tehát a dolgozó emberek milliói cselekvésére, s ily módon az emberi cselekvéstől, a szorgos munkától, és az egyre inkább kibontakozó alkotó, tudományos műszaki tevékenységtől várhatjuk a nagyobb sikert. Ezért nem volna helyes úgy felvetni a kérdést, hogy egyik dolog a reform, a jobb ösztönzés, a nagyobb önállóság, a másik dolog az öntudat és a célratörő szervezőmunka. Itt a társadalmi tevékenység egymást feltételező, különféle területeinek egységéről van szó. A reform arra is hivatott, hogy erősítse társadalmunk gazdasági alapját, a szocialista tulajdont, szocialista államunk politikai alapját. a munkás-paraszt szövetséget. Amikor hangsúlyozzuk az egyes ember és a vállalati kollektívák kezdeményezőképességének aktívabb kibontakoztatását, amikor a nagyobb önállóságról szólunk, akkor a szocialista üzemek, köztük a mezőgazda- sági termelőszövetkezetek tevékenységére, tehát a szocialista talajon álló nagyüzemek vállalkozására gondolunk. E/ a mi szocialista ideálunk, ami mellett — a társadalomnak szükséges mértékig — elismerjük a nagyüzemen kívüli tevékenységet, a háztáji és egyéb gazdaságok szerepét, a kisipar és szolgáltatások területén a magántevékenységet. sőt bizonyos területeken a társadalom ehhez kedvezményeket is ad. S ha a vállalatok rugalmasságát, leleményességét hangoztatjuk, illetve hangsúlyozzuk, és olykor tőkés vállalatok némely előnyös tulajdonságait emlegetjük, ekkor ezt nem azért tesz- szük, mintha a tőkés vállalatról akarnánk mintát venni, ahol nem számít az ember — csak a profit. De nem nélkülözhetjük azt a szocialista vállalat-típust, amely kezdeményezésben, gyorsaságban, szervezettségben kiállja a próbát Gazdaságunk eredményes növekedése a munkásosztály és a parasztság javát szolgálja, ezért a két osztály szövetségét is erősíti. A reform azonban túl ezen, sajátos módon hozzájárul a munkás-paraszt szövetség erősítéséhez azáltal is, hogy lényegesen kedvezőbb gazdálkodási feltételek alakulnak ki a mezőgazdasági termelés számára s ennek igen fontos mozzanata a felvásárlási árak helyes színvonalának megállapítása. E tekintetben 1966 elején jelentős lépéseket tettünk, s ha a városi emberek egy része ezt csak értelmileg tette is még magáévá, remélhetjük, hogy a mezőgazdaság eredményei majd érzelmileg is hatnak. A reform eredményes bevezetése. az új irányítási rendszer zavartalan működése a gazdasági vezetők sok tekintetben újszerű munkáját igényli. Többen felteszik á kérdést: képesek lesznek-e a vállalatok és más szervek vezetői az új követelményeknek megfelelve dolgozni? Erre bátran felelhetünk igennel. A reformot nem néhány „okos ember” találta ki, hiszen, ha valakik felvetették jelenlegi irányítási módszereink ellentmondásosságát, a túlzott kötöttségek értelmetlenségét — akkor éppen a mostani gazdasági vezetők, különösen vállalati vezetők tették ezt, akik minduntalan a saját bőrükön érzékelték a fonákságokat, a fejlődést nehezítő tényezőt. P ersze sokat, kell tanulnunk. Tanulniok kell azoknak is, akik a reform szükségességét és irányvonalát már megértették, hiszen a részleteket is tudniuk kell. Még többet kell tanulniok azoknak, akik számára a reform még sok mindenben nem élég világos, de lehet jó vezető az is, aki ma még nem ért mindent világosan a reformból, de holnap, holnapután megérti és különösen, ha azt jól is csinálja. Nagy többségben csak azöktól várhatjuk a reform gyakorlati bevezetését és eredményes működt.- tését, akik a szocialista építő- munkában eddig is vezetési tapasztalatokat gyűjtötték & az újabb feladatok megoldásában társadalmi rendünk mellett álltak szakmailag felkészültek és kellő emberi rátermettséget bizonyítanak. Egy Két a világpolitikában (2. oldal) Tíz körmükkel kaparták ki (3. oldal.) Egy fiú Caracasból (4. oldal.) Kitűnő együttes a Vasas, de... (6. oldal.) Családi kör (1). oldal) Sarlós István hazaérkezett Kairóból Sarlós István a budapesti tanács elnöke és a fővárosi tanács küldöttsége befejezte egyiptomi látogatását. A magyar delegáció Asszuán és Alexandria meglátogatása után pénteken Port-Saidba utazott, ahol megkoszorúzta a hős város mártírjainak emlékoszlopát s megtekintette az imperialista agresszorok ellen vívott harcnak szentelt múzeumot. _ A delegációt, amelyet elkísért Rácz Pál Kairo magyar nagykövete is a portsaidi kormányzó ebéden látta vendégül. Sarlós István egy hetes látogatás után szombaton visz szaérkezett Budapestre. Virágzik a cseresznyefa (Koppány György felvétele) A dolgozó népet szolgálom Határidő előtt két héttel elkészült B B az Öblösüveggyár III. számú kemencéje A karhat a lm isták példamutató munkája — Több mint egymillió forintos túltermelés — Ünnepélyes búcsúztatás Ünnepélyes búcsúztatásra gyűltek össze tegnap délelőtt a Salgótarjáni öblösüveggyár művelődési otthonának kerthe- iy is égében azok a karhatal- misták. katonák és tisztek, akik több mint hat héten át példamutató munkával dolgoztak a gyár III-as számú zöldkemencéjének újjáépítésén. Az ünnepségen, — amelyen részt vett Bohár János őrnagy, a BM Karhatalmi Forradalmi Ezred parancsnokságának képviseletében, Szalai Gáspár, az MSZMP Salgótarjáni Bizottságának első titkára. a gyár párt- és tömegszervezeteinek vezetői, a munkások küldöttei — Varga Gyula, az öblösüveggyár igazgatója mondott ünnepi beszédet. — Rendkívül nagy segítséget kaptunk Önöktől, katonáktól, a forradalmi ezred harcosaitól. Ebben az évben a gyár hét nagy kemencéje kerül felújításra, s ez rendkívül nagy feladatot ró mindanynyiunkra. Ezért fordultunk segítségért a jó barátokhoz, hiszen kapcsolatunk immár ötödik éve gyümölcsözik. A karhatalmi egység harcosai hat hetet töltöttek közöttünk, s fegyelmezett, példamutató munkával méltán érdemelték ki a gyár valamennyi dolgozójának megbecsülését. A munka és a fegyver barátságát fémjelzi ez az együttműködés, ami azt eredményezte, hogy a tervezett határidő előtt két héttel elkészülhetett a népgazdaság számára annyira fontos zöldüveget termelő hármas számú kemencénk. Ezzel több mint egymillió forint értékű terméket tudunk terven felül előállítani. A városi pártbizottság nevében Szalai Gáspár, a pártbizottság első titkára, a nagyüzemi pártbizottság nevében Csábi Imre, a KISZ-bizottság megbízásából Oravecz Gyula mondott köszönetét a katonák nagyszerű munkájáért Varga Gyula igazgató a példásan végzett munka jutalmául hatalmas csiszolt serleggel jutalmazta meg az alegységet Oravecz Gyula KISZ-titkár az alegység részére oklevelet, a harcosoknak emléklapot adott át az Öblösüveggyárban végzett munkáért. És az ajándék, az emléklap átvételénél mindig elhangzott: A dolgozó népet szolgálom. Dr. Kiss Szabó Béla, az Öblösüveggyárban dolgozó alegység parancsnoka azért a gondoskodásért mondott köszönetét, amelyet a gyárban eltöltött hat hét alatt tapasztaltak. Ezt fogalmazta meg Romhányi József őrvezető harcostársai nevében mondott üdvözlő szavaiban is. A munka és a fegyver barátságát ünnepelték tegnap délelőtt még sokáig. Katonák, tisztek, gyári munkások. Abban a reményben, hogy ismét találkoznak majd.
