Nógrád, 1966. március (22. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-06 / 55. szám

1986. március 6.. vasárnap. '

NÖ'ÖS Ä D

s

Korszerűbb, biztonságosabb utak

Balassagyarmattól lehet tanulni — Tatarozzák a jelzőtáblákat

A közelmúltban Lipták Gyula rendőralezredes Nóg- rád megye rendőrfőkapitányának nyilatkozatát közöltük a közlekedés fontosabb kérdéseiről. A beszélgetésben említett szervek közül többen Jelentkeztek észrevételükkel,

— elsőként a megyei ta- nács-vb építési, közlekedési és vízügyi osztályának közlekedési csoportja részéről Pető Ottó csoportvezető.

— A jogos bírálat mellett elhangzott elismerés bizonyára egyik indítéka lesz a további jó munkának. Való, hogy a korszerűsítés, karbantartás nagyrészt a népgazdaság teherbírásától függ. Köztudomású, hogy az útjavítás, útépítés nem olcsó. Megyénkben tavaly tanácsi költség- vetésből három és félmillió forintnál többet költöttünk javításra. A rendelkezésre álló összeg kilencvenkilenc százalékát felhasználtuk. Ebből javították — a többi között

— a szilaspogonyi tsz-üfat. Salgótarjánban a Baglyasaljái utat.

— Mennyi használható fel ebben az évben7

— Körülbelül háromszáz- ezer forinttal több mint tavaly. Ebből folytatjuk a szilaspogonyi útjavítást; ebből költünk útjavításra Rútságon, Nagybátony és Szorospatak között, Vizslás és Újlak-puszta, valamint Etes és Amália- telep között- Ahhoz, hogy a jelenlegi útviszonyok közölt a javítás üteme megfelelőbb lehessen, évi egymillió kétszázezer, másfélmillió forinttal többre lenne szükségünk. Amennyiben ez az összeg rendelkezésre állna, további tizenöt útőrt is alkalmazhatnánk, ha létszámkeretet szintén kapnánk. Megyénknek ma mindössze húsz útőre van, ,s közülük tizenhat a salgótarjáni járásban dolgozik.

—'-Nem a legazeíenesésebk elosztás... ; ns5?J..

— A bányai utak átvételekor „örököltük” a státuszokat, Túl ezen: a jelenlegi útőri rendszer elöregedett. A Közlekedés- és Postaügyi. Minisztériumban már elkezdődtek a tárgyalások az útőri szervezet átalakításáról. Az elszórtan dolgozó útőrök helyett modern kisgépekkel felszerelt brigádoké a jövő- Remélem! a közeljövő. A helyi

tanácsok addig is azt a munkát Végeztessék az útőrrel, ami a feladata, nem pedig — példáül — utcaseprést, amint arra Kisterenyén volt példa. Ahol húsz emberre majdnem ezerötszáz kilométer út jut. ott a munkaerő, a munkaidő elfecsérlése bűn a közlekedés biztonsága ellen.

— Szívesen hallanánk az idén esedékes korszerűsítésekről is.

— Megközelítően húszmillió forint áll e célra rendelkezésre. A karancslapujtői és a rétsági Kossuth Lajos úton, Etes—Amália-telepen, Érsek- vadkerten végeznek ebből nagyobb korszerűsítést. Távolabbi terveinkben szerepel a bag- lyasi út modernizálása. Az előbb azt mondtuk: drága az útépítéssel kapcsolatos munka.. • Nos, a háromkilométeres baglyasi útszakasz korszerűsítése előre láthatólag tizenkét millió forintba kerül. A kiadások zöme a vízlevezetési problémák megoldásából adódik.

—Jó úton is fennáll a baleseti veszély, ha kevés, vágy ha nehezen felismerhető a közlekedési jelzőtábla. Salgótarjánban láttuk, hogy ezek felújítása megkezdődött.

— Balassagyarmaton szinte élvezet szemlélni, mennyire törődik a városi tanács á közlekedés biztonságával. Igaz, megvan a táblafelújítás anyagi lehetősége is. A két városnak ebben az évben ösz- szesen hatvanezer forintja van erre a célra, szemben a

tavalyi ötvenezerrel. A közlekedési csoport ezen túlmenően is gondoskodni kíván arról, hogy mindenütt meglegyen, s kifogástalan állapotban legyen meg a szükséges közúti jelzőtábla- A megyei rendőrfőkapitányság közlekedésrendészeti osztályával közösen ismét végigjárjuk a falvakat. Meghallgatjuk a helyi vezetők és a közlekedési szakemberek véleményét; ezután pedig egy budapesti vállalatnál megrendeljük, s ingyen a tanács rendelkezésére oo- fcsátjuk a táblát. Nagy anyagi áldozattal jár, ez, hiszen egyetlen előírásos jelzőtábla körülbelül hétszáz—hétszázötven forintba kerül. S noha nem vagyunk hívei az adminisztráció túlduzzasztásá- hak: a helyi tanács-vébék figyelmét külön rendelkezéssel hívjuk fel arra a kötelezett- áégükre, hogy gondoskodniuk kell a közúti jelzőtáblák kifogástalanságáról.

— Reméljük, a jelzőtáblák felújításához, utak javításához és korszerűsítéséhez hidak modernizál ása is járul.

— Tavaly Szilaspogonyban és Nőtincsen kezdődött két- két rozoga fahíd kicserélése modern vasbetonhídra. Az idén mindkét községben befejeződik ez a munka- Ugyanakkor Kisecset egy, Romhány három korszerű vasbetonhidat kap, — fejezte be információját Pető Ottó közlekedési csoportvezető.

B. Z. * 19

Csaknem hárommillió turista járt 1965-ben Csehszlovákiában

Äfc-r itCt — Csehszlovákiát- v‘r 1963-ben- 2 946 682, ezenbelül 618 204 nyugat-európai és tengerentúli turista kereste fel. A Csehszlovákiába látogató túristák száma, 1965-ben 1964- hez képest. Jelentős mértékben emelkedett. Vonatkozik éz különösen a Franciaországból, Olaszországból, NSZK-ból, Svédországból és Nagy-Britanniából érkező turistákra. 1965-ben több mint 1 740 003 csehszlovák állampolgár járt külföldön, ezenbelül több mint 168 000 nyugati országokban, ami 1964-hez képes

19 000-es növekedésnek felel meg. A legtöbb csehszlovák turista Magyarországra, az NDK-ba, Lengyelországba _-s Jugoszláviába látogatott el.

OROSZ NIIIÁLTi

A PL A TERÓ MŰVELET

(16.)

Válter és menyasszonya az indiánokat is megszégyenítő csatakiáltással rontottak a mamára,

— Még szép, hogy ebédre

hazajöttekl — zsörtölődött Valterré. .

— Ugyan mama, olyan sok jo lemeze van a Katinak! — próbálta engesztelni a fiú.

— Ismerem én azokat a lemezeket! Hanem — fordította. . komolyra a szót, — volt Rt egy kis asszonyka. Tégéd keresett. Át akartalak hívni, de közben elszaladt ...

— Miféle nő? — pattant fel Kati, mint egy párduc.

—' Na, nem olyan, akitől neked félni kellene- Annak a Lábasnak a menyasszonya, vagy a felesége lehetett.

Erre meg Vince lett hirtelen nagyon ideges.

— • Honnan tudta, hogy itt lakom? Hogy nézett ki? Mit akart?

Az asszony elmesélte a látogatás körüményeit.

Valter akkorát csapott az asztalra, hogy a tányérok táncra perdültek.

—, De ki az isten hatalmazott fel téged arra, hogy mindenféle dolgokat elko- tyogj? — rontott gorombán az anyjának.

Valterné alig tudott megszólalni az ijedtségtől.

— Hallottam...

Kati szólalt meg:

—, Nem lenne szabad anyukáddal így. •. — de Vince

erélyesen közbevágott.

— Hallgass! A végén még' tőled fogok engedélyt kérni, hogy megszólalhassak!

Katit azonban nem abból- a fából faragták, hogy csak úgy le lehessen inteni.

—* Kiabálj azokra a bérgyilkos barátaidra — sziszegte fullónkosan —-, de ne énrém, tudod? — aztán hirtelen elpityeredett, és ki akart szaladni a szobából. Valter utána ugrott, erőszakkal visszahúzta és leültette az anyja mellé.

— Ide hallgassatok! —

tombolt az idegességtől. — Tudjátok,’ mit jelent az, ha valamelyik szivar megtudja, hogy ti katonai titkokat kotyogtok el? Tizenöt évet! Értitek. Tizenötöt! — szaval úgy csattantak, mint az ostor. ..............

V

alterné válaszul jókora pofont húzott lé néki. Akkor megragadta a kezét, de ő kirántotta karját a fiú markából.

— Ott is végzed, a börtönben, te huligán! Az anyádat mered ráncigálni? Erre tanítottunk? Erre tanított aDád? — kiabált magából kikelveValter vörösen, az idegességtől remegve, sebtében

kapkodta magára egyenruháját. Az utolsó szitkokat már nem is hallotta. Köszönés

nélkül rontott ki a lakásból.

Az utcán az éles szél csapta az arcába a sűrű, apró hópelyheket. Elhatározta, hogy egyenesen az állomásra megy, és visszautazik.

A villamosmegállónál Várakoznia kellett. Aztán végre jött egy kocsi, de annyira tömött volt, hogy ném tudott felszállni.

Szaporán mozgatta lábujjait, hogy ,egy kis vért kergessen beléjtík, mert csaknem érzéketlenek voltak. Mellette csinos. fiatal nő reszketett a hidegtől, valósággal táncot járt, úgy topogott. Valter azon vette észre magát, hogy ő is helyben szökdécsel, mint a reggeli tornákon. Szemük összetalálkozott. Egymásra nevettek.

— Hideg van, — mosolyo- dott el Valter.

— Jaj, én már majd meg- kukulok, — felelte valami különös bájjal a lány.

— Mit csinál?! — kérdezte Valter.

— Hát... megkukulok! — nevetett a lány.

— Ez jó, — szökött ki a katona száján. — Mondja még- egyszer!

— Azt nem! — mosolygott a lány.

— Miért nem?

— Mert akkor már nem tetszene ennyire magának.

Azon kapták magukat, hogy közben elszalasztottak egy villamost.

— Tudja mit? *— fordult a lányhoz Valter —, igyunk

A mának |éf

űq holnapra kell

Megjegyzések a gazdaságirányítás reformjához

A gazdaságirányítási mechanizmusnak olyannak kell lennie, amely a vállalatokat ösztönzi saját termelésük gazdaságosságának javítására, a népgazdaság szükségleteinek kielégítésére. Tévedés lenne, ha azt állítanánk, hogy a jelenlegi mechanizmus — hibái ellenére — teljesen elavult. De a világ ipari termelésének fejlődési üteme — ha lépést akarunk tartani vele — napról- napra többet követel tőlünk. Hasonlóképpen gyorsléptű a hazai lakosság igényének növekedése. Ezt az igényt ki kell és ki is lehet elégíteni mostani gazdaságirányítási mechanizmusunkkal, a holnapét azonban már nem. Fejlődő iparunk kinőtte ezt a régi ..ruhát” helyette újra, jobbra van szükség.

A jelenség nem „magyar specialitás”, egyik-másik szomszédunk már korábban, mások velünk együtt hozzáláttak, hogy ipari fejlettségüknek, a távlati célkitűzéseknek, a belső és külső piac igényeinek megfelelően kialakítsák a lehető legjobb gazdaságirányítási módszereket. Ugyancsak közös vonás, hogy az új keresése közben egyre nagyobb hangsúlyt helyeznek a vállalati gazdálkodás önállóságára és az üzemi demokrácia szélesítésére.

Persze, helytelen lenne, ha azt hinnénk: minden eddigi akadályt elhárít majd az új mechanizmus, s nekünk, a mechanizmus teljes életbeléptetéséig semmi tennivalónk nincs. Ez már csak azért is képtelenség, mert az új irányítási módszereket csak £ok- ról-fokra lehet bevezetni — tehát szó sincs valami féle. ..csodás” módszerről, amely egy csapásra mindent megold. Másrészt a reform hatékonyságának vannak olyan előfeltételei, amelyeket a teljes bevezetés előtt kéne megteremteni.

Véleményem szerint ezek között az előfeltételek között a legfontosabbak közé tartóik árrendszerünk felülvizsvlata. Olyan árpolitikát kell kialakítani, amely Tehetővé temeg egy feketét. Az jót tesz a kukaság ellen.

A lány tanakodott.

— Hát... — mondta végül —- nem bánom. De kí-ki alapon ...

Elindultak a Pálma eszpresszó felé.

— És bizalmaskodás nincs! — egészítette ki a lány az előbbi gondolatát. Valóban Üájos volt ebben a percben.

— Nincs, nincs! —- helyeselt szélesen Valter és megfogta a lány karját. Az láthatóan tettetett eréllyel tiltakozott.

— Még nem szabad! — fenyegette meg a fiút.

A vér Valter fejébe lódult. „Még!”

A presszóban csaknem két órán át beszélgettek. Valter megtudta, hogy a lány színi- növendék.

— Most Is színészkedik? —• kérdezte váratlanul.

— Nem, nem! — tiltakozott a lány —, most az életet tanulmányozom. Egy színésznőnek sokat kell tapasztalni. Filmszerződést kaptam egy „könnyű kis nő” szerepére.

A fiú szive ettől kezdve szinte hallhatóan kalapált. Amitől tartott, mégis bekövetkezett.

— Mennem kell... Sajnálom pedig, de várnak... — nézett rá huncutul, ferdére hajtott fejjel a lány.

— Találkozunk még? — kérdezte reménytelenül Valter.

A lány maga elé meredt.

— Aligha! — suttogta elér- zékenyülten, majd határozottan felpattintotta táskáját, papírszeletet vett elő, kettőbe hajtotta, majd Valter felé nyújtotta.

szí, hogy egyszerre követhessük az egyes vállalat és a népgazdaság összességének érdekeit. Világos, hogy a gazdaságosságot népgazdasági szinten kell mérni. De éppen ebből következik, hogy a vállalatot a népgazdaságnak kell érdekeltté tennie abban is — mégpedig az eddigieknél rugalmasabb módszerekkel —, hogy a vállalati szinten ráfizetéses, de a népgazdaság számára nélkülözhetetlen termékek gyártásának is hasznát lássa a kollektíva.

A jelenlegi árakban fellelhető aránytalanságokat a vállalatok hamar felismerték. S ha nem is állítható, hogy kijátszottak az árpolitikát, de arra törekedtek, hogy törvényes keretek közt elsősorban a vállalat érdekeit érvényesítsék, s csak azután a népgazdaságét. De még így is alig van vállalat, amelynek ne lenne terméke, amit szívesen átadna másnak — mert eredményességét rontja. Ezt őszintén meg kell mondani, s olyan árpolitika kialakítására törekedni, amelyben ilyen fonák tendenciák nem érvényesülhetnek.

A helyes arányokat érvényesítő árrendszer megteremtésére minden bizonnyal kedvező hatással volna, ha a vállalatoknak több, nagyobb felületű érintkezése lenne a piaccal. Jelenlegi mechanizmusunk úgyszólván teljesen kizárta a vállalat és a piac közvetlen kapcsolatát. Ezért a vállalat vezetőit, de munkásait sem érdekelte, hogy az általuk termelt cikkek milyen áron kerültek forgalomba. Ez zavart okozott a vállalati tevékenység és a népgazdasági realizálás összhangjában. Természetében éTpfoTduIÜ hogy két vállárat azonos termékeinek ön- kötségé gitárt — egyiké alacsonyabb volt, a másiké magasabb. Az alacsonyabb önköltséggel működő vállalat jótékony hatása azonban elmaradt, mert a gyárak ritkán ismerték alaposan egymás tevékenységét: s mert a kevésbé eredményesen termelő vállalatot sem ösztönözték arra — például a megrendelések

—■ írja ide a címét! —

mondta. — Lehet, hogy ellopok magamból egy pirinyót a

maga számára.

Valter gondosan ügyelve az írás olvashatóságára, odaka- nyarította:

„Valter Vince honvéd.

N. postafiók ...”

Noteszét á lány elé tolta.

— Legyen szíves magácska is, kedves Fedák Sacika... A lány tiltakozott, miközben táskájába csúsztatta az imént készült „névjegyet”.

— Szó sem lehet róla! Hogy képzeli! Engem nem szabad leleplezni!

Fizettek és távoztak. Valter most egyáltalán nem érezte a hideget. Sokáig bandukoltak az utcákon, karonfogva, gondtalanul. A lány az Izabella utca egyik háza előtt állt meg.

— Itthon vagyok! — nézett szomorkásán a fiú szemébe.

Valter a kezét nyújtotta. A lány forrón, keményen, sokáig szorította a fiú kezét, érezte rajta a vér lüktetését

— Ne menj még! — mondta alig hallhatóan.

Beléptek a kapu alá.

A lány kigombolta kabátját és annak két szárnyával ölelte magához a fiút. Egészen ráfonódott.

— Ki Ván otthon? — kérdezte szinte dadogva Valter.

A lány nem felelt. Csókra nyújtotta a száját.

— Nincs fönn senki? — kérdezte ismét a katona.

A lány a kapu felé nézett, miközben tagadólag rázta a fejét.

Ügy rohantak fel a lépcsőn, mint a zergék a sziklákon.

(Folytatjuk)

megvonásával —, hogy változtasson munkáján.

Vannak aztán, véleményem szerint, a gazdaságirányítás reformjának olyan szubjektív előfeltételei is, amólyek döntően befő!yásolhat ják kedvező irányba a reform elveinek megvalósítását.

Kulcskérdés volt és marad továbbra is a termelés közvetlen irányítása. A jó műszaki elgondolás, a gyors es konkrét reagálás a termelés közben keletkezett problémákra, az alapos, tudományos üzem és munkaszervezés ha.- latlan jelentőségének az anyagi érdekeltségben is meg kell nyilvánulnia. Mégpedig olymódon és olyan mértékben, ahogyan az említett feladatokat ellátó műszaki dolgozók munkájának minősége a termeie- kenység emelkedésében, az önköltség csökkenésében, a cikkek minőségének javulásában lemérhető. A termelést közvetlenül irányító műszaki dolgozónak éreznie kell, mi minden múlik az ő munkáján, hogy tevékenysége megfelelt-e a vállalat érdekeinek, célkitűzéseinek. S érezze ezt egyebek között abban is, ahogyan keresete — akár hónapról-hónap- ra — alakul.

Hogy a vállalat termelési tevékenységének népgazdasági haszna az egyén számára nem különválasztható dolgok, az 1957 ótá kitűnik a nyereség- részesedés összegének alakulásából. Kétségtelen, hogy a vállalatok anyagi érdekeltsége a többleteredményből — fellendítette egy sor üzem munkáját. Azonban uyereségré- szesedési rendszerünknek visszahúzó fogyatékossága, hogy — egy vállalaton belül — nem differenciál a jó és a gyengébb munkát végző dolgozók között. Ha a vállalat egésze jól dolgozott, mindenki megkapja nyereségrészesedését a száz forint munkabérre jutó összegben. Igaz, a részesedéstől egy-egy dolgozót elüthetnek bizonyos kizáró okok. De ezek jobbára a munkafegyelmet durván megsértő dolgozókra vonatkoznak.

Egyetlen vállalat sem tud felmutatni olyan példát, amikor a dolgozó azért nem kapott nyereségrészesedést, mert hónapokon keresztül száz százalék alatt teljesítette a normáját.-A nyereségrészesedési rend. szer — jelentős pozitívumai mellett — legnagyobb hibája, hogy általásnosít, holott életre kelthetne jónéhány olyan követelményt, amelyekkel a termelésben résztvevőket még nagyobb mértékben lehetne anyagilag érdekeltté tenni, s ezzel még magasabb teljesítmények elérésére indítani. Sajnos e tekintetben az új gazdaságirányítási mechanizmus sem ígér nagy változást. Annyival talán tökéletesebb lesz, hogy a vállalati demokrácia érvényesülésével, Jó gazdálkodás esetén, a nyereségrészesedés összege növelhető.

A gazdaságirányítási mechanizmus reformjától tehát ne várjunk lehetetlent, csalhatatlan receptekét, csodát. S főleg ne várjunk. Bevezetése, finomítása, tökéletesítése az üzemek vezetőitől, munkásaitól is függ. S ha már most vitatkozunk róla, ez is azért történik, hogy Ismerkedjünk vele, időben felfedezhessük pozitív, esetleg negatív vonásait, s hogy a vitában magunk után vonzzuk azokat Is, akik egyelőre tartózkodnak az újtól. Mert olyan reformról van szó, amely átfogja termelési tevékenységünk minden ágazatát „lentről lefelé”, amelyhez közvetlen köze van miniszternek és munkásnak, t amelynek megvalósítása is csak akkor lesz száz százalékig sikeres, ha abban valamennyien részt veszünk.

Mede Szilárd a salgótarjáni városi

pártbizottság munkatárs* ,