Nógrád, 1966. március (22. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-16 / 63. szám

4 KÖGB Ad T9W5. márcftjs tt. szerda Salgótarján „legöregebb“ könyvtárában A régi kötetekbe ütött ová­lis bélyegzőn a felirat felett dátum olvasható: 1878. Tizenkét év híján tehát száz esztendős a Salgótarjáni Acélárugyár könyvtára, így egyben a város legrégebbi ilyen intézménye. Alakulása idején még az Olvasó Egylet nevet viselte, s a további év­tizedekben számos formáló­dáson ment át. Akkoriban nem csak magát a várost, de az üzemeket is kasztok tagol­ták részekre, melyek még az Olvasó Egyletet sem hagyták meg eredeti egységében. Kü­lön alakulatként működött a század végén az acélárugyári tisztviselők kaszinó könyvtára, s külön a gyár munkás ol­vasó egylete. Lényegében vé­ve mégis e kettőt tekinthet­jük a mai üzemi könyvtár alapjának — még a polcokon itt-ott, szórványosan meglelhe­tő egyes kötetekben is. Például? .. Heckenberger Gyula, a népszerű és alapos szakértelmű könyvtáros máris sorakoztatja a szinte relikvia­számba menő bizonyságokat: — A felszabadulás előttről csak egy-két kötet maradt meg, s a könyvtár alapjában, egész szellemében átformáló­dott •—, azért itt van többek között Eötvös József: Emlék­és ünnepi beszédei, 1893-ból, ugyancsak Eötvös Józseftől A falu jegyzője, 1901-es kiadás­ban, 1906-os évszámmal Gon- csárov: Oblomovja. A könyvtár nemrégiben új, tetszetős külsőt kapott. Több­hónapos munkával átalakítot­ták a helyiséget, a régi, poros polcokat könnyen áttekinthető csővázas állványok váltották fel, s felfrissült a kölcsönzési anyag is. A megfiatalított könyvtár egy hónapja kezdte meg újból a kölcsönzést, s rendkívül nagy látogatottság­nak örvend. — Mi a vonzó erejük? — er­ről tudakozódom. — A megnövekedett látoga­tottságnak — magyarázza a könyvtáros — több összetevő­je van. Az egyik az, hogy a megyei könyvtár kényszerű szüneteltetése óta sokan az acélárugyári kölcsönzőt kere­sik meg. Szép az érdeklődés az új kezdeményezés, az iro­dalmi kisműsorok iránt is, melyeket a kezdeti sikeren fel­buzdulva tovább szeretnénk folytatni színjátszóinkkal, iro­dalmi színpadi együttesünk­kel. A rendelkezésre álló anyag ugyancsak bő választé­kot kínál. A mostani selejte­zés után mintegy 12 ezer köte­tünk van, ennek bővítéséről folyamatosan gondoskodunk. Az esztendőre például 20 ezer forintot kaptunk fejlesztési keretnek. Csaknem a teljes összeget lekötöttük az Állami Könyvterjesztőnél, amely lis­ta alapján biztosítja az igé­nyelt műveket, 2 ezer forint szabad keretből pedig a leg­újabb érdekes, fontos kiadvá­nyokból vásárolunk. Szem előtt tartjuk, hogy lehetőleg minden érdeklődési kört meg­felelően kielégíthessünk, kü­lönös tekintettel a tanuló if­júságra, az iskolai kötelező olvasmányok körében. Jelen­legi lehetőségeink között évi 700-800 kötet, amivel folyama­tosan gyarapodik az állomány. Heckenberger Gyulának szin­te elsőszámú otthona ez a könyvtár. Idejének zömét ko­ra reggeltől késő estig a könyvek és az olvasók között éli. S immár lassan másfél évtizede. Szereti és örömmel végzi munkáját, szeretik láto­gatói is, akik rendszeresen fel­keresik. Valaki úgy jellemez­te egyszer: olyan ember, aki­től nem lehet könyvek nélkül eljönni. És valóban: én is hónom alatt friss olvasmányokkal veszek búcsút a könyvtártól. (barna) Milyen lesz a művészeti alkotások salgótarjáni boltja? Salgótarján gazdagodó új városképének hasznos és lát­ványos tartozéka lesz a József Attila Megyei Művelődési Ház Karancs Szálló felőli oldal­szárnyában az az üzlethelyi­ség, melyet a Képcsarnok Vál­lalat e napokban rendez be. A helyiség homlokzatán már olvashatjuk a neonbetűs fel­iratot, a rendeltetésre vonat­kozóan a vállalat budapesti központjában Nádor Imréné osztályvezetőtől kértünk tájé­koztatást. — A nagyobb vidéki váro­sok sorában — mondotta — most Salgótarján fejlődésé­ben is elérkezett az idő, hogy korszerű keretek között to­vább szélesítsük esztétikai íz­lésformáló tevékenységünket. A Képcsarnok Vállalat salgó­tarjáni kirendeltsége — amel­lett, hogy eljuttatja a városba a magyar képző- és iparművé­szet, a modem lakberendező és textiLművészeti alkotásokat — állandó nyilvánossági teret nyit a megye képzőművészei­nek, akik negyedévenként ka­marakiállítások formájában be­mutathatják termünkben alko­tásaikat — Milyen elgondolások ér­vényesülnek ebben? — A kamarakiállításokon zsűrizett alkotások kerülnek közönség elé, amely a műve­ket megvásárolhatja. A kiállí­tási program összeállítása a művészek feladata, a megyei munkacsoportot máris felhív­tuk javaslataik, terveik össze­állítására; kiknek és milyen sorrendben kívánnak kiállítást biztosítani az esztendőben. — Mikorra tervezik a helyi­ség megnyitását? — Tulajdonképpen már a végső simításokat végezzük, a berendezkedéssel foglalatos­kodunk s a minden tekintet­ben reprezentatív jellegű, igé­nyes művészeti produktumo­kat kínáló bolt megnyitására április 8-án meghívott közön­ség előtt kerül sor. Szeret­nénk hinni, hogy vállalkozá­sunkkal jó és hasznos szolgá­latot teszünk Salgótarján, de egész Nógrád megye lakóinak esztétikai ízlésfejlesztése te­rén. <b. t.) OROSZ MIIIÍLY: A PLATERÓ MŰVELET (23.) Pikó elutasítóan tolta visz- sza a kezét. — Kossuthot szívnék, ha véletlenül lenne. Tudja, sze­retem a Kossuthot... A pályamunkás kényszere­detten nevetett. — Sajnos, az nincs. De fel­keltem a gyereket — állt fel az asztal mellől — hozatok a Csehóból. Pikó megvárta, amíg elha­lad mellette, majd hirtelen utánanyúlt és elkapta a csuk­lóját. Szorosan álltak egymás mellett. A százados lassan ma­gasra emelte a gazda balkezét és azzal mutatott egy szögre- akasztott pufajkára. — Ott, annak a zsebében van Kossuth. A magas, sovány ember megremegett. — Az nem az enyém... — mondta rekedten. — Ki van a szobában? — kérdezte gyorsan és erélyesen a nyomozó, miközben háttal a falnak támaszkodott. A sovány, a pálinkáspohár után nyúlt és fenékig ürítet­te. — Az asszony... meg a gye­rek — motyogta. — Üljön le — utasította halkan a százados, majd rá­könyökölt a linóleummal terí­tett asztalra — és engedjen meg egy kérdést. Ha nem a magáé az a Kossuth, akkor kié? — és miért szívott mé­gis belőle? A munkás a szájaszélót ha- rapdálta. — Nem szívtam. Csak az egyet szívtam el... — Hogy érti azt, hogy „csak az egyet”? — Hát csak egyet — ugrán­dozott a gazda tekintete. — És nem fog érte megha­ragudni a tulajdonosa? — Nem, kérem. Egyet el le­het szívni. Ej, ez tisztára őrültség — temette az arcát a tenyerébe. — Tegye az asztalra a ciga­rettát, és ihat még egy po­hár pálinkát. Aztán elég! — utasította Pikó. A férfi a kabáthoz botor­kált, és az asztal sarkára csúsztatta a cigarettát. — Ihatok? — nézett zava­ros tekintettel a nyomozóra. — Mondtam már. Gondo­lom, hogy a pálinka a magáé — jegyezte meg türelmetlenül a százados. A sovány lezúdította a tor­kán a decinyi pálinkát és megeredt a nyelve. — Kérem... én becsület­szavamra mondom... én csak baráti szívességből... nekem semmi közöm az egészhez. — Beszéljen világosabban! vágott közbe Pikó. — Mondja el, hogy mi köze a cigarettá­hoz, kinek kell odaadni, hány­szor tette ezt eddig mit fi­zetnek érte? Szóval érti? Nem? — Értem kérem... Elmon­dok én mindent, de higyje el, hogy semmihez semmi közöm. Én egy szerencsétlen munkás­ember vagyok... — Kezdje már, — kopogtat­ta meg az asztalt a százados — a lényeget akarom hallani. — Tavaly tavaszon megszó­lított az állomáson egy öreg forma ember. A feje be volt bugyolálva. Először meg­kérdezte, hogy én vagyok-e Hallgató Illés. Mondom, hogy igen. Aztán a kezembe nyo­mott háromszáz forintot, azt mondta, hogy az enyém. Az­tán elmondta, hogy a kereszt­fia itt szolgál fent a hegyen, de egyszer éjszaka rágyújtott az ágyban, és kigyulladt a szalmazsák. Megbüntették, és azóta nem kap cigarettát. Mi­vel én minden másnap feljá­rok az öszvérrel moslékért, nem kerülne fáradságomba, hogy néha-néha felvigyek a gyereknek egy kis cigarettát. A vidék életének tevékeny formálói Földmmveassövetkeseti taggyűlés Passión Az egyik boldog nyertes átveszi értékes jutalmát (Foto: Koppány György) — Hogy hívják a katonát? — Hiszen, ha tudnám — legyintett széles mozdulattal Hallgató Illés. — Soha életem­ben nem láttam. Na persze nem is muszáj látni, mer a cigarettát a szeméttartóba kell beletenni. így szólt az egyez­ség. Tetszik tudni, ott rakom mellette a moslékot. Pikó nem vette le tekinte­tét az egyre többet hadonászó alakról. — Honnan tudja, hogy mi­kor kell cigarettát felvinni? — Minden nap átmegyek a hídon. Ha ki van rajzolva az oszlopra egy kis izé... szó­val tetszik érteni... akkor van a talpfa alatt cigaretta. — Hányszor vitt már fel üzenetet? — Üzenetet azt nem vittem, kérem. Csak cigarettát. — Na, szóval cigarettát. Ci­garettát hányszor vitt? — tü­relmetlenkedett Pikó. — Vagy hasztor-nyolcszor. Nem számoltam, kérem. — Azóta találkozott az öreg­gel? A pályamunkás ismét a po­hár után nyúlt, de a száza­dos leintette. — Többet ne igyék. Felel­jen a kérdésemre. — Hát... Találkozni nem találkoztam. Ellenben, — emelte magasra mutatóujját — már kétszer is hozott a postáslány száz forintot. Az a gyanúm — szorította halán­tékára ujjahegyét —, hogy alighanem ő küldhette. Igen finom, rendes ember lehet. (Folytatjuk' szólók, hogy Pásztón is akad­nak még kifogásolnivalók az áruellátásban és egyes kiszol­gálók viselkedésében. — Előfordul, hogy hosszabb ideig nem lehet vajat kapni a tejboltban, néha nagyon rosszminőségű a tejföl — mondta egy hozzászóló. Fur­azokat a küldötteket, akik a körzeti tanácskozáson képvi­selik a pásztói földműves- szövetkezetet. S végül — hogy a hasznosból a kellemes se maradjon ki — ajándékokat sorsoltak ki a szellemi totó telitalálatos szelvényeire. Pádár András csa, mert helyben műkö­dik a tejüzem! Többen vi­tatták a húsbolti kiszolgálást is és a különböző vastömeg­cikkek hiányát. A vasboltban mint elmondották, nem lehet kapni különböző idénycikke­ket. A megbírált jelenségek el­lenére is szép eredményt ér­tek el a földművesszövetke­zeti üzlethálózat fejlesztésé­ben is. Nemcsak külsőleg vál­toztak a boltok, változtak és fejlődnek a dolgozók is. Pász­tón jelenleg 12 szocialista bri­gád dolgozik. ötvenegyen • esznek részt a nemes ve­télkedésben. Hét helyen pe­dig — 19 dolgozóval — a Kiváló bolt címet szeretnék elérni. Nagy nehézségek árán, de teljesítette tervét a szövet­kezeti vendéglátóipar is- Igen ió eredmények születtek a felvásárlásban. A helybeli földművesszövetkezeteknek nagy a szerepük a háztáji termelés, a helyi árualapok kiszélesítésében, a termékek felvásárlásában. A gyümölcsfelvásárlás bőví­tése érdekében háztáji nö­vényvédő-permetező brigádot szervezett a földművesszövet­kezet, ugyanakkor permetező- gépeket is kölcsönöznek azok­nak, akik maguk akarják ezt a munkát elvégezni. A bri­gád munkáját többen is kri­tizálták a taggyűlésen, s kér­ték, hogy gyorsabban és meg­bízhatóbban dolgozzon. Az utóbbi időben újabb szolgál­tatásokat is bevezettek, mint például az üveg méretre vá­gását, a gázpalackok házhoz szállítását. Rövidesen megkezdik Pász­tón az új, modem szövetke­zeti áruház építését. A sza­kosított korszerű áruház azon­ban nemcsak a pásztóiak ké­nyelmét szolgálja, hanem köz­pontja lesz a környező vi­dék áruellátásának is- Fel­építéséhez hozzájárulnak a földművesszövetkezeti tagok is. Sokan vásároltak már cél­részjegyeket, amelyeknek az összegét az építkezésre fordít­ják. A tagértekezleten többen is elmondták, hogy társadal­mi munkával is szeretnének segítséget nyújtani. A vita után a tagértekez­let résztvevői megválasztották Zsúfolásig megtelt érdeklő­dőkkel a pásztói mozi a he­lyi földművesszövetkezet tag­gyűlése alkalmából. Az őszi tagértekezletek után ez alka­lomból a tavalyi szövetkezeti tevékenységről tájékoztatták a tagokat. Ezekben a napok­ban tartják a Pásztó és Vi­déke Körzeti Földművesszö­vetkezet helyi szövetkezetei­ben is az év végi számvetést, hogy egy későbbi időpontban a földművesszövetkezet a hely­beli pártszervezetekkel és a tanáccsal. A szövetkezetpolitikai mun­ka hatását nehéz lemérni. Jórészt abban nyilvánul meg, hogy mind többen teszik ma­gukévá a földművesszövet­kezeti elveket, a községi cél­kitűzések megvalósítását. Sok­kal láthatóbb a földműves­szövetkezet tevékenysége a kereskedelemben és a felvá­Szabó István igazgatósági elnök a beszámolóját tartja a szövetkezetek küldöttel az egész körzet munkáját érté­keljék. Szabó István, a pásztói földművesszövetkezet intéző bizottságának elnöke részle­tes beszámolóban értékelte a tavalyi szövetkezeti tevékeny­séget. Ennek egyik fontos al­kotórésze a szövetkezetpoliti­kai munka. Sokat javult ta­valy a vezetés, irányítás- A múlt évben már sokkal ha­tékonyabban dolgozott együtt sárlásokban. Igaz, hogy kevés olyan szép üzlet van a kör­zet többi falvaiban, mint Pásztón, a szakosított föld­művesszövetkezeti boltok. Azt azonban elmondták a hozzá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom