Nógrád, 1966. március (22. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-26 / 72. szám
2 NÖGEA D 1966. március 26. szombat Véleményhülönbftétreli a itsövetségesek hőrében Diplomáciái „mozgás" NATO-ügyben Bonn jelenléte Délkelet-Ázsiában Avagy egy csereüzlet kulisszatitkai Vietnami jelentés SAIGON (MTI) A dél-vietnami szabadság- harcosok péntekre virradó éjszaka megtámadták a kormánycsapatok egyik őrállását Saigon külvárosában, közel a főváros egyik repülőteréhez. A kormánycsapatok veszteségeket szenvedtek. A dél-vietnami kormány, csapatok szóvivője pénteken közölte, hogy Thanh Tri közelében, a Mekong deltájában a kormánycsapatok 238 személyt öltek meg. A kormány szóvivője azt állította, hogy az áldozatok partizánok voltak — a 238 halottnál azonban mindössze 32 fegyvert találtak. A kormánycsapatok veszteségét nem közölték. New York-i jelentés szerint három fiatal amerikai pacifista csütörtökön a vietnami háború elleni tiltakozásként megsemmisítette katonakönyvét. I 1 Ankrah kérkedik ACCRA (MTI) Ankrah tábornok, a Ghánában egy hónapja katonai pucosai hatalomra került új kormány vezetője beszédet mondott. Röviden körvonalazta bel- és külpolitikai céljait, törekvéseit. Kilátásba helyezte, hogy megvizsgálják a letartóztatott politikusok, miniszterek és parlamenti képviselők ügyét és akit nem tartanak bűnösnek, szabadon- bocsátják. Antorah bizonygatta, hogy Ghana folytatni fogja az ei nem kötelezettségi politikát, s tagadta, hogy az új rezsim „nyugati beállítottságú”. Kijelentette, hogy kormánya kitart az afrikai egységszervezet alapokmányainak célkitűzései mellett Végül foglalkozott Sekou Touré guineai elnöknek azzal a bejelentésével, hogy fegyveres segítséget ad a hatalmától megfosztott Nkrumah elnöknek, hogy visszatérhessen hazájába. Ankrah kérkedett azzal, hogy Ghana hadserege sokkal erősebb a guinea! haderőnél és „képes visszaverni bármiféle támadást”. Inaira Gandhi Párizsban PÁRIZS (MTI) Indira Gandhi asszony, indiai miniszterelnök pénteken repülőgépen kétnapos látogatásra a francia fővárosba érkezett. Az indiai kormányfőt De Gaulle elnök fogadta, a politikai tárgyalások lezárása után pedig ebédet adott vendége tiszteletére. Később Indira Gandhi asz- szony Pompidou miniszter- elnökkel is találkozott. Párizsból az indiai miniszterelnök Washingtonba utazik hivatalos látogatásra, később pedig — mint az AFP jelenti — Londonba, majd Moszkvába látogat el. A NATO és Franciaország problémája volt a fő témája a nyugatnémet televízió csütörtök esti egyik műsorának, amelynek keretében a három nagy nyugatnémet párt vezetői fejtették ki álláspontjukat. Erhard kancellár hangoztatta, De Gaulle elnök véleményét nem lehet teljesen figyelmen kívül hagyni, ugyanakkor azonban nem titkolta, hogy nem ért egyet a francia elnök álláspontjával. A kancellár Nyugat-Né- metország aktív NATO- részvótele mellett szállt síkra és hangot adott a Szovjetunióval szembeni bizalmatlanságának. Willy Brandt a szociáldemokrata párt elnöke viszont hangoztatta, véleménye szerint a Szovjetuniónak nem érdeke a háború. Brandt szerint De Gaulle felfogása sok közös vonást mutat a nyugatnémet szociáldemokraták álláspontjával. Mende, a liberális párt elnöke, szintén a Szovjetunió békevágyát emelte ki, aminek jó bizonyítéka az indiai—pakisztáni konfliktus rendezésében játszott szovjet szerep. A NATO válsága az egyik legfontosabb témája a négynapos hivatalos látogatáson Portugáliában tartózkodó Schröder nyugatnémet külügyminiszter tárgyalásainak. Nogueira portugál külügyminiszter, a Schröder tiszteletére adott csütörtök esti fogadáson a német kérdésnek a bonni elképzelések szerinti „rendezése” mellett szállt síkra. Schröder válaszában köszönetét mondott a portugál PÁRIZS (MTI) Párizsban csütörtökön délután közzétették De Gaulle francia elnök és Johnson amerikai elnök március 7-i levélváltását. Mint ismeretes, Johnson levelét néhány órával korábban az AP amerikai hírügynökség bonni irodája egy meg nem nevezett forrásra hivatkozva — amelynek rendelkezésére állt a levél szövege — már nyilvánosságra hozta, s ennék alapján a sajtó ismertette. De Gaulle kézzel írott levele bevezetőben leszögezi; Franciaország a NATO jelenlegi szerződésének 1969-ben esedékes lejárta után is tagja kíván maradni a szövetségnek. „Ez azt jelenti — írja De Gaulle —, hogy amennyiben az elkövetkező három év eseményei nem változtatják meg a kelet-nyugati kapcsolatok alapvető tényezőit, Franciaország 1969-ben és az után is éppen olyan eltökélten készen áll majd harcolni szövetkormánynak, amiért az „segítséget nyújtott Németországnak a háborút követő nehéz években”. A nyugatnémet külügyminiszter hangoztatta, kormánya a NATO jelenlegi szerkezetének fenntartása mellett van. A NATO-n belül uralkodó válsághangulat érezteti hatását Portugáliában is, amely eddig a szövetség „legmegbízhatóbb” tagjai közé tartozott. Salazar miniszterelnök a New York Times-nak adott nyilatkozatában hangoztatta, a nyugati országok nem tekinthetik magától értetődőnek Portugália együttműködését a NATO-orszáeokkal. „Meg kell mondanom, ez az együttműködés olyan kockázatokkal és áldozatokkal járt, amelyekért nem kaptunk megfelelő ellenszolgáltatást” — jelentette ki a portugál diktátor. Salazar nem mulasztotta el, hogy keserű szavakkal nyilatkozzék Nagy-Britanniáról, Portugália 600 éves szövetségeséről, aki hozzájárult ahhoz, hogy India elfoglalja Goat. A portugál kormány meglepetéssel értesült árról, hogy bizonyos amerikai szervezetek támogatásban részesítik az Angolában a portugál hatóságok ellen tevékenykedő Holden Róbertot és mozgalmát. A portugál kormányfő nyilatkozatára sietve válaszolt George Anderson, az Egyesült Államok lisszaboni nagykövete, aki rögtönzött sajtó- értekezleten ecsetelte élénk színekkel azokat a „veszélyeket”, amelyeket a NATO-n belüli széthúzás felidézhet. „A ségieseinelk oldalán, mint ma. abban az esetben, ha valamelyiküket nem provokált agresszió érné”. De Gaulle a továbbiakban leszögezi, hogy az 1949 óta végbement és ma is folyamatban levő változások nem indokolják többé a szövetség megkötése után foganatosított multilaterális és amerikai— francia kétoldalú egyezményeket. „Ezért Franciaországnak az a célja, hogy területén visz- szanyerje szuverénitásának teljes gyakorlását, amelyet jelenleg sért a szövetséges ka- katonai egysigak állandó jelenléte, és a francia légitér igénybevétele.” Franciaország szándéka, hogy beszünteti részvételét az „integrált” parancsnokságokban és erőit többé nem bocsátja a jövőben a NATO rendelkezésére. Magától értetődő — Írja De Gaulle —, hogy e döntéseinek végrehajtásáról Francia- ország kész a szövetséges korNATO a biztonság érzését fejlesztette ki a tagállamok között” — állította a nagykövet. Kissinger professzor, aki korábban Kennedy elnök egyik katonai tanácsadója volt, nyilatkozott a NATO válságáról a nyugatnémet Bildzeitung számára. A professzor szerint a NATO válságát nagy mértékben elősegítette az, hogy az amerikai kormány sok esetben szövetségeseinek megkérdezése nélkül döntött a szervezet valamennyi tagját érintő kérdésekben. George Ball amerikai külügyminiszterhelyettes csütörtökön nemhivatalos látogatásra Nyugat-Németországba érkezett. Ball megérkezésekor válaszolt az újságírók néhány kérdésére. Az amerikai diplomata szerint az idei értekezlet fő témája a NATO-n belül az utóbbi időben bekövetkezett fejlemény lesz. Franciaország és a NATO viszonyáról az amerikai külügyminiszterhelyettes csupán annyit jegyzett meg, hogy a problémát kormányközi tárgyalásokon kell megvitatni. Ball végül közölte, hogy Wiesbadenből kedden Párizsba utazik a NATO ülésére. Kijelentette, hogy nem szándékozik felkeresni De Gaulle elnököt, de tárgyalni fog Couve De Murville külügyminiszterrel, aki — mint az amerikai külügyminiszterhelyettes megjegyezte — „régi jóbarát”. Hiányokkal és külön ősképpen az Egyesült Államokkal rendezni a rájuk vonatkozó gyakorlati intézkedéseket. Másrészt Franciaország kész megegyezni e kormányokkal a katonai könnyítéseket illetően, egy olyan konfliktus esetében, amelyben Franciaország oldalukra állna, valamint a francia és a többi ország fegyveres erőinek együttműködéséről egy közös akció esetében, nevezetesen Németországban. De Gaulle levele végű1 közli, hogy mindezekben a kérdésekben a francia kormány hivatalosan is fel fogja venni az érintkezést az amerikai kormánnyal, de „őszinte baráti szellemben” előre tájékoztatni kívánta Johnson elnököt. Mint ismeretes, az amerikai kormányfő négy órán belül válaszolt De Gaulle üzenetére és gyakorlatilag elutasította azt, hozzáfűzve, hogy erről a kérdésről még tárgyalásokat kell folytatnia N ATO-szövetségeseivel. A BAYER AG NYUGATNÉMET vállalat amerikai leányvállalatot létesített Kansas Cityben. A cég neve Chemagro Corporation. Kutatások folynak itt a vegyi fegyverek alkalmazásáról. A Chemagro Corpora- tiomnak megkönnyíti a dolgát, hogy rendelkezésére áll az anyavállalat mérhetetlen tapasztalata. A Kansas Ci- ty-i fiók jelenleg harci gázzal látja el az amerikai hadsereget. Ami pedig a Bayer AG „tapasztalatait” illeti, azok még a háború idejére nyúlnak vissza. Azokban az években a cég az IG Farben Industrie tröszt része volt. Nagy. mennyiségben gyártott mérgező anyagokat, mint például a „zöldkereszt”, a „kék kereszt” és a „Ciklon- B”, melyet főleg a halál- táborokban alkalmaztak. A Chemagro és az amerikai hadsereg megfelelő szervei között szoros az együttműködés, s így a nyugatnémet találmányok jelentős szerepet játszanak az Egyesült Államok haderőinek vegyi stratégiájánál. Ez azt jelenti, hogy az NSZK a Bayer AG útján is közvetlenül járul hozzá a vietnami nép elleni vegyi háborúhoz. Bonn jelenlétét Délkelet- Ázsiában más beszédes tények is bizonyítják. Nyugat- Németország ötvenmillió márka költséggel hatalmas vegyi üzemet épít Dél-Vietnamban. Ez már azt is lehetővé teszi, hogy az amerikaiaknak nem kell olyan messziről szállítani a raár- gesgázt. Emellett már azt is közölték hogy „egyelőre” 2500 nyugatnémet műszaki szakember segíti az amerikai hadsereget, őket Bonn „tanácsadóinak” nevezi, de ez a módszer már ismert, hiszen nem is olyan régen még az Egyesült Államok elnöke is „katonai tanácsadókról” beszélt. A napokban pedig már arról is érkeztek hírek, hogy Nyugat-Német- ország szabályos Vietnamiégi ót — állít fel Délkelet- Ázsiában. A katonai kooperációt tükrözi az a nyugatnémet-amerikai szerződés is, amely szerint tisztiisfealát állítanak fel, stílszerűen Texasban, ahol a nyugatnémet szakemberek felsőbb kiképzést kapnak, s így megtanulják az amerikai rakéták kezelését... A fentiek soián elsősorban az amerikai és a nyugatnémet katonai együttműködésről szóltunk. Most vessünk rövid pillantást arra, hogy miként tükröződik ez legfelsőbb politikai síkon. Erhard kancellár az Egyesült Államokban így nyilatkozott: „Amerika olyan hű szövetséges partner, amelyre az NSZK mindenkor nyugodtan támaszkodhat. Ez a szövetségesi hűség viszont bennünket is kötelez arra. hogy mi is osztozzunk az amerikai gondokban.” Ezek a megállapítások kétségkívül arra vonatkoznak, hogy a bonni kormány kötelezettséget vállalt a vietnami kalózháború támogatására, még ha a módozatokról Erhard nem is nyilatkozott részletesebben. De akad már erre- vonatkoizó tényanyag is. Néhány nappal ezelőtt a hivatalos bonni szóvivő sajtóértekezleten jelentette be: „a kabinet újból megvitatta a dél-vietnami kormánynak nyújtandó segély kérését és tizenhét millió márkát szavazott meg erre a célra.” MINDEZEKUTÁN FELMERÜL az alapvető kérdés: miért igyekszik az NSZK olyan lelkesen támogatni az Egyesült Államok délkeletázsiai népirtó akcióit. Az allenszámla alapvető tétele, hogy Nyugat-Nő metország elsősorban Amerika segít, ségével akar hozzájutni a tömegpusztító fegyverekhez. Az elgondolás sommásain így is megfogalmazható: ők mérgesgázt adnak, helyébe atombombákat akarnak kapni. A diplomácia nyelvezetén pedig igy fejezte ki magát a kancellár: „Az, hogy Németország kettéosztott, nem jelenthet ürügyet Nyugat- Németország kizárására az atomrészvételből.” Erhard megállapításáinak ezzel a ,.kulcsmondatával” kapcsolatban a legfontosabb tényező: ez volt a legnyíltabb és leghivatalosabb követelés, amely eddig Erhard részéről az atomfelfegyverzésben való részvételről elhangzott. De figyelemre méltó a vezető bonni politikusok részletesebb „elméleti” eszmefuttatása is, ugyanerről a témáról. A Die Welt vezércikke megállapítja: „Mindent meg kell tenni annak megakadályozására, hogy az Egyesült Államokat túlterhelje politikailag vagy katonailag az egúsz világra kiterjedő rendőri szerep, mert különben meggyengülne a Németországot védelmező funkciója.” A kormányhoz közelálló körök pedig hangoztatják. a honoiu.ui értekezlet megteremtette az alapot ahhoz, hogy az NSZK Vietnamban segítséget nyújtson. A nyugatnémet militaristák ugyanakkor más oldalról is megközelítik a problémáit, mondván, az NSZK úgy is segíthet az Egyesült Államoknak. ha fokozza a NATO-n belüli katonai hozzájárulást. Íme. ismét a kettős akció: Bonn segít Délkelet-Ázsiában, és nagyobb szerephez akar jutni a NATO-ban. Ehhez kapcsolódik a következő láncszem, von Hassel hadügyminiszter már kijelentette1 „A nyugatnémet kormányt nem elégíti ki. hogy rászt- vehet a NATO nukleáris tervezőbizottságában, hanem ezen felül azt akarja, hogy kapja meg az atomfegyverek fizikai birtoklását.” AZ AMERIKAI-NYUGATNÉMET együttműködés egvik legveszélyesebb vetii- lefce, hogy Bonn ott van Kansas Cityben és ott van Vietnamban is. Ellenszolgáltatásként viszont mindenképpen kézhez akarja kapni a tömegpusztító fegyvereket. A nemzetközi biztonság érdekei pedig azt írják elő, hogy ennek minden változatát el kell vetni. Sümegi Endre De Gaulle levele Jolinsoniioz Ta^rnap este 18 órától *♦ *** *** *** *** ♦$» *** *** *** ♦*« Fáh rí Éva ♦ **♦ ének- és g i t á r m íi v é s ä a Karaites pressóban
