Nógrád, 1966. március (22. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-20 / 67. szám

1966, március 26., vasárnap NŐGRAD 11 4 góluamese Hagyjuk a gólyamesét — hangzik sokszor, s cinikus hangsúllyal a felnőttek tár­saságában, ha valamit két­kedve fogadnak. Mit szóljon hát a gyerek, aki a* iskolá­ban már tanult a növények és az állatok szaporodásáról, sőt „fülheggyel” hallotta hú­gának, vagy becsének szüle­tését is, mégis otthon tárttá magát az a mese, hogy a testvérkét a gólya hozzál Elhiszi? Csak annyira, hogy nem vitatkozik a szülőkkel, nagy­szülőkkel. Es ezzel — észre­vétlenül — fesleni kezd a szülő és a gyermek közti kapcsolat szála. A legtöbb szülő abból In­dul ki, hogy neki Is ezt mondták, s különben Is. ez az egész nem tartozik a gye­rekre! Strucc-polltlkát folytat az a szülő, aki nem veszi tudo­másul, hogy a gyermek ér­deklődési körét nem egye­dül maga, hanem a tágabb értelemben vett környezet, sőt élettani, pszichológiai té­nyezők is befolyásolják. A gyermeklélektan francia mű­velői tudományos alaposság­gal kimutatták, hogy már a két éves gyermek megkülön­bözteti a fiút a lánytól. Egyelőre még csak a ruha és a haj segítségével, de a normálisan fejlett három éves gyermek már szemé­lyes sértésnek veszi, ha pl. fiú létére kislánynak nézik, vagy fordítva! Fogalmuk van a házasságról! Szeretnének apukák, vagy anyukák len­ni! Gyakori kérdésük a „hogy lesz a kisbaba?!” _ A legtöbb szülő azonban, — sajnos — mindennek nem tulajdonít nagyobb jelentő­séget, mint annak, hogy gyermeke szereti-e a spenó­tot, vagy nem? Pedig könnyen meggyőződhet ar­ról, hogy négy, öt, hat éves korban, már egyre világo­sabb és egyértelműbb meg­fogalmazást nyer a gyer­meknél a kíváncsiság; hogy születtem én? Ha az életko­ri sajátosságoknak megfele­lően felmerülő gyermeki ki- váncsiskodásokra —* mert ezek még nem kérdések — nem tudunk, vagy nem aka­runk megfelelni, szinte arra kényszerítjük gyermekünket, hogy másutt — többnyire pajtásaitól — kérjen választ. És ezek a válaszok sajnos sokszor távol ennek a jóiz- léstől. duvaságukban való­ban lélekmérgezők! A szülői tekintélyen esne csorba, ha ml válaszo­lunk? Semmiképpen! Tekin­télyünk inkább akkor kerül veszélybe, ha gyermekünk idegentől — nemtörődöm fel­nőttől, vagy nagyszájú ka­masztól ■— szerzi „informá­cióit”, akik legtöbbször drasz­tikus magyarázatukból nem hagyják ki sem az apát, sem az édesanyát... Rosszul értelmezett szeme­rem, azaz álszemérem az, na gyermekünknek — okosan fogalmazva — nem mondjuk meg az Igazat. Nincs az az iskola, amely képes lenne a szülők válláról levenni a fel­világosítás gondját! Igen sok hasznos könyv szolgál útmu­tatásul, segítséget adnak ta­nácsaikkal a pedagógusok is, de a szülők helyett senki sem tudja mindezt jól megoldani. Nehogy úgy járjunk, mint az egyszeri ember, aki elé oda­áll! alig tízesztendős fia: — Édesapám! Megtudtam, hogy engem nem a gólya ho­zott! — Micsoda-a-a? — s már­is . elcsattant két nyakleves­— Tanultuk az iskolá­ban ... — szipogott a gye­rek, — hogy a gólya költöző madár.,. Én novemberben születtem, engem csak a var­jú hozhatott.,. — Varjú? Az más! Az le­het! <.. Kolozsváry Gyula és mégsem ? A Nyírségben jártunk, a tanyáik felé indultunk gépko­csin. — Kérem, ha lehet... vi­gyenek el... — lépett hoz­zánk a falusi védőnő. Zuhogó esőben bajos kerék­páron járni. Helyet szorítot­tunk neki. öt családihoz igyekezett. Azokhoz, akik nem vitték be gyermekeiket a rendelőbe, mi­kor a Sabin cseppeket adták. —Velünk nem csináltak ilyen felhajtást, mégis itt va­gyunk ... Nem értünk rá az ilyesmire... — mondja né­melyik anya. A szülőket ren­delet kötelezi, hogy gyermeke­iket a kijelölt időben a Sa­bin cseppek beadására elvi­gyék. Mégis, vannak, akik el­mulasztják ezt, felelőtlenül kockáztatva gyermekük egész­ségét 1957-ben 2230, 1959-ben 1830 gyermek betegedett meg Hei- ne-Medinben. A megelőző esztendők járványainak élet- benmaradt áldozataival együtt körülbelül 6000 bénult kiskorú él az országban. Közülük mindössze négyszázan vannak kórházban, a többieket ott­hon kell ápolni. Sokan közü­lük járóképtelenek. Egy a járóképtelen gyerme­kek közül... JHlért e s/íjf a fiúv á Volt egyszer egy csodaszép, tarka páva. Egész nap csak sétálgatott gőgösen és felfu- valkodottan, szétterjesztett tol­iakkal a mezőn. Farktollai- nak káprázatos csillogása úgy elvakította a többi állatot, hogy azon kezdtek gondol­kozni: meg kellene választani a pávát királynőjüknek. Történt egyszer — amint éppen újra a mezőn sétált a hiú páva, — hogy egy szür­ke kis fülemüle szállt mel­léje, a vadrózsabokorra, pi­henni. Ilyen csodás, tarka madarat még sohasem látott, alig talált hát szavakat, ami­vel bámulatát kifejezhette vol­na: — Oh, te csodálatos király­nője a madaraknak, állj meg egy percre, hadd csodálja­lak meg. Látod, én csak egy egyszerű, szürke kis madár vagyok, nézd, milyen koldús- szegény a ruhám, tegyél jót velem, adj néhányat csodás tolláidból! — Nemsokára új tollat ka­pok. Ez már régi és visel­tes. Ha jó leszel, az összes levetett toliamat megkapha­tod — válaszolt a hiú páva. — És mondd csodaszép,, tarka páva — mit kellene tennem, hogy nekem add a tollaidat? — kérdezte remény­kedve a kis fülemüle. — Hallom, hogy nagyon szépen énekelsz. Nem kell mást tenned, mint át kell ad­nod nekem tudományodat. Te­hát, — ha tollat akarsz, meg Indonéz népmese kell tanítanod engémét is énekelni! — Oh, hát ez nem nagy dolog — ujjongott a fülemüle és szárnyaló, csattogó dalba kezdett. A fákon minden ma­dár elhallgatott és csak őt hallgatták. Megszólalt a ka­kukk: — Ej, ha ez a szép, tarka madár is így tudna énekelni, színes tollával, gyönyörű hangjával ő volna a világ el­ső madara. A kakukk véleménye ret­tenetesen bántotta a hiú pá­vát. Felfújta magát és rá­kezdett, hogy Utánozza a fü­lemülét, de bizony, sehogy sem ment a nóta. Ügy nye- kergett a páva hangja, mint a kenetlen ajtó. A pávát hiú­sága mégsem hagyta nyugton. Mikor egyedül maradt a fü­lemülével, hízelegni kezdett neki: — Hallgass rám, ha akarsz hang, fa? a színes tollaimből' — Te kicsi madár vagy, elbújhatsz a szárnyam alatt. Ha majd ismét összegyűlnek az álla­tok, hogy csodálják tolláim szépségét, én kitátom a szám, te énekelsz, s akkor mindenki azt hiszi, megtanultam éne­kelni. Persze, soha, senkinek nem szabad elárulnod az igazságot. Szegény, ostoba fülemüle annyira vágyott a tarka tol­lak után, hogy hajlandó volt a csalásra. Egy ideig meg is voltak így ketten, s a pá­va sok állatot becsapott. Egyszer nagy vendégséget rendezett, hogy énektudomá­nyát fitogtassa. A vendégse­reg összegyűlt, de a fülemüle nem érkezett meg, hogy a páva alá bújjon. A páva nem tudott mást tenni, kérlelni kezdte ven­dégeit, legyenek egy kis tü­relemmel nem tud most éne• Nagytakarítás - jól szervezetten A házimunka legfárasztóbb tennivalói közé tartozik a nagytakarítás. A dolgozó nő rendszerint rászán egy napot az évi szabadságából, hogy gondosan végezhesse el ezt a munkát. A nagytakarítást már elő­ző este kezdjük el. A ké­peket leszedve, puha toliporo­lóval végigpásztázzuk a fa­lat, nyitott ajtó-ablak mel­lett. ilyenkor még egy kis huzat sem árt. A porcelánt és ólomkristályt yltrás vízben megmosva, puha ruhával fé­nyesre törülve zárjuk el, ne­hogy baja essék. Reggel a szőnyegek, matracok, és kár­pitozott bútorok porolásával, porszívózásával kezdhetjük a munkát. Utána benzines víz­be mártott kefével söpörjük le azokat. A felületi piszok­tól Express tisztítóval köny- nyen megszabadítjuk. Az ágyneműt, lehúzva, tegyük ki a szabadba szellőzni. Ilyenkor a könyvszekrény­re is sor kerül. A könyvek porszívózása egyenként a leg­eredményesebb. A szekrényt, fiókot előbb száraz, majd ned­ves ruhával kitöröljük, és tiszta papírt helyezünk bele. A politúrozott bútorok faré­szei lakkfény folyadéktól, vagy egyszerű fehér cipőpasz­tától tiszták lesznek és vtsz­szanyerik eredeti fényüket. Amikor ezzel végeztünk, kö­vetkezhet az ajtók, ablakok lemosása, amihez legjobb a langyos ultrás víz. Tiszta és fényes lesz tőle az ablak fá­ja, az üvege pedig a közis­mert Tükör vegyszertől, de a tiszta ecetesvíztől is ragyog, különösen, ha újságpapírra), utána puha ronggyal töröl­jük át. Mosás közben a vi­zet természetesen gyakran váltani kell. A rozsdás ki­lincset pálcára csavart, só­savba mártott rongy öcs kával moshatjuk le. A súrolóvízbe tehetünk szalmiákos kenőszappant, vagy trisót, de a forró ult- rásvíz Is felszedi a piszkot. A padlósúrolásnál egyik edényből a súrolővíz, a má­sikból az öblítővíz kerül a padlóra. A súrolás négyzeten­ként történik, s csak több­szöri felmosástól lesz szép a padló! Száradás után Vik- tória-sárgával, enyhén színe­zett, jóminőségű beeresztővel, egyenletesen kell felkenni. Amikor a beeresztő megszá­rad, padlókefélővel. vagy ke­félőgép segítségével lehet vik- szelni. Nagytakarítás ideién tartós lakkal is bekenhetjük a padlót, ez azonban nem súrolást, hanem — hogy egyenletes legyen — szaksze­rű gyalulást Igényel. Ez a megoldás ugyan költséges, de hosszú időn át megkíméli a padló gondozásától a háziasz- szonyt. Az éléskamra polcait mo­sóporos forró vízzel mossuk le. Az edények langyos, ult- rásvízbe kerüljenek épp úgy, mint a konyhaszekrényből ki­rakott szervizek. A konyha­szekrény polcait, fiókjait, íz­léses és könnyen tisztán ke­zelhető pvc anyaggal borít­hatjuk. A konyhabútort szap­panos puha ronggyal óvato­san mossuk, nehogy lekopjon róla a festék. A kamra és a konyha kövét forró trisóval vízzel súrolhatjuk. Most mar csak a fürdőszoba és a mel­lékhelyiség takarítása van hátra. Mindkét helyen a fal­porolással kezdjük, természe­tesen most már csukott ajtó mellett A pornak az ablakon, vagy a szellőzőn hagyjunk utat. A kádat, mosdót, WC csészét legszebben FWO—0- val tisztíthatjuk. A kőhöz itt is forró, trisós vizet hasz­náljunk- Ha mindezzel vé­geztünk, a lakásban újra rend uralkodik, friss levegője árasztja a tisztaság illatát. Réti Erzsébet lucskoson, paprikáson Juhhús — A juhhús sok fehérjét, szervezetünk számára első­rendű minőségű zsírt, és min­den másfajta húsnál több vi­tamint tartalmaz. Nem kell a faggyútól megtisztítani, csak rózsaszín hártyáját szedjük le. Megmossuk, ecetes vízzel leforrázzuk — 1 liter vízhez 1 deci ecet —, utána hideg vízzel lemossuk. Bármit ké­szíthetünk belőle; húslevest gulyáslevest, becsinált levest borral, citrommal. Igen jó ízt ad néhány dl fehér bor a pör­költnek, de csak akkor önt­jük hozzá, ha már félig megfőtt Jó babbal, kásával, káposztával, fokhagymával tűzdelve, szalonnával, vadasan, fasírozottnak főzelékre. kelni, fáradtnak érzi magát. Ám a vendégsereg egyhangú­lag követelte: — Énekelj pá­va. énekelj! Halljuk! Ekkor egy róka dugta elő fejét a sövény mögül és meg­szólalt ; — „Hallod-e, te hiú páva. Sokszor láttam, hogyan hasz­náltad ki szegény, ostoba fülemülét, aki a tarka tollaidra vágyott. Én most megfogtam az ostobát, itt ho­zom a számban. Bár róka szá­jából még nem hallott az erdő fülemüle dalt, megmu­tatom, hogy én is tudom azt, amit a páva. — Énekelj hát fülemüle, énekelj egy utolsó dalt, mielőtt megeszlekí” Szegény fülemüle dalolni kezdett, s valóban most hal­lott erdő és mező először csattogó fülemüle nótát — egy róka szájából. Na hiszen, lett nagy kaca­gás, a páva majd elsüllyedt szégyenében. — Nem igaz, hogy nem tudok énekelni — rikácsolta. — Ide hallgassatok, azért is tudok, tudok, tudok! — és rikácsolt egyre, ahogy csak a torkán kifért, az állatok meg jobbra-balra dőltek a kaca­gástól. A róka is kacagni kezdett, s ahogy kitátotta a száját, kirepült rajta a fogoly fülemüle. Dehogy kellett már neki a páva tarka tolla, örült, hogy épségben elbújhatott a bozót rejtekében. Azóta csak ott csattogja gyönyörű éne­két, mert fél, hogy újból megfogja a róka, s megbün- hődik azért, mert csalásra használta fel tehetségét. A pávának pedig — mert akkor rígy túlerőltette magát — azóta még csúfabb, riká- csolóbb lett a hangja. (Angolból fordította: Pfeifer Vera) Lucskos káposzta ürühússal 1 kg félkövér húst 8—10 darabra vágunk és ecetes víz­zel leforrázzuk. Fél óráig hűlni hagyjuk az ecetes víz­ben. Sós vízben majdnem készre főzzük. Egy közepes fej káposztát forrázunk hoz­zá, 6—8 gerezdre vágva — torzsáját kidobjuk — né­hányszor a forró vízben meg­forgatjuk,' azután leszűrjük és száraz kaporral a húshoz tesszük- Ha szükséges, még teszünk hozzá sót. Ha jó pu­hára főztük, néhány kanál liszttel, tejföllel behabarjuk. VÍZSZINTES: 1. A függ. 17. műve. A függ. 9. folytatásában íran­dó. 10. Előidézője. 11. Élni fog régiesen. 12. Fém. 14. Tollforgató. 15. Y- B. 16. Űj angolul. 18. Textíliát készít 19. Istennő latinul. 20. Fé­lénk- 22. Dörögne mássalhang­zói. 23. Néz. 24. Zenei mű. 25. 555 római számmal. 26. Angliai folyó- 28. Fém. 29. Azonos mássalhangzók. 30. Régi űrmérték. 32. Patakocs­ka. 33 Elbillen. 35. Északi nép- 36. Kettős törzsű hajó. 40. A vízsz. 1 műve. FÜGGŐLEGES: 1. Műanyag. 2. Vissza: szov­jet folyó. 3. Mezőgazdasági gép- 4. Helyhatározó rag. 5. Vőlegényjelölt 6. Az iga­vonó. 7. H. E. 8. Szovjet tó. 13- Feleség. 14. Szovjet mo­eeettel Ízesítjük. Tálalásk-ir 1 tojássárgáját 2 kanál tej­föllel elkeverünk, rászűrjük a forró levest, kavargatjuk, majd a káposztát alulra rak­juk. Utóételként sült tésztát adjunk ilyenkor az ebédhez. Paprikás juhhús Három nagy hagymát kari­kára vágva lábosba teszünk, meghintjük tetézett evőkanál paprikával. A megmosott és besózott juheombot ráhelyez­zük és mindig kevés vizet, aláöntve, puhára főzzük. Fő­zés közben vigyázni kell, ae- hogy lesüljön. Tört burgonyát és paradicsommártást adjunk mellé. tormárka. 17. Angol író, fan­tasztikus művek alkotója. 18. Mi több. 19. Balkáni folyo. 21. Vissza: terhelő állítás- 22, ... gérla'- illatszerből! 24. A. V. T- 25. Mennyiségi meg­jelölés. 26. A földgolyót vál­lán hordozó, görög mitológiai alak. 27. Adriai szél. 28. Régi űrmérték- 29. Libát hizlaló. 31. Be ellentéte. 33. Vissza: szilaj. 34. Ráolvasás kezdete. 37. Varróeszköz. 38- R. B. 39. Holland gépkocsik betűjele. Megfejtésül beküldendő a vízszintes 1, 36, 40, a füg­gőleges 17 és 26. A március 13-i gyermek­rejtvény helyes megfejtése1 Babits Mihály, Jónás könyve. Könyvjutalmat nyertek: Nyerges István Starján, Tom­ka Béla Somoskőújfalu, Deb- reczeni László Bgyarmat GYERMEKEKNEK

Next

/
Oldalképek
Tartalom