Nógrád, 1966. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-23 / 95. szám
4 N Ó G B A r 1986. április 23. szombat AZ OLVASÓK Miért nincs, lia van? Színhely: au tóbuszpályaud- var, Salgótarján az Utasellátó Vállalat büféje. Időpont: 1966- április 15. péntek, délután három óra. Szem és fültanúja vagyok, hogy néhányan, eléggé el nem ítélhető módon, Kinizsi sört követelnek az elárusítótól, holott üveges sör nyilvánvalóan« nincs, s álljon akár két ládával az elárusító pavilon köziepén, ha nincs, nincs. Érthetetlen módon ezek az emberek mégis tovább követelőznek. A parázs vita mondataiból kivehető, hogy valamilyen illetékes elrendelte, illetve javasolta az üveges sör kiárusításának leállítását., holott nyilvánvalóan üveges sör nincs, s ami nincs, annak a kiárusítását felesleges leállítani, leáll az magától is. Üveges sör pedig nincs, ezt a vak is láthatja. Furcsa modem ezeket az elvetemült embereket a tényállás nem elégíti ki, követelőznek, morognak, megválaszolhatatlan kérdéseket szegeznek az elárusítóhoz, holott nyilvánvaló, hogy üveges sör nincs, bár van, de ehhez any- nyi köze sincs az elárusítónak, mint egy déltiroli szerzetesnek az egri minarethez. Minden hiába, a parancs, az mindig parancs. De ezzel az egyik nagyhangú mitsem törődik, hanem azt kérdezi: ..Ha van, mért nem adnak? Ha meg nincs, de van, akkor mért nem dugják el úgy, hogy a szakmabelieken, a komákon, sógorokon kívül senki ne lássa, rá ne szomjazzon?” Magam arra gondolok, csak lassan a testtel atyafi, nem elég, hogy nincs üveges sör. bár van. Mindez nem elég, be kellene vezetni azt is, hogy a nap bizonyos szakában a szomjazóknak az üveg megpillantásával mindenhol kötelességük legyen beérni. Ügy ám! Ez óriási lépés lenne az alkoholizmus felszámolása felé vezető úton- Aki pedig ezek után is nemtetszésének adna hangot, vesz- szőztessék meg nyilvánosan Salgótarjánban, a piactéren. Aki pedig sörre szomjas, igyon kútvizet! Kiss Sándor Akcióterv a 20. évforduló jegyében Az úttörő mozgalom születésének 20. évfordulójára a karancskeszi 313. sz. Arany János úttörőcsapat gazdag programot állított össze. Munkájukról és terveikről Kovács Géza csapatvezető a következőket mondotta: Április 13-tól a körzeti seregszemlére készültek, ugyanis Ka- rancsberény, Karancsalja, Ka- rancslapujtő és Karancskeszi úttörőinek körzeti bemutatója községünkben került megrendezésre. Így az előkészületi munkákat a helyi csapat végezte el. Minden úttörő propagálta az előadást A szép összeget kitevő bevételt a csapat a vietnami nép megsegítésére fordította. Akciótervükről beszélnek még a következők: Az őrsök április 18—24 között az iskolájuk udvarát takarították, terepet rendeztek, hogy alkalmas legyen az szabadtéri testnevelési órák megtartására. A VII. osztályos raj vállalta a faliújság készítést. A helyi KISZ szervezet és az úttörőcsapat kapcsolatának hatékonyabb elmélyítése is szerepel a tervükben. Április 22-én, Lenin születésének 93. évfordulóján megemlékezést tartott a KISZ szervezet titkára. Programjukban szerepel továbbá labdarúgó házi bajnokság, Karancslapujtő- vel selejtező mérkőzést vívnak labdarúgásból és kézilabdában. Csigagyűjtés, melynek ellenértékét szintén a vietnamiak megsegítésére fordítják. Készülnek a munka ünnepére, az anyák napjára, ezután pedig a járási úttörő találkozóra. Idős tsz-tagok háztáji földhasználatáról Sz. F.-né mátraszőllősi olvasónk kérdezte: termelőszövetkezet által öregségi járadékban részesül, kaphat-e háztáji földet A termelőszövetkezetről szóló 1959. évi 7. tvr. 27. paragrafusa szerint nem indok a háztáji föld korlátozására az a körülmény sem, ha az öreg, rokkant vagy munkaképtelen tag másokkal él közös háztartásban. Ilyen esetben annak a rendelkezésnek kell érvényesülnie, hogy a tag és a vele közös háztartásban élő családtagok együttes használatában föld — a háztáji törvényes mértékén felül — semmiféle jogcímen nem lehet. Ha az idős vagy munkaképtelen termelőszövetkezeti tag olyan személyekkel él közös háztartásban, akiknek szintén van háztáji földje, — az idős tag háztáji földjét legfeljebb olyan mértékben indokolt csökkenteni, hogy — az öreget is beleértve — a közös háztartásban élő személyek háztáji földje elérje, de ne haladja meg a törvényben előírt 1600 négyszögölt Sz. E. Nem gond, de nem lehet A közelmúltban nyílt meg Salgótarjánban az öblös- üveggyárral szemben a Kristály presszó. Ügy kívül, mint belül igen kellemes és hangulatos. Tanúsítja ezt az is, hogy állandóan telt ház van. A minap betértem én is barátommal ide egy pohár borra. Nagyon jó ízű bort kaptunk. Kértem a pincért: — legyen szíves, hozzon nekem egy üveggel, de ne bontsa fel, csomagolja be, mert szeretném elvinni. Erre a legnagyobb megdöbbenésemre a pincér közölte velem — „kérem ezt nem lehet”. Innen semilyen árut elvinni nem szabad. Kezdtem vitatkozni, mondtam, megfizetem az üveg árát és a felszolgálást is, s akkor sem lehet? — „Kérem akkor sem.” Különösnek találom ezt a rendelkezést, mivel adódhat olyan eset, hogy egy névnapra, vagy beteglátogatásra készül az ember, s útközben nincs másutt lehetősége megvásárolni egy üveg bort, vagy akármilyen italt. Véleményem szerint érdemes ezen az illetékeseknek elgondolkodni, mert végeredményben az mindegy, hogy az ember ott fagyasztja-e el az italt, vagy éppen hazaviszi. Harmos László Salgótarján * A szerk. megjegyzése: Mint megtudtuk a pincér szabályosan járt el. A jelenleg érvényben levő vendéglátóipari szabályzat szerint palackozott italt nem adhat ki a presszó a vendég kérésére fent említett módon. Pedig jóllehet, nem okozna különösebb gondot, megterhelést az efféle igények kielégítése sem! „Tócsa46 avagy pálya... Igen. Ezen töprengtem, amikor április 12-én megpillantottam a balassagyarmati MÁV—Balassa labdarúgópályát. Talán ez is egyik okozója annak, ha gyengén szerepelnek a fiúk a megyei mérkőzéseken. Pálya nélkül felkészülni szinte lehetetlen. De rossz pályán végigjátszani egy mérkőzést kicsit sen» könnyű feladat. Pedig mi balassagyarmatiak biztosan képesek lennénk arra, hogy közkedvelt csapatunk érdekében a pályát rendbehozzuk. A MÁV sportvezetősége tehetne ebben sokat, mert egy-egy mozdony segítségével lehúzat- hatnák róla a vizet, mint ahogy ezt Tóth József, az edző is mondotta, Egy azonban bizonyos: sokkal könnyebb szurkolni vagy mindennek lehordani a játékost, ha a játéka gyenge. Széles e világon nincs olyan labdarúgó-csapat, amely gyér tréning mellett is képes a győzelemre, bajnokság elnyerésére. Minden sportgyözelemhez szükségesek a jó pályaviszonyok, a jó felkészülés! Toncsev József Jogi tanácsadó Mikor szüntetheti meg a vállalat felmondással a dolgozó munkaviszonyát? Több olvasónk kért választ arra, hogy a vállalat milyen okok alapján mondhatja fel a dolgozóval fennálló munka- viszonyát. A módosított Munka Törvénykönyve szerint a határozatlan időre szóló munka- viszonyt a munkáltató felmondással megszüntetheti: ha a vállalat megszűnik, a termelés vagy a vállalat átszervezése indokolja, és akkor is, ha a dolgozó öregségi teljes — vagy résznyugdíjra szerzett igényjogosultságot. Felmondhat a vállalat létszámfelesleg címén (létszám- csökkentés esetén), valamint annak a dolgozónak is, akinek folyamatos munkaviszonya 1 évnél rövidebb- Ez utóbbi esetben a felmondást indokolni nem kell. Azonban a szakszervezet véleményét a vállalatnak előzetesen ki kell kérnie. Továbbra is felmondási ok a munkakör ellátására való alkalmatlanság. Korábban a munka ismételten nem megfelelő elvégzése miatt is felmondható volt a dolgozó munkaviszonya. Ezt a módosított Munka Törvény- könyve nem vette át. Milyen intézkedést tehet a vállalat felmondási lehetőség hiányában, ha a dolgozó munkáját ismételten nem végzi el megfelelően? A módosított Munka Törvénykönyv egyik alapvető célja, hogy a munkafegyelmet megszilárdítsa. Ennek — olvasóink szerint — ellentmond az, hogy nem lehet felmondani annak a dolgozónak, aki többszöri figyelmeztetés ellenére sem végzi el megfelelően munkáját és magatartását sem változtatja meg. Olvasóink aggálya nem indokolt. A Munka Törvény- könyve rendelkezéseit teljes összefüggésükben kell nézni, és nem pedig az egyes rendelkezéseket egymástól elkülönítve. A vállalat irányítását, szervezését a mindenkori népgazdasági (vállalati) érdekek szabják meg és ennek megfelelően történik a dolgozók foglalkoztatása is- Ezért kerülhet sor egyes gyengébb képzettségű — vagy nem megfelelő munkát végző dolgozók leváltására, áthelyezésére, esetleg más intézkedések megtételére. Az új szabályozás (Mt. V. 35./E. §.) lehetővé teszi: ha a dolgozó a munkáját ismételt írásbeli vagy egyéb komoly figyelmeztetés ellenére is hanyagul végzi, személyi alapbérét-, munkakörének megváltoztatása nélkül is a bértétel határai között, a vállalat a szakszervezeti bizottsággal egyetértésben csökkentse vagy pedig a munkakörére megállapított alacsonyabb fizetési osztályba (fokozatba) sorolhatja. Ha ennek alkalmazására nem kerülhet sor, megvan az a lehetőség is, hogy a dolgozót más munkakörbe, vagy más munkahelyre áthelyezzék, illetőleg fegyelmi eljárás útján vonják felelősségre. SS F an-e olyan magyar polgár, aki nem szereti a gulyáslevest? Az igazi gulyáslevest. Nem amit csak marhahúsból, vagy pedig csak sertésből főznek. Ez már nem igazi. Erre a kunságiak elhúzzák a szájukat, s legyintenek: nem ér egy marék kakukkfüvet sem, hamis! Az egyszerű, jó gulyás kövér, húsos birkából készül, a jaj, de finom pedig éppen úgy mint a halászlé, vegyes húsból. Egyrész birka, egyrészt marha, s végül pedig a disznó. Aztán jöhet hozzá a fűszer, a paprika, köménymag és az ínyencek kedvéért még zöldséget is lehet bele tenni. Aratáskor, szüretkor a szabadban kondérba főzve mily felséges eledel! De jó ez ilyenkor tavasz táján városban is, kuktában főzve. Egyszóval a gulyásleves, az mindig ünnep. Azaz pardon! Nem mindig. Vannak kivételek. Méghozzá olyan kivételek, amikor az illatos piros lé veszedelmet jelent. Orvul belebéget a szerelembe. Ez történt a minap is. Rossz kedvű volt Andris. Morcosán panaszkodott Annának. Egy perc alatt elmondta nagy baját. Zavartan, restelkedve, de azért kinyögte. Jobban mondva a gyomra kikorogta az igazságot. Éhes. Nincs pénze ebédre. Ebben a hónapban nincs viháncolás, az öreg leányzó — aki Andrisnak gondját viseli —, mármint a töpörtyű Tánti, nagyon meghúzta a derékszíját. Hízelgőn, kedvesen mondta neki: édes fiam, április a bevásárlás, az évi kosz kitakarításának ideje. Jön a húsvét, s jönnek hozzád a lányok locsolkodni. Ki kell festeni a lakást. Májusban majd minden pénzt magadra költhetsz, az én kis nyugdíjam elég lesz kettőnknek kosztra. Csak azt tartsd most meg, ami az ebédre kell. Andris meg is tartotta, annál jóval többet, mert azért a héten moziba többször is elment. Elég lett volna a pénze szombatig, de balszerencséjére régi ismerősökkel futott össze, és azt meg kellett ünnepelni. Megsajnálta Anna a fiút. Gondolta: most az egyszer iga zán kedves lesz vele. Ünnepi vacsorát főz neki, méghozzá gulyáslevest. Azt nagyon szereti Andris. Sokszor elmondta míg szegény anyja élt, úgy megadta az ízét, olyan jól készítette el. De Tánti? Az életben sose tudott főzni, gulyást meg különösen nem. Keze alatt minden odakozmásodott, odaégett Munka után szaladt Anna a húsboltba. Kettőbe, háromba Hét órára készen volt a gulyás. Illata nemcsak a kis lakást, de még a lépcsőházat is betöltötte. Andris vidáman. vigyorgó szemmel érkezett. — Ez aztán meglepetés, Szivi! — kiáltotta és ment Ojő /ő n doj április egyenesen a szag után a konyhába. Letelepedett az asztal mellé. — Adjad, adjad gyorsan! Hogy te milyen rendes vagy, milyen kedves! Ugye mindig ilyen leszel? — Ühüm ... — Kajmós orrú vénasszonykorodban is? — Igen, akkor is. Csordultig rakta Anna a tányért. Sok húst, meg zöldséget bele. Andris meg sem várta, hogy hűljön, kanalával beletúrt. Nyalogatta, ízlelgette, s arcáról eltűnt a mosoly. — Nem ízlik? — kérdezte Anna félszegen. Andris megint csak kóstolgatta. Arca már vörös volt, s aztán sápadt lett. — Rosszul vagy talán? — Még kérdezed? Te önző, te gonosz lélek! — Én? — dadogta Anna. — Miért? — Miért? Mintha nem tudnád! Te nem törődsz mással, csak magaddal. Mindenkire rá akarod kényszeríteni az akaratod. Nem vagy tekintettel senkire. Te beste Szirén! Te! — Szirénke! Jól hangzik. Ezután ez lesz a becenevem" — Ez! De nem lesz benne köszönet — fortyogta a fiú, s :llökte maga elöl a tányér levest. A finom, illatos, piros é egyszerre térképet festett a fehér abroszon. Andris nagyon nérges volt, szeme szűkén izzott. Először Anna azt hitte réfál, játszik vele, ám a szúró tekintet észhez térítette. — Mi történt? Mi bajod? Kérlek, mondd meg! — Tudod te nagyon jól. Akkor kérdeztél volna meg, mikor főzni kezdtél. — Ügy tudtam, te is szereted a gulyáslevest... — De nem birkából te! Be-e .. e.. Ha a feleségem len- >lél, most jól elvernélek. Moslékot én nem eszem. — Még szerencse, hogy nem vagyok a feleséged. — Ami késik, nem múlik. Majd. megtanítalak én téged figyelemre. így kitolni velem. Üres gyomorral idemászok és korgó hassal mehetek tovább. El is megyek!... Anna csak nézte, nézte Andrist, összekuporodva. Ez a kedves fiú, akit úgy szeret, nem mondhatja igazán. Jaj, de közönséges. Ez Andris? Nem! Nem. — Kérj bocsánatot — parancsolt rá hirtelen a legény. — Ugyan miért? Nem kérek! — válaszolt komolyan Anna. Farkasszemet néztek. — Akkor elmegyek! — Ég veled! Felállt Andris. Anna nem marasztalta, pedig látta a fiú arcán: már bánja, hogy ilyen csúnyán kifakadt. Andris pedig ha már felállt, ment. Az ajtóból visszaszólt: — Ami a szívemen azt én kimondom. Ilyen a természetem. Ehhez tartsd magad! Majd ha bocsánatot kérsz, jövök. Addig nem. Jó darabig ült Anna az asztal mellett. Azon gondolkozott mi volt ez? Nesze neked dolgozó nő! Na, jól nézek ki, ha majd esküvő után ilyen lesz. Mint egy basa! Kicsit azért sajnálta Andrist, hiszen ö sem eszi meg azt, amit nem szeret, de jelenetet nem rendez miatta. Megállj, barátocskám, majd megtanítalak tisztességesen viselkedni! Másnap reggel mindjárt hívta Andrist. S „töredelmesen” tettetett szomorúsággal bocsánatot kért tőle. A fiú pedig hallgatta, aztán még kétszer is elmondatta magának a szöveget. A végén Anna már majdnem elnevette magát, alig tudta komolyan kimondani: — Batukám! No! Ne haragudj alázatos, de szörnyen buta rabszolgádra. Megengesztellek. — Azt lehet. Égy jó gulyáslevessel. De el ne rontsd megint, mert elverlek. — Soha többé az életbe. Mindig csak a te kedvedre teszek. — Na látod, tudsz te rendes is lenni. Este hétkor ott leszek. Pont hét órakor csengetett Andris. Jókedvűen. Kipirul- tan. Szentül elhatározta: ő is bocsánatot kér a gorombaság miatt, de nem alázatosan, hanem férfi módjára, keményen, hogy Anna érezze: ö lesz a család feje. Már harmadszor nyomta meg a csengőt, amikor észrevette az ajtó közé beszorított levelet. Csak ennyi állt benne: — „Elmentem birkagulyásl vacsorázni. Mert, hogy azt én nem tudok főzni. Ha akarsz, gyere utánam. Be-e-e-e-e!... András Ida
