Nógrád, 1966. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-22 / 94. szám

1966. április 22. fiéntek N ö G R A D ?? Gazdasági fejlődésünk idősierü kérdései ■ ■ Lenin Magyarországon önálló gazdasági elszámolás Fél évszázaddal ezelőtt még voltak olyan elképzelések, hogy a termelési eszközok társadalmi tulajdonba vételé­vel, a gyárak államosításával, a mezőgazdaság kollektivizá­lásával megszűnnek az áru­éi! pénzviszonyok. A gyakorlatban kiderült, hogy egy ország gazdasága sokkal bonyolultabb annál, semhogy mindent központi­lag szabályozhatnának. Ezért a termelő egységeket válla­lati vagy szövekezeti formá­ban szervezték, és sok kér­désben a döntési jogot is a kezükbe adták. Az is bebizo­nyosodott, hogy anyagi érde­keltség és felelősség nélkül nincs gazdálkodás: a gazda­sági egységeket érdekeltté kell tenni tevékenységük eredményeiben. Aki többet ad a társadalomnak, az töb­bet is kapjon, aki vállala- latot vezet, az vállaljon fele­lősséget is a maga terüle­téért. Az anyagi érdekeltség, s a felelősség nem érvénye­sül akkor, ha a teljes bevé­telt az államkasszába kell befizetni, és az összes ki­adást az államkassza fedezi. Egyetlen lehetséges megol­dás, hogy a vállalat tartsa el önmagát. Bevételeiből fe­dezze kiadásait. Ez feltétele­zi, hogy csak a nyereség egy részét kell befizetnie az ál- lumi költségvetésbe. Minél nagyobb nyereséget ér el, an­nál több marad neki is. Azt a gazdálkodási rendszert és szervezetet, amelyben a gazdasági egységek vállalati formában működnek, s be­vételeikből fedezik kiadásai­kat, önálló gazdasági elszá­molásnak nevezzük. A vállalatoknak gazdasá­gi, jogi és pénzügyi önálló­sággal kell bírniuk ebben a rendszerben. A gazdasági ön­állóság azt jelenti, hogy szá­mos kérdésben maguk dönt­hetnek. Ez az önállóság nem teljes, mert a központi gaz­daságvezetés a termelő tevé­kenységet — a jelenlegi gya­korlat szerint — tervutasítá­sokkal szabályozza. Gazda­ságirányításuk új rendszeré­ben várhatóan csökken a központi utasítások száma, a vállalati tevékenységbe va­ló „belenyúlás" mértéke. A vállalatok, szövetkezetek az eddiginél nagyobb jogot kap­nak nemcsak a feladatok vég­rehajtásában, hanem a fel­adatok meghatározásában is! Fő törekvésük az lesz, hogy bevételeik minél jobban meg­haladják kiadásaikat, mert így több jut fejlesztésre és dolgozóik javadalmazására. A jogi önállóság azt je­lenti, hogy a vállalat, szö­vetkezet szerződéseket köt­het, jogokat szerezhet, köte­lezettségeket vállalhat, pert indíthat; tevékenységéért nemcsak gazdaságilag, hanem jogilag is felelős- Pénzügyi önállósága pedig lehetővé te­szi, hogy a jogszabályi kere­tek között eszközeivel sza­badon rendelkezzék, hitelt vegyen fel, beruházzon. Az önálló gazdasági elszá­molás, a gazdasági, pénzügyi önállóság feltétele, hogy a vállalat, a szövetkezet nyil­vántartást vezessen kiadásai­ról és bevételeiről. Képes le­gyen megállapítani, hogy egy- egy terméke mibe kerül és mennyit kap érte. Értékelnie kell az egyes termékeket, gyártmányokat aszerint, hogy melyik mennyi nyereséget hoz. Pénzügyi egyensúlyt kell teremtenie, hogy ne szorul­jon minduntalan az állam se­gítségére. Ennek természete­sen feltétele, hogy az árak­ban a költségek megtérülje­nek. Ha az ár olyan ala­csony, illetve a termék ön­költsége olyan magas, hogy a vállalat veszteséges, akkor önállósága keveset ér. Az önálló gazdasági elszá­molás tehát azt a követel­ményt fejezi ki, hogy min­den gazdasági egység a ma­ga lábán álljon. Termeljen, gazdálkodjon, kereskedjen jó gazda módjára- Döntsön kö­rültekintően, és vállalja la érte az anyagi felelősséget Azt termelje, amire szükség van, s tevékenysége necsak a költségeket fedezze, hanem hasznot is hozzon. Dr. Pirityí Ottó Fontos állásfoglalás as ÁBBSZ-rőI K. Ferenc harmadVezető vájárhelyettesként dolgozott a tröszt mátranováki üzemében. Tavaly augusztus közepén a végtelenített kötélpályán moz­gó teli csilléket ürítette ki. A fejtés felől közeledő csillék megfeszítették a szállítóköte­let, sürgetett a munka. Az igyekvő K. Ferenc megcsú­szott, s többszörös bokacsont­törést szenvedett. Kérte, hogy a vállalat térítse meg részére a táppénz és átlagkeresete kü­lönbözeiét. Kérelmét a válla­lati munkaügy» döntőbizottság azzal az indokolással utasítot­ta el, hogy figyelmetlenségével megszegte az Általános Bá­nyabiztonsági Szabályzat 10. paragrafusát. A balassagyarmati járásbí­róság, mint munkaügyi bíró­ság helyt adott K. Ferenc fe­lülvizsgálati kérelmének. A járásbíróság fontos állásfogla­lásként szögezte le, hogy az említett jogszabály általános jellegű előírás; megszegése szinte valamennyi bányabal­esetnél kimutatható, Ameny- nyiben a bíróság a döntőbi­zottság nézetének helyességét igazolná, ezzel gyakorlatilag minden baleset ügyében men­tesítené a vállalatokat a kár­térítési kötelezettség alól, A járásbíróság jogerős ítéletével a trösztöt riégyezernégyszáz forint megfizetésre kötelezte. Építési tilalom Rétságon A rétsági községi tanács megrendelésére a VÁTI egy­szerűsített általános rendezési tervet készített. Ebben megha­tározták azoknak a fontosabb létesítményeknek helyét, amelyeket a jövőben óhajta­nak megvalósítani. A terv nem szól meghatározott idő­re; realizálásának ütemét a lehetőségek alakulása szabja meg. Nehogy a későbbi fejlődés felesleges kárral járjon, a köz­ség egyes területeire építési ti­lalmat léptettek életbe; így az új iskola környékére, vala­mint a Balassagyarmat felé ve­zető út bal oldalára, a József Attila körúttól a patakig tér­idő részre. Járt-e Lenin, ha csak fél­napra, átutazóban is, Buda­pesten? Volt már efféle vita történészek között, sajtóban, s lehet, hogy előkerül egy­szer egy megbízható emléke­zés, hiteles dokumentum, amely az igent felelőket iga­zolja. De nem is ez a fon­tos. Ha testi valóságában so­se járt itt, a magyar forra­dalmi harcokban szelleme és tanítása mindig jelen volt, at­tól az időtől fogva, hogy a nemzetközi munkásmozgalom legharcosabb és először győz­tes csapatának élére állt 1905. február 13-án Ady írta a Budapesti Naplóban: „Kong, kong Moszkva csodá­latos harangja. Ilyen vész• kondulás talán még sohasem zúgott a világon. Az apró- cseprő lármák nem hallat­szanak most meg. A moszk­vai vészharang az egész vi­lágnak szól”. így látta meg a magyar költő, a forrada­lom viharmadara az orosz dolgozók és Lenin első for­radalmának nemzetközi je­lentőségét­1917. november 27-én a szo­kásos havi összefoglaló je­lentést írták a cs. és kir. bu­dapesti hadifogoly-levelezést cenzúrázó bizottságban. Le­vélrészleteket idéztek, fog­laltak össze azokból az írás­hoz nem szokott kézzel rótt munkásanya, parasztasszony rótta sorokból, amelyeket a hadifoglyok itthoni hozzátar­tozói küldtek a messzi tábo­rokban élőkhöz. Fekete Béla főhadnagy nem irta le jelen­tésében Lenin nevét. Mégis ott van a sorok között. A tiszt összefoglalja, mit írnak a vágyva-vágyott békéről a katonafeleségek. A legfonto­sabb mondat ez: „Békének kell lennie és az orosz for­radalom meghozza”• Amikor írták a leveleket, még el sem hangzott a szovjet hatalom, Lenin országának első szava, a békedekrétum. A nép, itt magyar földön Is tudta már, merre visz a forradalom út­ja. De a cenzúra-jelentés szü­letése előtt két nappal a Vá­rosliget őszi lombjai alatt kimondták Lenin nevét is. Százezernél több budapesti meg környéki munkás gyűlt össze az Iparcsarnok környé­kén, hogy nagygyűlésen kö­szöntse a győztes Nagy Ok­tóbert és követelje a békét A szónoki emelvényen ott állt egy régi, megbecsült munkásvezér, Bokányi Dezső. „Kezünket nyújtjuk az orosz elvtársak felé és melegen megrázzuk az 6 kezüket, mert visszaadták az emberiségnek a szocializmusba vetett hi­tet, bizodalmát és reményt”! —- kiáltotta Bokányi. A fe­lelet, a zúgó „Ügy vanf* be­levegyült a tapsba s akkor hangzott fel Lenin neve, meg a feledhetetlen jelszó, hogy az urakkal, a burzsoáziával „beszéljünk oroszul”. Tizenkilenc fényes százhar­minchárom napja Is úgy kez­dődött, hogy a csepeli szik- atávírón Lenin nevét és Le­nn szavát vitte-hozta az éter. i3s az 1919-es május végén, mikor Lenin megírta és el­küldte üdvözletét a magyar nunkásoknak, örökérvényű savakat mondott ki a pro­letárdiktatúra lényegéről és céljáról- „Célja, hogy megte­remtse a szocializmust, meg­semmisítse a társadalom ősz* tályokra tagozódását, dolgo­zókká tegye a társadalom összes tagját s megfossza ta­lajától az embernek ember által való bármiféle kizsák­mányolását. Ezt a célt mm lehet egycsapásra megvalósí­tani, ehhez a kapitalizmus­tól a szocializmushoz vivő, 'vcglehetősen hosszú időszak kell...” Ma, a szocializmus teljes felépítésének időszaká­ban magyar földön Lenin ta­nításait és gondolatait hasz­nálják fel. a magyar társa­dalom sajátosságait, népünk történetének tanulságait fi­gyelembe véve a magyar kommunisták. Szólt a magyar forradalmá­rokhoz Lenin az elnyomás sötét negyedszázadában, Horthy idején is- Valamikor a harmincas-negyvenes évek fordulóján egy debreceni kommunista ifjúmunkás, Tóthfalusi Sándor lakásán a csendórnyomozók egy Buda­pesten megjelent kis köny­vecskét leltek. Marx Károly­ról és munkásságáról szóltak a kis szürke füzet lapja, szerzőjeként Szüts Gergelyt tüntette fel a kiadó. A nyo­mozótiszt elolvasta a köny< vecskét és szaporán elfogató­parancsot adott ki az „is­meretlen helyen tartózkodó Szüts Gergely ellen”, mert a füzetet igen veszedelmes for­radalmi fegyvernek látta. Az is volt- Abból a kis szür­ke füzetből Lenin tanítását olvasták a magyar munká­sok — egy Lenin-cikket ad­tak ki Szüts Gergely nevé­vel jelezve a magyar kom­munisták. A jelenben ugyancsak min­den nap szól hozzánk. Ha a Luna 10. a Hold első mesterséges holdja az Inter- nacionálé első ütemeit küldi a Földre, ha a Szovjetunió kommunistái jövót meghatá­rozó döntéseket hoznak, ha a szovjet állam az emberiség jövőjéért száll síkra: Lenin szól a világhoz, hozzánk is. Születése napján április, a tavasz szép magyar virágait tesszük le pesti szobra talap­zatára — nincs az messzi at­tól a ligeti térségtől, ahol elő­ször kiáltották nevét negy­venkilenc esztendeje a gyű- lésező magyar munkások Gárdos Miklós Nincs más férfi a csa­ládban. Zoltán most ka­tona. Az idős, hatvan éves asszony, özvegy Tóth Istvánná sokszor panaszkodott várandós leányának. — Meglátod, egyszer még ránk dől ez a ház. Több ez fiam, talán száz évesnél is... A panaszos levelek egész sorát küldték a katona fiúnak. Sok volt az eső, magasan áll a talajvíz is, ránk dől a ház ..'. Gyere segíts .,. Kérjél szabadságot... — írták nemegyszer a levélben. A fiatal férj, a jövendőbeli apa sokat töprengett. — Parancsnok elvtárs, Valet Zoltán honvéd je­lentem ... — Mennyire lenne szüksége. — Tíz napból megol­danám. — Engedélyesem. * Nagy volt a csodálko­zás azon a vasárnap reg­gelen Karancsalján. Fia­tal karhatalmista kato­nák — lehettek vagy negyvenen — lepték meg a falul. Nem is a <A ház ismét Lakható falut, inkább Zoltánék otthonát. A háznak azt a részét, amelyikben bajtársuk, fiatal feleségével lakott, már kiürítették. Ezt kell bontani. Dr. Kiss Szabó Béla százados az utolsó parancsokat adja ki. Mindenki megtalálja a maga munkáját. Az egy­ség egyik része a tetőt bontja, a másik a fa­anyagot szedi szét. Töb­ben a cserepet osztályoz­zák, mások a gerendá­kat, a léceket rakják halomba. Többen a vá­lyogfalat bontják. Az idő vasfoga min­dent megesz. Megette a háznak ezt a részét is. Életveszélyessé vált, 8ügős volt a se­gítség. Valet Zoltán parancsnoka ezért kérte a karhatalmisták segít­ségét. Azok jöttek is. Salgótarjániak, nógrá­diak, budapestiek egy­aránt. — Karhatalmista egy­ségünk egyébként Sal­gótarjánban, az Öblös- üveggyárban dolgozik. A hármas kemencét építjük. Tudtuk, hogy kell a segítség Valet elv­társnak. A fiúk szívesen vállalták. Pedig Valet elvtárs más fegyvernem­nél teljesít szolgálatot. No, de ez a fegyver­barátság — vélekedik Dr. Kiss Szabó Béla százados. Fegyverbarátság. Va­lóban az. Hiszen nem­csak a karhatalmisták jöttek el. Segített a Ma­gyar Honvédelmi Sport- szövetség is. Téglát, ho­mokot szállított a teher­autója. És az Öblösüveg­gyár? Adta a szerszá­mot csákányt, lapátot, szóval mindent, ami eh­hez a munkához kellett. — Hurrráááá ... hurr- rrrrááááüll Az utca járókelői kis­sé megriadva álltak meg. Mi az? Csodálkoz­tak valamennyien. Nem történt az égvilá­gon semmi, csak a kar­hatalmisták jelezték, hogy ledőlt a fal, egy régi ház fala ... • — Köszönöm fiúk, kö­szönöm mindnyájatok­nak. *— És Valet Zoli kezet fog barátaival; Romhányi József őrve­zetővel, Gubányi Gábor honvéddal, akik Zagy- vapálfalváról vonultak be, Fehér Lajossal, aki Salgótarjánból ment a karhatalomhoz, Schlé- zinger Ferenc tizedessel, akit még Etesről ismer, no meg a faluból bevo­nult fiúkkal, Barják Sa­nyival, Szöllősi Sanyi­val, meg a többiekkel. Mind a negyvennel. A százados a csomóba rakott vályog mellöl né­zi o fiúkat. Mintha ott sem lenne. Engedi, hagy búcsúzzanak ők, a kar­hatalmisták először a fegyverbaráttól. Csak később lép elő. Valet Zoli is meglepődik. — Százados elvtárs! Köszönöm... — s ez a kemény férfi, kissé el- érzékenyül. Mást már mondani sem tud. — A legkisebb Vale- tért is tettük ... Most már magán a sor. — Kőműves vagyok, majd építek helyette másikat. Ha leszerelek. Szóval, nagyon köszö­nöm százados elvtársi • — Parancsnok elvtárs, Valet Zoltán honvéd je­lentem, tíz napos sza­badságról bevonultam! — Mi van a házzal? — Parancsnok elvtárs jelentem, a ház ismét lakható... Somogyvári László Csaknem két és félmillió forint a betétállomány Munkaegység előleget is fisét as érsekvadkerti takarékszövetkeset Igazgatósági ülést tartott a hét elején Érsekvadkerten a takarék- és a földművesszö­vetkezet, amelyen a tavalyi munkát értékelték. Amint azt Ács Sándor, a takarékszö­vetkezet elnöke elmondta, eredményes évet hagyott maga mögött a harmadik éve működő takarékszövet­kezet. Az évi forgalom meg­közelítette a 67 millió fo­rintot. S azzal, hogy a taka­rékszövetkezet a termelő- szövetkezet mintegy nyolc­száz tagjának fizeti a havi munkaegység előleget, s biz­tosítást köt, totó-lottó nyere­ményeket fizet ki, s a kö­zelmúltban IBUSZ kiren­deltséget is nyitott, valósá­gos falusi bankká lépett elő. A takarékszövetkezet 780 tagot számlált és a múlt év­ben több mint ötszáz tag­nak folyósítottak különbö­ző kölcsönöket. A betétállo­mány megközelíti a két és félmillió forintot. A taka­rékbetétek összege akkor emelkedett jelentősen, ami­kor 1964-ben, országosan Is az elsők között, megállapo­dást kötöttek a Magyar — Csehszlovák Barátság Ter­melőszövetkezet vezetőivel, hogy a tagok havonkénti munkaegység előlegét, a zár- számadási elszámolást a ta­karékszövetkezet fizeti ki. így már az első évben mint­egy négyszázezer forinttal nőtt a betétállomány, mert a szövetkezeti tagok közül több százan hagyták pénzü­ket a takarékszövetkezet­ben. A közös igazgatósági ülé­sen fizették ki a választott szervek tiszteletdíját, ered­ményes munkájukért. Majd vacsora és műsor követke­zett, fővárosi vendégművé­szek részvételével.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom