Nógrád, 1966. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-21 / 93. szám

4 NÖGRÄD 1966. április 21 csütörtök Eredményekről és feltételeiről Szécsényben, a mezőgazdasági ismeretterjesztés központjában A mezőgazdasági ismeret- terjesztés egyik legfőbb és — valljuk meg, — mindeddig legkevesebb eredményt mutató területe népművelésünknek. A szocialista nagyüzemi gaz­dálkodás korszerű tudományá­nak terjedésében, ha előbbre is jutottunk némileg a leg­utóbbi esztendők során, még távolról sem tartunk ott, hogy a mezőgazdaságban dol­gozók szükséges számban va­lóban szakemberei lennének munkájuknak. A mezőgazda- sági ismeretterjesztés mai kö­vetelményeinek az egész me­gyére kihatóan eleget tenni — erre vállalkozott az év ele­jén a szécsényi járási műve­lődési ház. Hogy milyen meg­gondolásokból eredően?... Tóth Endre, a művelődési ház igazgatója a következők­kel magyarázza: — Hogy a mezőgazdasági ismeretterjesztést kívánt szintre emeljük a megyében, ahhoz jelenleg talán Szécsény rendelkezik a legkedvezőbb fel­tételekkel. Centrum szerepét biztosítja és magyarázza a Mezőgazdasági Technikum lé­te, az eredményes tangazda­ság, továbbá az évek óta egyenletesen fejlődő, gaz­dálkodási elemeiben mindegy­re korszerűsödő termelőszö­vetkezet. Mindháromra biz­tonságosan támaszkodhatunk, már eddigi tapasztalataink is ezt mutatják. — Milyen határozott fel­adataira vállalkoztak a me­zőgazdasági ismeretterjesz­tésnek, s mik az eltelt hóna­pok számbavehető eredmé­nyei? — A megyét átfogóan az a határozott törekvésünk, hogy módszertani bázissá váljunk, kísérleti eredményeket mutat­hassunk be az időről-időre rendszeresen szervezett an­kétokon, tapasztalatcsere ta­nácskozásainkon. Szűkebb vo­natkozásban a járás mező- gazdasági ismeretterjesztő munkáját látjuk el, szervez­zük és irányítjuk, segítjük szakelőadókkal, szemléltető eszközökkel, filmekkel, szak­köri kísérleti tapasztalatok­kal. Azzal kezdtük, hogy meg­szerveztük a munka két fon­tos keretét, a mezőgazdasági járási ismeretterjesztési szak- bizottságot, — amelyben kép­viselete van a járási mező- gazdasági osztálynak, a TIT- nek, a technikumnak és a könyvtárnak, s vezetője Ba- csa Mihály tanár —, létre­hoztuk, illetve felújítottuk •1 urth Ildikó tanár irányítá­sával a termelőszövetkezet kebelében működő mezőgaz­dasági szakkört. Ez kerté­szeti vonatkozásokban kísérle­tezik, — tapasztalatait, ered­ményeit széleskörűen terjeszti. A szakbizottság eddigi tevé­kenysége az volt, hogy fel­mérje: hol, miben segítheti a járási mezőgazdaságok ter­melését. Így tudtunk figyel­met kelteni Ludányhalászi- ban a legelőgazdálkodási módszerek kísérleteire, s most hamarosan Varsányban ala­kul a szécsényihez hasonló gyümölcs- és kertészeti szak­kör. A szakbizottság tagjai rendszeresen látogatják a já­rást, előadásokat tartanak, akadémiai-sorozatokat vezet­nek például Ságújfalun, Szé- csényfelfalun, Nógrádszakál- on, a járási könyvtár szakbi­zottsági tagja, Hanzélik Ilo­na folyóirat- és szakkönyv­jegyzéket készített a kiadvá­nyokról, melyek eredménye­sen segítik a továbbképzést. Szeretnénk elérni, hogy mun­kaegység jóváírással könyv­tárost jelöljenek a termelő- szövetkezetek a szakirodalom rendszeres kölcsönzésére, népszerűsítésére. A mezőgaz­dasági könyvhónap kereté­ben több író-olvasó találko­zót tartottunk, s ezeknek is észlelhető bizonyos kedvező hatása. Szakkbizottságunk a körzeti művelődési otthonok ismeretterjesztő programját te­matikai tanácsokkal, előadók­kal, filmekkel segíti, tablókat, mezőgazdasági modelleket bo­csát az otthonok használatá­ra, — ezek a kezdeti lépé­seink első eredményei. — Mik a további elgondo­lások? — Most, április 25-én me­gyei mezőgazdasági szakem­berek és kertészettel foglal­kozó járási termelőszövetke­zeti küldöttek valamint olyan területek művelődési vezetői részére, ahol lehető­ség látszik a szécsényi kez­deményezés kivitelére, — be­mutató jellegű tanácskozást rendezünk. Ezt követően, má­jus végén országos mezőgaz­dasági ismeretterjesztési an­két középpontja leszünk. Szécsény mezőgazdasági is­meretterjesztő központtá vá­lásának gondjai, problémái is akadnak. A járási művelődé­si házban például szakelőa­dóra volna égető szükség. Olyan emberre, aki a munka, a feladatok szervezését tel­jes hozzáértéssel látná el, irányítaná és egységbe ’ fog­ná, mert jelenleg nincs igazi egyszemélyi felelőse a szerte­ágazó tevékenységnek még a járást illetően sem, nemhogy megyei méretben. Másik ke­rékkötője az ügy lendületá- i,ek a szállítóeszköz-gond. Nehézkes a filmek, modellek, dokumentációs anyagok ki­juttatása az érdekelt közsé­gekbe, továbbvitele egyik helyről a másikra, arról nem is beszélve, hogy gyakran megoldhatatlan probléma előadók küldése, s alig van mód a községi rendezvények ellenőrzésére. Pedig enélkül ma már nehezen lehet ered­ményes, színvonalas ismeret- terjesztést nyújtani. Mi volna a megoldás?.. Tóth Endre szerint az, ha a megye művelődési autót biztosítana. — Nekünk — mondja — a legtöbb faluból este hét óra­kor el kell jönnünk, ha visz- sza akarunk jutni a járási székhelyre. Ha a megye min­den járásának pontosan meg­szerveznénk ismeretterjesztő napjait, egy központi mikro- busszal segíteni lehetne a mostani gondon, nagy lépést tehetnénk feladataink színvo­nalasabb ellátására. Ha létre­hoztuk a mezőgazdasági is­meretterjesztés megyei köz­pontját, úgy vélem, jogos az igény, hogy a munka feltéte­leit is a központi feladatok­hoz kell végre igazítani. (barna) B arátom nem olyan jaj- de-fiatal ember. Túl van az ötvenen, haja ősz, s hasban kissé már túlméretezett a termete- A késői kor egyébként megérdemelt gyümölcseként i.emrég egy nagyon hélyre- kis babát engedett le a gó­lya a helyrenagy villalakás központi fütéses kéményén. Volt nagy öröm, érthetően még nagyobb, mint általá­ban az első gyerek jövetele­kor ifjú házasoknál szoká­sos. Ajnározzák, babusgatják, dédelgetik, széltől, fagytól, hőtől óvják a kis Brigittát — mert, hogy ilyen érdekes, antisematikus nevet adtak a szöszke kis jövevénynek. A háziorvos gyakori és rendszeres vendég a házban. Kávéval, barackpálinkával kínálják, s barátom meg if­jú felesége azt szeretné, ha az orvos minél hosszabb népszerű tudományos fejte­getést tartana Brigitta kopo­nyacsontjainak erősödésé­ről, a végtagok mozgáské­pességének növekvő rugal­masságáról, a főzelékek gé­pesítésének módozatairól, a ribizke vitamingazdagságá­nak előnyeiről és az emészté­si funkciók szabályozásának mikéntjéről. A múltkor, je­lenlétemben, éppen arról volt szó, hogy a kisbabának (tisztelettel szólván) a beön­tésre használandó kamillatea- főzetet milyen hőmérséklet­re kell lehűteni a se-hideg, se-meleg s igy leghatásosabb langyos állapot elnyerése cél­jából. A beszélgetést hallgatva felötlött bennem egy régi emlék.: feleségem telefonon érdeklődött volt a gyermekor­vosnál újszülött kislányunk hasonló funkcionális problé­mája megoldásáról. — Hányadik gyerekük a kislány? — kérdezte az or­vos, szórakozottan vagy ta­lán évődve, mivelhogy pon­tosan ismerte családi státu­szunkat. — Második. — Akkor langyos vizet tessék használni. — Miért csak langyos vi­zet? — so feleségem inge­rült hangján érződött, hogy kicsit furcsállja az utasítást- . ,z orvos nevetve, némi ci­nizmussal, de nem minden lélektani megfigyelés nélkül így válaszolt: — Nézze asszonyom, az el­ső gyereknél langyos kamil­lateát szoktam ajánlani. A másodiknál egyszerűen lan­gyos vizet. A harmadiknál nyugodtan engedhet friss vi­zet a csapból. Míg ezen a történeten mé­láztam, amikor barátom — z orvos távozása után — ki­fejtette nekem, hogy Brigit­tát legalább három éves ko- r„.„ nem engedi le a város­ba, nem engedi gyereke kö­zé. — Itt, a kertben, tiszta lé­pőn nőhet, fel — magyaráz­ta. — A legfogékonyabb kor­ban megóvhatjuk igy a rá leselkedő veszedelmektől. I lőre megborzongok, ha ar­ra gondolok, hogy mi minden betegséget szerezhet: mum- szot, bárányhimlőt, kanya­rót, rubeólát, skarlátot; olyan . örnyűségekre nem is me­rek gondolni, mint a difté- ria vagy a gyermekbénulás... Próbáltam néhány szelíd ellenvetést tenni, hogy aszon- gya: egyszer úgyis le kell majd engedni a városba, gyerekek közé, akkor mi lesz? Nem fél, hogy az ilyen üvegkalitkában, sterilen ke­zelt gyerek akkor egy hét alatt felszed minden nyava­lyát? Igyekeztem azzal ér­velni, hogy a tisztaság, az óvatosság nagyon fontos, de ha az ellenálló, 'jvességet mesterségesen elsorvasztjuk, még túlzottabban hathat rá minden ártalom. Miután laikus szakértelmem érvei egészségügyi vonatko­zásban hatástalanoknak bi­zonyultak, a kalitka-elmélet társadalmi vonatkozásait ipar­kodtam kifejteni■ Mi lesz n közösségben, a mi társadal­munkban egy így nevelt gyerekkel? Ezzel sem mentem semmi­re, s ezért kénytelen voltam elismételni a következő törté­Á szolidaritás jegyében Hazánk felszabadulása 21. évfordulója tiszteletére a Salgótarjáni Acéláru­gyárban számos brigád kapott pénzjutalmat, kitün­tetést, több mint 150 ezer forintot osztottak szét a brigádok a lagjobban dol­gozók között. Az egyik brigád, amelyik a mun­kaügyi főosztályon dol­gozik Sándor Ferenc veze - tésével, 2600 forintot ka­pott az eddig végzett ki­magasló tevékenységéért, A pénz kézhezvétele után a brigád rövid megbeszé­lést tartott, ahol Sándor Ferenc szocialista brigád­vezető javaslatára a tel­jes összeget a szolidari­tás alapjára, a vietnami nép megsegítésére aján­lotta fel. A pénzt azóta befizették a vietnami csekkszámlára.. A harminchárom főből álló brigád egyébként most is várományosa a szocialista címnek, ame­lyet immár negyedszer nyer majd el. A szocialista címért A Tűzhelygyár zománcozó ütemében dolgozik a százötven- három tagból álló Kun Béla brigád. Eddig elért eredmé­nyei lehetővé tették, hogy az idén benevezzen a szocialista brigádmozgalomba. Képünkön: Vígh Lajosné, a brigád egyik törzs-tagja. Termelési feladatait rendszeresen túltelje­síti. (Koppány György felvétele) Új helyen as Idegenjorgalmi Hivatal Költözik a hivatal? Nógrád megyei Tanács Ide­genforgalmi Hivatala április 18-tól új helyén, a József At­tila Megyei Művelődési Ház szárnyaiban fogadja a látoga­tót Salgótarjánban. Ezen a na­pon, amikor ott jártunk, belül kicsit még ostromállapot ural­kodott, bútorokat tologattak, lámpákat szereltek fel, s ami a legfontosabb: a telefont! A hivatal új száma: 20-66. A Rákóczi útról nézve nem találtuk a legszebbnek a füg­gönyöket — kicsit bazári han­netet (a tanulság levonását barátom álmatlan éjszakáira bízva): Egy színésznő vadregényes, jól elkerített villájában kis- Jtutvájával élt. A kutya nőtt, növekedett, de soha nem hagyta el a villa kertjét, amelyet átugorhatatlan kő­kerítés védett. A kutya bol­dog volt, mindennel ellátták — nem is tudta elképzelni, hogy a kerten kívül van-e világ és az milyen lehet. Három éves lett (ez kutyá- éknál olyan húsz . év körüli fiatalemberkornak felel meg), amikor egy nap úrnője örvet csatolt rá, pórázra kötötte és elvitte sétálni — a kerítésen túl. Már az utak, a fák, a sétá­ló emberek is megriasztották kifsé a kutyát, ideges lett, de különösebb baj nem tör­tént: ezek lényegében ismert jelenségeknek tűntek számá­ra. De egyszerre földbe gyöke­rezett négy lába. Nyelve ol­dalt fityegve maradt, szemé­re a csodálat és a rémület vékony hálót szőtt — der- r edten állt. Egy kutya ügetett felé, szabályos, négylábú, közön­séges virgonc eb. Egyre kö­zeledett, s a villa-kutyá­ban egy szépen kialakult, felépített világ omlott össze. Eddig azt hitte, hogy más -utya, mint ő, nincs a vilá- aon, vagyis ebben a szőrös, edves műfajban " az egyet­len néldány. S íme-.. S zívét valami összemar­kolta szeme alőtt minden összekuszáló- dott, s a felismerés­től — húszéves fiatal­ember létére — elnyúlt az út porában. Nemes György gulatot árasztanak, s talán az épülethez sem illenek —, de a hivatal belső berendezése va­lóban kielégíti a kényes ízlést is. A hivatal vezetője, Szilágyi Endre hellyel kínálna, de a rendezkedés hangulatában nem esik jól az ülés. Inkább körülnézünk. A vezető, s a munkatársak is szívesen, örömmel mutatják új birodal­mukat az érdeklődőnek. Érthe­tő ez az öröm, hiszen éveli óta szűk, az idegenforgalom jelentőségéhez távolról sem méltó helyiségben végezték munkájukat, fogadták a város­ba, a megyébe látogatókat Az új otthon átadásával tehát régi vágya teljesült a megye ide­genforgalmi szakembereinek, hiszen most valóban az ügy­höz méltó, reprezentatív helyi­ségek állnak rendelkezésük­re. — Milyen az elhelyezése, a beosztása a hivatalnak? — Három helyiséggel ren­delkezünk, 80 négyzetméteres belső térrel — tájékoztat Szi­lágyi Endre. Ha a Rákóczi út felől közeledünk, az épület jobboldali szárnyában az in­formációs csoportot találja az érdeklődő, s az ügyintézés egy része is itt bonyolódik le. Itt intézzük a turistaszállásokba való elhelyezést, itt lehet kérni idegenvezetést, a várak, a gyá­rak, a múzeumok látogatásá­hoz szükséges engedélyeket. S itt intézzük a pénzügyeket. A baloldali szárny szebb magyar szó híján a „hivatali ügyvi- tel”-é, itt bonyolítjuk le to­vábbá a fizetővendég-szolgá­lattal kapcsolatos ügyeket. — Említhetünk-e valami hiányosságot akár a jelenre, vagy a jövőre vonatkozóan? — Egy dolgot említenék — mondja a vezető. — Kár, hogy a tervező nem oldotta meg azt, hogy tágasabb fogadótér álljon a vendégek rendelkezé­sére. Növekvő idegenforgal­munk, úgy érzem, a jövő esz­tendőkben hamar „kinövi” ezt a jelenlegi nagyon szép, de ta­lán a vártnál kisebb fogadóte­ret. Jelenlegi örömünket ter­mészetesen ma még ez nem csökkenti. Hogyan ítéli meg a hivatal a Nógrád megye idegenforgal­ma előtt álló feladatokat? A továbbiakban erről kér­tünk tájékoztatást. A feladat kettős. Egyrészt Nógrád me­gyének mindinkább tehermen­tesítenie kell Budapest, a Ba­laton és a Mátra gyakran túl­zsúfolt, főképpen külföldi ide­genforgalmát, másrészt támo­gatnia kell sajátosságainak megfelelően a belföldi idegen- forgalmat, mindenekelőtt a megyébe irányuló turistafor­galmat. Milyenek az e célok elérésé­hez szükséges lehetőségek, il­letve melyek a nehézségek? A megye területén jelenleg négy közúti átkelőhely van, melyek közül három helyen (Somoskőújfalu, Ipolytamóc, Parassapuszta) csak a két szomszédos ország utasai köz­lekedhetnek, a balassagyarma­ti átkelőhely nemzetközi jelle­gű, e helyen bármely ország utasai átkelhetnek. Bár a munkának természe­tesen rengeteg objektív nehéz­sége van, korlátozottak a mű­szaki-, illetve az anyagi lehe­tőségek, a Nógrád megyei Ta­nács Idegenforgalmi Hivatala mégis számos eredménnyel di­csekedhet. Négy évi fennállása alatt eredményes munkát végzett. Létrehozta például az ereszt- vényi, a nagymezői, a hollókői és a somoskői turistaszálláso­kat, ahol összesen 280 sze­mélyt tud elhelyezni. Még eb­ben az évben megindul a mintegy 2,3 millió forintos költséggel létesülő első osztá­lyú 500 személyes salgótarjáni camping építése. A karancsi, valamint a Tepke-tetői kilátó­kat a napokban adják át. Csak dicsérően említhetjük a hiva­tal 800 ezer forint értéket kép­viselő propagandaanyagát, il­letve saját idegenforgalmi ki­adványait is. A napokban je­lenik meg például egy hat nyelvű leporelló színes felvé­telekkel. Ugyancsak most ke­rül piacra a salgótarjáni bá­nyamúzeum ismertetője, a 10 ezer példányos Salgótarján és vidéke című leporelló, vala­mint egy 60 ezer példányban készülő több nyelvű tájékoz­tató a határon megyénkbe ér­kezők számára. Jó szolgálatot tett a megye idegenforgalmá­nak a Nógrádi Útikalauz megjelentetése, s az egyéb bő­rönd-. gyufacímkék, botplaket- lek. városjelvények stb. kiadá­sa is. (te)

Next

/
Oldalképek
Tartalom