Nógrád, 1966. február (22. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-27 / 49. szám

1966. február 27., vasárnap. vortn A d 11 A nehezen nevelhető szülőkről Pisti ff lég kisfiú Hasznos mozgalom Külön kiadványok — Sok nőnek a „második mű­szak”. nem teszi lehetővé, hogy rendszeresen felkeresse a könyvesboltokat. Vidéken alig van lehetőség arra. hogy figyelemmel kisérhessék a legújabb kiadványokat: sok könyv megjelenéséről ezért nem is tudnak, vagy akkor értesülnek arról, amikor azt már elkapkodták. — E gondokon kívántunk segíteni a Nők könyvespolca mozgalommal. — mondja Hász Károly, a Magyar Könyvke­reskedelmi Vállalatnál. — Rö­vid idő alatt igen sokan csat­lakoztak a mozgalomhoz, melynek jelenleg több mint 8000 tagja van. Az érdeklő­dés érthető, mert a könyv beszerzésének ez kényelmes, s anyagilag is előnyös mód­ja. Ugyanakkor módot ad arra, hogy a nőik sajátos igé­nyeiknek megfelelő könyve­ket vásároljanak. — Tamási Áron a nyáron tréfásan panaszkodott, hogy a „könyvespolcos lányok” köny­veinek dedikálásától izomlá­za lesz. — Tamási Áron Czimeresek cimű regénye, Sásdi Sándor Akit visszavárnak című könyvével együtt külön ki­adványként jelent meg. Eze­ket az írók dedikálták. Rendszeres író-olvasó ta­lálkozók, irodalmi műsorok szerepelnek a mozgalom programjában. Az Ünnepi Könyvhéten önálló könyvsátor­ral jelentkeztek. Az ősszel, közel ezren vettek részt az „ankét a hajón” című meg­mozduláson. Díjtalanul ké­pes tájékoztatót is kapnak a író—olvasó találkozó tagok. Ebben interjúk jelen­nek meg a külön kiadványok íróival, rejtvényekkel, érdekes könyvismertetőkkel. A mozga­lom tagjainak nemcsak a könyvöket biztosítják, hanem elősegítik kapcsolatukat a színházakkal is. — Az elmúlt évben szoci­alista szerződést kötöttünk a Thália Színházzal, s ennek eredményeként a mozgalom résztvevői 40 százalékos ár- kedvezménnyel nézhetik meg az évad négy kiemelkedő da­rabját. A debreceni Csoko­nai Színházzal is sikerült ilyen együttműködést létre­hozni, s tárgyalulnk más vi­déki színházakkal is. — Milyen könyvek kiadását tervezik az új évben? — Csak a tagjaink részére készülő különleges kötésű, sorszámozott könyveink közt lesz: Fallaci: Pénelopé a há­borúban, Bondarov: Ketten; A Kortársban olvashatták elő­ször folytatásokban László Anna kisregényét, a Hiteha- gyottat. László Annától egy novellás kötetet is megjelen­tetünk. Palotai Boris, Szirá- ki Judit, Dobozi Imre, Fü- löp János új művei szerepel­nek a terveinkben. A Nők könyvespolca moz­galom a Magyar Nők Orszá­gos Tanácsa védnöksége alatt működik. A mozgalom tagjai a nőbizottságok kulturfele- lőseinél kérhetnek jelentkezé­si, majd megrendelési lapo­kat. A mozgalom, bár rövid múltra tekinthet vissza, a taglétszám növekedésével azt bizonyítja, hogy megszervezé­se hasznos volt. Játszik az Örs Mi van az asztalon ? A játékvezető 15-20 tárgyat elhelyez az asztalon, majd egy kendővel letakarja. A kisdo­bosok az asztal köré állnak. A játékvezető leemeli a térítőt, majd tizenöt másodperc után visszahelyezi. A pajtások öt perc alatt írják le, mit láttak az asztalon? Az győz, aki a leggyorsabban, a legkevesebb hibával, a legtöbb tárgyat fel­sorolja. A szomszéd válaszol A pajtások körbe ülnek. A játékvezető odamegy az egyik gyerekhez, és felteszi a kér­dést: „Mire gondolsz most?”, „Milyen nap van ma?” A megkérdezett hallgat, a kér­désre a jobboldali szomszéd­nak kell felelnie. Aki tévedés­ből mégis válaszol, vagy — mint szomszéd — elmulasztja a válaszadást, zálogot ad. Hopla A gyerekek körbeülnek a játékvezető a kör közepén különböző mozdulatokat vé­gez: felemeli a kezét, tiszte­leg, integet, mellére teszi a kezét, tapsol, szamárfület mu­tat, stb. Há azt kiáltja „Hopla", akkor mindenkinek utánoznia kell őt. Ha a kö­vetkezőt mondja: „Csináljátok utánam!”, akkor mozdulatla­nul kell maradni. Aki elvéti, hibapontot kap. (vagy Piriké még kislány...) Hányszor hódijuk ezt társa­ságban, Iskolában! Olyankor, amikor a gyanútlan idegen, vagy esetleg éppen a pedagó­gus félreérthetetlen utalást tesz a gyermek túlzott felví- lágosultságára: — Ugyan kérem! Hogy tet­szik gondolni?! Hiszen ö még kicsi! — hangzik a válasz. S a szülő saját nevelési elvei­nek, és módszereinek helyes­ségét igazolva, hajlandó gyer­mekét — főként erkölcsi kér­dések területén — sokkal ki­sebbnek látni, mint amekko­ra valójában. Ezek a szülök először saját gyermekkorukat felejtették el. Talán azért, mert rendkívüli módon szé­gyenük azt a módot, aho­gyan ők megszerezték a „fel­világosodást”. És ez természetes. A „ml időnkben”, sok minden „ti­los” volt. Természetes dolgok felismerése „bűnnek” számí­tott. S az élet legegyszerűbb és legtermészetesebb dolgait a titokzatosság fátyla fedte, amelyet fellebentení bű­nös cselekedetnek számított. Valljuk be sokan vagyunk mai, „felvilágosult” felnőttek, akik erkölcsi dolgokban min­dig irulva-pirulva foglalunk állást. A lopás kérdésének megítélésénél, esetleg eszünk­be jut egy halványuló emlék- kép, amint a nagyon megkí­vánt kockacukros zacskóból kiemelünk egy-két szemet és „lefülelnek” bennünket. Meg­indul a rendkívül kellemet­len, szégyenteljes bűnvádi el­járás ... Drága szüléink szi­dalma. Amely mögött első­sorban az állt legtöbb helyen, hogy kiszámított fillérekből éltek az emberek. A zacskó cukornak meghatározott ideig elégnek kellett lennie. Meg egy másik, — azóta elleniga- zolt hiedelem: rontja a fogat, árt a csontrendszemek. (Eb­ből az utóbbinak pont az el­lenkezője igaz, hiszen gyer­mekeink megnövekedett „mé­reteinek” oka a megsokszoro­zódott cukor-fogyasztás.) , kleptomániáml... Mikor lettem kleptomániás? Nem tudom. Tudat alatt min­dig az lehettem, őstehetség­gel megáldott, csak egy ki­csit későn fejlődött ki ben­nem. Igaz, nem mindenhez ragad a kezem, pontosabban: nem minden ragad a kezem­hez. Női csecsebecse, pénz, könyv, ruhaféle nem kell, a legkülönbb holmik sem vonzanak. De ha ceruzát lá­tok, vagy még az sem kell, hebegett, dadogott, szóhoz sem jutott. Végül összeszedte magát, mondván: „nem egy tarka kutya van a világon! Ha új Parkerhez akarsz jutni, válassz más megoldást! Egy­szerűbbet. Menj el a boltba, vagy főnököddel írass ki a gyári raktár reprezentációs keretéből, de az enyémet ne vedd el, éppen az Imént kap­tám névnapi ajándékul”. Ez­zel visszavette a tollat és el­lyemre visszaérve szépen ki­fizettem az 50 forintos taxi­számlát, és erősen megfogad­tam: szakítok bűnös, s immár költséges szenvedélyemmel. Ennek már éppen hetvenké- órája. Ceruzám, töltő- és go­lyóstoliam nincs. Ezt a bűn­bánó visszaemlékezést is író géppel vetettem papírra. András Ida Hasonló a helyzet a nemi erkölcsök területén szerzett gyermekkori Ismeretekkel. A titokzatosság amely ezeket az „ismereteket” befonta, már magában is félelemmel töltött el mindannyiunkat. Persze, hogy addig vagyunk „nyugod­tak”, amíg a mi „Pistink”, vagy „Pirink” kisfiú, vagy kis­lány. Sokan, — gyengébb ideg- -etűek, olyanok, akiknek ezen ° vonalon kellemetlen élmé- Mk vannak (ha csak olyan lény is, hogy orvosi könyv ásásán kapták rajta, s erre „ott a nagy hadd el hadd, hogy lássam, csak hallatlanul szaladt. kifinomult jobbkezem hü­velykujja hozzáérjen, akkor az már nálam marad. Ha csupán átmeneti időre is. Lehet a jószág új, összerágott, agyonfaragott, lehet grafit, pi­Ettől a naptól óvatosabb lettem, ám a baj mégis meg­esett. Mégpedig azzal, akinél nagyon ügyelek rá, hogy tisz­tességes úton szerzett, kifo­gástalan eredetű írókészlete ros. lila, hupikék Írón. Mind- legyen. Tehát forintért, üzlet- egy, nincs pardon. Semmi vásárolt bűnbánat vágj' lelkiismeret- íurdalás nem ébred bennem miatta. De sokat is emeltem már el, ám vérbeli gyűjtőhöz il­lően sohasem volt belőlük készletem. Dugi raktárom sincs, mert rendszerint még a legszebb darabokat is el­hagyom másnap. Hol? Ki tudja! És ráadásul mennyi bajt hozott rossz szokásom a nyakamra! Kollégáim, habár hasonló betegségben szenved­nek, szenvedélyemet ismerve mindig rajtam keresik el Értekezlet közben hívtak a telefonhoz. — Kisanyám — hallatszott a sírós gyerekhang —, hová tetted a toliam? A ceruzám, színeseim? Nem vitted el vé­letlenül? Egyetlen egyet sem találok. Hogy menjek nélkü­lük az iskolába?!... Kivert a verejték. Láttam magam indulás előtt, hogy gépies, begyakorlott mozdu­lattal szedem fel az összes író. szerszámot az asztalról és söpröm be táskám legaljába. A tigris és a datolya Koreai mese hagyott írószerszámaikat. Má- Szegény kisgyerek! A tanító sok — kihasználva vaj szive­met — a sajátomat is elku- nyerálják tőlem. Ez történt Terka új Parker tollával is. Nála voltam, szeme láttára írtam vele, majd szemrebbe­nés nélkül vágtam zsebre ér­tékes írónját. Még aznap mun­kahelyemen egyik kollégám nálam kereste írószer-számát. Megsajnáltam szegényt, szó nélkül nekiadtam új szerze­ményem. De boldog is volt vele! Ám nem sokáig. Fél óra sem telt el, balsorsa Tér­kőhöz vezette el. Az rá is csa­pott menten. Kollégám csak néni bizonyára beír az ellen őrzőbe miatta. Legalább hagytam volna nála néhány forintot! — Mit csináljak? — hang­zott fel a panaszos kérdés a drót másik oldaláról. — Írj az ujjaddal, ha nincs más ... Vagy segíts magadon, ahogy tudsz! — szóltam bosz- szús tehetetlenségemben. Az­tán csapot, papot odahagyva taxin rohantam a gyerekhez. Fiacskámat az iskola kapujá­ban értem utói. Pirulva nyomtam markába táskám teljes készletét. Munkahe­A tigris egy éj­szaka bemerészke­dett a faluba. Ar­ra lett figyelmes az egyik ablak alatt, hogy egy kisgye­rek sir keservesen. Az anya pedig bosszankodva fe­nyegette kisfiát: — Azonnal hagyd abba a sí­rást, mert ha nem, elvisz a tigris. A gyerek csak tovább sírt, böm­bölt, mintha nem is hallotta volna a fenyegetést. „Ez a gyerek csöppet sem fél tőlem, bi­zonyára nagyon bátor!” — gondol­ta magában a tig­ris. Az anya látta, hogy igy nem megy semmire, hát nyájas hangon folytatta: — Nesze dato­lya, csak ne sírj már! Erre a kicsi ab­bahagyta a sírást. A tigris így gondolkozott: „Mi­csoda ijesztő, ször­nyűséges teremt­mény lehet ez a datolya, amit csak úgy odavetnek a gyereknek, és az tüstént elhallgat." Inába szállt a bá­torsága, félt a datolyától, s le­tett arról a szán­dékáról, hogy el­rabolja a gyere­ket. Kiment az istállóba, gondolta, ha nincs gyerek, jó lesz helyette egy ökör is. Az istállóban azonban egy tolvaj bújt meg, aki a sötét­ben ökörnek vélte a tigrist, és a há­tára pattant, A tigris rémülten vágtatni kezdett, amilyen gyorsan csak tudott. „Bizo­nyára a szörnyű­séges datolya tá­madt rám!” — gondolta. A tolvaj pedig tovább lo­vagolt a tigris há­tán, ostorral biz­tatta gyorsabb vágtára, hogy el­menekülhessen, mielőtt kivilágo­sodnék, s rajta­csípnék az ökör­rabláson. Mikor megvirradt, a tol­vaj ijedten látta, hogy nem ökör-, hanem tigrisháton lovagol. Rémülten leugrott róla. A tigris pedig félel­mében tovább ro­hant, menekült a hegyek közé, s ta­lán még most is fut, ha meg nem állt. „Nem szégyelled magad!” stb.) megborzadnak a gondolattól, hogy az ő gyermekük nemi kérdések iránt érdeklődik. Természetellenes jelenség ez a gyermeknél? Koravén gye­rek az, aki megállapítja saját nemét és különbséget tud ten­ni maga és az ellenkező ne­műek között? Nos, hát a szé­gyenlős szülő, akit saját gyer­mekkora álszeméremre nevelt valóban addig nyugodt, míg gyermeke ezt a „különbséget” csak a hajviseletből vagy a mackó ruha színéről (kék a kisfiúké, rózsaszín a leányoké) ítéli meg. De arról megfeled­kezik, hogy a normálisan fej­lett gyermek esetében ez a különbségtétel legfeljebb há­rom éves korig tart! Azután már —, bővül az értelem, nő a kíváncsiság, no meg egyéb élettani okok miatt — a kisfiú ennél többet is tud a kislány­ról és fordítva! Ez természetes folyamat! Ezt megakadályozni lehetet­len! Vagy azzal lenne egyen­lő, hogy nem vesszük tudomá­sul például a gyermek lábacs­kájának növekedését, s har­mincas cipőt próbálunk rá­erőltetni akkor is, amikor már harminckettes, vagy ennél is nagyobb cipőre lenne szüksé­ge. Talán csak annyiban kü­lönbözik a helyzet — hisz minden hasonlat egy kicsit sántít —, hogy a lábát rövi- debb ideig képes összezsugo­rítani, mint az e téren való viselkedését megmásítani... Érzi, látja, hogy a szülőnek kellemetlenek az effajta kér­dések: Hogy lesz a baba? Miért nincs kistestvér? — hát nem kérdez! Sőt, — mert lát­ja, hogy a szülő rendkívül zavarba van, sőt esetleg dur­ván visszautasítja az ilyen kérdéseket (esetleg egy-egy nyakleves kíséretében, — mert ilyent is tapasztaltunk élsze­mérmes szülők között), a gyer­mek kegyes hazugságra hatá­rozza el magát. Jó kisfiú, jó kislány akar lenni! És nem­csak abban, hogy evés előtt kezet mos, hangosan köszön, rendben tartja holmijait, ha­nem abban is, hogy felvesz egy szende pózt, olyant ami­lyent a szülő kíván, akar! Kis butának tetteti magát. Naív ártatlan kis teremtés elismerő címet vívja ki magá­nak. A szülőnek ez rendkívül kényelmes. Évtizedekig el­nézné ... Erre azonban — sze­rencsére csak ritkán kerül sor —, mert — hogy folytatni sza­badjon a fenti „sánta” hason­latot —, negyvenes lábat már nem lehet harmincas cipőbe beleerőszakolni, — s ha nem akar egy életen át mezítláb, vagy saruban járni a gyermek,- előbb utóbb kiderül, hogy töb­bet tud mint mi! Sőt! Sok mindent másként is tud, mint mi! Nem akarjuk félrekongatni a harangokat, de egy magunk készítette és tudományosan nem, de tapasztalatilag annál inkább igazolt felmérés ada­taival bizonyítanánk: Tizennyolcéven aluli leány­anyák (köztük azok is, akik­nél akár spontán, akár művi vetélés állott elő) szüleinek 67%-ka úgy tudta, hogy gyer­mek még, hisz a gólyamesé­ben és csak 33%-ban volt olyan szétzilált (erkölcsi vo­natkozásban) a családi helyzet, amelyből szinte értelemszerű­en következett a korai nemi élet és a gravitás. Azoknak a fiúknak, akik 16 éven alul szereztek nemi ta­pasztalatokat 75%-ka a szülő szemében még kisfiú volt. Ezért nem tudták — a társa­dalmi és egészségi veszélyt jelentő „ügyektől” megóvni a szülők leányaikat, fiaikat Mit tegyünk hát? Próbálják a szülők félredob­ni az egyébként nagyon ké­nyelmes, de mint láttuk rend­kívül veszélyes „strucc poli­tikát”. És csak addig tartsák gyermeküket „kisfiúnak”, „kisleánynak”, amíg valóban azok. Kolozsváry Gyula GYERMEKEKNEK VÍZSZINTES: 1. Költőnő. (A függőleges 9 folytatásában írandó). 10. Pa­tak Veszprémnél. 11. Népsze­rű bútorfajta. 12. Egymást követő magánhangzók. 14. Esetleg. 15. A.É. 16. Kicsiny lény. 18. Osztrák folyó. 19. Meggyőződés. 20. Húsz éve működik hazánkban. (Folyta­tása a vízsz. 36.) 22. Ügjr- darab. 23. Szemrevételez. 24. ítéletvégrehajtó. 25. Kül el­lentéte. 26. Vízisport. 28. Ke­verve rúg. 29. Pottyant. 30. Legelő. 32. Z.O. 33. Szerszám. (Középső betű kettőzendő.) 35. Fedd. 36. A vízsz. 20. foly­tatása. 40. A protonnal egye­ző tömegű, negatív töltésű anyagi részecske. FÜGGŐLEGES: 1. Hegység Közép-Európá- ban. 2. Azonos mássalhang­zók. 3. Sok ember. 4. Jut­tat. 5. Férfinév. 6. Létezik. 7 A.R. 8. Olasz folyó. 13. Vissza: indulatszó. 14. Vissza- önt(!). 17. Tüzérségi egység. 18. Pusztít. 19. Időhatározó szó. 21. Ö.Á.L. 22. Angolna németül. 24. Pálca. 25. öt­vözet (Két utolsó betű fel­cserélve). 26. Orosz férfinév. 27. Rossz kívánság. 28. Vissza: nemes bor. 29. Fordítva: mó­kushoz hasonló állat. 31. Pa­takocska. 33. Óvoda. 34. Fo­gadó kockáztatja. 37. Szám­név. 38. Nátriumklorid. 39. Menj angolul. Megfejtésül beküldendő a vízszintes 1, 20, 40. A február 20-i gyermekrejtvény helyes megfejtése: A szakma ifjú mestere, cím, Masztodon, Baiae. Könyvjutalmat nyertek: Gyiirky Magdolna Cserhátszentiván, Dé­nes András Ságújfalu, Majorosi Anna Balassagyarmat. A könyveket postán küldjük el.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom