Nógrád, 1966. február (22. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-24 / 46. szám
1966 február 24 csütörtök unnnin A kukoricaszár betakarításáról Védekezés az áttelelt kártevők ellen Az elmúlt év észén a kukorica beérésének elhúzódása, a késői betakarítás és a csapadékos időjárás miatt jelentős 1 őrületen kint maradt a kukoricaszár. A későbbi idők sem kedveztek a szár betakarításának, mert alaposan télire váltott az idő, vastag hótakaró borította a földeket. Tavaszra húzódott ez a fontos munka. A lábon álló kukoricaszár betakarítása nemcsak azért fontos, mert a helyén szántani és vetni kell, hanem azért is, mert a kukorica egyik legveszedelmesebb kártevője a kukoricamoly hernyója legegészségesebben az álló kukoricaszárban tejel át. Az ellene való védekezés szorosan összefügg a kukoricaszár betakarításával, illetve felhasználásával. A kukoricaszár szakszerű kezelésével igen sok kártevőt pusztíthatunk el. A kártevők rosszabb viszonyok között telelnek át, ha mindjárt törés után levágják a szárat. A még nem teljesen érett szárban ugyanis erjedés és penészedés indul meg, ezért a hernyók elhagyják, s Így több elpusztulhat belőlük. A levágott, egyébként érintetlen szár azonban még mindig biztos áttelelési lehetőséget nyújt. A szecskázott, besiló- zott anyagban az erjedés kö- vétkeztében — a hernyók elpusztulnak. A csupán szecskázott szárban viszont a hernyók jelentős része épségben marad. Elpusztulnak viszont akkor is, ha a szárat még május 15 előtt szártépőgéppel alomnak aprítják fel. A szárfelhasználás során gyakran találkozunk helytelen eljárásokkal. Sok helyen a szárat behordják tüzelőnek, kerítésnek, tépés nélkül alomnak, vagy takarmánynak használják fel, illetve egy részét a nyári hónapokra fűtési célra tartalékolják. Ezzel elősegítik a kukoricamoly kifejlődéséhez szükséges körülményeket. Üjabb nagymértékű kártételt, fertőzési veszélyt jelentenek az építőanyagként felhasznált kukoricaszér-tö- megek is. — Ól- és góréfedő- nek tulajdonképpen csak égy évesnél régebbi szárat szabad felhasználni. A rajzá- si időszakban az előző évi kukoricaszár, amennyiben május 15-ig még maradt belőle, csupán szabályszerűen elvermelve tárolható. Ezzel megakadályozzuk a molylepkék szabadba-jutásal. Az elmúlt évben tapasztaltuk, hogy a tsz-ek igen gyakran helytelenül jártak el. Az álló kukoricaszárat simílóval törték le, majd a talajt rögtön felszántották. Olyan eljárással is találkoztunk, hogy a simító után gyűrűshengert járattak és ezzel próbálták megtörni a szárat. Ez az agrotechnikai eljárás nem célravezető. A kukoricaszárai alá- szántani ilyen módon csak fé- lig-meddig sikerül és a felszínen maradó szárrészekben a hernyók zavartalanul átte- lelnek, majd bebáhozódnak és kirepülnek a molylepkék. A föld alá került szárakban sem pusztulnak el a kártevők, mert átköltözködnek a föld feletti szárdarabokba. Amennyiben a kukoricaszár feldolgozására a helyszínen kerül sor, úgy legjobb munkát a magyar gyártmányú. Orkánokkal végezhetünk, mert ezek a szárat feltépik és a kártevőt agyonzúzzák. Ez a gép nemcsak aprítja, tépi, hanem össze is Toppantja a szárat. Mind növényvédelmi, mind agrotechnikai szempontból most a legfontosabb tennivaló, hogy a tsz-ek a rendelkezésükre álló Orkánnal, amint a talajra rá lehet menni, a szárat minél jobban, minél egyenletesebben aprítsák fel és alaposan dolgozzák be a talajba. A korhadási folyamat meggyorsítása érdekében egyenletesen szétszórt kukoricaszárat a szántás előtt szórják le legalább holdanként 50-60 kilogramm pétisóval. Akár leszántják a szárat, akár behordják alomnak, vagy más célra, május 15-ig gondoskodni kell a megmaradt szórrészek megsemmisítéséről. Ez esetben sem a moly, sem betegségek nem okozhatnak nagyobb fertőzést és kártételt. Barlai Gábor A tagság rendet akar Megtartották Diós jenön a nagy érdeklődéssel várt termelőszövetkezeti zárszámadó közgyűlést. A gazdaság az elmúlt évben válságos időt élt át. A múlt év májusában választott a tagság új vezetőséget. Kevesen bíztak ekkor abban, hogy a szétzilált tsz- ben rendet tudnak teremteni. Az új vezetőség a közgyűlésen adott számot tevékenységéről, ezért volt a nagy érdeklődés. Legtöbb szó a fegyelem megszilárdulásáról esett. A régi vezetés bizalmatlanná tette a tagokat. Nem a közösség érdekeit, hanem a sajátjukat tartották fontosabbnak. Az új vezetőségnek a gazdaság helyzetéről szóló őszinte tájékoztatása felismertette az emberekkel: eredményeket csak akkor lehet elérni, ha a feladatok elvégzésében a tagság egységes a fegyelmezetlenséget nem tűri, minden időt kihasználva dolgozik a közös gyarapítása érdekében. Az új vezetőség megválasztása óta eltelt rövid Idő alatt — Igaz, hogy állami támogatással Is — annyira megerősödtek, hogy egy munkaegységre 38 forintot fizethettek. A közgyűlésen kifejtették: 3314 holdas gazdaságból, ennél jóval többet is biztosíthatnának. De az elmúlt évben Is még mindig voltak hibák. Nem művelték meg jól a cukorrépát. A legnagyobb jövedelmet biztosító zöldségtermelő területnek csak egy részén gazdálkodtak munkaerőhiány miatt. A bálázott szalma behordását sem végezték el. A kukorica betakarításának befejezésére is még csak ezekben a napokban kerül sor. Javult a munka az állat- t' nyésztésben. A kedvezőtlen időjárásból eredő gyenge r.a- k-irmánytermés nagy nehézségek elé állította a tenyésztőket. Mégis a tervezett 3 millió 550 ezer forint helyett 3 millió 244 ezer forintot jövedelmeztek. A kezdeti sikerek arra engednek következtetni, hogy a diósjenői termelőszövetkezetben új élet kezdődik. A tagság — mint a közgyűlésen elhangzott felszólalásokból is kitűnt — részt kíván venni a munkából. Rendet, fegyelmet akar és ennek megteremtésében a vezetőséget támogatja. r Értékes jutalom a legjobbaknak Értékelték a háztáji gazdaságok baromfitenyésztőinek versenyét A napokban értékelte a Nőtanács, a MÉSZÖV és a megyei tanács mezőgazdasági osstálya a háztáji gazdaságok múlt évi baromfítenyésztési versenyét, A közös gazdaságok mellett a háztáji gazdaságok évről évre mind több baromfihúst és tojást adnak a népgazdaságnak. Különösen eredményes volt a verseny a pásztói járásban. Több ezer csibét, libát, kacsát és pulykát neveltek az asszonyok. A háztáji gazdaságokból mintegy 170 mázsa baromfit, több mint egymillió 800 ezer tojást vásároltak fel az átvevők. A tojásfelvásárlóknak kiváltképpen Szarvasgedén, Kutasón, Garábon, Egyházasdengelegen, Csécsén és Béren akadt sok dolguk. Bér község például 100 ezer tojás értékesítését tervezte. Tervüket azonban jelentősen túlteljesítették az asszonyok. Az ecsegiek meg a baromfi hizlalásban jeleskedtek. A tervezett 6 mázsa baromfihús helyett 26 mázsát értékesítettek. Jelentős meny- nyiségű baromfit szállítottak el Cserhátszentivánból, Felső- toldról és Szarvasgedéről is. A baromfitenyésztők egyéni versenyében a szarvasgedei Lóránt Imréné bizonyult a legjobbnak. Mintegy 145 kiló baromfit és több mint tízezer tojást értékesített. A földművesszövetkezettől annakidején 300 naposcsibét vásárolt. A hozzáértő, szakszerű gondozás eredménye, hogy tavaly körülbelül 15 és félezer forint értékű baromfit és tojást értékesített. A második helyen ugyancsak szarvasgedei asszony, Szálai Mihélyné végzett. Szalainé mindössze 30 kiló baromfi értékesítésére szerződött. E helyett azonban 90 kiló baromfit és 10 200 tojást adott a felvásárlóknak. A palotási Sipos Lászlóné harmadik lett a versenyben. Több mint 170 kiló baromfihúst és 6200 tojást értékesített. A verseny első három helyezettjét jutalomban részesítették. Lóránt Imréné 1200, a második, Szalai Mihályné 700, a harmadik helyezett Sípos Lászlóné pedig 500 forint értékű áruvásárlási utalványt kapott. Ezért házíar- tási kisgépeket, eszközöket, ágyneműt vásárolhatnak a földművesszövetkezeti boltokban. Hasznos volt a baromfitenyésztési verseny a salgótarjáni járásban is. A napokban megtartott értékelés szerint 67 mázsa baromfit és 826 ezer tojást küldtek piacra a salgótarjáni járás asszonyai. Az elmúlt évben 243 ezer naposcsibét, 2630 naposkacsát és 6468 libát vásároltak a földművesszövetkezettől a háztáji gazdaságokban. A legeredményesebb községnek Kazár, Cered, Nagy- bátony, Doroghóza és Kis- terenye bizonyult a tojásfelvásárlásnál. Baromfihúsból Mátraverebély, Karancslapuj- tő, Karancsalja községek asz- szonyai adtak a legtöbbet. A legjobb eredményt elért három termelőt, éppen úgy mint Pásztón 1200, 700 és 500 forintos jutalomban — áruutalványban — részesítették. A pásztói és a salgótarjáni járás asszonyai egyaránt ígéretet tettek arra, hogy az idén is • jelentős mennyiségű tojással, baromfihússal segítik a közellátást. Export rendelések — hazai igények Állják szavukat az Acélárugyár dolgozói A Salgótarjáni Acélárugyár kovácsoló gyárrészlegének termékei ma már több mint hatvan kapitalista országba jutnak el. Legutóbb Hollandia is feliratkozott az érdeklődők listájára, sajtolt lapátot akar a gyártól rendelni. A minták már elkészülteik, s eljuttatták a külkereskedelmi vállalathoz. Az új piackeresés mellett teljesítik az exportkötelezettséget. A libanoni szarukapákból már ötezret készítettek el, s legyártották a Guatemala-i megrendeléshez szükséges 24 ezer különféle súlyban rendelt kapákat is. Elszállításuk ezekben a napokban várható. Az export termékek gyártása mellett folyamatosan szállítanak készárut a hazai megrendelőknek. A Csepeli Csőgyár azt kérte, hogy az NÄ 100-as típusú csőkarimát még ebben a hónapban szállítsa le a gyár. A hónap első felében több mint hétezer darabot készítettek el, s a kovácsoló* gyáriak azt ígérték, hogy feb- ráur végéig az igényelt 15 ezret is elszállítják a csőgyár részére. Ebben az üzemben készül a Mosonmagyaróvári Mező- gazdasági Gépgyár részére az FE 3 és az FE 4 típusú ekefej is. Ebből kétszázat kért a megrendelő. A sorozat elkészült, a MEO felülvizsgálása után megkezdik az ekefejek elszállítását. A kísérleti év sikeréért í j feladatok a Bánjagépgj'árba n Év elején hírt adtunk arról, hogy a gazdaságirányítási mechanizmus reformjával kapcsolatban az Országos BányaIVínis az Ipoly partján (lt.) Djulások teltételei A városi tanács elnökhelyettese, Kmetti Kálmán szobájában ülünk, beszélgetünk Balassagyarmat utóbbi másfél évtizedéről. — A két város szembekerülése?. . . — Igen, ilyen időszak is volt, kétségkívül. Valóban, sokszor voltak különféle törekvéseink, melyek azon hiúsultak meg, hogy Tarján nem adott hozzá pénzt. Tizenöt éven át elég elhanyagoltan éltünk és sok jogos igényünk nem került kielégítésre. Ennek ellenére az a véleményem; sok esetben eltúlzott volt a szembenállás. — Milyen jelenleg a viszony? — A város és a megye élete, szemlélete s az embereké is, rengeteget változott. Üzemek települtek, munkaalkalmak születtek, lakások épültek nálunk is. Ez az utóbbi öt év, de különösen két-három év eredménye. Azt mondja Kmetti Kálmán: Lombos Márton, a tanács elnöke mindent elkövet, hogy ne Tarjánnal szemben, Tarján ellen, hanem azzal összhangban szülessenek eredményeik. Ezt kívánja a közvetlen munkatársak intézkedéseiben is. — És hogvan áll ma Gyarmat kispolgárisága? — Az a kérdés, mit értünk ezen? Mert, ha azt, hogy: kaparj kurta, neked is jut, — a maszek iparosok szemléletét — akkor nincs. Ha a kis- polgáriságot kulturálisan nézzük, mint sznobizmust? .. . Az bizonyos, hogy adott feltételeink között a köztudat átformálására egy generációnál hosszabb időre van szükség. A város kulturális lehetősége annyira összenyomott, hogy ilyen formában legfeljebb a jelenlegi szintet tudjuk egy-két évig tartani, tovább fejleszteni objektumok híján teljesen kilátástalan. A város vezetősége tudatában van ennek és igyekszik a holtpontról elmozdítani a problémát. — Milyen lehetőség kínálkozik erre? — A zeneiskola és a művelődési otthon szétválasztását kell mindenek előtt biztosítani. — Egy ideje hallani lehet új művelődési otthon építési tervéről. — Valóban beszélünk róla, de rögtön hozzá kell fűznöm, hogy mostani gazdasági helyzetünkben ez csak nagyon távoli cél, a harmadik ötéves tervben nem kerül rá sor. így más módot kell találni a megoldásra. A legkézenfekvőbb lehetőséget a régi megyeháza épület kínálja, melyben jelenleg a szociális otthon és a Finomkötött Vállalat van. Ha az üzem új telephelyre költözik, a felszabaduló nagyteremben és helyiségeiben olyan kulturális intézményt teremthetünk, amely párját ritkítja. Akik annak idején, az épület felhasználásáról határoztak, szintén hozzájárultak a két város ellentétéhez. Minden tiszteletünk az elesett, magukra maradt öregeké, de talán mégsem egy város legnagyobb, volt közintézményében kell elhelyezni őket, ha a város amúgy is szűkében van épületeknek s nem kap helyébe újat. A szociális otthon országos jellegűnek indult. 1952-ben 370 öreget helyeztek el benne. Ma a megyei rászorultak otthona. 230 gondozottal, mert az öregek egy része a szentkúti intézménybe települt ki. A Balassagyarmaton maradtak most már ezután' is megférnének itt, ha a Finomkötött Vállalattól felszabadulnak a munkatermek, a valahai közgyűlési terem, mely még ma is a megye legnagyobb méretű helyisége. Sajnos, a prob, léma megoldása még itt Is huzamos udőt kíván, a vállalat új telephelyét már kijelöltük, az építkezés azonban még hátra van. — Megnyugtató-e a mai gondok ilyen megoldása? — Távlati terveink egyike, hogy új művelődési otthont építsünk, amely korszerű feltételeket teremt a balassagyarmati igények kielégítésére. Ez azonban, nagyon hangsúlyozom, még csak távlati gondolat. Az átmeneti lehetőség mindenesetre hasonlíthatatlanul kedvezőbb a mostaninál, akár a zeneiskola, akár a művelődési apparátus veszi birtokba a felszabaduló helyiségeket. A kettő közül talán művelődési célra kínálkozik jobban, már csak központi fekvésével is és azért, mert színházi előadó és hangverseny rendezvényekre nagy befogadóképességével jóval alkalmasabb. Balassagyarmat ott tart ma, hogy a jelenlegi művelődési otthonban, szűkössége miatt együttesek szerepeltetése nem rentábilis, előadásokra még e Déryné Színház sem vállalkozik, így a város minőén olyan lehetőségtől elesik, melyekre érdeklődése szerint egyébként rendszeresen igény: tartana. Indokolt hát a törekvés a jobb, kedvezőbb feltételek megteremtésére, legalább az átmeneti megoldás mielőbbi kivitelére, hogy a város színházi és hangversenyprogramja az Idény jelle. gű szabadtéri színpadra korlátozódjék. — A művelődési élet jobb feltételei — mondja az elnök- helyettes — Balassagyarmat korábbi szellemi arculatának eltűnését, egészségesebb arculat formálódását segíthetik. Szívügyünk tehát, hogy ezek a feltételek mihamarabb valósággá legyenek. (Folytatjuk) Barna Tibor gépgyártó Vállalat már az idén több konkrét intézkedést tesz. Új módszereket vezetnek be az üzemek elszámoltatásában, növelik azok önállóságát. A Zagyvapálíalvi Bányagépgyár vezetőivel, Fülöp László igazgatóval és Csontos József főmérnökkel beszélgettünk ezekről a kérdésekről. — Erre az évre néhány kötelező mutatót határoztak meg számunkra — mondja Fülöp László, majd így folytatja: — A teljes termelés és a befejezett termelés mutatójának teljesítése kötelező. Ugyancsak kötelezően írták elő az önköltség tervszámát és az állományonként! béralap betartását, — Teljesíthetők-e a megszabott mutatók? — A két vezető összenéz, mintha egymástól várnák a választ. — Nem lesz könnyű feladat — szólal meg végül a főmérnök. Azután újra az igazgató. — végeredményben a gyártmány összetételben nincs változás. A gyártóterületünk is azonos maradt. Köztudomású a zsúfoltság. Az udvaron kényszerülünk több munkát elvégezni. Igaz van némi fejlődés, új létesítményeink azonban csak részben javítják a műszaki feltételeket. Mindezt figyelembe kell venni, hogy érthetőbb legyen amit most mondok. A négyszázalékos termelékenység növelést feszítettnek tartjuk. — Arról van szó ugyanis — egészíti ki a főmérnök — hogy idei tervünk nyolcmillió forint értékkel nagyobb tavalyi eredményünknél. A létszámkeret viszont csak négy fővel növekedett. A négyszázalékos termelékenység novelese kötelező és éppen a már említett okok miatt ezt „plafonnak” tekinthetjük. — Nem bíznak talán a teljesíthetőségében ? — De igen — válaszolják szinte egyszerre. — Nemcsak teljesíteni akarjuk, de túlteljesíteni is szeretnénk. A nagyobb önállóság mellett éppen abban rejlik a nagyobb felelősség is. Az üzemszervezést, gyártáselőkészítést, anyagellátást kell úgy irányítanunk, hogy ne legyen veszteségidő. Ezen múlik minden. — Megrendelésben úgy tudom nincs hiány? — Munkánk van. A szállító berendezésekből, — ami a főprofilunk — az országos igény olyan nagy, hogy nem is tudjuk kielégíteni. Egész évre szóló tervünk ismert már — magyarázza a főmérnök. — Január mit hozott? — Sajnos befejezett termelésben csak 87 és félszázalékot. Nem rajtunk múlott. Mi elkészítettük az összes szállítóberendezést. A Rug- gyantagyár nem tudott időben szállítani gumihevedert. Ennek ellenére február végére meglesz a kéthónapi terv ts. A beszélgetésből kiderült, hogy a „kísérleti” év nem lesz könnyű a Bányagépgyar- nál. A vezetők jól tudják, nagy tőlük is többet várnak, de bíznak a kiváló munkás- gárdában. Közösen már eddig is igazán nagy tetteket hajtottak végre. Erre például elég csak annyi, hogy végeredményben egy bányai javító műhelyből most már évi 140 millió forint értéket adó üzemet alakítottak ki. Nagy részük van abban is, hogy az Országos Bányagépgyártó Vállalat tavalyi eredményei alapján megpályázhatta az élüzem címet. Most egy dolog lebeg előttük célként: még jobban, szervezettebben, nagyobb összefogással dolgozni a tervteljesítésért, azért, hogy ez a kísérleti év is sikerrel záruljon. B. J.
