Nógrád, 1966. február (22. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-02 / 27. szám
1966. február 2. szerda. BÖGRÄD 3 Jól sikerült zárszámadó közgyűlés fanyaréi változások Hz Országos Brhivatal elnökének nyilatkozata az áremelkedésekről és az árleszállításokról Megkísérlem visszafelé pergetni az eseményeket, mint mozigépész a lefutott filmet. Ülünk a fehér asztalnál, a művelődési otthon könyvtár- termében. Az asztal egyik végén négy, számomra ismeretlen vendéget vesz körül a tsz-elnök, tsz-főkönyvelő és néhány tsz-tag. Nem a járás és nem a megye küldöttei, de még csak nem is helybeliek. Beszélget velük Zeke Sándor, a járási pártbizottság titkára is. Szembe-szomszédomhoz Han- tosi Ferenc főagronómus- hoz fordulok felvilágosításért. — Kik azok? Félfordulatot tesz, fejét hátraveti. — A patronáló üzem — mondja, majd kiegészítésül hozzáteszi — az Óbudai Hajógyár küldöttei. A patronálok Megyénkben jók a tapasztalatok a patronáló üzemek tevékenységét illetően, mégis úgy érzi az avatatlan vendég, hogy egy fővárosi gyár nehezen tarthat szoros és építő kapcsolatot egy vidéki mezőgazdasági nagyüzemmel. A hajógyáriak tevékenysége élénken megcáfolja ezt a feltevést! Egymást túllicitálva mondogatják szomszédaim. — Nagyon sokat köszönhetünk nekik! — Élénk, jó a kapcsolat. — Nálunk a munkás-paraszt szövetség eleven valóság. S a kurta felkiáltások a főagronómus és Vincze István körzeti párttitkár magyarázataiban nyomban mélyebb értelmet is kapnak. A patronálók nélkülözhetetlen segítséget nyújtottak tavaly is a műhelygépek és a hiányzó alkatrészek beszerzésénél. A nyári és az őszi betakarítási munkákhoz pedig teherautót küldtek, mert az idő tájt természetesen a szállítás volt a szűk keresztmetszet a tsz-ben. Aratás idején egy teherkocsi állandóan itt, a vanyarci Virágzó Tsz-ben tartózkodott, a cukorrépa szállítását pedig szombat-vasárnaponként 6-7 kocsival segítették az óbudaiak. Mintegy ötven-hatvan vagon cu- k-T- ™ p 'tás,J fűződik az üzem szorgos gépkocsivezetőinek nevéhez. A vanyarci Virágzó Tsz és az Óbudai Hajógyár a nagyobb ünnepeket is közösen üli meg. Rendszerint a gyár művészeti csoportja, zenekara látogat el ilyenkor Vanyarc- ra, hogy az egész falu ünnepét vidámabbá, szebbé, színvonalasabbá tegye. De a va- nyarciak is felkerekednek, ha idejük engedi: legutóbb tizennyolc tagú küldöttség tett látogatást a hajógyárban. Az ellenőrzés — Ne csak beszéljünk, együnk is! Tuskán Pál, a délceg, feketeruhás, csizmás parasztember lép ezekkel a szavakkal asztalunkhoz. Piros arcán összevillannak a derű és a tekintélv fényei. Tuskán a vanyarci tsz ellenőrző bizottságának elnöke. Beszámolója arra utal, hogy jól választott a tsz-tagság, amikor belé vetette a bizalmát. Széles vállán szinte szó szerint ott hordja a 3368 holdas tsz terheit (természetesen a nagyobb súly mégis Kulich Jánosra, a tsz-elnökre nehezedik!) és magáénak érzi mind a 337 dolgozó tag lelkiismeretes gondját. A háztáji bizottságnak elkerülte a figyelmét, hogy több olyan család is akadt, amelyiknek két háztáji föld jutott. Az ellenőrző bizottság idejében felfigyelt erre visz- szásságra és nyugodtan mondhatjuk, törvénytelenségre. De a bizottság egyéb fogyatékosságokra is felhívta a figyelmet. Így figyelmeztették a vezetőséget arra a furcsa helyzetre, hogy a besegítő kallói kaszások már elszállították a széna-részüket, de a tsz szénája még behordatlan. A kiterme't r/'1 ': "hordták élelmes és kevésbé becsületes elemek, sőt egyes meglévedt tsz-tagok azt is kihasználták, hogv a kombájnbúza tisztításánál nem alkalmaztak a tsz-ben éjjeliőrt. Az ellenőrzés sokoldalúságát tanúsítja, hogy több pénzügyi és irodai ellenőrzést is lefolytattak, azonkívül figyelemmel kísérték a traktorosok üzemanyagfogyasztását, s felfigyeltek arra is, hogy a bognárok sok önkéntes szabadságot vesznek ki, a kocsik és kertészeti ablakkeretek javítása pedig elmarad. Az öreg tsz-tagok helyzetét is megvizsgálták és úgy találták, hogy az idős. beteg tsz-tagok elsősorban tűzifára vannak rászorulva. Az ellenőrzéseket számos okos intézkedés követte Mankó nélkül Az új vendégek rendre az elnök asztalához vonulnak és gratulá'nak, lcezetfognak. Vidám, szép, bizalmat tápláló nap ez a tsz-ben. — Nincsenek világraszóló eredményeink — mondja szerényen a tsz-elnök. — Huszonöt forintot ért egy munkaegység. Viszont ezt az eredményt már úgy értük el, hogy nem vettünk igénybe állami támogatást. Tehát dotáció. mankó nélkül jutottunk el idáig és erre a tagok is büszkék. — A tartalékolást se hanyagoltuk el — mondja a főagronómus. — Biztosítottuk az állatállomány takarmányellátását és olyan e<rréb tartalékokkal rendelkezünk, hogy aratásig már biztosított az előleg fizetése. Nem szorulunk a Nemzeti Bankra. Igen, erre büszkék most a vanyarciak, hogy a maguk erejéből mutatták fel az eredményeket, mégpedig olyan évben, amikor megyeszerte rossz időjárás és elemi csapások sújtották a tsz-eket. A közgyűlési vitában és az elnöki beszámolóban arról is szó esett, miért lett mlndösz- sze 25 forint egy munkaegység értéke. Elsősorban azért, mert sok pénzt elvitt a nem munkaegység szerinti részesedés: csaknem másfélmillió forint értéket osztott ki a vezetőség ily módon, főként a harmados veteménvekre. Ha nincs százalékos termelés, hanem mindent munkaegységre számolnak el, akkor már tavaly is harminchárom forintot ért volna egy munkaegység és jóval nagyobb előleget is folyósíthattak volna a tagoknak. Igaz ugyan, hogy a harmados rész is a tagoknak jutott, csakhogy aránytalan elosztásban, ez pedig feszültséget szül a szövetkezeten belül. A vanyarciak valami más, mégis ösztönző jövedelemelosztási módot keresnek. S utoljára hadd vegye ót a szót Kulich János, a tsz-elnök, aki ennek a visszapergetett filmnek első szereplője volt. Még egyetlen mondat a beszámolóból: — Négymillió forinttal nagyobb volt a bevételünk 1965-ben, mint egy évvel előbb. Bakos Gj örgy (folytatás az 1. oldalról) vű drágulás tulajdonképpen csak az osztályon felüli és az 1. osztályú éttermekben következik be. Ezeknél a vendéglőknél ugyanakkor a fix haszonkulcs rendszerről a mozgó haszonkulcs rendszerére térünk át. Ez lehetőséget ad arra, hogy a luxus éttermek a szezon-követelményekhez igazodva idegenforgalmi szezonosn nagyobb és a holtszezonban alacsonyabb haszonkulccsal dolgozzanak. A szociális, egészségügyi és kulturális intézményeknél, (óvoda, bölcsőde, kórház, iskolai étkeztetés, stb.) az élelmiszerek áremeléséből adódó többletköltségeket nem hárítjuk át a lakosságra. Ezeknél az intézményeknél a többlet- költségeket az állam téríti meg a költségvetésből. — Amikor nyilvánosságra került, hogy bizonyos ruházati cikkek árát leszállítják, voltak olyan hangok, hogy ez semmiben sem fog különbözni az úgynevezett szezonvégi kiárusítástól. Mi a valóság? — Évek óta folytatunk szezonvégi kiárusítást, s leértekeit áron adunk el divatjamúlt termékeket anélkül, hogy árleszállításról beszélnénk. Most viszont valóban árleszállításról van szó, amely mellett megmarad a szezonvégi kiárusítás és megmarad a divatjamúlt termékek leértékelése is. Ebben a hónapban két árintézkedés is találkozik: az elsejei árleszállítás és a téli cikkeknek februárban induló szezonvégi kiárusítása. Most mintegy 1500 termék ára lett alacsonyabb. Szeretném kiemelni a legfontosabbakat: az ágyneműk és az ágyneműanyagok 8-27 százalékkal, a selyem szövetek közül a fehérnemű selyem és nylon szövetek 20—30 százalékkal, a kötöttáruk közül a szintetikus felső- és alsóruházati cikkek és a habselyem áruk 10-15 százalékkal, a kártolt gyapjúszövetek és azokból konfekcionált cikkek 8-20 százalékkal lettek olcsóbbak, összegszerűen ez kereken évi 730 millió forint megtakarítást jelent. Útkorszerűsítés Korszerűsítik az úthálózatot Rau-akna és Albert-telep között. A közigazgatásilag Etes községhez tartozó két bányatelep közötti 1,5 kilométeres útszakaszt a kövezés után bitumennel fedik be. A munkálatokat tavaly ősszel kezdték meg az Egri Közúti és Útfenntartó Vállalat dolgozói. Az állami támogatásból épülő útszakaszra tervezett 3 millió 500 ezer forintból eddig 1 millió 700 ezer forintot költöttek el. Az útfelújítás ez év második felében fejeződik be. Ezzel a két kezemmel... — Mit mondjak magának, az önéletrajzomat? Születtem kilencszáztizenkettőben, apám bányász volt, anyám tizenhatban meghalt, hagyott hátra négy árvát, köztük engem. Apám újra megnősült. Aztán jött a háború, a kom- mün, ezt én már mind éltem ... Elvégeztem a hat elemit. Meghalt a mostoha anyám is. Apám megnősült harmadszor is. Négy gyerekkel egy bányász nem maradhat magában ... Kilencszáz- huszonhatban kezdtem dolgozni, az üveggyárban. Behordó fiúként. Felvittem „bankárosig”, de egy év után átjöttem ide a Tűzhelygyárba. Az akkori Hirsch és Frankhoz. Tizenötéves voltam. A gépi formázáson kezdtem, végigcsináltam mindent, amit egy öntőnek csinálnia lehet. Harminckettőben megnősültem. Harmincnégyben bevonultam tényleges katonai szolgálatra. Egy kislányt és egy súlyosan oe- teg feleséget hagytam itthon. Kitört a háború. Behívtak minden évben, nehogy odahaza jól találjam érezni magamat. Utoljára az általános mozgósításba kerültem bele. Negyvenöt május huszonnegyedikén tértem vissza Tar- jánba, másnap jelentkeztem a munkahelyemen. Az első szakszervezeti választáson megválasztottak bizalminak, később főbizalmi lettem. Negyvenhétben meghalt az első feleségem, negyvennyolcban Ismét megnősültem: két kislányomnak szüksége volt az anyai gondoskodásra. Második feleségem is hozott egy gyermeket a családba, született még egy kislányunk. Jól élünk. Kívánom, hogy mennél többen éljenek így, ahogyan mi. Pici szünetet tart. Mély lélegzet. — A munkára vonatkozólag. ötvenegy-ötvenkettő óta műszaki beosztásban dolgozom. Bár, mint művezető, abban az időben havi öt-hat- száz forinttal kerestem kevesebbet, mint szakmunkás koromban, ugyanolyan ambícióval vetettem magam a munkába, mint annak előtte. Elvégeztem a szakmunkás- képző tanfolyamot. Főművezető lettem, kilencszázötven- négyben pedig üzemvezető. Közvetlen felettesem Monostori Ottó, aki kilencszázhat- van óta van a vállalatnál. Tőle igen sok segítséget kapok, jó egyetértésben dolgozunk. Jövőre lesz negyven éve, hogy itt dolgozom az öntődében. Jól éreztem magam mindig. Mint második otthonomban. Jövőre május hetedikén telik le az időm. ötvenöt éves leszek. Nyugdíjba megyek. Ha engednek ... Felpillant, elmosolyodik. Lipták János főművezető, többszörös kiváló dolgozó, kitüntetett munkásőr. Alacsony termetű, barázdált arcú, fürgemozgású. Egy híján negyven éve öntő. — Nem tudom, még mire kíváncsi. Az ember ne beszéljen sokat önmagáról. Azt érzem, hogy bírom a dolgozók bizalmát, feletteseim megbecsülését. Mivel érdemeltem ki? — megvonja a vállát. Gyors, kis erélyes mozdulat ez is. Ha lehet egy vállvonás katonás, annak is nevezhetném. — Én sosem bírtam, ma sem viselem el a fegyelmezetlenséget. De ehhez fegyelmezettnek kell lennie a vezetőnek is. Nem követelheti meg mástól sem, ha önmaga nem az. Erre vigyáztam mindig. Talán ezzel. Aztán ... sosem kerülgettem a szót. Egyenesség, őszinteség. Nagyon fontos. Obiigát kérdés csúszik ki a számon: — Mondja Lipták elvtárs, hogyan bírta ki egy öntődében egyhuzamban ezt a harminckilenc évet. Ahol vagy nagyon meleg van, vagy tép a huzat, gázos a levegő, piszok, por, nehéz terheket emelgetni, cipelni... Biccent. — Ugye, az emberek azt szokták mondani ilyenkor az újságírónak, ha újra kezdhetném, csak ezt csinálnám satöbbi, satöbbi... Én a mai eszemmel másként kezdeném az életet, másként próbálnám. .. Dehát, amikor én elkezdtem. hogyan is kezdhettem volna másként. Most van választás. Akkor alig akadt.. Mint, ahogyan a munka is másmilyen volt. Reggel héttől este hétig-nyolcig tartott. Ha moziba akartam menni, elkéredzkedtem a művezetőmtől. hogy a nyolcórás előadásra eljuthassak. Ha meg lett volna idő szórakozásra — nem volt miből. Ez az üzem — Ennél az árleszállításnál milyen meggondolások vezették az illetékes szerveket? Nálunk drágák a textiláruk, s azoknak a cikkeknek az ára, amelyeket most az intézkedés érint, általában magasabb volt, mint amennyi a termelési költségük, ezért lehetett leszállítani. Célunk, hogy később a ruházati cikkek fogyasztói ára még közelebb kerüljön a szomszédos, általában az európai országok alacsonyabb árszínvonalához. Az utóbbi években millió- számra járnak nálunk külföldiek, illetve magyarok külföldön, s elég sokan akadnak közöttük, akik nagyon is jól felismerték, mi adódik abból, ha azonos cikkek ára nálunk vagy a másik országban jelentősen alacsonyabb, vagy magasabb. Gondoljuk csak meg, hogy a nálunk olcsó szalámiból vagy kardigánból, pálinkafélékből mekkora mennyiséget ..exportáltak” a turisták, hogy „csencselésl” alapon azután varrás nélküli nylon- harisnyát, orkánkabátot, szi- 'oninget, zsebkendőt, ágyneműt, hasonló cikkeket „importáljanak” és kihasználták az országok közötti áreltéréseket arra, hogy maguknak ezúton előnyöket szerezzenek, sőt esetenként arra Is, hogy üzérkedjenek. A textíliák mostani árleszállításába bevont cikkek között találják az ágyneműt, zsebkendőt, az orkánkabátot, a nylonféléket, közöttük a varrásnélküli harisnyát, stb. Ez utóbbinál csak megemlítem a céltudatos törekvések illusztrálásaképpen, hogy 1957 óta már többször került sor a nylon- harisnyánál árleszállításra. A varrásos nylonharisnya ára 1956-ban még 98 forint volt, február 1-től 29 forintért kapható. Ehhez arányosítottuk a varrásnélküli nylonharisnya árát, amely eddig 48 forint volt, s most 38 forint lett. S logikailag ebbe a gondolatsorba tartozik, ha talán egy előző kérdésnél kellett volna említenem: ilyen összefüggésben világosabbá válik, miért emeltük az átlagosnál idényjellegű termelést folytatott. ősszel a kályhák, tűzhelyek. Amikor annak lejárt a szezonja, háztartási eszközöket gyártott. Meg mindent, bokszertől a fokosig. De ha nem volt mit gyártani — kereset sem volt. Havonta kétszer fizettek. Nem egyszer előfordult, hogy két hét alatt két nap munkám volt. Az sem egész napos. Kétheti fizetés: öt pengő hetven fillér. Ha pedig selejt volt, annak a teljes értékét levonták. Csak harminckilencben „javult” valamit a helyzet. Akkor ötvenhat órában állapították meg a heti munkaidőt. Űj főmérnök is jött akkoriban. Gépesíteni kezdett. De nem vált be a gép, s a kárt, amit csinált, rajtunk vasalták be. Egyik napról a másikra tíz százalékos általános fizetés- csökkentéssel. Az ember aa ilyesmiket ne kívánja vissza... — Mégis itt élte le élete nagy részét. S negyvenöt után sem ment máshová.., Amikor lehetett volna, hiszen. .. — Tudom. Amikor én öntő lettem, nem úgy volt, mint ma. Ugyanaz az ember készítette elő a formát, szállította a folyékony vasat. Ezen a jobb lábamon támasztottam az öntőtégelyt. Érzi is. Vagy tizenhárom-tizennégy éve megköveteli a rendszeres gyógyfürdőt, öntés után az ürítés is a mi dolgunk volt. Csak a tisztítás nem. Ezekre a műveletekre ma kü-lön csoportok, részlegek vannak. Szóval, akkor nehezebb volt, mint ma. Hideg, meleg, gázos levegő, piszok, igen ez mind igaz. De mindenért kárpótolt és semmi sem tudná helyettesíteni azt az érzést, nagyobb arányban a téli- és a csemegeszalámi árát. — Hallhatnánk valamit arról még, milyen külön meggondolások érvényesüllek, amikor egy-egy textilárunál eldöntötték, hány százalékkal csökkenjen az ára? — A termelési tényleges költségeken kívül itt is figyelembe vettük, hogy a helyesen megállapított árnak szabályozó funkciója is van. A keresettebb cikkeknél az átlagosnál kisebb, a kevésbé keresetteknél viszont valamivel nagyobb mértékben szállítottuk le az árakat. Az árleszállítással érintett termékcsoportokban egyébként közelebb kerül a felnőtt méretek ára a gyermekmére- tek árához, de vigyáztunk arra, hogy az úgynevezett ütköző méreteknél helyes árarányok érvényesüljenek. A kártolt szövetekből készült konfekcionált felsőruházati termékek közül, a felnőtt ruházati cikkek ára átlag 15 százalékkal, a gyermekruházati cikkek ára pedig 10—13 százalékkal mérséklődött. Az árleszállításba bevont cikkcsoportokon belül minden esetben, de csak kisebb mértékben csökkentettük a gyermekruházati cikkek árát, mert ezeknek ára a felnőtt ruházati cikkekhez viszonyítva eddig is alacsony volt es ez csak állami dotációval volt elérhető. Az árleszállítás körének és mértékének megválasztásánál az is vezetett minket, hogy eredményeképpen különösen az alacsony jövedelmű rétegek ruházkodási költségei csökkenjenek, nem csökkentettük viszont a luxuscikkek árát Ha úgy láttuk, hogy sem belföldi termelésből, sem importból nem tudnánk kielégíteni valamelyik cikkből az árleszállítás esetén előreláthatóan megnövekvő igényeket — nem nyúltunk az árához: például ez az oka, hogy a frottír törülközőkre nem vonatkozik az árleszállítás. Elmondhatom': rendkívül nagy gondot fordítanak az összes illetékes szervek arra, hogy aminek az árát leszállítottuk, azt kapni is lehessen a boltokban. (MTI) amikor elkészült egy munkadarab. Amit én csináltam. Ezzel a két kezemmel. Én alkottam. Ez a legfőbb öröm. Ezért sosem bántam meg, hogy öntő lettem. És úgy voltam, én a munkámmal, hogy érdekelt minden egyes darabnak a sorsa. Ha a bércédulán az volt, hogy száz darabból kilencvenöt lett a jó, utánamentem én a századiknak is, megkerestem, mi lett vele. miért nem jó. Nem sajnáltam a fáradságot, mert abból is tanulni akartam, amit elrontottam. Ügy vigyáztam én formára, homokra, vasra mindig, mint a saját tulajdonomra. •. És amióta vezető vagyok, ezt mondom szüntelen a munkásaimnak is... Minden életnek van egy nagy tanulsága. Még a legszokványosabb, leghétköznapibb életnek is. Lipták Jánosénak is van. Nem a hányatott sorsa, a keserves évek, a nyomorúság. Vele együtt sokan cipelték ezt a terhet, amíg az út egyenessé vált. De ami nem kölönc, ami a vérükben csörgedezik, idegszálaikban, minden apró sejtjükben: a munka, az alkotás szeretete, s a nyomában fakadó, tisztán csillogó emberi büszkeség, öröm, évmilliós emberi örökség — íme ennek hordozója, folytatója és továbbadója, Lipták János. — Igen — mondja, s először fanyar kissé a mosoly a száján — ezt ismételgetni, bizonygatni, másoknak, ehhez szív kell. De tegye csak. tegye, Lipták János! Az idén, jövőre, s azután is még, ha bírja egészséggel, minél tovább... Cs. U
