Nógrád, 1966. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-19 / 91. szám
4 nögrAd 1966. április 19 kedd Belépés csak az olvasónak Aki előtt semmi sem maradhat rejtve: az írásszakértő Ösztönösen vasrv elméleti alapon ? 1963 tavaszán egy jászberényi fiatalember, P. József jelentkezett a rendőrségen. — Megöltem a menyasz- szonyomat, agyonszúrtam a vadászkésemmel... Nem, nem gyilkosság... Én is meg akartam halni, megbeszéltük, hogy öngyilkosok leszünk- öt megöltem, de magammal már nem tudtam végezni... Nem volt erőm... A perdöntő levél A nyomozás első óráiban úgy tűnt: P. József igazat mond. Annál is inkább, mert felmutatta megölt menyaszszonya búcsúlevelét. A levél így hangzott: „Inkább öngyilkos leszek, minthogy anyuék között maradjak, mert én téged nagyon szeretlek, de inkább te ölj meg. Közös beleegyezéssel halok meg-” A levélben két aláírás volt: a lányé és P. Józsefé. A vizsgálatba bekapcsolódott a Belügyminisztérium Bűnügyi Technikai Osztályának írásszakértő csoportja. Az írásszakértők megkapták a lány néhány korábbi levelét, közöttük egy névnapi képes üdvözlőlapot, amelyet egyik rokonának küldött. Az írásszakértőknek nem volt nehéz dolguk: az összehasonlítás alapján kétséget kizáróan bebizonyították, hogy a búcsúlevelet nem a menyasz- szony írta. A szakértők most már beszerezték P. József és a lány ismerőseinek, rokonainak, barátainak kézírásos leveleit, és kiválasztottak közülük né hányat: valamennyi P. Já- nosnétól, P. József sógornőjétől származott és megegyezett a búcsúlevélben talált írással. Az asszony megértette, a tagadásnak semmi értelme nincs és bevallotta, hogy a búcsúlevelet ó írta- A nyomozás aztán kiderítette az igazságot. P. József — előre megfontolt szándékká megölte menyasszonyát. A közösen elhatározott öngyilkosság meséjével a szándékos emberölés vádja és következménye alól akart kibújni Sikertelenül. A búcsúlevél amelyet mentségül szánt, ve gül árulója lett. A beszélő betűk A laikus, aki egy más ember írását olvassa, csak ; szövegre, az írás tartalmává figyel, neki csak a szöveg mond valamit. A szakembernek, az írásszakértőnek viszont minden betű, minden írásjel külön-külön és együtt magnetofon, amely órákig beszél. Csak érteni kell. Mire tud következtetni az írás- szakértő néhány soros kézírásból? Az írás formáját tekintve egyebek között az életkorra- Magyarországon jelenleg három írástípust használnak: a szép-, a zsinór- és « reformírást Mindhárom típust más-más évekből tanították. Az életkor után a szakértő arra is következtethet: az írás férfitől, vagy nőtől származik. A nők általában gondosabban, tisztábban írnak, betűiket a „gömbölyű- ség” jellemzi. Az írásméret, a kötés, a tagolás is mind egy-egy mozaik a levélíró egyéniségéről, műveltségi szintjéről. Az írás tartalma alapján is sok mindent megtudhat a szakértő. Egy-egy kifejezés, jellemző fordulat, valamilyen szakszó vagy szólásmondás utalhat például a levélíró foglalkozására, környezetére, táj szerinti születési, tartózkodási helyére. Mindezek természetesen csak részletei, esetleg kiinduló pontjai a konkrét vizsgálatnak, hiszen az írásszakértőknek bizonyítani kell, és az esetek túlnyomó többségében éppen olyan bűnügyekben kell bizonyítania, ahol a tettes (névtelen levelező, notórius rágalmazó) saját írásának szándékos eltorzításával vagy más személy írásának utánzásával (sikkasztók, csalók) mindenképpen arra törekszik, hogy homályban, háttérben maradjon. Más kérdés, hogy ez nem sikerül.A „hatvani ü^y“ 1964. május 6-án reggel hirtelen rosszul lett és meghalt Bodor János hatvani pékmester. A vizsgálat megállapította, hogy a szerencsétlen ember kapujába valaki egy kis üveg kisüsti vegyes pálinkát tett a következő szövegű cédulával: „Mivel nagyon szépen meg- süte a kenyeremet, fogyasza egéségel, egy aszony”. A pálinka mérgezett volt, s a gyanútlan embert megölte. A nyomozásnak mindenekelőtt azt kellett megállapítania, ki írta a levelet. Az írásszakértők több mint négyszáz személy több ezer spontán és próbaírásait hasonlították össze a cédulán lévő kézírással, amíg kijelenthették: „A levelet N. János írta”. N- János aztán elmondta, őt Tussor János kérte meg, hogy írja le ezt a néhány szót, Tussor pedig beismerte: bosszúból mérgezte meg Bodor Jánost... A cédulával áldozata gyanakvását akarta elaltatni, azt viszont nem akarta, hogy az ő kézírását találják meg, ezért íratta N. Jánossal. Az áruló sajátossá«; Hogyan dolgozik az írás- szakértő? Mi az eredményes, gyakran bravúrosan gyors vizsgálatok titka? — kérdeztük Merényi Béla százados és dr. Kiss Lajos főhadnagy írás- szakértőket. — Az írás — bizonyos értelemben — automatizált tevékenység: az ember írás közben nem a betűk formáira, hanem a gondolati tartalomra figyel- Ez azonban csak akkor lehetséges, ha a betűk papírra vetéséhez szükséges mozgások elégsé beidegződtek. Ez a beidegződés tulajdonképpen feltételes reflexek rendszere, amelyekeit Pavlov dinamikus sztereotípiának nevezett. Nos, ezzel a pavlovi tanítással magyarázhatók az emberi írás- bizonyos sajátosságai és ezeknek a sajátosságoknak viszonylagos állandóságuk. Ilyen sajátosság az írásmoz- gás iránya — ahogyan a betűk egymást követik — és az írás arányai: a különböző betűelemek magassága, a szögek egymáshoz való viszonya, az írás folyamatossága, megszakítása és így tovább. Ez a sajátosság minden írásnál más és más. A szakértő elsősorban ezeket tanulmányozza — különböző, módszerekkel. Az egyik legismertebb írásvizsgálati módszer a gra- fometriai, amely a sajátosságok mérésével analizál. Más módszerek is vannak, a lényeg azonban az: senki sem képes arra, hogy eltüntesse, vagy akár szándékosan eltorzítsa kézírásának sajátosságait, amelyekről gyakran nem is tud. Balogh László A hamisított búcsúlevél. (Nyilak jelölik a „k”, a „b” és az „s” betűk sajátosságait, amelyek végül is bebizonyították, hogy a levelet nem a megölt lány írta) Dr. Kiss Lajos főhadnagy: „Abeidegződés tulajdonképpen a feltételes reflexek rendszere, amelyet Pavlov dinar% kus sztereotipiának nevezett”. (Wormser Antal felvételei) VITATKOZUNK A NEVELÉSRŐL. Feltesszük a kérdést: mát jelent a kommunista nevelés, amelyet a népművelés szervezeteiben is érvényre szeretnénk juttatni? Azt hiszem, nyilvánvaló, elsősorban közösségi nevelést jelent. Azokat a csoportokat, amelyeken belül a mindennapi tevékenység folyik, közösséggé kell forrasztanunk. Hogyan? És mi késztetett ismételten e gondok felvetésére? Tegnapelőtt két járási úttörő kulturális szemlén vettem részt Balassagyarmaton a balassagyarmati járás, Mihály- gergén a szécsényi járás úttörői adtak számot tudásukról az egyéni és a csoportbemutatók során. Miről árulkodtak a produkciók? Nem célom részletezni, elemezni azokat. Mindkét járási szemle kellemes benyomást jelenthetett az érdeklődő számára. Az efféle öntevékenység feltétlenül örvendetes jelenség, s méginkább az lenne, ha a fiatalok érdeklődését, azaz. a községekben, az iskolákban a népművelési tevékenységet igen sok esetben nem ösztönösen vezetnék az arra illetékesek, hanem elméleti alapot keresnének, időnként következtetéseket vonnának le a megtett útról. Mit értek az ösztönösségen? Néhány példa. Különösen a balassagyarmati járásban igen sok szavalatot hallottunk. Ese- ‘énként kitűnő hangú gyerekek „szavalták” hangszálaik maximális kihasználásával a verseket. Egyetlen magyar szakos nevelő sem figyelmeztette őket, hogy először próbálják megértem, amit mondanak, s hogy végeredményben a „kevesebb” hang is megteszi. Sőt. A versmondásnál ugyanis nemcsak a hang döntő,(Kockázatos vállalkozás persze József Attila Kései sirató-ját előadatni úttörő-korú gyerekekkel, s ez már egyéb hiányosságot is feltételez a magyar szakos nevelő részéről, de ezúttal a témaválasztás hiányosságaival nem foglalkozunk. Az énekkarokkal kapcsolatban is igen sokszor hivatkozhatunk mindkét járásban arra, hogy nehéz, az erőket jóval meghaladó, az életkori sajátosságoknak nem a leginkább megfelelő számok előadására vállalkoztak, természetesen kevés sikerrel.) Ezekben az esetekben tehát éppen az a bizonyos — ha úgy tetszik —, a szükséges elméleti alapokon nyugvó belső nevelés maradt el a produkcióra való jól-rosszul történő felkészítés mellett. Más kérdés, hogy így nyilván a produkció sem sikerülhetett igazán. Természetesen könnyű jó példákat is felhozni- A balassagyarmati Petőfi iskola kamarakórusának, a Bajcsy- Zsilinszky úti iskola énekkarának szereplése, a Rákóczi-, s az Ifjúsági úti iskolák kisdobos jelenete, a nógrád- marcall énekkar és tánccsoport, a dejtári kamarakórus produkciója; a szécsényi kisdobosok ötletes palóc leányjátéka, s ninivei gyermekjátéka, a ludányhalászi úttörők bábjátéka, a ludányhalászi lányok tornagyakorlata, stb mind-mind olyan konkrét nevelő munkáról is tanúskodott, amely tudatosan, közös élmények és cselekedetek útján közösségek kialakítását eredményezte, vagy legalábbis eredményezheti. (E felsorolás természetesen nem értékrend.) EZZEL EL IS ÉRKEZTÜNK mondanivalónk lényegéhez. Azt hiszem senki számára, sem kétséges, hogy a kulturális, szemlék az úttörő- és kisdobos pajtások, illetve művészeti csoportok részére nagy erőpróbát, egyúttal szükséges ösztönzést jelentenek. A szóban- forgó két járási szemle idei zservezési módja is több tekintetben pozitív hatású volt. Sok fiatalt „mozgatott”, aki akart, produkálhatott. Az sem kétséges azonban, hogy a szemléknek csupán egyik célja — sőt. talán inkább csak jellegéből fakadó következménye! — a produkció. A lényege inkább a produkciót létrehozó, önkormányzattal vagy anélkül, de mindenképpen belső életet élő öntevékeny csoport, közösség. Nem elég tehát többé-kevés- bé ösztönösen „felkészíteni a gyerekeket” a szemlére. Ez a könnyebb feladat. Ezt adott rutinnal, kis munkával bárki elvégezheti s ehhez valójában nincs is szükség semmiféle elméleti alapra. A szemlékben rejlő óriási nevelési lehetőség kiaknázása viszont annál inkább kötelesség, s ez igenis feltételezi a szemlére készülő művészeti csoporttal, az adott életkori sajátosságokkal rendelkező népművelési egységgel való foglalkozáshoz szükséges alapokat, a szakmai és a ideológiai képzettséget. A SZEMLÉNEK UGYANIS csak akkor van értelme, ha nemcsak „produkál”, hanem elsősorban — nevel! Erre a „produkcióra” van leginkább szükségünk a jelenben és a jövőben. A többi ebből következik! T. E. Ne vándoroljanak az árvák Árvák és elhagyott gyermekek, a felbomlott család számkivetettjei laknak a fel- sepetényi gyermekotthonban. Hi,rom-hat év közötti fiúk, lányok, 67-en vannak, de számuk állandóan nő. Lassan szűk lesz az 1902-ben épült Spett Vince féle kastély, mert Heves és Nógrád megyében (főleg az iparvidékeken és környékén) szaporodik a veszélyeztetett gyermekek száma. Az állam: gondozott kicsinyek fele jelenleg Nóg- rári megyei. Legtöbb Salgótarjánból és környékéről került ide. Kilenc szakképzett pedagógusra hárul a felelősségteljes feladat: a hiányzó szülői nevelés, szeretet pótlása. Néhány hónap alatt meg is barátkoznak velük a gyermekek. De jön az iskolábalépés ideje és a megszokott, baráti kömy'ezetet itt kell hagyniok. Hatéves korban a gyermek legjobban vágyik biztos, állandó támaszra, ezért tőrést okoz érzelmi világában, hogy ott kell hagynia azokat a gondozókat, akikben szinte mar szüleit látta, és egy vadidegen környezetben, Moho- rán kell szinte új életet kezdenie. A gyermek-pszichológiai szempontból káros következményekkel nemrégiben — hasonló téma kapcsán — a televízió is foglalkozott. A megrázó „Miért?” című filmről van szó. Igaz senki sem tagadja, hogy a mohorai nevelők is legalább olyan szeretettel gondozzák a korán elárvult emberpalántákat, mint a felsőpetényiek. De tény. hogy a hirtelen környezet változás lelki defektusok okozója lehet. Ezért szeretné Sztruhár Jánosné, a felsőpetényi otthon Igazgatónője, hogy legalább tíz éves korig, az alsó osztályok elvégzéséig náluk maradhatnának a gondozottak. Tantermet kellene építeni a falusi iskola mellé, vagy' a kastélyparkba. Igen, jó1 tudják, hogy ez elsősorban pénzkérdés. De minden együttérzés mit sem ér, ha szép szavakat mondunk egymásnak. Ezeknek a kis emberkéknek csak voltak édes szüleik Most államunk gondoskodik róluk. Az együttérző emberek számára nem lehet mindegy, hogy milyen emberekké válnak az „állam gyermekei”, ha felnőnek. Koravénekké, csalódottakká, vagy alkotó, életvidám. szorgos állampolgárokká. Ne feledjük, ők azok, akik hátrányosabb helyzetből indulnak az életnek... — rozgonyi — Vegyszeres gyom irtás, karbumidos levéltrágyázással Ma már közismert az a népgazdasági igény, hogy az ország kenyérgabona ellátását itthon termelt gabonából Kell kielégíteni. Az alapvető termelési eljárásoknak, a terméshozamok növelését kel] elősegíteni. Egyik ilyen fejlett technológia a gabonatermesztésben, a vegyszeres gyomirtással egyidőben végrehajtott karbamidos levéltrágyázás. Eredményeként a múlt évben tíz százalékkal nőtt az átlagtermés. E kedvező tapasztalatok azt bizonyítják, hogy ezt a munkát a tavalyihoz hasonlóan most is célszerű elvégezni. A munka megkezdését a kalászosok és a gyomok fejlettségi állapotáról, illetve a gvomosodás mértékétől kell függővé tenni. Ez az időszak akkor következik el, amikor a kalászosok 10-15 centiméter magasak, a bokrosod ás állapotában vannak és a gyomnövények is elérték a 3-5 leveles fejlettséget. Rendkívül fontos a meteorológiai tényezők figyelembe vétele. Ugyanis a permetezést csak 8—25 Celsius fok hőmérsékleten szabad végezni- Ha a hőmérséklet éjszaka 0 fok alá süllyed, a következő napon a permetezést nem célszerű elkezdeni. Ugyancsak szüneteltetni kell a vegyszer kiszórását akkor is, ha a hőmérséklet 25 Celsius fok fölé emelkedik. Ilyenkor ugyanis fokozódik a hatóanyag felvétele, s a gyomnövények mellett a kultúrnövény is károsodhat. A permetezéshez, a hazai fajtájú őszi búzákban és őszi árpákban 1—1,3 kilő, az *n- tenzív búzákban és tavaszi árpákban 1 kiló Dikonirtot kell felhasználni. A levéltrágyázáshoz 5—7 kiló Karbami- dot, a Dikonirttal együtt 150 liter vízben, légáramlásos permetezőgéppel célszerű kipermetezni egy-egy holdra. A Dikonirt a kétszikű növénykultúrára (gyümölcs, szőlő, lucerna, vöröshere) veszélyes, ezért ezek szomszédságában 30 méteres biztonsági sávot kell hagyni. Ha a vegyszerezés után váratlan esőzés a permellevet a növényről lemossa, a munkát nem szabad megismételni, mert a gabonanövényre ártalmas. Tavaly a sok eső gátolta a vegyszeres gyomirtást. A meteorológiai előjelzés szerint az idén is gyakori esőre számíthatunk, Ezért nagyon fontos. hogy ésszerűen, gondosan szervezzék meg a munkát a gabonák vegyszeres gyomirtását valamennyi aazefaság- ban. László István Nógrád megyei Növényvédő Állomás
