Nógrád, 1966. március (22. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-10 / 58. szám

Világ proletariat egyesüljetek! Felesleges párhuzamosság Szocialista brigádok a mezőgazdaságban Négy megye küldötteinek tanácskozása Salgótarjánban Panaszos levelet hozott a posta. Valamilyen bonyolult házépítési ügy — hat sűrűn gépelt oldalon. Fontos dolog­ról van szó, ez nyilvánvaló, még akkor is, ha úgynevezett „kis ügyben” készült is a pa­nasz. Aki írta, annak szinte életfontosságú probléma, még akkor is, ha országos mére­tekben gondolkozva akadnak ennél fontosabb ügyek. A panasz-beadvány másolópapír­ral készült, csupán a címzés helyén látszik az eredeti gé­pelés nyoma. S a végén ott áll a felsorolás: „Jelen pana­szomat elküldtem a városi ta­nács elnökének, a Népi Ellen­őrzési Bizottságnak, a városi pártbizottságnak, a Szakszer­vezetek Megyei Tanácsának és az Építésügyi Minisztérium­nak”. Nem ritka, hogy egy-egy panasz elintézése — mivel a bejelentő, a panaszos a leg­különbözőbb szervekhez egy­szerre fordul védelemért, or­voslásért — féltucatnyi szer­vet foglalkoztat egyszerre. így aztán az történik, hogy az igazságát kereső állampolgár hibájából válik tengeri kígyó­vá egy-egy ügy. Tömérdek felesleges munkát okoz ez a különböző szerveknek, hivata­loknak. Pedig akad azoknak ezen kívül is munkájuk, sőt, felesleges is, amelyet olykor önmaguk csinálnak Önmaguk­nak, vagy bizonyos elavult jogszabályok elavult szellemű értékelésének „köszönhetnek”. A bürokráciának, a párhu­zamos ügyintézésnek riasztó eseteit sorolhatnánk fel. Elé­gedjünk meg csak például an­nak a rövid járdának az ese­tével, amelynek egyszerre négy gazdája is volt A terve­ző intézet, egy magasépítési vállalat, mint generálkivitele­külön-külön nyilvántartás­ban kell vezetniük. Ter­mészetesen mindegyiknél más és más az enge­dély kiadásának módja, s az is természetes, hogy a műve­lődési ház vagy otthon, ahol a rendezvény lezajlik, szin­tén vezeti mindezt. S időnként — havonként, negyedéven­ként, félévenként vagy éven­ként, kinek mikor kell — je­lenti ezt a saját felsőbb szer­veinek, ahol ezeket összesítik, s tovább jelentik, fogyasztva a papírt és az értékes emberi munkát. Esztendők óta elszánt harc foyik a bürokrácia, s ennek egyik válfaja, a párhuzamos ügyintézés, a felesleges irka­firka ellen. Ennek a harcnak van bizonyos eredménye, de igen kevés. Ismételjük: a felesleges pa­pír ellen emelünk szót, hiszen bonyolult közigazgatási és egyéb problémákat felvető éle­tünkben nem létezhetünk ok­mányok, nyilvántartások, sta­tisztikák nélkül. Azt bizony­gatni sem kell, hogy az em­berek panaszait — még ha több fórumot is megjárt az ügy — ki kell vizsgálni vala­milyen pártatlan szervnek, ne­hogy törvénytelenül, jogtala­nul szenvedjen hátrányt bár­ki is. De vajon nem tudnánk-e megoldani, hogy ez egy szerv legyen, amely valóban képes időt és energiát fordítani erre a munkára, s nem több, amelynek emberek — éppen azért, mert a sok párhuzamos­ság miatt torlódik a munká­juk — csak sebtében tudnak foglalkozni a dologgal? S szük­ség van okmányokra, statisz- titkára, nyilvántartásokra is. De nem vitás, hogy nem szük­séges valamennyi, amit mosta­nában vezetni kénytelenek a hivatalok, a vállalatok. Ros­tálás nem árt majd, s bizo­A termelőszövetkezeti szo­cialista brigádmozgalom ed­digi tapasztalatairól és fel­adatairól tanácskoznak ma Salgótarjánban négy megye, Borsod, Heves, Pest és Nóg- rád megyék szocialista bri­gád- és munkacsapat-vezetői. A tanácskozást a Földmű­velésügyi Minisztérium Ter­melőszövetkezeti Főosztálya és a Nógrád megyei Tanács mezőgazdasági osztálya ren­Néhány nap múlva ország­szerte megkezdik az 1966. évi gyümölcsértékesítési szerző­dések költését. A szövetkeze­tek országos felvásárló és értékesítő központjában ezzel kapcsolatban elmondták, hogy az idén a tavalyinál csak­nem 3500 vagonnal több, együttesen' mintegy 20 500 va­gon gyümölcs felvásárlására kötnek szerződést a mezőgaz­dasági termelőszövetkezetek­kel és az egyszerűbb szövet­kezetekkel, továbbá a háztá­ji gazdaságokkal. Az új szerződések, az el­múlt évekhez viszonyítva fo­kozottan figyelembe veszik a hazai piacok kereslet-kínála­tának alakulását, 5 rendezik a termelők több problémá­ját így többek között azok­ból a keresett nyári gyümöl­csökből, amelyekből hosszú­dezl. A termelőszövetkezeti brigád- és munkacsapat-ve­zetők, valamint az élenjáró brigádtagok mellett ott ülnek majd a hallgatóság soraiban a járási tanácsok mezőgazda- sági osztályvezetői, propagan­distái és a versenybizottsá­gok elnökei is. A Földműve­lésügyi Minisztériumot Nagy Sándor főosztályvezető kép­viseli, aki a szocialista bri­gádok előtt álló feladatokról tart vitaindító előadást. ideje hiány van a piacon III. osztályú árura is lehet szerződést kötni, sőt meggy­ből, még a IV. osztályú mi­nőségű termés is leköthető. A III. és IV. osztályú áru együttes mennyisége azonban nem haladhatja meg a szer­ződéssel lekötött összmennyi- ség 20 százalékát. Csak III. és IV. osztályú árura nem le­het szerződést kötni. A ter­melőszövetkezetek igényeinek megfelelően oldódott meg a háztájiból származó gyümölcs sokat vitatott problémája is. Eszerint a szövetkezeti gaz­daságoknak joguk van a háztájiból származó gyümöl­csöt a nagyüzemi táblák ter­mésével együtt értékesíteni Az árut azonban nem apróz­hatják el, valóban a közös­ből származó nagy tételekkel együtt kell átadniob. Több mint 20 000 vagon gyümölcs felvásárlására szerződik a kereskedelem A megyei és a városi párthizotíság kifrővííelt ülése Kibővített ülést tartott tegnap Salgótarjánban az MSZMP Nógrád megyei Bizottsága. A pártbizottsági ülésen megjelent és felszólalt Nemes Dezső elvtárs, a Politikai Bizottság tagja, a Párttörténeti Intézet főigaz­gatója. A nemzetközi helyzetről, a Központi Bizottság 1966. február 24-i ülése alapján Matuz József, a pártbizott­ság titkára tartott tájékoztatót. A Központi Bizottság Titkárságának 1965. november 9-i határozatát, amely Nógrád megye fejlesztésével kapcsolatos, Jedlicska Gyu­la, a pártbizottság titkára ismertette. * Az MSZMP Salgótarjáni Városi Bizottsága is kibő­vített ülést tartott tegnap. Az ülésen tájékoztatás hang­zott el az MSZMP Központi Bizottságának február 24-i határozatáról. Megkezdődtek a gépszemlék Eddig 347 gép hagyta el as állomások műhelyeit A szokottnál korábban kö­szöntött be a tavaszias idő­járás és ennek következtében megnőtt a termelőszövetkeze­tek érdeklődése a még kijaví­tásra váró mezőgazdasági gé­pek sorsa iránt. Az őszi igények alapján a gép- és gépjavító állomások november 1-től március kö­zepéig ütemezték be a terme­lőszövetkezeti gépek javítá­sát. Figyelembe kellett venni, hogy a műhelyben dolgozók a lehetőségekhez képest egyenletesen legyenek ellát­ja munkával, de a termelő- szövetkezetek is idejében és kijavítva megkapják a gépe­ket. A legutóbbi számbavétel szerint a beütemezett 410 gép­ből 347 hagyta el eddig az állomások javító-műhelyeit. Lemaradás inkább a karban­tartásoknál mutatkozik, amit a termelőszövetkezetek maguk végeznek. A 178 főjavítás­ból 170, a 160 legmagasabb- fokú karbantartásból 128 és a 72 kiskarbantartásból 49 készült el. A főjavításokból lemaradt nyolc traktor gya­korlatilag elkészült, azonban kisebb alkatrészhiány miatt még ezideig nem sikerült visszajuttatni őket a tsz-ek- be. A gép- és gépjavító állo­mások saját részükre 202 traktort j avítottak ki, s ezek­nek zöme már megkezdte a tavaszi munkákat. A traktorokon kívül 43 ve- tögép, 30 cséplőgép, 11 mű­trágyaszóró hagyta el kija­vított állapotban a műhelye­ket. A munkagépeknél kisebb igények jelentkeztek a terme­lőszövetkezetektől . ugyanis ezeket általában a tsz szere­lői javítják. A javítási munka minősége az eddigi vizsgálatok szerint javult. A héten valamennyi állomáson és a termelőszövet­kezetek többségéiben szemle- bizottságok vizsgálják meg a végzett javítási munka minő­ségét és a tavaszi felkészülést. A korábbi évek gyakorlatá­tól eltérően a szemlebizottsá­gok elsősorban a már terme­lőszövetkezetekben levő gé­peket vizsgálják felül, hiszen a kijavított gépek műszaki állapotát csakis a helyszínen lehet megnyugtatóan ellen­őrizni. Márciusban a tervek sze­rint még 19 főjavítást és 24 leg- magasabbfokú karbantartást kell a tsz-ek megrendelésére elvégezni. Az időjárást figye- lembevéve nem lehet közöm­bös, hogy ezek a traktorok mikor kapcsolódnak be a ter­melésbe. A tsz-ek joggal el­várják, hogy a gép- és gép­javító állomások vezetői és dolgozói mindent megtegye­nek a gépeik mielőbbi kija­vításáért. ző, egy útépítő vállalat, mint alvállalkozó, és végül termé­szetesen egy tanácsi beruházá­si vállalat, mint beruházó. S miközben a járda nem épült, készültek az iratok, az akták, a jegyzőkönyvek mind a négy vállalat íróasztalainál. Még­nyára hamarosan meg is tör­ténik ez. Hiszen az új gazda­sági mechanizmus körüli vitá­ban sok szó esik a követelmé­nyeknek jobban megfelelő munkastílusról. Arról a köve­telményről, hogy a sok papírt felváltsa a több felelősség, a Segítség Vietnamnak Mint arról már korábban hírt adtunk — a Nógrádi Szénbányászati Tröszthöz tar­tozó üzemek fiataljai vietna­Túlteljesítették a két hónap előirányzatát Az építők kihasználták a kedvező időjárást pedig vállalatonként nemcsak egynél, hanem többnél is, mi­vel hogy ott több osztály van, s az ügy munkát adott a terv­osztálynak, az ellenőrzési osz­tálynak, a jogügyi osztálynak, a titkárságnak, s még a jó ég tudja, ki mindenkinek. Másik példa egy falusi KISZ-titkárnak a panasza. KISZ-bál szervezésébe kez­dett. Azt hitte, ez egyszerű dolog. Amíg azonban a külön­böző engedélyeket, hozzájáru­lásokat megszerezte — hiszen kell hozzá engedély a tűzoltó­ságtól, a rendőrségtől, a tanács két osztályától stb. — elment a kedve az egész táncmulat­ságtól —. úgy megtáncoltatták. Vajon nem lehetne mindezt egyszerűbben, párhuzamosság nélkül? Bizonyára lehetne, hi­szen a hivatalok dolgozóinak sem érdekük, hogy feleslege­sen dolgozzanak. Az előbbi példához térve vissza: elég bosszúságot okoz a községi ta­nácsoknál dolgozók számára, hogy négyféle nyilvántartást kell vezetniök: „a műsoros táncmulatság engedélyeit” a „belépős táncmulatságokat” és a belépő nélkülieket” párhuzamos ügyintézést pedig az érdemi, a felelősséget vál­laló, az ügyet valóban elintéző, nyugvópontra vivő döntés. Addig is, amíg különböző központi intézkedések segítsé­get adnak a problémák meg­szüntetéséhez, ki-ki a maga te­rületén rugalmasabban kö­rültekintőbben, bátrabban dol­gozva sok felesleges munká­tól kímélheti meg önmagát, s a — társadalmat is. Persze csak akkor, ha a rendeletek szellemét, nemcsak a betűjét nézi. Elrettentő például idéz­zük azt a jogászt, aki két fo­rint negyven fillér behajtásá­ért pert indított vállalata egyik ügyfele ellen. A jogász ezt mondta: „Tudom én, hogy többe kerül a leves mint a hús, de rám senki ne mond­ja, hogy nem szívügyem a vállalat pénze. Különben is a pereskedést az állam fizeti, papír van, gépíró van, bírósá­gok vannak, miért ne dolgoz­zanak?” Úgy hisszük, most már va­lamennyien értjük, miről van szó. Mi sem pazaroljuk tovább feleslegesen a papírt... P. I. mi műszakokat szerveztek és más munkafelajánlásokat tet­tek. A szorospataki bánya­üzem dolgozói — most érke­zett jelentés szerint — mar be is fizették a szolidaritási alapra azt a 21 ezer 410 fo­rintot, amelyet a műszako­kért munkabérként kaptak. A szorospatakiak mellett a ti- ribesi bányaüzem dolgozói is jelentős összeget — 20 ezer forintot — gyűjtöttek össze a szolidaritási akció során. A húszezer forintot a napokban fizetik be az alap csekkszámlájára. A Nógrád megyei Élelmi­szer Kiskereskedelmi Válla­lat 2-es számú árudájának dolgozói a szocialista brigád kezdeményezésére tavalyi jó munkájuk után járó nyere­ségrészesedésük hat százalékát ajánlották fel a szabadsághar­cosok támogatására. Vietnami műszakokat rendeztek a pász­tói járásban is. Pásztőn az Állami Gépjavító Állomás dolgozói közül nyolcvamnyoi- can vettek részt ilyen mű­szakban. A munkájuk után járó 3150 forintot ajánlottak fel. Jobbágyiban a Nógrád megyei Textilipari Vállalat üzemében 135 dolgozó jelent­kezett munkára, ök 4050 fo­rinttal járultak hozzá a szoli­daritási akcióhoz. Januárban csupán kilenc­venkilenc százalékra teljesítet­te feladatait a Nógrád me­gyei Építőipari Vállalat, de az év második hónapjában jól nekilendült a munka, így aztán nemcsak a febru­ári tervet sikerült 109,3 száza­lékra teljesíteni, de a két hó­nap együttes eredménye is igen biztató. A vállalat ja­nuári elmaradását — kihasz­nálva a jó időjárást — behoz­ta, sőt az előírásokhoz képest csaknem háromszázezer fo­rinttal túl is teljesítette a két hónap együttes előirányzatai. Jónéhány építkezésen teteme­sen túlszárnyalták az opera­tív tervben kijelölt munka értékét. A Pécskő utcai tizenhatos jelű szövetkezeti lakóházon például kétszázötvenezer he­lyett ötszázezer forint, a Rokkant telepen hétszázöt­venezer helyett több mintki- lencszázezer forint értékű munkát végeztek februárban. A KÖJÁL székházon a terve­zettnél mintegy ötvenezer, a Pécskő utcai tizenegyes jelű épületen ötvenezer, a gimná­zium épületén hetvenezer, az ÉMÁSZ székházon százezer forinttal tetézték meg a ter­vet. A vidéki építkezéseken, amelyeken a körülmények nem olyan kedvezőek, minta megyeszékhelyen, szintén nincs elmaradás. Annál kel­lemetlenebb, hogy a vállalat termelésének összképét ront­ja néhány hátul kullogó ob­jektum. Nem teljesítették feb­ruári feladataikat a kórház, az SZMT székház építésének dolgozói. Több mint. száz­ezer forintos az elmaradása az Acélárugyár zsírtalanító üzemének, és mintegy százöt­venezer forinttal kevesebb ér­tékű munkát végeztek a sal­gótarjáni tizenhat tantermes iskola építésén. Nem panaszkodnak a taná­csi építőipari vállalat házatá- ján sem. Az 1966. évet — a korábbi esztendőkhöz viszo­nyítva — eleve jobb hangu­latban kezdték. A vállalat do­kumentációkkal való ellátott­sága „szokatlanul” kedvező­en alakult, lehetett bátran tervezni, szinte egész évre. A februári tavasz pedig még olyan munkahelyeken is se­gített, ahol egyébként hiába lett volna rajz, anyag, mun­kaerő, mert rossz időjárás esetén szinte lehetetlen meg­közelíteni. A munkaerő fog­lalkoztatás szempontjából is jókor jött a napsütés: a ter­vezettnél körülbelül ötven- hatvan munkással több dol­gozhatott a vállalat objektu­main, ami a későbbi hóna­pokban rendszerint bekövet­kező létszámhiány-problémá­kon lényegesen enyhít. Előzetes jelentések szerint a Nógrád megyei Tanács Építőipari Vállalata az esz­tendő eddig eltelt két hó­napjában ötmillió kétszázezer forint értékű munkát vég­zett. Ez a tervezettnél vala­mivel több; emellett jól meg­alapozta a márciusi termelést. Ezért derűlátóan ítélik meg a negyedéves terv-feladatok tel­jesítésének kilátásait is. A hangulat mégsem felhőtlen. Sokat gondolnak különösen a harmadik negyedévben vár­ható nehézségekre. A vállalat ugyanis úgy szervezi a mun­kát, hogy júliusra és augusz­tusra elegendő ereje legyen az iskolák felújítására, tatarozá­sára. A Rákóczi úti iskolán például hétszázezer, a ka- raneslapujtői iskolán három- száznegyvenezer forint érté­kű munkára kell számítania — de egyelőre fogalmuk sincs, milyen jellegű lesz a teendőjük, terveknek egyenlő­re se híre, se hamva. Ugyan­ez vonatkozik a megye más helységeiben levő iskolák és óvodák felújítására. Ez nem először okoz fejtörést. Ko­rábban is megtörtént, hogy a felújítást a dokumentációk késedelmes szolgáltatása miatt nem tudták a tanév kezdetéig befejezni, sőt a kapkodás mi­att a munka minősége sem lett kifogástalan. Mindenképpen hasznos lenne tehát, ha ille­tékes tanácsi szervek meg­vizsgálnák az iskolák felújí­tásának, tatarozásának terve­zését, s gondoskodnának a dokumentációk időben való szolgáltatásáról.

Next

/
Oldalképek
Tartalom