Nógrád, 1966. február (22. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-16 / 39. szám

lóflfi. február 1fi„ szerda NÖGRÄD 3 Az őszi vetések ápolása Az időben végzett, megfe­lelő minőségű vetés alapve­tő feltétele a gazdag búza­termésnek. Ez teszi lehető­vé, hogy az ősszel elvetett mag időben kikeljen és a vetés a tél kezdetéig annyi­ra megerősödjön, hogy ne érezze meg a kemény fa­gyokat. A télvégi napokban a vetések gondos ápolásával arra kell törekedni, hogy a növényállomány kiegyenlí­tett legyen, megfelelő fej­lettséget érjen el, mert csak így lesz, gazdag, jó aratá­sunk. Tél végi fejtrágyázáa Az őszi gabonafélék ápolá­sának egyik nagyon lényeges munkája a tél végi fejtrá­gyázás. A cél az, hogy a ve­getációs időszakban akkor juttassunk a növény számá­ra tápanyagot, mikor a ta­lajban rüncs belőle elegen­dő. Ez az időszak az őszi gabonaféléknél a tél vége, a tavasz kezdete. Télen a gabonányövények bi­zonyos mértékben legyen­gülnek. Tavasz kezdetén fo­kozott mértékben igénylik a tápanyagokat, mert csak így tudják a lehető legrövidebb idő alatt kiheverni a téli fagyok okozta károkat. Ha ebben az időpontban nem érkezik segítség, a növény­kék a testükben lévő tarta­lékot használják fel és a gyengébb növények elpusz­tulnak. A vetés megritkul, s a megmaradt növények is nagyon lassan indulnak fej­lődésnek. Természetesen az ilyen vetésből aligha lesz jó termés. A tél végi. koratavaszt fejtrágyázással elsősorban olyan tápanyagokkal kell se­gíteni az őszi kalászosokat, amelyekből ebben az idő­szakban a legkevesebb van a talajban. Ez a tápanyag elsősorban a nitrogén. A tél folyamán ugyanis a felvehe­tő nitrogén bizonyos hánya­da a talaj mélyebb részébe mosódik, vagy pedig a nö­vény felhasználja. Ugyanak­kor a nitrogén-utánpótlás nem biztosított, mert a fel­táró baktériumok működé­séhez szükséges plusz 8—12 Celsius fok talajhőmérséklet még nincs biztosítva. A késedelem káros A fejtrágyák hatékonysága az időben végzett, jó minő­ségű munkától függ. A me­gyében tavaly is sok hibát követtek el a gaadaságok, mert késtek a munkával. Így aztán a kitavaszodáskor az őszi vetések számára nem volt elegendő mennyiségű nitrogén. A munka nagy szervezettséget kíván vala­mennyi gazdaságban. A tél végén gyakran hóval takart, de feltétlenül fagyos földön kell elvégezni a fejtrágyá­zást. Fontos, hogy a műtrá­gyát még a szárbaindulás előtt szórják ki valamennyi gazdaságban. Ha késleked­nek és a búzanövény már szárbaindult, a tenyészidő elnyúlik, s ezzel több kárt okozunk mint hasznot. A fejtrágyázés sikerének másik fontos feltétele, hogy a vetések állapotának meg­felelően állapítsuk meg a holdanként felhasználásra kerülő műtrágya-mennyisé­get. A munka során gondot kell fordítani a minőségre is. A gyakorlatban ez any- nyit jelent, hogy a műtrá­gyaszóró gépeket az előre megállapított adagok kiszó­rására pontosan állítsák be. Munka közben a gépek munkaszélessége megfelelő­en csatlakozzék egymáshoz. Az egyenlőtlen műtrágya- szórás egyenlőtlen növény­állományt eredményez. Az idén az őszi gabona­vetések fejtrágyázása során különös gondosságot igényel­nek a nagyhozamú búzafaj­ták. E növények egyenletes nitrogén ellátása szempont­jából elengedhetetlen a té­li fejtrúgyázás. Tudományos kísérletek, valamint hosszú évek termelési tapasztalatai azt bizonyítják, hogy az in­tenzív búzafajták ha mérsé­kelten is, de még télen is tápanyagot használnak fel. A növény él, lélegzik. Külö­nösképpen szükség van te­hát az elhasznált tápanya­gok pótlására. Ugyancsak fontos a mű­trágyázás során az is, hogy milyen mennyiségű táp­anyagot juttatunk a talajba. A külföldi fajták igényét is jól kielégítő és egyben az üzemekben jelenleg a ső határt is jelentő 40-50 ki­ló nitrogénhatóanyag hol­danként, egyszerre adható. Ezzel a mennyiséggel bizto­sítható a műtrágya egyenle­tes elosztása is. Alapvető dolog azonban, hogy na­gyobb vízmozgás a műtrá­gyát ne mossa el. Ennek kü­lönösen a dombos területen gazdálkodó szövetkezetek­nél hirtelen hóolvadás, vagy nagyobb esőzés alkalmával áll fenn a veszélye. Mennyi műtrágyát használtunk í* Szólni kell arról is, hogy a rendelkezésünkre álló nit­rogén műtrágya kevés, ezért nagyon fontos, hogy gazda­ságosan használjuk fel. üzemen belül is helyes gon­dosan felmérni a területet és ezután megállapítani az igé­nyeket. Ajánlatos esetleg csoportosítani is a vetéseket, eíóvetemény vetési idő, fej- sttségi állapot szerint. Nem szabad figyelmen kívül iiagyni az elmúlt években kiszórt trágyamennyiség je­lentéktelen utóhatását sem. Az október 15-lg elvetett búza. ha az előveteménye megfelelő volt, fej trágyázás nélkül Is Jó termést adhat. Nem szabad azonban nitro­gén nélkül hagyni azokat a vetéseket, amelyek foszfort, esetleg káli műtrágyát is kaptak. Az időben végzett megfelelő minőségű fejtrá­gyázás tapasztalataink sze­rint a búzatermés növelésé­nek egyik leghatékonyabb eszköze Nógrád megyében is. Jetiinek Tibor főagronómus Jó vetőmag — jó termés Növekvő igények — 25 millió tasak Az Országos Vető mag ter- a korai kitavaszodásra szá- természetesen a többi előfel- meltető es Ellátó Vállalatra mftanak és a szükséges ve- tétel biztosítása mellett — tavasszal nagy feladat hárul: tőmagot időben beszerzik. A nagyobb termést biztosít, az állami gazdaságok és tsz- keilő időben vetett mag — Zs. L. ek, valamint a háztáji föl­dek vetőmagigényeit időben Rádiótelefonos A nagy területű mezőgaz­dasági üzemekben a fejlett telefonhálózat ellenére Is ne­héz a hírközlés. Sok távoli munkahelyet pedig telefonon sem tudnák megközelíteni, mert a vonal kiépítése igen költséges lenne. Van azonban egy lehetőség a központtól tá­vol eső munkahelyek irányí­tásának megoldására, a rá­diótelefon. A rádiótelefon rendszerrel kitűnően meg le­hetne oldani nálunk is a Mátrai Erdőgazdaságban az igen nagy területen szétszórt erdészetek munkájának irá­nyítását. Az országiban már sok he­lyen működnek rádiótelefon berendezések. Heves megyé­ben a TEFU, az állami gaz­daságok és a gépállomások rendelkeznek ilyennel. Tu­domásom szerint Nógrádban csak a TEFU-nak van. Ez a modem eszköz nagy szolgá­latot tenne mind a Mátrai Erdőgazdaságban, mind a Cserháti Erdőgazdaságban. Egyelőre azonban az ország­ban csak három erdőgazda­ság kapott rádiótelefont, s több helyen kísérleteznek a bevezetés érdekében. Régi óhaj már a Nagybátonyi Er­dészetben is a rádiótelefon alkalmazása, mert ezzel köz­vetlenül kapcsolatban lehet­nénk a parádfürdői központ­tal. A kísérletek elvégzéséhez segítséget tudna adni az MHS megyei rádiósklubja is. — gy. J. — Csurgó-táróban is indul a maróhenger A mátranováiki Csurgó-tá­róban már hoszabb ideje folynak az előkészületek a maróhenger üzembe helyezé­sére. Az előkészített frontfej­tésre vasárnap már a kapa­ró berendezést is leszállítot­ták. Még az első fogásokat kézi erővel végzik és csak utána, előreláthatólag már­cius elején helyezik üzem­be Mátranovákon, Gáti-akna után Csurgó-táróban a máso­dik maróhengert. Csurgón egyébként már hoszabb ideje készülnek a teljes koncentráció kialakítá­sára. Frontfejtéseikben siker­rel alkalmazzák a magyar gyártmányú hidropneumati- kus acéltámokat. A tervek szerint a jövőben egyidőben három frontfejtést üzemeltet­nek majd, és a napi százva- gonos tervet ezekről biztosít­ják, a szükséges előkészítő munkahelyek termelésével együtt. és megfelelő mennyiségben kell kielégítenie. A vállalat több mint 300 ezer kh gazdasági- és olaj­mag. továbbá 47 ezer kh zöldség- és kertimag szerző­déses termeléséhez biztosít vetőmagot. Ellátja a burgo­nya-vetőgumót termelő gaz­daságokat 30 ezer kh-ra szük­séges vetőgumóval. Fentieken felül mintegy 450 ezer kh. zömmel egy nyári és pillan­gós takarmány vetéséhez szükséges 1300 vagon vetőma­got kell biztosítaniok. Legkeresettebb a lucerna és vöröshere vetőmagja, ebből az árvíz- és részben az egér­kár miatt nem áll elegendő rendelkezésre. Hüvelyesekből és tavaszi bükkönyből vi­szont az igényeket meghaladó készlettel rendelkezik a vál­lalat. Ezért célszerű, ha a pillangósok helyett — ahol erre lehetőség van —, borsós és tavaszi bükfkönyös keveré­keket vetnek. A tavaszi takarmányvető­magvak iránt évről-évre nö­vekszik az igény. A hézikertek, s a háztáji gazdaságok részére tervezett kb. 25 millió tasak különféle konyhakerti zöldség- és vl- rágmagból kb. 20 millió ta- sakot a vállalat már az igény­lők rendelkezésére bocsátott. A tavaszi munkák meg­kezdéséhez tehát a szüksé­ges vetőmag rendelkezésre áll. \ termelőszövetk k általában a vetőmagige/ lyiők akkor járnak el helyesen, ha Amerikából jöttem... Anni néni önvallomása Huszonöt év óta ismerem a gyógyítás örömét, a bá­gyadt, fáradt mosolyokat. Ápolónő vagyok a salgótar­jáni kórházban. Én vagyok az Anni nővér.. . Édesapám bedolgozó szabó volt, népes család feje. A fiúk szakmát tanultak, én apáca lettem. A háború vi­hara a mi családunkat is megtépázta, sokfelé szóród­tunk szét, sokáig nem tud­tunk egymásról. Két fiútest­vérem Amerikában él, kettő idehaza. Az itthoniakból nz egyik hűtőgépkezelő, a má­sik pártbizottsági munkás. Itt élek Salgótarjánban. Rendünk feloszlatása után sokáig nem találtam a helyemet. A szá­momra nehéz időben 1952- ben a salgótarjáni kórház­ban kaptam munkát, kenye­ret. A nagy út Idén nyáron hűtőgépszerelő testvéremmel együtt meghí­vást kaptunk Amerikából. Öcsémék minden költséget fe- deznek. csak menjünk. Útle­velünket három hét alatt megkaptuk, indulhattunk a nagy útra. A látogatásra nagy gonddal készültem. Nem hallgattam a „jó” tanácsokra, nem akar­tam odakint sajnáltatni ma­gamat, bizony kiöltöztem, nem is akárhogy. Elutazás előtt sokat beszél­gettünk Tantival, a barát­nőmmel — Amerikáról. Tud­tam, hogy gazdag, hatalmas ország, fejlett iparral, roha­nó tempóval. Láttam a fény­képeket a felhőkarcolókról. Mégis, amikor tízórás repülő­út után megérkeztünk a New York-i repülőtérre és később befelé haladtunk a városba, szinte beleszédültem a felhő­karcolók méreteibe, a csillo­gásba, a ragyogásba. Két testvérünk már várt bennünket a repülőtéren, örültünk, sírtunk. A viszont­látás örömeit az sem csök­kentette, hogy öcsémet ősz hajjal láttam viszont. Húsz év nagy idő! öcsémék szinte a tenyerü­kön hordtak. Erezzem otthon magam. Láttam rajtuk, hogy boldogok, büszkén mutattak be ismerőseiknek. Ezek pe­dig sűrűn kerestek fel. Tá­jékozatlanságuk eleinte meg­lepett: „Van-e otthon ele­gendő kenyér? Van-e televí­zió, hűtőszekrény?”. Később már csak mosolyogtam raj­tuk. öcsém mutogatta nekem a televíziót, mosó- és por­szívógépet. Mondom, nekünk is van. Az amerikai magya­rok emlékezetében a harmin­cas, negyvenes évek Magyar- országa él még, a jelenlegi­ről nem sokat tudnak. Azt azonban megállapították első látásra is, hogy nem kop­lalok, nagyon is jó koszton élek. Affelől azonban külön meg kellett nyugtatnom őket, hogy ha ők látogatnak majd el hozzánk, lesz hol aludniok. Sógornőm — egy aranyos, kedves, osztrák származású nő — restellkedve vallotta be, hogy fél a kommunistáktól és csak akkor nyugodott meg, amikor megmondtam neki, hogy az egyik öcsém, tehát a sógora is az. A honvágy és az itthoni visszhang Igazán jól éreztem magam. Jól esett öcsémék, a sógor­Mai jegyzetünk fe;« Balassagyarmat fölött, Ipolyszögig és meg azon is túl tengert alkot az Ipoly. Néhány napja Szécsényné! a Ménkes- patak is kilépett medréből. A rétsági járásban, az erodált hegyek vízgyűjtőiben összefutott a hóié és nemely helyen tavat, tengerszemet alkot. De sok helyütt áll a víz olyan sík, egyenletesebb szántóföldön is, ahol más években leg­feljebb a laposokon állapodik meg a csapadék. Az érdek­telen idegent minden bizonnyal gyönyörködtetné a tavak és tengerszemek látványa, hiszen esztétikailag emeli vad­regényes tájaink szépségét. S ha praktikus ember, tálán még arra is gondolhatna: lám, milyen szerencsés emberek ezek a nógrádi palócok, vizeiket a termőföld, terméke­nyebbé tételére használhatják, vagy közvetlenül halte­nyésztésre! Ml sajnos, nemcsak tudjuk, hanem évről-évre tapasztaljuk, hogy patakjaink és folyóink kilépő árja, az összetorlódó csapadékvíz, a sok kisebb-nagyobb tavacska ártalmas támadásaival szántóvetőink terveit keresztezi. A medréből kilépő ár, az összegyülemlett belvíz, a ta­lajban feltörő vadvíz több mi'liós károkat okozott tavaly is szövetkezeteinknek. A szécsényi tsz-tagok elmondhatják, milyen fájdalmas látvány volt víz alá került rétjeik és legelőik pusztulása, miközben gazdag tehénállományuk a nyári hónapokra is istállóba szorult. Százötven vagon ta­karmány bánja a pusztító vizet egyedül Szécsényben. De nemcsak a rakoncátlannak ismert Ipoly mentén, a zabo­látlan folyó áldásaira és kárhoztatásaira ítélt tsz-ekben, hanem távol a patakoktól és folyóktól is ugyanígy tizedel­te rétek, legelők, szántóföldek termését a szűnni nem aka­ró esőzés. A talaj úgy megtelt nedvességgel, hogy már alig bir valamit befogadni az elfolyó vizekből. Nyakunkon a viz, amelynek szárazabb nyarainkon oly sok hasznát ve­hetnénk. Szolgálatunkba állíthatnánk, takarmány- és ker­tészeti növényeinket öntözhetnénk vele és hozamainkat a képzelet föle emelhetnénk. Mégis kevesebbet hallunk vizeink hasznosításáról, mint kiszámíthatatlan kártevő tevékenységéről! Természetesen máris vannak biztató eredmények és kezdetek: a rétsági járásban a Lókos-patak vízgyűjtőjének szabályozása, az Ipoly-gát megerősítése a dejtári szaka­szon, iszappal megtelt patakmedreink szervezett, folyama­tos tisztogatása. Palotásnál víztároló épül, hogy a tél vé­gén, koratavasszal lezúduló csapadékot felfogja, összegyűjt­se, s nyárra tartalékolja, amikor már kiszikkadnak a föl­dek és szomjasan nyújtózkodnak öntözés után. Államunk milliókat költ minden évben megyénkben Is vizeink sza­bályozására, a belvizek, vadvizek lefolyásának elősegíté­sére, a termőföldek megvédésére. De mintha szövetkezeteink mind csak az államtól várnák, hogy kimentse őket szorult helyzetükből. Kevés az öntevékeny kezdeményezés. Elteltek a nyugodtabb téli hónapok is és megmondhatjuk, a tsz-ek többségében egyál­talán nem használták ki a ráérő tsz-tagok erejét arra, hogy a vízlevezető árkokat kitisztítsák, hogy az új termést veszélyeztető víz elfoiyására barázdát húzzanak, hogy ide­jében üzembe helyezzék a rendelkezésükre álló, vagy ki­bérelt szivattyúkat. Azt is kevés tsz tette meg, hogy a le­zúduló, pusztító vizet kis, magakészítette tározókba kény­szerítse, mert az ilyen kis költséggel, saját erőből elkészít­hető tározók elrekesztésére a legtöbb helyen nem is gon­dolnak. Kicsit olyannak látszanak ebben a kérdésben, mint akik várják a sült galambot, hogy a szájukba repüljön. Mintha a termést pusztító belvíz nem is az ő jövedel­müket tizedelné meg! Mintha a tárolókból öntözött föld, a nagyobb terméshozam nem is az ő jövedelmüket, jólétü­ket tetéznél Természetesen vannak tsz-ek, mint például az őrhal- mt Hazafias Népfront Tsz Is, ahol védik és óvják termő­földjeiket a rajta tanyázó víztömegektől és társadalmi összefogással, közös erőfeszítéssel fáradoznak elvezetésén. Mitöbb olyan határozatot fogadtak el, hogy ugyanannyival, mint az állam (ez esetben ötvenezer forinttal), a tsz Is hoz­zájárul a vízrendezés költségeihez a község határában. Ok már tudják, hogy érdemes. De megyeszerte, ahol a táj helyenként az ezertó or­szágához vált hasonlóvá, még költögetni kell a szunnyadó erőket! Lakos György nőm kedvessége, figyelmessé­ge és önzetlensége. Boldog voltam, hogy ismerősök és ismeretlenek elhitték, hogy teljes őszinteséggel beszéltem sikereinkről, problémáinkról. Tiszteletben tartottam a ven­déglátó ország törvényeit, szo­kásait, jól esett, hogy a hi­vatalos közegek udvariasak voltak velem. Élveztem az is­meretlen országot, tájakat, az embereket, az utazás, a pi­henés örömeit. Jó volt ott, de nem tudtam magamat be­leélni abba, hogy esetleg örökké • ott éljek. Egyre gyak­rabban jutott eszembe a há­zunk, kertünk, a könyveim. Álmomban a szobánk falára függesztett képeket láttam, a Karancs-hegység sárga ’omb- erdeiben jártam. Hiányzott Tanti, a barátnőm, a mun­kám, a reggeli busz, a be­tegek. A tervezettnél korábban in­dultunk haza. Nem azért mert nem volt jó... Csak... Hiszen érti... A búcsúzás? ... Nem részletezem. Fájt, rettenetes volt, de a viszontlátás remé­nyében váltunk el. Az esti gyorssal érkeztem haza Tarjánba. Ott álltam az ablaknál és szívdobogva fi­gyeltem a város felvillanó fé­nyeit. Örömmel fogadtam az ismerősök üdvözlését, igazán boldog voltam. Aztán ... Kis idő múlva nem mertem kimozdulni a lakásunkból. Jöttek ismerősök és Isme­retlenek. Eleinte csak úgy kezdték, hogy „miért jött vissza?” Aztán azzal folytat­ták: „hogy lehet valaki ilyen buta?” „Hazajött ágytálat hordani?” Az idézeteket nem folytatom. Rettenetesen bántottak a megjegyzések. Kerültem a találkozásokat, és ha csenget­tek, nem nyitottunk ajtót. Ál­matlan éjszakákon azon ví­vódtam: kinek vagyok én itt útjában? Mit képzelnek egye* emberek ... Ne vegye dicsek­vésnek, de nekem ez a rend­szer nyugodt megélhetést biz­tosít. Igaz, örököltem is, de összetakarékoskodtunk egy kétszoba, összkomfortos, ker­tes családi házat remekül berendezve. Porszívó, hűtő- szekrény, mosógép, centrifu­ga, televízió, nagy és táska­rádió, lemezjátszó áll ren­delkezésemre. Munkahelye­men tisztelnek, becsülnek. Munkámat, betegeimet sze­retem. Mikor újra munkába áll­tam, fel sem mertem száll­ni a buszra. Féltem a szem­rehányásoktól, 4 cinikus meg­jegyzésektől. Gyalog jártam be, lopva, a hegy alatt, a munkahelyemre. Most már megnyugodtam. Nekem itthon nem mester­ségem ... hivatásom van. Habonyi Zoltán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom