Nógrád, 1966. március (22. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-11 / 59. szám

4 N (*> C B A D 1966. március 11. péntek. A XXBIi. kerület kilenc katasz­sötét van, és a vicinálison igen gyenge a világítás. „Némelyik kocsiban erősek a körték. De ott annyi a nép, hogy nem férek ti-;. Mindenki a nagyobb fénybe z A nyugat-nógrádi falvak- saját volt és ban az élet ritmusát a va- téri feles-” sül szabályozza- A vonattól távcl eső községekben csupán Tévéjük nincs, a művelő- szombat este és vasárnap le- (iési otthonban nézi meg nő­het javakorabeli férfiakat és ha- vasárnap- Szeretné megta­mindkét nembeli fiatalokat nulni a romit, és tetszik nein találni, míg a közeliekben a népitánc. Piszokságnak húzódik, hétköznapokon is — este hét- mondja, hogy Indonéziában tői reggel négyig. meggyilkoltak nyolcvanötezer baloldali hazafit, és a három A napi négy-hét órai uta- legkedvesebb regénye sorrend­zás, vonatra várás önmaga- ben a Rozsdatemető, az Egri ban dezorganizáló, ez a tel- Csillagok és a Golgotha. jesen szervezetlen — és tulaj- .. , __.. , A z utóbbit több mint négy sem vesz a kezebe. Meg a hónapig olvasta, de csak egy tájszólást is lerázzák maguk- téli betegszabadsága alatt ról! Bizonyos értelemben te- tudla befejezni. hát ez a vidék nem Nógrád • megye szerves része, hanem Vác és Budapest „peremke- Sz. János huszonkét éves, rülete” — anélkül azonban, lakatos: „A munkahelyen nagy a lazítás, de szerintem Az ingázó fiatalok többsége két-három évi ipari munka után kaszát, kapát véletlenül donképpen céltalan — idő töltés megteszi hatását: Egy elég megbízható kimutatás szerint ezek között a fiata­lok között észrevehetően na­gyobb számban fordulnak elő bűncselekmények, szabálysér­tések. ök lényegében sehová sem tartoznak: a városba sem, ez vaT1 min(jen gyárban. Kí­ahol dolgoznak és a falujuk­adják a melót, pár óra alatt ba sem, ahol születtek, és ahová aludni járnak. Évek összevágom, aztán a kutya óta ez róluk az általános vé- sem szól hozzám. Még örül­hogy öntudatban, szakmai tudásban és műveltségben igazán az lenne. Az arányosan rájuk eső mű­velődési közpénzeket rendsze­lemény. Nézzünk meg közű- nek is, hogy ilyen gyorsan rint megtalálhatjuk a gyár­iük néhányat közelről. P. Ilona húszéves, egy váci üzemben adminisztrátor. Napi kiVl„„náriM hat (és egynegyed) órát al- asz a asarol. szik, kivéve a szombat éjsza­kát, mikor tizenhárom, tizen­négyet. Hétfőn virradóra már ismét ötöt, vagy hatot, mert „nincs szíve” lefeküdni hi­szen csupán ilyenkor van ide­je (és energiája) társadalmi életet élni. Ha Vácon menne moziba, aznap fél egykor jut elkészültem... Termelési ér- ban is, a falujukban is — tekezleten aztán beszélnek a de őket elérni!.. A KISZ-nek becsületes munkáról, meg a és a népművelésnek ez az négyszáznyolcvan perc teljes egyik nagy gondja. És közben egy sem röhögi el magát, ezt bírom a legjobban.. Két évvel ezelőtt nem kap­ták meg a szocialista brigád címet, mert a társadalmi munkát nem teljesítették. Egy gyári vezetőt emiatt el­Kunszabó Ferenc Gyarmati kaleidoaxkóp Ami a riportból kimaradt Város az Ipoly partján. Ián a Tó utcai Bárányok.. . Dédelgették és dáridókon dá- Nemrég ezzel a címmel kö- Bárány István, a bőrkereske- ridóztatták. Nőtt az iszákos zölt balassagyarmati soroza- dó. Már meghalt ugyan, de szenvedély és hanyatlott a tot a Nógrád. Néhány írásban a felesége. muzsikáló készség. Ide pör­egy város minden vonását ^ tó utcában öreg-öreg né- g°tt vissza, az Ipoly-parti vá- megmutatni nem lehet, s nem njke Alig érti meg, mit aka- fosba sorsa bumeráng-görbé- is ez volt a célunk. Az ^k. je. Egy-két együttes még be­anyaggyűjtés és feldolgozás, a _ „ Mf _ , fogadta, ha tán helyettes, ki­lényeges elválasztása a lé- . .. ' e segítő kellett. Aztán ez sem. nyegtelentől sok-sok fel jegy- J ‘ , Családjából kiszakadt és zést, mozzanatot félretol, ami — Tálán a férjé szülei, né- mostj — talán hatvan évesen pedig önmagában vagy más r.ike. — erósködöm. sem még _ a szoci^ijs otthon vonatkozásban hét. érdekes — Nem, mi nem. lakója. Ha kérdezik, pár fo­— Hát hogy hívták a férje rintért szívesen elmondja, ho­Bárány Mikszáth Állítólag Jánost keresem a Kálmán utcában, azok származéka lenne, akik jó százhúsz éve bizonyságlevélben kérték igazolását, hogy 1690-ben jött eleiken kívül hason nevű vá- rcsalapítók nem éltek Gyar­maton. apját? — Nem is tudom. Mi Szlo­vákiából jöttünk ide. Kedvetlenül köszönök el. Más Bárányt nem említenek. A városalapítóknak hát nyo­ma tűnt gyan verte pofon a hetvke századost. Ügy mondják, igaz história, így él a gyarmati emlékezetben az ifjú prímás. Rekedt — ez a ragadék ne­ve. Másképpen: Baranyi De­zső. Lajta szerint ő játszotta legszebben valaha a népda­lokat. Nem is nagyon régen. Kint csatangolunk a katoli­kusok temetőjében — mert a temetőnek hármas tagozó­dása van: az evangélikus, az izraelita és ez. Nevezetes — Nem, nem kerem, bár- halmokat keresek, de a kö­mmt sajnálom. Nem ez a vek ajjg mondanak valamit, csalad. Mi harminc éve jöt- Hát hol temetkeztek a va­Bárány bátya csak moso­lyog, fejét ingatja. tünk — Csitárról... De ta­na haza, falujában viszont vert. Felfüggesztett ítéletet csak a második félidőt néz- kapott. Mostanában szomba- hetné meg. ton este rendszerint holtré­A tévétől menekül, mert szeg. De nem kötekedik. Va- tanulnia kell: technikumi elő- sárnap délelőtt alszik, aztán készítőre jár- A vonaton nem vácra; lehet készülni- A nagyhangú fiúk szinte naponta végigjár- „Nézze, én rendesen bele­ik a kocsikat, és direkt ott habarodtam. Elveszem, az biz- zaionganak, ahol valaki olvas- , ~ , . , ni próbál. Egyszer a kémia- tos- ^ ha me§csal ~ csak könyvét kidobták az ablakon, egyszer megcsal! — kinyí­Feketehajú, csontosarcú kis- rom!"' A betyár életbe!” lány: „Ha beledöglöm, akkor , is technikus leszek!” Es két szemhéja összeszűkül. R- Márta huszonhat éves. Családfenntartó. Anyja szinte állandóan beteg. Nagyon szi­li. Mária tizenkilenc éves, vesen dolgozna a tsz-ben, de betanított munkás Rákospalo- csak az állattenyésztésben, tán. Mire reggelenként a co- niert az a biztos kereset. Vál­nat hozzájuk ér, már „meg­lalná a nehéz munkát. Sza­telt”. Emlékezete szerint ta- badsága alatt helyettesít is valy kétszer tette meg ülve néha, de a többi gondozó az egyórás utat. Este és va- nem egyezik bele, hogy nő sárnap özvegy anyjának se- kerüljön közéjük. gít a tsz-ben. A gyárban havi a vonaton Vácra menet al- ezerkétszáz az átlaga. Ezerért szik, visszafelé horgol. „Már is nagyon szívesen hazajön- majdnem kész a staférung”­Kis közséff, nagy község ebben a kis faluban január 1-én mindössze A legkisebb falu N emesmedvés A Központi Statisztikai Hi- közül 78-nak a lélekszámú a vatal legújabb kiadványa kétszázai sem éri el. Az egész csaknem 350 oldalon számos ország legkisebb népességű érdekes adatot hoz nyilvános- községe Vas megyében talál- ságra az ország 3198 községé- ható: Nemesmedves. Amíg a ről. legnépesebb községnek Érd­„ , . . , ..... , .. nek több mint 28 000 lakosa Ezek szerint a legtöbb koz- yan ség — pontosan 362 — Bor­sód-Abaúj-Zemplén megyében 5g ^ irUk össze Igaz> a van. A rangsor vegere került lakosság négy év alatt jelen- Csongraoban ezzel szernoen tgsen niegnőtt, pontosan két mindössze 62. Igaz, legésza- fővel. (Ha m a iélekszám to_ kibb megyénk hatszor annyi vábbra is ebben az ütemben községének a földterülete alig nő> 2042_re elérheti a száz több, mint kétszerese a főt!) Pedig Nemesmedves ha- csongrádi kozsegekenek. tára nem is olyan kicsi. 823 Az ország lakosságának kö- katasztrális holdja majdnem rülbelüi 60 százaléka él köz- tizenkétszerese a baranyai ségekben.. Ennek a pontosan Pusztakisfalu 70 holdjának. 5 986 726 főnyi tömegnek a amely pedig 1960-ban éppen fele 524 községben lakik, kétszer annyi — 118 — em amelyeknek lélekszáma meg- bort tartott el. Ugyanakkor a haladja a háromezret, a többi legnagyobb község, Balmazú - 50 százalék pedig a fennma- város 85154 katasztrális hold- radó 2674 kisebb község kö- jának még az egy százalékát zött oszlik meg. Az utóbbiak sem éri eL lahai megyei, városi tisztvise­lők? Kísérőm fel: Pauer János extrém alak­ja, tartozéka a Gyar­mata utcáknak. Szíveseb­ben hallgat a Gombaszö­gi névre, mert számos hobby- i& riíágSt ja. kö* a Pikturának a mű. veszkedesnek jut a legelöke- . , , , . , , . lőbb hely. Valamikor műsze­,. , blz°n.y. ha letelt a részkedett, de rég felhagyott tisztsepk, rendszerint haza- a szakmávaL Pauer Gomba. meatfk a bir'lolcHÍ!cra’ a ku" szögi János sok nevezetessége naikba. Ott temetkeztek. közül a legrégebbi, s talán a Egyetlen gondozott, 1 szép legemlékezetesebb, hogy Ba- domborművű kő mégis ma- lassagyarmaton a második, gához vonz. vagy harmadik autótulajdo­— Hát igen. Itt pihen az nos volt. Pontos sorrendet ország leggazdagabb embere niár nehéz lenne kibogozni, — mondja kísérőm s a hely- biztos viszont, hogy „dobogó- hez illő mértékkel elroosolyo- ra” kerülne a helyezettek kö- dik. zött. Hogy erted? !VIa sem hagyja magát, be­— Csak olvasd a feliratot, széltet magáról időről idő­— „Horváth Endre grafi- re. Patriarcha korával — het- kusművész, a Pénzjegynyom- ven évesen — éppen a nyáron da igazgatója, 1896—1954.” ült kerékpárra s bekarikázta — ö tervezte, nyomtatta Csehszlovákia szolkszáz kilo- bankóinikat, a tíz, a húsz, az méterét, most lengyel túrára ötven, a száz forintost. Hát készül. nem ő volt a leggazdagabb? _ Ennyi maradt a néhai au­tóból. Két kerék. És a túrázó szenvedély — ifjúi hévvel. Hogy elégedett-e? Azt mond­A cigányprímás natur-mu- ja. tökéletesen. Vándorfestő zsikus volt. Nem ismerte a kottát, egyéb betűt sem igen. Hallomásra tanult és játszott, de annyi áldott ösztönösség- gel, tanulhatatlan érzékkel, hogy Lajta László, a zenetu­és életművész. büszkébb. Erre a leg­A gyarmati kaleidoszkóp dós vette pártfogásba. Pestre körülfordult. Most már lete- vittek Gyarmatról, ívelt mind hetjüik. fentebb hírnévben és ment egyre lejjebb emberségben. Barna Tibor OROSZ MIHÁLY: TERÓ MŰVELET ne dolgozni. „De a tsz-be nem!” „Miért?” „Utálom a földet! Apámat az vitte sír­ba, anyámat az tette tönk­re! Szüleimnek három hold írói útjának négy évtizedes mérföldkövéhez érkezett a Kossuth-díjas Németh Lász­ló, aki a XX. századdal egy­azon élben született — 1901- ben. Szerzői polcán vagy 40 megjelent írásműve sorakozik, tarka műfaji megoszlásban. Regények, novellák, drámák, színjátékok, szociográfiák, esz- szék, kritikák, műfordítások és egyebek. Munkásságát — idehaza és külföldön — száz­ezrek ismerik, életéről viszont kevesebbet tudnak az olvasók- Pedig az legalább olyan for­dulatos volt, mint egy jó re­gény- Íme, élet-krónikájából a sorsdöntő fejezet: Rendhagyó módon „robbant be” az irodalomba. Egyik külföldi kiadójának küldött önéletírásában így emlékezik — „Budapesten végeztem el az orvosi egyetemet, diplo­mát szereztem. 1925. végén két hét leforgása alatt ren­delőt nyitottam, házasságot kötöttem és megjelent első írásom.” Irodalmi debütálására emlé­kezve mondta el Németh László a történetet, miszerint Horgolni csak ülve lehet, ezért csinált magának egy összecsukható sámlit. Télen viszont így sem boldogul, mert délután hazafelé mar a Nyugat pályázatára küld­te be a Horváthné meghalt című elbeszélését nagyanyjá­ról, s a rokonok marakodásá­ról. Korábban született ez az írás, hányódott valahol a fiókban, de erre az alka­lomra előkereste, és lemásol­va útjára bocsátotta. Egyéb­ként a pályázati felhívást menyasszonya olvasta valahol, és ő kardoskodott a részvé­tel mellett, hiszen titokban éppen tervezték az esküvőt, meg kell hagyni, szerény anyagiakkal. Különösen nagy volt hát a meglepetés, ami­kor később néhány friss Nyu­gat példány került Németh kezébe — az egyik oldalon, hogy, hogy nem: Gorkij cik­ke mellett tördelve a Hor­váthné meghalt, kiugró be­tűkkel szedték a pályázat nyertesének nevét — Németh László. Pedig már majdcsak elfe­lejtette, hogy egyáltalán be­nevezett. Háromszáz nálvízó elől vitte el az öt­millió koronás első díjat. Tisztes összeg volt az akkori­ban­A (19.) Az N-i speciális katonai alakulat laktanyájának egyik elhagyott zugában egy ka­tona fényképet szorongatott gémberedett ujjai között. A fényképről fehér prémgallé­ros télikabátban, nagy fehér kucsmában, fekete hajú nő nézett a katonára- Füléből cseresznye nagyságú gyöngy függött alá, mongolos szemei csodálkozva néztek. Finom­ívelésű, ideges orra alatt rúzs- talan, fénylő ajkai kissé szét­nyíltak. A katona mélyet sóhajtott és gyufáért nyúlt a zsebébe. — Elégetlek. •. — sóhajtott. — Muszáj. Megcsókolta a képet, majd gyufát gyújtott és a papír alá tartotta. Nem ejtette a föld­re, a kép a tenyerében ham- vadt el..« Valter nyugtalanul fészke­lődéit. Ezerszer elátkozta ma­gát, amiért összeveszett az otthoniakkal. Egyetlen gon­dolat hatott rá megnyugtató­an: a vonat félóra múlva befut az állomásra. Újabb félórai gyaloglás — a lakta­nyában van. Akkor pedig egé­szen másként fest minden. Oldalt kapta a fejét- A szomszéd ülésről, egy Magyar Ifjúság lapjai mögül éles szempár tapadt rá. — Figyelnek! — döbbent meg és hirtelen elhagyta az ereje. — Figyel. •. Minden energiáját összpon­tosítva, lassan az ablak felé fordult. — Nem vettem észre — gondolta. — Nem szabad ész­re vennem. Valakit rámra­gasztottak, hogy ellenőrizzék, végrehajtom-e a feladatot? Első feladat! Mi következik az első - után? Vagy a mi emberünk? Akkor szólni... Miért nem szól? Mintha va­lóban ügynök lennék •.. Hi­szen még módom sem volt jelenteni -.. Vagy éppen er­ről akarnak meggyőződni? De akkor miért utazik velem? Elég lenne egy telefon... Ea nem a mi emberünk. Ezt ők küldték ... Végre kell hajtani, mert szagot vesznek. Nem szabad, hogy csalódjanak bennem- Végrehajtani, végre­hajtani .. • és jelenteni — za­katolt a gondolat fejében a vonatkerekek döccenésének ütemére. Az állomáson csak néhányan szálltak le a vo­natról, köztük a szúrósszemű újságos is, aki egyenesen a váróterembe sietett. „Szóval ők küldték...” — gondolta Valter és körülné­zett. Az állomás már üres volt. a vonat füstje a távoli domb mögül szállt az égnek. Bizonytalan léptekkel in­dult el a felüljáró irányába. Már messziről számolta a talpfákat • •. öt... hét, nyolc, kilenc! Megállt, lehajolt és remegő ujjakkal kibontotta a cipőfűzőjét. Lopva hátrapil­lantott. A váróterem ablaká­ban ott állt a szúrósszemű ember. Egészen az üveghez nyomta az orrát, úgy figyelt. Ügyelve, hogy a köpenye takarja, átnyúlt a sínen, és keresgélni kezdte az előké­szített helyet. Az üreget pe- fújta a hó. Ügyetlen, kapkodó mozdula­tokkal kaparta ki a havat a talpfa mellől és végre ráta­lált a kis fészekre. Belehe­lyezte a dobozt, és nagyot sóhajtva felegyenesedett. El­indult a felüljáróhoz. Azon­nal ráismert a megjelölt osz­lopra. Elökotorta zsebéből a krétát, gyorsan felrajzolta az illetlen figurát az oszlopra- Kínos lassúsággal sétált el a legközelebbi sarokig, és mi­után befordult az utcába, szinte futva indult a laktanya felé­A katonai elhárítás köz­pontjában a munka lázas üteművé fokozódott. Az al­ezredes erélyes hangon osz­togatta utasításait, hol sze­mélyesen, hol telefonon. — Menjen át a helyi rend­őrségre, és hívjon onnan — utasította a megfigyelőt. Mi­után az néhány perc múlva ismét jelentkezett és részle­tesen beszámolt Valter tevé­kenységéről, az alezredes rö­vid gondolkodás után meg­kérdezte: — Mikor halad át a sínen a legközelebbi vonat? — Három és fél óra múl­va — Figyelje a helyet. Ha addig nem mutatkozik sen­ki, a vonat áthaladása előtt vegye ki a csomagot... Le­het, hogy robbanóanyag. Kül­dök segítséget kocsival. Tűz­szerészt is- Ha elvinnék a csomagot, felváltva ragadja­nak rá- Letartóztatni nem szabad! Az akciót ön vezeti! Végeztem! Ezután a speciális alakulat elhárító tisztjét hívta fel. Leadta neki a Valterra vo­natkozó rejtjelezett táviratot „— Ha egy órán belül nem vonulna be, kezdjék meg a körözést!” — fejeződött be az utasítás. Az alezredes cigarettára gyújtott, majd egy főhadna­gyot rendelt az irodába. — Bartha elvtárs! ön át­veszi a nő figyelését. Minden lépéséről tudnunk kell. Há­rom óránként jelentést ké­rek. Miután a főhadnagy távo­zott, az alezredes Pikót hi­vatta, és utasította, hogy szálljanak ki a Wesselényi utcába. Minden felhasználha­tót szedjenek ki a menyasz- szonyból és Valteméból. Valterné a háztartás dol­gaival foglalatoskodott, ami- knr r>ikóék becsengettek. fFolvtatjuk) Negyven kötettel jubilál Németh László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom