Nógrád, 1966. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-20 / 92. szám

4 NÖGR AD 1966. április 20 szerda A népi ellenőrzés megállapításai as aktatologatásról, a felesleges beadványokról, as eltartási ssersődésekről Az alkotás pillanata Három neves művész a Tanácsköztársaság hőseit mintázza Tizenegy megyében, s a főváros tíz kerületében más­fél hónapig vizsgálták a népi ellenőrök, hogyan foglalkoz­nak a tanácsok a lakosság be­adványaival. A munkabizottságok most összesítik a felmérés tapaszta­latait és továbbítják felettes szerveiknek jelentésüket. En­nek ellenére már most is megállapíthatunk néhány oiyan vonást, amelyek — a népi ellenőrzési bizottságok megítélése szerint — minde­nütt jellemzőek voltak. Mindenekelőtt azt állapí­totta meg a vizsgálat, — és ennek egyértelműen örülhe­tünk —, hogy az utóbbi évek­ben jelentősen javult a tanácsok munkája. A lakosság beadványait az esetek túlnyomó többségében a törvényesen előírt harminc nap alatt elintézték. Egyre ke­vesebb helyen tapasztalták a népi ellenőrök azt a gyakorla­tot, hogy csak az aktát „ügy­kezelték” és az érdembeni döntést, illetőleg intézkedést elodázták. Ennek kedvező ha­tása jelentkezett is a reklamá­ciók csökkenő számában. Ugyanakkor viszont — és ez is a népi ellenőrök meg­állapítása — a tanácsok mun­kájában megerősödött egy olyan folyamat, amely hovato­vább gátjává válik a gyors és eredményes intézkedéseknek. Feltűnően sok a házon belüli levelezés. Amit elintézhetné­nek élőszóban, esetleg egy te­lefonnal, abból akta lesz. Néha még a szomszédos szobába is dát erre. Az egyik tekinté­lyesre növekedett aktaköte- geí megmérték a népi ellen­őrök. ötvenhét dekát mutatott a mérleg. A súlyos ügy, amely megjárt minden fórumot, ér­demben egyáltalán nem volt súlyos. Egy romsufni lebontá­sát igyekezett megakadályozni a tulajdonos, jobb ügyhöz méltó buzgalommal. A mechanikus ügyintézés miatt — állapították meg a népi ellenőrök — nem lehet minden esetben a tanácsot elmarasztalni. Általában az építési osztályok munkájára jellemző, de fellelhető másutt is, hogy egy emberre erejét meghaladó munka marad. A vizsgálat során találtak olyan n ■ űszakit, aki egymaga látta el az osztály valamennyi fel­adatát: ő volt az előadó, a gépíró, az ellenőr egyszeimély- ben. Egy esztendő alatt több mint négyezer akta jutott át a kezén. Lehet ezekután cso­dálkozni azon, hogy mechani­kusan végezte munkáját? Hogy nem tartott minden eset­ben helyszíni szemlét? Nem. ellenőrök véleménye is ez volt, és ehhez még hozzá­fűzték: ilyen esetben a fe­lettes hatóságnak kell idejé­ben megtalálni a segítség mód­ját A segítségre annál is in­kább szükség van, mert min­den egyes beadvány gondos vizsgálatot, mérlegelést igényel. A törvény betűinek merev alkalmazása sok eset­ben igazságtalan döntést szül Szinte tipikusnak mondható az az eset, amikor négy-öt­száz forint nyugdíjból élő csa­ládi ház tulajdonost akarnak 60—100 forintnyi munka el- vegeztetésére kényszeríteni a 4—5000 forintot kereső la­kók. Csak a pontos környezet­és emberismeret birtokában hozhat az előadó humánus határozatot. Ehhez pedig idő­re. a beadványok alapos tanulmányozására van szük­ség. Végül szóljunk arról is: egyöntetű a munkabizottsá­gok véleménye abban a kér­désben, hogy ki kellene ter­jeszteni a tanácsok jogkörét az eltartási szerződésekkel kapcsolatban. Talán ez ügy­ben érkezik a legtöbb bead­vány és a jelenlegi gyakorlat szerint a tanácsok érdemben semmit sem tehetnek. Vajmi kevés közük van az eltartási szerződések megkötéséhez, és niég annál is kevesebb az el­tartási szerződésekben fog­laltak betartásához. A taná­csok éppen csak békéltetői szerepben léphetnek fel, de nincs semmiféle eszközük, amellyel jobb belátásra bír­hatnák a szerződésszegőket. Nemcsak a tanács tekintélyé­nek növelése miatt lenne szükség a jogkör kiterjesz­tésére — állapították meg a népi ellenőrök — de szükség lenne azért is, mert ezzel jó- néhány bírósági tárgyalást előzhetnének meg Az alkotás, a születés pil­lanatát kerestem. A hogyant, a mikéntet, a miértet. Gyer­meki kíváncsiság hajtott, megtudni, hogyan pattant ki a gondolat zárt rügyéből, s szökkent alkotássá az ihlet. A műterem hatalmas abla­kain beköszön a napfény. Tavasz van. Éppúgy, mint 1919-ben. Tavasz van, mint akkor: a Tanácsköztársaság első, viharos napjai alatt volt. A művészek éppen most bir­kóznak a feladattal: megörökí­teni, bronzba formázni az ak­kori rügyfakadás azóta legen­Kun Béla domborművének r .lotója és Farkas Aladár kétszeres Munkácsy-díjas, aki Szamuelly alakján dolgozik. — Rendkívül nehéz a fel­adat, — mondja Olcsai-Kiss Zoltán — mert egy emlék­művön belül három különbö­ző egyéniségű művész ábrá­zol három egymástól teljesen elütő alkatú politikust. A fel­adat rendkívül kötött, adott és zárt a tér, a méret. Alkal­mazkodnunk kell az archi­tektúra meglévő adottságai­hoz is. — Nehéz feladat volt — Kun Bélát. De talán éppen ezért — sokkal nehezebb s. — Időben nagyon távoli az emlék — mondja. — Halkan jelentkeznek az agykéreg mé­lyén, ahol a fontos élménye­ket raktározza el az ember. Ahogy sokasodnak a tanul­mányok, ez a „hang” úgy erősödik. Kutatom a mélysé­geket. Mindig újabb és újabb kép villan emlékezetembe Kun Béláról. Remélem, hogy a tudatos formálás idején már idealizálás nélkül bom­lik ki alakja, s egy kézmoz­dulat, egy szemöldökránco­lás adta lehetőség kikristá­lyosodik az egész műben, a hű kifejezés érdekében. — Ügy vagyunk, mint a zínészek — szól csendesen íercz.egh Klára — beleéljük magunkat a figurába, s né­ha azon kapjuk magunkat, hogy az ő szemükkel látjuk a világot. Farkas Aladár kék sapká­ját forgatja a kezében. Ügy tűnik, ő a legnyugtalanabb, talán a legtöbb gondot Sza­muelly alakja okozza? — Rendkívül összetett jel­lem volt. Tisztelem akarate­rejét — mondja — messze- látását, ifjúságát, következe­tességét. Néhány szó, néhány fogalom és mennyi erény! Szamuelly haláltmegvető hős volt, tetteiről legendákat me­sélt a nép. Harcos volt és meg nem alkuvó, de mégis mélyenérző, lírikus ifjú. Ezt mind igyekszem belesűríteni munkámba. Eldől majd, hogy sikerül-e. Három művész történel­münk óriásainak állít végre méltó emléket, a budapesti Kun Béla téren, az egykori hírhedt Ludovika előtt. A bronz emlékmű négy méter magas lesz, a hatalmas be­ton- és kőtalapzat foglalja keretbe majd az alkotást. Még csak a kicsinyített gipszöntvény készült el, de a műtermekben már ácsolják a faállványzatot. A mintázás a végleges mértékben még hát­ra van. A tervek szerint no­vember 24-én leplezik le majd a magyar és nemzet­közi munkásmozgalom e há­rom kiemelkedő alakjának emlékművét­írta és fényképezte: Regős István Pfeifer Pál Hivatalos ügyiratot Kuiaeneic. így került sor például hosszas levelezésre egy helyszíni szemle időpontjának kitűzé­sekor, holott mindenki előtt világos, hogy a két érdekelt előadó szóban is megállapod­hatna. Ehhez azonban a lakosság segítségére is szükség van, mert a népi ellenőrzés mun­kabizottságainak megállapítása szerint igen sok esetben ter­helik felesleges beadványokkal b tanácsokat. Csak egy pél­A Pécsi Balett Salgótarjánban Ritkán látható művészeti eseménye lesz április 22-én a salgótarjáni József Attila Me­gyei Művelődési Háznak. Az építkezési utómunkálatokat követően az új kulturális centrum első nyilvános estje keretében az immár európai hírnevű Pécsi Balett mutatko­zik be. A modem balettművészet hazai megalapozói salgótarjá­ni vendégjátékuk keretében bemutatják Vivaldi: Etűdök kékben, Szokolay: Az iszo­nyat balladája, és Vujicsics: Változatok egy találkozásra című kompozícióját. A mű­sorban — melynek koreográ­fiáját Eck Imre, jelmezeit Gombár Judit és Katona Fe­renc, díszleteit Katona Fe­renc tervezte — Nagy Fe­renc vezénylésével közremű­ködik a Budapesti MÁV Szim­fonikusok Kamaraegyüttese. Művek és alkotóik: Herczegh Klára és Olcsai-Kiss Zoltán dássá vált hőseit. Kun Bélát, a nagyszerű forradalmárt, az agitátort, a népvezért. Land­ler Jenőt, a kiváló katonát, a Tanácsköztársaság tábornokát. Szamuelly Tibort, a lobogó­lelkű ifjút, a végsőkig harco­ló, a megadást nem ismerő kommunistát. Három művész ül együtt a műteremben, Herczegh Klára Munkácsy-díjas, Landler Jenő megformálója, Olcsai- Kiss Zoltán Kossuth-díjas, C*iiudmlos emberek nevelése Zárszó az „Őszintén egy nehéz kérdésről“ e. cikkhez folytatja Herczegh Klára — megtalálni a legmegfelelőbb portrét. Rendelkezésünkre csak régi fotók és korabeli filmfelvételek állnak. Sok egykori harcostárssal, kor­társsal beszéltem, elolvastam az életrajzot, mielőtt hozzá- kezdtem Landler Jenő relief­jének mintázásához. — Miért éppen Landler Jenő képmásának megformá­lását választotta? — Talán azért, mert már többször foglalkoztam alak­jával. Készítettem egy dom­borművet, a nagykanizsai Landler Jenő Gimnázium falát díszíti- És talán azért is, mert szeretem a bővérű, gazdag vonalú alakokat. Olcsai-Kiss Zoltánnak lát­szólag könnyebb a feladata, mert személyesen ismerte A NÓGRÁD MÁRCIUS 22-1 SZÁMÁBAN a fenti alcím­ben szereplő címmel vita in­dult. A kérdés már az eddigi hozzászólások alapján is a né­zetek különbözőségét mutatja, nem az elvi problémában, hi­szen mindenki helyteleníti a testi fenyítést, mint nevelési eszközt, hanem a megoldáshoz vezető utat vitatták. Szeretnék hivatalosan is véleményt nyil­vánítani néhány kérdésben: Szükségszerű-e foglalkozni a témával? Társadalmunkat ennyire érdeklő, vagy érintő probléma-e ez? Kik és milyen fórumon foglalkoznak vele? És végezetül: helyes-e ilyen „konkrétan” egy iskola nevelőit „kiszúrni”. Talán az a leglényegesebb a kérdésben: rendezzük legalább olyan mértékben a vitát (és a gyakorlatban szüntessük meg a helytelen eljárást), hogy a nevelők is s a szülők is szé­gyenkezzenek, ha nem tudtak jobb megoldást találni tehe­tetlenségük áthidalására, mint a durva erőszakot. A gyerekek minden időben elevenek, moz­gékonyak, élettől duzzadok, cselekedni akarók voltak és lesznek is. Érdeklődésüket le lehet kötni, ha úgy foglalko­zunk velük, hogy ott megta­lálják helyüket, szerepüket, tevékenységük lehetőségeit, és Így jól érzik magukat. Ki szereti azt. ha mindig paran­csolgatnak neki, vagy mindig utasítgatják, soha nem csi­nálhatja azt, amit szeretne, amitől jól érezné magát? Nyil­ván a gyerek is akkor „rosz- szalkodik”, amikor már unja vagy az egyiket, vagy a mási­kat, amikor már nem köti le a számtan, vagy a testneve­lés. De az is lehet, hogy csak elfáradt, és nem bír nyugod­tan lenni. Ezek azért fontosak, mert ilyenkor kezdődnék a konfliktusok a nevelő és nö­vendék között. Nevelőink többsége ilyenkor a bajt, problémát a gyerekben ke­resi, és a gyerek „rosszaságá­ról” panaszkodik. Egyik meg­oldás tehát a változatos isko­lai élet megszervezése, ahol a tanulók megtalálják a tevé­kenységi szerepüket, aktív ré­szesei tudnak lenni a foglalko­zásoknak. SZÜKSÉGES FOGLALKOZ­NI A PROBLÉMÁVAL azért is, mert a jövő társadalom al­kotó emberét, kommunista emberét neveljük. Ez az ember öntudatos, fe­gyelmezett, áldozatkész stb. Felvetődik a kérdés: lehet-e ilyen embert nevelni azzal, hogy megalázzuk, megtörjük, az erősebb jogán elnyomjuk? Nyilván nem. Ez a lényeg, ezt kell megértenie mindenkinek, aki a fiatalok nevelésével fog­lalkozik. Megértették-e nevelőink ezt? Igen! Ezt tükrözi Cserháti Jó­zsef megállapítása: „A testi fe­nyítés tehát nem célravezető eszköz, így száműzni kell a ne­velésből. De ki kell kapcsol­ni a család pedagógiai gyakor­latából is!” A szóbeli reagálások is azt mutatták, hogy a pedagógusok elítélik a testi fenyítést. Ez a helyes, de mégis kell foglal­kozni a kérdéssel, mert még soKan alkalmazzák meggondo­latlanul, vagy tehetetlenségből „tekintélyük” megóvására. Helyesen fejtegeti Cserháti kartárs azt, hogy általában azokkal a gyerekekkel van ilyen konfliktusa a nevelők­nek, akiknél az otthoni ne­veléssel is baj van. Ide tarto­zik, hogy a gyermek megszok­ja az otthoni drasztikus, dur­va bánásmódot, mindennapi­vá válik a gyermek verése, sőt nem egyszer a helytelen nevelési módszert alkalmazó szülők összegyűjtik a „napi adagot”, és amikor a papa ha­zajön „kiosztja” a megfelelő pofonokat A másik véglet is előfordul, és nem is kismér­tékben, hogy a szülők mindent megengednek a gyermekeknek, es az iskolában a legkisebb korlát is problémát jelent szá­mára. Gyakori azonban az is, hogy hiányzik a gyermekekkel való törődés, foglalkozás. Per­sze ebben az utóbbi esetben a szülők munkájának torlódása, türelmetlensége, fáradtsága is szerepet játszik. Tehát a kérdés mégis társa­dalmi ügy, mert az iskola és az otthon együtt neveli az új nemzedéket, ennek egymással összhangban kell lennie. Ott­hon sem szabad a gyermeket verni, megalázni, vagy meg­törni, hanem a gyermek fejlő­dési igényeit figyelembevéve kell irányítani öntudatos em­berré nevelését. Ezt szeret­nénk, ha a társadalom megér­tené, azok a szülők és neve­lők is, akik eddig megfeled­keztek magukról. A SZOCIALISTA ER­KÖLCSI NEVELÉS egyik alapelve a jóra való támaszko­dás elve. Ha ezt szem előtt tartják szülők és nevelők, ak­kor nem kerülhet sor testi fenyítésre, lelki megtörésre. Meg kell tehát keresni a gyer­mekben az értékeket, jó tulaj­donságokat, azt ami érdeklő­désének pozitív vonása, és eb­ből kiindulva fejleszteni jó jellemvonásait, erősíteni er­kölcsi tulajdonságait, hogy azok szokásokká alakuljanak, öntudatos ember nevelése csak ezen az úton érhető el és nem az öntudat megtörésével, emberi lényének megalázásá­val. Ehhez kérjük a nevelők, a társadalom aktív támogatá­sát, segítségét, mert így va­gyunk erősek és együtt tu­dunk nagyot alkotni. Kmetyi Ferenc, a Megyei Tanács Művelődési Osztályának helyettes vezetője Farkas Aladár a kicsinyített gipszöntvény előtt

Next

/
Oldalképek
Tartalom