Nógrád, 1966. március (22. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-03 / 52. szám

1966. március 3., csüíöríök NflGKAD Bevált a cser ej árit ásos rendszer k egységes értelmezés érdekében Több fokosat a szocialista brigádok kitüntetésénél Mai jegyzetünk Nem bízhatjuk másra Az utóbbi esztendők szeszé­lyes meteorológiai viszonyai közepette mind több esemény irányítja érdeklődésünket a vizek okozta károkra, veszé­lyekre. A hirtelen olvadás a nagy havazások után — mint idén is történt — hirtelen duzzasztja meg az eddig pa­taknak is alig tisztelt vízfo­lyásokat és ha nem vigyá­zunk, sokezer hold területet veszélyeztetnek: embert, ér­téket, állatot, felszerelést. Az árnál is alattomosabban támad a belvíz. Szinte ész­re sem vesszük, csak ami­kor már összefüggő, vízzel borított területek alakulnak ki egyik napról a másikra, amikor itt-ott megroggyan egy-egy út. egv-egy házfal. Ügy tűnik, hogy romboló ha­tását nem is respektáljuk kel­lőképpen és egy kissé késve látunk munkához. Mert nem elegendő, hogy szivattyúkat helyezünk üzembe, amelyek megkísérlik hamar eltávolíta­ni a felgyülemlett vizet. Ad­digra a sarjadó vetés már megsínylette a rajta álló vi­zet, a föld kilúgozódott táp- erejének pótlása nagy munkát és még több befektetést köve­tel. Az elmúlt napok egyikén egy községi tanácselnök rész­letesen ecsetelte a falu és ha­tárának helyzetét, ahol nagy­részt belvíz borít s pusztít. Szavaiból kitűnt, hogy sok­helyütt hiányzik a gyors, ha­tásos és öntevékeny intézke­dés, amely könnyíthetné a helyzetet. Az elvezetés útjá­ban például olyan akadályok is felmerülnek, mint a szom­szédos község vízgazdálkodá­si társulásával folytatott vi­ta, az, hogy egy töltés alatt nem építhetnek átereszt, mert nem kaptak rá engedélyt, pe- dik a természetes vízleveze­tés csak így lenne biztosítha­tó... Az az érzés támad az em­berben, hogy egyesek a kér­dést nem ítélik meg olyan súllyal, amint az megérde­melné. Talán azért, mert nem elsősorban érdekeltek, mert nem érzik a saját bőrükön? Ez az egyik, ami szembeöt­lő. A másik, amiben pedig előbbre kell lépni: a helyi kezdeményezés. A belvizek megfékezése országos gond. de megoldása helyi ötletessé­get, intézkedést és munkát is feltételez. Számos vidékünkön például elhanyagoltak a víz­elvezető barázdák, nem vé­geznek rendszeres árkoláso- kat, még településeken belül sem. Pedig az eliszaposodott, a feltöltődött árkok maguk is sok bajt okozhatnak, visz- szatartják a vizet. Másutt ekével vagy kapával végzett árkolás vezetheti le a szán­tóföldek felgyülemlett vizét, segíthet hozzá, hogy az ideig­lenes tavak helyén hamaro­san vetés zöldellhessen. Az öntevékenységet kell te­hát hangsúlyoznunk, amikor a belvíz gondokat okoz egyes vidékeinken és a tervszerű megelőző munkát, amely nem kis mértékben a helyi taná­csok és az érintett termelő- szövetkezetek vállain nyug­szik. Ha felsőbb utasításra várnak, ha a segítséget csak­is az egyébként is lekötött vízügyi erőktől várják, avagy az időjárásra bízzák a meg­oldást, akkor bizony a bel­víz okozta károkat máris rá­írhatjuk — saját számlánk terhére. Molnár Tibor Tavaly nem múlt el mű­szaki tanácskozás a Nógrádi Szénbányászati Trösztnél, hogy ne sürgettek volna va­lamit. Egyszer raboló vitlá- kat, másszor lövőgépeket, mo­torokat. A sürgetést a Nagy- bátonyi Szolgáltató Vállalat­nak címezték. Decemberben mint új tö­rekvésről, kísérletről, a cse­re-rendszeres javítás beve­zetéséről már irtunk. Ügy okoskodtak a vezetők: ha bi­zonyos készletet sikerül te­remteni a legjobban kere­sett eszközökből, akkor meg­tehetik, hogy aki javítani­valót hoz rögtön kap helyet­te javítottat. — Ezt a színt erre a célra létesítettük — mutatja Gazsi Zoltán főmérnök. — Ez a csereraktár. Az irodán a kar­tonokról bármikor leolvas­ható miből, mennyi van ja­vítás alatt, mi a készlet. — Kóta felrakóból három várakozik cserére. Lövőgép­ből (tavaly sokszor rekla­málták) kétszáz a kijavított. Ezeket mielőtt kiadnánk Ta­tabányára kell küldenünk bizonylatolásra. Rabolóvitiák, csőszellőzők, motorok vannak raktáron. Most szeretnénk a szivattyú javítást fejleszteni. Készülnek a minták, hogy tudjunk elegendő öntvényt gyártatni. Ahogy a főmérnök tájé­koztatását hallgatom, eszem­be jut, nem régen még arról panaszkodtak: nem kapják meg időben a javításra szo­ruló gépeket, csak akkor kül­dik a bányák, amikor már sürgős. — Volt ilyen tapasztalat és az első időkben bizonytalan­ság is. Most már nincs ilyen. A bányáknál is rájöttek: na­gyobb a biztonság’ ha kija­vított gép áll a raktárban — magyarázza a főmérnök, majd így folytatja. — Van egy másik előny is ebben a módszerben. Foko­zatosan kiderül, hogy például miből túlzott a tröszt gép­parkja. Mérni lehet, miből lenne kevesebb is elegendő és intézkedni, mert ez Igen lényeges a költségek alaku­lása szempontjából. — Nem túlzott-e az admi­nisztráció ezzel a módszer­rel? — Nem lehet azt mondani. éAi ú az A jó hír már Rétságig el­jutott. Hajdú Pálné, a Nőta­nács járási titkára mondta: — Akar olyan aktívánkról írni, aki az összes férfit lepi­pálja a tsz-ben. Akartam. Így került be a noteszembe Szikora Jánosné neve, aki a bánki Űj Tavasz Termelőszövetkezetben há­romszázhuszonnyolc munka­egységet teljesített az elmúlt évben. Szikoráné aznap délelőtt trágyát terített a majorral szembeni tetőn, az első tava- szias zápor azonban hazaker- gétte, társaival együtt. Mentem hát utána, be a fa­luba. m A szép, tágas házban csak nyolc éves kisfia fogadott: — Anyuka hazajött, kicsa­varta a ruháját, és hogy kisü­tött a nap, kiteregette, aztán már sietett is vissza, mert azt mondta, el kell végezni mi­előbb! Az utcán egy néni mintha az iroda felé látta volna men­ni. Ott kiderült, hogy ez téve­dés. Lomén Pál tsz-elnök: — A tetterős férfiak leg­többje nincs itthon. Eljárnak az iparba, leginkább Pestre. Ez régi hagyomány nálunk, van tán már százéves is. Nem tudom, másutt hogyan van, de itt már a háború előtt is leg­inkább az asszonyok dolgoz­ták a földet. Ezért járnak olyan szorgalmasan a szövet­A gép kartonnal együtt jön és megy. Ez egyszerű dolog és pontos nyilvántartást tesz lehetővé. A selejtezés is job­ban ellenőrizhető. — Mi várható a jövőben a most már bevált módszer fejlesztésében? — Most épül egy új acéi- támjavító műhely. A nógrádi bányákban szaporodik a kor­szerű biztosító anyag, és ez­rével jelentkezik a javítási igény. Eddig sokszor úgy megtöltöttük a műhelyt, hogy alig tudtak az emberek mozogni. Az új műhely — amelyet március közepén üzembe helyezünk — már sok­kal jobb lesz. A zsúfoltsá­got is meg tudjuk szüntetni. Az új módszer gazdasági eredményét még nem tudják pontosan. A tröszt gépészeti osztálya később értékeli ezt. Annyi azonban már most is biztos: lényegesen megjavult a bányák ellátása: A másik haszon, hogy szervezettebben lehet irányítani a javításokat. Az első tapasztalatok tovább­fejlesztése elősegíti a tröszt gépparkjának jobb kihasználá­sát, hiszen a meghibásodott gép helyett rögtön ott lesz a jó, csak cserélni kell. A Nógrád megyei gép- és gépjavító állomásokon a hét elején befejeződtek a terme­lési tanácskozások. Megtár­gyalták a feladatokat, külön a traktorvezetőkkel, a mű­helyek szerelőivel és az al­kalmazotti állományú dolgo­zókkal. Minden traktoros pontosan ismeri tavaszi fela­datát, beosztását. A termelési tanácskozások jól sikerültek. A tavalyiak­hoz képest a dolgozók rész­vétele megkétszereződött. A Pásztói Gépjavító Állomáson a traktorosok több mint fele mondta el problémáit, ész­revételeit. Ezen az állomáson mind a három termelési brigád to­kezetbe is: a munkaerő nyolc­van százaléka nő. Nem is tu­dom, mit csinálnánk nélkü­lük! És mit csináltunk volna ta­valy Szikora Jánosné nélkül, mikor vetni kellett!, Huzakod- tunk a férfiakkal, de égjük sem akarta vállalni a vetőgép kezelését. Szikoráné odaállt! Aztán nagyon örültem, mi­kor zárszámadáskor kiderült: neki van a legtöbb egysége, és őt említhetem elsőnek a jól dolgozók között! Gránicz Ferenc agronómus: — Mióta ez a tsz fennáll, állami dotációt még nem ka­pott, de nem is kért! Ennek ellenére — a részesműveléssel együtt — negyvenkét forintot fizettünk most is egy munka­egységre. És ez Szikoránénak meg a többi szorgalmas asz- szonynak — no meg a férfi­aknak is — köszönhető! Azt kérdezte, hogy meny­nyi nálunk a fiatalember? Hát nem sok. Húsz és har­minc év közötti összesen ket­tő. .. De én azt mondom, nem kell megijedni, hogy mi lesz itt tíz év múlva, a további gépesítéssel, a téeszek „ipari üzemmé” fejlesztésével elér­jük az iparban fizethető bé­reket — sőt egyik-másik ágát talán túl is haladjuk... Ne nevessen ki, de azt mondom: tíz év múlva már válogatni is fogunk a fiatal férfiak kö­zött. Mert most még kényelme­Megyénkben valamennyi szocialista brigádtag öröm­mel fogadta a SZOT Elnök­ségének azon határozatát, amely a fokozottabb társa­dalmi, erkölcsi elismerést jut­tatja kifejezésre, a több fo­kozatú kitüntetési rendszer alapításával. Ezzel kapcsolatban a dol­gozók és vezetők között sok tisztázatlan kérdés merül fel, hiányzik a rendelkezés egy­séges értelmezése, éppen ezért szükséges a közérdeklő­désre számottartó elvek tisz­tázása. Egyik vitatott téma, a bri­gádok személyi összetételének változásából adódik. Az el­múlt évek folyamán éppen a brigádmozgalom ösztönző hatására sok dolgozó szer­zett magasabb képzettséget, került más beosztásba. Ezzel egyidőben a brigádokba új, fiatal munkások kerültek. Az üzemi átszervezések és a hiá­nyos segítségnyújtás is elő­idézett személyi összetételvál­tozást. Ilyen esetben a kol­lektíva jogfolytonossága fenn­marad, ha részükre a terme­lési tanácskozás folyamatosan megítélte a szocialista címet vább folytatja a versemjd a szocialista cím elnyeréséért, illetve megtartásáért. A bri­gád tagjai több év óta együtt dolgoznak, megértik egymást. Akad persze néhány olyan, aki összeférhetetlen, és hát­ráltatja a közösség munká­ját. A brigád tagjai kérték, hogy az általuk javasolt dol­gozókat távolítsák el. Kazin­czy János igazgató felhívta a figyelmet arra. hogy a szo­cialista brigádra hárul tár­saik nevelésének feladata. Kijelentette azonban, hogy amennyiben a tavaszi mun­kák végeztével is Ilyen prob­léma lesz és a brigád tagjai­nak nevelő munkája nem hat, úgy a brigád ismételt kérésé­re intézkedik a hanyagul dol- gozók eltávolításáról. sebb városon, az nem vitás: változatosabb ott az élet — és még az üzemi konyhán is jobban főznek, mint sok fa­lusi asszony! Hl Lomén Pálné, a községi Nő­tanács titkára: — Már több éve annak, hogy mindig mondták az asszonyok, akiknek a férje Pesten dolgozik: „Halljátok már, hazajött szombaton az uram, és azt mondta, miért nem csinálok tortát, vagy rakottkáposztát! Meg krémest! Hát csinálnám én, de a jó­nyavalya tudja, hogyan kell! Honnan tudjam én azt! Anyám se csinálta, de még a legöregebb dédanyám sem.” Mikor aztán most január­ban meghirdettük a főzőtan­folyamot, mindjárt harminc­hármán lettünk benne. A Romhányi Cserépkályhagyár főszakácsa jött el tanítani bennünket... ... Nem szégyen az, ugye. Honnan tudtuk volna mi az ilyesmit? Azelőtt csak a tész­ta ment, meg a bab, meg a káposzta. Jó volt, ha került bele egy kis csülök is. Meg ugye, azelőtt a hasán is spó­rolt a falusi nép. Most meg? .. Látná csak, milyen tortát sü­töttünk. Meg is ettük, mi ma­gunk. .. Az embereknek? Kapnak ők is: a végén majd meghívjuk a férjeket és csa­punk nekik egy lakomát a városi ételekből. ... Szikoráné is jelentkezett és jogosultak a különböző fo­kozatú jelvényekre. Felmerült továbbá az is, hogy a brigádok egyes tagjait milyen jelvény illeti meg? A határozat kimondja — január elsején lépett életbe — hogy a brigádtag csak olyan ki­tüntetésre tarthat számot, melyre a mozgalomban el­töltött évei alapján jogosult. Az első év után kisalakú ok­levél, a második év leteltével zöldkoszorús jelvény, négy esztendő után bronzkoszorús, hat év után ezüstkoszorús, nyolc év sikereinek elisme­réséül aranykoszorús jelvény illeti meg, ha a kollektíva így dönt. Az éveket megszakítás nélkül kell értelmezni- Előfor­dulhat olyan eset, hogy 1966. április 4-én a brigád, mint közösség, bronzkoszorús pla­kettet kap, ugyanakkor a ta­gok közül csak néhányan kapják meg a bronz jelvényt, mert a szükséges évekkel — későbbi belépések, áthelyezé­sek stb. — még nem rendel­keznek. Az időközben nyugdíjba vo­nult dolgozóknak — ameny- nyiben kapcsolatuk nem sza­kadt meg brigádjukkal — a megfelelő jelvényeket folya­matosan lehet adományozni. Az idősek együttműködése a régi kollektívával azért is kí­vánatos, mert nagy életta­pasztalatukat, a fiatalok jól tudják hasznosítani. De jól­esik az Időseknek a gondos­kodás, az, hogy számontart- ják őket, nem feledkeznek el róluk. Köztük áokan vannak olyanok, akik nyugdíjas ide­jük alatt sem tudnak elsza­kadni munkahelyüktől. A kitüntetések odaítélésé­nek joga a termelési tanács­kozásoké. Ez a fórum ille­tékes arra, hogy az eltöltött évek eredményeit figyelembe véve állást foglaljon: az első év után nagyalakú oklevelet, a második eredményes esz­tendő után brigádzászlót 6s oklevelet ad-e az illetékesek­nek. A fiatalok esetében a KISZ bizottság, a vállalat igazgatója és a szakszervezeti bizottság egyetértésével dönt­a tanfolyamra, Igen. Ügyes asszony. Ö mindenben ügyes. Tavaly is olyan szép bánki babát csinált a Szovjetunióba menő békevonatnak, hogy azt akárki megnézhette!.. Most meg harmadmagával négy zsebkendőt hímez, amit szov­jet asszonyoknak szeretnénk átadni a rétsági felszabadulási ünnepségen. 4 A sokat emlegetett asszonyt megismerni nem maradt más hátra, mint városi cipőmet megismertetni a bánki határ hamisítatlan sarával. Adamov András, növénytermesztési brigádvezető ajánlkozott, hogy elkísér: — Tudja, nem volt Sziko­ránénak könnyű fiatalsága. Apját elvitték á második vi­lágháborúba, oda is veszett. Az anyjára maradt minden munka, aztán hogy ő volt a legidősebb gyerek, hamar ma­ga mellé vette. Így telt az if­júsága. Egy legénynek is elég lett volna. Én láttam, a sze­mem előtt nőtt fel... Ha dol­goztak, ettek, ha nem dol­goztak, ugyan ki adott volna nekik? Ahogy hallótávolságba ér­keztünk, megkezdődött a köl­csönös kiabálás, majd Sziko­ráné előzékenyen megindult felénk, maga után húzva a hosszúnyelű teregető villát­5 A délutáni nap mögötte sü­tött, és kiemelte magas, erő­teljes alakját. Két kátyú kö­zött tapickolva íel-felpillantot- tam: Ugyan, mit fog monda­ni?! Szinte mindent tudok A brigád egyes tagjainak -el­tüntetéséről — oklevél, jel­vény — a brigád dönt, mert belső életüket ők ismerik a legjobban. A magasabb fokú erkölcsi elismeréseknél a helyzet a következő: a bronzplaketteket és a bronzkoszorús jelvénye­ket a Szakszervezetek Megyei Tanácsa, az ezüstöt az ille­tékes szakszervezet elnöksége, az aranyjelvényeket pedig a SZOT elnöksége adományoz­za. Az esedékes fokozatokat visszamenőleg 1959. január 1- től kell számítani. Ennek megoldása nem lesz könnyű, mert számtalan változást kell figyelembe vehni. Ez nagy körültekintést, a nyilvántar­tások rendszerezését igényli. Ehhez nyújt segítséget a Szakszervezetek Megyei Ta­nácsa, az egységes nyilván­tartáshoz szükséges nyomtat­ványok kibocsátásával, ame­lyet az alapszervezetek idő­ben megkapnak. Azok a bri­gádok, akik a mostani érté­kelés során valamilyen ok­nál fogva nem kapják meg a címet, korábban elnyert fo­kozataikat megtarthatják. Ma­gasabb kitüntetésre, csak a szocialista cím újólagos el­nyerésétől számított két év után jogosultak. A magasabb fokú kitüntetésekre az ado­mányozó szervhez, évente két alkalommal legkésőbb már­cius 1-ig, vagy április 2-ig kell eljuttatni az üzem veze­tőinek és kollektívájának vé­leményét. A szakszervezeti bizottsá­gok az igazságos értékelés megteremtése céljából támasz­kodjanak a dolgozó kollektí­vákra, a folyamatosan veze­tett brigádnaplókra és a ter­melési tanácskozások jegyző­könyveire- Az értékelésre szánt idő rövid. A kitünteté­seket a jóváhagyás után ün­nepélyes keretek között áp­rilis 4-én, vagy május 1-éa kell átnyújtani. A plakette­ket és jelvényeket a dekorá­ciós áruházban az elfogadó okmányok bemutatásával le­het csak átvenni. már róla — talán többet is, mint ő magáról... Mit mond­hat még?.. Talán... igen­igen — és hirtelen meglódult a fantáziám. — Talán egy jó mondatot! Egy úgynevezett „öntudatos mondatot” a cikk végére! Aztán bemutatkoztunk egy­másnak. Napsütötte-szél­fútta arcán nyíltság volt és derű. A munkáról, a nyárias zivatarról, vagy az otthon ki­teregetett ruhákról kellett vol­na szólnom, de nagyon hatal­mába kerített a frappáns be­fejezés vágya, és bárgyút kérdeztem: — Mitől van az, hogy maga ilyen jól dolgozik, és hogy mindenben részt vesz? Kicsit zavartan, kicsit ér­tetlenül nevetett, és a három­ágú villát szürkálta a földbe. Aztán, hogy hosszú ne legyen a hallgatás, felhúzta a vállát, és azt mondta: — Én is csak egy vagyok a többi között. Később persze beszélgettünk még; szót váltottunk a távol dolgozó férjről, a régi, úgy­nevezett pesti zsákokról, amikbe nem fér túl sok csö­veskukorica, és az asszonyi váll is elbírja — de végül is, azt hiszem, kölcsönösen elége­detlenül váltunk el: ö nem ezt várta egy riportertől, s én szintén nem ezt egy kiváló tsz-dolgozótól. Adamov András még ki kí­sért a kövesútig, s mielőtt az árkot átugrottuk volna, csen­desen, mintegy Önmagának mondta: — Hiszen igaz, hogy csak egy a többi között, de az is igaz. hogy az első! Knnsrabó Ferenc Murányi László tqijenlék kézéit B. J. EHsivolítani vagy megne vélni?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom