Nógrád, 1966. március (22. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-17 / 64. szám
4 NÖGRÄD ÍW5fi, március 17. csütörtök. Ä gazdag gyümölcsszüret reményében... A több mint hatezer holKocsi kocsit ér a gyümölcsösben. A pétisót hordják a termelőszövetkezeti tagok. eras palotási Május 1. Termelőszövetkezetben évekkel ezelőtt telepítettek először gyümölcsöst. Később a domboldalak lankáira szőlő került. A gazdaságban tavaly már 10—15 millió forint jövedelemmel számoltak. Évről évre több pénzt hoz a szövetkezetnek a gyümölcs is, az almáskert és a szőlő. Ezért a közös gazdaságban nagy gondot fordítanak a gyümölcstermő területek ápolására, gondozására. A húsz holdas gyümölcsösben, amely a szövetkezet központját öleli körül, szorgos munka folyik ezekben a napokban. A fák metszésével, a rügyfakadás előtti permetezéssel már végeztek a termelőszövetkezeti tagok. Ezzel azonban még korántsem fejezték be tevékenységüket. A szakemberek irányításával újabb fontos munkát végeznek- A fák között szekerek sora jár. Műtrágya a terhük, amelyet aztán a szövetkezeti tagok szórnak szét a fák között. Így pótolják a gyümölcsös talajának elhasznált tápanyagát. S a szövetkezeti tagok mindezeket a gazdag szüret reményében teszik. A fák bizonyára nem lesznek hálátlanok. A szakszerű gondozást, az ápolást gazdag terméssel fizetik. Képünkön: szorgalmas tagok szórják a pétisót a gyümölcsösben. OROSZ MIII/ÍLT: A PLATERÓ (24.) — Na persze — bólintott Pikó. De mondja csak, nem lett volna egyszerűbb, ha maga vásárolja meg a cigarettát? — Hiszen éppen ez az, kérem, — meresztette nagyra szemeit a pályamunkás. — Én is mondtam az öregnek! De ragaszkodott hozzá, hogy csak azokat vihetem. Pikó idegességében dobolt az asztalon, majd hirtelen a gazda szemébe tekintett. — És maga ezt nem találta gyanúsnak? — Gyanúsnak? Valódi igazi cigaretta volt az, kérem! — háborodott fel méltatlankodva Hallgató. — Minden dobozból elszívtam egyet. Így szólt az utasítás is. — Ezt nem értem. Mondja el részletesen! — Azt mondta az öreg, hogy mielőtt klvinném a dobozt, nézzek körül. Meg aztán hallgassak is róla. Nem szeretné, ha becsuknák a gyereket. Na. persze, ez érthető is. Szóval, ha nem látják, vegyem ki és mindjárt gyújtsak rá belőle. De egynél többet ne szívjak el. Hát szóval így. — Nem mondta, hogy melyiket? Hallgató megütközve nézett a nyomozóra. — Hogy mondta volna? Hát nem mindegy az? Cigaretta — cigaretta. — Ezt a dobozt mikor akarta felvinni? — nézett figyelmesen az arcába a százados. — Hát ezt csaik holnap fogom. Holnap van moslék. Pikó mégegyszer végigmérte a házigazdát, majd energikusan felállt az asztal mellől. — Az még elválik. Most szépen köszönjön el a családtól, mondja meg, hogy szolgálati útra megyünk. A pályamunkás elmosolyodott, és a nyomozóra kacsintott, majd lábujjhegyen a szoba felé indult. — Egy pillanatra! — állította meg Pikó. — Miért ijedt meg maga úgy tőlem az imént? Hallgató a mennyezet szögleteit vette szemügyre. — Kéremszépen... Nem tudom én, hogy mi azaz állami biztosítási társaság... Pikó a nyomában volt, mikor a szobába lépett. Lábas honvédet — amióta előzetes letartóztatásba helyezték — csak most hivatta Pikó százados kihallgatásra A katona közönyösen ült előtte. A nyomozó egy fényképet vett elő a fiókjából, és mesz- sziröl megmutatta a letartóztatottnak. — Mit szól ehhez a nőhöz, Lábas? A katona, fejének mozdítása nélkül a képre pillantott. Néhány másodpercig nézte, majd reszelős hangon megszólalt: — Csinos. — Csak ennyit mondott. Pikó a képre tekintett. — Igaza van — állapította meg. — Mikor találkoztak utoljára? Lábas a felelet előtt sokáig csendesen nézegette a nyomozót. Váratlanul visszakérdezett: — Mennyi az ön fizetése, százados elvtárs? — Miért érdekli? — Csak. Gondolom, tisztességes pénzt kap. Engedje meg, hogy minden gúny és rosszindulat nélkül megjegyezzem: ne fecsérelje rám az idejét... — Nyugodtan beszélt, majd hozzátette: — Vagy ezeket az órákat vonassa le a fizetéséből... Pikó mosolygott. — Meglehet, majd gondolkozom rajta. Egy levelet vett elő és átadta a katonának. — Az öné. Szerelmes levél. Valaki nagyon epekedik maÖt év alatt csaknem negyvenmillió a szociális otthonoknak A megyében három szociális otthon van. Ezekben biztosítottak helyet azoknak az idős embereknek, akik hozzátartozók nélkül maradtak. Az elmúlt öt esztendő alatt az otthonok korszerűsítésére, berendezéseinek felújítására, kulturális célokra közel negyvenmillió forintot fordítottak. Az illetékes tanácsi szervek legfőbb célja volt: olyan életkörülményeket teremteni az öregeknek, hogy feledjék magányosságukat nyugodtan éljék napjaikat, rendszeres orvosi kezelésben részesüljenek. A gondozásba vett aggok átlagos életkorát sikerült hat évvel meghosszabbítani. Négyen elérték a száz évet. A verebélyi völgyben A mátraverebélyi otthonban 110 gondozott él. Az ötéves terv időszaka alatt jelentősen megváltozott a környezetük. Belső és külső építkezésekkel korszerűsítették otthonukat. Ügy alakították a lakószobákat, hogy bennük két személy kényelmesen elférjen. Űj bútorokkal rendezték be, kicserélték az ágyneműket és minden helyiségbe kaptak egy rádiót. Az étkezőt is bővítették, ahol a személyzet gondoskodik az étkeztetésükről. A klubszobát rádióval, lemezjátszóval és televízióval szerelték fel. A termet csillárok, falilámpák teszik hangulatossá. Az öregeik jól érzik magukat az otthonban. Hosszú sétákat tesznek a környező erdőkben. Azok, akik ezt már nem bírják az épületet körülvevő parkban pihennek. A park berendezését is bővítették. Fonottszékek, padok nyújtanak kényelmet. Időtöltés — foglalkoztatás Ludányhalásziban 310 a gondozottak száma. Ez a legnépesebb otthon. A lakók közül sokan állandó orvosi kezelésre szorulnak. Az épületet ennek megfelelően alakították ki. Egyik szárnya kórházszerűén berendezett. A betegeket ápolók gondozzák és orvos ügyel rájuk 1962-ben az épület felújítására 632 ezer forintot fordítottak. A következő évben az intézetet körülkerítették. amely több mint 800 ezer forintba került. Tavaly a férfiosztályt alakították át, amelyre 100 ezer forintot költöttek. Az állandó orvosi kezelésre nem szoruló körülbelül 90 öreg foglalkoztatásáról is gondoskodnak. Akinek kedve van talál elfoglaltságot a három holdnyi parkban. Szakértők kutatják, hogy az elfoglaltság milyen befolyással van az idős emberek idegrendszerére. Minden kényelmet az öregeknek A balassagyarmati intézetnek 230 lakója van. Közel százan az ország különböző részéből érkeztek ide. Mivel a volt megyeháza épületét vették birtokba, nagyobb átalakítási munkálatokra volt szükség és ezt jelentős részben az ötéves terv időszakában valósították meg. Csupán erre a célra egymillió forintot fordítottak. Újonnan festették a szabákat, ajtókat ablakokat. A folyosókat csempézték. Átépítették a konyhát és a mosodát. A belső átalakítás mellett felújították az épület homlokzatát és új csatornát szereltek fel. A gondozáshoz szükséges felszereléseket is gyarapították. Éjjeli- és öltözőszekrényeket vásároltak a lakószobákba. Három tálaló kocsit vettek az étkezések gyors lebonyolításához, a klubba pedig fonott garnitúrákat. A téli időszakban a napfény pótlására kvarclámpát üzemeltetnek. A balassagyarmati szociális otthon a legteljesebb kényelmet nyújtja az öregeknek. Nagy gondot fordítanak a gondozottak szórakoztatására. Mindhárom intézetben rádió, televízió, lemezjátszó van a klubszobákban. Az otthonok vezetői megállapodtak a helybeli és környező községek úttörőivel, kultúrcsoportjaival, akik meghatározott időközönként felkeresik az otthonokat és műsorokkal kedveskednek az öregeknek. Az elmúlt öt év alatt sikerült a szociális otthonokban olyan életkörülményeket teremteni az öregeknek, hogy ne érezzék a magányosságot, az öregkorral járó nehézségeket. B. Gy. Mai jegyzetünk Vád vagy védelem? Nincs a művészetnek olyan ága, amely valamilyen módon meg ne örökítette volna az önfeláldozó nőt. Az anyák hősiessége és a szerelmes, tiszta érzések diadala festményben es szoborban, versben, prózában és zenében egyaránt kifejezést nyert, és évezredeken át kikristályosodott a regényes női hősök eszménye és tisztelete. Az operairodalom közismert gyöngyszemeiben, Verdi Trubadúrjában és Puccini Toscájában éppen a női önfeláldozás a dráma csúcs- és fordulópontja. Leonóra és Manri- co szenvedése, mély szerelemmel vonzódnak egymáshoz, de Luna gróf, aki reménytelenül szereti Leonórát, vérpadra küldi Manricot. Leonóra, hogy megmentse szerelme életét, megesküszik a grófnak, hogy az övé lesz, ha parancsot ad Manri- co szabadon bocsátására. A gróf elfogadja az imádott látvy áldozatát, de amíg ő intézkedik Manrico ügyében, Leonóra felszívja a gyűrűjébe rejtett mérget. Halála megőrzi tisztaságát. A másik operában Scarpia báró ajánlja fel Toscának, hogy szerelméért visszaadja Cavaradossi szabadságát. Amikor felhangzott a dobpergés, amely azt jelezte, hogy az elítéltek elindultak utolsó útjukra és Cavaradossi halála, végzete küszöbén áll, a szerelmes Tosca ráállt az alkura. Scarpia nagykegyesen még arra is hajlandónak mutatkozott, hogy útlevelet adjon a szerelmeseknek. De amíg Scarpia, a rendőrfőnök az útlevelet írta, Tosca észrevétlenül magához vette a vacsorához készített kést és amikor a rendőrfőnök tárt karokkal, szerelmesen sietett eléje, Tosca leszúrta őt, hogy a kegyetlen kötésnek ellene szegüljön és megőrizze tisztaságát. S a tisztaság megőrzése visszatérő motívum, még az olyan háborús kegyetlenségekkel és erőszakkal terhes regényben is, mint Moravia, Egy asszony és a leánya című műve. S ha akad is az irodalomban gonosz nő, az mindig ellenpárjában, a tiszta és önfeláldozó nőben találja meg helyét a cselekményben. ga után. Tudja, hogy ki irta ezt? Egy tízéves úttörőlány. A katona szuszogott. — Öröm a százados elvtársnak, ha engem kínoz? Pikó maga is érezte, hogy elvetette a súlykot. — Nézze, Lábas e 1 v t á r s, ne értsen félre. Eszem ágában sincs szórakozni. Van néhány dolog, amit el kell mondanom önnek. Remélem megérti és segítségemre lesz. Talán félórát beszélgették. A katona sokszor kérdezett közbe, néha fel-felugrott a székről idegességében. — Tehát önt ma a bíróság életfogytiglani börtönre ítélte. Ezt holnap reggel megtudják az alakulat katonái — fejezte be a diskurzust Pikó. — Értettem, százados elvtárs! — vágta vigyázba magát a katona, és csillogó szemmel, széles mosollyal kért engedélyt a távozásra. Az ajtóból még visszafordult: — Százados elvtárs... — szólt bizonytalanul. — Tessék, Lábas elvtárs?! — ... nem lehetne... szóval, mivel is tetszett az elején kezdeni? — Nos?! — Hát, hogy gyújtsak rá... Pikó nevetett. A katonának nyújtotta a cigarettatárcáját és öngyújtóját. — Vigye csak. vigye az egészet! — kísérte az. aitóia Lábast. — Kísérje az előzetest a fogdába! — szólt az ajtóban várakozó fegyőrre. (Folytatjuk) Mindezt nem a Nemzetközi Nőnap közeli szomszédsága juttatta eszembe, hanem egy fővárosi lapban megjelent újságcikk, amely Gócz Béla, pécsi városi tanácselnök-helyettes lakásűzérkedéséről jelent meg. „A tanácselnök-helyettes és a nők” címen. Ebben ugyanis a nők egy különös „kiszolgáltatottsága” és .^áldozatkészsége” nyert megfogalmazást. A cikkből idézem: „Sokat beszéltek Pécsett nőhódításairól. Visz- szaélve hivatali beosztásával egész sor nőt kényszeritett arra, hogy viszonyt kezdjen vele. S minden nő egy újabb ígéret: majd segít, hiszen hatalma van. Intézkedik lakásügyben, de ennek fejében... így szerzett újabb és újabb áldozatokat kedvteléseihez, züllött életmódjához.” S még egy idézet: „Egyik külföldi útja alkalmával egy tucat nylonsálat hozott haza. Minden nőismerősének adott, aki közelebbi kapcsolatba került vele. A pécsiek így már messziről felismerték barátnőit...” Hová is jutottunk a régi eszménytől! Hová attól az avítt kortól, amikor az anya életét áldozta gyermekéért, amikor a szerelmes asszony megölte a gaz csábitót, vagy mérget ivott, csakhogy megszabaduljon önfeláldozó vállalkozása érzelmi és erkölcsi terhétől! Ha a cikk alapállását, hangvételét hívjuk bizonyságul, akkor napjainkban a családanya úgy válik hőssé és áldozattá, hogy ha a család érdeke úgy kívánja, karjába borul a befolyásos férfinak a kétszoba összkomfortos, távfűtéses lakásért. Sőt amint a cikkben erre is volt példa, férjét a család érdekében koholt vádakkal az ideggyógyintézet zárt osztályára viteti el. hogy a család érdekében a befolyásos férfiúval minél zavartalanabbul önfeláldozhasson. Még szerencse, hogy a művészet áll közelebb a való élethez és nem az idézett riport, s így továbbra is hiszünk a nők nagy többségének érzelmi tisztaságában, s a cikkben szereplő nők cselekedetét egyáltalán nem könyvelhetjük el a gaz erőszak következményének, s az ilyen nők nem áldozatok, nem részvétet érdemlő irodalmi hősök, hanem közönséges. .. Ügy hiszem, értik, mit akartam mondani s még jobban hiszem, hogy egyet is értenek velem . L. Gy.
