Nógrád, 1966. március (22. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-11 / 59. szám

1966 március IX. péntek.

NÓG RÁD

3

Tavasz előtt a salgótarjáni járásban

Négyezer hold szántadon — Vetik az árpát —

Minden kapásterületnek lesz gazdája

A jó szervezés fél siker — mondják ezekben a napokban a salgótarjáni járásban. Erről beszélnek a termelőszövetkezetekben, a járási tanács mezőgazdasági osztályán, s a járási pártbizottságon is. A gazdaságok irányítói, szorgosan tevékenykednek. A szorgalomra kétségtelenül szükség van a salgótarjáni járás közös gazdaságaiban. Nemcsak azért mert az idei feladatok nagyobbak a tavalyinál, hanem azért is, mert az őszi rossz időjárás miatt lemaradtak a munkákkal.

A tárgyilagosság megkívánja, hogy azt se hallgassuk el, egy-két termelőszövetkezetben a lehetőségeket sem használták ki eléggé. Itt van például az őszi mélyszántás! Egyetlen szakembernek sem kell mondani milyen nagy a jelentősége. A járásban mégis 4000 hold maradt szántatlan. 1500 holdon pedig újra kell szántani a csapadékos idő következtében elburjánzott gyomok miatt. Mátramindszenten és Kishartyánban — ahol 600 és 500 hold mélyszántás maradt el — a munkaszervezéssel is nagy baj lehetett. Nem így Lucfalván, ahol alig 100 hold az elmaradás.

De nemcsak a szántásokkal sok a gond. Nagy területeken van kint a kukoricaszár, sok még a kihordatlan istállótrágya. Ráadásul beütött a jó idő, s a határ mind nagyobb része alkalmas a mező- gazdasági munkák elvégzésére. Érthető miért emlegetik oly gyakran a salgótarjáni járásban a szervezést.

Azonban a szorgalmas igyekezetre is több példa akad. A termelőszövetkezetek egy része már nemcsak szántással, hanem vetéssel is dicsekedhet. Mátraverebélyen és Lucfalván a mákot, Karancslapujtőn a borsót, s az etesi üzemegységben pedig már a tavaszi árpát is vetik. A helyzet azonban óráról-órára változik. Ezt az ajándékba kapott jó időt — ha nem is mindenütt egyformán — igyekeznek kihasználni a szövetkezeti emberek. A gazdaságokban az úgynevezett üzemi kampánytervek szerint folyik a munka.

A feladatok birtokában az egyik legfontosabb tényező a

gazdaságokban a jól kijavított géppark. Ezzel egyelőre nincs különösebb baj, mert a gépek 98 százaléka kijavítva, üzemképes állapotban rendelkezésre áll, vagy már dolgozik. A még kijavítatlan gépek gyorsabb javítása érdekében megtörténtek az intézkedések. A szövetkezetekbe visz- szatért traktorokat a télen gondosabban kijavították a gépállomásiak, mint az előző években. Ez fontos is, hiszen hátra van még 4500 hold tavaszi szántás különböző talajmunkák, szállítások, stb. Néhány gazdaságban azonban kevés a traktoros. A gépeket így nem lehet kihasználni rendesen, a sokat jelentő kettős műszak bevezetéséről pedig szó sem lehet.

Az idén a szokásosnál előbb megkezdték az őszi vetések ápolását ia a járásban. Az őszi kalászosokat 3500, a pillangósokat pedig 1200 holdon már fej trágyázták. Mivel az eddigi munkát elég sablonosán végezték, a későbbi fej trágyázásnál fontossági sorrendben különböző mennyiségű adagokat szórnak a vetésekre. Ahol belvizek veszélyeztették a növényeket, megoldották a levezetést, s gondoskodtak a szövetkezetek a rét- és legelőterületek ápolásáról is. Az eddig végzett 2000 hold legelőtisztítás, s a nem egészen 500 hold műtrágyázás kevés. Ezért szeretnék a termelőszövetkezeti vezetők bevonni ebbe a munkába a kiszeseket, kérni a különböző tömegszervezetek segítségét.

A tavalyi rossz időjárás — és persze egyes szövetkezeti vezetők hanyagsága — vetőmaghiányt okozott a salgótarjáni járásban. Különösen érzékenyen érinti a gazdaságokat a pillangósok — lucerna, vöröshere — hiánya. Ami kevés vetőmag rendelkezésre áll, azt a lehető legjobb területekre teszik. A nagy hiányt azonban ez nem pótolja, így minden gazdaságban kettőzött figyelemmel vizsgálják meg újra az idén kiszántásra ítélt pillangósokat, s amennyit lehet, továbbra is meghagynak. A szálastakarmány biztosítása érdekében sok helyen vetnek egynyári szálasokat, mivel ezekből elegendő vetőmag áll

rendelkezésre. A tavaszi árpa vetését is csak úgy tudják teljesíteni a szövetkezetek egy részében, ha az abrak-tartalékból vetnek. Mivel azonban ennek a gabonának rosszabb a csírázóképessége, az alacsonyabb csírázási százaléknak megfelelően többet vetnek belőle.

Ugyancsak nagy fejtörést okoz a burgonya-vetőgumó hiánya. A járás szövetkezetei közismertek a burgonya termelésről, most mégis 12-14 vagon vetőgumó hiányzik. Egyes termelőszövetkezetek, mint például a sámsonházi, egyáltalán nem kaptak vetőburgonyát a Vetőmagtermeltető és Ellátó Vállalattól. Reménytelen helyzetükben már most akadályközlést nyújtottak be a MÉK-nek a leszerződött termésre — amit feltétlenül méltányolni kell, vagy valamilyen segítséget nyújtani ezeknek a gazdaságoknak.

Nem indul könnyen ez az év, az ajándék idő ellenére sem. Sókat jelent azonban a későbbi gondok megoldásában a jelenlegi kedvezőbb helyzet maximális kihasználása Az említett feladatokon kívül egy jó sor áll még a falusi emberek előtt A megoldás záloga a jól felkészített, ütőképes közösség. Bár még tartanak a tervkészítések, most alakítják a jövedelemelosztást, megkezdődtek mára tagok részére a terület-kiosztások. Néhol tagonként, néhol csapatonként vállalják a kapások megmunkálását, de mindem területnek lesz gazdája. Szervezik már a rmunkaversenyt, a szocialista brigádok újabb vállalásait. Rövidesen sor kerül az üzemegységekben dolgozó tagok megbeszéléseire is, ahol a vezetők tájékoztatják a tagságot az idei tervekről, tennivalókról. megállapodásokról, a háztáji területek szétosztásáról.

A jó szervezés fél siker. Ezt vallják a tarjáni járásban, s ennek érdekében tevékenykednek a pártszervezetek, a tanácsi apparátus, a különböző tömegszervezetek — mindenki a maga területén, sajátos rendeltetésének megfelelően.

Pádár András

Napirenden

a színvonalas iparitanuló képzés

Nógrád és Pest megyei nevelők tanácskozása

Nógrád és Pest megye iparitanuló intézeteinek igazgatói találkoztak csütörtökön délelőtt Salgótarjánban az acéláugyári Technika Házában, hogy tapasztalatokat cseréljenek az iparitanuló képzés eddigi eredményeiről, megbeszéljék a gazdasági követelményeket segítő előbb- relépés útját. Az intézeti igazgatókon kívül részit vettek a tanácskozáson a Munkaügyi Minisztérium, a két megye párt- és tanácsi szerveinek képviselői valamint a KISZ-bizottságok küldöttei s az intézetek párttitkárai és főkönyvelői is. A Nógrád megyei pártbizottság részéről Jedlicska Gyula, az MSZMP megyei bizottságának titkára és Szabó István osztályvezető vett részt az értekezleten.

Horváth László, a MŰM salgótarjáni iparitanuló intézetének igazgatója köszöntötte a vendégeket, majd Czér- na László, a Munkaügyi Minisztérium főosztályvezetője tartott tájékoztatót a szakmunkásképzés legfontosabb feladatairól. Ezekben — mint hangsúlyozta — három fontos mutatót kell szem előtt tartani: az országgyűlés szakmunkásképzésre vonatkozó 1965. évi határozatát, pártunk határozatát és az Elnöki Tanács vonatkozó rendeletét.

— A termelés személyi feltételeinek biztosítása — mondotta — továbbra is a tanuló- képzés. Mégpedig az emelt szintű képzés, amely lehetőséget teremt a szakmunkás nevelés zártságának feloldására, módot nyújt a fiatal szakmunkásoknak a középiskola kedvező feltételű végzésére. Az emelt szintű képzés a tananyag helyes kiválogatásán, elrendezésén, a korszerű technika alkalmazásán alapszik.

Érintette az előadó a mezőgazdasági szakmunkásképzés nehézségeit is. Felhívta a figyelmet, hegy azokat a fiatalokat, akiket az ipari intézetek nem tudnak felvenni, irányítsák a mezőgazdaság: képzés területére. A felvételi időszakban az iparitanuló Intézetek hívják meg a mezőgazdasági intézetek vezetőit, s azok a fiatalok körében megfelelő propagandát végezhetnek.

Felhívta a figyelmet, hogy a következő Időszakban a tanulólétszám mintegy 30 százalékkal növekszik. ennek befogadására új tantermek kellenek. Nógrádban 10 tantermes iskola épült, Balassagyarmaton 3 teremmel növekedett a férőhely, de a szükségletet ez sem elégíti ki egészében. Tárjánban új tanműhely kellene. 1968-ig még tíz újabb tanterem. A jelentkező gondok átmeneti megoldására a Művelődésügyi Minisztérium utasítást adott az általános- és középiskolák közös használatára.

Az intézetek tanerő ellátásának fontosságáról is beszélt az előadó:

— A feladatok megvalósításának feltétele — hangsúlyozta — megfelelő létszámú és felkészültségű tanerő biztosítását kívánja. A hiány különösen szakoktatókban nagymérvű. így alakult ki a megengedhetőnél magasabb óraszám és képesítés nélküli oktatók magas száma. Élni kell tehát a közös tanerőgazdálkodás lehetőségeivel.

Befejezésül rámutatott: a helyi szakmunkás igények betöltése nagyrészt a képző intézetek igazgatóinak feladata. Az MSZMP Központi Bizottsága 1965. novemberi ülése óta továbbfejlődésünk középpontjába került a gazdasági irányítás kérdése. Szükséges, hogy a tantestületek tagjai e koncepció szellemében végezzék munkájukat a mennyiségi és minőségi követelmények szem előtt tartásával.

A beszámolót követően az értekezlet részvevői az iparitanuló képzésben szerzett eddigi tapasztalataikról adtak számot s a képzés színvonalának továbbfejlesztéséi-e sok hasznos javaslatot tettek.

(b. t.)

Arak és mérések

Ellenőrzés a húsboltokban

Nagyobb felelősséget, szakmai hozzáértést követel a hentesektől a húsárak megváltozása. Szigorú utasítások, születtek, a húsról le kell fejteni a zsírt, a fagy- gyűt. Nem lehet nyomatúknak használni értéktelenebb húsfajtákat, csontot A vásárló jogosan várja el, hogy a pénzéért jó kiszolgálásban részesüljön.

Karácsony Bélával, az Állami Kereskedelmi Felügyelőség felügyelőjével, Rein Lajossal, a Balassagyarmati Vágóhíd igazgatójával indultunk körútra, hogy próbavásárlásokkal ellenőrizzük a méréseket, a hentesek munkáját. Sokféle tapasztalatra tettünk szert, jártunk példás, tiszta üzletekben, de elhanyagoltban is. A legtöbb helyen lelkiismeretesen szolgálják ki a vevőket. Voltunk azonban olyan húsboltokban is, ahol vastagon fogott a ceruza, tévedésből és figyelmetlenségből három-négy forinttal számoltak többet Ahol ez történt, ott előkerült a kereskedelmi felügyelő jegyzőkönyve, az észrevételeket bejegyezte az ellenőrző könyvbe is. Többen büntetést fognak fizetni.

A henteseik gondja is nagyobb. Vannak még szakmailag tisztázatlan kérdések, s így olykor félreértések támadnak. Néhány problémára a jövőben sürgősen válaszolni keU a Belkereskedelmi Miniszteri un illetékes szakembereinek.

Példás rend. pontos mérés

A balassagyarmati főutcán lévő 131-es számú húsüzletben állandóan nagy a forgalom. Kicsi az üzlet, a raktár is lehetne nagyobb, ezért nem könnyű a kiszolgálók munkája, mégis ami tőlük tellik, azt megteszik. Köpenyük szép tiszta, a húsok példás rendben sorakoznak a hűtőszekrényben, a boltban. Minden a helyién van. Tiszta a kövezet, példás pedantéria fogadja az érkezőket.

Hegedűs Ferenc, a bolt vezetője régi szakember. Hetvenöt deka lábszárt, s egy kilogramm hosszúkarajt kérek. Az árakat ráírja a burkolópapírra, s mikor elém teszi a csomagot, megjelenik a felügyelő és a szakember. Újból mérlegre kerülnek a húsok, alapos kontroll szá* mítás következik. Az üzletvezető nyugodtan szemléli az ellenőrzést, s amikor közli vele a felügyelő, hogy minden stimmel: pontos a mérés, jó a számolás, ugyanolyan nyugodtan fogadja a jó hírt.

Ugyancsak Gyarmaton betérünk a 136-os boltba is. Itt is pontos a mérés, jól számolnak. Pécsi János, az üzletvezető azonban szóvá tesz valamit. Nem tudja eladni a vesepecsenyét. Egy három kilós darabot meg kellett semmisíteni, mert az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat ellenőre nem adott engedélyt a leárazására. A hús már romlófélben volt, eladni nem lehetett. Talán ezt rugalmasabban lehetne kezelni, valahogy úgy. ahogy a földművesszövetkezeti boltokban csinálják. Ha nem kel el a vesepecsenye, később 'aárazzák. Harmincnyolc fo- -irtért mérik kilóját. Ebből természetesen nem lehet rendszert csinálni, mert visszaélésekre vezetne, de megfelelő ellenőrzéssel elejét kell venni annak, hogy az egyik legdrágább hús, a vesepecsenye a szemétbe kerüljön.

Széesényben rosszul számoltak

A 14-es számú szécsényi boltban az üzletvezető felesége, Galonits Imréné szolgál ki. Egy kilogramm hosszúkarajt mér, és nyolcvan deka

lábszárhúst. Hetvenegy forint hús? fillért fizetünk. Az ellenőrző számítás és a mérlegelés során azonban kiderült a pontatlanság. A lábszárhúst 34 forintos egységáron számolta, holott ilyen marhahús ár nincs. A lábszárnak kilója harminc forint. Három forint húsz fillért tévedett.

Ez már jegyzőkönyvbe került. Galonitsné zavarral küzd, előkerül a férje is a raktárból. Neheztelően néz a feleségére, s fejcsóválva mondja.

— Édesanyám, édesanyám.

Elismerik a tévedést. Galonitsné figyelmetlenül számolt, nem nézte meg pontosan az új árjegyzéket. Kicsit sokba kerül a tévedés. Bírságot kell fizetni.

A renddel nem jeleskednek

A 31-es számú nagybátonyi húsüzletben Bozó János pontosan mér, jól számol.

Az üzletvezetőt azonban nyugtalanítja az ellenőrzés. Nem népszerű az ilyesmi, de az ellenőrök nem érdemlik a morózus, mogorva fogadtatást. Sajnos ebből a vendégek is kapnak néha ízelítőt. Idősebb asszony jött a boltba, zsímak- valót kér. Az üzletvezető el akarja tanácsolni: jöjjön visz- sza később. Bár erre semmi szükség. Az ellenőrzés nem tartja fenn munkájában a hentest

S amíg a felügyelő és az igazgató szakmai kérdésekről beszél Bozó Jánossal, körülnézek az üzletben. Ez bizony teljesen ellentéte a balassagyarmati 31-és boltnak. A húsok szanaszét hevernek a pulton, az árudában itt is, ott is egy demizson, a pénztárülésen egymás hegyén-hátán táskák lapulnak, s különféle más tárgyak. Rendetlen. .gondozatlan az üzlet. Többet kellene vele törődni.

Kevesebb hús, sok csonttal

A rétsági fmsz húsüzletében egy kiló hosszúkarajt és hátszínt kérünk. Amikor megtörténik a próbavásárlás, belép a felügyelő és a szakértő.

Itt bizony hiba van. Két dekával kevesebb karajt mért és nem vágta le a hosszúkarajról a gerincvelő csatornáig a Grót-csontot. A karajnak kilója 44 forint. A csont lényegesen olcsóbb. A hetven forintos számlánál 3 forint 94 filléres eltérés adódik a vásárló kárára. Ez bizony már több a figyelmetlenségnél. Az üzletvezető, Vári Miklós méltatlankodva fogadja a megjegyzéseket. Azt állítja, hogy nem tud a rendelkezésről, miszerint a Grót-csontot le kell vágni. A felügyelő kérdez:

— Hány éve dolgozik a szakmában?

— Tizennégy.

— Akkor a Grót-csont nem lehet ismeretlen fogalom. Ezt azelőtt is le kellett vágni.

Később előkerült az új árrendelkezés. Tehát mégis megkapta! Abban pontosan megvan a szakmai utasítás. Vári Miklósnak ezt már tudnia kellett. Már több mint egy hónapja megjelent a rendelkezés. Eljuttatták minden húsüzletbe.

Voltak szakmai tájékoztatók is. Végül, mire elkészül a jegyzőkönyv, az üzletvezető Is belátja a hibát.

— Elismerem, én tehetek

róla.

Ez valóban így van. A három forint kilencvennégy filléres eltérés egy három-négy perces vásárlásnál, két tételnél jelentős összeg. Ezt így mérlegeli az Állami Kereskedelmi Felügyelőség is. Ezért

Vári Miklósnak pénzbírságot kell fizetnie. Komoly figyelmeztetés. Ha máskor is megismétlődik, a felügyelőségnek feljelentést kell tennie. Reméljük, ezen elgondolkodik az üzletvezető, s erre majd nem kerül sor.

A vásárlókról van szó

Szombaton, a kora reggeli órákban a legnagyobb a forgalom valamennyi hentesüzletben. Siet a vevő, siet az eladó is. Tévedhet? Az ellenőrzés pedig éppen arra hivatott, hogy megakadályozza a vásárlók megkárosítását, még akkor is ha maga a vevő siet. Ez a nap azt bizonyította, hogy a vásárlók nemigen törődnek azzal: vajon becsapták e, vagy sem. Álljon itt néhány példa.

Szombaton reggel ismét ellátogattunk a nagybátonyi 31-es számú húsboltba. Úgynevezett esomagellenőrzést végeztünk. Az üzletből kilépő asszonyokat kértük: segítsék az ellenőrzést.

— Hagyjon engem békébe. Sietek, mert megy a buszom.

Pedig az ellenőrzés éppen ebben az üzletben, Bozó Jánosnál a négy tételből álló, s {feszesen 62.10 forint értékű vásárlásnál nem kevesebb, mint 5 forint 20 filléres árdrágítást állapított meg annál a vevőnél, aki hajlandó volt az ellenőrzést segíteni.

— Ne csináljanak ebből semmit — volt a másik válasz, amikor Zagyvapálfalván, a 119-es boltban Kristóf Gyu- lánénál tartott az ellenőrzés. Másik vevőt 16 deka olcsóbb hússal károsítottak meg az amúgy is drága vesepecsenyénél. Az így keletkezett árdrágítás 3 forint 20 fillér volt

— Műszakba kell mennem, kérem nagyon sietek. Pedig lehet, hogy önöknek lenne igazuk.

Igazunk is lett. A 209-es hentesboltban a próbavásárlás során 3 forint 37 fillérrel számolt többet Bartus József, a bolt jelenlegi vezetője.

Közös ellenőrzést

Nem tudtuk a megye valamennyi hentesüzletét végigjárni. Nem is volt célunk. Az ellenőrzött üzletek nagyobbik részében azonban számos tanulságos példával találkoztunk. Először azzal, hogy igen sok boltvezető becsülettel látja el feladatát. Másodszor olyannal, aki szívesen halászik a zavarosban, még akkor is, ha „tudatlanságra” a rendeletek nem ismerésére hivatkozik. Igaz, — mint elöljáróban is említettük — még sok szakmai probléma vár megoldásra, de az szakmai jellegű, s nem jelentheti azt, hogy azzal a vásárlókat károsítsák meg. Reméljük, ezen rövidesen segít az a szakmai bemutató, amit éppen az Állami Kereskedelmi Felügyelőség szervez a megyében.

A legnagyobb tanulság azonban az, hogy minden esetben a vásárlóról, a vásárló érdekéről van szó. Ezért feltétlen szükséges a hatékonyabb ellenőrzés, amely nemcsak az arra hivatott szervek, hanem a vásárlók feladata is kell, hogy legyen. A hús ára akkor lesz drágább, ha nem azt a minőséget, vagy mennyiséget kapjuk kézhez, amiért becsülettel megfizettünk. Ezért legyen minden esetben közös az ellenőrzés.

Gulyás Ernő Somogyvári László