Nógrád, 1966. február (22. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-16 / 39. szám
4 NÖGl? ÍD ?966. február 16., szerda Tervszerűbb beiskolázást! Megyénkben egyre nő azoknak a dolgozóknak a száma, akik középiskolai — elsősorban technikumi — végzettséget szeretnének szerezni azért, hogy általános és szakmai felkészültségüket fejlesz- szék. Ez az igény örvendetes. Azonban a helyes beiskolázási arányokra nagyon kell vigyázni! A „Megfelelő embert megfelelő iskolatípusba!” elvnek érvényesülnie kell. Ez társadalmunk érdeke, következésképpen munkahelyeknek és iskoláknak kötelező feladata. Ez a tervszerűség nem minden esetben jellemezte az eddigi beiskolázást. Konkrétan a közgazdasági technikumra gondolok. Igen sok dolgozó kéri ebbe az iskola- ..pusba is a felvételét. Sajnos, több olyan is, akinek munkaköre azt nem teszi szükségessé. A meglepő, hogy munkahelye ennek ellenére javasolja dolgozója felvételét. Ez a gyakorlat merőben helytelen, s nagyon megnehezíti az iskola munkáját. Véleményünk szerint a nem közgazdasági technikumi végzettséget igénylő munkaterületen dolgozók elsősorban dolgozók gimnáziumába kérjék felvételüket, vagy olyan iskolatípusba, amelynek eredményes elvégzése után munkájukat még hatékonyabban tudják végezni. A középfokú közgazdasági végzettséget igénylő munkakörök szakképzett dolgozókkal való ellátása kötelezően írja elő, hogy perspektivikusan tervezzük meg azok betöltését. Megyénkben még mindig elég sok szakképzetlen tervező, statisztikus, könyvelő stb. munkaerő van, különösen a mezőgazdasági területeken. A dolgozók közgazda- sági technikuma kizárólag ezek továbbtanulását kell, hogy biztosítsa. A Művelődés- ügyi Minisztérium rendelkezése értelmében csak olyan dolgozókat veszünk fel ib- be az iskolatípusba, akiknek munkájuk eredményesebb el- 'átásához szükség van köz- gazdasági technikumi végzettségre. Az iskolában esti- és levelező tagozat egyaránt működik. Az esti tagozatos tanulók heti három alkalommal járnak iskolába, míg a levelező tagozatosok heti egy alkalommal. (A levelező tagozatokon az anyag érettségi fokának emelése érdekében heti egy alkalommal úgynevezett gyakorló órákat is szervez az iskola). A tanévi anyag részletesebb feldolgozására, megértésére az esti tagozatokon nagyobb lehetőség van, ezért az iskolához közel lakó fiatalok beiskolázása csak esti tagozatra lehetséges. A dolgozók „Jelentkezési lap”-okon kérhetik felvételüket. A kitöltött lapokat a A Nógrád megyei Népművelési Tanácsadó Képzőművészeti Stúdiójának kiállítása nyílt meg a balassagyarmati Palóc Múzeumban. A közelmúltban alakult stúdió első tárlatát Réti Zoltán festőművész nyitotta meg. Érdekessége a kiállításnak, hogy az alkotók nem hivatásos művészek, hanem napi munkájuk mellett a valóságot művészi módon próbálják ábrázolni. Próbálkozásuk sikerét a kiállított munkák és alkotások iránt megnyilvánuló érdeklődés bizonyítja. A kiállítás anyaga elsősormunkahely javaslatával lehet eljuttatni az iskolához. Ehhez mellékelni kell a 8 osztály (8 elemi, 4 polgári, vagy más középfokú iskola 4 osztálya) elvégzéséről szóló bizonyítványt. Az iskolában ipari és mezőgazdasági tagozat működik. Ezeken a tagozatokon belül általános és szakképzést nyújtó ismereteket sajátíthatnak el a tanulók. A negyedik évfolyam sikeres elvégzése után képesítő vizsgát tesznek, s az eredményes képesítő vizsga alapján valamennyi népgazdasági ágban érvényes „képesített könyvelő, vállalati tervező, statisztikus” képesítést nyernek. Az iskola kiegészítő képesítő tagozatot is szervez azon dolgozók részére, akik gimnáziumban érettségi vizsgát tettek, s közgazdasági technikumi végzettséget igénylő munkakört töltenek be. ban akvarellekből és kevés grafikából tevődik össze. A legsikerültebb alkotások közé kell sorolni Csikász István „Fej” című festményét, dr. Fancsik Jánosné „Tóparton” című képét, Vida László „Téli tájá”-t és Gyenes Lajos- né „öregasszonyát ábrázoló portréját. A kiállítás anyaga színes, sokrétű. Helyeit kapnak a különböző művészi irányzatok, stiiustörekvések. Az alkotások tárgya elsősorban fejlődő életünk mozzanatait ábrázolja. Balcza Lajos igazgató A Képzőm ű re fizeti Stúdió kiállítása Balassagyarmaton Város az Ipoly partján (1.) Alapítók és újraalapítok „1844-ik évi november 30- án, Bárány Jakab István, ifj. István és Márton esedeznek azeránt, hogy részükre egy bizonyság levél adasson ki arról, hogy B.-Gyar- maton az 1890-ik évi betelepítés idejétől más Bárány nevezetű nemzetség őkivü- lök és elejiken kévül nem lakott. Végzés. Miután köztudomás szerint az esedezök és azoknak elején kívül a Városban semmi más Bárány nevezetű család nem lakott, a kévánt bizonyság levél kiadatni rendeltetett.” Balassagyarmaton a Palóc Múzeum féltett iratanyagában szinte már olvashatatlanná sápadtak e sarok. A múzeumigazgató, Zólyomi József mutatja, nemrég akadtak rá. rendezgetés közben s együtt töprengünk most, betűzve a századosnál vénebb emléket: ugyan, mi késztette Bárány Jakab Istvánt és fiú származékait bizonyságlevelet állíttatni? De ki tudhatná már, hogy mi? Jussolási vigyázatosság, familiáris rátartiság, vagy céhbeli érdek? Bizonyára jó oka volt a kérelmezőknek az elsőség privilégiumát írásba örökíttetni a városalapítók között. 1690. A második alapítás kezdete ez. (vagy ki tudná igazán: hányadiké, tatár, német. törökjárások, tűzek-ví- zek után!) Üj telepesek jöttének, törökrootás utáni fészekrakás ideje ez a romok felett. Űj korszak nyitánya. Már az őskor embere birtokot ült a gyarmati tájon. Halászó, vadászó életének eszközmaradványai utalnak erre a régészásók nyomán. A honfoglaló magyarok Gyarmat törzse vetette meg aztán máig tartó alapjait a településnek. Innen szinte napnyi pontossággal követni tudjuk a viharzó századokat. A krónikamondók szerint Gyarmat a horvti vár tartozékaként még az 1200-as években is királyi várbirtok,- várőröikből és szolgálatra kötelezett hűbéresekből alkotván népességet. Függőségének a tatárjárás vetett véget. A települést negyedik Béla király felmenti Hont vára kötelékéből és a Balassa nemzetség egyik ősének, Detre fia Miklósnak adományozza. A naptár 1246. szeptember 1-et mutat ekkor. A királyi gesztussal Gyarmat története eggyé szövődik a Balassa nemzetségével, de a birtokosjelző csak a XV. században kerül neve elé. Addig Nagy- és Ipoly- gyarmat változatokban ismeretes a város. Az első keményebb pró- báltatás 1552-ben szakad Balassagyarmatra: török kézre jutva földig rontatik s felépítésére csak a század végén gondolhatnak. Pográ- nyi Benedek Nógrád várkapitánya szólítja fel a megyét a szükséges intézkedésre. A megyegyűlés határozatot hoz: „a gyarmati erődhöz szükségéit palánk karókat és vesszőket állítsák ki” s ebből két dolgot tudunk meg: a város újraépítésének 1601-es kezdetét és azt, hogy nem kőépítkezésről, csak földvár megerősítésről volt szó. Gyarmat virágzása ezután sem lehet huzamosan zavartalan. 1640-től megint török sereg lepi meg. mely azután 1648 egyik éjjelén ásókkal. kapákkal rohanja meg lerontani a földbástyákat és pa- lánkokat. Bél Mátyás krónikája megemlíti, hogy a gyarmati nők forró vízzel és olajjal öntözik a támadókat, de minden hiábaváló. A négyezer török szörnyű munkát végez. S végez még egyszer. 1663-ban is, olyannyira, hogy a város helyére — ahogy a 25 évvel későbbi egyházi vizsgálat vezetője jelentésében leírja — alig lehetett ráakadni. Gyarmat ugyan 1665-ben 200 lovas és 200 gyalogos katona személyében helyőrséget kap, de a város 1690-ig nemcsak újjáépítésre vár, de újratelepítéséről is gondoskodni kell. Koháry István és Jakusith Kata birtokosok 20-20 jobbágytelek juttatásával, három évre szóló adó- és robotmentességgel Hont és Zólyom megyékből, Sziléziából és Morvaországból kezdik el a betelepítést. Az új század elején, 1715-ben 49 háztartást számlálnak itt, a harmincas években öt posztós települ Gyarmatra, később német mesterek jönnek s az állandó helyőrség oltalmában mind bátorságo- sabb a kézműves és kereskedelmi kezdeményezés. 1751-ben Mária Teréziától rendszeres hetivásár tartására kap engedelmet a város, mely most már minden tekintetben a felvirágzás jeleit mutatja. Kereken egy évszázad telik eközben és 1790-et jegyeznek. amikorra megye- székhellyé állandósulhat Balassagyarmat. mikorra a német csapatok is elvonulnak a falak közül s még szabadabban lélegezhetnek a lakók. Ettől kezdve rohamosan Vita a gazdaságirányítási mechanizmus reformjáról A Jövedelmezőség és az új prémiumrendszer Az ipari és építőipari vállalatok dolgozóinak hatékonyabb anyagi ösztönzését célzó új prémiumrendszer kialakítása és bevezetése gazdaságirányítási rendszerünk reformjának egyik fontos kérdése. Az 1966. január 1-én bevezetett premizálási rendszer segíteni fogja a gazdaságirányítás új koncepcióinak érvényrejutását. Ugyanakkor csak átmeneti megoldást kell, hogy jelentsen a vállalati premizálásban addig, amíg a gazdaságirányítási rendszer jelenleg folyó felülvizsgálatával kapcsolatos új elképzelések életbe nem lépnek. Ezeknek teljeskörű bevezetése után szükségesnek látszik az anyagi ösztönzés e formájának a megváltozott gazdasági mechanizmushoz való további igazítása. Az új és régi prémium- rendszer között — összességében nézve — a legalapvetőbb eltérés a vállalati alap képzésében, a felső határ eltörlésében és ezzel összefüggésben a differenciálás \a- gyobb lehetőségében, valamint a vállalati vezetők anyagi elismerésében mutatkozik. E cikk keretében csak a prémiumalap képzésével foglalkozom. Űj vonása, a bevezetésre kerülő ösztönzési rendszernek, hogy a rendelkezésre álló teljes keretnek körülbelül 40—50 százalékát, a nyereségrészesedés alakulásától teszi függővé. A jövőben az ettől függő prémiumösszeg nem a vállalat béralapját terheli, hanem a többlet a vállalatnál visszatartható nyereségrészt növeli. Tehát nem az egyébként kifizethető részesedés csökken, hanem az állami költségvetés részére befizetendő hányad. A nyereségrészesedéstől függő prómiumkeret elvileg duzzad az életkedv. Görög és egyéb nemzetiségű iparosok, kereskedők letelepítésére az óváros mellett Balassa Pál új utcasort nyit. 1818- ban szíjgyártó, 19-ben csizmadia, 26-ban asztalos, kovács, lakatos, kerékgyártó, 29-ben kötélgyártó, kalapos, nyerges és kádár céh alakul s már formálódnak a művelődés szerény lehetőségei is. A harmadik évtized derekára készen áll a háromtermes Nemzeti Tanoda, Kesselik Ferenc terve nyomán megyeháza, ezt követően városháza épül s a lakosság a szabadságharcig hatezerre nő. A továbbfejlődés üteme a szabadságharc után sem lanyhul. A népesség 1856-ra meghaladja a nyolcezret s a század hátralékos évtizedeiben rajzolódni kezdenek a jövendő iskolaváros alapjai. 1861-ben megnyílik a kisdedóvó, 1873-ban állami elemi iskola, 1875-ben polgári fiúiskola, 1878-ban gimnázium, 79-ben polgári leányiskola létesül. Az iparosodó városban 1884 novemberében 74 taggal országosan elsőnek jön létre általános ipartestület. Balassagyarmat külső arculatának formálásán ezidőtájt két építész és hat kőműves fáradozik s a múzeumalapító Nagy Iván szerint 1858-ra már 14 darab emeletes ház sorakozik a főbb útvonalakon. A XIX. század virágzását is sűrűn zavarják elemi csapások. Négyszer esik áldozatul tűzvésznek, áradásnak a város s ennek tudható, hogy alig-alig menthetett meg valamit is a korábbi századok műemléki értékeiből. A századvégen két jeles esemény foglalkoztatja Balassagyarmatot: 1892-ben megnyílik a Drégelypalánk- Ipolyság felé vivő vasútvonal és 1896-ban felépül a mai városi kórház. (Folytatjuk) Barna Tibor két részből áll, az egyik arra ösztönzi a vállalatot, hogy legalább a megelőző évi jövedelmezőségi szintet érje el, a másik pedig, hogy a megelőző évi jövedelmezőségi szintet meghaladja. Ez a rész jelenti tulajdonképpen a korábbi teljes kerethez viszonyítva a többletprémiumot. A többletprémium a rendelkezésre álló teljes összegnek (a Külker. Min. által előirányzott exportprémiuni- keret nélkül) körülbelül a 20 százalékát teszi ki. Nagy pozitívuma az új intézkedésnek tehát, hogy az egész keret igénybevételét csak akkor biztosítja, ha a vállalat a bázis évi jövedelmezőségi szintet növeli. A megelőző évi keret 100 százalékos igénybevételét is csak akkor teszi lehetővé, ha a vállalat legalább a bázis évi jövedelmezőségi szintet teljesíti. A jövőben igy nem kerülhet sor arra — ami ezidoig gyakran előfordult —, hogy a vállalat az alapjövedelmezőséget (nyereségtervét) nem teljesítette, mégis jelentős összegű pénzt fizettek ki, mert a felügyeleti szervek a prémiumfeladatokat és a kifizethető összegek forrását a jövedelmezőségtől és a nyereségrészesedéstől függetlenül állapították meg. Meg kell azonban jegyezni, hogy egyes felügyeleti szervek részéről addig is mutatkozott olyan törekvés, hogy a vállalataikat az előírt jövedelmezőség teljesítésére, túlteljesítésére ösztönözzék a prémiumfeladatok megállapításán keresztül. Ez azonban nem volt széleskörű és a célját sem érte el. A kitűzött feladatok általában lazák voltak és nem ösztönöztek kellőképpen a jövedelmezőség növelésére. A kifizethető ösz- szeg forrása sem a vállalatoknál visszatartható többlet- nyereség, hanem a béralapban jóváhagyott prétniumke- ret volt. Szükséges megemlíteni, hogy a régi prémiumrendszer is ösztönzött — ha nem is megfelelő mértékben — a jövedelmezőség fokozására. Feladatként írta elő a gazdaságosság javítását, az önköltség csökkentését. Figyelembe kell venni a jövőben, hogy a jövedelmezőség még az önköltségnél is komplexebb mutatója a vállalatnak valamint azt, hogy javításának döntő forrása — népgazdasági érdekből — csakis az önköltség csökkentése lehet. Ezért az új módszer a jövedelmezőség növelését hatékonyan csak úgy segítheti elő, ha a nyereség- részesedés alakulásától függő prémiumrész konkrét önköltségcsökkentő feladatok megvalósítására irányul. Ezt indokolja a közeljövőben bevezetésre kerülő rugalmasabb árrendszer is. A vállalatok ármegállapítási jogköre jelentősen bővül. Bevezetésre kerülnek az iránv- és szabad árak, amelyekben érvényesül a piac szabályozó szerepe, a kereslet és a kínálat összhangja. Számolni lehet azzal, hogy a vállalatok a nyereség növelése érdekében elsősorban az árak emelésére, illetve az árbevétel fokozására törekednek. Erre különösképpen lehetőséget ad az egész iparágakat egyesítő nagyvállalatok termelésében elfoglalt monopol- helyzete. Ezért a prémium ösztönző erejét közvetlenül az önköltségcsökkentő célkitűzésekre kell irányítani. Igen fontos, hogy a vállalatok vezetői már az év elejétől az alap várható teljes összegére építsék az ösztönzést. Tehát figyelembe kell venni a nyereségrészesedéstől függő keretet is. Miután ennek mértéke ebben az időpontban még nem ismert, a felügyeleti szervek csak hozzávetőlegesen tudják előirányozni a nyereségrészesedés szintjét és ennek alapján határozhatják meg az eredménytől függő prémiumot. Ez a megoldás a gyakorlatban feltehetően sok problémát okoz majd. Gondoljunk arra, hogy a vállalatok bázis évi mérlegbeszámolóját csak a tárgyév március—április hónapjában vizsgálják felül, az évi jövedelmezőség (nyereségrészesedés) előírása pedig még később történik meg. A vállalatok többsége (elsősorban az ipari nagyvállalatok) tehát csak májusban kapják meg a jövedelmezőségi és nyereségrészesedési előírást, azonban ekkorra már közel fél év eltelt a tervidőszakból. Előfordulhat, hogy a bázis évben elért tényleges jövedelmezőség és a tárgyév elfogadott korrekciói alapján megállapított nyereségrészesedés eltér a felügyeleti szerv által előzetesen kimunkált összegtől. Ez megváltoztatja a részesedés alakulásától függő prémiumrészt, kifizetéséhez előirányzott napok számát és az egy napi nyereségrészesedés után igénybevehető prémium ősz- szegét. Ezt a problémát megoldaná, ha olyan nyereségrészesedési rendszer kerülne bevezetésre, amely az éves vállalati eredményen alapuló anyagi érdekeltséget több évre biztosítaná. Jenei Tibor PM főrevizor A Banhulai Erőműben amely az ország legkorszerűbb, csaknem teljesen automatizált erőműve lesz — helyére emelték a 70 tonnás generátort. Rövidesen sor kerül a gép üzemeltetésére. (MTI foto — Lajos György felvételei
