Nógrád, 1966. március (22. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-15 / 62. szám

1966. március 15. kedd. NÖGRÄD 3 Március 15. Az én koromban úgy men­tünk március 15-öt ünnepel­ni az iskolába, hogy kabá­tunkra tűztük nemzeti szí­nünk pántlikáját. Zászlódíszben volt a város is. Kossuth szobránál az egyetemi ifjak gyűléseztek, mondták az esküt: hogy rabok tovább nem leszünk!-.. A röfös, a szatócs ilyen napjaiban az esztendőnek számlálhatatlan méterszámra ssabdosta a háromszínű pert­ut, a honfi-érzelem külső mu­tatóját, s minél távolabb hor ladtunk 1848. márciusától, s minél mélyebben értünk az irredentizmus, a sovinizmus, ingoványosába, annál feltű­nőbbekké nőitek a kokárdák. A negyvennyolcas polgári for­radalom cicomás cégérré si­lányult, de nem a népelnyo­mó hatalom ellen hívott egy­ségbe, hanem a revizionista soviniszta ügy cégére lett. A Nemzeti dal határaink felé harsogott, mind fenyegetőbb zöngével, környező nemzetek ellen tüzelt, mind hevesebben, Kossuth, Petőfi-szobrok talap­zatáról- A háromszín kokár­dák zsinóros díszmagyarok A megyei Népi Ellenőrzési Bizottság — a KNEB or­szágos programja alapján — ebben a hónapban és április­ban megyénk tíznél több áru­termelő és javító-szolgáltató kisipari szövetkezetében vé­gez vizsgálatot. A népi ellen­őri csoportok tagjai főként pénzügyi, számviteli, anyag­gazdálkodási és jogügyi szak­emberek lesznek, hogy így egy-egy szövetkezet vagyon­védelmi tevékenységét, hely­zetét minden szempontból kö­rültekintően elemezhessék. A vizsgálatot annak meg­eszmevilága uszító célok szol­gálatába terelte 1848—49. leg­nemesebb törekvéseit, gonosz indulatokkal fertőzte meg ér­zelmi motívumait, s alig száz esztendő teltén jelszavaiban beszennyezve és szólamokká koptatva hagyta a felszaba­dult országra. Itthoni és külső „jóaka­róink” hosszú évekig azzal vá­doltak bennünket, hogy meg­tagadjuk „legszentebb” nem­zeti örökségünket s a korábbi kokárdás díszelgések után csakugyan ezt mutatta a sze­rényebb látszat. Az igazság mégis más. Alapjában csalt olyan restauráló munkát vé­geztünk el, amely 1848—49. polgári forradalmát, hőseit megtisztította évtizedek rá­rakott üledékétől, hogy az esz­mei örökség eredeti valósá­gában ragyogjon, hogy törté­nelmi napjait hamis és ha­zug illúziók nélkül, kokárdák külsősége nélkül vallhassuk magunkénak­Cicomák nélkül, de a ke­gyelet bensőségével emléke­zünk a március 15-i eszme fényes indulására ma is. (b. t.) állapítására indítják, hogy megyénk szövetkezeteinél es irányító szervüknél milyen az elszámolási rend és a bizony­lati fegyelem, milyen a kö­zös vagyon kezelése, s hogy az alkalmazott ellenőrzés biz­tosítja-e a szövetkezeti tulaj­don védelmét, kielégíti-e a ta­karékos gazdálkodás követel­ményeit. A vizsgálat termé­szetesen kiterjedt az állóesz­közök állományának és nyil­vántartásának egyeztetésére, a karbantartásra, a selejtezés szabályosságára, a gépkocsik üzemeltetésére­Verseny a takarékosságért Nem nagy a Szécsényi Sajt­üzem, híre azonban túljutott az országhatáron. Keresik ter­mékét a híres márványsajtot. Tudnának is többet termelni, mégegyszer annyi tejet fel­dolgozni, de munkájuk függ a mezőgazdaságtól, a felvásár­lástól. Ezért korlátozottak le­hetőségeik. Legutóbb erről be­széltek a termelési tanácsko­záson és mivel a mennyiség elsősorban nem rajtuk múlik, így az idei versenyt más for­mában szervezték meg. Fő cél a takarékosság. Úgy határoztak, hogy a felvásárlá­si, budapesti és értékesítési gépkocsi járatokat jobban, gazdaságosabban szervezik meg. A fuvarköltségekből ily- módon 55 ezer forintot akar­nak megtakarítani. Számbavették a telefon, posta, segédanyag, víz, szén, villanyköltségeket és úgy ta­lálták. azokból is össze le­het takarékoskodni vagy 26 ezer forintot. A sajt gyártásával foglal­kozó szocialista brigádnak is lesz feladata. A szabvány­minőségek betartása mellett a különböző veszteségek csök­kentésével 30 ezer forintot, a másik szocialista brigád, amely az érleltetéssel foglal­kozik, a kezelési veszteség csökkentésével 35 ezer forin­tot akar megtakarítani. Kiszámították, ha a felújí­tási és TMK munkákat foko­zott mértékben saját rezsi­ben készítik el, akkor újabb 25 ezer forintot tudnak meg­takarítani. Többek között a két tejgyűjtő nagyjavításánál 10—10 ezer forintot. Szerepel még. a tervben elfekvő kész­letek hasznosítása is­Az idei takarékossági vál­lalás megközelíti a kétszáz­ezer forintot. Vagyonvédelem o kisipari szövegelemekben Országos vizsgálatba kapcsolódott a megyei NEB ..Karrier a szocializmusban” Nógrádi fiatalok az érvényesülésről Vita Kisterenyén és Salgóbányán Nemrégiben könyv jelent meg a Kossuth Könyvkiadó gondozásában Karrier a szoci­alizmusban címmel. A mint­egy 180 oldalas könyvet a Népszabadság két munkatársa — Faragó Jenő és Tóth László irta. Anyagát részben az a széleskörű vita szolgáltatta, amely a Népszabadságban megjelent — a mai fiatalok érvényesüléséről szóló — cikk nyomán kerekedett. A vitá­hoz ötszázan szóltak hozzá és a szerzők szerint a levélírók között találkoztak több elke­seredett emberrel, de egyet­len olyannal sem, aki azt ál­lította volna, hogy a szocia­lizmusban nincs mód a fiata­lok érvényesülésére. Faragó Jenő és Tóth Lász­ló a közelmúltban Kistere­nyén a gimnáziumban, és Sal­góbányán a KISZ vezetőképző iskolán jártak. Találkoztak és vitatkoztak ifjú olvasóikkal. A viták gerincét a könyv négy fejezete — Érvényesülés és társadalom — Érvényesülés és tanulás — Az anyagi érvénye­sülés — Az érvényesülést se­gítő és gátló tényezők — ké­pezte. Kisterenyén elsősorban a pályaválasztással kapcsolatos témákról esett szó, és ez ter­mészetes is, hiszen a harma­dikos, negyedikes gimnazisták érdeklődésének leginkább ez a problémakör felelt meg. Hogy á könyv valós, élő problémák­kal foglalkozik, és hogy nap­jainkban mennyire szükséges a fiatalokat eligazító, érdeklő­désüket, energiájukat helyes irányba terelő tevékenység — azt a hozzászólások bizonyí­tották. Egy irodalmat kedvelő le­ány felszólalása: — Úgy gondolom — és én magam ezt értem alatta — ér­vényesülésről akkor beszélhe­tünk, ha az általános iskolá­ban, vagy a gimnáziumban választott pályára készülhe­tünk az egyetemen, főiskolán. Jól tudom, eleget mondják szülők, pedagógusok, művelő­désügyi szakemberek, hogy például a bölcsész és jogi ka­rokon sokszoros a túljelentke­zés. Elismerem, a társadalom­nak nincs szüksége annyi böl­csészre, mint amennyien azok szeretnének lenni, de... Be­szélhetek e én karrierről, ha majd máshova vesznek fel? Itt egy hang vágott közbe: — Szerinted helyes csupán egyetlen pályára készülni? Vannak rokonszakmák is... — Lehet, hogy vannak ilye­nek, de az érvényesülés szá­momra azt jelenti; évek múl­va, amikor már befejeztem a tanulmányaimat irodalmat ta­níthatok egy középiskolában. A vitavezető F. J. elmon­dott egy történetet, amelynek hőse az érettségi után egye­temre jelentkezett. Orvos sze­retett volna lenni, de nem vették fel A fiatalember nem adta fel a reményt. Gödöllőn a Közegészségügyi és Járvány­ügyi Állomáson helyezkedett el, tehát rokonszakmában az egészségügy területén talált ideiglenesen helyet magának. Éveken át kitartóan „roha­mozta” az orvosi kart — ered­ményesen. Felvették és az sem vált kárára, hogy három évet egészségügyi munkaterü­leten kellett eltöltenie. Ezután mások is hozzászól­tak, és természetesen szó volt az egyik leginkább vitatott kérdésről — az anyagi érvé­nyesülésről. Többen vitába szálltak a könyvben szerep­lő G. László fiatal mérnök nézetével, aki szerint, nem ér­demes tanulni, hiszen például egy gépészmérnök azzal, hogy 17 évet tölt el az iskolapad­ban, és kezdő fizetése is ala­csony — olyan kereseti hát­ránnyal Indul a szakmunkás mögött, amit soha sem tud behozni. Az író-olvasó talál­kozó résztvevői ezzel kapcso­latban elfogadták, maguk szá­mára is érvényesnek ismerték el azt az 1959-es adatok alap­ján készült, a könyvben kö­zölt grafikont, amely G. Lász­ló állítását cáfolja. A grafi­konból ugyanis kitűnik, hogy a vezető állású értelmiségiek, sőt, az alkalmazottak átlagke­resete is, bár meglehetősen alacsony szintről indul — gyorsan emelkedik. Jóval gyorsabban, mint a szakmun­kásoké. De nem hanyagolha­tó el az a szempont sem, hogy fizetésük a gyors emelkedés mellett magasabb szintet ér el. Természetesen ez elsősor­ban a vezető állású értelmisé­gekre vonatkozik. Itt számí­tásba kell venni azt is, hogy az értelmiségi pályán, sőt, még az alkalmazottak eseté­ben is lehetőség van előbbre lépésre. A kisterenyei vitát követően Salgóbányán a KISZ vezető­képző iskolán találkoztak ol­vasóikkal a „Karrier” szerzői. Mint mondták: először nyílt alkalom arra, hogy a mező- gazdaságban dolgozó fiatalok véleményét is meghallgassák az érvényesülésről. A KISZ- iskolán egyébként három me­gye (Nógrád, Heves és Bor­sod) ifi vezetői tanultak ab­ban az időben. Salgóbányán is előadás ve­zette be a vitát. Rövidesen kiderült, tulajdonképpen nem is lett vona szükség az „ét- vágycsinálásra”. A fiatalok — megközelítőleg ötvenen voltak — kivétel nélkül olvasták a róluk szóló könyvet. A tájéko­zottság megmutatkozott a na­gyon élénk, problémákat te­A művezetőké a szó I. Korábban hírt adtunk arról, hogy a Nógrád Szer­kesztősége ankétot rende­zett a megyeszékhely jelen­tős üzemeiben dolgozó mű­vezetők részvételével. A megbeszélésen a középká­derek problémái kerültek szóba. Megírtuk azt is, hogy a tanácskozáson el­hangzottakra lapunk ha­sábjain később visszaté­rünk. E kötelezettségünk­nek teszünk eleget, amikor három folytatásban közöl­jük az eszmecserén elhang­zott fontosabb problémá­kat, vitás kérdéseket. — Olyan szép gyerek nem született, akinek valamilyen hibája ne lenne. Vagyis olyan művezető sincs, aki minden­kinek a szája íze szerint tud­na cselekedni. Két tűz között vagyunk, nagy a felelőssé­günk. Egyik nap munkatársa­im azt mondták nekem: — Te Jani, azért jöttünk be, mert dolgozni akarunk. A jelenlegi gáznyomással viszont csak kínlódunk. Ha ez így megy tovább, akkor a hónap végén 400 forinttal kevesebb lesz a borítékban. Intézkedj már.. . Megyek, mert a terv telje­sítését rám bízták. Nem sokkal később azt mondom Stark elv­társnak: — az előírt gázmeny- nyiség helyett jóval keveseb­bet kapok. Ha csökkentem a terhelést, akkor a brigádok zúgolódnak, hogy nem keres­nek. Lógni ma már senki sem akar. Haza nem küldhe- tem őket. Mondtam a maga­mét, pedig tudtam, hogy sok­szor ő se tehet róla. Él még egy helytelen elv: a Salgótar­jáni Öblösüveggyárat azért építették, hogy a Nógrádban termelt palát elgázosítsa. Azt hiszem, ez az elképzelés ide­jét múlta. Tőlünk évről-évre jobb üveget kérnek. Ez termé­szetes is. De az is jogos kí­vánság, hogy bányászaink szenet adjanak, ne palát, mert kintve szerteágazó vitában is. A paraszt fiatalok érvényesü­léséről folytatott beszélgetés során szó volt a faluról város­ba áramlás okáról, az előleg- fizetési rendszer szükségessé­géről, a mezőgazdasági munka megbecsüléséről, sőt, az olyan rendkívül fontos kérdésről is, mint amilyen a fizikai és nem fizikai dolgozók gyermekeinek aránytalan részvétele az egye­temi oktatásban. Erről az egyik fiatal agronómus nyíltan meg­kérdezte: — Helyes e, vagy ha nem, akkor mi az oka, hogy az egyetemeken a nem fizikai dolgozók gyermekei jóval na­gyobb arányban tanulnak a fizikai dolgozók gyerekeinél? A válaszból kiderült, hogy a kérdés jogosságához nem fér kétség. Budapest hat egyetemén a következőképpen oszlik meg ez az arány. A ta­valyi tanévben 1100 fizikai és 3400 nem fizikai dolgozó gyer­meke tanult tovább. Az egész­ségtelen aránynak több össze­tevője van. Mégis első helyen kell említeni, hogy a kétkezi munkások gyermekei jóval ne­hezebb családi körülmények között kénytelenek középisko­lai tanulmányaikat elvégezni. Ezen kívül hátrányos helyzet­ben vannak azért is, mert jó- részük — szülői sugallatra — nem gimnáziumban. hanem valamelyik szakképesítést nyújtó középiskolában tanul tovább. Az egyetemre viszont a gimnáziumi tananyag szá­monkérésével veszik fel az érettségizetteket. A vita résztvevői egyetértet­tek abban, hogy már a közeli jövőben segítséget kell nyúj­tani a fizikai dolgozók gyer­mekeinek: nagyobb számú részvételük mellett a gimnázi­umban az eddigieknél alapo­sabban készülhessenek fel a magasabb szintű tanulmá­nyokra. összegezve a két ankét ta­nulságát: a mai fiatal számá­ra, ha megvannak a képessé­gei és szorgalmas — számta­lan lehetőség nyílik arra, hogy anyagiakban, erkölcsi elisme­résben is szép karriert fusson be. Pataki László az utóbbiból nemigen lesz gáz. — Ezzel kezdte felszóla­lását Müller János, az öblös- üveggyárl IV-es csarnok mű­vezetője. Az előbbi gondolatot foly­tatta Gyepesi János, a Sík­üveggyár Zagyva I. művezető­je, amikor a tűzvezetésről szólt: — A nógrádi bányákból kapott rossz szén napokon keresztül érezteti hatását. En­nek ellensúlyozására egerese­in szénnel javítjuk a nógrádi palát, de még így is csak 300- 350 kalóriát tudunk biztosíta­ni, holott az üveg megfelelő tisztulásához 400 kalória kel­lene. A jó üveggyártásnak másik követelménye a jó ke­verék. Bizony előfordul, hogy az időközben történő válto­zásról csak utólag értesülünk és emiatt romlik az üveg mi­nősége. Nekem kell munkával ellát­ni a 15-20-30 fős csoportokat. Eddig még sikerült. Talán en­nek is része van abban, hogy nincs nálunk népvándorlás. Szakképzett lakatosgárdánk van, és ezért nekem valami­vel könnyebb, mint azoknak a kollegáknak, ahol ez hiány­zik. Ami bennünket zavar: gyártmányainkat a szabad ég alatt tároljuk, és mire eljön a szállítás ideje, addigra kikez­di az idő. Aki viszont megis­meri munkakörülményeinket, az csodálkozva kérdezi: hogy lehet ilyen zsúfolt helyen jól dolgozni. Emiatt nálunk na­gyobb reszkír művezetőnek lenni. Mindenki tudja, hogy nagyon szűkiben vagyunk a helynek és ha balesetet szen­ved egy dolgozó, akkor rögtön engem citálnak elő: Hogy volt, mint volt, mit tettem, hogy ne így legyen stb. Még akkor is én vagyok a felelős, ha történetesen szabadságon vagyok. Velem történt meg, hogy amíg üdültem egyik munkástársam eltörte a lá­bát. Ezért a részemre járó prémium kifizetését felfüg­gesztették — mondta Halmai József, a Salgótarjáni Bánya­gépgyár művezetője. — A művezetők bizony na­gyon félnek a balesettől — folytatta Tóth Sándor, az Acélárugyár huzalmű gyár­egységének főművezetője. Nem csoda, hisz akkor is elő­veszik őket, ha otthon vannak, családjukkal szórakoznak, vagy barátjukat, ismerőseiket látogatják meg. — Ezen kellene változtatni, mert előfordul olyan eset, hogy a balesetért sem a vál­lalat, sem a dolgozó nem hi­bás- Például, ha valakit mun­kába jövet elüt egy autó. Ezért is a művezető a felelős. Az ilyen elbírálás igazságtalan — érvelt Végvári Jenő, az ÉMÁSZ balassagyarmati üzemvezetőségének művezető­je. Javasolta: kategorizálják a baleseteket, hogy a dolgozó és a művezető is tudja, meddig és miért felelős. Ez persze nem jelenti, hogy a műveze­tők ölhetett kézzel várják a megoldást. Mert egyedül üd­vözítő elképzelés még nem született. De nem is lesz. Az Acélárugyárban a műve­zetőknek előírják, hogy ha­vonta legalább egy baleseti forrást szüntessenek meg. De megbüntetik a fegyelmezetlen dolgozókat is. Ha a többszöri figyelmeztetés nem használ, leváltják, vagy esetleg elkül­dik. S hogy ilyen intézkedés­re minél kevesebb esetben kerüljön sor, jó lenne, ha az illetékesek olyan munkavé­delmi felszereléseket gyárta­nának, amelyeket szívesen vi­selnek a dolgozók. — Sokat tehetnek a szocia­lista brigádok is — érvelt Gyepesi János. Segítségükkel az elmúlt évben jelentősen csökkentettük a balesetek számát Meg tudtuk tenni, mert megfogadták tanácsun­kat: Nem kapkodnak az üveg után, nagy figyelemmel dol­goznak. De ezt számtalanszor el kellett ismételni, mire vé­rükké vált. Később az új technikára fordították a szót. Gyepesi János így kezdte: — amióta nálunk új vezetés van, azóta a régi technológiák egy részét megváltoztattuk. Ennek során lerövidítettük a gépek felfűté­si idejét. Igaz, ezt a módszert csak az ötös gépnél vezettük be, ahol az idő megtakarítás eléri a hat órát, és ahol jobb az üveg minősége. A többi gépnél még csak két órával csökkent a felfűtési idő. Ugyancsak elhagytuk a régi technológiát a szalagolásnál. Egyesek azzal hozakodtak elő: régen is megpróbáltuk, més sem vált be. Mi akkor azt válaszoltuk: próbáljuk meg, mert így könnyebb lesz a munka. Nekünk lett igazunk. Azóta a munkások között ez járja: mikor szalagolunk hely­ben. Ha lenne nagyobb táro­lóhelyünk, akkor helyszínen csomagolhatnánk az árut, és ezzel a törésekből fakadó kárt jelentősen csökkenteni tud­nánk. Halmai János szerint a munkások között van olyan vélemény, hogy a mérnökök egy része nem nyújtja azt, amit tőlük el lehet várni. Egyes műveletek megoldásá­hoz több segítséget adhatná­nak. De jó lenne, ha jobban megbecsülnék az egyszerű emberek helyes elképzeléseit is. — Még hatékonyabb lenne a művezetők tevékenysége, ha az apró munkák (személyi kérdések, vitáik, anyag és szerszám után való szaladgá­lás) nem kötnék le idejük jó­részét. Emiatt kevés idő ma­rad a tulajdonképpeni feladat­ra: a munka és üzemszerve­zésre, a munkanapfényképe­zések által feltárt hibák megszüntetésére, az állandó normakarbantartásra, a mű­szaki fejlesztésre — egészítet­te ki az előbbit Molnár Ist­ván, a városi pártbizottság ipari-osztály vezetője. — A követelmények minden területen nőnek, több gond nehezedik a művezető vállára. Amikor intézkedik, a mában meg kell látnia a holnapot — hangsúlyozta felszólalásában Huszák Artúr, a megyei párt- bizottság ipari osztályának munkatársa. Az észrevételek valóban jo­gosak. S hogy e tekintetben gyorsabb legyen a fejlődés, szükség van a rendszeres ta­pasztalatcserére. Ennek fon­tosságát jelzi az is. amit Gyepesi János mondott: a salgótarjáni üveggyáron kívül nem volt még az ország más üveggyárában. Müller János pedig azt nehezményezte, hogy náluk csak a tudományos egyesület tagjai járnak orszá­gos tapasztalatcserére, de a látottakról, hallottakról nem számolnak be. Pedig a mo­dern termelési eljárások meg­szerzésének egyik legolcsóbb, leggyorsabb, legeredménye­sebb módja a tapasztalatcse­re. De itt is, akárcsak másutt tervszerűségre van szükség. (folytatjuk) V. K. Hízott állatok exportra Évről-évre növekszik Nóg­rád megye közös gazdaságai­ban a sertés- és marhahús „termelés”. Szembetűnő az eredmény a felvásárolt álla­tok átlagsúlyánál is. Vágómarhát például az 1962- 63-as években még mindösz- sze 440 kilós átlagsúlyban vá­sárolt fel az állatforgalmi vál­lalat. Tavaly már 475 kiló volt az értékesített állatok átlagos súlya. Növekedett a külföld­re szállított hízóállatok szá­ma is. Három évvel ezelőtt mindössze 280 szarvasmarhát küldtek exportra a megye gazdaságai. Tavaly már há­romezer állatot szállítottak aa ország határain túl.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom