Nógrád, 1966. február (22. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-13 / 37. szám

1968. február 13.,. vasárnap NOG R A D 7 Utazás a zene birodalmában IV. A középkor születése Az első konkrét összefoglaló zenei emlék — ami füllel és kézzel is kifejezhető közelség­ben van —, Róma indítása. A gregoriánum az első olyan értékű zenei remekmű, amely minden további zene kiinduló­pontjának számít. De hol van már Róma 590- ben? Nemcsak a barbár go­tok és longobardok nyertek itt csatát, hanem a pestis és a kiáradt Tiberis is tragikus áldozatokat követelt. Az ál­dozatul esett pápa helyére azt a szerzetest választják, aki a Gergely mellé a Nagy jelzőt is megkapja és nevén nevezi kora zenéjét, a gregorián dal­lamot. Hihetetlen erővel épít, újjászervezi az egyház és a város életét, megteremti az új ének rendjét. Nemcsak össze­gez, hanem lerakja a jövőt is. Összegyűjti az összes fel­lelhető munkát. Az egyik az ambrozianus ének volt, a másik a bizánci liturgia, és ehhez csatlakozott harmadik egyenrangú tagként a keleti mise. Mondhatnék, hogy számtalan forma találkozott itt egyszerre. Az ambróziánus ének (Szent Ambrusról kapta a nevét) szilárd, monstrumjel- legű, dallamforma, tele derű­vel és fiatalsággal. A bizánci és alexandriai himnuszok in­kább indaszerű hullámzások, a régiben való új érzés meg­töltésével. A keletiekben a nép szíve vitte a prímet. A létrejövő új zenei rend­szer egyik alapja kétségtele­nül csak az írás lehetett. Fog­lalkozni kellett a ^ rögzítés gondolatával, lehetőségeivel. A régi görögök betűkkel, vagy olvasójelekkel hidalták át a problémát. Különböző vona­lakat rajzokat illesztettek a szövegrészek fölé, amit a kar­vezető keze mozdulataival keltett életre. Így jöttek létre az első hangvétel rajzok — a neumák. Talán vízszintes vonalakat kellene húzni! Egyik hang mélyebb lenne, mint a másik! A kezdeményezés bizonytalan. Gondolhatjuk, mert a perga- menthez csak akkor nyúlnak, mikor lazul a memóriájuk. Még tragédiának tartják az írást, és talán gyávaságnak. Pedig a gregorián ének tes­tet ölt, elindul hódító útjára. De mindjárt elváltozások, nyelvjárások alakulnak ki. Égetően szükséges egy közlési forma, hogy a létrejött, új világnyelv már születése pil­lanatában ne forduljon a vég­zet felé. Az évezredes harc a valóság fogalmában kezd tes­tet ölteni: az of f iciumok (zsoltár és bibliaének — zso- lozsmázás) az Antiphonariu- mokban, a miseénekek a Gradualékban állnak össze. Az első nagy Antiphonariu- mot Rómában. Gergely idejé­ben készítették, és oltárhoz láncolva őrizték. Az egyszólamú zene csodá­latos nyara ez az idő: a kez­dettől fogva egy szólamban zajló dalok végigjárják és végigélik a születés pillanatá­tól a zene eddigi életét. A nyárból lassan ősz lesz. a be­érő gyümölcs elhullatja mag­vait. Az új élet már nem itt születik; a színhely változik. Nyugat és Észak-Európába te­vődik át. Más táj. más emberek és más szokások. Vadabb a vi­dék és erőteljesebb küzdelem­re készteti az embert. A zene itt is él. mondákat, siratókat, varázsénekeket, ráolvasó mondókákat énekelnek. Saga, sasé (singen, sagen) az ének­mondók germán neve. Skan­dináviában a skald-okat. a kelták a bárdokat kedvelik. Hangszereik már csatakürtök, szarutülkök, bronzharsonák. A germánoknál most kezd alakulni a mondavilág, a Ni- belung-ének. Angliában, a X. század derekán Merlin, a wa­lesi bárdok őse rendszeresíti az ősi dalnokversenyeket. 1066-ban Chatillon ostromá­nál egy normand énekmondó Rolandról szóló példával buz­dítja övéit. Alakul a francia kincs is, a Roland-ének. vére. És ez a „kitalálás” könnyed, szellemes, derűs hangvétel, egy pompájában ragyogó világ, a lovagkor terméke. A talaj a pénzgon­dok nélküli osztály: a hűbéri lovagság. A vándor lovagok sorra látogatják a várakat, hogy elzengjenek egy hajnal­nótát. vagy egy virágok-ve- télkedőjét. De nemcsak az országutak vándorai, a palotákban is énekelnek. A társadalmi kü­lönbség nem jelent problé­mát. Trubadúr volt Oroszlán­szívű Richard angol, és Thi- baut, Navarra király. Az ala­kulóban levő polgárság is je­lentkezik, még elterjedtebb lesz az egyszerű énekforma, a szavanként ismétlődő dal­iamé vers. és az összetettebb canzon vagy chanson. S hányfajta témáról énekelnek! Ovidiust és Vergilius! is fel­használják. anekdoták, idillek forognak közszájon, vagy mon­dák. mint Trisztán. Parsifal. Robin és Marian, vagy az arab mesevilág. Németországban is feléb­red a trouvére zene, ottani neve a mánnesang. Ez ke­vésbé vidám, sokkal magá­nyosabb. A német nyelvterü­let virágpontja Bécs környé­kére koncentrálódik. Itt ne­velkedik 1190 táján Walther von der Vogelweide, majd fél évszázaddal később itt csendülnek fel Neidhart von Reuental bajor lovag Tann­häuser szatírái. A XIV. század bői mar „meisistergesango­mestere a 15. században Hans Sachs. Angliában is forrong a ze­ne, kezdődik a többszólamú - ság, nyújtogatja leveleit a vi­rág. Fölcsendül a Sumer-ca- non, John Fomsete nyáréne­ke 1250-körül, mely nem ma­gányos, a dallam már önma­gát kergeti. Életért küzd az új zenei nyelv: a többszólamúság. Molnár Zsolt Míg a dallamok alapja ré- kat” hallhatunk. Legnagyobb gebben az ötfokúság volt, Nyu­gat és Észak-Európában egy újfajta hangrendszer keletke­zett: a dúr. A „kemény” név mely 1000 felé rajtaragadt, nem véletlen: fénnyel, és de­rűvel, feszültséggel határozta meg Európa új zenéjének alapjait. Arezzói Guido szer­vezi újjá az énekoktatást 1029-ben. Híres Szent János himnuszának sorkezdő szó- tagjaiból (ut-re mi-fa-sol-la) alakul ki a szolmizáció. ö al­kalmazza először az írásban a sorrendszert Is, ezzel most már végérvényesen megoldó­dik a sokáig vajúdó probléma: a hangok, a dallam rögzítése. A világi zene még távol áll ettől a lépéstől, csak most alakulgat, komolyabb formá­ban. De már itt van. Az ala­kuló. új nemzetek döngetik a kapukat. A reformáció csírái is felbukkannak. A nép énekel, kitalálja éne­keit, dalköltő. Trobaire. ó- franciául annyit jelent, mint találni, kitalálni. Észak-fran­ciául úgy mondják, hogy trou­gh pallér osódás tervjavaslatáról A KÖNYVTÁRAK POLCAIN nemcsak az szunnyad, amit a költészet bájaként em­legetünk. Nem csupán regények váratlan fordulatait, útleírások szemléletességét rej­tik a könyvtári polcok. A művek sokaságá­ban szétszórtan, fölhasználásra vár a könyv­tárban mindaz, amit az emberiség tud, sejt, megállapított vagy álmodott. Nem szüksé­ges bizonyítani, hogy korunk szédületes tech­nikai fejlődése elképzelhetetlen volna a könyvtárak nélkül, hiszen például egy jó műszaki könyvtár a technikai tapasztalatok felbecsülhetetlen tömegét egyesíti. Azért jegyzem meg mindezt, mert megis­mertem a Művelődésügyi Minisztérium könyvtári osztályán készülő tervjavaslatot, mely a közművelődési könyvtárak harmadik irányelveit és főcéljait összegezi. E javas­lat szerint az 1966—70 közötti tervidőszak­ban el kell érnünk, hogy az ország lakos­ságának 18 százaléka a tanácsi könyvtár- hálózat beiratkozott olvasója legyen. Kívá­natosnak tekinti a dokumentum, hogy a tanácsi és a szakszervezeti könyvtárak ol­vasói együttesen az ország lakosságának egynegyedét foglalják magukba. Elérendő célként jelölik meg, hogy a 6—14 éves korú gyermekek 50 százaléka tagja legyen a ta­nácsi könyvtáraknak. A tervidőszak végére a parasztság 15 százalékát szeretnék a ta­nácsi könyvtárak tagjai között tudni. Természetes, hogy ezzel „karonfogva” kell járni a könyvállomány fejlesztésének is. Kí­vánatosnak tartja a tervjavaslat, hogy 1970- re a tanácsi könytárakban 1000 lakosonként 1800 kötet álljon rendelkezésre. A javaslat sok vonatkozásban segíteni kívánja a kül­területi — főként tanyai — lakosság könyv­ellátását. Ha a javaslat megjárta mindazt a vita­fórumot, amely végül tervtörvénnyé csiszol­ja, az ország részletesen megismeri adatait is. Tehát fölösleges sietség volna ebben az alakjában részletesen elemezni azokat. Ám úgy tetszik, éppen ez az „előzetes állapota” jó alkalmat kínál néhány megjegyzésre a könyv és a falu kapcsolatáról általában. Csak egyetérthetünk azokkal, akik növelni kívánják a könyvtári tagok számát; kicsi­nek találják a könyvet kölcsönző parasztok arányát; több gyermeket szeretnének látni a könyvespolcok előtt. Ám, hogy mind­ez ne csak becsülni való szándék marad­jon, ahhoz nem kizárólag anyagi eszközök (könyvtárhelyiségek, művelődési autók, füg­getlenített könyvtárosok) szükségesek. Jelen­tősen javulnia kell a könyv — propagan­dának is. Kétségtelen, jó eredményeket hoztak az elmúlt évek ebben a tekintetben. Részint a könyvbarát-mozgalom jóvoltából sikerült elérnünk, hogy országos átlagban miden 1000 lakosra 1200 kötet könyv jut a tanácsi könyvtárakban. Az is vitathatatlan tény: ma már az ország minden községében lehet könyvet vásárolni, s ez nagy szó. EZEK A TÉNYEK AZONBAN korántsem jogosítanak fel bennünket, hogy szemet hunyjunk a megoldatlan kérdések fölött. A könyv falun ma egy portéka a boltokban kapható árucikkek tengerében. De azt is mondhatjuk: egyelőre kedvezőtlenebb hely­zetben küzd a vevő érdeklődéséért, mint például a mindig főhelyen kiállított boros- és pálinkás-palackok, a kozmetikai cikkek vagy a bizsuk. Falun alig van még a könyv­höz igazán értő kereskedelmi dolgozó és különös anyagi érdekeltség sem szorítja rá a boltok alkalmazottait, hogy buzgóbban ajánlják a tízforintos könyvet, mint a hei- venforintos Hubertust. S ha a könyvtár oldaláról nézzük az ügyet? Hány könyvtári rendezvény mérkőz­het a vasárnapi bál reklámjával? Kialakult-e már nálunk olyan közvélemény, amely el­marasztalja azt a falusi vezetőt, aki min­den táncos murin megjelenik, a helyi te- kézőket a hatodik határba is elkíséri, de a könyvtárban — az avatóünnepség óla — meg sem fordult? ... Sajnos még gyakran találkozunk azzal a szemlélettel, amely a könyvtárügyet még hajlandó a népművelés részeként fölfogni, a könyvterjesztést és az egyetemes, könyv- propagandát viszont „adok-veszek” kapcso­latként kezeli. Ennek a következménye az, amikor falun lényegében senki sem felelős azért, ha a boltban háborítatlanul porosod­nak az eladó könyvek, vagy: egyes helyen — a vasárnap délelőtti divatbemutató na­gyobb társadalmi esemény — a nagyobb rang diktálta nagyobb propagandával — mint az ünnepi könyvhét nyi tórendezvén.ye, vagy egy író-olvasó találkozó. Ebben ludas az a sok helyütt még ele­venen élő vélekedés is, hogy az olvasás „a tétlenség egy neme, a legjobb esetben is csak vidám időtöltés”. Ezt ma már nem divat így kimondani, de nem egy intézke­dést ilyen hátsó gondolat diktál. A Köz­ponti Népi Ellenőrzési Bizottság a közel­múltban megállapította: az egyik megyé­ben a vállalatok, ktsz-ek, fmsz-ek, tsz-ek, költségvetésen kívüli kulturális alapja 23 millió forint, de ebből 11 milliót nem mű­velődési célra fordítanak. Pedig ott a la­kosság egyharmada tanyán él és olyan szük­ség volna jobb könyvpropagandára, gyorsabb ütemű könyvtárfejlesztésre, mint talán e- hol másutt. A GONDOLATOK TALÁN kissé mesz- szire szaladtak a készülő tervjavaslat za­mattól. Mentsen az igazság, amely szerint nincs az a csekély, de fölismert é., jóvá- tett hiba, ami föl nem érne egy átlagos „teremtő tettel.” Bajor Nagy Ernő PORTRÉ összegezzük Madách örökségét Pesti a Nógrád postájából megállapításhoz. A vidéki la­pokat nem olvasó és velük Budapesten még a literátus tát, így nyert kis bibliográfiánk mok kerültek napvilágra, a emberek is ritkán forgatnak könnyen ringat jóleső, mara- fellelőjükkel készített interjú vidéki újságokat. Csak az iro- déktalanul elégedett gondola- bizonyára érdeklődésre tartott szemben értetlenül álló buda- dalmi folyóiratok és az idő- tokba. Hiszen volt itt vezér- volna számot, szaki antológiák tesznek szert cikk Mihályfi Ernő tollából, nagyobb népszerűségre, kivált- kivonatban bár, de megjelent ^^^hetókégeFemhtsek-11113" képp, ha tematikájuk és mű- Waldapfel József ünnepi be- mK leneK)Se&et említse«, vészi felfogásuk országos vi- széde, igényes ismertetőt ol- tákra ad alkalmat. Örömünk vashattunk Csukly Lászlótól; pestiek a hazai olvasóközön­ségnek — pusztán a számsze­rűség alapján — egyötödét ad­képp ha tematikájuk és mű- Waldapfel József ünnepi be- centennárium alkalmából' Fel- ják, és ezen felül is vajmi rit- -—- -c-i-c—-*——«•' *" «1 ka az olyan helyi jellegű új­ság, amely hatásában túllép a megye közigazgatási hatá­kai Ferenc színművet írt a nagy drámaíró életéről, ame­ran előfordul, hogy az őszinte cikkek száma pedig csaknem j^Lf ^^zott7 Győrött és rajn- ,Az állitas érvénye alól a ezúttal sem lehet teljes: gyak- fénykép is akadt bőven, a érdeklődést a sznobizmus tör- kétszerese volt annak, ami tetése ferdíti divattá. erről a témáról a Népszabad­Pedig, aki veszi a fáradtsá- ságban megjelent. Vagyis got, hogy megértse egy lakó- Nógrád megye korrektül, je tájelőadásokon egyaránt. Leg­jobb tudomásom szerint sem a Déryné Színház, sem a da­Nógrád sem kivétel. Bizonyos olvasói igényekről fentebb szóltam. Sajnos, van tárgyi helyétől ’esetleg merőben élté- lentőségének arányában meg- öntev^n^rin^átezó^c^oi-0 vidéki saStó olvasott és elter- rő vidék gondjait-bajait álte- ülte az évfordulót és a Nógrád tok ncm vették fel műsoruk- ^ A Iában nem tartja erre fordi- erről hasonlóképp korrektül, tott idejét elvesztegetettnek. jó szakmai feldolgozásban tá­E sorok írójával is az a min­dennapos csoda esett meg, hogy a kötelességből kézbe­jékoztatott is minden érdek­lődőt. Felvetődik a kérdés: le­het-e érdemes-e ennél többet Fel kai művéről szólva a jedt legyen. A legnagyobb könyvtárak (amelyek — te­gyük hozzá — többnyire zsú­foltak) és a levéltár őrzötte kritika jogosan rótta fel, hogy példányokon kívül még az Az ember tragédiájának szü- érdeklődő is csak a postán át vett hírlapanyag átlapozása kívánnunk? Természetes, hogy Letését túlságosan is mechani- juthat hozzá, akár a Nógrád­közben érdeklődni kezdett a cikkek tartalma iránt, majd éppen az újság emelkedő szín­végigolvasta őket, belemerült vonala jogosít fel. a vasárnapi melléklet novel- A kézzelfogható Iáiba, verseibe, bosszankodott térve: lehet. De érdemes is, s erre kusan rögzíti, addig azon­ban, amíg nincs jobb drá­ma Madách életéről, a tényekre meglevőt kellene játszani, hoz, akár más helyi újsághoz, így történhet, hogy bibliográ­fiákból sorozatosan maradnak ki gondolatokban gazdag cik­hiányérzetünket az különösen Nógrádban, ahol az kék; a néprajz, a szociológia* a sajtóhibák miatt és örült okozta, hogy a hagyományo- ismerős táj színpadi viszontlá- sőt olykor a helytörténet sem apadó számuknak, így lettek san összerótt korszerű meg- tása már elegendő ahhoz, hogy vesz tudomást értékes adatok­az évfolyamok múltával — a emlékezések között hiába ke- szerkesztők és cikkírók szinte restük a többletet, amit csak személyes ismerősök. Tény vi­szont, hogy a figyelmes olva­Madách szűkebb nyújthat. Szívesen olvastunk a néző eladdig szürke és elna- ról, új szempontokról; orszá- gyolt Madách-arcképét em- gosra hirdetett pályázatok pátriája berközelbe hozza, ismereteit szűkülnek be így helyivé, saját környezetének valóságá­Sommázva az elmondottak só olykor még ma is hiányér- volna például arról, hogy az hoz rögzítse. Többletről ' be- tanulságait: hasznos lenne a zettel teszi le a lapot. Nem, évforduló alkalmából kísérlet széliem. Ilyen és ehhez hason- fővárosban egy olyan könyv­nem mindig a szenzációra történik a megyében élő és jó kezdeményezéseket, önként tári vagy inkább klubhelyiség éhesek fanyalgása ez, hanem még fellelhető Madách-hagyo- vállalt irányítószerepet értet- (mindegy, milyen nevet adunk másféle várakozás, olyan, amit mányok összegezésére és szem- tem ezen. Természetesen neki), amely az elmúlt évek boncolgatnunk feltétlenül ér- besítésére az irodalomtörténet mindez nem rögzíthető évfor- és a jelen helyi sajtóját egy- demes. igazságaival, amelyen — úgy dűlőkhöz és a falukrónikások aránt olvasói kezébe adná Álljon itt elemzendő pél- vélem — mindhárom csak konferenciája figyelmeztet rá, helybenolvasás, akár kölcsön- dának a Madách-centennárium nyert volna, harmadikként az hogy szinte napról napra tá- zés formájában. Lennének eseménysorozata. Ha cső- olvasó ismereteinek gvarapo- rulnak fel új lehetőségek. portosítva a megjelent hír- dását véve ide. A Nógrád adásokat, ismertetéseket — megyei levéltárban nemrégi- megalkotjuk a cikkek láncola- ben új Madách-dokumentu­látogatói. Befejezésül hadd térjek visz- sza egy javaslat erejéig az első Herényi Ferenc Budapest

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom