Nógrád, 1966. március (22. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-13 / 61. szám
I 1966. március 13. vasárnap NÖGRÁD 3 Az erózió megfékezhető Arról már sokat írtunk, hogy megyénkben mekkora károkat okoz az erózió. Tanulmányok sora foglalkozik a nógrádi talajpusztulással, arftely az érintett területeken a legnagyobb akadálya a mezőgazdasági termelés fokozásának. Száz meg száz milliós károkat okoz évente a víz és a szél. Tonnaszám zúdul a völgyekbe a termőtalaj egy- egy nagyobb eső után, s vele együtt megy veszendőbe a termés. Emberöltőkön át nem történt védekezés a pusztító erők ellen. iVem lehet tovább várni Nagy munkára határozták el magukat a salgótarjáni járás közös gazdaságai, hiszen nemcsak a megye nyugati, délnyugati részén pusztítanak ezek az erők, hanem a keleti részen is. A Zagyva mellett, a Mátra hegyeinek nyúlványai között is keserves a gazdálkodás. Rossz földek, meredek lejtők nehezítik a munkát, tizedelik a termést. Nem kell sok magyarázat ahhoz, hogy lényegesen kisebb a termés, ugyanakkor ezt a keveset is drágábban állítják elő, mint jobb körülmények között. Felmérések és vizsgálatok igazolják az elhatározás helyességét. A talajvédelemmel nem lehet tovább várni. A járási tanács és a járási pártbizottság vette pártfogásba a termelőszövetkezeteket, s minden segítséget megadnak a tervek megvalósításához. A salgótarjáni járás közös gazdaságai azonban nemcsak vízrendezésre akarnak szövetséget kötni egymással. Ezek a gazdaságok már tovább lépnek. mint a rétsági járásiak tették. A Zagyva felső folyásba mellett elhelyezkedő termelő- szövetkezetek talajvédelmi és vízhasznosítási társulatot kívánnak létrehozni.- Ilyen pedig még kevés van az egész országban is. Ezen a társuláson belül már a megalakulás első percétől kezdve szervezetten folyik a komplex talaj- védelem. amelynek csak egy része a vízgazdálkodás, illetve a vízrendezés. A közgyűlések határoztak Egy évvel ezelőtt, tavaly márciusban alakult meg a salgótarjáni járásban a leendő társulat szervező bizottsága. Tevékenysége eddig nem terjedt tovább a felvilágosító munkánál, illetve az idén január elejéig, amikoris a szervező bizottságot kibővítették, részletes munkaterv készült, s a munka ennek alapján halad tovább. A munkaterv kidolgozásában, illetve a társulat létrehozásában nagy szerep hárul a Közép-Dunavölgyi Vízügyi Igazgatóságra, amely felettes szerve lesz a létrehozott társulatnak. Miközben a szakemberek sora elkészítette a vízhasznosítási és talajvédelmi iránytervet, a termelőszövetkezetekben a tagság megvitatta a társulat megalakítását, s mindenütt közgyűlés határozott e fontos kérdésben. A megyei párt- és tanácsi-vezetők, valamint a vízügyi igazgatóság képviselőinek február végi tanácskozásán megállapodtak a tennivalókban. Ugyanis gz érdekelt termelő- szövetkezeteknek a leendő társulathoz való csatlakozásról szóló közgyűlési határozatot el kell juttatniuk a Közép-Dunavölgyi Vízügyi Igazgatósághoz, ahol elkészítik a gazdaságossági számításokat, s májusban létrehozzák a társulatot Komplex tervek A vízhasznosítási és talaj- védelmi irányterv magában foglalja a Zagyvarónától Pász- tóig terjedő Zagyva menti területet. Ebben az országos iránytervben nemcsak a salgótarjáni járáshoz tartozó gazdaságok szerepelnek, hanem négy község — Mátra- szőllős, Hasznos, Pásztó, Szurdokpüspöki — a pásztói járásból is. Az irányterv előzetes számításai alapján a talajvédelmi, vízrendezési és telepítési költségek megközelítik a 370 millió forintot. Ebben az összegben azonban nincs még benne a két víztároló költsége. Ugyanis a sámsonházi völgyben egy több mint egy millió köbméteres, az Iván patakon, Mátra- mindszent mellett pedig egy 300 ezer köbméteres víztároló megépítését tervezik. E két fontos építménynek a költségei is megközelítik a 20 millió forintot. Ennek a hatalmas összegnek a beruházása, hosszú évekre szóló feladat. Ezt csak a legszigorúbb tervszerűséggel és szervezettséggel lehet jól felhasználni, s ehhez szükséges a társulat megalakítása. A tudományos tervek birtokában, az anyagi eszközök legcélszerűbb csoportosításával és felhasználásával juthatnak célhoz a közös gazdaságok. Igaz, történtek eddig is védekezési munkák. Tavaly például több mint tizenkétezer holdon szántottak közel-vízszintesen, ötszáz holdon végeztek a szövetkezetek altalaj lazítást, rétek és legelők víztelenítésére pedig 1964-ben félmillió, 1965- ben pedig csaknem egymillió forintot fordítottak. Ezek olyan eljárások, amelyeket a jövőben is meg kell tenni azokban a szövetkezetekben, amelyekben nem lesz komplex talajvédelem. Az irányterven kívül elkészült már Kazár, Mátraszele, Homokterenye, Mátranovák és Nádújfalu üzemi kiviteli talajvédelmi és vízhasznosítási terve is. Ugyanakkor rövidesen hozzálátnak a tervezők Mátramindszent, Kisterenye, Nagybátony és Mátraverebély kiviteli terveinek elkészítéséhez is. Hiányzanak a szakemberek A talajvédelmi és vízhasznosítási társulat megalakításával azonban még csak a közös munka lehetősége teremtődik meg. Arra is szükség van, hogy a termelőszövetkezetekben legyenek olyan szakemberek, akik tisztában vannak a talajvédelmi tennivalókkal, s a gazdaságon belül ezeknek a feladatoknak megfelelően irányítják a munkákat. Ehhez azonban speciális gépek is szükségesek, amelyeknek a beszerzéséről minél előbb gondoskodni kell. Az új társulás megalakításával, a munkák megkezdésével nagy feladat megoldásához látnak hozzá a termelőszövetkezetek. Megváltoztatják a megszokott föld arculatát, patakok folyását, gátat vetnek a hegyoldalakról lesodródó talajnak, hogy ott is gazdag élet teremjen, ahol eddig csak soványan fizetett a föld. Hatalmas és nehéz ez a feladat, de rendkívül szép. A szépsége abban fejeződik ki, hogy ezen a vidéken is biztosabb lesz a falusi emberek megélhetése. Pádár András Nemcsak az orvos dolga EGYES EMBEREK visszaélnek az orvosok jóindulatával, emberségével és szinte követelik: vegyék táppénzállományba őket, mert „betegek’. Később amikor a gyári beteglátogató, vagy az SZTK ellenőre felkeresi, kiderül: semmi bajuk -sincs, csak nincs kedvük dolgozni, vagy ahogy egymás között mondják: várják a munka temetését. Odahaza viszont dolgoznak. Kertet ásnak, fát fűrészelnek, lakást festenek, épületet javítanak, vagy egyéb mással foglalkoznak. Ez a jelenség is jól érzékelteti: a táppénzes állomány csökkentése elsősorban egészségügyi, és nem kevésbé munkafegyelmi kérdés. Hogy mennyire fegyelmi kérdés, azt az alábbi példák is jól érzékeltetik. Az egyik körzeti orvos ajtaja előtt várakozva fiatalok beszélgetésének voltam fültanúja. Az egyik azt mondta: — leadtam a szokásos mesét, bevették. Most is csak azért íratom ki magam, mert holnapután a srácokkal kirándulunk. Ha bemész ne feledd el, mit kell mondani. Mire kivizsgálják a panaszodat beletelik két-há- rom nap is. — okította társát a pelyhedző ajkú legényke, majd hozzáfűzte: aztán ne légy öntudatos, Józsi bácsi a főnököm is így csinálja. Ha netalán az orvos nem írta volna ki, akkor biztos, hogy azt híreszteli: az orvosoknál rosszabb ember nincs a világon. Sajnos egyik-másik helyen eléggé meggyökeresedett ez a szemlélet. Erre utalnak a gyakori táppénzlevonások és az, hogy egy-egy felülvizsgálat során majd mindenki munkaképessé válik. Az Acélárugyár egyik gyáregységének vezetője mesélte a következőket: ahogy elérkezett a jó idő az egyik községből bejárók között azonnal fellépett a derékfájás. Sokáig nem jöttem rá a dolgok nyitjára. Egyszer azt mondtam az üzemorvosnak: menjünk ki. nézzük meg mit csinálnak. Eltalálta! Mindany- nyian a földeken dolgoztak. Es ami ebben az esetben felháborító az, hogy cselekedetüket nem tartották erkölcstelennek, természetesnek vették. hogy mások dolgozzanak helyettük. Nem fájt a fejük, hogy mi lesz a reájuk bízott terv teljesítésével. Nem éreztek megbánást, hogy ezzel a cselekedetükkel tulajdonképpen munkatársaikat csapták be. Felvetődik a kérdés: miért nem vonják felelősségre minden esetben a munkások az ilyen embereket. A válaszon: igen különbözőek és szerteágazóak. Egyesek úgy vélekedne«, nem akartunk haragot. Mások azzal hárítják el ezt a kötelezettséget, hogy nem az ő dolguk. Vannak akik cinikusan megjegyzik: ha nekik jó, mért fájjon ez nekünk. Még mi is kerülhetünk ilyen helyzetbe ... Még az a szerencse, hogy ellenkezőjével is találkozunk. Es ez a többség. Az álbeteget felelősségre vonják a brigád, vagy az üzemrész dolgozói előtt. Sokhelyütt értésére adják a mulasztónak: csak akkor hajlandók vele dolgozni, ha megváltozik. Súlyosabb esetekben pedig kijelentik: bocsássák el a táppénzcsalót, mert rontja a munkafegyelmet. Mégpedig kétszeresen. Mint álbeteg, és mint demagóg. Mert legtöbbje nem átall, ja azt híresztelni barátainak és ismerőseinek, hogy ő nem beteg, csak nincs kedve dolgozni, és hogy átverte az orvosokat. Nagy hangon kijelenti: olyan ember még nem született, akit ő be ne csapott volna. Igazságtalan dolog volna, a táppénzállomány növekedését csak az álbetegekkel magyarázni. Az előbbi jelenség csak az érem egyik oldala. Mégpedig a kisebbik. Ha megszigorítjuk az ellenőrzést, számuk az eddiginél gyorsabban csökken. A másik, az alapvető dolog a baleseteik számának csökkentése, a veszélyforrások megszüntetése, a munka- és életkörülmények javítása, a védőberendezések használatának ellenőrzése, vagyis a mun. kásák egészségvédelme. Ez ügyben értekezletek, tanácskozások sokasága zajlott le, van is némi fejlődés, azonban ez még nagyon kevés, A kistereinyei bányákban példáAz ember eg^ik lábával már a Holdra lépett Beszélgetés K. J. Kondratyev leningrádi professzorral A salgótarjáni Karaites Szálló üveges teraszán ülünk K. J. Kondratyev meteorológus-fizikus professzorral, a Leningrádi Zsdanov Egyetem rektorával. Az acélipari munkás fia, a most 45 éves professzor nehezen beszél magáról. Nem, nem akarja a feledés homályában hagyni emlékeit, éppen ezért kötélnek áll. Már 1938-ban eljegyezte magát a fizikával. Tanulmányait a háború miatt szakította meg. Katonának is nagyszerű ember volt. Háromszor sebesült, s mint hadirokkant szerelt le 1943-ban. így folytatódik a leningrádi tanulás, amelyet 1946-ban siker koronázott. A tanulóból tanársegéd, évekkel később rektor lett. Ahogyan tréfásan megfogalmazza: végigjárta az egyetem valamennyi „szamárlétráját”. A koradélutáni nap meleget sugároz. Számunkra most azért is érdekes ez, mert a beszélgetés során éppen a kozmosz a fő téma. — Mindenki számára érthető, hogy a tudomány fontos szerepet tölt be mindennapi életünkben, s az is ismeretes, hogy ez a tudomány már gyökeresen megváltozott. Legfőbb feladata abban rejlik, hogy a tudomány a társadalom termelő erejévé vált. A legnagyobb ereje azonban ott van, ahol tervszerűen folyik a gazdaság irányítása, tehát a szocialista országokban. — A tudomány fejlődésében egyéb más változás is végbement. Szeretném itt elsősorban a tudományok kölcsönhatását megemlíteni, aminek legfontosabb sajátsága abban rejlik, hogy a komplikáltabb és nagyobb kutatások sikerét csak így biztosíthatjuk. Ugyanakkor ez a tevékenység óriási anyagi befektetést is igényel, s ez külön aláhúzza a tudományos együttműködés fontosságát. Nos, az én magyarországi látogatásom is ilyen célt szolgál. Szorosabb együttműködést kívánunk létrehozni a Budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem és a Leningrádi Egyetem között- Az aláírásra váró közös munkaterv is ezt célozza— ön csillagász fizikus. Kutatási területe milyen eredményeket hozott? — Az előbb az együttműködés fontosságáról szóltam, most a példákat saját területemről hozom. Ahol én dolgozom, az a meteorológia és a légköri fizika. Ennek mi a jelentősége? A mindennapi élet gyakorlata számára nagyon fontos, hogy a meteorológusok pontosabban dolgozzák ki az időjárás előre jelzéseit. Ez azonban ma még nem minden esetben megnyugtató. — Mi ennek az oka? — Az, hogy a meteorológus bizonyos esetekben bekötött szemű ember módjára megjósolja az időt- Tehát meg kell találni a helyes utat. A valóságban az a helyzet, hogy az időjárás, amely például két nap múlva Salgótarjánban bekövetkezik, gyakran attól függ, milyen ma az időjárás az Atlanti-óceán térségében. Ott viszont nincsenek meteorológiai állomások, amelyekre szükség van az időjárás előre jelzésében. — Mi akkor a kivezető út? — Ha a bolygónkról szólunk, akkor meg kell említeni, hogy Földünk négyötöd részét tenger borítja és a vízzel borított területek egyes részei szinte megközelíthetetle- nek — mint például az Antarktisz. Következésképpen tehát a Föld egyötöd részére vonatkozóan szolgálhatunk megfelelő adatokkal. A meteorológusnak pedig, aki egy hétre, vagy hosszabb időre előre jelzi az időjárást, tudnia kell az egész Föld területén uralkodó időjárás adatait. Elképzelheti akkor, miért hasonlítjuk mi a meteorológust a bekötött szemű emberhez. Azt kérdezte, mi a kivezető út ebből a helyzetből. A kiút az, hogy az 'dó- járás előre jelzésében felhasználjuk a . műholdakat. Abban az esetben, ha a műholdat a sarkköri pályára bocsátjuk, a műholdnak mindennap a Föld minden pontja felett el kell repülnie, azaz elrepül az Északi- és Délieljutott napsugarak mérése alapján rendelkezünk bizonyos adatokkal, amelyekből következtetünk a Nap hőmérsékletére. így érthető* hogy ez vonatkozik a műholdak tevékenységére alapított meteorológiára, vagyis a műhold-meteorológiára. A műholdon elhelyezett berendezések segítségével csak a Föld és a Földet körülvevő atmoszféra sugárzását lehet mérni. Bennünket persze nemcsak az atmoszféra bizonyos részei, hanem a Föld atmoszférája egészében véve is érdekel- Következésképpen a műholdak nemcsak Magyar- ország, Csehszlovákia, Szovjetunió, hanem a földgolyó minden pontja felett elrepülnek- Ez a tudomány számára a széleskörű együttműködés problémáját veti fel* vele együtt a politikai élet gondjának egész sorát is. — Mi az űrhajós szerepe ebben a kutatási munkában? — Azok a műholdak, amelyekről korábban említést tettem, automatikusan működnek. Az viszont világos, hogy nem minden probléma oldható meg automatikus berendezések segítségével, ezért szükséges a műholdban elhelyezkedő ember segítsége. Ez különösen a meteorológiára vonatkozik. A szputnyik fedélzetén levő ember bármikor ki tudja választani a saját kutatási területének fontosabb objektumait. Ezért is érthető, hogy ezekkel a feladatokkal semmilyen automata berendezés nem birkózhat meg. Ez az egyik oka annak, hogy a szovjet űrhajósok programjában a különféle tudományos feladatok megoldása a jövőben is kiemelkedő helyet foglal el. — Mit hallhatnánk ezzel kapcsolatban Kondratyev elvtárstól? — A Luna 9. sikeres Holdra szállása azt jelenti — jelképesen szólva —, hogy az ember az egyik lábával a Holdra lépett. Ebből az következik, hogy a közeljövőben az ember a másik lábát is odategye- Ha ez így van* akkor a Holdra került ember első gondolata az, hogy visszapillantson szülőföldjére- A Holdon tartózkodó ember ugyanis állandóan Iáiul évek óta megoldatlan a vízellátás. A kányási bányaüzemmel a szennyvízhálózat repedésein becsurgó talajvíz szennyezte a hálózatot, aminek következtében a múlt évben jelentős dizentéria járvány lépett fel. Ez az eset is fényt vet arra, hogy bizonya betegségek megelőzésével egyes helyeken, egyes esetekben még mindig hadilábon ál. lünk. De az a tény, hogy a Nógrádi Szénbányászati Tröszt 1965-ben kártérítés címén a balesetet szenvedett dolgozóknak majdnem 300 ezer forinttal többet fizetett ki, mint 1964-ben, azt bizonyítja, hogy nincs mivel dicsekedni a műszaki vezetőknek. Ha pedig a baleseti statisztikát nézzük, még kedvezőtlenebb kép tárul elénk. Az üzemi balesetek száma 1965-ben több mint három százalékkal haladta meg az 1964. évit. A TAPPÉNZÁLLOMANY csökkentése érdekében gyáraink vezetői megpróbálkoztak a munkás és orvostalálkozók rendezésével is. Sajnos az annyira hőn óhajtott változás még nem következett be. Es pedig azért, mert nem teremtődött meg a szükséges összhang. Pedig enélkül nem lehet eredményesen dolgozni. Ennél a munkáinál azonban nem árt hangsúlyozni: ezt a feladatot egyedül az orvosok nem tudják megoldani. Ezért minden társadalmi szervnek össze kell fogni, hogy valóban csak az élvezze a betegséggel járó juttatásokat, aki a munkában megrokkant, meg be te. gedett és gyógyulásra szorul. sark felett. Mivel azonban a Föld tengelye körül forog, a szputnyiknak pedig meghatározott pályája van, következésképp a Föld minden pontja újabb problémát vet fel- A meteorológusnak rendelkeznie kell a következő adatokkal: hőmérsékleti, légnyomási, szélsebességi értékekkel és így tovább, mégpedig harminc kilométer magasságig terjedő térségben. A műholdak viszont nem repülnek a Földtől kétszáz kilométernél alacsonyabban. Tehát mindezeket az értékeket, amelyekről szóltam, csak közvetett módon kaphatjuk meg. Éppen ezért az e téren fellépő szituáció nagyon hasonlít a csillagászati fizikában fellépő helyzethez. Ha például a Napról sok adat áll rendelkezésünkre, ez nem azért van, mert közvetlen mérések alapján jutottunk ezek birtokába. Mi csak a hozzánk hatja a Föld-golyót, ami lehetőséget biztosít ahhoz, hogy megítélje a Föld atmoszférájában végbemenő légköri folyamatokat. Csak néhány egyedi példát soroltam fel, amelyek az ember által az űrben végzett tudományos kutatásokat illusztrálják. Természetes, hogy a valóságban az ember számára sokkal tágasabb lehetőségek kínálkoznak a kutatások terén. Mindenképpen szeretném hangsúlyozni, hogy az űrkutatások „földi jelentőségűek” is, hiszen lehetővé teszik a glóbusszal kapcsolatos hasonló jellegű problémák mélyebb megismerését is. Ehhez pedig nagyon szoros nemzetközi együttműködésre van szükség. A szovjet és a magyar tudósok együttműködése lényeges alkotórésze a fenti problémák megoldása megközelítésének. Látogatásom is ezt szolgálja. K J. Kondratyev professzor rendszeres tudományos irodalmi munkásságot folytat. Jelenleg két könyve van nyomda alatt. Egyik a meteorológiai műholdak adatainak gyakorlati alkalmazásáról, a másik a Földnek, mint bolygónak kisugárzási térségével kapcsolatos témakörből. Nagy érdeklődésnek örvendett legutóbbi. Az ember által irányított űrhajókon végzett meteorológiai kutatások című cikke. Beszélgetésünket summázva a professzor ezt mondta: Irodalmi munkásságom céja, hogy az egyszerű emberek is közelebb kerüljenek a kozmoszhoz. Talán most is segítettem önöknek... V. K. Somogyvári László
